2015. szeptember 11., péntek

Chapter 126

Helló! :)
Ma ilyen korán hoztam a részt, mert csak holnap megyek haza és csak délután van egy órám. Elég hosszú lett a fejezet, és végre megtörténik az, amire mindenki várt már az évad eleje óta, úgyhogy biztosan tetszeni fog nektek :D Kíváncsian várom a véleményeiteket. És tudom, hogy eléggé függő a vége, de csak egy hét múlva jön a következő, bírjátok ki addig. Egyébként nyugtassatok meg, hogy nem csak mi, a haverjaimmal köhögünk meg betegeskedünk, hanem ti is :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 126
 
- Jól vagy? – kérdezi Harry, amikor eltűnnek.
- Igen… jól vagyok – mondom neki.
- Mit mondott?
- Semmit… csak, hogy azt akarja, bocsássak meg neki – vonok vállat.
Mindent fel kell dolgoznom, amit Tristan az előbb mondott, mielőtt felhozom Harrynek. Nem tudom elhinni, hogy megverte Jace-t szombaton. Biztosan az egyik bulijukon volt, mielőtt Seattle-be jött, és Molly is biztosan ott volt. Nem tagadhatom azt a hatalmas megkönnyebbülést, ami elárasztott, amikor Tristan elárulta, hogy Harry visszautasította Mollyt, amikor rámászott. Majdnem mulatságos, hogy Harry azt mondta, lefeküdt Mollyval ugyanazon az estén, de igazából megtagadta őt. A megkönnyebbülést gyorsan beárnyékolja a bűntudat, amiért megcsókoltam azt az idegent a klubban, amíg Harry elutasította Mollyt.
- Lou? – lóbálja a kezét az arcom előtt Harry.
- Mi az?
- Mi folyik itt? – hagyja abba a sétálást.
- Semmi, csak azon gondolkoztam, hogy mit vegyek apukádnak. Szereti a sportokat? Szereti, igaz? Együtt néztétek azt a focimeccset, emlékszel? – hangom sietősebb, mint akartam, hogy legyen.
- A Packers, a Packers-t szereti – tájékoztat, majd megtaláljuk a sport témájú részleget a plázában. Biztos vagyok benne, hogy többet akar kérdezni Tristanról, de csendben marad.
Én is inkább csendben maradok, Harry pedig választ néhány dolgot az apjának, nem hajlandó megengedni, hogy kifizessem őket, így kiveszek egy kulcstartót az elől lévő vitrinből és kifizetem, csak hogy bosszantsam őt. Harry a szemét forgatja, mire kinyújtom rá a nyelvemet.
- Tudod, hogy nem a jó csapat kulcstartóját vetted meg, ugye? – mondja nekem, amikor kilépünk a boltból.
- Mi? – benyúlok és megfogom a kis tárgyat.
- Az a Giants, nem a Packers – vigyorodik el, én pedig visszateszem a kulcstartót a szatyorba.
- Nos… jó dolog, hogy senki sem fogja tudni, hogy a jó ajándékok valójában tőled vannak.
- Végeztél már a vásárlással? – nyafogja.
- Nem, vennem kell valamit Liamnek is, emlékezz.
- Ó, említette, hogy ki akar próbálni egy új árnyalatú rúzst. Talán a korallt?
- Hagyd őt békén! És talán neked kellene megvennem a rúzst, mivel úgy tűnik, tudod a színárnyalatot – ugratom. Jó érzés játékosan civakodni Harryvel, a „meg akarlak ölni” mód helyett. Ő a szemét forgatja, de látok egy kis mosolyt megjelenni, mielőtt megszólal.
- Csak venned kellene neki hoki jegyeket. Könnyű és nem túl drága – ajánlja.
- Ez tulajdonképpen egy jó ötlet.
- Tudom – feleli. – Kár, hogy nincs barátja, akivel elmehetne.
- Én elmennék vele – védekezem.
Ahogy Harry ugratja Liamet megmosolyogtat, mert ez annyival másabb, mint ezelőtt, most nincs rosszindulat a hangja mögött.
- Anyukádnak is akartam venni valamit – mondom neki.
- Miért?
- Mert karácsony van.
- Csak vegyél neki egy pulóvert vagy valami.
- Szörnyű vagyok ajándékvásárlásban az embereknek. Te mit vettél neki? – kérdezem tőle. A nook, amit én kaptam, annyira figyelmes volt, így ugyanolyan ajándékot képzelek el az anyukájának is.
- Karkötőt és sálat – von vállat.
- Karkötőt? Mármint személyre szabott karkötőt? – kérdezem.
- Nem, és amúgy is nyakláncra gondoltam. Csak egy sima nyaklánc, amin az van, hogy „anya” vagy valami ilyesmi.
