2015. május 29., péntek

Chapter 102

Helló! :)
Már itt is van az új rész, amit úgy vártatok, bár ahogy említettem is, nem teng túl a boldogságtól. És sajnos még néhány fejezetet ez fog jellemezni... Kíváncsi leszek, mit gondoltok majd ez után. Egyébként ennek talán már nincs olyan szörnyű függővége, legalábbis szerintem, a következőt pedig hozom jövőhéten. Na, azt hiszem, mást nem akartam, megyek is vissza a töritételeimhez :'D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 102

Az ablaktörlő nyikorog a hó ellen, a zajtól pedig az ablaknak akarom verni a fejemet. Ettől, és a ténytől, hogy az életem éppen összeomlott percek alatt.
- Eléggé felmelegedtél? – kérdezi Zayn, mire bólintok.
- Vagy beszélj most, vagy vigyél vissza – csattanok fel. Ő mély levegőt vesz, majd áthúzza kezét az állán lévő borostán.
- Oké… mit akarsz tudni?
- Mindent, hogyan kezdődött minden – őszintén, nem akarok még egy részletet tudni, de tartozom magamnak azzal, hogy megtudjam.
- Oké, biztos vagy benne? – kérdezi, én pedig bólintok.

*Visszaemlékezés*
- Miért kell megint idejönnie? – kérdezte Molly a kis csapatot, miközben szívott egyet a cigarettájából.
- Mert Tristan szobatársa és Tristan kedveli őt valamilyen oknál fogva, szóval magával hozza – magyarázta Niall.
- Bár totális köcsög, kibaszottul nagyon ellenszenves – nyögött fel Harry, amitől Molly felnevetett és hozzáhajolt. Rózsaszín haja kissé még mindig kócos volt, mivel kevesebb, mint egy órája lefeküdt Harryvel.
- De azért dögös – tette hozzá Niall.
- Dögös? Nem, nem az – horkant fel Harry, majd a szemeit forgatta.
- Határozottan dögös, haver, egy pillanat alatt megdugnám – szólalt meg Zayn.
- Csak szeretnéd, nyilvánvalóan teljesen prűd. Úgy értem, ki az, aki még szűz főiskolán? – gúnyolta ki az ártatlan fiút Molly, aki felé sosem vallaná be féltékenyégét.
- Talán ezért olyan köcsög, mert még nem volt megdugva rendesen – mondta Harry, aztán pár centivel arrébb mozdult Mollytól, remélve, hogy nem fogja követni.
- Akkor lehet, hogy meg kell tennem – felelte Zayn annak érdekében, hogy mindenkit megnevettessen.
- Ja, persze. Akkor se tudnád, ha megpróbálnád – szállt szembe Harry barátjával.
- És te tudnád? Jobb esélyem lenne, mint neked! – állt ellen Zayn.
- Miről maradtam le? – ült le Jace, majd előhúzott a zsebéből egy jointot.
- Tristannak van egy teljesen sznob szobatársa, és Zayn meg Harry azon vitatkozik, hogy ki tudná előbb megdugni őt – tájékoztatta őt Molly.
- Tudod… sokkal érdekesebbé tehetnénk ezt. Benne vagy? – beszélt Harry Zaynhez.
- Attól függ – mosolyodott el Zayn.
- Hmm… oké, akkor lássuk, ki tudja előbb megdugni őt – emelte fel Harry szemöldökét arrogánsan.
- Nem tudom… – kezdte el Zayn megsajnálni egy kicsit a fiút, akivel csak egyszer találkozott. Zayn úgy gondolta, Louis jóképű, kék szemei pedig olyan tisztának és édesnek tűntek.
- Ugyan már, ne legyél punci. Nem lesz olyan nehéz, majd játszunk még egy felelsz vagy mersz-t. Azt majd megnyitja az egészet, egyszerű lesz – magyarázta Harry. Tudta, hogy meg tudná őt szerezni Zayn előtt, csak be akarta bizonyítani.
- Ez hülyeség, ki nem szarja le, hogy ki veszi el egy random fiú szüzességét? – mérgelődött Molly.
- Ha annyira meg vagy róla győződve, hogy meg tudod csinálni, adok neked egy hetet – mondta Jace, aztán Mollynak adta a jointját.
- Egy hetet? Haver, ő extra elviselhetetlen, és már most nem jövünk ki egymással. Egy hétnél hosszabb időre van szükségem – alkudozott Harry.
- Milyen hosszúra? Két hét? Nézd, ha egy hónapon belül megcsinálod, adok neked ötszázat – felelte Zayn.
- Ötszáz dollárt? – Molly túlságosan bosszús volt, hogy az összes figyelmet a fiú kapta, és még csak itt sem volt.
- Én meg hozzáadok hármat. Nyolcszáz dolcsi. Azt hiszed, hogy meg tudod csinálni? – kérdezte Jace véreres szemekkel.
- Ja, persze, hogy meg tudom csinálni. Csak azt remélem, hogy nem megy át teljesen pszichopatába és tapadósba – nevetett fel Harryt.
- Kétlem – ugratta barátját Niall, amivel Harry egyetértett.
- Nem fog bedőlni neked, nem tűnik olyan hülyének – szólalt meg Zayn.
- Ja, szóval szükségünk lesz bizonyítékra, amikor eléred – nevetett fel hangosan Jace.
- Még soha nem dugtam szüzet, ez szórakoztató lesz – mosolyodott el Harry, aztán megforgatta ujjai között az ajakpiercingjét.

