2015. november 6., péntek

Chapter 134

Helló! :)
Jaj, ezer év, mire hazaérek Pestről, szörnyű ez az ingázás, de hát ez van. Mondjátok, hogy nektek jobb hetetek volt, mint nekem, mert én olyan szerencsétlen voltam a héten, hogy nem igaz :D A fejezetről annyit, hogy... nem is tudom, hol kezdjem. Sokan írtátok, hogy szeretnétek, ha Louis tényleg végiggondolná ezt az egészet, ez meg is történik. A vége pedig... szerintem erre senki nem számít, úgyhogy alig várom a véleményeiteket :D És még annyit kérnék, hogy hétfőn és kedden drukkoljatok, még hátra van két zh-m :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 134
 
A hálószobába sétálok, majd leülök az ágy szélére. Mi a fenét fogok csinálni?
Beteg vagyok ettől az egésztől. Tudtam, hogy Harry ezelőtt nem volt egy jó ember, és tudtam, hogy volt néhány dolog, amiktől nem lennék boldog, ha hallanám, de az összes dolog közül, amikre gondoltam, hogy Anne utalhat, ez soha nem futott át az agyamon.  Harry felvette magát, ahogy szexelt egy lánnyal anélkül, hogy az tudta volna, és megmutatta a barátainak. Ami még rosszabb, Harry barátai mindenkinek megmutatták. Diana szülei és a templom megtudták, elveszítette az ösztöndíját és kirúgták a házából. Mindezeken felül, amikor kirúgták és megkérte, hogy maradhasson Harryvel, ő nemet mondott neki, a tény ellenére, hogy Harry okozta az ő összes problémáját. Harry meggyalázta őt egy szörnyű, nyomorúságos módon, és még csak nem is érdekelte. Nem volt bűntudata a tetteiért, és még most is alig van neki. Nemkívánatos könnyek gördülnek le az arcomon, én pedig lassan megpróbálok ki-belélegezni, vigyázva nehogy megfulladjak a saját levegőmben.
A legrosszabb rész nekem, hogy tudom a lány nevét. Ha csak valami névtelen személy lenne, majdnem azt tettethetném, hogy nem is létezik. Tudni, hogy a neve Diana, túl sok gondolatot nyit meg. Hogy néz ki? Mit tervezett tanulni a főiskolán, mielőtt Harry elvette tőle az ösztöndíját, van neki fiú- vagy lánytestvére? Ők tudják? Ha Anne nem hozta volna ezt fel, meg tudtam volna valaha is?
Hányszor szexeltek? Tetszett Harrynek? Persze hogy tetszett neki. Erről jut eszembe. Ez szex, és nyilvánvalóan Harrynek rengetegben volt része. Más emberekkel, rengeteg más emberrel. Dianával töltötte utána az éjszakát? Miért vagyok féltékeny Dianára? Sajnálnom kellene őt, nem irigyelni, amiért megérintette Harryt. Kiűzöm a beteg gondolatot a fejemből, majd visszatérek ahhoz, hogy arról gondolkozzak, milyen fajta ember valójában Harry.
Meg tudom bocsátani neki ezt? Ahogy jobban belegondolok, nincs miért megbocsátanom neki, nem velem tette meg ezt a szörnyű dolgot. Ezúttal nem. Még csak nem is ismertem őt, amikor felvette magát, ahogy Dianával szexelt. Undorodom magamtól a féltékenységért, ami folyamatosan utat tör magának a felszínre.
Hagynom kellett volna neki, hogy kibeszélje, mindig én távozom, vagy ez esetben elküldöm őt. A probléma az, hogy elködösíti a gondolataimat, a jelenléte minden csepp józan észt elmos, amim van. Nincs korlátom, amikor róla van szó.
Bárcsak tudnám, mi történt Dianával, miután Harry tönkretette az életét, csak romokkal hagyva őt a lábainál. Ha ő most boldog és jó irányba halad az élete, jobban érezném magam, némileg. Bárcsak lenne egy barátom, akivel beszélhetnék erről az egészről, valaki, aki tanácsot adna. Még ha lenne is, nem fecsegném ki Harry meggondolatlanságát, nem akarom, hogy bárki is tudja, mit tett ezekkel a lányokkal. Tudom, milyen hülyeség az, hogy meg akarom őt védeni, amikor nem érdemli meg, de nem tehetek róla. Nem akarom, hogy bárki rosszabbat gondoljon róla, és legfőképp nem akarom, hogy ő rosszabbat gondoljon magáról, mint most.
