2015. október 16., péntek

Chapter 131

Sziasztok! :)
Megint csak később jelentkezem, mint terveztem, de hát közbejött néhány dolog :) Mindegy is, a lényeg, hogy itt a fejezet, ami... őrület, ismét. Az eleje végtelenül édes, aztán a közepétől meg... Na, majd meglátjátok. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Valahol a közepe táján zárójelben van az a szó, hogy "beehive hair", azért írtam oda, mert nem igazán tudtam, hogy magyarul milyen szó van erre a frizurára, de ha beírjátok a google-be, egyből megértitek. És még egy fontos dolog. Nekem jövőhéten lesz az őszi szünetem, amit úgy tervezem, hogy végigtanulom, mert az utána való héten van a zh hetem, ami nektek az őszi szünet. Ekkor akartam volna egy héten két résszel jönni. A zh-k és a tanulás miatt nem tudom, mennyire fog ez sikerülni, mert mondjuk kedden (amikor ugye szünetekben is hozom a részeket) 3 zh-m lesz. Úgyhogy egyelőre még fogalmam sincs, hogyan lesz. Nektek van esetleg valamilyen ötletetek? Írjátok meg nyugodtan :)
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 131

Harry arca elpirult, ajkain pedig egy ideges mosoly van, miközben rábámulok.
- Ez annyira… ez egyszerűen tökéletes – zokogom, majd megszüntetem a Harry és köztem lévő távolságot a kanapén, gyakorlatilag megragadva őt. Szerencsére Harry elég erős ahhoz, hogy mindkettőnket megtartson attól, hogy elessünk. Olyan szorosan ölelem őt meg, amennyire csak tudom, amitől elkezd köhögni, így lazítok szorításomon. – Köszönöm, ez annyira figyelmes és egyszerűen hihetetlen – mondom neki, aztán homlokához teszem az enyémet, ahogy az ölében maradok.
- Semmiség… tényleg – jelenti ki bátortalanul, mire elmosolyodom közömbös hangján.
Anne megköszörüli a torkát, én pedig gyorsan felkelek Harry öléből. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem vagyunk egyedül a lakásban.
- Sajnálom – mondom Anne-nek, és visszaülök a helyemre a kanapén.
- Ne kérj bocsánatot – ajándékoz meg egy mindentudó mosollyal.
Harry csendben marad, tudom, hogy nem fog beszélni az ajándékról Anne előtt, így témát váltok egyelőre. Annyira hihetetlenül figyelmes volt az ajándéka. Nem választhatott volna tökéletesebb idézetet bármelyik regényből, hogy arra az amulettre gravíroztassa.
„Bármiből is készült a lelkünk, az övé és az enyém ugyanaz.” Ez olyan tökéletes arra, ahogyan Harry iránt érzek. Annyira különbözőek vagyunk, mégis pontosan ugyanazok, akárcsak Catherine és Heathcliff. Csak remélni tudom, hogy nem osztozunk ugyanazon a sorson, mint ők. Szeretném azt hinni, hogy valahogy tanultunk az ő hibáikból, és hogy nem engedjük meg, hogy az megtörténjen.
Felteszem a nyakláncot a nyakamba, és játszom vele. Soha nem kaptam semmi ilyesmit ezelőtt, azt hittem, a nook volt a legjobb ajándék, de Harrynek sikerült túlszárnyalnia magát azzal, hogy megcsináltatta ezt a nyakláncot. Natalie mindig ugyanazt a dolgot vette nekem, kölnit és zoknit. Minden egyes évben. Viszont én parfümöt és zoknit vettem neki minden évben. Ez a mi dolgunk volt, a mi unalmas, megszokott dolgunk.
Még néhány másodpercig a nyakláncot bámulom, mielőtt rájövök, hogy Harry és Anne is engem figyel. Azonnal felkelek, és elkezdem eltakarítani a csomagolópapírokból származó kis rendetlenséget.
- Mit csináljunk a nap hátralévő részében? – kérdezi Anne.
- Nekem kedvem van szundítani egyet – mondja neki Harry, mire Anne a szemét forgatja.
- Szundítani? Karácsonykor? – csipkelődik.
- Tizedszerre mondom, hogy még nincs karácsony – feleli Harry durván, de aztán elmosolyodik.
- Utálatos vagy – szidja le Anne, majd megüti a karját.
- Ahogy te is.
