2015. szeptember 18., péntek

Chapter 127

Sziasztok! :)
Először is bocsánat amiért csak most jelentkezem, kissé sűrű volt a mai napom, de még mindenképp hozni akartam részt, hogy olvashassátok, mielőtt én elalszom :D Örömmel jelentem, hogy hivatalosan is ez az a fejezet, amit már annyira vártatok, szerintem mindenki imádni fogja, úgyhogy alig várom a véleményeiteket :D És ahogy a kommentekben láttam, a haverjaimmal nem vagyunk egyedül a köhögéssel, de szerencsére már a vége felé járunk, remélem, ti is :) Na, nem is húzom tovább az időt, jövőhéten érkezik a következő. Ó, és múlthéten volt egy szülinaposunk is, a nyolc napba belefér még, úgyhogy utólag is nagyon boldog szülinapot, Niall Horan! ❤
Kellemes olvasást! :) Xx

Ui.: Átléptük a 40.000 kattintást, csodásak vagytok! ♥



Chapter 127

Harry szemszöge
- Honnan fogom tudni, hogy nem fogsz még egyszer megbántani? – sírja Louis.
Meg tudom mondani, hogy megpróbálta visszatartani a könnyeit, de örülök, hogy már nem, azt akarom, hogy minden ki legyen rakva az asztalra. Látnom kell tőle valamilyen érzelmet, annyira hideg volt mostanában. Ez annyira nem vall rá. Régen képes voltam megmondani, hogy mit gondol csak a szemeiből. Ott most van egy fal, elzárva engem attól, hogy úgy olvassam őt, ahogyan csak én tudom. Imádkozom Istenhez, hogy az idő, amit ma töltöttünk együtt, az én javamra fog dolgozni.
- Sehonnan, és biztosíthatlak róla, hogy újra meg foglak bántani. Te is meg fogsz engem bántani, de arról is biztosíthatlak, hogy többé semmit nem fogok eltitkolni előled vagy becsapni téged. Lehet, hogy mondani fogsz valami szarságot, amit nem gondolsz komolyan, és Isten tudja, hogy én is, de meg tudjuk oldani a problémáinkat, mert ez az, amit az emberek tesznek. Csak szükségem van erre az utolsó esélyre, hogy megmutassam neked, hogy tudok az a férfi lenni, akire szükséged van. Kérlek, Louis – könyörgök. Ő piros szemekkel bámul rám, az arca belső részét rágva. Utálom őt így látni, és utálom magamat, amiért ezt tettem vele. – Szeretsz, ugye? – kérdezem, félve a válaszától.
- Igen. Mindennél jobban – vallja be egy sóhajjal.
Nem tudom elrejteni mosolyomat. Hallani őt azt mondani, hogy még mindig szeret engem, visszahozza belém az életet. Annyira aggódtam, hogy lemond rólam, hogy megszűnik a szerelme irántam és továbblép. Nem érdemlem őt meg, és tudom, hogy tudatában van ennek.
- Mit tehetek akkor? Mit kell tennem, hogy túljuthassunk ezen? – az agyam tántorog, Louis pedig túl csendes. Nem tudom kezelni a távolságot. – A rossz dolgot mondtam, ugye? Tudtam, hogy ez lesz, tudod, hogy nem vagyok jó a szavakkal – teszem a kezeimet az arcomhoz, majd letörlöm a nedvességet a szemeimből.
Még soha nem voltam ilyen érzelmes egész életemben, és ez a legkényelmetlenebb hely, ahol lehetek. Soha nem kellett vagy egyáltalán soha nem érdekelt, hogy bárkinek is kifejezzem az érzéseimet, de bármit megteszek ezért a fiúért. Mindig mindent elbaszok, de ezt helyre kell hoznom, vagy megpróbálnom olyan keményen, amennyire csak tudom.
- Nem… én csak… nem tudom. Veled akarok lenni, mindent el akarok felejteni, de nem akarom megbánni. Nem akarok az a fiú lenni, az, akin teljesen átsétálnak, és úgy kezelik, mint a szart, és csak úgy beletörődni – zokogja.
