2015. június 26., péntek

Chapter 106

Sziasztok! :)
A nagy málnaszedésben, málnaszezonban majdnem elfelejtettem, hogy ma új részt kell hoznom, de szerencsére eszembe jutott :D Ebben a fejezetben végre van Harry szemszög, ezt már sokan szerettétek volna, úgyhogy meg is kapjátok :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, én személy szerint imádom Harry szemszögeit, azokat mindig egy élmény fordítani :D Mondanám megint, hogy szerintem ez sem olyan vészes vég, de valahogy érzem, hogy nem értenétek egyet :D És kinek hogy telik a nyári szünet, kipihentétek már a suli fáradalmait? :)
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 106

Amikor az autómhoz érek, nem sírok, mint ahogy feltételeztem, hogy fogok. Csak ülök és bámulok ki az ablakon. A hó a szélvédőmhöz tapad, betakarva engem a kocsim terében. Nem tudom elhinni, hogy Harry idejött, amíg itt voltam, reméltem, hogy nem látom őt. Bár ez segített, nem a fájdalom, hanem a helyzet általánosságban. Legalább most már megpróbálhatok továbblépni ettől a katasztrofális időszaktól az életemben. Hinni akarok neki, és hogy szeret engem, de amiatt kerültem ebbe a helyzetbe, hogy hittem neki. Egyszerűen azért viselkedhet így, mert tudja, hogy többé nincs irányítása felettem. Még ha tényleg szeret is engem, az min változtatna? Az nem vonna vissza mindent, amit tett, nem venné vissza az összes viccet, a szörnyű hencegéseket a dolgokról, amiket csináltunk, vagy a hazugságokat.
Bárcsak megengedhetném magamnak azt a lakást, ott maradnék és elküldeném Harryt. Nem akarok visszamenni a kollégiumba és új szobatársat kapni, nem akarok közösségi zuhanyzót. Az a nő, aki eljött, hogy megnézze a lakást, imádni fogja, én pedig örülök neki. Próbálom mondogatni magamnak. Úgy nézett rám, mintha őrült lennék, ahogy elsiettem mellette a folyosón, de nem izgat. Tudom, hogy Harry nem hozhat semmilyen hivatalos döntést a lakással kapcsolatban az engedélyem nélkül, mert a nevem rajta van a bérleti szerződésen, de nincs már választásom, mint egyetérteni bárhogy is dönt. Nem lakhatok ott egyedül, és egészen biztosan nem lakhatok ott Harryvel. Miért kellett mindent elrontania? Most lehetnénk abban a lakásban, a kanapén nevetve vagy a hálószobában csókolózva. De e helyett egyedül vagyok az autómban azzal, hogy nincs hova mennem.
Örülök, hogy Harry nem követett, de egy kis bűntudatom van, amiért azt mondtam, hogy Natalie velem van, tudom, hogy ez mennyire bántotta őt meg, még akkor is, ha nem szeret engem úgy, ahogy állítja. Legalább az egóját bántotta.
Amikor végül beindítom az autómat, a kezeim le vannak fagyva. Nem lehetnék hajléktalan nyáron? Ismét úgy érzem magam, mint Catherine, csak nem a szokásos Üvöltő szelek Catherine. Ezúttal Catherine A klastrom titkában az, akiről beszélek, zavarodott és arra kényszerített, hogy egy hosszú utazásra menjen egyedül. Persze én nem teszek meg egy hetven mérföldes utat, de akkor is, átérzem a fájdalmát. Nem tudom eldönteni, hogy ezúttal Harry ki lenne. Egyrészt, ő olyan, mint Henry, okos és szellemes egy olyan nagyszerű regényismerettel, mint az enyém. Azonban Henry sokkal kedvesebb, mint Harry, és ez az, ahol Harry inkább olyan, mint John, arrogáns és goromba.
Ahogy átvezetek a városon úgy, hogy nincs hová mennem, rájövök, Harry szavainak nagyobb hatása volt rajtam, mint amit szeretnék bevallani. Az, hogy könyörgött nekem, hogy maradjak, majdnem ismét összerakta a darabokat csak azért, hogy megint összetörje. Biztos vagyok benne, csak azért akarta, hogy maradjak, hogy bebizonyítsa, megteheti. A telefonom nem csörgött azóta, hogy elhajtottam onnan tizenöt perccel ezelőtt, és nem tudom eldönteni, hogyan érzek ezzel kapcsolatban.
Egy háztömbnyi távolságra találom magamat a Vance-tól, csak este öt óra van. Nem akarom kihasználni Liamet azzal, hogy megkérem őt, maradhatok-e megint Ken házában. Tudom, hogy nem bánná, de nem fair tőlem, hogy ennek a közepébe belerángatom Harry családját, és őszintén az a ház túl sok emléket őriz. Nem tudnám elviselni. Elhaladok egy út mellett, ami tele van hotelekkel, majd az egyik szebben kinéző hotelhez kanyarodok, és leparkolom az autómat. Ezelőtt még soha nem maradtam hotelben, de most nincs más választási lehetőségem.
