2015. június 12., péntek

Chapter 104

Sziasztok! :)
Két nyelvtantétel tanulása között gyorsan hoztam is az új fejezetet, ami... nem is tudom, hogy mit mondjak róla... Sokan voltatok kíváncsiak Louis anyjának reakciójára, ez kiderül, illetve ismét egy gyilkos függővéggel kell megbirkóznotok, szóval lehet találgatni, hogy mi lesz a következőben :D És még annyit kérnék, hogy drukkoljatok nekem jövőhéten, ugyanis 17-én vagy 18-án szóbelizek, aztán végre vége ennek az egész érettségis mizériának :D Nektek pedig már nyári szünet van, ha jól tudom (esetleg van, akinek hétfőn még mennie kell?), szóval élvezzétek a jól megérdemelt pihenést! ♥
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 104

Az út a gyermekkori otthonomhoz megszokott és könnyű, a hóesés ellenére is. Kényszerítem magamat, hogy kiengedjek minden sikítást, valódi sikítást, olyan hangosan sikítok, amennyire csak tudok a kis autómban, mielőtt megérkezem a szülővárosomba. A sikítás sokkal nehezebb, mint gondoltam, főleg mivel nincs kedvem hozzá. Sírni van kedvem és eltűnni. Bármit megadnék, hogy visszaforgassam az életemet az első főiskolai napomhoz, megfogadtam volna anyám tanácsát és szobát cseréltem volna. Anyám a miatt aggódott, hogy Tristan rossz hatás lesz, bárcsak mindketten tudtuk volna, hogy a goromba, göndör hajú fiú lesz a probléma. Hogy mindent elvesz tőlem és szétszórja, apró darabokra tépve és egy halomba fújva, ahelyett, hogy összefűzte volna a darabokat.
Ez alatt az egész idő alatt csak kétórányira voltam távol, de olyan érzés, mintha sokkal messzebb lettem volna. Nem voltam itthon amióta elmentem, Harry miatt. Ha nem szakítottam volna Natalie-val, sokszor visszajöttem volna. Kényszerítem magamat, hogy ne gondoljak Natalie-ra, mielőtt ismét megőrülök. Szemeim az útra koncentrálódnak, ahogy elhaladok Natalie-ék háza mellett, és az anyám kocsifelhajtójára kanyarodok.
Amikor az ajtóhoz érek, nem vagyok biztos benne, hogy kellene-e kopognom vagy nem, furcsa érzés kopogni, de kellemetlenül érzem magam akkor is, ha csak úgy besétálok. Hogy változott meg ennyi minden mióta elmentem főiskolára?
Úgy döntök, hogy csak besétálok, az anyám pedig a barna, bőr kanapénál áll, teljes sminkben, egy egybe szoknyában és magassarkúban. Minden ugyanúgy néz ki, tiszta és tökéletesen szervezett. Az egyetlen különbség, hogy kisebbnek tűnik, talán mert Ken házában maradtam tegnap este. A ház meleg és az ismerős fahéj illata megtölti az érzékeimet. Anyám megszállottja a viasz égőknek, minden szobában van egy. Az ajtónál leveszem a cipőmet, tudva, hogy anyám nem akar majd havat a polírozott keményfa padlóján. A ház kicsi és nem a legmegnyerőbb kívülről, de a belseje szépen díszített, és anya mindent megtett, hogy leplezze a házasságában lévő káoszt azzal, hogy színeket és virágokat adott hozzá.
- Szeretnél egy kis kávét, Louis? – kérdezi, mielőtt megölel. Kávéfüggőségemet az anyámtól örököltem.
- Igen, kérlek – szűröm ki vacogó fogaim között.
Követem őt a konyhába, bizonytalan vagyok, hogyan kezdjem el a beszélgetést.
- Szóval elmondod, hogy mi történt? – érdeklődik, majd leül a kis konyhaasztalhoz. Veszek egy mély levegőt és iszom a kávémból, mielőtt válaszolok.
- Harry és én szakítottunk.
- Miért? – kérdezi.
- Nos, kiderült, hogy nem az, akinek gondoltam – felelem. A csésze kávé köré teszem kezeimet, hogy megpróbáljam eltéríteni magamat a fájdalomtól és felkészíteni magamat anyám válaszára.
- És mit gondoltál, ki ő?
- Valaki, aki szeretett – nem vagyok biztos benne, hogy mit gondoltam, ki Harry.
- És most nem hiszed, hogy szeret?
- Nem, tudom, hogy nem.
- Mitől vagy ilyen biztos benne? – kérdezi hűvösen.