Felveszem a kis halom összegyűrődött és elszakadt papírt, és az acél szemetesbe nyomom. Még rosszabbul érzem most magam amiatt, hogy nem vettem Harrynek ajándékot karácsonyra. Túlságosan felemésztett minden, ami közöttünk történt, hogy azon aggódjak, hogy vegyek neki ajándékot. Bárcsak nyitva lennének ma a boltok, hogy tudjak neki szerezni az utolsó pillanatban egy egyet. Fogalmam sincs, hogy az mi lenne, de bármi jobb lenne, mint a semmi. Újra lenézek a nyakláncra, majd végighúzom ujjamat a gravírozott szavakon.
- Majdnem kész vagy? – Harry hangja a fülemnél van, amitől megugrok meglepődöttségemben.
- Megijesztettél! – felelem, mire felkuncog.
- Sajnálom, szerelmem – érzem őt a nyakamnak mosolyogni, aztán karjait a derekam köré fonja. Megugrik a szívem, amikor „szerelmemnek” hív. Ez annyira nem jellemző rá.
- Sziesztázni fogsz? – kérdezem tőle, megfordítva magamat, hogy szemben legyek vele.
- Igen… csatlakozol?
- Persze – nem igazán szeretek aludni napközben, kivéve, ha túl fáradt vagyok, hogy mást csináljak, de eltölthetem az időt a nook-ommal, amíg Harry alszik.
Amikor beérünk a szobába, Harry áthúzza a fején a pólóját, ami végül a padlóra esik. Szemeim elkalandoznak a bőrébe tetovált ismerős mintákon, ő pedig rám mosolyog.
- Tényleg tetszik a nyaklánc? – kérdezi, miközben az ágyhoz sétál. A díszpárnákat a padlóra dobja, én meg felveszem őket.
- Olyan rendetlen vagy! – panaszkodom. A párnákat a helyükre teszem, Harry pólóját pedig a komódra, mielőtt megfogom a nook-omat és csatlakozom hozzá az ágyon. – De hogy megválaszoljam a kérdésedet, imádom a nyakláncot. Annyira figyelmes. Miért nem mondtad, hogy tőled van? – kérdezem, majd Harry magához húz, hogy a mellkasán legyen a fejem.
- Mert tudtam, hogy már amúgy is rosszul érezted magad, amiért nem vettél nekem valamit, és még rosszabbul érezted volna magad a csodás ajándékom után – mosolyodik el.
- Wow, nagyon szerény – ugratom.
- Plusz, nem tudtam, hogy mennek majd a dolgok köztünk. Amikor elkészíttettem neked, fogalmam sem volt, hogy valaha is szóba fogsz-e állni velem – vallja be.
- Tudtad, hogy igen.
- Őszintén nem. Ezúttal más voltál.
- Hogyan? – nézek fel rá.
- Nem tudom… csak. Ez nem olyan volt, mint a többi száz alkalommal, amikor azt mondtad, hogy nem akarsz tőlem semmit – hangja lágy, miközben nagyujjával elhúzza a ráncokat a homlokomról.
- Nos, én tudtam… Úgy értem, nem akartam bevallani, de tudtam, hogy visszajövök. Mindig visszajövök.
- Nem adok rá okot még egyszer.
- Remélem, nem is – felelem, majd megcsókolom a tenyerét.
- Én is.
Nem mondok semmi mást, nincs mit mondani abban a pillanatban. Harry álmos, én pedig nem akarok tovább arról beszélni, hogy elhagyom őt. Perceken belül elalszik, kissé nehezen lélegezve, a tökéletes dallamot létrehozva nekem, hogy pihenjek. Attól, hogy Harry Daisynek hívott ma reggel, újra el akarom olvasni A Nagy Gatsbyt. Éppen ahogy Nick átvezet az öblön kelet felé, álomba merülök a nook-ommal a kezeimben.
- Tessék?! – hallom meg egy nő hangját. Az anyám. Azonnal felébredek, és az ágy végébe dobom a nook-omat. Mi a fenéért van itt?
- Nincs jogod, hogy bemenj oda! – hallom Anne hangját.
Anne. Az anyám. Harry. Ez a lakás. Istenem. Ez nem fog jól menni.
Az ajtó kivágódik, aztán megjelenik az anyám, egy piros egybe szoknyát és fekete magassarkút viselve. Haja hullámos és egy búbba van feltűzve (beehive hair), piros rúzsa pedig fényes, túl fényes nemrég nyitva lévő szemeimnek.
- Hogy lehetsz itt?! Mindazok után! – kiabálja.
- Anya… – kezdem el, miközben anyám Anne-hez fordul.
- Ki a fene vagy te? – kérdezi.
- Harry anyja vagyok – feleli Anne szigorúan.
Harry felnyög álmában, majd kinyitja szemeit.
- Mi a fasz? – ezek az első szavak, amik elhagyják a száját, amikor meglátja a bíbor ruhában lévő ördögöt.
- Menjünk, Louis – hív anyám.
- Nem megyek sehova. Miért vagy egyáltalán itt? – kérdezem tőle, mire rám förmed, kezeit a csípőjére rakva.
- Mert már megmondtam, te vagy az egyetlen gyerekem, és nem fogok hátraülni és nézni, ahogy tönkreteszed az életed emiatt a… emiatt a seggfej miatt – szavai tüzet gyújtanak a bőröm alatt, én pedig azonnal elkezdek védekezni.