- Kinek? Kin aggódsz, ki fogja ezt gondolni? – kérdezem tőle.
- Mindenki, az anyám, a barátaid… te.
Tudtam, hogy ez az, tudtam, hogy jobban aggódik azon, hogy mit kellene tennie, mint hogy ő mit akar tenni.
- Ne gondolj senki másra. Ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak? Most az egyszer vedd figyelembe, hogy te mit akarsz? Hogy mi tesz boldoggá?
- Te – feleli, mire megugrik a szívem. – Annyira belefáradtam abba, hogy mindent bent tartsak, kimerült vagyok az összes dologtól, amit nem mondtam ki és ki akartam mondani – teszi hozzá.
- Ne tartsd őket bent többé – mondom neki.
- Te teszel boldoggá, de te teszel szomorúvá is, dühössé, és legfőképp te őrjítesz meg.
- Épp ez a lényeg, nem? Ezért vagyunk olyan jók együtt, Lou, mert szörnyűek vagyunk egymásnak – felelem. Ő is megőrjít engem, és feldühít, de boldoggá tesz. Annyira boldoggá.
- Szörnyűek vagyunk egymásnak – mondja egy kis mosollyal.
- Igen – ismétlem meg, és viszonozom mosolyát. – De azért szeretlek. Jobban, mint bárki valaha is tudna, és esküszöm, hogy életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy kárpótoljalak ezért, ha megengeded.
Remélem, hallja a hangomban lévő kétségbeesést a bocsánatáért. Szükségem van rá. Szükségem van Louis-ra úgy, mint még soha semmire ezelőtt, és tudom, hogy szeret engem. Nem lenne itt, ha nem szeretne. Nem tudom elhinni, hogy azt mondtam az előbb, hogy „életem hátralévő részét”, ez valószínűleg ki fogja őt borítani.
- Annyira sajnálom, Louis, annyira szeretlek – mondom lágyan, amikor nem válaszol.
Teljesen meglep, amikor átszeli a köztünk lévő helyet, bezárva azt, az ölembe mászva. Kezeimet gyönyörű arcához teszem, ő pedig egy mély levegőt vesz, arcával a tenyerembe hajolva.
- Az én feltételeim szerint kell, hogy legyen. Nem leszek képes túlélni még egy szívfájdalmat – mondja nekem.
- Megteszek mindent, amit csak tudok, én csak veled akarok lenni. Bármibe is kerül – felelem.
- Lassítanunk kell, egyáltalán nem kellene ezt csinálnom.
- Tudom – tényleg tudom ezt, és még mindig nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik.
- Ha még egyszer megbántasz, soha nem fogok megbocsátani neked, soha – fenyeget meg.
- Nem foglak. Esküszöm – inkább meghalnék, minthogy újra megbántsam őt.
- Tényleg nagyon hiányoztál már, Harry – csukja le a szemeit, én pedig meg akarom csókolni őt, érezni akarom az ajkait forróan az enyémeken, de az előbb mondta nekem, hogy lassítani akar.
- Te is hiányoztál – homlokát az enyémhez teszi, mire kiengedem a levegőt, amit nem is tudtam, hogy bent tartottam. – Akkor tényleg ezt csináljuk? – kérdezem tőle, megpróbálva nem olyan kétségbeesetten megkönnyebbülten hangzani, amennyire érzem magam.
Louis felül, aztán a szemeibe nézek. A szemek, amik kísértettek minden alkalommal, amikor lehunytam a sajátjaimat az elmúlt héten.
- Igen… azt hiszen, igen – mosolyodik el, és bólint a fejével. Karjaimmal körülölelem derekát, ő pedig még egyszer hozzám hajol.
- Csókolj meg? – gyakorlatilag könyörgök. Nem próbálja meg elrejteni szórakozottságát, ahogy megérinti a homlokomat, hátrahúzva a hajamat. Istenem, imádom, amikor ezt csinálja. – Kérlek? – felelem, mire elcsendesít azzal, hogy ajkait az enyémekhez nyomja.

Louis szemszöge
A szám azonnal kinyílik, Harry pedig nem hagyja ki a lehetőséget, hogy nyelvét a számba csúsztassa. Ismerős íze lángra lobbant, éppen ahogy régen. Nem számít, milyen keményen küzdök ez ellen, szükségem van rá. Közel kell lennem hozzá, szükségem van rá, hogy megvigasztaljon, hogy kihívást jelentsen, hogy bosszantson, hogy megcsókoljon, és hogy szeressen. Ujjaim összegabalyodnak a hajában, majd meghúzom a puha szálakat, amikor szorosabbá válik fogása a derekamon. Mindent elmondott, amit hallani akartam, és amire szükségem volt, hogy halljam, hogy jobban érezzem magam vakmerő döntésemmel kapcsolatban, hogy visszaengedjem őt az életembe, még akkor is, ha valójában soha nem is hagyta azt el. Tudom, hogy tovább kellett volna kitartanom, meggyötörni őt úgy, ahogy ő is meggyötört a hazugságaival, de nem tudtam. Ez nem film, ez a valódi élet, az én életem, és az én életem nem teljes vagy egyáltalán elviselhető nélküle. Ez a tetovált, goromba, dühös férfi a bőröm alá került és a szívembe, én pedig tudom, hogy nem számít, milyen keményen próbálom, nem tudom őt kiszedni.
Nyelve súrolja az alsó ajkamat, és kissé zavarba jövök, amikor egy nyögés kiszökik a torkomból. Amikor elhúzódok, mindketten kifogytunk a levegőből, a bőröm forró, az arcom pedig elpirult.
- Köszönöm, hogy adsz nekem még egy esélyt – zihálja, aztán a mellkasára húz.
- Úgy viselkedsz, mintha lett volna választásom.
- Lett volna – ráncolja a homlokát.
- Tudom – hazudom. Azóta nincs választásom, hogy találkoztam vele, teljesen a rabja vagyok az első alkalom óta, hogy megcsókoltam őt. – Hová megyünk innen? – kérdezem tőle.
- Ez rajtad áll. Tudod, hogy én mit akarok.
- Olyan akarok lenni, amilyen ezelőtt voltunk… vagyis ahogyan voltunk az összes többi cucc nélkül – mondom Harrynek, mire bólint.
- Ez az, amit én is akarok, bébi. Rendbe fogom ezt hozni neked, ígérem.
Minden alkalommal, amikor Harry bébinek hív, a gyomrom megremeg. Rekedtes hangjának, akcentusának és a hangja mögött lévő gyengédség keveréke a legtökéletesebb kombinációt alkotja.
- Kérlek, ne akard, hogy megbánjam ezt – könyörgök neki, majd még egyszer kezei közé veszi az arcomat.
- Nem fogod. Majd meglátod – ígéri meg, és ismét megcsókol.

20 megjegyzés:

  1. Eeeezaaaaaaz *-* végree aww <3 én is mindjárt elalszok és most értem haza. Szóval megyek is csicsizni. Jóéjt! xx

    -Fufu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ideje volt már ennek :) Ó, akkor remélem, sikerült kipihenned magad :) Xx

      Törlés
  2. �����❤❤❤ végreeee, édes Istenem, mióta vártam erre!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy ezzel egyedül, megérdemeltük már a rendes békülést :) Xx

      Törlés
  3. Ez az amire vartunk!! Imadtam. A forditas ismet csodas lett,es a sztori mégjobb. Tapsikolva olvastam el,es mosolyogtam mint egy hulye :D
    Belekönnyeztem. Csodas volt. Nincsenek szavak erre a reszre.
    Harry örülök hogy kimondta az erzeseit,és hogy Lou is,hat ez msga a karácsony :)))
    Felkeleskor ilyen csodat olvasni,hat felboldogitott.
    Nagyon jo volt. Ügyi voktàl. És várom a kövit. Puszi❤❤❤
    Viki T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen :) Hát volt is miért mosolyodni és tapsolni :D
      Ó, lesznek még ilyen fejezetek, hidd el.
      Kellett már ez nekik is és nekünk is, ráadásul pont karácsony körül :)
      Akkor már jól indult a napod :)
      Köszönöm szépen, jövőhéten itt lesz :) Xx ♥

      Törlés
  4. Úristen! Úristen! ❤❤
    Ez valami fergeteges lett. Nem tudok szaltózni, pedig legszívesebben ugrálnék a házban. Végre meg történt, aminek meg kellett. Harry és Lou végre ÚJRA összejöttek:)) Annyira cuki volt Harry vallomása. Elolvadtam. Lou jól tette, hogy kicsit kínozta Hazzt. Nagyon várom a kövit, észbontó lett. ��
    xoxo, Roni♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és hát elhiszem, hogy legszívesebben szaltóznál erre a nagy örömhírre :D Nagyon ideje volt már. Cukik voltak, Harrytől ilyenkor meg különösen elolvadok én is :3 Igen, az azért kellett :D Jövőhéten itt lesz :) Xx ♥

      Törlés
  5. Istenem, most elsírtam magam. Amikor megcsókolták egymást, nálam egymást, nálam elszakadt a cérna... Végre, újra együtt, én most kész vagyok, ne szóljon hozzám senki... Basszus!! Tökéletes fordítás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát azt kell mondanom, hogy nem is csodálom, de hidd el, lesznek még sírósabb részek, pozitív és negatív irányban egyaránt... Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :) Xx

      Törlés
  6. Istenem :') sirtam.... Komolyan sirtam :D jó, ha beteg vagyok, akkor érzelmesebb is, de akkor is :DD annyira vártam ezt, hogy aaaaaaa nem tudom szavakba önteni xd nagyon jó rész lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mások is elsírták magukat, és hidd el lesznek még ilyen fejezetek :D Elhiszem, mindenki ezért drukkolt már :D Örülök, hogy tetszett :) Xx

      Törlés
  7. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS IIIIIIIIIGEEEEEEEEEEEEEEEEN!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁ! Erre vártam már mióta!! OMG! OMG!! Mielőtt elmentem volna aludni, úgy döntöttem még utoljára felnézek hátha és fent volt a rész!! Komolyan sikoltoztam, és olyan boldog voltam, hogy azt lehetetlen lenne szavakba önteni! Az egész napon szörnyű volt, és ezzel a résszel mentettél meg, köszönöm <3
    Jajj a szívem, én végigbőgtem! Az elején még csak pityeregtem, de utána folytak a könnyeim! :') Csodálatos rész lett, és szerintem ezt még el fogom olvasni egy párszor! A kedvencem lett <3
    És muszáj kiemelnem a kedvenc részeimet:
    "Szeretsz, ugye? – kérdezem, félve a válaszától.
    - Igen. Mindennél jobban – vallja be egy sóhajjal." itt már zokogtam <3

    "Soha nem kellett vagy egyáltalán soha nem érdekelt, hogy bárkinek is kifejezzem az érzéseimet, de bármit megteszek ezért a fiúért." istenem :')

    "- Ne gondolj senki másra. Ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak? Most az egyszer vedd figyelembe, hogy te mit akarsz? Hogy mi tesz boldoggá?
    - Te – feleli, mire megugrik a szívem. " a szívem <3 megint sírok :')

    "- Szörnyűek vagyunk egymásnak – mondja egy kis mosollyal.
    - Igen – ismétlem meg, és viszonozom mosolyát. – De azért szeretlek. Jobban, mint bárki valaha is tudna, és esküszöm, hogy életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy kárpótoljalak ezért, ha megengeded." ez is olyan édes <3 szörnyűek vagyunk egymásnak aww :3

    "- Csókolj meg? – gyakorlatilag könyörgök. Nem próbálja meg elrejteni szórakozottságát, ahogy megérinti a homlokomat, hátrahúzva a hajamat. Istenem, imádom, amikor ezt csinálja. – Kérlek? – felelem, mire elcsendesít azzal, hogy ajkait az enyémekhez nyomja." aww, ez a csók! Istenem!! kész vagyok!! meghaltam!!

    Imádlak, imádom, mindenkit imádok!!! <3 véééégre megtörtént!!
    Pusziiiii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, igen, ilyesmi reakciókat vártam ez után a rész után :D Tudtam én, hogy még péntek este ki kell raknom a fejezetet, örülök, hogy sikerült valamennyire feldobnom a napodat :) Ó, szerintem sok ilyen kedvenced lesz még, de ez majd később kiderül. És szerintem azzal sem árulok el nagy titkoz, ha azt mondom, lesz még pár olyan rész, amin lehet sírni...
      Jaj, ezek tényleg nagyon cuki részek voltak, és is milliószor elolvadtam fordítás közben :3
      Örülök, hogy tetszett :)
      xoxo ♥

      Törlés
  8. ahhw végre kibékültek :) *.* annyir a édesek voltak :))) siess a kövivel :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ideje volt már nagyon :) Pénteken itt lesz :) Xx

      Törlés
  9. Jeeeeeeeeeeeeeee
    Jeeeeeeeeeeeeeeee
    Jeeeeeeeeeeeeeeeeeee
    Na jó elèg
    ❤KIBÈKŰLTEK kibèkültek ahw :) aj de vartam ezt már ......
    Kissè rövidnenk tünt de nembaj :)
    Ugy szeretem őket Lou vègre ❤❤❤
    Ès tudd Louis Harry miattad jobb ember ès az èlet nehèz :/ lesznek mèg összeveszèsek :( hibák ès akadályok melyeket túl kell èlnetek mert ti összetartoztok :) ❤❤❤❤❤❤
    All the love ❤
    Nagyon szeretem
    Alig vároma kövi rèszt ❤❤❤✌✌✌✌✌✌
    Puszi: Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugodtan add ki magadból, ez már járt nekünk :D
      Igen, ez most rövidebb volt, de legalább megvolt a békülés végre :)
      Jaj, ezt olyan szépen megfogalmaztad, és annyira igazad van! :) Sok veszekedés lesz még, de reméljük, a végéig kitartanak :)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Pénteken itt lesz Xx ♥

      Törlés
  10. Hi-hi ^_^
    Igen, ismét késve jelentkezem... A bloggerem (a hónapban legalább harmadszor) befagyott, pedig már szombat reggel megírtam ide a kommentem, de persze, hogy nem tudta normálisan elküldeni, a hülye fejemmel meg előtte nem mentettem el, szóval most próbálkozhatok valami hasonlót összehozni.. Juhéé -,- :)
    Annyira örülök nekik ♥ Azt mondta szereti *-* Tényleg kimondta *-* Hagyj, fangörcsölök :'D Végre minden újra a régi, úgy vártam már :) De ha még egyszer meg meri bántani, személyesen herélem ki, az én Louismmal senki sem szórakozhat ;) Bár szerintem ennél most több esze lesz, még jobban megbecsüli Lout és happy end :3 Vagyis remélem, de valaki(k) úgy is mindig belerondít(anak), most viszont kiélvezem a nyugis pillanatokat, és nekik is ajánlom ezt ;)
    Annyira kíváncsi vagyok, Anne mit fog hozzájuk szólni *---* Persze ő nem tud a fogadásról, azt hiszi mindig is jól meg voltak együtt (bár Lou egy kicsit beavatta, de csak nagy vonalakban..), de ő is észrevehette már, hogy van (már csak volt :)) egy kis feszültség kettejük között, így biztos megemlíti majd, hogy mennyire örül nekik :) Vagy lehet úgy érzi, hogy miatta viszonyultak eddig így egymáshoz, mert még nem szokták meg teljesen, hogy ott van, vagy csak nem akartak előtte semmi olyasmit csinálni. Miért nem lehet most péntek? :'D Majdnem egy hét van még addig, bele fogok őrülni a kíváncsiságba :D Félre ne értsd, nem panaszkodni szeretnék, mert nagyon örülök neked és annak, hogy fordítod ezt a történetet, bár mostmár eredeti nyelven is megérteném (mondtam már, hogy imádom az angol tanáromat? :) két hét (?) alatt többet megtanított, mint amennyit nyolc év alatt az előző :) ♥), de így mégiscsak sokkal jobb, szóval köszönök szépen mindent ;) ♥
    Nos, ennyi lettem volna, sokkal többre számítottam volna magamtól, de másodszorra megírni valamit eléggé fárasztó, a végére már a kedvem is kezdett tőle elmenni, de szerettem volna valamit írni, mégha ilyen kis nyomott is lett (utólag is elnézést érte, a folytonos szóismétléseken is látszik, hogy nem vagyok a legjobb formámban..) :) 'Találkozunk' a következő résznél, arra már megpróbálok valami normálisabbat összehozni, de ilyenek is kellenek néha, nem? :D ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága :)
      Sokaknál láttam hasonló problémát, úgyhogy ha ez vigasztal, nem vagy egyedül. Annak viszont nagyon örülök, hogy még egyszer megírtad a kommentet :)
      Bizony, régóta vártunk már erre, és meg is érdemeltük ezt, élvezd ki nyugodtan a jelenlegi boldogságot :D Hát reménykedjünk benne, hogy jobban megbecsüli Louis-t ezek után (mondom ezt úgy, hogy tudom, mi lesz :D), de majd meglátjátok ti is ;)
      Elmondanám, hogy mi lesz a reakciója, de őszintén szólva már nem emlékszem rá :D Viszont abban biztos vagyok, hogy nagyon fog örülni annak, hogy megint minden rendben van köztük :) Fősulin és/vagy Pesten sokkal gyorsabban telnek a napok, mint otthon és/vagy középsuliban, úgyhogy hamar itt lesz a péntek :D Annak meg örülök, hogy ennyit fejlődött az angolod, ha gondolod, less bele az angol After Larrybe ;) Nagyon szívesen :) ♥
      Ó, semmi baj, örülök, hogy másodjára is megírtad a kommentet, a szándék a lényeg :D Ha úgy érzed, írsz jobbat a következőnél, és igen, ilyenek is kellenek :D ♥ Xx

      Törlés