- Mert megbíztam benne, ő pedig elárult, egy szörnyű módon – tudom, hogy kihagyom a részleteket, de furcsa szükséget érzek arra, hogy megvédjem Harryt anyám véleményétől. Leszidom magamat, amiért ilyen hülye vagyok, amiért egyáltalán tekintettel vagyok rá, amikor ő nyilvánvalóan nem tenné meg ugyanezt nekem.
- Nem hiszed, hogy gondolnod kellett volna erre, mielőtt összeköltöztetek?
- Igen, tudom. Gyerünk, mondd el, milyen hülye vagyok, mondd el, hogy te megmondtad – felelem.
- Tényleg megmondtam, figyelmeztettelek az ilyen srácokkal kapcsolatban, mint ő. Jártam már ezelőtt olyan fiúkkal, mint ő, soha nem ér jó véget. Csak örülök, hogy vége van, mielőtt még igazán elkezdődött. Az emberek követnek el hibákat, Louis, általában nem ilyen nagy hibákat, de biztos vagyok benne, hogy meg fog bocsátani – iszik a bögréjéből, rózsaszín rúzsgyűrűt hagyva rajta.
- Ki?
- Natalie, természetesen.
- Csak azért, mert a dolgok nem alakultak jól Harryvel, az nem jelenti azt, hogy megint Natalie-val fogok járni – csattanok fel. Hogy-hogy nem érti ezt meg? Csak beszélnem kell vele, hogy vigasztaljon meg, ne pedig arra kényszerítsen, hogy újra Natalie-val legyek.
- Miért nem? Hálásnak kellene lenned, hogy hajlandó adni neked egy másik esélyt.
- Mi? Miért nem tudod egyszerűen abbahagyni? Most senkivel nem kell lennem, főleg nem Natalie-val – ki akarom tépni a hajamat, vagy az övét.
- Hogy érted, hogy főleg nem Natalie-val, hogy mondhatod ezt róla? Semmi sem volt, csak nagyszerű hozzád, amióta gyerekek voltatok.
- Tudom, anya, nagyon törődök Natalie-val. Csak nem úgy.
- Nem is tudod, hogy egyáltalán miről beszélsz – áll fel, majd kiönti a kávéját a lefolyóba. – Ez nem mindig a szerelemről szól, Louis, ez a stabilitásról és a biztonságról szól.
- Csak tizennyolc vagyok – mondom neki. Nem akarom azt hinni, hogy úgy lennék valakivel, hogy nem szeretem őt, csak a stabilitásért. Én akarok lenni a saját stabilitásom és biztonságom.
- Majdnem tizenkilenc, és ha most nem vagy óvatos, senki sem fog akarni téged. Most pedig menj, hozd rendbe a hajadat, mert Natalie bármelyik percben itt lehet – jelenti be, aztán kisétál a konyhából.
Jobban tudhattam volna, minthogy idejövök hozzá vigaszért. Jobban jártam volna, ha egész nap az autómban ültem volna. Éppen ahogy mondta, Natalie kevesebb, mint öt perccel később megérkezik, de nem törődöm azzal, hogy rendbe hozzam a hajamat. Attól, hogy látom Natalie-t besétálni a kis konyhába, még rosszabbul érzem magam, mint pillanatokkal ezelőtt, nem hittem, hogy ez lehetséges.
- Szia – mosolyodik el meleg, féloldalas mosolyával.
- Szia – válaszolok. Közelebb sétál, én pedig felállok, hogy megöleljem őt. Natalie gyengéd, és a pulóverének olyan jó az illata, éppen ahogy emlékeztem.
- Anyukád felhívott – mondja.
- Tudom, hogy felhívott – próbálok meg elmosolyodni. – Sajnálom, hogy folyamatosan belerángat ebbe. Nem tudom, hogy mi a problémája.
- Én igen, azt akarja, hogy boldog legyél – védekezik.
- Natalie… – figyelmeztetem.
- Csak nem tudja, hogy mi tesz téged boldoggá igazán, csak azt akarja, hogy az én legyek, még akkor is, ha nem én vagyok.
- Sajnálom – felelem.
- Lou, hagyd abba a bocsánatkérést. Csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy jól vagy – biztosít, majd ismét megölel.
- Nem vagyok – vallom be.
- Meg tudom mondani. Akarsz róla beszélni?
- Nem tudom, biztos vagy benne, hogy ez rendben van? – nem bírom elviselni, hogy még egyszer megbántsam őt azzal, hogy arról a srácról beszélek, akiért elhagytam őt.
- Igen, biztos vagyok – mondja, aztán tölt magának egy pohár vizet, mielőtt leül velem szemben az asztalhoz.
