2015. június 19., péntek

Chapter 105

Helló! :)
Már hoztam is a várva-várt új részt, ami szívfájdító. Azt hiszem, ez a legjobb szó rá, én már vagy harmadjára olvastam el ezt a fejezetet, de még mindig megszakad rajta a szívem, úgyhogy készüljetek fel. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ami az érettségit/szóbelit illeti, tegnap túlestem rajta, csak olyan tételeket húztam, amiket nem akartam, de mindet tudtam :D Úgyhogy összességében jól sikerült minden, elégedett vagyok az eredményeimmel :) A fejezetre visszatérve pedig, szerintem most nincs olyan függővége, szóval könnyebb lesz kivárni a következőt.
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 105

- Louis, mit keresel itt? – kérdezi, én pedig megtörlöm a szememet.
Tudom, hogy pokolian nézek ki, bő farmer és melegítő felső, összegubancolt haj. A lányra nézek, aki mögötte áll, majd lenyúlok, hogy felvegyem a táskáimat a padlóról. Úgy tűnik, Harry emlékszik, hogy a lány ott van, és megfordul, hogy szemben legyen vele.
- Adnál nekünk egy percet? – kérdezi tőle, mire ő bólint, mielőtt kilép a lakásból. – Nem tudom elhinni, hogy itt vagy – mondja, aztán besétál a konyhába. Leveszi a kabátját feltárva egy sima, fehér pólót.
- Én… én éppen indultam – sikerült megszólalnom. Olyan tökéletesen néz ki, olyan szép. Olyan szép katasztrófa.
- Kérlek, csak hadd magyarázzam meg – könyörög. A sötét karikák a szemei alatt még feltűnőbbek, mint az enyémek.
- Nem – nyúlok ismét a táskáimért, de kiveszi őket a kezemből, és visszahelyezi a padlóra.
- Két perc, ez minden, amit kérek.
Két perc túl hosszú, hogy itt legyek Harryvel, de ez az elzárkózás, amiről tudom, hogy szükségem van azért, hogy továbbléphessek az életemmel és ne kelljen őt újra látnom.
Sóhajtok és leülök, megpróbálva visszatartani bármiféle hangot, ami elárulná semleges arckifejezésemet. Harry nyilvánvalóan meglepődött attól, hogy leültem, majd helyet foglal velem szemben.
- Elég gyorsan továbbléptél – mondom csendesen.
- Mi? – feleli Harry, aztán úgy tűnik, hogy eszébe jut a barna hajú nő. – Ő velem dolgozik, illetve ugyanannál a kiadónál, ahol én is, a férje a földszinten van az újszülött lányukkal. Azért jött, hogy megnézze a lakást, újat keresnek, szóval látni akarta a mi… a lakás kinézetét – magyarázza.
- Kiköltözöl? – kérdezem.
- Nem, nem, ha maradsz, de nem látom értelmét annak, hogy itt maradjak, amikor te nem vagy itt. Csak átnézem a választási lehetőségeimet – feleli.
Kissé megkönnyebbültem, de, csak mert nem fekszik le a nővel, nem jelenti azt, hogy nem fog hamarosan valaki mással. Figyelmen kívül hagyom a szomorúság fájdalmát, ami azzal együtt jön, hogy Harry máris a kiköltözésről beszél, még akkor is, ha én nem leszek itt.
- Azt hiszed, hogy idehoznék valakit a lakásunkba? Még csak két napja, ez az, amit gondolsz rólam? – kérdezi, mire bólintok. Fájdalom villan át az arcán, aztán felsóhajt. – Hol maradtál tegnap este? Elmentem apámékhoz, te meg nem voltál ott – mondja.
- Anyámnál.
- Ó – néz le a kezeire. – Megoldottatok mindent? – kérdezi.
- Ehhez semmi közöd – csattanok fel, és egyenesen a szemébe nézek.
- Annyira hiányzol – feleli, én pedig megint elvesztem a lélegzetemet.
- Persze, hogy hiányolsz.
Az érzelmi forgószél ellenére, amit belül érzek, nem fogom megengedni magamnak, hogy még tovább darabokra hulljak előtte.
- Hiányzol, Louis, tudom, hogy nagyon elcsesztem, de szeretlek.
- Csak hagyd abba, Harry, spórold meg magadnak az időt és energiát. Nem csapsz be, többé nem. Csak hagyd abba. Megkaptad, amit akartál, akkor egyszerűen miért nem hagyod abba?
- Mert egyszerűen nem tudom abbahagyni, szeretlek. Adnod kell nekem mégy egy esélyt, hogy rendbe hozzam neked. Szükségem van rád, Louis. Szükségem van rád. Neked is szükséged van rám – nyúl a kezemért, de elrántom.
- Nem, nincs valójában. Jól voltam, mielőtt beléptél az életembe.
- A jól nem boldog – feleli.
- Boldog? És mi az, most boldog vagyok? – gúnyolódok. Hogy meri megpróbálni azt mondani, hogy ő tesz boldoggá.