…….

- Hosszabb ideig tartott, mint egy hónap – zokogom, ahogy Zayn befejezi a magyarázást.
- Tudom, folyamatosan kifogásokkal jött és több időt kért, az összeget is csökkentette volna, amit meg kellett volna kapnia. Furcsa volt. Mindannyian csak azt hittük, hogy megszállott lett a nyeréssel, hogy bebizonyítsa az igazát. Amint Tristan megtudta, kiakadt, és azt akarta, hogy Harry fújja le az egészet, de nem tette. Ez volt minden, amiről beszélt, aztán azon a napon, amikor meghívtalak moziba, bepöccent. Miután kirakott téged, teljesen megőrült, és azt mondta, hogy távol kell maradnom tőled, de én csak kinevettem, mert azt hittem, hogy részeg volt – Zayn abbahagyja a beszédet egy másodpercre, szemei pedig az arcomat pásztázzák.
- Me… mesélt a patakról? És a… többi dologról? – visszatartom a lélegzetemet, miközben kérdezem. A sajnálat a szemeiben szó nélkül válaszol nekem. – Ó, Istenem – teszem kezeimet az arcomra.
- Mindent elmondott nekünk… Úgy értem, mindent… – mondja halkan.
Kibámulok az ablakon, hagyva, hogy az árulás beszivárogjon minden repedésbe, amibe Harry beledolgozta magát.
- Hol van az új kollégiumod? – kérdezi Zayn, mire észreveszem, hogy a kampusz közelében vagyunk.
- Nem kollégiumban lakom, Harry és én… – alig tudom befejezni a mondatomat. – Meggyőzött, hogy költözzek össze vele, alig egy hete.
- Nem tette – áll el Zayn lélegzete.
- De. Ő annyira… csak… kegyetlen – dadogom.
- Nem tudtam, hogy ez ilyen messzire ment, azt hittem, hogy amint meglátjuk a… tudod, a bizonyítékot… visszatér a normálishoz, hogy minden este más lánnyal van. De aztán eltűnt, alig volt velünk, kivéve mikor a minap felbukkant a kikötőnél és megpróbálta rávenni Jace-t és engem, hogy beleegyezzünk, hogy nem mondjuk el neked. Baszott sok pénzt ajánlott fel Jace-nek, hogy csendben maradjon.
- Pénzt? – felelem. Harry már nem süllyedhetne lejjebb.
- Igen, Jace viccnek vette persze, és azt mondta Harrynek, hogy tartani fogja a száját.
- És te nem? – kérdezem, emlékezve Harry sérült ujjperceire és Zayn arcára.
- Nem pontosan… Azt mondtam neki, hogy ha nem mondja el neked hamarosan, akkor én fogom. Nem tetszett neki az ötlet, nyilvánvalóan – feleli, majd az arca felé int. – Ha ettől jobban érzed magad, szerintem törődik veled.
- Nem törődik velem. És ha mégis, nem számít – mondom, aztán az ablaknak döntöm a fejemet.
Minden csók és érintés meg lett osztva Harry barátai között, minden pillanat ki van állítva. A legintimebb pillanataim. Az egyetlen intim pillanataim, egyáltalán nem is az enyémek.
- Vissza akarsz jönni az én lakásomra? Nem nyomulós vagy rámenős módon értem. Csak van egy kanapém, amin maradhatsz, amíg… kitalálod a dolgokat – ajánlja.
- Nem, nem, köszönöm. Csak el tudnál vinni az autómhoz? – imádkozom Istenhez, hogy Harry már ne legyen ott, vagy legalább ne legyen kint.
Zayn bólint, aztán egy pillanatra az agyam elkalandozik azokba a gondolatokba, hogy mennyire mások lennének a dolgok, ha nem küldtem volna el Zaynt Harryért a tábortűz után. Soha nem követtem volna ezeket a katasztrofális hibákat.
- Gondolod, hogy még mindig itt van? – kérdezem Zayntől, ahogy közelebb érünk.
- Fogalmam sincs. Utánam fog jönni, ha igen – von vállat Zayn.
- Bocsánatot kérnék, amiért ennek a közepében vagy… de ezt ti csináltátok magatoknak – felelem őszintén. Sajnálom Zaynt kissé, mert tényleg elhiszem, hogy sokkal jobb szándékai voltak, mint Harrynek, de a sérüléseim túl frissek, hogy egyáltalán erre gondoljak.