- Oké… – felelem, majd lényegében mindent elmondok neki. Minden részletet kihagyok a szexuális élményeinkről, azok privátok. Illetve nem azok, de nekem igen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Harry mindent elmondott a barátainak, amiket csináltunk, ez a legrosszabb rész. Még rosszabb, mint az, hogy megmutatta az óvszert, az a tény, hogy amíg nekem azt mondta, hogy szeret, és szeretkezett velem, megfordult és elmondta mindenkinek.
- Tudtam, hogy meg fog bántani, csak fogalmam sem volt, hogy mennyire nagyon – feleli Natalie. Meg tudom mondani, hogy milyen mérges, furcsa ezt látni, mert ő általában mindig olyan nyugodt és összeszedett. – Túl jó vagy hozzá, Louis, ő egy szemét – teszi hozzá.
- Nem tudom elhinni, milyen hülye voltam, mindent feladtam érte és most nincs semmim. A legrosszabb érzés a világon szeretni valakit, aki nem szeret téged.
- Mesélj róla – mondja Natalie, én pedig pofon akarom ütni magamat, amiért ezt mondtam neki. – Semmi gond – feleli, majd megérinti nagyujjával a kezemet.
Bárcsak tényleg szeretném Natalie-t, bárcsak úgy tudnám őt szeretni, ahogy Harryt szeretem. Sokkal boldogabb lennék Natalie-val, ő soha nem tenne velem ilyesmit.
Mindenről beszélgetünk, amiről lemaradtam, amióta elmentem, ami nem sok. Elmeséli, hogyan döntötte el, hogy San Francisco-ba megy egyetemre a WSU helyett, én pedig hálás vagyok. Legalább egy jó dolog származik abból, hogy megbántottam őt, megvan neki a lökés, amire szüksége volt, hogy kijusson Washingtonból. Anyám egész idő alatt a szobájában marad, és mire Natalie elmegy, majdnem hét óra. Úgy döntök, hogy kimegyek az udvarra az üvegházhoz, ahol a gyermekkorom legnagyobb részét töltöttem. Az összes növény és virág halott, a terület meg összevisszaság, egy pontos tükörkép magamról ebben a pillanatban.
Olyan sok tennivalóm, kitalálni valóm van. Keresnem kell egy helyet, ahol lakhatok, és keresnem kell egy módot, hogy elhozzam az összes cuccomat Harry lakásából. Komolyan fontolóra vettem, hogy egyszerűen mindent otthagyok, de nem tehetem. Nincs ruhám az ottaniakat leszámítva, és ami a legfontosabb, hogy a könyveim ott vannak. Keresnem kell egy módot, hogy mindent elhozzak, amikor Harry nincs ott. A zsebembe nyúlok és bekapcsolom a telefonomat, a bejövő üzeneteim másodperceken belül tele vannak, a hangposta szimbóluma pedig megjelenik. Figyelmen kívül hagyom a hangpostákat, és gyorsan átfutom az üzeneteket, csak a feladót nézve. Mindegyik Harrytől van, kivéve egyet.
*Christian mondta, hogy adjam át, hogy maradj otthon holnap, amúgy is mindenki el fog menni délben, szóval maradj otthon. Szólj, ha bármire szükséged van. xx* Küldte Kimberly.
Egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy szabad a holnapom. Annyira örülök, hogy Mr. Vance egy ilyen csodálatos főnök, és hogy ilyen megértő ezzel kapcsolatban, még ha nem is tudja, hogy mi folyik itt. Annyira szeretem a gyakornoki állásomat, de kezdem azt hinni, hogy el kellene mennem a WSU-ról, talán még Washingtont is el kellene hagynom. A kampusz nem elég nagy, hogy képes legyek elkerülni Harryt és az összes barátját, én pedig nem akarom a folyamatos emlékeztetést arra, hogy mim volt Harryvel. Illetve, hogy mit gondoltam, amim volt Harryvel.
Mire visszamegyek a házba, a kezeim és az arcom dermedt a hidegtől. Anyám a székben ül egy magazint olvasva.
- Maradhatok ma estére? – kérdezem tőle.
- Igen, majd holnap kitaláljuk, hogyan juttassunk vissza a kollégiumba – feleli, majd visszatér a magazinjához.
A régi szobám pontosan úgy van, ahogyan hagytam. Melegítőt és pólót veszek elő a régi szekrényemből, aztán átöltözök. Csak aludni akarok, hogy elmeneküljek a fájdalomtól egy kis időre.
Kényszerítem magamat, hogy aludjak, arról álmodva, amikor az életem sokkal könnyebb volt. Mielőtt találkoztam Harryvel.