- Az voltál, és ismét lehetnél, ha csak adnál nekem még egy esélyt.
- Bőven elég esélyed volt, Harry, nem hiszem, hogy megérted az egészét annak, hogy mit tettél velem. Zayn elmondta, hogy elmondtál nekik mindent, minden részletet mindenről, amit valaha is csináltunk. Távol kellett volna maradnom tőled az elején. Nem fogom elkövetni még egyszer ezt a hibát.
- Nem ülhetsz itt és mondhatod nekem, hogy nem hiszed el, hogy szeretlek – nem tagadta, hogy elmondott nekik mindent. Már tudtam ezt, de ettől még nem fáj kevésbé megerősítése.
- Tudom, hogy nem, ez az egész egy játék volt neked. Amíg én beléd szerettem, te a hátam mögött elárultál.
- Hadd bizonyítsam be neked, hogy szeretlek, kérlek. Bármit megteszek, Louis. Bármit – szemei könnyeznek.
- Már eleget bizonyítottál nekem, Harry. Az egyetlen ok, amiért még egyáltalán itt ülök most az az, hogy tartozok magamnak annyival, hogy meghallgatom, amit mondanod kell, így továbbléphetek az életemmel.
- Nem akarom, hogy továbblépj – feleli. Hinni akarok neki, meg akarok bocsátani neki, de nem tehetem. Nem követhetek el vele folyamatosan hibát hiba után. – Azt mondtad, hogy soha nem fogsz elhagyni – hangja megtörik. Nem bízom magamban, amikor ő ilyen.
- Azt mondtam, hogy nem hagylak el, ha nem adsz rá okot, te pedig megtetted – most már teljesen érthető, miért aggódott mindig amiatt, hogy elhagyom őt, tudta, hogy amint rájövök, megteszem. – Nem csinálhatjuk ezt tovább, nem csinálhatom ezt. Megbíztam benned, Harry, én megbíztam benned lényem minden idegszálával. Tőled függtem, szerettelek, és te mindvégig használtál engem. Van fogalmad róla, milyen érzés ez nekem? Hogy körülöttem mindenki kigúnyolt és nevetett a hátam mögött, beleértve téged is, a személyt, akiben a legjobban megbíztam.
- Tudom, Louis, tudom. Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom. Nem tudom, mi a fasz bajom volt, amikor először felhoztam a fogadást, azt hittem, könnyű lesz. Azt hittem, hogy lefekszel velem és ez lesz a vége. De annyira makacs és annyira… érdekes voltál, hogy azon találtam magam, hogy rád gondolok, amikor nem voltál a közelben. A szobámban ültem és megpróbáltam kitalálni módokat, hogy láthassalak, még ha az csak az volt, hogy veszekedek veled. Tudtam, hogy többé már nem csak egy fogadás volt az után a nap után a folyónál, de nem tudtam rávenni magamat, hogy bevalljam. Harcoltam magammal és aggódtam a hírnevem miatt, tudom, hogy ez elbaszott, de csak őszinte vagyok. És amikor mindenkinek meséltem a dolgokról, amiket csináltunk, nem mondtam el, hogy miket csináltunk valójában… Nem tudtam megtenni veled, még az elején se. Csak kitaláltam szarokat, amik valójában nem történtek meg, ők pedig bevették – magyarázza.
Néhány könnycsepp csordul ki a szememből, mire átnyúl, hogy letörölje őket. Nem mozdulok el elég gyorsan, érintése égeti a bőrömet. Minden erőmre szükségem van, hogy ne hajoljak bele tenyerébe.
- Utállak így látni téged – motyogja.
Lecsukom a szememet, aztán újra kinyitom, kétségbeesetten, hogy elálljanak a könnyek. Csendben maradok, ő pedig folytatja.
- Esküszöm, Niallnek és Tessának kezdtem el mesélni a folyóról, de azon találtam magam, hogy irritál, akár féltékeny voltam, amiatt, hogy tudják, mit csináltam veled… hogyan érezted magad miattam, szóval azt mondtam nekik, hogy adtál nekem… nos, szarságokat találtam ki.
Nem tudom, jobb-e az, hogy hazudott azokról a dolgokról, amiket csináltunk, de valamilyen oknál fogva megkönnyebbülés tudni, hogy Harry és én vagyunk az egyetlen emberek, akik tényleg tudják, hogy mi történt köztünk, illetve a részleteket legalábbis. Viszont valószínűleg hazudik most, erre én máris hiszek neki. Mi a fene bajom van?
- Még ha hinnék is neked, nem tudok megbocsátani – mondom neki. Elpislogom a könnyeimet, ő pedig kezei közé veszi fejét.
- Nem szeretsz? – kérdezi, és rám néz kezei közül.
- De. Szeretlek – vallom be.
- Akkor miért nem tudsz megbocsátani?