Megtalálom a pirosan villogó „iroda” jelet, aztán besietek. A pult mögött lévő alacsony férfi elég barátságosan néz ki, ahogy rám mosolyodik és elkéri a jogosítványomat. Sokkal könnyebb megkapni egy hotelszobát, mint gondoltam, egy kicsit drága, de nem akarok egy olcsóban maradni és a biztonságomat kockáztatni. Ad nekem egy kulcsot, majd elmosolyodik.
- Végig a járdán, aztán kanyarodj balra – tájékoztat. Örülök, hogy ennek a hotelnek odakint vannak a szobái, így békében jöhetek és mehetek.
Megköszönöm neki, és visszamegyek a kegyetlen hidegbe. Áthajtok az autómmal a szobám melletti helyre, így nem kell cipelnem a táskáimat. Ez az, ahová jutottam Harry miatt, egy hotelben maradok, egyedül az összes holmimmal táskákba tömve. Túlságosan is őrjöngő voltam, hogy egyáltalán összehajtsam őket, szóval nem tudom elképzelni, hogyan néznek most ki a ruháim. Megfogom a táskáimat és bezárom az autómat, ami ócskaság a mellettem parkoló BMW-hez hasonlítva. Amint azt hiszem, hogy a napom nem lehet ennél rosszabb, elveszítem a fogást az egyik táskámon és a havas járdára ejtem. A ruháim és néhány könyvem kiborulnak. Félek megnézni, mely könyvek azok, nem hiszem, hogy el tudnám viselni a kedvenc dolgaim tönkremenetelét velem együtt, nem ma.
- Hadd segítsek, uram – mondja egy férfi hangja, ahogy egy kéz lenyúl, hogy segítsen. – Louis? – feleli, amikor felnézek és meglátom a kék szemeket. Trevor.
- Trevor? – mondom még akkor is, ha tudom, hogy ő az. – Mit keresel itt? – kérdezem, majd körülnézek.
- Én is kérdezhetném ugyanezt – mosolyodik el.
- Nos… én… – veszem az alsó ajkamat a fogaim közé.
- A vízvezeték megkergült otthon, szóval itt vagyok – ment meg attól, hogy meg kelljen magyaráznom. Hálás vagyok.
- Ó, ez nem hangzik jól – felelem.
A kezembe adja az Üvöltő szelek elázott példányát, mire megharapom az arcomat, hogy ne üvöltsek fel.
- Üvöltő szelek? – emeli fel szemöldökét. – Tessék… ez rossz állapotban van – adja át a Büszkeség és Balítéletet. Az univerzum egy beteg játékot játszik velem. – Valahogy tudtam, hogy a klasszikusokat szereted – mondja nekem egy barátságos mosollyal.
Elveszi tőlem a táskákat, én pedig megköszönöm neki, mielőtt áthúzom a kulcskártyát és kinyitom az ajtót. A szoba fagyos, így azonnal átsétálok a fűtőkészülékhez és teljesen feltekerem.
- Azt hinnéd, hogy amennyi pénzt elkérnek itt, nem törődnek a villanyszámlájukkal – feleli Trevor, aztán leteszi a táskáimat a padlóra. Én elmosolyodom és egyetértően bólintok.
Megfogom a ruhákat, amik a hóra estek, majd a fűtőkészülékre teszem őket. Trevor biztosan itt marad, mert ez olyan közel van a Vance-hoz.
- Közel van a lakásod? – kérdezem, hogy megtörjem a csendet. Elég meglepő módon, ez nem kínos csend.
- Ház. De igen, körülbelül csak egy mérföldnyire van. Szeretek közel lenni a munkahelyemhez, így tudom, hogy soha nem leszek késésben – mosolyodik el.
- Ez egy jó ötlet – értek egyet. Ez olyasminek hangzik, mint amit én is tennék. Annyira máshogy néz ki hétköznapi ruhákban. Még csak öltönyökben láttam őt, most pedig egy kényelmes, kék farmert és egy piros melegítő felsőt visel, haja rendezetlen, amikor általában tökéletesen zselézett.
- Szerintem is. Szóval egyedül vagy? – kérdezi, aztán a földre néz, nyilvánvalóan kellemetlenül kíváncsiskodva.
- Igen, egyedül vagyok – több módon értem ezt, mint ő azt tudja.
- Nem akarok kíváncsiskodni, csak azért kérdezem, mert úgy tűnik, a barátod nem túlzottan kedvel engem – nevet fel félig, majd elhúzza homlokáról a fekete haját.
- Ó, Harry senkit nem kedvel. Ne vedd magadra. Bár ő nem a barátom – mondom neki, és a körmömet piszkálom.
- Ó, sajnálom. Csak feltételeztem, hogy az.
- Az volt, valahogy – a barátom volt egyáltalán? Azt mondta, hogy igen, viszont Harry sok mindent mondott.
- Ó, sajnálom ismét. Folyamatosan az összes rossz dolgot mondom – nevet fel.
- Semmi gond. Én nem bánom – felelem, aztán kipakolom a többi táskámat.