- Tudom – ez minden, amit mond, majd bekanyarodik a parkolóba. Mindenki autója pontosan ott van parkolva, ahol voltak, kivéve Harryé. – Ha nem akarsz visszamenni a lakásodra vagy szükséged van bármire, hívj – ajánlja, mire bólintok, mielőtt kiszállok a kocsijából és egyenesen be az enyémbe.
A fűtés jobban működik az autómban, mint emlékszem, amiért hálás vagyok. Amint arra kezdek gondolni, hogy már minden lehetséges könnyet elhullajtottam, visszatérnek. Nincs hová mennem, fel akarom hívni az anyámat és hazamenni. Tudom, hogy ez hogyan fog menni, úgyhogy inkább alszom az autómban. Semmim sincs velem, nincs plusz ruhám, nincs fogkefém, semmi. Arra számítottam, hogy hazamegyek… vissza abba a lakásba, miután megtaláltam Tristant. Még egy veszekedést is vártam Harryvel azon a bármin, amit megtudtam, de fogalmam sem volt, hogy ez ilyen lesz.
Nincsenek itt barátaim, csak Harryé. Olyan sok időt töltöttem, vagyis olyan sok időt vesztegettem Harryn. Liam az egyetlen barátom, de ő Harry apjának házában él, ennek az iróniája nem kerüli el a figyelmemet.
- Zayn! – kiáltom, mielőtt kikanyarodik.
Fel kell hívnom Liamet, csak hülyének érzem magam. A legnagyobb hülyének.
Lenyelem a büszkeségemet, ahogy a hó jobban esik, és felhívom Liamet, csak annyit fogok kérni, hogy egy éjszakára maradhassak, aztán majd kitalálom, hogy hová menjek. A második csörgésre felveszi, éppen ahogy gondoltam, elmondja, hogy menjek át egyenesen. Igaz, nem mondtam el neki, miért megyek át.
- Jézusom, nagyon hideg van itt kint – feleli Liam, és gyorsan behív. – Hol van a kabátod? – szid le játékosan, aztán hátrál, amikor belépek a fénybe. – Mi történt? Mit csinált? – azonnal tudja, hogy Harry csinált valamit. Nyilvánvalónak tűnik, csak nekem nem.
Szemeim átvizsgálják a szobát, remélve, hogy Ken és Karen nincsenek a földszinten.
- Ennyire nyilvánvaló, mi? – törlöm meg a szemem alatt.
- Nem – hazudja Liam a kedvemért. Tudom, hogy ő soha nem dörgölné a hülyeségemet az arcomba, így udvariasan elmosolyodik, ahelyett, hogy azt mondaná, „Én megmondtam”. A karjaiba von, én pedig ismét megtörlöm a szemem alatt. Nincs már meg az erőm, fizikai vagy érzelmi, hogy zokogjak. Túl vagyok ezen, nagyon is túl.
Liam ad nekem egy pohár vizet, majd azt mondja, hogy menjek fel a „szobámba”, amire sikerül elmosolyodnom. Az ösztön Harry ajtajához vezet, de ez felkavarja a fájdalmat, ami olyan közel van ahhoz, hogy visszatörjön, megfordulok és a folyosó túloldalán lévő szobához sétálok. Annak az emléke, hogy átfutottam a folyosón Harryhez, amikor hallottam őt kiabálni álmában, éget, ahogy kinyitom az ajtót. Liam pár perccel később csatlakozik hozzám, aztán leül az ágyra.
- Akarsz róla beszélni? – kérdezi kedvesen.
Bólintok. Még akkor is, ha elismételni az egészet jobban fáj, mint megtudni először, majdnem felszabadító érzés elmondani Liamnek. Tudni, hogy egy ember valóban nem tudott róla az egész idő alatt.
- Nem tudom elhinni! Mi a fene baja van?! Én meg azt hittem, hogy majdnem… tűrhető lett… erre ezt csinálja! – amint Liam befejezi a beszédet, fejét oldalra kapja.
Azt hallom, amit ő is, lépések sietnek fel a lépcsőn. Nem csak lépések, nehéz, kapkodó lépések.
- Itt van – mondjuk mindketten, és egy pillanatra elgondolkozom rajta, hogy elrejtőzzek a mosdóban.
- Akarod őt látni? – kérdezi Liam, mire kétségbeesetten megrázom a fejemet.
- Louis! – Harry hangja keresztülvág rajtam.
Másodpercekkel később az ajtó kinyitódik, én pedig felállok az ágyról. Nem vagyok biztos benne, hogy mit csinálok, azt hiszem, olyan sok helyet próbálok teremteni közöttünk, amennyit csak tudok.
- Louis, hála Istennek. Hála Istennek, hogy itt vagy – sóhajt fel és kezeivel beletúr a hajába.
