2015. augusztus 25., kedd

Chapter 123

Helló! :)
Végre letudtam ma az infó szintfelmérőt és hozhattam nektek az új részt. A hajam szála az égnek állt tőle, de legalább készen van valahogy :D A fejezetről pedig megint nem tudom, hogy mit mondjak, nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok, főleg a végéről, ami eléggé cuki :) Ja, és ez már jóval hosszabb, mint az előző :D Pénteken hozom a következőt, ez biztos, aztán meglátjuk, hogyan lesz majd a jövőhét.
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 123
 
A fürdőszobába sétálok, hogy megmossam az arcomat és összeszedjem magam. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint tizenöt perccel ezelőtt, és valójában örülök, hogy újra itt vagyok. Mindenek ellenére, amin Harry és én keresztülmentünk, örülök, hogy tudom, még mindig van egy biztonságos helyem, ahol lehetek vele. Ő az egyetlen állandó dolog az életemben, emlékszem, amikor ezt egyszer ő mondta nekem. Kíváncsi vagyok, hogy komolyan gondolta-e akkor. Még akkor is, ha nem, hiszem, hogy most már úgy érez. Csak azt kívánom, bárcsak többet mondana arról, hogyan érez. Látni őt összeomlani tegnap volt a legtöbb érzelem, amit láttam belőle az óta a nap óta, hogy találkoztam vele, csak hallani akarom azokat a szavakat a könnyek mögött.
A meleg víz elmossa eseménydús reggelem összes bizonyítékát. Nem vagyok biztos benne, miért voltam olyan érzelmes az apám visszatérése miatt, amikor azt sem tudtam, hogy elment. De azt hiszem, hogy az anyám felé érzett haragom, az apám váratlan megemlítése és minden, ami Harryvel folyamatban van, keveréke okozta az összeomlásomat. Visszamegyek a szobába, Harry pedig éppen a táskáimat teszi le a padlóra.
- Lementem és felhoztam a cuccaidat – tájékoztat.
- Köszönöm, tényleg remélem, hogy nem zavarok – mondom neki, majd lehajolok, hogy kivegyek valami melegítőnadrágot és egy pólót. Ki kell jutnom ezekből a ruhákból.
- Azt akarom, hogy itt legyél, tudod ezt, ugye? – mondja csendesen. Én vállat vonok, mire a homlokát ráncolja. – Tudnod kellene már mostanra, Lou.
- Tudom… csak anyukád itt van, én pedig idehozom ezt az egész drámát és sírást – magyarázom meg.
- Anya örül, hogy itt vagy, ahogy én is.
A mellkasom megduzzad, de témát váltok.
- Terveztetek valamit mára? – kérdezem tőle.
- Nem, azt hiszem, hogy anya a plázába akart menni vagy valami, de elmehetünk holnap is.
- Elmehetsz, elfoglalom én magam – nem akarom, hogy törölje a terveit az anyjával, amikor több mint egy éve nem látta őt.
- Nem, tényleg semmi gond. Nem kell egyedül lenned.
- Rendben vagyok.
- Louis, mit mondtam az előbb? – morogja, mire felnézek rá. Úgy tűnik, elfelejti, hogy többé már nincs abban a pozícióban, hogy eldöntsön helyettem dolgokat. Senki sincs abban a pozícióban. – Bocs… te itt maradsz. Én elmegyek anyával vásárolni – javítja ki magát.
- Sokkal jobb – felelem, és megpróbálom leküzdeni a mosolyomat. Harry olyan gyengéd, olyan… félős volt az elmúlt néhány napban, úgyhogy jó látni, hogy még mindig önmaga.
- Jöhetnél te is? – ajánlja.
- Csak itthon akarok ma maradni, ez máris egy hosszú nap volt, és még csak négy óra.
- Rendben, megnézem, hogy anya most akar-e menni, aztán lehet egy kis visszavonultságod.
- Köszönöm – mondom, aztán besétálok a gardróbba, hogy átöltözzek. Amint leveszem a ruháimat, Harry kopogtat az ajtón.
- Lou?
- Igen? – felelem.
- Itt leszel, amikor visszajövünk? – kérdezi.
- Igen, nem mintha lenne máshova mennem – horkanok fel.
- Oké. Ha bármire szükséged van, hívj fel – mondja, a szomorúság tiszta a hangjában.
- Jó – egyezek bele.
Néhány perccel később hallom a bejárati ajtót becsukódni, aztán kimászom a hálószobából. Valószínűleg velük kellett volna mennem, úgy nem lennék itt egyedül a gondolataimmal. Máris egyedül érzem magam. Miután egy órán át tévét nézek, túlságosan is unatkozom. Bárcsak Harry visszajönne már. A telefonom végre abbahagyja a berregést, úgy tűnik, anyám feladta, hogy megpróbáljon felhívni. Megfogom a nook-omat és elkezdek olvasni, hogy elüssem az időt, de nem tudok nem az órára nézni.
Talán írnom kellene Harrynek, hogy megtudjam, milyen sokáig lesznek még távol? Csak hét óra, és nem akarom siettetni az anyjával együtt töltött idejüket. Egyszerűen készítek vacsorát, hogy elüssem az időt. A konyhába megyek, hogy eldöntsem, mit készítsek, valamit, ami eltart egy darabig, így abbahagyhatom, hogy minden két percben az órára nézzek. Lasagne. Ezt fogok készíteni, könnyű, de időigényes.
Nyolc harminc. Csak nyolc harminc van, amikor az időzítő jelez, hogy vegyem ki a tepsi lasagne-t a sütőből. Ha Harry nem jön haza… nem jön ide… kilencre, írok neki. Mi bajom van? Egy veszekedés az anyámmal, és hirtelen visszatérek oda, hogy hozzá ragaszkodom. Ha őszinte vagyok magammal, tudom, hogy igazából soha nem szűnt meg a ragaszkodásom hozzá, csak harcoltam ellene és megpróbáltam elkerülni. Még akkor is, ha talán nem állok készen bevallani magamnak, tudom, hogy nem vagyok kész egy Harry nélküli életre. Nem fogok vele beleugrani semmibe, de kimerült vagyok a magammal való folytonos küzdelemtől emiatt. Amilyen szörnyű volt hozzám, még boldogtalanabb vagyok nélküle, mint voltam, amikor rájöttem az egész fogadásra. Bosszús vagyok magamra az erőm hiánya miatt, de nem tagadhatom, mennyire feloldottan éreztem magamat, amikor visszajöttem ma. Még mindig szükségem van egy kis időre, hogy gondolkozzak, hogy lássam, hogyan alakul minden velünk így, hogy egymás közelében vagyunk. Még mindig annyira össze vagyok zavarodva.
Kilenc tizenöt. Csak kilenc tizenöt van, amikor befejezem az asztal megterítését és feltakarítom a rendetlenséget, amit csináltam a konyhában. Írok neki, csak egyszer, egy egyszerű üzenet, hogy utána nézzek. Havazik, így csak azért írok neki, hogy leellenőrizzem, tudod, biztonsági okok miatt. Felveszem a telefonomat, ahogy kinyílik a bejárati ajtó. Leteszem a mobilomat, miközben Harry belép a konyhába.
- Éppen írni akartam neked – kotyogom neki.
- Igen? – meglepettnek tűnik, de boldognak ezzel kapcsolatban.
- Szóval milyen volt a vásárlás? – kérdezem tőle pontosan ugyanakkor, amikor ő pedig azt, hogy:
- Készítettél vacsorát?
- Először te – szólalunk meg egyszerre, mire felnevetünk.