- Akarod, hogy elmenjek? Nem akarok zavarni – hangsúlya őszinte.
- Nem, maradhatsz. Ha akarsz, persze. Nem kötelező – mondom túl gyorsan. Mi bajom van?
- Akkor ezt megbeszéltük, maradok – feleli, majd leül az asztal mellett lévő székre a tágas szobában. – Szóval hogy tetszik eddig a Vance? – kérdezi, ujjai mintákat rajzolnak a faasztalra.
- Imádom, sokkal több, mint amire valaha is számítottam. Ez szó szerint az álommunkám, remélem, felvesznek, miután lediplomázok.
- Ó, szerintem jóval azelőtt munkát fognak ajánlani neked. Christian nagyon kedvel téged, az a kézirat, amit múlt héten adtál be, a minap csak arról hallottam ebédnél. Christian azt mondja, hogy jó szemed van, és tőle ez egy hatalmas dicséret.
- Tényleg? Ő mondta ezt? – nem tehetek róla, de elmosolyodom.
- Igen, mi másért hívna meg a konferenciára? Csak mi négyen megyünk, téged választott az összes más dolgozó közül.
- Négyen? – kérdezem.
- Igen, én, te, Christian és Kim.
- Ó, nem tudtam, hogy Kim is jön – kétségbeesetten remélem, hogy Christian nem azért hívott engem, mert a kötelességének érzi a Harryvel való kapcsolatomnak köszönhetően, a legjobb barátjának a fiával.
- Nem lenne képes kibírni egy hétvégét nélküle – csipkelődik Trevor.
- Te miért jössz? – kérdezem, aztán mentálisan pofon vágom magam. – Úgy értem, miért mész, te a pénzügynél dolgozol, ugye? – magyarázom meg.
- Nem, értem, nektek bukmékereknek nincs szükségetek az emberi számológépre – forgatja a szemét, mire felnevetek, tényleg nevetek, ami olyan érzés, mintha évek óta az első alkalom lenne. – Christian egy másik kiadót nyit Seattle-ben a következő néhány hónapban, mi pedig egy potenciális befektetővel fogunk találkozni. Illetve, még felderítjük a laktációkat, amíg ott vagyunk, szóval szüksége van rám, hogy megbizonyosodjon, jó üzletet csinálunk.
- Az ingatlanpiacban is benne vagy? – kérdezem, aztán helyet foglalok az ágyon. A szoba végre meleg, így leveszem a cipőmet.
- Nem, egyáltalán nem, de jó vagyok a számokkal – henceg, mire ismét elmosolyodom. – Jó időtöltés lesz. Seattle gyönyörű város. Voltál már ott? – érdeklődik.
- Igen, Seattle a kedvenc városom. Nem mintha sok lenne, amik közül választhatok – mondom neki.
- Nekem sincs sok, Ohio-ból származom, úgyhogy nem láttam sokat. Ohio-hoz hasonlítva Seattle New York City.
- Mi késztetett arra, hogy Washingtonba gyere? – azon találom magamat, hogy őszintén érdekel, hogy többet tudjak meg.
- Nos, az anyám a középiskolai végzős évemben meghalt, és egyszerűen el kellett mennem. Tudtam, hogy nem akarok örökre egy kisvárosban élni, olyan sok látnivaló van. Tudod? Szóval megígértem neki, mielőtt meghalt, hogy én nem fogok abban a szörnyű városban meghalni. Az a nap, amikor felvettek a WSU-ra, volt a legjobb és legrosszabb nap az életemben.
- Legrosszabb? – kérdezem.
- Ugyanazon a napon halt meg. Ironikus, ugye? – mosolyodik el. Ahogy csak a fél szája kanyarodik fel, amikor mosolyog, bájos.
- Sajnálom.
- Ne, nem kell. Azok közé az emberek közé tartozott, akik nem tartoztak hozzánk, a többiekhez, ő túl jó volt, tudod? Több időt kaptunk vele, mint amennyit megérdemeltünk, és én semmin sem változtatnék – feleli. – Örökre itt fogsz maradni? – kérdezi.
- Nem, mindig Seattle-be akartam költözni, de mostanában azon gondolkoztam, hogy még messzebb megyek – vallom be.
- Megtehetnéd, utaznod kellene és látni mindent, amit csak tudsz. Egy olyan férfit, mint te, nem kellene egy dobozban tartani – mondja, én pedig megint elmosolyodom. – Sajnálom… Csak úgy értem, hogy sokkal többet is csinálhatnál – feleli a kék szemű férfi.
Valami azzal kapcsolatban, ahogy férfinak hívott, boldoggá tesz, Harryvel mindig úgy érzem, mintha gyerek lennék, mert ő úgy kezelt engem. Trevor csak egy barát, egy új barát, de nagyon élvezem a társaságát ezen a szörnyű napon.
- Vacsoráztál már? – kérdezem tőle.
- Nem, még nem. Azon vitáztam, hogy rendeljek-e pizzát vagy ne, hogy ne kelljen visszamennem abba a hóviharba – nevet fel.
- Felezhetnénk egyet? – ajánlom.
- Áll az alku – vigyorodik el.