Annyira szeretem őt, utálom őt. A mellkasom fáj a látványára, és elnézek, a falra fókuszálva.
- Louis, bébi. Meg kell hallgatnod. Kérlek, csak…
Csendben maradok, aztán felé sétálok, látom szemeit reménnyel felcsillanni, és amikor elmegyek mellette, a remény eltűnt. Helyes.
- Beszélj hozzám – könyörög, mire megrázom a fejemet.
- Nem, soha többet nem fogok veled beszélni! – kiáltom, elfordulva az első férfitól, akit valaha is igazán szerettem.
- Ezt nem gondolod komolyan – feleli.
- De, de igen, Harry – mondom, és komolyan is gondolom. – Hagyj békén! – üvöltöm, ahogy megfogja a karomat.
- Menned kell – lép Liam kettőnk közé, mire Harry összeszorítja az állkapcsát.
- Liam, kurvára ki kell ebből maradnod – figyelmezteti őt.
Liam nem tágít, Harry pedig rám néz, aztán vissza Liamre. Ismerem őt elég jól ahhoz, hogy tudjam, mérlegeli a lehetőségeit, vajon megéri-e megütnie Liamet most, előttem. Úgy tűnik, ellene dönt, és egy mély levegőt vesz.
- Kérlek… adj nekünk egy percet – mondja Harry, megpróbálva megtartani nyugalmát. Liam rám néz, én pedig csendesen könyörgöm neki, hogy ne.
- Nem akar beszélni veled – feleli Liam.
- Kibaszottul ne mondd meg nekem, hogy ő mit akar! – üvölti Harry, majd ökle összekapcsolódik a fallal, megrepedeztetve és leomlasztva a gipszkartont.
Visszaugrok, és megint elkezdek sírni. Ne most, ne most. Ismételgetem, hogy megpróbáljam irányítani az érzelmeimet.
- Menj, Harry – kiáltja Liam, miközben Ken és Karen megjelennek az ajtóban. Ó, ne. Nem kellett volna idejönnöm.
- Mi a fene folyik itt? – kérdezi Ken. Senki nem mond semmit, így Ken újra megkérdezi.
- Louis-val próbálok beszélni, Liam pedig nem foglalkozik a saját rohadt dolgával! – hangos ismét Harry hangja. Ken Liamre néz, aztán rám.
- Mit csináltál, Harry? – Ken hangja megváltozott aggódóból… dühösre? Nem igazán tudom megmondani.
- Semmit! Bassza meg! – dobja Harry kezeit a levegőbe.
- Mindent elrontott, azt csinálta, és most Louis-nak nincs hova mennie – szólal meg Liam. Meg akarok szólalni, csak fogalmam sincs, hogy mit mondjak.
- Van hová mennie, hazajöhet. Ahová tartozik, velem – feleli Harry.
- Harry egész végig játszott Louis-val. Kimondhatatlan dolgokat csinált vele – fecsegi ki Liam, mire megriadok. Nem vagyok biztos benne, akartam-e, hogy Ken és Karen megtudja, de valószínűleg nem fogom őket újra látni a ma este után, szóval ez nem jelent számottevő különbséget.
- Akarsz vele menni? – kérdezi tőlem Ken, én pedig megrázom a fejemet.
- Nem megyek el innen nélküled – lép felém Harry, de elhúzódom.
- Szerintem el kell menned, Harry – meglep azzal Ken, hogy ezt mondja.
- Tessék? – Harry arca mély árnyalatú piros, amit csak dühként tudok leírni. – Szerencséd van, hogy egyáltalán idejöttem a házadba, és ki mersz rúgni? – gúnyolódik.
- Nagyon boldog vagyok a miatt, ahogy a kapcsolatunk alakult mostanában, fiam, de menned kell. Bármit is csináltál vele, remélem megérte, hogy elveszítsd az egyetlen jó dolgot, amid volt – köpi a szavakat Ken Harrynek.
Nem tudom, hogy Ken szavainak sokkhatása volt-e, vagy csak az, hogy Harrynek nem volt kedve már veszekedni, de még egyszer rám néz, mielőtt elhagyja a szobát.
- Annyira sajnálom, el fogok menni. Nem akartam, hogy ez történjen – zokogom, amint hallom becsapódni a bejárati ajtót.
- Nem, addig maradsz, ameddig szükséged van rá. Téged mindig szívesen látunk itt – mondja Ken.
- Nem akartam közétek állni – szörnyen érzem magam azért, ahogy Kennek ki kellett rúgnia a fiát.
- Louis, szeretem Harryt, de azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy nélküled nem lenne semmi, ami közénk állhatna – feleli Ken.