- Milyen kedves tőled – felelem, miközben visszasétálunk a Macy’s-be. – Keresek neki itt valamit, szereti azokat a melegítőket – mondom Harrynek.
- Ó, Istenem, kérlek, ne legyen több melegítő. Mindennap hordja őket.
- És… egyel több ok, hogy vegyek neki még egyet – mosolyodom el savanyú arckifejezésén.
Nagyon tudni akarom, mit mondott Jace Harrynek, hogy végül megütötte őt. Homályosan emlékszem, hogy sérültek voltak Harry ujjpercei, viszont azok mindig olyanok. A hegek még most is ott vannak. Egyfajta eltökéltség vette át őrjöngő gondolataimat, amikor Harryről van szó most, hogy tudom, valójában nem feküdt le Mollyval, amíg én Seattle-ben voltam.
- Beszélnünk kell ma este – szólalok meg hirtelen.
A pénztáros Harryre néz, aztán rám, miközben a pultra helyezem a mentazöld melegítőt. Látom az összezavarodottságot a szemében, ahogy ide-oda néz Harry és köztem. El akarom mondani neki, hogy udvariatlanság bámulni, de Harry megszólal, mielőtt összeszedhetném a bátorságomat.
- Beszélni?
- Igen… miután feldíszítettük a fát, amit anyukád hozott haza.
- És mégis miről beszélünk?
- Mindenről – magyarázom meg.
- Ó – rémültnek néz ki. – Hozom az autót – feleli, majd otthagy a kasszánál, ahogy a nő becsomagolja Anne ajándékát.
Egyetértek Harryvel, hogy a melegítő nem igazán „divatos”, de ki vagyok én, hogy bármit is szóljak bárki stílusérzékéről, amikor nekem nincs. Emellett, Anne nagyon jól néz ki a korához képest, leveheti a melegítőt, és nem mintha mindenhol ezt viselné. Jövőre meg fogok bizonyosodni róla, hogy mindenki csodálatos ajándékokat kapjon, hogy kárpótoljam az idei szörnyűeket. Jövőre? Nem tudom, honnan jött ez a gondolat.
Mindketten csendben maradunk az út alatt vissza a lakáshoz, én azért, mert megpróbálok mindent átgondolni, amit mondanom kellene, Harry pedig… nos, van egy olyan érzésem, hogy ő is ugyanezt csinálja.
- Várj, elfelejtettem a csomagolópapírt! – szólalok meg, amikor bekanyarodunk a parkolóba.
- Anya vett egy csomót tegnap.
- Ó, hála az égnek. Segítenél hoki jegyeket keresni Liamnek, hogy kinyomtathassam neki ma este?
- Igen – feleli, majd hátratolja a haját a homlokáról.
Minden olyan egyszerű, olyan könnyű lenne, ha ez így mehetne örökké, soha fel nem hozva a problémáinkat, de ez a valóság és nem tehetjük ezt. Könnyű vagy sem.
Megfogom a szatyrokat, kivéve Karen sütő szettjét, aztán az előtérbe sietek, hogy elkerüljem az ónos esőt. Bármelyik nap inkább választanám a havat, mint az ónos esőt. Harry átkocog a lerakódáson és perceken belül csatlakozik hozzám odabent. Amikor belépünk a liftbe, elkezd korogni a gyomrom.
- Éhes vagyok – mondom Harrynek, amikor lenéz rám.
- Ó – úgy néz ki, mintha mondani akarna valami gúnyosat, de úgy dönt, hogy mégsem.
Amikor beérünk, a fokhagyma illata tölti meg érzékeimet, és azonnal összefut a nyál a számban.
- Csináltam vacsorát, milyen volt a pláza? – kérdezi Anne.
Harry elveszi a szatyrokat a kezemből, majd eltűnik a hálószobában.
- Nem volt olyan rossz, majdnem annyira zsúfolt volt, mint gondoltam – magyarázom.
- Az jó, gondoltam, talán felállíthatnánk a fát? Kétlem, hogy Harry segíteni akarna majd, de ketten megcsinálhatnánk, ha nem bánod?
- Igen, persze – mosolyodom el.
- Először enned kellene – vezényeli Harry hangja, ahogy visszasétál a konyhába.
A homlokomat ráncolom rá, aztán ismét Anne-re figyelek. Harry és én ma este ejtjük meg a rettegett beszélgetésünket, miután felállítjuk a kis fát az anyjával, szóval nem kell sietnem. Még be is kell csomagolnom az ajándékokat, amiket vettem, és online meg kell vásárolnom Liam hoki jegyeit. Utálok felkészületlen lenni, soha nem várok az utolsó pillanatig, hogy elintézzem a dolgokat, és ez túlságosan is stresszes. A Harryvel való, közelgő beszélgetés miatt is sietségben érzem magam, legalább egy órára van szükségem, hogy elég erőt szedjek össze ahhoz, hogy képes legyek mindent elmondani, amit akarok. Valószínűleg nem a legjobb ötlet, hogy akkor legyen ilyen fontos beszélgetésünk, amikor az anyukája itt van, de nem várhatok tovább, minden, amit el kell mondani, meg kell tenni, most. Nem maradhatunk ebben a könnyű, köztes helyen sokáig.