- Mert ez megbocsáthatatlan, te nem csak hazudtál. Elvetted a szüzességemet, hogy megnyerj egy fogadást és megmutattad az embereknek az óvszereket. Ez nem olyasmi, amit valaha is meg tudok bocsátani.
- Azért vettem el a szüzességed, mert szeretlek – néz ismét a szemeimbe, de elnézek.
- Ez amúgy sem működött volna, mindketten tudjuk – mondom neki annak reményében, hogy jobban érezzem magamat. Nehéz vele szemben ülni és figyelni őt fájdalomban, de ugyanakkor látni a fájdalmát enyhíti az enyémet.
- Miért nem működnénk? Jók voltunk.
- Minden, amink volt, egy hazugságon alapult. Csak mindketten legyünk boldogok, hogy most véget ért, nem pedig később, amikor többet fektettünk volna be ebbe. Nézz magadra és nézz rám – felelem, még akkor is, ha nem gondolom komolyan. Hirtelen magabiztosságom van fájdalmától. A kifejezés az arcán, amikor a kapcsolatunkat illetően a legnagyobb bizonytalanságát használom ellene, megöl, de megérdemli.
- Natalie-ről van szó? Láttad őt, ugye? – kérdezi Harry, nekem pedig leesik az állam szemtelenségén.
- Igen, láttam őt, de ennek semmi köze ahhoz, hogy miért nem bocsátok meg neked. Az a te problémád, hogy azt csinálsz az emberekkel, amit akarsz, nem törődve a következményekkel, és azt várod mindenkitől, hogy egyszerűen rendben legyenek vele! – kiáltom, majd felállok az asztaltól.
- Nem, nem ezt csinálom, Louis! – emeli fel a hangját, mire a szememet forgatom. – Oké, akkor lehet, hogy igen, de ezúttal törődök a következményekkel – áll fel.
- Erre gondolhattál volna akkor, amikor a hódításoddal hencegtél! – kiabálok vele.
- A hódításommal? Most ezt kibaszottul komolyan mondod? Te nem a hódításom vagy, te minden vagy nekem! Te vagy a lélegzetem, a fájdalmam, a szívem, az életem! – üvölti, aztán tesz egy lépést felém. Még ha kiabál is velem, akkor is ez a legmeghatóbb dolog, amit valaha mondott nekem.
- Nos, már egy kicsit túl késő van erre! – ordítom vissza. – Azt hiszed, hogy csak… – kezdek el kiabálni újra. Meglep azzal, hogy kezét a tarkóm köré fonja és magához húz, ajkait az enyémekhez nyomva.
Szájának ismerős melegségétől és ízétől majdnem térdre rogyok. Nyelvem együtt mozog az övével, mielőtt az agyam megérthetné, hogy mi történik. Harry megkönnyebbülten felnyög, én pedig próbálom őt eltolni. Egy kézzel megfogja a csuklóimat és a mellkasán tartja őket, miközben továbbra is csókol, én folyamatosan küzdök, hogy kijussak fogásából, de a szám még mindig az övével mozog együtt. Hátrál és engem is magával húz, amíg háta el nem éri a pultot. Másik keze a nyakam oldalán van, mozdulatlanul tartva engem. Az összes szenvedés és szívfájdalom, ami bennem van, elkezd feloldódni, majd ellazítom kezeimet az övében. Ez helytelen, de annyira jó. De helytelen. Elhúzódom, mire megpróbálja újra egyesíteni ajkainkat, de elfordítom a fejemet.
- Nem – mondom, szemei pedig ellágyulnak.
- Kérlek – könyörög.
- Nem, Harry. Mennem kell – felelem, mire elengedi a csuklóimat.
- Hova mész?
- Én… még nem tudom. Anyám megpróbál visszajuttatni a kollégiumba – mondom neki.
- Nem… nem… – rázza meg a fejét. – Te itt laksz, ne menj vissza a kollégiumba – hangja kétségbeesett.
- Nem maradhatok itt.
- De igen. Majd én elmegyek, ha valakinek el kell. Csak kérlek, maradj itt, így tudom, hogy hol vagy – túr bele kezeivel a hajába.
- Nem kell tudnod, hogy hol vagyok – válaszolom gyengén. – Mennem kell – mondom, amikor nem felel.
- Maradj – ismétli meg.
Ha teljesen őszinte vagyok magammal, vele akarok maradni. El akarom mondani neki, hogy jobban szeretem őt, mint a lélegzést, de nem tehetem. Nem vagyok hajlandó hagyni, hogy visszahúzzanak, és az a fiú lenni, aki engedi a srácoknak, hogy azt csináljanak vele, amit csak akarnak.
Felveszem a táskáimat és kimondom az egyetlen dolgot, ami távol fogja őt tartani attól, hogy kövessen, legalábbis remélem. Le is repítheti őt a lépcsőn utánam, hogy egy még nagyobb jelenetet rendezzen.
- Natalie és anyám várnak, mennem kell – hazudom, aztán kisétálok az ajtón. Harry nem követ, én pedig nem engedem meg magamnak, hogy megforduljak, hogy lássam a fájdalmat, amit tudom, hogy okoztam.

23 megjegyzés:

  1. Imááádom, de mihiééért?! Olyan hihetetlenül boldog voltam, amikor visszacsókolt, majd puff... Harry vallomása annyira széép. Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, én is imádtam azt a részt fordítani, főleg a sok szomorúság után. A vallomása pedig igen, gyönyörű volt, csak hát mindig csalódnunk kellett... Nemsokára hozom :) Xx

      Törlés
  2. Béküljenek már ki:( annyira cuki Harry vallomása és amikor visszacsokolt már kezdtem reménykedni de nem:((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon várom már, hidd el. Hát igen sajnos, reménykedtünk, aztán meg csalódtunk, de nem fog ez örökké tartani :) Xx

      Törlés
  3. Ajhh Lou miért állsz ellen a szívednek??? MIÉÉRT??!! Harry annyira édes hogy már fáj... de jöjjön már az a rész ahol mindenki boldog. Ahjjj :( Louis miért csókoltál vissza ha nem akarsz vele maradni? Tudom jól hogy vele akar maradni de olyan kis lüke hogy ellenkezik saját magával! Az eszem megáll.. most sírok. :( És mért kell állandóan velhoznia Nataliet? Egyébként is utálom a csajt de így hogy Harrynek fájdalmat (ha a tudta nélkül is) még jobban gyűlölöm. Az anyja meg egy ribi. Pfujj.
    Áhh most tiszta idegbeteg leszek péntekig... egyébként gratulálok a szóbelidhez :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondanám, hogy azért, mert még ő sem tudja, mit akar, de nem, tudja, hogy Harryvel akar maradni, és mégsem teszi ezt :( Kell neki egy kis idő, hogy feldolgozza a történeteket, aztán majdcsak rájön az esze is, hogy Harry az igazi és csak vele lesz boldog. Natalie pedig ez miatt nekem sem a kedvencem, de legalább nem akar szándékosan bekavarni. Lou anyjáról inkább nem mondok semmit.
      Azért remélem, hogy nem, és köszönöm szépen! :) Xx ♥

      Törlés
  4. Szia! Isteneeem először a bánattól kezdtem el sírni,majd a csók miatt már őrőm könnyek voltak a harmadik meg megintcsak a szomoruságtól... Kikészítenek ezek a fejezetek, és ha még belegondolok hogy 1 teljes hetet kell várnom:(( Remélem minél hamarabb kibékülnek mert már nem bírom!
    Puszi:~Reni~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát nem is csodálom, hogy ilyen váltakozóak voltak azok a fránya könnyek... Nem vagy ezzel egyedül, a következő meg hamarosan érkezik :) A békülés még odébb van, de el fogunk jutni hozzá :) Xx

      Törlés
  5. Hát ez ...vlmi..jujj*-* Harry olyan cuki volt,a csokután azt hittem tovább jutnak,de Lounak sikerült ugymond kiszöknie..és elment,pedig tuti maradni akart,,...érzem! Lou drága,te is csak magad kínzod..én ezt már nembirom ...egyszerüen itt izguloj,hogy ki békülnek-e....annyira de annyira felvagyok turbozva...de mégis lehangolva! Hogy hagyhatsz itt igy ezzel a résszel hétvégére?! Annyira jol forditasz,minden percét élveztem...puszi
    Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, és nagyon jó lett volna, de ugye nem jött össze. Egyébként szerintem is maradt volna, szíve szerint legalábbis biztosan. Kínozza magát, és ezzel minket is, de nem örökké, csak ennyit mondhatok. Hamarosan jön a következő, és köszönöm szépen, nagyon örülök neki :) Xx ♥

      Törlés
  6. Folyamatosan folytatást kreálok, de az valahogy mindig boldogabban végződik, mint "igazából". Hmm. Vajon miért?
    Sajnálom, hogy Louis nem látja az igazságot. Annyival könnyebb lenne. Harry meg annyira édes volt!:) Béküljenek már ki!! Vagy legyen végre Harry szemszögéből (a 107.rész körül ha jól emlékszem, azt mondtad), mert az úgy mégis csak más.
    Amúgy én is arra tippeltem, hogy eladja a lakást. Vagy hogy az anyja, mert nekem az is felmerült (ne, ne kérdezd miért! :D)
    A lényeg, hogy... mi az hogy nincs függővége?! Ezen a blogon nincs is más, csak függővég (persze a maga módján :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát igen, itt mindig minden máshogy történik, mint várjuk...
      Ezt én is, de rá fog jönni, hidd el. Jaj, nagyon cuki volt, és lesz is Harry szemszög, abban a részben biztosan, de már lehet, hogy a következőben, nem emlékszem pontosan.
      Mikor először olvastam, nekem is beugrott, hogy lehet, hogy az anyja az a nő, szóval megértem :D
      Jaj, hát ahogy nézzük, de végül is igazad van :D Xx

      Törlés
  7. Jajj istenem, megszakadt a szìvem, majd apró darabokra hullott :'( ezt a fejezetet rendesen megsirtattam :( Hazza olyan édes volt, ahogy elmondta a dolgokat! Annyira szereti Louist! <3 megszakad a szívem :( a csók meg, jajj kicsit reménykedtem, de hogy Louis visszacsókolt azért adott egy kis reményt! Larryt akarok!! Boldogságot!! <3 :3 Annyira elszomorítanak ezek a részek, de akkor is imádom ezt a történetet!! És izgatottan várom a kövit!! Jajj, hogy fogom én ezt az egy hetet megint kibírni!!
    Gratula a szóbelihez! ;)
    Köszönöm, hogy fordítod <3
    puszi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átérzem, velem is így volt :( Bizony, hogy nagyon szereti őt, csak Lou ezt még nem látja, de rá fog jönni. Egyébként nekem is adott reményt, hogy visszacsókolta, annyira azért nem tud neki ellenállni :D Hamarosan (pontosan én sem tudom, mikor) mindent megkapsz ;) Örülök, hogy ezektől függetlenül tetszik :)
      Köszönöm szépen! :)
      Én köszönöm, hogy olvassátok Xx ♥