18 megjegyzés:

  1. Ahhj... ez nekem sok. Mindent teljesen értek, hogy mi mért van, de egy kérdés folyamatosan itt van bennem. Mégis, hogy fog ezekután megbocsájtani Louis? Szinte kiszívta a lelkem... Harry egy hihetetlen nagy pöcs, de mégis sajnálom :( Szereti Louist...:'( áhh most sírok!
    Csodásan fordítasz, csak így tovább ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy akkor átlátható a helyzet, hogy mi miért történt :) Nos, szerintem elképzelni sem tudjátok képzelni, hogy fog ez majd egyszer megtörténni, addig lehet ezen gondolkozni ;) Harryvel kapcsolatban pedig egyetértek.
      Jaj, köszönöm szépen! :) Xx ♥

      Törlés
  2. Áááh..ez nagyon durva rész volt!! Ha modt látnád,egyszer sétálva olvastam,egy fekve,aztán ülve..mpstmeg sirva...fhu engem nagyon meghatott,Ken viselkedése.pedig meglepett...Louis drágát nagyon sajnálom,Harry-hát Harry köcsög Styles-t még mindig imádom,mivel ez csak egy blog((sajnos,mármint az,hogy Larry nem létezik...az pedig jo hogy ilyen durva dolgok nincsenek köztük)) oh..remélem érted mire gondolok!!;)
    Zayntöl kedves volt ez a kocsikázós dolog,de azért ö se kimélte Lout.
    Nagyon jo rész volt,ismételten nagyot alkottál,ez a perf munkád,hogy mindig eléred,hogy pityeregjek,vagy zokogjak,vagy nagyokat nevessek..ezek annak a szüleményei,hogy csodásan forditasz! Úgyhogy igy tovább,várom nagyon a kövi részt puszi:)
    Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos is. El tudom képzelni, hidd el :) Ken viselkedése egy kicsit engem is, Louis-nak erősnek kell lennie, Harry pedig... szenvedjen meg a bocsánatáért. Értem én, ne aggódj :D
      Egyetértek, kemény dolgokat mesélt el.
      Jaj, köszönöm szépen, nem is tudom, hogy mit mondjak, igyekszem a legjobban lefordítani :) Jövőhéten hozom! :) Xx

      Törlés
  3. Én annyira sajnálom Louist, hogy az nem igaz áááá :'c
    Nem is tudok normálisan fogalmazni most...no comment.:'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen átérzem, szörnyű lehet most neki.
      Ó, megértem, nehéz szavakba önteni ilyenkor a gondolatokat. Xx