- Éhes vagy most? – kérdezi Anne tőlem.
- Igen, az – válaszol Harry helyettem.
- Igen, az vagyok – mondom Anne-nek, figyelmen kívül hagyva ellenszenves fiát.
Az étel, amit készített, valamiféle rakott csirke spenóttal és fokhagymával. Nagyon jó illata van, a kinézete pedig még jobb. Szedek magamnak egy tányérra, majd leülök az asztalhoz.
- Kivehetnéd a darabokat a dobozból, hogy egy kicsit könnyebbé tedd – mondja Anne Harrynek.
- Persze – feleli, aztán átsétál a kis dobozhoz. Kinyitja a tetején, és kiborítja a tartalmát a padlóra
- Vettem néhány díszt is – mosolyodik el Anne.
Harry a nyílásokba csúsztatja az ágakat, a fa pedig fel van állítva, mielőtt befejezem az evést.
- Nem volt olyan rossz, ugye? – kérdezi Anne Harrytől, majd Harry megfogja a doboznyi díszt és kinyitja. – Segítünk azokkal – mondja a fiának, aztán felállok az asztaltól.
Összerakni egy karácsonyfát Harryvel és az anyjával egy lakásban, ami a miénk volt, olyan dolog, amire soha nem gondoltam volna, hogy csinálni fogok. Soha. A díszek véletlenszerűen lógnak a kisméretű fán, Anne pedig nagyon elégedettnek tűnik, amikor befejezzük.
- Kellene egy képet csinálnunk előtte! – ajánlja Anne.
- Nem, nem szoktam képeket csinálni – morogja Harry.
- Ó, ne már, Harry, ünnep van – rebegteti Anne a szempilláit, mire Harry a szemét forgatja rá már a századik alkalommal, mióta Anne megérkezett Amerikába.
- Nem ma – válaszolja.
- Csak egyet? – kérdezem tőle, tudva, hogy ez nem fair tőlem, de együtt érzek az anyjával.
- Rendben, baszki. Csak egyet – áll Anne mellé a fa előtt, aztán megfogom a telefonomat, hogy készítsek róluk egy képet.
Harry alig mosolyog, de Anne ragyogó mosolyosa kárpótolja. Megkönnyebbülök, amikor nem veti fel, hogy Harry és én csináljunk egy képet együtt, ki kell találnunk, hogy pontosan mi fog történni, mielőtt elkezdünk családi képeket készíteni egy karácsonyfa előtt.
Elkérem Anne telefonszámát, majd átküldöm neki a képet és Harrynek is. Harry visszasétál a konyhába, aztán szed magának egy tányérra.
-  Becsomagolok néhány ajándékot, mielőtt túl késő lesz – jelentem be.
- Rendben, reggel találkozunk, kedvesem – mondja Anne, és megölel, mielőtt elhagyom a szobát.
Harry már elhelyezte a hálószobában az egész doboz csomagolópapírt, masnikat, szalagokat és minden mást, amire szükségem lehet, hogy becsomagoljam az ajándékokat. Sietek a csomagolással, hogy inkább előbb, mint utóbb eljuthassunk „a beszélgetéshez”. Tényleg túl akarok lenni ezen, de ugyanakkor félek, hogy hogyan fog menni, tudom, hogy már elhatároztam magam, de nem vagyok biztos benne, hogy kész vagyok-e bevallani. Tudom, milyen hülyeség ez tőlem, de azóta vagyok hülye, hogy találkoztam vele, és ez nem volt mindig rossz dolog.
Hallok valami zörgést a konyha környékéről, úgyhogy feltételezem, Harry bármelyik percben beléphet a szobába. Befejezem Ken nevének leírását az ajándék címkén, éppen ahogy kinyílik a hálószobaajtó.
- Kész vagy? – kérdezi.
- Igen… Ki kell nyomtatnom azokat a jegyeket Liamnek, mielőtt beszélünk.
- Miért?
- Mert szükségem van a segítségedre, és nem vagy segítőkész, amikor veszekedünk.
- Honnan tudod, hogy veszekedni fogunk? – kérdezi.
- Mert rólunk van szó – nevetek fel félig, mire beleegyezően bólint.
- Hozom a nyomtatót a szekrényből – sétál el, majd bekapcsolom a laptopomat.
Húsz perccel később van két kinyomtatott jegyünk a Seattle Thunderbirds-re és becsomagolva egy kis dobozban Liamnek.
- Oké… szóval még valami más, mielőtt… tudod, beszélgetünk? – kérdezi Harry.
- Nincs – válaszolom.
Mindketten az ágyon ülünk, ő a fejtámlánál, hosszú lábaival kinyújtva maga előtt, én pedig lábaimmal az ágy végénél. Fogalmam sincs, hogy hol kezdjem el, vagy hogy mit mondjak.
- Szóval… – kezdi el Harry. Ez kínos.
- Szóval… – piszkálom a körmeimet. – Mi történt Jace-szel? – kérdezem.
- Tristan elmondta neked – állapítja meg.
- Igen, miért verekedtél Jace-szel? Azt hittem, hogy a barátod volt? – viszont Harry megverte Zaynt, aki tudom, hogy közelebb állt hozzá, mint Jace.
- Mert ő egy fasz, és már megmondtam korábban, hogy nem a barátom.
- Nos, mi történt, ami miatt megverted?
- Jártatta a száját.
- Harry, beszélned kell hozzám, vagy ez nem fog működni.
- Beszélek most.
- Harry…
- Oké. Oké. Azt tervezte, hogy összejön veled – feleli, mire felfordul a gyomrom a gondolatra.
- És? Tudod, hogy ez soha nem történne meg.
- Ez nem változtat semmin, ha csak egyáltalán arra gondolok, hogy megérint téged… – borzong meg, majd folytatja. – és ő az, aki, illetve Molly is, aki eltervezte, hogy elmondjuk mindenki előtt. Mindannyian azt mondták, hogy szart se szólnak, aztán ennek a két fasznak kibaszottul tönkre kellett tennie.
- Te tetted tönkre, ők csak elmondták nekem – emlékeztetem őt.
- Tudom, Louis – kezd bosszús lenni.
- Igen? Tudod ezt azért, mert nem igazán mondtál róla semmit.
- De igen, mondtam, a minap sírtam, a kurva életbe.
- Abba kell hagynod, hogy ilyen csúnyán beszélsz velem, egyrészt, és kettő, az egyszer volt. Az tényleg az egyetlen alkalom, amikor bármit is mondtál.
- Megpróbáltam Seattle-ben, de nem beszéltél velem, és figyelmen kívül hagytál, szóval mikor kellett volna?
- Ha megpróbálunk egyáltalán túljutni ezen, meg kell nyílnod felém, pontosan tudnom kell, hogyan érzel – mondom neki.
- És én mikor fogom hallani, hogy te hogyan érzel, Louis? Te is annyira el vagy zárkózva, mint én – létesít velem szemkontaktust.
- Nem… Nem, nem vagyok – védekezem.
- De, igen! Még nem mondtad el, hogyan érzel ezzel kapcsolatban. Folyamatosan csak azt mondod, hogy befejezted velem, mégis itt vagy – int a kezével felém.
Szükségem van egy pillanatra, hogy elgondolkozzak azon, amit az előbb mondott. Olyan sok gondolatom volt, kusza és zavaros gondolatok, a fejemben, hogy elfelejtettem bármelyiket is elmondani neki.
- Annyira össze voltam zavarodva – felelem.
- Nem vagyok gondolatolvasó, Louis, mitől voltál összezavarodva?
- Ettől. Tőlünk. Nem tudom, mit tegyek – a torkomban lévő dudor megnő. Éppen hogy elkezdtük ezt a beszélgetést, és már máris a könnyek határán vagyok.
- Mit akarsz tenni?
- Nem tudom.
- De igen, tudod – mutat rá.
- Mit akarsz, mit csináljak? – sok dolog van, amit hallanom kell tőle, mielőtt biztos lehetek benne, hogy mit akarok tenni.
- Azt akarom, hogy velem maradj. Azt akarom, hogy megbocsáss nekem és adj még egy esélyt. Tudom, hogy túl sokszor kértem, de kérlek, csak adj nekem még egy esélyt, én nem tudok nélküled lenni. Már megpróbáltam, és tudom, hogy te is. Egyikünknek sincs senki más, ha nincs mi, akkor nincs semmi, és tudom, hogy ezt te is tudod – szemei fényesek, amikor befejezi, én pedig letörlöm a könnyeimet.
- Megbántottál, borzasztóan.
- Tudom, bébi, tudom, hogy igen. Bármit megadnék, hogy visszavonhassam, valójában nem. Semmit nem változtatnék meg, illetve előbb elmondtam volna neked, nyilvánvalóan – feleli. Felkapom a fejemet, hogy az arcára nézzek. – Nem vonnám vissza, mert nem lettünk volna együtt, ha nem tettem volna egy ilyen elbaszott dolgot. Még akkor is, ha ezt az élet lerombolta, enélkül egyáltalán nem lett volna. Biztos vagyok benne, hogy ettől még jobban utálsz, de ez az igazság.
Nem tudok mit mondani, mert amikor belegondolok, tényleg belegondolok, nem hiszem, hogy én is megváltoztatnék-e bármit.

25 megjegyzés:

  1. Jezusom jezusom jezusooooom. Annnnyira orulok. Ez egy nagyon jo resz volt. Remegve varom, hogy mi lesz a koviben. Remelem kibekulnek, meg ha nehez is a dontes.
    Remelem tudod, hogy feldobtad a pentekem es az egesz hetvegem. *_* Koszonom, puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, már régóta vártunk egy ilyen fejezetre :) Nos, nem könnyű a döntés, de jövőhéten ki fog derülni :)
      Ennek nagyon örülök, én köszönöm, hogy te is olvasod a történetet :) Xx

      Törlés
  2. Ahhhhhhhh, Harry. Végre! Örülök, hogy beszélnek. Okos döntés, bár igaza van, Lou se mond el szinte semmit. Szóval most itt az ideje hogy mindenki elmondja hogy szereti a másikat és csók meg békülős szex meg minden :DD
    Remélem a köviben már ilyesmit olvasunk... :D
    nagyon szépen köszönjük ezt a részt ♥
    és mellékesen, én is beteg vagyok, és még több larry-s is xD szóval ne aggódj :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kész csoda, hogy végre eljutottunk idáig, és hát igen, Louis is olyan zárkózott (volt), mint Harry. A következő pár részből kiderül, hogy mi lesz :D
      Jövőhéten meglátjátok, nem árulhatom el :D
      Nagyon szívesen :) ♥
      Na, megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül ezzel :D Xx

      Törlés
  3. Na végre! Harry végre elmondta, ami a lelkét nyomta. Ámen. :D
    És Louis is ugyanúgy gondolja.. nem változtatnának semmin, mert akkor nem lennének együtt. Ez annyira aranyos! :3
    Szóval ha megbeszélték a dolgaikat, akkor jöhet a békülés. Akkor pedig majd egy imát mondok el.. :'D
    Megnyugtatlak, én is beteg vagyok. :s xd
    Nagyon jó rész volt, áhh, mikor lesz már jövőhét péntek??? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idáig is eljutottunk végre :D
      Bizony, ha nem kezdődik ez az egész fogadásos dolog, lehet, hogy sosem jönnek össze.
      Ez a következő részből kiderül ;)
      Jól van, akkor egyáltalán nem vagyunk egyedül ezzel :'D
      Örülök, hogy tetszett, és hidd el, nemsokára itt lesz :D Xx

      Törlés
  4. Sziaa :)
    Ajj véééégreeeee :')
    Kövi péntek?? Viccnek is rossz :(
    De muszááj.
    Én furcsa mód még nem köhögök meg ilyesmi, de Neked jobbulást <3
    Akkor egy hét múlva xx