- Csináltam vacsorát. Ha már ettél, az is rendben van – mondom neki, miközben Anne csatlakozik hozzánk a konyhában.
- Olyan jó illat van itt! – mosolyodik el, ahogy felméri az étellel teli asztalt.
- Köszönöm – felelem, majd Anne leül az asztalhoz.
- A pláza rettenetes volt, az összes karácsonyi utolsó pillanatban vásárló ott volt. Ki vár két nappal karácsony előttig, hogy megvegye az ajándékát? – panaszkodik Anne.
- Te – válaszolja Harry, aztán tölt magának egy pohár vizet.
- Ó, csitt – szidja őt le, majd felveszi a kenyérdarab végét, hogy a szájába tegye.
Harry leül mellé, én pedig az Anne-nel szemközti széket választom. A vacsora alatt Anne beszél a vásárlás borzalmairól, amiket átéltek, és hogy hogyan fogtak el egy férfit, amiért megpróbált ellopni egy szoknyát a Macy’s-ből. Harry esküszik, hogy a szoknyát magának szánta a férfi, de Anne a szemét forgatja és folytatja a humoros mesét. Az étel, amit elkészítettem, valójában elég jó, jobb, mint általában, és majdnem az egész tepsi lasagne elfogy, mire mindhárman végzünk. Én két adagot szedtem magamnak, ez az utolsó alkalom, hogy egész nap nem eszem.
- Ó, vettünk fát. Csak egy kicsit, de nektek kell, hogy legyen fátok a lakásotokban, főleg az első karácsonyotokon együtt! – tapsol a kezeivel Anne, mire felnevetek.
Még mielőtt minden széthullott, Harry és én soha nem beszéltünk arról, hogy vegyünk karácsonyfát, annyira elvonta a figyelmemet a lakás meg Harry úgy általában, hogy majdnem elfeledkeztem az ünnepekről összességében. Egyikünket sem érdekelte a hálaadás, őt nyilvánvaló okok miatt, én meg nem akartam anyámnál tölteni a templomban, úgyhogy rendeltünk pizzát és a kollégiumi szobámban lógtunk.
- Ez rendben van, ugye? – kérdezi Anne, mire rájövök, hogy még nem válaszoltam.
- Ó, igen, persze hogy igen – mondom neki, aztán Harryre nézek. Ő az üres tányérjára bámul. Ismét Anne veszi át a beszélgetést, amiért hálás vagyok.
- Nos, amennyire szeretnék ébren maradni veletek, parti állatok, le kell feküdnöm éjfél előtt – csipkelődik Anne, majd feláll az asztaltól, a mosogatóba téve a tányérját. – Jó éjt – feleli, majd lehajol, hogy megpuszilja Harryt az arcán. Harry felnyög és elhúzódik, így Anne ajkai alig súrolják a bőrét, de Anne elégedettnek tűnik a kis érintkezéssel. – Jó éjt, Louis – mondja, aztán karjaival átöleli a vállaimat, egy puszit nyomva a fejem tetejére.
Harry a szemét forgatja, mire megrúgom őt az asztal alatt. Miután Anne eltűnik, felállok és elteszem a kevés maradékot.
- Köszi, hogy csináltál vacsorát, nem kellett volna – mondja nekem Harry, én pedig bólintok, mielőtt mindketten a hálószobába indulunk.
Ez egy olyan alkalom, amikor gondolnunk kellett volna arra, hogy két hálószobás lakást vegyünk. Vagy Harrynek nem kellett volna tönkretennie a kapcsolatunkat, dobja be a tudatalattim.
- Aludhatok ma este én a padlón, mivel te voltál ott tegnap este – ajánlom fel még akkor is, ha tudom, valójában nem engedné, hogy a padlón aludjak.
- Nem, semmi baj. Igazából nem olyan rossz – feleli, majd leülök az ágyra.
Harry kiveszi a takarókat a szekrényből, és leteszi őket a padlóra. Nekidobok két párnát, ő pedig megajándékoz egy kis mosollyal, mielőtt kigombolja a farmerját. Ó. Kétségbeesetten el akarok nézni, nem igazán akarok, de tudom, hogy el kellene. Lehúzza fekete farmerét és kilép belőle. Fekete bokszere hozzásimul a bőréhez, fejét pedig felkapja, hogy rám nézzen. Gyorsan elfordítom a fejemet oldalra, és érzem, hogy lángol az arcom.
- Sajnálom – szólalok meg megalázva.
- Nem, én sajnálom. Csak megszokás, azt hiszem – von vállat, aztán elővesz egy pamutnadrágot a szekrényből. Szemeimet a falon tartom, amíg felöltözik. – Jó éjt, Lou – feleli, majd lekapcsolja a villanyt. Gyakorlatilag hallom a vigyort a hangjában.
A plafont bámulom, alig látom a ventilátor lapjait mozogni a sötétségben. A mentális kimerültség a napomtól elér, és perceken belül elalszom.
- Ne!! – ébreszt fel Harry hangja. – Kérlek! – nyöszörgi.
A francba, rémálmai vannak. Kiugrom az ágyból, aztán letérdelek hánykolódó teste mellé.
- Ne! – ismétli meg, ezúttal sokkal hangosabban.
- Harry! Harry, ébredj fel! – mondom a fülébe és megrázom a vállát. Pólója izzadsággal áztatott, arca pedig eltorzult, ahogy kinyitja szemeit, azonnal felülve.
- Lou – leheli, és a karjaiba húz. Ujjaimmal beletúrok a hajába, mielőtt leviszem a kezemet a hátához. Gyengéden fel-le húzom a kezemet a hátán, körmeim alig érnek hozzá a bőréhez.
- Semmi gond – felelem, ő pedig szorosabban ölel.
Nem kellett volna hagynom, hogy a földön aludjon, valószínűleg egész héten rémálmai voltak, és senki nem volt ott, hogy felébressze. Kíváncsi vagyok, hogy aludt-e egyáltalán, kivéve persze a tegnap estét.
- Gyere, menjünk az ágyba – mondom neki, aztán megmozdulok, hogy felálljak. Harry a pólómba kapaszkodik, miközben visszamászunk az ágyba. – Jól vagy? – kérdezem tőle, amikor lefekszik. Bólint, én pedig közelebb húzom őt magamhoz.
- Gondolod, hogy tudnál hozni nekem egy kis vizet? – kérdezi.
- Persze, rögtön visszajövök – felelem, majd felkapcsolom a lámpát, mielőtt ismét kikászálódok az ágyból.
Olyan csendben próbálok maradni, amennyire csak lehetséges úton a konyhába, hogy ne ébresszem fel Anne-t, de már ott van, amikor belépek.
- Jól van? – kérdezi tőlem. Biztosan hallotta ordítani Harryt.
- Igen, most már jól van, csak viszek neki egy kis vizet – felelem, aztán megengedem a csapot a mosogatónál. Amikor megfordulok, Anne egy ölelésbe von és megpuszilja az arcomat.
- Beszélhetünk holnap? – kérdezi.
- Igen, persze – bólintok.
Hallom őt szipogni, ahogy visszasétálok a szobába és becsukom az ajtót.
- Köszönöm – mondja Harry, majd elveszi a kezemből a vizet. Az egész pohárral megissza, aztán áthajol, hogy az éjjeliszekrényre helyezze.
Ismét csatlakozom hozzá az ágyban, és látom, milyen nyugtalan, többnyire a rémálmától, de tudom, hogy egy része miattam van.
- Gyere ide – felelem, és látom a megkönnyebbülést a szemeiben, miközben közelebb jön hozzám, majd karjaimmal körülölelem őt, fejemet a mellkasára teszem. Éppen olyan megnyugtató érzés ez nekem, mint képzelem, hogy neki milyen. Mindenek ellenére, amit tett, otthon érzem magam hibás karjaiban.
- Ne engedj elmenni, Lou – suttogja, aztán lecsukja szemeit.

25 megjegyzés:

  1. Wao..de cuki lett..Olyan aranyosak. Harry anyukaja egyre szinpatikusabb. Nagyon tetszett. Sot imadtam..Nagyoon jol irsz. Varom a kovit.😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nagyon édesek voltak, Anne pedig tökre cuki :) Örülök, hogy tetszett :) Pénteken hozom Xx

      Törlés
  2. Hi-hi :)
    Jaj, drágám, nagyon sajnálom amiért csak most jelentkezem, de belebolondultam egy történetbe, és észre se vettem hogy telik az idő, ameddig meg nem láttam, hogy fél négy van. Megnyugodtam, hogy még a többiek sem írtak, úgy látszik nem késtem sokat :) Bár mire ezt megírom szerintem mindenki letudja, csak én szoktam ilyen két órákig szöszölni vele :'D
    Remélem jól sikerült az a szintfelmérő :) És ha már így említetted, tényleg el kéne gondolkodni hogy lesznek ezek után a dolgok. Mert te ugye fősulira mész, gondolom nagyon sokat kell majd tanulnod és el leszel halmozva minden féle *mini cenzúra* -val. Itt szerintem mindenkinek az a legfontosabb, hogy veled minden rendben legyen és normálisan végig tudd csinálni, és ne azon aggódj, hogy ez meg ez nem fog sikerülni, mert ép fordítod nekünk a részt. Persze tudom mennyire szeretsz minket és hidd el mi is nagyon szeretünk téged, de most te vagy a legfontosabb. Szóval ha leülsz majd ezen gondolkozni nehogy azt nézd, hogy mi mit fogunk szólni hozzá, mert aki tényleg szereti a történetet és téged az nem fog elpártolni innen azért, mert például hetente vagy esetleg kéthetente lesznek a részek, aki meg igen az nem éri meg hogy szomorkodj miatta, soha nem tartozott ide :) Oké, ez valami szép bátorító beszéd féle akart lenni, de így visszaolvasva rájöttem, hogy én olyat nem tudok :D Mindenesetre remélem érted a lényegét :) Lehet, hogy te nem is fújtad fel ennyire a dolgokat én meg itt 'lelkizek veled' :D Sajnálom, a héten megint csak őrült hangulatomban vagyok, most még jobban is mint máskor. Nézd el nekem, amint elkezdődik az iskola lenyugodom (vagy ennél is zakkantabb leszek, majd még kiderül xd) :)
    A részről pedig: imádtam ^_^ Mondjuk eddig mindet, de ezt még azoknál is sokkal jobban :) (Ameddig el nem érünk a kibékülésesig, mert szerintem akkor már az lesz a kedvencem :'D ) Mondjuk vacilálok e között a rész között és az eleje felé levő Larrysek között. Hmm, szerintem ez egy eldönthetetlen kérdés... Még gondolkozom rajta C:
    Most olyan sok dolgot tudnék mondani, de annyira magával ragadott ez az egész, hogy mindent elfelejtettem, amit a rész olvasása közben meg akartam veled osztani (:( Majd csak összehozom ;)
    Nem így képzeltem el a vásárlást, ezt te is tudod. Remélem ez még nem az volt amire vágytam, mert akkor nagyot csalódtam. Bár boldogított a tudat, hogy tuti egész végig Louisról beszéltek és/vagy a kapcsolatukról :)
    Annyira szeretem, hogy pont akkor csinál Lou kaját, amikor eszek. Mindig. Az elején egy kicsit ijesztő volt, de már megszoktam :) Mondjuk lehet az én hibám is, nem olvasás közben kéne ennem :D
    Úúgy tudtam, hogy vissza fognak térni Harry rémálmai. Annyira örülök, hogy Lou így állt ehez az egészhez hozzá *-* Tudtam, hogy fel fogja hívni, teljesen várható volt és annyira izgultam mikor teszi már meg :) Együtt aludtak *-* Ahh, szeretem Louist ;) Tudom, azt mondtam addig haragszom rá, ameddig ki nem békülnek. Visszavonom, eddig haragudtam rá. A kis drágámat nem lehet nem szeretni, főleg ezek után ;)
    Nem ez lett a legjobb komment amit írtam, sőt megkockáztatom, hogy ez lett a legrosszabb. Utólag nem olvastam vissza, remélem azért nem hordtam össze mindenfélét :D Sajnálom, a következő remélem jobb lesz :) 'Találkozunk' a következő résznél ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága :)
      Semmi probléma, én is mindig késve válaszolok, a lényeg, hogy írtál :) Ó, és nyugodj meg, sokszor nekem is ezer év, mire válaszolok a kommentekre, nem vagy egyedül :D
      Hát én is remélem, bár nem sok reményt fűzök hozzá :D De ez van, legalább majd megtanulom rendesen felkészítőn, ahogy láttam a csoportomban, leszünk ott páran :'D Jaj, nagyon aranyos vagy, hogy így gondolod, tökre jól esik, tényleg :) ♥ Az valószínű, hogy majd visszajön az "egy héten egy rész" dolog, ahogy suliidőszakban szokott lenni, de addig még átgondolom párszor :) És szép beszéd volt, nyugi :D
      Örülök, hogy tetszett, és igen, szerintem is a békülős lesz majd a kedvenced, amikor odaérünk :D Majd írd meg, ha sikerült dönteni :D
      Elhiszem, de csak meglesz az :D
      Igen, gondoltam, de ha jól emlékszem, lesz még itt vásárlás, lehet, hogy az lesz az, amire gondoltál :)
      Az szép egyebeesés, kíváncsi vagyok, meddig lesz ez így :D
      Visszatértek Harry rémálmai, ő pedig Lou mellé az ágyba :3 Az hiszem, sokan kiakadtak volna, ha nem hívja fel őt az ágyba Lou :D Bizony, ezek után amúgy szerintem mindkettőre nehéz haragudni, és már mindenki csak annyit akar, hogy végre rendesen béküljenek már ki :D
      Ó, ugyan már, nincs ennek a kommentnek semmi baja, ne aggódj :D Tali pénteken :) Xx