      Törlés
  4. Á á á á OMG!!!!!!
    Én és Megy Mag együtt olvastuk el egymás kezét szorítva :) dühösek és egyben szomorúak és megértőek vagyunk. Haragszok Hazzára de most azért ő tényleg szereti :/ de amit tett az hú hát szörnyű.!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ez aranyos :)) Valahogy bennem is ilyen érzelmek voltak, mikor először olvastam, tudtam, hogy szereti Louis-t, de ez szörnyűség volt.
      Xx

      Törlés
  5. Jajj a szívem... annyira sajnálom Louist :( Mérges vagyok Harryre meg minden, de tudom, hogy szereti... imádtam a részt, sikerült ezt is megkönnyeznem :( Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után hogy lesz a kibékülés :) Annyit elárulsz, hogy kb meddig kell várni? :D
    Szuperül fordítasz, minden érzést sikerül átadnod ;) Köszönöm, hogy fordítod, már el sem tudnám képzelni az életem After nélkül <3
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyanez, erre majd egyszer Louis is rá fog jönni. Örülök, hogy tetszett :) Hát az biztos, hogy el sem tudjátok képzelni, az hogyan fog történni :D Pontosan nem emlékszem, de még jó pár fejezettel később lesz csak.
      Jaj, köszönöm szépen, nagyon szívesen, és ez rám is igaz :D ♥ Xx

      Törlés
  6. Most komolyan fáj a szívem.Harry egy kibaszott nagy faszfej.Az egész fejezetnél görcsben volt a gyomrom.Lehet,hogy csak én vagyok ilyen,de nem érdekel.#HAJRÁHARRY
    Ui.:Imádom ezt a blogot!Puszi:*
    Zs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csodálom, amíg ki nem békültek, én sem igazán voltam toppon. Ó, ha láttad volna néha az én reakcióimat, a gyomorgörcs ahhoz képest semmi, ne aggódj :D
      Ui.: Nagyon örülök neki! :) Xx

      Törlés
  7. Én sirok! Végigsírtam Az elôzô részt is és a mostanit is... Én teljesen kivagyok... Szegény Louis... Nem fogom kibirni péntekig :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát ezen nem is csodálkozom, de azért remélem a következőt már nem fogod :) Dehogynem, menni fog az! :) Xx

      Törlés
  8. Oké.. harmadjára olvasom végig, de mindig azt a kis szúrást érzem. Nem sírok, még életemben nem sírtam sem blogon, sem könyvön. De ez sziven tud ütni, pedig Harry komolyan szereti, és Lou is szereti, hol itt a gond?! :( persze megint tökéletesen fordítottad, ha nem így lenne, nem ezt érezném!:) zseniális!! És nagyon várom hogy holnap legyen*-*
    U.i.: bakker, te tudod, hogy mi hogy fog alakulni, ez kínzás velünk szembe :DD De elviselem ezt, így sokkal izgalmasabb, mintha minden nap olvashatnám ;) Sok sikert a töritételhez!:P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Velem is így volt, tökmindegy hányszor olvasom ezt a sztorit, az érzések ugyanazok :') Na, igen, mindketten szeretik a másikat, de még szenvednek egy ideig... Jaj, köszönöm szépen, igyekszem a legjobban :) Mindjárt kirakom az újat :)
      Ui.: Hát ez igaz, de legalább tudok előreszólni, hogy mire készüljetek :D Teljesen igazad van, de azért ha lehetséges lesz, majd próbálok egy héten több részt hozni :) Köszönöm, néhányhoz kelleni is fog :D Xx

      Törlés
  9. bocsanat bocsanat bocsanat...tenyleg...a multhetem pokol volt a mostani se jobb es ahhh katyvasz az egesz evvege...mindenki azt hiszi h jajj marcsak 3 het azkonnyu nemis csinaltok semmit a suliban...ahamm persze...meg egy het de azse lesz konnyebb...szoval tenyleg sajnalom h nem irtam:c de mostmar ittvagyook:))
    nagyon faj igy latni Lout....nagyon nagyon nagyon faj...de tudom h Harry szereti...nagyon szereti olyanokat is tett Lou hatasara vagy Lou kedveert amiket ha nem szeretne sose tett volna....SZERETIII...nagyon...enis...mind a ket kis hulyet...
    Kenek nagyon aranyosak amugy h igy befogadjak Lout...
    jajj tartsunk mar ott konyorgom h kibekulnek..nagyon akarom...ezigy nagyon rossz es faj es szar es faj es ahh....
    imadom ahogy forditasz csak igy tovabb, a szobelikhez meg sok sikert, szurkolok:))
    puszi: Dóri :*

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés