2015. október 9., péntek

Chapter 130

Sziasztok! :)
Már megint eltelt egy hét, őrület, hogy Pesten milyen gyorsan mennek a napok/hetek. A fejezetről annyit, hogy cuki és elképesztően édes a vége. És kicsit függő is, de ezen szerintem már nem lepődtök meg :D Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek a fejleményekről. A végén pedig azt a bizonyos ajándékot ITT nézhetitek meg. Azt hiszem, mást nem is akartam mondani, nem húzom tovább az időt.
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 130

Harry feje nehéz a hasamon, amikor az asztalomon lévő telefonom rezgése felébreszt. Óvatosan felemelem őt, annyira óvatosan, amennyire csak tudom, aztán felveszem az idegesítő tárgyat. A képernyőn az anyám neve villan fel, mire felnyögök, mielőtt fogadom a hívását.
- Louis? – szólal meg a telefonon keresztül.
- Igen.
- Hol vagy és mikor leszel itt? – kérdezi.
- Nem megyek oda – mondom neki.
- Szenteste van és a szülinapod, Louis, tudom, hogy kiborultál ezen a dolgon az apáddal kapcsolatban, de haza kell jönnöd és velem töltened a karácsonyt. Nem kell egyedül lenned valamilyen hotelben.
- Nem vezetek egészen odáig, anya, havazik, és nem akarok ott lenni – kissé bűntudatot érzek, amiért nem töltöm az ünnepeket vagy a szülinapomat az anyámmal. Ő nem a legkedvesebb nő, de én vagyok minden, ami neki van.
Harry megmoccan és felemeli a fejét, éppen amikor azon vagyok, hogy elmondjam neki, ne szólaljon meg, kinyitja a száját.
- Mi a baj? – feleli, majd hallom, ahogy anyámnak eláll a lélegzete.
- Louis William Tomlinson! Mit gondolsz? – kiabálja.
- Nem csinálom most ezt.
- Ez ő, ugye? Felismerem a hangjáról!
- Leteszem a telefont most.
Ez egy szörnyű mód arra, hogy felébredjek. Felülök és elmozdítom magamról Harryt, eltakarva meztelen testemet a takaróval.
- Ne merd letenni… – kiáltja, miközben megszakítom a hívást. Tudtam, hogy előbb-utóbb rá fog jönni, csak reméltem, hogy később lesz.
- Mi volt ez? – kérdezi Harry, megtörölve álmos szemeit.
- Azért hívott, mert azt hitte, hogy hazamegyek karácsonyra.
- Ó… – feleli.
- Aztán meghallott téged és most… kiakadt – mondom, majd felemelem a telefonomat, hogy megmutassam neki az elmúlt percben érkezett két hívást anyámtól.
- Tudtad, hogy ki fog akadni, szóval igazából majdnem jobb, hogy így tudta meg.
- Nem igazán. Elmondhattam volna neki ahelyett, hogy csak meghall téged a háttérben.
- Ugyanaz, akárhogy dühös lett volna – von vállat.
- Akkor is – kissé bosszant Harry reakciója. Tudom, hogy nem érdekli az anyám, de ő akkor is az anyám, és nem akartam, hogy így tudja meg.
- Nos, mit akarsz csinálni, áthívni őt egy szép karácsonyi vacsorára?
- Tényleg? – csattanok fel.
- Csak mondom.
- Nos, lehetnél egy kicsit kedvesebb ezzel az egész dologgal kapcsolatban.
- Sajnálom – feleli.
Azt vártam tőle, hogy visszaszól valami durvát, de örülök, hogy nem tette.
- Nos, boldog szülinapot, bébi. Szeretnéd, hogy készítsek neked egy kis reggelit, Daisy? – mosolyodik el Harry.
- Daisy? – emelem fel a szemöldökömet.
- Korán van, és nem vagyok a legjobb formámban, hogy irodalmat idézzek, de mogorva vagy, úgyhogy Daisynek hívtalak.
- Daisy nem volt mogorva. És én sem – nem tehetek a mosolyomról.
- De igen, az vagy, és honnan tudod, hogy melyik Daisyről beszélek?
- Csak néhány Daisy van, és elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, melyikre utaltál.
- Csakugyan?
- Igen, és a kísérleted arra, hogy megsérts, csúfos kudarcot vallott – ugratom.
- Igen… igen… Mrs. Bennet – szól vissza.
- Feltételezem, hogy mivel Mrs.-t mondtál, az anyáról beszélsz, nem Elizabeth-ről, ami azt jelenti, hogy megpróbálsz ellenszenvesnek nevezni. Viszont furcsa vagy ma reggel, szóval lehet, hogy azt mondod, bájos vagyok? Egyszerűen nem tudom már veled – mosolyodom el.
- Rendben… rendben… Krisztus. Egy férfi elmond egy rossz viccet, és máris elítélik – nevet fel.
Korábbi ingerültségem eltűnik, ahogy folytatjuk incselkedésünket és kimászunk az ágyból. Harry tájékoztat, hogy pizsamában kellene maradnom ma, mivel szülinapom van, és nem hagyjuk el a házat. Ez egy furcsa ötlet nekem, ha az anyám házában lennék, ünneplőbe kellene kiöltöznöm.
- Egyszerűen felveheted azt a pólót – mutat Harry a padlón lévő pólójára.
Elmosolyodom, aztán felkapom azt, mielőtt belebújok a melegítőmbe. Nem emlékszem, hogy valaha is lógtam volna együtt Natalie-val melegítőben, egyáltalán. Mindig szépen felöltöztem. Kíváncsi vagyok, mit gondolt volna, ha felbukkanok nála, hogy töltsünk együtt egy kis időt, melegítőt és bő pólót viselve. Mindig azt gondoltam, hogy jól érzem magam Natalie-val. Azt hittem, önmagam voltam a közelében, mert olyan jól ismert, amikor valójában ő egyáltalán nem ismert engem. Nem ismeri az igazi énemet, amit Harry elég kellemessé tett ahhoz, hogy megmutassam.
- Kész vagy? – kérdezi.
- Egy másodperc – felelem.
Elveszem a telefonomat az éjjeliszekrényről, és leellenőrzöm a nem fogadott hívásaimat anyámén kívül, és van egy Liamtől. Később visszahívom őt. Van pár boldog szülinapot üzenet a bejövő üzeneteimben, beleértve egyet Natalie-tól is. Kikapcsolom a telefonomat, aztán a komódon hagyom, majd követem Harryt a nappaliba. A kávé finom illata tölti meg a lakást, Anne-t pedig a tűzhely előtt állva találjuk, palacsintát dobálva.
- Boldog szülinapot, Louis, és boldog karácsonyt – mosolyodik el, és hozzánk fordul.
- Nincs karácsony – mondja Harry, mire haragos tekintetet vetek rá.
- Köszönöm, Anne – felelem.
Harry a szemét forgatja, majd rámosolyog az anyjára. Töltök magamnak egy csésze kávét, aztán megköszönöm Anne-nek, hogy csinált reggelit. Harry és én az asztalnál ülünk, amíg Anne elmeséli nekünk, hogy a nagymamája az, aki megtanította neki, hogyan kell elkészíteni a palacsintát, amit most csinál. Harry elszántan hallgat, és még el is mosolyodik az anyja története alatt, majd megesszük a reggelinket.
- Nem vettem semmit a szülinapodra, de kinyitjuk az ajándékokat ma? Feltételezem, holnap mész anyukádhoz? – kérdezi Anne.
A kezemben lévő tányér majdnem a padlóra esik, helyette a mosogatógépbe zuhan, ahová terveztem tenni. Nem tudom, hogyan válaszoljak neki pontosan, Harry pedig csendben van.
- Én… valójában én… azt mondtam… – keresgélem a szavakat.
- Apa házába megy holnap. Megígérte Liamnek, hogy ott lesz, és tényleg Louis Liam egyetlen barátja, úgyhogy nem mondhatja vissza – veti közbe Harry.
Hálás vagyok, de emlékeznem kell rá, hogy elmondjam neki, nem én vagyok Liam egyetlen barátja… vagyis lehet, hogy igen, de Liam is ugyanúgy az egyetlen barátom.
- Ó… rendben van. Édesem, nem kell félned attól, hogy elmondj nekem ilyen dolgokat. Nincs problémám azzal, hogy együtt töltesz egy kis időt Kennel – feleli Anne, én pedig nem tudom megmondani, hogy melyikünkhöz beszél.
- Én nem megyek, mondtam Louis-nak, hogy mondja meg nekik, hogy nemet mondtunk – feleli Harry Anne-nek.
- Mondtunk? Meghívtak engem? – Anne hangja tele van meglepődéssel.
- Igen… Azt akarták, hogy mindketten elmenjetek – magyarázom meg.
- Miért? – kérdezi.
- Nem tudom… – felelem. Őszintén nem tudom, miért hívták meg Anne-t. Karen olyan kedves, és tudom, hogy meg akarja javítani, ami eltört a férje és a férje fia között, ez az egyetlen magyarázat, amim van.
- Már nemet mondtam, ne aggódj emiatt, anya.
- Nem, talán el kellene mennünk – feleli Anne, meglepve mindkettőnket.
- Miért akarnál te odamenni? – kérdezi tőle Harry.
- Nem tudom… majdnem tíz éve láttam utoljára apádat. Azt hiszem, tartozom magamnak és neki annyival, hogy lássam, hogyan alakult az élete. Plusz, tudom, hogy nem akarsz távol lenni Louis-tól karácsonykor.
- Maradhatok itt – mondom Anne-nek. Nem akarom visszamondani Liaméket, de nem akarom, hogy Anne úgy érezze, muszáj mennie.
- Nem, tényleg. Semmi gond. Mennünk kellene, mindannyiunknak – feleli.
- Biztos vagy benne? – hallom az aggodalmat Harry hangjában.
- Igen… nem lesz olyan rossz. Ezen kívül, ha Kathy tanította meg Louis-nak, hogyan készítse el azokat a sütiket, képzeld el, milyen jó lesz a kaja – mosolyodik el.
- Karen, anya, Karen a neve.
- Hé, ő az ex-férjem új felesége, akivel a karácsonyt töltöm, úgy hívom őt, ahogy akarom – nevet fel, én pedig csatlakozom hozzá.
- Felhívom Liamet és elmondom neki, hogy mindannyian megyünk – mondom nekik, aztán elhagyom a szobát.
Soha nem képzeltem volna, hogy a karácsonyomat Harryvel és a családjával töltöm majd, családja mindkét felével. Az elmúlt néhány hónap minden volt, csak az nem, amire számítottam. Amikor bekapcsolom a telefonomat, három hangpostám van, anyámtól, biztos vagyok benne. Figyelmen kívül hagyom őket, aztán tárcsázom Liamet.
- Szia, Louis, boldog szülinapot és boldog szentestét – hangja annyira vidám.
- Köszönöm és boldog szentestét – mondom neki, és el tudom képzelni meleg mosolyát.
- Nem azért hívsz, hogy lemondd, ugye?
- Nem, persze hogy nem, az ellentéte valójában. Azért hívtalak, hogy megbizonyosodjak róla, még mindig rendben van, ha Harry és Anne átmennek holnap?
- Tényleg? Át akarnak?
- Igen…
- Ez azt jelenti, hogy te és Harry…
- Igen… Tudom, hogy idióta vagyok…
- Én nem mondtam ezt – feleli.
- Tudom, de erre gondolsz…
- Nem, nem gondolok erre. Beszélhetünk róla holnap, de nem vagy idióta, Louis.
- Köszönöm – mondom neki, és komolyan is gondolom. Ő az egyetlen ember, akinek nincs negatív véleménye ezzel a témával kapcsolatban.
- Elmondom anyának, hogy jönnek, tudom, hogy fel lesz villanyozva – feleli, mielőtt letesszük a telefont.
Amikor ismét csatlakozom Harryhez és Anne-hez a nappaliban, már az ölükben vannak az ajándékaik, és két doboz van a kanapén, amikről feltételezem, hogy az enyémek.
- Én nyitok először – mosolyodik el Anne, majd letépi a hópelyhes csomagolópapírt a dobozról. Mosolya hatalmas, ahogy kiveszi a melegítőt, amit vettem neki. – Imádom ezt! Honnan tudtad? – mosolyog rám, mire a szürkére mutatok, ami rajta van.
- Nem vagyok nagyon jó az ajándékvásárlásban – mondom neki.
- Ne butáskodj, ez nagyon szép – biztosít engem, miközben kinyitja a második dobozt.
Kinyitja azt, majd szorosan megöleli Harryt, miután feltart egy nyakláncot, amire az van írva, hogy „anya”, éppen ahogy Harry elmondta nekem. Biztos vagyok benne, hogy a tény, hogy vett Anne-nek ajándékot, meglepte és megmelengette Anne-t. Úgy tűnik, hogy a vastag sál is tetszik neki, amit még vett Harry.
Tényleg azt kívánom, bárcsak vettem volna Harrynek ajándékot, egész végig tudtam, hogy visszamegyek hozzá, szerintem ezt ő is tudta. Nem említette, hogy vett nekem valamit, az ölemben lévő dobozokon pedig az van, hogy mindkettő Anne-től van, szóval ez egy hatalmas megkönnyebbülés. Jövőre jobb ajándékokat vehetünk. Ha kitartotok a jövő évig. Vigyorogja a tudatalattim, amiért meg akarom ütni.
Harry a következő, és a legjobb hamis mosolyával ajándékozza meg az anyját, amikor kinyitja a ruhákat, amiket Anne vett neki. Köztük van egy piros, hosszú ujjú póló, én pedig megpróbálom elképzelni Harry bármit viselve, kivéve feketét és fehéret, nem sikerül.
- Te jössz – mondja nekem Harry, megkísérelve, hogy elvonja a figyelmet a förtelmes ruhákról, ami az anyja vett neki.
Idegesen elmosolyodom, aztán először lehúzom a csillogó masnit az ajándékról. Az ajándékom Anne-től nem sokkal jobb. A dobozban lévő hawaii ing bizonyítja ezt. Ez elég hülye, de valamilyen furcsa oknál fogva imádom.
- Köszönöm – mondom Anne-nek, majd megölelem őt.
Nagyra értékelem, hogy vett nekem karácsonyi ajándékot, éppen csak találkozott velem, és annyira szerető és barátságos volt. Úgy érzem, mintha sokkal régebb óta ismerném őt, mint néhány nap.
A második doboz sokkal kisebb, mint az első, de a hozzá használt szalag mennyisége zárva tartja, és megnehezíti a kinyitását. Amikor végül sikerül kinyitnom, egy dögcédula nyakláncot találok benne. Anne annyira figyelmes, akárcsak a fia. Felemelem, így látom a rajta lévő írást.
„Bármiből is készült a lelkünk, az övé és az enyém ugyanaz.” Ez van ráírva.
Felnézek Harryre, és lenyelem a kitöréssel fenyegető könnyeket. Nem az anyja vette ezt nekem. Hanem Harry.

20 megjegyzés:

  1. Ez írtó jóóóóóóóó!! Alig várom a következőt!😁😁😍😍😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, és jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  2. Szent isten drágám! :)
    Majdnem elpityeredtem magamat a végén. Ez eszméletlen volt. Nagyon várom mi lesz ezzel a közös vacsorával. Írót jó rész lett?, megint nagyot alkottal!
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem csodálom, elképesztően édes lett a vége. Annyit elárulhatok a vacsorával kapcsolatban, hogy semmi jó... Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen :) Xx

      Törlés
  3. Te jó ég *-*
    Ez irtó aranyos :)
    Uhh még mindig furcsa télről olvasni
    Megint nagyon jó rész lett, csak így tovább :) xx

    -Fufu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, kellett már egy ilyen rész :)
      Na igen, főleg nyáron nekem is furcsa volt télről fordítani.
      Örülök, hogy tetszett :) Xx

      Törlés
  4. Hát én meghalok ! Nekem is kell egy olyan nyaklánc !!!! Meg egy Harry ! Annyira aranyosak. Úgy szeretem őket ! Bocsi, hogy nem tudok mindig írni, de ez a bentlakásos sulim hibája ! De tudd, hogy mindig elolvasom ! És a barátnőmmel együtt olvadozunk, nevetünk vagy sirunk. És mivel a kövi résznél se tudok majd írni ezért előre is Boldog karácsonyt ! :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is hasonlóan voltam ezzel, nagyon szép az a nyaklánc. Igen, megérdemeltünk már egy ilyen részt. Semmi probléma, teljesen megértem, és a lényeg, hogy elolvasod így is :) Neked is boldog karácsonyt! :D Xx

      Törlés
  5. ❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄
    Szèdít bűvöl káprásztat a fèny :) ❤❤❤❤❤❤
    Ahww olyan aranyos
    MEGHALOK :)
    amugy a kezdetektől nemigazán bírtam Lou anyját de ezekkel a parancsnokoskodással tullőtt a cèlon :( :/
    Anne olyan jo hogy mentek közös vacsorára :)
    Lou ès Hazzb❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤ vègtelen

    „Bármiből is készült a lelkünk, az övé és az enyém ugyanaz

    ❤❤ ahjjj ez nemlehet igaz :* olyan iszonyat ááá
    Nagyon aranyos :)
    Függővèg valamennyire de most boldog függővèg nyugodtan alszok el :D
    ❄❄ Boldog Karácsonyt AFTER ❄❄ ès szülinapot Lou :)
    Várom a kövit
    Puszi: Meli ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, kellettek már az ilyen nyugis, boldog részek :)
      Bizony, nagyon nehezen kezelhető a személyisége, csoda, hogy Louis eddig kibírta vele.
      Igen, csak hát... abból sem lesz sok jó... de majd meglátjátok.
      A lehető legjobb idézetet/szöveget választotta Harry :3
      Igen, ez azért sokkal jobb függővég, mint amilyenek eddig általában voltak :D
      Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  6. Istenem de cukiiiiik, kihalhatok?? Mert kihalok :D Megeszem őket, jajj, annyira imádom ezt a két kis mukimat ❤ Olyan jó, hogy boldogok, bár tudom, hogy nem sokáig, de akkor is aww :3
    És az ajándék... Hagyjatok... Istenem, sírok ❤❤az az szöveg, nem bírom, jajj a szívem ❤
    Imádom, pusziii ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen reakciókra számítottam egy ennyire édes rész után, úgyhogy nem okoztatok csalódást :D Hát igen, sajnos nem olyan sokáig, de ezt már megszokhattuk tőlük.
      Ennél jobbat nem is választhatott volna Harry :3
      Örülök, hogy tetszik :) Xx ♥

      Törlés
  7. Ezt nem hiszem el. Ez egy csodás rész volt. Imádtam. A legszebb pillanat benne, hogy Harry is elmegy Karenékhez. Ebbe a részbe mindent imádtam. Harry ajándéka Louisnak , figyelmes és romantikus volt. És mint mindenki ismeri Harry-t ebben a blogban, kevés ilyen meghitt pillanatot szerzett.
    De moo így szeretjük őket. Viszont Louis nem vett semmit Harrynek...remélem ebből nem lesz balhé...
    Ismét szeretnék neked köszönetet mondani...ezért a csodás részért.
    Gondoltam arra, hogy Anne beleegyezik a vacsorába, de hogy Harry is...rendesen meglepett, de örülök.
    Szóhoz sem jutok. Imádtam.
    Nagyon várom a kövi részt. Nagyon nagyon!!
    Puszi,Viki T. Rajongód.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Hát igen, tartogatott néhány meglepetést ez a rész, szerencsére mindegyik pozitív volt :) Bizony, nem sok ilyen pillanat volt, de megadta a módját annak a kevésnek.
      Annyit mondhatok, hogy emlékeim szerint nem lesz ebből probléma :)
      Nagyon szívesen, én köszönöm, hogy olvassátok :)
      Na igen, erre kevesen gondoltak volna.
      Örülök, hogy tetszett, és holnap hozom :) Xx

      Törlés
  8. Annyira imádoooom!! Olyan jó, hogy fordítod, az én angol tudásommal nem nagyon értettem angolul.. :') szed sztori.
    <33333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :) Pontosan ezért találtam ki, örülök, hogy elértem a célomat :) Xx

      Törlés
  9. Nem hittem volna, hogy elfogom olvasni :DD az "egészet" ilyen hamar, de BUMM mégis :) Na a lényeg, hogy nagyon nagyon jó és már annyira várom a következő részt. Teljesen kiakadtam amikor a telefonom nem vitte tovább a következő részre, de kiderült, hogy ez volt az utolsó bejegyzés, szóval most nagyon lelkes vagyok és izgulok, kitudja mi lesz még ott, azért remélem nem lesz vita Harry apja és az anyja között. Tökre féltem Harryt :) Csak Louis és Harry ne vesszen össze. PLS. De egészében, nagyon köszi, hogy lefordítod a részeket, és így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ilyen ez a történet, nagyon gyorsan elolvassa az ember, mert nem lehet nem olvasni :D Örülök, hogy tetszik, és mindjárt hozom is a következőt :) Elhiszem, de szerencsére csak annyi volt a probléma, hogy nem volt több fejezet :D Hogy mi lesz, azt nem árulhatom el, de hamarosan ki fog derülni ;) Nagyon szívesen, és köszönöm szépen! :) Xx

      Törlés