    -Fufu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ide is eljutottunk végre-valahára :)
      Tudom, hogy messze van, de menni fog :)
      Addig jó, és köszönöm szépen :)
      Bizony Xx

      Törlés
  5. Szia Edina! <3 Jobbulást! Én még suli előtt voltam beteg, de tesóm most az, és én pedig...hát őőő... fel vagyok fázva, szóval... kínlódok cseppet.
    Tyűha, tényleg hamar posztoltad. <3 De én akkor sem tudtam hamarabb elolvasni. De már elolvastam..szóval minden oké.:)
    Köszi a drukkot, én is nagyon szorítok, hogy kibírd.:) Remélem jól érzed magad Pesten.:) Van még hátra jóóóó pár nap a suli végéig.:'D Kibírjuk!<3
    A rész valami fantasztikus volt.. végre rendeződnek a dolgok! Jeeeeeeeh! :') <3 Imádtam, tökéletes volt. és remélem ezelőtt már elhangzott a számból az, hogy cseszettül jól fordítasz... mindig kitérek a részekre, de ezt azt hiszem, elfelejtem mindig írni, de most leírtam szóval... <3 !
    ...ééés most ott tartok, hogy nem tudom lehet-e nagyobb baliba az előző összeveszésből kiindulólag. Hisz most végre a kibékülés kapujában ácsorognak, és ez hülyén hangzik, de ez után mi lesz? Mert nekem halvány lila gőzöm sincs. o.o
    Még tippelni se tudok nagyon...:o Valaki be fog próbálkozni Louisnál? Harrynél? Vagy valami rosszabb???
    Nagyon várom a következő részt.<3
    Sok puszi,
    Brigi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága :) Köszönöm szépen. Úgy látom, egyáltalán nem vagyunk egyedül ezzel a megfázós-köhögős dologgal egyedül a haverjaimmal, ez megnyugtató :'D
      Pont volt időm reggel, úgyhogy nem akartam húzni :D
      Tökre jó Pesten lakni/élni, csak majd tanulni ne kéne :'D Bizony, kicsit messze van még az év vége, de igen, kibírjuk! :D ♥
      Örülök, hogy tetszett, haladunk már a boldogság felé :) Jaj, köszönöm szépen, igyekszem a legjobban :) ♥
      Nos, annyit mondhatok, hogy a bélülés után sem fogunk unatkozni, hidd el nekem. A többi legyen meglepetés :D
      Pénteken hozom :) Xx ♥

      Törlés
  6. Mivan WTF neneee mièrt itt van vège meghalok èn ááaááá.......... :( olyan aranyosak
    Harry & Lou vásárolgatnak karácsonyfát diszítenek ès vègre megtörtènik az a " bizonyos beszèlgetès" csak ne vesszenek össze :( annyira szeretem őket ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
    Imadom nagyon nagyon .....
    Nemtudok mit mindani szuper ès èn megőrűlök mert tovább akarom olvasniiiiiii :)
    Nagyon szeretem....
    Alig várom a kövi rèszt :) :)
    Puszi: Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a fránya függővég... :D Cukik mostanában nagyon, mi pedig már megérdemeltük ezt a sok szenvedés után :)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Pénteken hozom az újat, aztán majd olvashatod :D
      Hamarosan itt lesz :) Xx

      Törlés
  7. Hm... Érdekes. Nekem ez most nem volt függő vég. Valahogy éreztem, hogy itt kell a végének lennie. Sajnálom a késéseket, de tényleg el vagyok havazva, na meg nem is vagyok itthon :P. Legközeleb b két hét múlva fogok komizni.
    Ne is mond, pont ma jött rám ez a szar vírus vagy mi és ki vagyok ütve teljesen. Jobbulást neked ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az csak jó, úgy talán egy kicsivel könnyebb kivárni az új részt :) Semmi probléma, teljesen megértem, nekem is millió dolgom van :)
      Jaj, akkor neked is jobbulást, és köszönöm szépen Xx

      Törlés
  8. Szia!:) Esetleg benne lennél egy linkcserében?:) http://larrystylinsonszeretetszolgalat.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Természetesen, már ki is teszem a blogot :) Xx