- Ne beszélj róla így! – kiabálom.
- Az a seggfej a fiam – védi meg Harryt Anne összehúzott szemekkel. Van egy olyan érzésem, hogy a humora alatt egy olyan nő lakozik, aki a végletekig elmenne a fiáért.
- Nos, a fiad tönkreteszi és megrontja az én fiamat – vág vissza az anyám.
- Mindketten, kifelé – mondja Harry a két nőnek, aztán feláll az ágyról.
- Louis, szedd össze a dolgaidat, most – utasítja anyán.
- Melyik részét nem érted annak, hogy nem megyek el? Megadtam neked a lehetőséget, hogy velem töltsd az ünnepeket, de nem tudtál túllépni saját magadon elég hosszú ideig ahhoz, hogy megengedd – csattanok fel. Tudom, hogy nem kellene így beszélnem vele, de nem tehetek róla.
- Túllépni magamon? Azt hiszed, csak azért, mert vettél néhány öltönyt és megtanultad használni a szemceruzát, hirtelen többet tudsz az életről, mint én? Tévedsz. Csak azért, mert magadnak adod ezt a… ezt a mocskot, nem jelenti azt, hogy férfi vagy! Te csak egy kisfiú vagy. Egy naiv, befolyásolható kisfiú. Most pedig szedd össze a cuccaidat, mielőtt én teszem meg – félig kiabál, félig kinevet.
- Nem érsz hozzá a dolgaihoz. Louis nem megy sehova veled. Itt marad velem, ahová tartozik – köpi a szavakat Harry.
- Ahová tartozik? Hová tartozott, amikor egy rohadt hotelben maradt az miatt, amit te tettél vele? Nem vagy jó neki, és nem fog itt maradni veled.
- Ők felnőttek, Louis felnőtt. Ha maradni akar, nincs semmi, amit tehetsz ellene – veti közbe Anne.
Anyám mérges szemei találkoznak Anne ugyanolyan dühös szemeivel. Ez katasztrófa. Kinyitom a számat, hogy megszólaljak, de anyám belém fojtja a szót.
- Hogy védheted ezt a bűnös viselkedést? Azután, amit Louis-val tett, el kellene őt zárni! – majdnem kiabál anyám.
- Louis nyilvánvalóan úgy döntött, hogy megbocsát neki, ezt tiszteletben kell tartanod – mondja Anne higgadtan. Túl higgadtan. Úgy néz ki, mint egy kígyó, ami olyan lassan siklik, hogy soha nem látod a közelgő támadását, de mikor megtörténik, véged van. Az anyám az áldozat, és nem tehetek róla, de remélem, hogy Anne harapása mérgező.
- Megbocsátani neki? Egy játékként vette el Louis ártatlanságát, egy fogadásként a barátaival, aztán ezzel hencegett, miközben itt játszotta az élettársat!
Anne elakadó lélegzete elnémítja Harry és az én ugyanolyan meglepett hangunkat.
- Mi? – esik le Anne álla, majd a fiára néz.
- Nem tudtad? Nem csodálom, hogy védted őt. A fiad fogadott a barátaival, hogy el tudja venni Louis szüzességét pénzért, és egész végig használta őt. Még a bizonyítékot is megtartotta, és büszkélkedett vele az egész kampuszon – feleli anyám.
Lefagytam egy helyben. Nem akartam, hogy Anne megtudja azokat a szörnyű dolgokat, amelyeket a fia tett. Szemeimet az anyáinkon tartom, túlságosan félve, hogy Harryre nézzek. A légzéséből meg tudom mondani, hogy nem tudta, hogy elmondtam anyámnak a becsapásának részleteit.
- Bizonyítékot? – Anne hangja remeg.
- Igen, a bizonyítékot. Az óvszert! Isten tudja, mit csinált a pénzzel, de mindenkinek elmondta a… az intim kapcsolatuk minden részletét. Szóval most mondd nekem, hogy rá kellene-e vennem a fiamat arra, hogy jöjjön velem vagy ne – emeli fel anyám tökéletesen megformált szemöldökét Anne-nek.
Érzem abban a pillanatban, hogy megtörténik. Érzem a változást a szobában, a változó energiát. Anne most már az anyám oldalán áll ebben. Tökéletesen látom ezt az undorodott nézésben, amellyel a fiára pillant. Kétségbeesetten megpróbálok ragaszkodni az omladozó szikla széléhez, ami Harry. A betonpadló megreped a talpam alatt, a fájdalom az anyám emlékeztetésétől, az ő oldalukhoz húzva engem a sziklán.
- Hogy tehetted ezt, Harry? – sírja Anne. – Azt reméltem, más vagy már… azt reméltem, abbahagytad, hogy ilyen dolgokat tegyél az emberekkel… Elfelejtetted, mi történt legutóbb?
Legutóbb? Elszorul a szívem.

21 megjegyzés:

  1. Azt. A. rohadt.
    Mi volt ez a végén? Komolyan? Újra?
    Amíg meg nem jelent az a dög, minden happy volt... De miért? És hogy értette azt Anne, hogy megint? Túl sok a miért. En ezt nem bírom �� Egyébként csodálatos lett a rész, nagyon várom a kovit!
    xoxo, Roni♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, hát igen, az a fránya függővég...
      Sajnos meg kellett jelennie az anyjának, nem úszhattuk meg... Bizony, sok a miért, és ezekre még én sem adhatok választ, de előbb-utóbb minden ki fog derülni :) Örülök, hogy tetszett, jövőhéten valamikor biztosan hozom az újat :) Xx

      Törlés
  2. Waaa
    Elso komi*-*
    Imadom
    Es most ugy leutnem Louis anyjat
    Egy kigyo
    Csak egyszer valtozna meg.....
    Sajnalom Annet mert Harry tenyleg megvaltozott es jobb lett.....remelem megoldodnak a dolgok.☺
    Neked pedig sok sikert a sulihoz es jo tanulast.
    Xxx.Gina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd legközelebb :)
      Hát megérdemelné, mert egy elviselhetetlen nőszemély itt...
      Bizony, szerencsére ez a Harry már nem ugyanaz a Harry, aki régen volt.
      Köszönöm szépen! :) Xx

      Törlés
  3. "Anne most már az anyám oldalán áll ebben. Tökéletesen látom ezt az undorodott nézésben, amellyel a fiára pillant. Kétségbeesetten megpróbálok ragaszkodni az omladozó szikla széléhez, ami Harry. A betonpadló megreped a talpam alatt, a fájdalom az anyám emlékeztetésétől, az ő oldalukhoz húzva engem a sziklán." Ne. Ne. Ne. Louis nem bizonytalanodhat el. Olyan fájdalmas volt újra olvasni, hogy miket tett Harry. Hirtelen engem is elbizonytalanított, hogy lehet, hogy Louis nem kellett volna megbocsájtson neki, de aztán eszembe jutott, hogy mennyit szenvedtek egymás hiányától..
    És mi ez a függővég?!?! Neem, nem lehet itt vége.Miről beszél Anne?
    Óóó, annyira várom már a kövit!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is azért drukkoltam, hogy nehogy elbizonytalanodjon Louis, azt viszont nem árulhatom el, hogy végül ez megtörténik-e vagy sem. De Ki fog derülni hamarosan :) Igen, én is gondolkoztam ezen, és ugyanerre jutottam.
      Tudom, hogy szörnyű, de jövőhéten megtudjátok :)
      Jövőhéten hozom Xx

      Törlés
  4. Egy hosszabb fogalmazásos szöveget írtam (telefonon),és kis ujjam lecsuszott a "vissza" mütyürre,és kitörölte a már-már kis novellának számito véleményem. Úgyhogy ha nm gond,holnap,gépen irnék...mert már harmadszorra kezdtem el a véleményt,de vlhogy nm jön össze :)
    Ugyhogy holnap újult erövel neki kezdek. Az pedig,hogy milyen gyakran hozod a részeket,nekem mindegy,ha kell TANULJ;és ha van minimális idöd,akkor hozz egy After részt! Puszi Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát sajnos ilyenek előfordulnak, de természetesen semmi gond, megértem, hogy nem akarod újraírni, én sem tenném :D Rendben, és örülök, hogy így gondolod, majd igyekszem azért időben jelentkezni :) Xx

      Törlés
  5. Na én kész vagyok! Ennyi volt! Azt hittem, hogy most jön a Karácsonyozás Liam-ékkal, de nem, mi történik? Ez. Úristen. Le vagyok sokkolva!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem mindenki a karácsonyt várta velük, de sajnos nem, előtte még van egy harcuk Louis anyjával...
      Xx

      Törlés
  6. Mi mi mi mi mi wat mi?!
    Először is: tök cuki volt az epeje, egy idilli kép, mintha már házasok lennének, és egy szép délutánt töltenénel együtt pihennéssel.
    De mikor elolvastam azt a mondatot, hogy "az anyám", mondom ne, basszus, csak őt ne. Erre idetolja a pofáját, és elmondja Anne-nek, hogy mi történt Louis és Harry közt. Fasza. Szegény Anne, szegény Harry :'(
    És mi az isten volt az a végén?! ÚJRA??
    Na jó, sokszor van függővég, amit általában kibírok, de ez valami olyasmi függővég, hogy nem bírom ki, megyek inkább meghalni, helló.
    *ez most ilyen kissé sokkos "miafasz?" fejjel vegyítve reakció volt* XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *eleje
      **töltenének
      (A nagy izgalomba írni is elfelejtettem)xd

      Törlés
    2. Igen, az elejével semmi gond nem volt, sőt, rózsaszín felhő, boldogság, minden jó volt.
      Aztán jött a probléma, vagyis Louis anyja. Sajnos nem volt olyan szerencsénk, hogy ez kimaradjon, és ki más mondhatta volna el azt a szörnyűséget Anne-nek, mint Lou anyja? Borzalom...
      Na igen, az az, amit nem mondhatok el, de minden ki fog derülni hamarosan.
      Én azért drukkolok, hogy kibírd, és hidd el, lesznek még rosszabb végek is...
      Teljesen érthető reakció volt egy ilyen rész után :D
      És semmi gond, simán olvasható :) Xx

      Törlés
  7. Amikor elolvastam a bevezetőt félve kezdtem neki, mert azt hittem megint Lou és Harry fog összeveszni, de nem, hála, bár ez sem volt valami jó...
    Az eleje annyira aranyos volt, és aww, imádom őket, és az a nyaklán még mindig kikészít ❤❤ ahogy nézegette, meg áthuzta ujjait a feliraton jajj :3 :')
    Aztán jött az a szó h az anyja... Utálom, ez a nő teljesen felba... Bocsi!! De annyira megverném és kitépném azt az idióta nem tudom milyen nevű haját!!!
    Szegény Harry meg Anne :'( jajj a szívem :(
    De imádom, nagyon és izgatottan várom a folytatást!! ❤❤
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem, és hát nem is tudom, melyik a rosszabb, mikor Lou és Harry veszekedik, vagy ha valaki más miatt van balhé... egyik se jó.
      Jaj, igen, ne is mondd, nehezen talált volna ki Harry ennél jobb ajándékot :3
      Semmi gond, teljesen megértem, én is mindennek elhordom azt a nőt :D
      Bizony, ez most egyikőjüknek se könnyű...
      Örülök, hogy tetszik azért, és jövőhéten hozom :) Xx ♥

      Törlés
  8. Hi-hi drágám ^_^
    Gyűlölöm magam, amiért csak most írok.. Sose volt még ilyen hosszú kihagyásom, annyira sajnálom :( Iszonyat húzós volt ez az utóbbi egy hónap. Új osztály, új tanárok, új emberek, új minden.. Remélem nem haragszol, hidd el nagyon hiányoztál (és a többiek is, mert 'sikeresen' nem csak téged sikerült elhanyagolnalak..), csak egyszerűen annyi minden történt, semmire se volt időm, ha meg volt is, akkor megszállt a bűntudat és nem ment..
    De most már talán minden megoldódott, én itt vagyok, és 'csodás' szokásomhoz híven kapsz egy adag helyzetjelentést magamról, igyekszem bepótolni az elmaradtakat :D Nos, az osztályom csodás, imádom őket :) Az első hetet leszámítva, amikor még mindenki kis csendes madárka volt, aki próbálja szokni az új környezetet, nagyon hamar összeszoktunk (bár vannak kisebb összezördülések, de hol nincsenek? :D) :) Ennek eredményeképpen átestünk az első osztálybalhén, szín egyes dolgozaton, bentmaradós büntetésen, hétvégi túrán, és még sorolhatnám :) És aminek különösen örülök, hogy kb az osztály háromnegyede fiú :) Mindig is velük jöttem ki jobban, bár azt az 5 kis tündértársamat (egyikük szavaival élve xd) is nagyon szeretem, semmi pénzért nem hagynám el őket :) Egész nyáron (sőt még év közben is) azért imádkoztam, hogy az új osztályom legalább egy kicsivel jobb legyen, mint a régi; és milyen jól tettem :D El sem tudom képzelni mit fogunk mi csinálni érettségiig, ha már most rengeteg mindenen mentünk át :) A személyes kedvencem az, amikor bocsavatón az egyik feladatnál egy nagy kört kellett alkotnunk, a kettővel előttünk lévő derekát átkarolni, majd így futni, legugolni úgy, hogy nem 'szakadhattunk meg' :D Szerintem mondanom se kell, hogy mi nyertük meg (kicsit se ego, dehogy xd) :'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamint átestem életem első kikosarazásán.. Annyira izgultam, napokig gyomoridegem volt, nem akartam megbántani a srácot, (akit azért kedveltem, de csak mint egy jó barátot, egyébként is írtózok a kapcsolatoktól, 3 napi ismerettség után meg még főleg ne várjon sokat...) aztán kiderült, hogy feleslegesen tettem, mert csak pótlék lettem volna, ráadásnak még 'kedvesen' megérdeklődte, hogy vannak e kapható lányok az osztályomban. Azt hittem felképelem, de sajnos megállítottak benne... Most komolyan hogy képzelte?? És én egyáltalán minek mondok el ilyeneket ilyen... nyilvánosan? :D Remélem minden ide tévedő jól szórakozik, ingyen műsor :'D Mindenesetre köszönöm, hogy elviselsz, én biztos nem bírnék magammal xd Sokat jelentetek nekem (minden kis bloggerínám, mégha egy utálja is, ha így nevezem ^^) egy ideig ti tartottátok bennem a lelket, köszönöm, hogy vagytok :) ♥Viszont illene már valamit a részről is mondanom, ha már pofátlan módon telebeszéltem magamról az elejét :D
      Egyszer én is szeretnék valakitől ilyen ajándékot kapni, olyan kis édesek, nem is tudott volna ennél személyesebb és kifejezőbb dolgot adni :) Tudom, hogy ez csak egy történet, de számomra mindig is ők voltak és lesznek az álompár, minden veszekedéssel és apró hibával együtt :) Bármennyire is félek ilyen mértékben megbízni valakiben, remélem egyszer engem is legalább fele ennyire fog szeretni valaki :) Addig is maradok a sorozataimnál, azok sosem hagynak el :'D
      Lehet egy személyt annyira gyűlölni, hogy idegességemben véletlenül még az üdítőmet is kiborítom, azt kívánva, bárcsak a fejére borult volna mind? :D Visszavonom, Louis anyja nem érdemli meg a Canada Dry esőt... :D Mi járhatott abban az üres fejében, amikor rávette magát, hogy elmenjen hozzájuk?? Nem hiszem el, hogy már megint elront mindent..
      Mi? Milyen legutóbb?? Te most rohadtul szórakozol velem????? Hogy fogom én kibírni péntekig?? *normális légzési gyakorlatokat csinál* Remélem Harry a következő részben elmagyaráz mindent, Lou megérdemli az igazat..
      Nos, ezzel sem nyerném meg 'A világ legjobb kommente' díjat :D Kell még egy kis idő, hogy visszarázódjak, de ígérem, hogy többet nem hagylak cserben ;) Szeretném ha tudnád, hogy én mindig itt vagyok, mégha néha semmi jelét sem adom.. :) Hogy vagy? Jól mennek ott a dolgok? Mesélj egy kicsit te is, hamár én mindenfélét összehordtam az elején, tényleg érdekel mi van veled :) ♥ 'Találkozunk' a következő résznél, mostmár nem okozok több csalódást ^_^ ♥

      Törlés
    2. Szia, drága! :)

      Ó, semmi probléma, gondoltam, hogy sok minden történik veled, meg hát suliidőben amúgy is alig van ideje az embernek bármire is, úgyhogy teljesen megértem, persze hogy nem haragszom :)
      Vártam már egy beszámolót, hogy mik történtek veled, örülök, hogy nem is kellett csalódnom :D Annak meg végképp örülök, hogy jó osztályba kerültél, így biztosan nagyon jól fog eltelni ez a kb. 4 év velük :D És hát igen, már csak a felsorolásodból is lejött, hogy sok minden történt veletek, először rögtön az SzJG jutott az eszembe :D Ó, és hát ki más nyerné meg a bocsavatót, mint ti?! :D Ügyesek vagytok :)
      Ó, igen, a pasi ügyek... Csak a baj van velük, ha van, az a baj, ha nincs, akkor az, tapasztalatból mondom. Elképesztő, hogy egyesek mit meg nem mernek tenni, ez elég nagy pofátlanság volt ettől a gyerektől, megérdemelte volna azt a felképelést. Jaj, tudod, hogy én nem bánom, ha személyes dolgokat is írtok a kommentekbe :D ♥♥
      Bizony, én is nagyon örülnék egyszer egy ilyen ajándéknak, hatalmas szerencséje van Louis-nak Harryvel (még ha sokszor nem is tűnik így). Igen, teljesen megértem, és bármennyire is fél egy részem nekem is ennyire megbízni valakiben, azért jó lenne, ha lenne ilyen személy. Igazad van, én is azokat nézem szabadidőmben :D
      Simán lehet, most szerintem még finoman is fogalmaztál azzal a nővel kapcsolatban :D És ja, nem érdemli meg, hogy erre pazarold a Canada Dry-t :D Fogalmam sincs, de hogy teljesen felesleges volt, az biztos... Ment csinálni a balhét, amikor még végre nyugalom és boldogság volt.
      Ó, igen, a függővég... :D Hát nagyon remélem, hogy kibírod addig, kaptok magyarázatot a következőben, ha jól emlékszem, ennyit mondhatok ;)
      Ugyan már, a lényeg, hogy írtál, nyugodtan rázódj csak vissza :D Biztos voltam benne, hogy elolvastad a részeket, amikhez nem írtál, ne aggódj :) Jaj, hát velem is sok minden történt, bulik a haverokkal, röhögések, a városban lógások, stb.. Szerencsére túlestünk a megfázós-köhögős időszakon, most meg itt van a nyakunkon a zh hét, úgyhogy az egész őszi szünetemben tanulni fogok szerintem, csak kedvem lenne hozzá :'D Szóval most kissé sűrű heteim lesznek, de remélhetőleg november első hete után már lesz egy pici nyugalom ismét :) Igen, tali jövőhéten :) Xx ♥

      Törlés
  9. Itt volnék,igaz kicsit megkésve de itt. Ezt a részt ha egy szóval kéne definiálnom,az a bonyolult és a csalódás szó lenne. Hogy volt képes Louis anyja így közölni szegény Anne-el a dolgokat?? Tény és való,hogy Harry rossz dolgokat tett,de be is bizonyította,hogy megbánta:avval,hogy nem adta fel!!! Szerintem ez elég nagy szó egy olyan fiútól,aki régen még az "érzésektől" is rosszul volt,aki nap mint nap csesztette Louist,aki végül beleszerett Louba. Annyi mindent átéltek ketten,és ez a nő mindig elrontja..nem tehet róla,más világ ez a világ(a tetkók,piercingek),de attólmég ugyanúgy tudnak szeretni. Erre élő példa az ő kettejük szerelme. Egybe ez a rész jó is volt,imádtam az apró örömeiket,remélem nem lesz annyira elrontva ezzel a kis incidenssel. A blogod megszállotja lettem,néha visszaolvasom a régebbi részeket,és a válaszaid. Olyan rendes lány vagy,és kedves,és még fordítod ezt a blogot is...:) Annyi mindent akartam irni,de elfelejtettem :DD bár a lényeget leírtam amit szerettem volna de talán még annyi a részről,hogy mi az hogy Anne azt mondta Hrrynek,hogy már volt ehhez hasonló?? Add,hogy nem valami egetrengetéo dolog lesz,amitől ujbol összevesznek..mert azt már én nem bírnám..ennyi drámát,sose tudnak 2-3 napnál tovább békébe lenni. A kérdésem meg még annyi,hogy van harmadik évada is?? Ha igen,azt is fordítani fogod?
    Maybe ennyit akartam,bár biztos valamit kifelejtettem..:D szokásomhoz hívően :D
    All the love: Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen időben vagy, ne aggódj :) Nem csodálom, hogy ezzel definiálnád a fejezetet, az is volt. Elképesztő, hogy Lou anyja mennyire nincs tekintettel másokra. Pontosan, jól látod, nem adta fel Harry, és bár nem volt könnyű dolga, próbálta rendbe hozni azt, amit elrontott. Annyira egyetértek veled, remélhetőleg ezt egyszer ez a nő is felfogja majd... Örülök, hogy azért tetszett a rész, az eleje végül is jó volt :) Jaj, köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy így gondolod :) Ha eszedbe jut később, írd le a következő fejezethez :D Igen, sajnos volt már hasonló, de erről többet nem mondhatok még, azt viszont megígérhetem, hogy a következő pár részből ki fog derülni minden. Hát igen, náluk nem tart sokáig a nyugalom :'D Igen, van 3. évad, és mivel lehetetlenség lenne a 2. végén abbahagyni, így igen, azt is fordítani fogom :)
      Majd bepótolod az új résznél :D
      xoxo

      Törlés