      Törlés
  8. Nem tudom, de nekem ez is függövég. Ugye hogy igazam volt hogy Hazza csaka házat adja el ! :D Utálom amikor veszekszenek. Legyenek már

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Újra boldogok !!!!! Hazza ne enged el Lout. Lou boccsásmeg Hazzának . Sies a kövi résszelmert kis mohókat faragtál belőlunk es bocsi a komi minősegeert de a telefonom elszarta.

      Törlés
    2. Végül is, ha úgy nézzük igen, de ez kétségtelenül jobb, mint mondjuk az előző. Bizony, bizony, hála az égnek :) Sajnos még egy ideig ez lesz, de nem fog örökké tartani :) Ajjaj, ez az After hatása, és semmi gond! :) Xx

      Törlés
  9. Ez most annyira fáj nekem... Fáj a szivem szó szerint... Édes istenem! Ennyi... Több nem megy... Csak Köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, átérzem, és neked is csak annyit tudok mondani, hogy ez nem fog örökké tartani. Nekem elhiheted :) Xx ♥

      Törlés
  10. hallottatok ezt a zajt?
    igen ez a szivem volt...kibaszottul darabjaira tort!
    es azthiszem csapatot valtok...LOUIS TE EGY HULYE MAKACS IDIOTA VAGY
    de ettol fuggetlenul szeretlek...HARRY IS SZERET...
    nemtudok Hazzre haragudni...nem megy latom ahogy szenved es faj neki es szar...
    de Lounak is faj...de konnyithetne a fajdalman ha nem lenne ilyen malacs idiota!
    mindketten hulyek...elegem van osszefogom koccintania fejuket h helyrerazodjon az agya....
    es azert az utolso kimondottnmondatert merges vagyok Loura...
    merges vagyok a vilagra...
    meddig fog meg ez kinozni minket? mintha belemdoftek volna 3 kest amit jol megforgattak aztan meg belemrugtak 6szor es a vegen belebasztak a Tiszaba...
    oke befejeztem...pemteket akarok! nem bocsanat BEKULEST AKAROK! MOST!
    de amugy imadom <3 csak faj...
    gratula a szobelihez:))
    puszi: Dóri :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tudom, átérzem, ezek nehéz fejezetet, és hol van még a vége...
      Én is sokszor hol Louis-ra, hol Harryre, hol mindkettőre voltam mérges, főleg ezeknél a részeknél. Remélhetőleg hamarosan Louis is rájön majd, hogy úgyis csak Harryvel lesz boldog.
      Lehet az az összekoccintás hiányzik nekik :D
      Ó, ne is mondd, az kegyetlen volt.
      Sajnos én sem tudom pontosan, de bírjad még, nem fog ez örökké tartani! :)
      Jaj, de jó is lenne már, ha a békülést fordíthatnám!
      Örülök, hogy azért tetszett :)
      Köszönöm szépen! :) Xx ♥

      Törlés
  11. Szegénykéim...hát én sírok.:'(
    Olyan szomorú, Lou igazán adhatna még egy esélyt!
    Ha én lennék Louis helyében, nem tudtam volna ellenállni Harrynek, olyan kis védtelen és zabálni való.<3
    Kíváncsi vagyok, mi lesz a kövi részben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy ezzel egyedül :(
      Bizony, csak hát nem könnyű most neki.
      Én sem, nem tudom, Louis hogy bírta ki, nagyon nehéz lehetett neki.
      Hamarosan kiderül :) Xx

      Törlés