      Törlés
  9. Kedves Edina!
    Bocsi a késői kommentért, de nem volt mostanában időm.
    Az utolsó mondtatoktól behaltam. Nagyon jó lett. Annyira várom már a tényleges kibékülést, hogy az fáj! Megint egy olyan rész, hogy tűkön ülve várom a folytatást!:)
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!
      Semmi probléma, én teljesen megértem :)
      Nos, nem is csodálom, és örülök, hogy tetszett. Jaj, akkor még jobban fog tetszeni a következő, pénteken itt lesz :) Xx

      Törlés
  10. Hi-hi ^_^
    Jaj, nagyon sajnálom, hogy csak most írok, de a hétvégét a nagyszüleimnél töltöttem, ahol gondolom nyilvánvaló, hogy nincs wifi, a mobilnetemet pedig még az odaúton elhasználtam :D Vasárnap kora délután értem haza, de utánna tanultam és házit írtam, tehát akkor se sok időm volt semmire... Szóóóval ma iskola után jutott rá időm :) Gondolom nem különösebben érdekelt ez a kis magyarázásom, de így nyugodtabban írok :) Egy ide nem éppen illő kérdés: Csak én írom az ö és ü betűket pontok helyett sima vonallal? O.o Eddig nem tartottam furcsának, így jobban kézre esett, senkit nem zavart, de a ma kiosztott tollbamondás dolgozatnál megemlítették, hogy ha így írok nem tudják majd értékelni az éretségin/pontot vonnak le az éretséginél (és azt is mondták, hogy örülnek, hogy spórolok a papírral, viszont legközelebb ne nagyítóval kelljen elolvasni az írásom xd bár ez mellékes) És csak ezért kettest kaptam négyes helyett... De azért engem akar helyesírási versenyre küldeni -,-" Bocs, ezt ki kellett magamból adnom valahogyan :'D Sajnálom, most téged zaklatlak vele, de ha ez boldogít, a hazaúton is elpanaszoltam pár emböckének a villamoson, és itthon sem kíméltem senkit :'D
    Egész végig azt hittem, hogy majd megint csak a következő részre halasztják azt a bizonyos beszélgetést, és egy kicsit fel is sikoltottam örömömben :D Mondhatom nagyon örültek nekem, még a szomszéd is átjött megkérdezni nincs e komolyabb bajom xD Dee minden rendben ment, a vége nagyon tetszett *---* És ismét csak lebébizte, annyira imadom, amikor ezt mondja ♥ Louis is beújíthatna egy hasonlót, mondjuk az édes tetszene, de nem akarok követelőzőnek tűnni vagy valami, nekem annyi is elég, hogy megint összejöjjenek ;) És amúgy sem tudnék rajta változtatni, a rész(ek) már rég meg van(nak) írva, csakis az én kedvemért pedig nem hiszem, hogy bármit is változtatna az író :D
    Drágáim, nehogy most kezdjetek el sírni, maximum örömkönnyek lehetnének ):) Bár így még csak sokkalta édesebb lesz az egész jelenet, de annyira utálom, ha valaki sír, akár csak egy történetben vagy esetleg a való életben... Főleg azért, mert ha fontos nekem az illető, én is el kezdek bőgni :D Ez néha annyiból jó, hogy az illető egy kis ideig elfelejtkezik a gondjáról, legalább addig, amíg kiröhög xd De már megint csak személyes dolgokról beszélek, azt hiszem ezek a heti részek teljesen összezavarnak, kezdek még jobban behülyülni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uuuh karácsonyi képek *----* Imádom a telet, az ünnepi időszakot, a hógolyócsatákat, a meleg teákat, a puha sálakat, a havat, és úgy mindent, ami egy kicsit is kapcsolódik a télhez (erre az is rátesz, hogy télen van a szülinapom, de ez csak egy kis plusz az egészhez ;) ) ^_^ Remélem az író karácsonykor vagy legalábbis afelé rakta ki, néha nagyon fel tudja dobni a hangulatot egy kis ünnepi sztori :) Remélem nem csak én vagyok ilyen télbolond, várom a hasonló helyzetben lévők jelentkezését :'D
      Harry milyen kis morcos volt ma, legalábbis a képkészítéskor, azért jobban is állhatott volna a dolgokhoz, hamár Anne eljött hozzájuk. Hozzájuk *--* Annyira szeretem náluk a többesszámot, remélem az elkövetkezendő részeknél lesz még min olvadoznom :) ♥
      Olyan szívesen csomagoltam volna velük ajándékot, vagy csak beleolvadtam volna a falba, hogy kedvemre nézhessem őket :) Bár egy Larrys csomagolásnak jobban örültem volna, de majd legközelebb ;)
      Azt hittem Anne ajándéka egy kicsit személyesebb lesz :( Bár tudom, hogy ő akkor is örülni fog neki :) Főleg a melegítőnek, zseniális ajándék xD
      Komolyan, hagy olvadhassak bele a falba :D Olyan édesek így együtt :) Harry komoly változásokon ment keresztül, büszke vagyok rá ♥ És még mennyi idő van péntekig.. Bár nekem ez a rendszer tökéletesen megfelel, és remélem minden rendben ment ott, milyen eddig? Hogy érzed ott magad? Milyenek a tanárok? És az osztálytársak (vagy szaktársak? hogy szokták ezt mondani? xd)? :) Igen, szeretek kérdezősködni, de ezt már gondolom észrevetted :D
      Ha ez megnyugtat, az osztályom negyede beteg, nekem pedig eléggé fáj a fülem. Remélem nincs semmi komoly, jobbulást :) ♥ 'Találkozunk' a következő résznél ^_^