Harry szemszöge
- Ha megjelenik itt, jobban teszed, ha felhívsz – morgom az apámnak, ahogy az ajtajában áll.
- Nem fog idejönni, Harry, tudja, hogy meg fogod találni őt – mondja apám, én pedig küzdök az ösztönnel, hogy lenyomjam a fogait a torkán.
- Nos, nem tudom, hol máshol lehetne! – kiabálom, majd ujjaimmal beletúrok a hajamba.
Kissé megrándulok, amikor az ujjperceim meghúzódnak. Ezúttal a vágások mélyebbek a szokottnál. A téglafal megütése több kárt csinált a kezemnek, mint gondoltam. Ez semmi ahhoz hasonlítva, amit belül érzek. Soha nem tudtam, hogy létezik ilyen fájdalom, ez sokkal rosszabb, mint bármilyen fizikai fájdalom, amit magamnak tudnék okozni.
- Fiam, tényleg azt hiszem, hogy fontolóra kellene venned, hogy adsz neki egy kis teret – mondja nekem. Mi a faszt gondol, ki ő?
- Teret? Nincs szüksége térre! Arra van szüksége, hogy hazajöjjön – kiáltom. Az öreg nő a szomszédban felénk fordul, hogy ránk nézzen, mire felemelem rá a karomat.
- Ne legyél goromba a szomszédjaimhoz – figyelmeztet engem apám.
- Akkor mondd meg a szomszédjaidnak, hogy törődjenek a saját rohadt dolgukkal! – ordítom elég hangosan ahhoz, hogy a szürke hajú nő halljon engem.
- Viszlát, Harry – feleli apám, aztán egy sóhajjal becsukja az ajtaját.
- Bassza meg! – kiabálok magamra és oda-vissza járkálok a tornácon, mielőtt visszaszállok az autómba.
Hol a fenében van? Amilyen dühös vagyok, annyira pokolian aggódom is miatta. Egyedül van vagy fél? Louis-t ismerve egyáltalán nem fél, valószínűleg átgondolja az okokat, amikért utál engem. Tulajdonképpen, valószínűleg leírja őket. A hülye listái régen az őrületbe kergettek, de most arra vágyom, hogy lássam őt, ahogy lefirkálja a leglényegtelenebb dolgokat, ahogy szüksége van arra, hogy mindent teljes erőbedobással kontrolláljon. Bármit megadnék, hogy lássam, ahogy telt alsó ajkát harapdossa és egy imádnivaló homlokráncolás jelenik meg édes arcán, akárcsak még egyszer. Most, hogy Natalie-val és az anyjával van, a kis esély, amim gondoltam, hogy van, eltűnt. Amint emlékeztetik, hogy Natalie miért jobb neki, mint én, ismét az övé lesz. Szükségem van Louis-ra, hogy az enyém legyen, csak az enyém. Leszarom, hogy mit kell csinálnom Natalie-val, hogy kikerüljön a képből, Louis az enyém.
Megint felhívom őt, de a telefonja egyenesen a hangpostára kapcsol huszadjára is. Az Isten verje meg, olyan egy kibaszott idióta vagyok. Miután egy órán át elvezetek minden könyvtárhoz, minden könyvesbolthoz, úgy döntök, visszamegyek a lakáshoz. Talán fel fog bukkanni? Tudom, hogy nem, de mi van, ha igen? Fel kell takarítanom a hatalmas rendetlenséget, amit csináltam, és venni néhány új edényt, hogy pótoljam azokat, amiket a falhoz vágtam, arra az esetre, ha hazajön.