Megcsörren a telefonom az éjszaka közepén, de figyelmen kívül hagyom. Remélem, Harry tud aludni ma este. Kíváncsi vagyok, hogy ez mind a terve része volt-e, hogy ezt az egész dolgot úgy csinálta, hogy közelebb érezzem magam hozzá. Valahogy tudom, hogy nem.
Másnap reggel elmegyek, amíg anya dolgozik. Elmondta, hogy fel fogja hívni és kényszeríteni őket, hogy engedjenek vissza a kollégiumba, és biztosított, hogy az egy másik épület lesz, messze a régitől.
Mire a kampusz közelébe érek, az agyam száguldozik. El kell hoznom a cuccaimat abból a lakásból, még ha sehová se tudom vinni. Az autómban fogom tartani, amíg ki nem találom, hogy hova fogok menni. Megfordulok az autóval, majd a lakás felé indulok, mielőtt meggondolhatnám magamat. Harrynek amúgy is órán kellene lennie, és ha az autója a parkolóban van, azonnal elmegyek.
Amikor a lakáshoz érek, átvizsgálom a parkolót Harry autója után kutatva, kétszer, csak hogy biztos legyek benne, hogy nincs itt. Amint biztos vagyok benne, hogy nincs, leparkolok a kocsimmal, aztán átsietek a havas parkolón az ajtóhoz. A farmerem alja elázott, én pedig nagyon fázom, amikor a lifthez érek. Megpróbálok bármire gondolni Harryt kivéve, de ez lehetetlen. Annyira ostoba voltam egy héttel ezelőtt, megtéve ugyanezt az utat felfelé a lifttel az új lakásunkhoz.
Harry biztosan nagyon utált, hogy ilyen extrém módon tönkretette az életemet, hogy rávett, hogy egy lakásba költözzek vele, csak azért, hogy nyerhessen. Most biztosan elég büszke magára a fájdalom mértékéért, amit nekem okozott. Nem értem, miért próbál folyamatosan kommunikálni velem, valószínűleg csak azért, hogy megerősítse a győzelmét. Hogy emlékeztessen, milyen hülye voltam, hogy építse a már így is túlcsorduló egóját.
Ügyetlenkedek a kulcsaimmal, mielőtt kinyitom az ajtót. Egy új hullám, egy szökőárnyi fájdalom zúdul rám, majdnem a földhöz lökve engem. Mikor fog megállni? Vagy legalább csökkenni? Egyenesen a szobába megyek, majd kiveszem a táskáimat a szekrényből, gyorsan belenyomva az összes ruhámat anélkül, hogy összehajtanám őket. Később megcsinálom. Szemeim az éjjeliszekrényhez villannak. Most egy kis képkeret van ott egy képpel Harryről és rólam az esküvő előtt. Mindketten mosolygunk, és igazán boldognak nézünk ki. Kár, hogy minden hamis volt.  Odanyúlok és megfogom, a betonhoz dobva azt. Darabokra törik, aztán lenyúlok, hogy megfogjam a fényképet, annyi darabra szakítom, amennyire csak tudom. Nem veszem észre, hogy zokogok, amíg majdnem meg nem fulladok a saját lélegzetemben.
Megfogom a könyveket és Harry Üvöltő szelek példányát, nem fogja hiányolni, és őszintén tartozik nekem ezzel az után, amit ő vett el tőlem.
Megállok a konyhánál kifelé menet, majd megfogok egy pohár vizet. Leülök az asztalhoz, és megengedek magamnak pár percet, hogy azt tettessem, mindez nem történt meg. Hogy azt tettessem, Harry bármikor itthon lehet az órák után és rám mosolyog, amikor átsétál az ajtón, hogy elmondja, mennyire szeret és egész nap hiányoztam neki. Felemel a pultra, majd megcsókol vágyakozással és szerelemmel. Az ajtó kattanása riaszt fel szánalmas álmodozásomból. A talpamra ugrok, ahogy Harry átsétál az ajtón.
- Szóval ez az – mondja, aztán maga mögé néz. Mi?
A már így is összetört szívem ismét összetörik, amikor egy fekete pulóverben lévő barna hajú nő sétál be mögötte.
- Szép – mosolyodik el.
Meg vagyok fagyva, miközben Harry szemei kitágulnak döbbenetében, hogy a konyhában állok a táskáimat tartva.
- Louis? – feleli, mintha nem lenne biztos benne, hogy valóban ott vagyok-e.