      Törlés
  3. wow nagyon jó lett:3 Lou végre kezd "feloldódni".... Harry anyukáját pedig imádom*--*
    alig várom a kövi részt:) ;) <3 xX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Ideje volt már ennek, bizony, Anne pedig nagyon édes :3
      Pénteken hozom :) Xx ♥

      Törlés
  4. "- Ne engedj elmenni, Lou – suttogja ". Hm.... Ezen elgondolkodtam. Mit ért ezalatt ? Louis miért nem elemzi ? Ez a mondat az álmához kapcsolatos ? Miről álmodik folyton Harry ? Mit akkar Anne ? Kérdések száza amik cikáznak most a fejemben. Péntek. Az hamarabb van. :D Érdekelnak a további fejlemények ! :D Köszönöm ezerszer is, hogy fordítasz.
    Ui: Nem rég kezdtem én is egy Larrys blogot és érdekelne, hogy benne lennél egy cserében ?

    http://addictedtoyoularrystylinson.blogspot.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez angolul pontosan úgy volt, hogy "Don't let me go Lou". Nem tudom, hogy ez segített-e valamennyit, és most jobban belegondolva, én sem tudom, hogy pontosan mire gondot itt Harry. Lehet, hogy mindegyikre :D Én pedig nagyon köszönöm azt, hogy olvassátok a sztorit! :)
      Ui.: Természetesen benne vagyok, ki is teszem :) Xx

      Törlés
  5. Istenem! *. * Nem tálalok szavakat. Csodálatos lett, mint mindig! Nagyon várom a következőt, ahogy téged ismerlek, azt is csodásan fogod lefordítani. Köszöntem az élményt. xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, igyekszem mindig a legjobban fordítani :) Én köszönöm, hogy te is olvasod a sztorit :) Xx ♥

      Törlés
  6. De édes rész lett <3 végre jól megvan Harry és Louis egymás mellett <3 Harry anyukáját csak szeretni lehet bár az egyik részben kicsit haragudtam rá de aztán megbocsájtottam :) alig várom a békülést és kár hogy az már csak suli időben lesz. suli időben majd megint heti rész lesz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, fordítani is sokkal jobb ilyen részeket, amiben jól elvannak egymással :) Igen, azt hiszem, tudom, melyikre gondolsz, akkor egy kicsit én is haragudtam rá. Úgy látszik, egy egész nyár kellett/kell ennek a két szerencsétlennek, hogy kibéküljön :'D Szerintem igen, visszajön az, hogy egy héten egy rész lesz Xx

      Törlés
  7. Imádom, olyan aranyos rész lett ❤❤ Nem bírom már tovább, akarom azt a békülést, de nagyon :3 Közeledünk közeledünk, de legyünk már ott :DD Elolvadok, annyira édesek ❤
    Várom a kövit, nagyon :D
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, örülök, hogy tetszett :) Nagyon közel van már, de ezek olyan lassan haladnak, hogy nem igaz :D A sok szenvedés után ideje volt már az ilyen részeknek :)
      Pénteken hozom :) Xx