15 megjegyzés:

  1. Első! :)) Most pedig elolvasom a részt, majd leírom a véleményem! :)) Egyébként még tartozom egy beszámolóval az első évadot illetően is, amit hamarosan vagy a 99. rész alá írok le, vagy privátban elküldöm Facebookon. :)

    Sam xXx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval... hm, sokféle érzés kavarog bennem a résszel kapcsolatosan. Tetszett Harry szemszöge, és ezek a rövid részek az ő nézőpontjából biztosítanak bennünket, olvasókat, hogy azért Harrynek is vannak érzései (de még mennyire). Áááá... de komolyan, mikor lesz már egy olyan rész, amelyben minden tökéletes? Sajnálom Louist, de egyrészt Harryt is, mert mindketten vívódnak, szenvednek... Nem lehetne, hogy a nyáron egy héten két rész legyen? :)) Imádom, imádom, Te pedig csodálatosan fordítod, minden elismerésem! :) Hm, gyanús nevem ez a Trevor, és biztos vagyok benne, hogy a történet folyamán még fel fog párszor bukkanni... Csaknem rámozdult Loura?! :)))) Majdcsak kiderül... :DDD

      Sam xXx
      U.i.: Várom a következő fejezetet.
      U.i.2.: Tényleg nem akarod hamarabb kitenni? Mondjuk kedden? LÉCCIII. :D Majd Rinát is fogom nyaggatni, hogy nyaggasson téged. :D Mindent elkövetek. :D
      U.i.3.: Imádtam. De ezt már mondtam. Vagy utaltam rá. Na mindegy, nem szövegelek tovább... :))

      Sam xXx

      Törlés
    2. Ó, igen, azok a "harcok" az első kommentért... :D Rendben, várni fogom azt a beszámolót :)
      Hála az égnek, nem mindig lesznek ilyen rövidek Harry szemszögei (én imádom őket), és bizony, hogy vannak érzései, még ha Louis is tudná mindet... Az a tökéletes rész még nem most lesz sajnos :( Igen, szenvednek mindketten, de nem örökké :) Pont gondolkoztam, hogy nyáron egy héten két rész legyen, szóval lehet róla szó ;) Örülök, hogy tetszik, és köszönöm szépen! :) Van is miért gyanúsnak lennie Trevornak, ennyit mondhatok ;)