16 megjegyzés:

  1. ÚR. ISTEN.
    Neheheheeem lehet így végee! ._.
    Egyébként azt hittem, hogy Louis anja bunkóbb lesz.. De az irritál, hogy még mindig össze akarja őt hozni Natalie-val.. ><
    Jézusom, ki lehet a "fekete pulóverben lévő barba hajú nő"?!
    Áhhh, úgy érzem nem fogom kibírni a következő részig...:'D

    Neked meg sok sikert kívánok a szóbelikhez! <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, de sajnos mégis.
      Akkor ez pozitív csalódás volt, és hát nem tudja felfogni, hogy Lou nem akar Natalie-val lenni.
      A következőből kiderül ;)
      Azért remélem, menni fog :D

      Köszönöm szépen! ♥ :) Xx

      Törlés
  2. Na... azért érzed, hogy ez így nem oké velünk szemben ugye?! :D Tudom, hogy te tudod, hogy mi fog történni, szóval szeretettel várom, hogy elmond :D Tehát.. nekem van egy tippem, hogy ki az a nő, de hát... nem tudok megfogalmazni egy mondatot se, úgyhogy rövidre zárnám: HOZD A KÖVETKEZŐŐŐT, NEM FOGOM TUDNI KIBÍRNI!! :DD

    O és sok sikert a tételekhez:) Drukkolok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, érzem, és tudom, hogy kinyírnátok ilyenkor :D Szívesen elmondanám, de sajnos ezt most nem tehetem, viszont ígérem, hogy a következőből kiderül ;) Kíváncsi vagyok, hogy végül bejön-e a tipped, majd írd meg jövőhéten :D Ha nagyon nem bírod, kukkants bele az angol verzióba, hátha megtudsz onnan valamit :D