      Törlés
  8. Szia Edina <3 :))
    wow!! Lou egyre oldottabb,ami miatt én is boldogabb vagyok. Annyira édes részlett,hogy végem van! Imádom!
    Alig varom a pénteket.
    Sok puszi.
    Brigi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága! :) ♥
      Bizony, hála az égnek már, alig győztük ezt kivárni. Örülök, hogy tetszett :)
      Mindjárt itt lesz az :)
      xoxo

      Törlés
  9. Jaaj a vége tényleg nagyon aranyos lett *-*
    Annyira várom már hogy úgy tényleg kibéküljenek, újra összejöjjenek és ahw :D :3
    Persze akkor meg majd tuti megint jönnek a bonyodalmak...
    Olyan furcsa Harryt ilyen félénken és törékenyen látni..
    Nagyon várom a kövit, remélem az is ilyen cukker lesz! :P<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, édesek voltak :3
      Tényleg nem sokat kell már erre várni, ennyit mondhatok :)
      Egyébként igen, náluk mindig van valami...
      Igen, de ettől szerintem még jobban imádjuk őt ♥
      Nem emlékszem pontosan, úgyhogy csak annyit mondok, hogy pénteken kiderül ;) Xx ♥

      Törlés
  10. Isteneeem..Ennél aranyosabb részt el se tudtam volna képzelni ^^
    Annyira de annyira szeretem ez a blogot hogy úr isteen <33
    Ezt a két hülyét meg föleg az összes hibáikkal együt ^^ <33
    Uuuu,annyira kiváncsi vagyok,hogy Anne miröl akar beszélni Louval....
    Alig várom a pénteket,hogy kiderüljön....
    És mond csak..valamikor ki fog derülni,hogy Harry milyen rémséget szokott álmodni?
    Jaaaj,nagyon boldog vagyok....El se hiszem,annyi veszekedés,durcizás meg kiabálás után kaptunk egy ilyen részt <33
    Pénteket akarok..Most! :DD
    *Ölelés*<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: bocsi a névváltoztatásért xDD

      Törlés
    2. Ó, lesznek még cukibbak, ne aggódj ;)
      Nagyon örülök, hogy így gondolod :) ♥
      Na, igen, nehéz őket nem szeretni, még akkor is, ha ennyit szenvednek állandóan :D
      Azt hiszem, a következőből kiderül ;)
      Uhm... nem tudom pontosan, hogy volt-e már az a rész, de az egyikben egy ilyen rémálma volt leírva, ha jól emlékszem.
      Én is alig hittem el, mikor először olvastam, de hidd el, kapunk még a felsoroltakból bőven :'D
      Mindjárt itt lesz :D
      Ölellek én is! ♥

      Ui.: Semmi gond, a képről felismertelek :D

      Törlés
  11. Úristeeeen!! Siess kérlek szépen a kövivel, mert imádom!! Azt is, hogy Harry ilyen védtelen ha rémálmai vannak és azt is, hogy Lou sosem tud ilyenkor ellenállni neki.. Egyszerűen imádom!!! :3 *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holnap hozom :) Na igen, ezeket én is imádom, annyira aranyosak ilyenkor :3 Örülök, hogy tetszik :) Xx

      Törlés
  12. Ó Istenem meghalok :D ez áaaaa áaaááa nagyon iiii annyira megnyugtato volt Lou ès szegeny Hazz ah kincsem megint rèmálom :/
    Ah na de az elejètől:
    olyan jo hogy visszament Hazzához ❤❤❤❤🐰
    Kis aranyos remèlem vett Haz valami kis ajit Lounak szülinapjára ;) :) nyam Lou megint megmutatta főző tudományát ;) hajrá
    Harry mèrt vagy ilyen Annèval csak egy puszi xD :D nembaj Lou hat rá ;) együtt aludnakkkkk
    ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
    OMG
    Holnap ujj rèsz wiiiii
    Alig varom
    Puszi: Meli MC ❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, kellett már egy ilyen rész :) És sajnos Harry rosszat álmodott, de legalább együtt aludtak :)
      Igen, mindenki ezért drukkolt :)
      Ez majd a következő pár részből kiderül, nem árulom el ;) Louis meg itt elég jól elfőzőcskézik, szerintem a való életben nem így van :D
      Lesz még vele cuki, ne aggódj :)
      Máris hozom Xx

      Törlés