      Ui.: Nemsokára hozom :)
      Ui.2.: Jaj, mi lesz itt, ha Rina is próbál meggyőzni, lehet, hogy igent kell mondanom? ;)
      Ui.3.: Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik :)
      xoxo

      Törlés
  2. Az idegeimmel játszol :D rohadt jó rész lett már megint és minden héten tűkön ülve várom a következőt :) remélem rendbe jönnek a dolgaik mert annyira imásom mikor boldogok és együtt vannak. Louis térj már észhez Harry szeret téged!! :D bocs hogy eddig nem kommenteltem de mostmár muszáj volt :) imádom a blogod :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, azt hiszem, nem vagy ezzel egyedül :D Örülök, hogy tetszett, és hát egyszer rendbe fognak jönni a dolgok, de mikor? (még én is ezt kérdezem, pedig már olvastam). Remélhetőleg hamarosan észhez tér Louis, aztán jöhet a boldogság :) Semmi probléma, annak viszont örülök, hogy megtetted! :) Köszönöm szépen! ♥ Xx

      Törlés
  3. Nagyon tetszett a rész, bár nem volt a legboldogabb... csak nekem tűnik egy kicsit rövidebbnek? Louis igazán abbahagyhatná már a "picsogást" de persze megértem. A Trevor gyerek nekem is gyanús... Harry szemszöge pedig... annyira sajnálom szegényt! :'( Tényleg egy pöcs volt, de szereti Lout.
    Köszi, hogy fordítod. Imádom ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök, és hát sajnos nem volt túl boldog, de nem mindig lesz ez így :) Annyira nem volt rövid, de biztosan volt/lesz ennél hosszabb. Egyetértek, néha én sem bánnám már, de ez nyilván nem ilyen egyszerű. Nem is csodálom, fogunk még vele találkozni... Harryt én is, nagyon, zabálnivaló ilyenkor.
      Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszik :) ♥ Xx

      Törlés
  4. Imádom. Jó lett. Siess a kövivel kérlek. <3

    VálaszTörlés
  5. Csak ennyi Harry szemszög ? Többet vártam :( Minek szakítottak ? Olyan jó volt amikor együtt voltak. Nem nagyon tudok reagálni erre a részre. Sies a kövivel :)
    A nyaram. Nos nem mondom hogy unalmas viszont a bloggerek eltúntek mert ritkán raktok fel részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre, lesznek ezek még hosszabbak is, ne aggódj :) Nagyon jó volt akkor, igen, de megint csak azt tudom mondani, hogy nem örökre szakítottak :)
      Ne is legyen unalmas, élvezd ki :) Ó, pedig most kellene sok részt hozni... Úgy látszik, tényleg két rész kell egy héten :D Xx

      Törlés
  6. Ááá megőrülök utálom amikor nincsenek együtt :( Jó volt Hazza szemszöge bár rövid :) de várom a kövit :) nagyon :) és ugye kibekulnek mond hogy igen LÉCI <3 puszi: Meli :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel nem vagy egyedül, és igen, eléggé rövid volt, de lesz hosszabb is :) Akkor minél előbb hozom :) Egyszer igen, de még pontosan én sem tudom. ♥ Xx

      Törlés
  7. Ez nagyon jó rész volt, bár nem a legboldogabb...
    Annyira érzem, hogy Trevor nagyon be fog kavarni a képbe.
    Ples csak azt a ribi anyját és Natalie-t ne. Én úgy nem bírom őket.. xD Bár Natalie nem köcsög, de akkor sem szimpi.
    És istenem, Harry.. annyira egy rohadék volt, de megszeretteeeee... Lou, dőlj be Harrynek még egyszer, de most nem fogsz pofára esni!! - ezt úgy elmondanám neki...
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és hát sajnos nem, de ez nem lesz mindig így :)
      Annyit mondhatok, hogy jól érzed, nem hiába nem szimpatizál vele Harry...
      Az anyját én se, Natalie már nem olyan vészes, de megértem, hogy nem kedveled :)
      Bizony, hogy az volt, most viszont már nem, és azt hiszem, ezzel még vannak így páran :D ♥ Xx

      Törlés