      Köszönöm szépen! :) xoxo

      Törlés
  3. ELSÖ!! CSAKNEM ELADJA HARRY A LAKÁST?:oo
    LOU,DRÁGA LOU,SZEGÉNYT DE SAJNÁLOM,REMÉLEM ÖSSZESZEDI EGY KICSIT MAGÁT,ÉS JOBBAN LESZ,MERT UGY ŐSZINTÉN MÉG NÉZNI IS ROSSZ AZT,AMIT Ö TULAJDONKÉPPEN "ÁT ÉL"...HARRY,HÁT ÉN MÉG MINDIG IMÁDOM ANNAK ELLENÉRE,HOGY MIT TETT,PEDIG NAGYON DURVA DOLGOT TETT,KÖZBE UTÁLOM IS,DE MÉGSE!!:);)
    MR. VANCE-TOL TÉNYLEG RENDES DOLOG VOLT;NATALIE PEDIG EGY CSUPASZIV LÁNY,BIZTOS JÓL KIJÖNNÉNEK LOUVAL,HA LOU NEM LENNE MELEG,ÉS.NEM LÉTEZNE LARRY<3 LOU ANYUKÁJÁNAK CSAK AZ A.MEGNYILVÁNULÁSA NEM TETSZETT MIKOR AZT MONDTA HOGY:NEM SZERELEMBÖL KELL EGYÜTT LENNI VLKIVEL,HANEM STABILITÁS SZEMPONTJÁBÓL!" =NA EZEN KIAKADTAM...HÁT HAGY DÖNTSE MÁR EL Ö HOGY KIT AKAR MAGA MELLÉ,NEM PEDIG AZ ANYJA DÖNTSE EL-.-""
    AZÉRZ REMÉLEM HARRY & LOU ISMÉT LARRY LESZ,ÉS NEM KÜLÖN-KÜLÖN...
    SZERINTEM HA HARRY AZ ELEJÉN NEM IS,DE MOSTMÁR BIZTOS HOGY SZERETI...ÉRZEM...AKKOR NEM KERESÉ LOUT,ÉS SZERINTEM SZERETI!
    U.i:a nyelvtan témazárokhoz(?!),pedig ccsak szeretnék gratuláciot mondani,és ismét nsgyon alkottál! Bravo;)
    Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nem árulhatom el, kiderül a következőből ;)
      Én is nagyon sajnálom őt, fordítani is szörnyű ilyen szomorú részeket, nemcsak olvasni... Harryvel ugyanígy voltam/vagyok, mikor először olvastam, nem tudtam eldönteni, hogy most mérges vagyok-e rá vagy nem :'D
      Bizony, nagyon jófej Mr. Vance, nem sok főnök tenne ilyet, és Natalie-val kapcsolatban is egyetértek. Ő érti, hogy miért nem akar már vele lenni Lou, kár, hogy az anyja viszont nem. És hát igen, Lou már elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, kivel akar lenni és miért.
      Csak annyit mondhatok, hogy hamarosan, pontosan még én sem tudom, hogy mikor :'D Jól látod, örülök, hogy ez ilyen átlátható :)
      Ui.: Ó, a neheze még hátra van, de köszönöm, és köszönöm! :) xoxo

      Törlés
  4. Jézusom!! Nagyon, de nagyon vártam ezt a részt!! Imádom a péntekeket!! :D
    Azt hittem, hogy az anyja durvább lesz, bár ez a Natalies dolog annyira idegesítő... Hagyja már élni Louist, ő is el tudja dönteni ki kell neki... Ajj...
    Imádom Louis főnökét, tök rendes :)
    És most beszéljünk a végéről... Vaaaaaaaaaa!! Szegèny Louis :( jajj az a kép :'( jött Hazza!!!! Omg!! Omg!! Én azt gyanítom h el akarja adni a lakást... És itt abbahagyni???? Komolyan??? Ne már, hogy fogom ezt kibírni?? Te jó ég!!
    szurkolok csajszi! ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, örülök, hogy ehhez hozzájárulhattam :D
      Akkor neked is pozitív csalódás volt (inkább legyen ez, mint a negatív), és hát idegesítő, nagyon. Egyetértek, Lou már elég felnőtt ehhez.
      Bizony, kevés ilyen van :)
      Az a fránya vég... Azt nem mondhatom el, hogy mit tervez Harry, ez majd a következőből kiderül ;) Valahogy bírd ki, ha nagyon nehéz, less bele az angol változatba, hátha... :D
      Köszönöm szépen! :) ♥ Xx