      Törlés
    2. Szia, drága :)
      Természetes, hogy ilyenkor mindenki elfoglaltabb egy kicsivel, suliidőszakban meg főleg, úgyhogy ne aggódj :D És ha neked ettől könnyebb, írd le nyugodtan, én nem bánom :D Megnyugtatlak, én is úgy szoktam írni az ö és ü betűket, már elég régóta. Az érettségivel kapcsolatban pedig igaz, amit mondtak (legalábbis nekem is ezt mondták). Én ezt úgy oldottam meg, hogy magyar érettségin direkt figyeltem, hogy kirakjam a pontokat, addig nem foglalkoztam ezzel :D
      Elhiszem, hogy örültél, bár még most sincs rendesen lezárva ez a nagy beszélgetés, az azt hiszem, majd a következőben lesz, ennyit elárulhatok. Örülök, hogy tetszett, és nyugodj meg, Louis-nak is lesz majd később ilyen becézős dolog ;) Egyébként igen, az eredeti, angol részek már régen készen vannak, szóval ott tuti nem lesz változtatás :D
      Na, hát igen, olyankor nekem is, úgyhogy átérzem :D
      Megnyugtatlak, én is szeretem a telet. Mondjuk csak az elején, a karácsony-szilveszter időszakot, meg még a januári szülinapomat (igen, én is téli vagyok :D), aztán kb. ennyi :D
      Hát igen, egy kis mosolyt elereszthetett volna, de még az is kész csoda, hogy hajlandó volt beleegyezni a képbe :D Náluk én is imádom a többes számot :3
      Na, azt én is kipróbálnám velük, biztos egy élmény lehet :D
      Ó, igen, örülni fog neki, hidd el :D
      Bizony, nagyon büszkék lehetünk rá, sok mindent tett már, hogy rendbe hozza a dolgokat. Hát, ha majd nem kellene tanulni, nagyon jól ellennék itt Pesten, főleg, hogy több ismerősöm is itt van már. De sajnos el kell viselni a sulit :D A tanárok nagy része eddig jó fejnek tűnik, kíváncsi vagyok, mi lesz később, a többi hallgató meg... sokan vagyunk :D Amúgy velük sincs semmi probléma, eddig kb. mindenki normális volt :) Ó, kérdezősködj csak nyugodtan :D
      Megnyugtat, előadásokon is a fél társaság köhög, a másik meg orrot fúj :D Majdcsak kiheverem, nincs semmi komoly :) Neked pedig remélem, elmúlik az a fülfájás :) ♥ Pénteken tali :) Xx

      Törlés
  11. jajj karàcsony *.* remélem békülés lesz az legnagyobb ajàndék :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, hogy karácsony, az pedig hamarosan kiderül ;) xX

      Törlés
  12. Jajj, itt vagyok!! :D azt hittem komiztam... Mindegy a lényeg, hogy most komizok :D imádtaaam, mint mindig :3
    Karácsony ❤ Érzem a békülés illatát a levegőben, remélem hamarosan elcsattan az "első" csókuk, már csak a gondolatra is olvadok :3 Izgatottan várom a kövit, legyen már péntek!!!
    Puszii ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan, a lényeg, hogy végül írtál :D
      Örülök, hogy tetszett :)
      Jól érzed, és biztos vagyok benne, hogy el fogsz olvadni :D Ó, mindjárt itt lesz, már csak egy nap :D
      xoxo ♥

      Törlés