      Törlés
  5. URISTEEEEEN!! HARRY MI A PICSÁT CSINÁÁÁLSZ??? Nagyooon remélem, hogy csak el akarja adni a házat. De ugye nem fogja?? :( Louist sajnálom... szegény csak a cuccáért megy erre Harry pont hazaállít... az anyukája meg eleinte azt hittem, hogy kedves lesz, deee mégsem. Natalie meg bármit csinál valamiért nem tudom megkedvelni... pedig rendes meg minden, de azt várom leinkább, hogy végre elmenjen és Lou anyja ne tudja vele piszkálni Lout. A vége meg gyilkos...
    Sok sikert a szóbelihez :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt bizony nem mondhatom el, de a következőből kiderül ;) Hát igen, amilyen szerencséje van szegénykének mostanában még Harry is pont akkor jelenik meg... Lou anyja ebben a fanficben már csak ilyen... Sokáig én is így voltam Natalie-val, de most már nem zavar, lehet, később veled is hasonlóan lesz :) Igen, a szokásos durva függővég...
      Köszönöm szépen! :) Xx

      Törlés
  6. jezusooom....Lou anyjat meg mindig ruhellem h fulladna bele a kavejaba a ven banya....Natalie eleg aranyos de nembirom ancsajt szoval bleeee....de amugy miezmar h osszeakarja hozni ujra Natalievel???? hat takarodjon mar...de Lou ugyiii:33 es nagyon rossz latni ahogy szenved..nagyon nagyon nagyon utalom latni olvasni elkepzelni...
    Harry meg sztem elakarja adni a lakast szoval MINDENKI NYUGII:DD
    de mieza veg?? azthittem mar sikerult megzsavaztatnom h torveny tiltsa ezt dehat ugylatszik nemjott ossze:DD
    vaeom a kovit es szurkolok nagyon kitartast♡
    puszi: Dori :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem, hogy utálod őt, én már ugye a 3. évadot olvasom, de még mindig nem szimpatikus nekem. Natalie-val könnyebb dolgom volt, őt hamarabb képes voltam elviselni :D Hát látszik, hogy nem tudja, mi a jó a fiának... Bizony, bizony, fordítani se jó ilyen részeket, de nem fog ez örökké tartani ;)
      Ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy jövőhéten kiderül ;)
      Az a szörnyű függővég... :D Ezek szerint még nem sikerült, és még mennyi lesz :'D
      Jövőhéten hozom, és köszönöm szépen! ♥
      xoxo

      Törlés
  7. Az istenit!!:d
    Hogy lehet itt vége??:'(
    Ez tényleg kínzás!
    Egyébként meg imádom:$ <3 alig várom a következőt<3
    Szurkolok a szóbelikhez.x nekem egész 29ig járni kell.:( ez Szlovákia..
    Puszi
    Brigi.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hányszor kérdeztem ezt magamtól én is! És még mennyiszer fogjuk/fogjátok... :'D
      Örülök, hogy tetszett, jövőhéten pedig hozom :)
      Köszönöm szépen, jaj, hát neked pedig akkor kitartást, vigasztaljon, hogy nekem is csak jövőhéten kezdődik igazán a nyár :) ♥
      xoxo

      Törlés
  8. Holnapi szülinapom alkalmából ma este megdobok mindenkit egy komival ! :)
    Jó ég !!! Ki nem állhatom Lou anyját !!! Grrrr ! Miért ilyen ? FOGJA FEL HOGY LOUIS HARRYHEZ TARTOZIK !!!!!!! Harry mond hogy csak a házad adod el annak a nőnek vagy valami más ami nem megcsalás ! Kérlek !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, köszönöm szépen, és boldog szülinapot! :) ♥
      Nem is csodálom, én nekem se sikerült még megkedvelnem őt. Így van, Louis Harryhez tartozik, erre majd Louis is rá fog jönni :) Nos, ez péntekig titokban marad, sem Harry, sem én nem árulhatjuk el :D Xx

      Törlés