Hátrafekszem a párnákra, aztán a plafonra bámulok fel. Éppen túlléptem, vagyis azon dolgoztam, hogy túllépjek azon, hogy Harry arra használt, hogy megnyerjen egy fogadást a barátaival, most meg ez? Ha csak Diana lenne, talán nem lenne annyira rossz, de még miután látta a kár mértékét, amit a lánynak okozott, újra megtette ezt a barátja testvérével, aztán egy másik játékot játszott velem. Ez egy körforgás vele, ez az, amit csinál, képes lesz arra, hogy abbahagyja ezt? Mi történt volna velem, ha nem szeretett volna belém?
Tudom, hogy szeret engem, igazán szeret engem. Tudom ezt.
„Tudod, milyen érzés, hogy van valaki, aki szeret téged, az összes elbaszott szarság ellenére is, amit teszel?”
Tényleg szeretem őt az összes hiba ellenére, amit elkövet és elkövetett a múltban. Látom a változást benne, mióta találkoztam vele, még a múlt héten is láttam benne a változást. Még soha nem fejezte ki úgy az érzéseit velem kapcsolatban, ahogy ma tette. Csak azt kívánom, bárcsak más körülmények között történt volna meg vallomása.
Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen esélye a boldogságra, én vagyok az egyetlen lehetőség, hogy ne töltse az egész életét egyedül. Milyen súlyos kijelentés. Milyen igaz kijelentés. Soha senki nem fogja őt úgy szeretni, ahogy én, nem azért, mert nem érdemes őt szeretni, hanem mert senki nem fogja őt úgy ismerni, ahogy én. Ismertem. Még mindig ismerem? Nem tudom eldönteni, de szeretném azt hinni, hogy igen, az igaz énjét. Aki most ő, az nem az a személy, aki csak néhány hónappal ezelőtt volt.
Sokat tett értem a fájdalom ellenére is, amit okozott. Hatalmas erőfeszítést tett, hogy az az ember legyen, akit akarok, és akire szükségem van, hogy legyen. Az egyik felem azt gondolja, talán itt lenne az ideje, hogy a felelősség egy részét magamra vállaljam, nem azért, amit Dianával tett, hanem amiért olyan kemény voltam vele. Persze amit tett, az rossz, annyira hihetetlenül rossz, de néha túl sokat várok el tőle. Elfelejtem, hogy ő egy dühös, magányos férfi, aki mostanáig senkit sem szeretett. Tudom, hogy szereti az anyját, de nem ugyanúgy, ahogy az emberek általában szeretik a szüleiket.
A másik felem fáradt. Belefáradt ebbe a körforgásba Harryvel, ami folyamatosan ismétli önmagát. A kapcsolatunk elején ez egy állandó körforgás volt, amiben kegyetlen volt hozzám, aztán kedves, majd kegyetlen. Most a kör valamelyest fejlődött, de ez rosszabb. Sokkal rosszabb. Elhagyom őt, aztán visszajövök, majd ismét elhagyom őt. Nem csinálhatom ezt tovább, nem csinálhatjuk ezt tovább. Ha van bármi más, amit rejteget, az össze fog engem törni, alig tartom magamat össze most. Nem tudok több titkot elviselni, több szívfájdalmat, több szakítást. Régen mindig mindenem el volt tervezve, életem minden részlete ki volt számolva, túlanalizálva, egészen Harryig. Harry teljesen a feje tetejére állította az életemet, és többnyire negatív értelemben. Mindezek ellenére Harry boldogabbá is tett, mint valaha voltam.
Együtt kell lennünk, és megpróbálnunk túljutni az összes szörnyű dolgon, amit tett, vagy be kell fejeznem a dolgokat és úgy is hagyni őket. Ha elhagyom őt, el kell költöznöm innen, messze. A Harryvel való életem minden emlékét magam mögött kell hagynom, különben soha nem lennék képes továbblépni. A fájdalom, amely abból adódik, hogy elgondolkoztam azon, elhagyom Harryt, sokkal rosszabb, mint a fájdalom, amit ő okozott nekem.
A könnyek megálltak most már, ahogy a döntés megszületik.
Nem tudom elhagyni őt, tudom, hogy nem tehetem. Tudom, milyen szánalmas ez, de kizárt, hogy tudok nélküle lenni. Soha senki nem fogja azt éreztetni velem, amit ő, soha senki nem lesz ő. Ő az nekem, éppen ahogy én neki. Nem kellett volna elküldenem őt, időre volt szükségem, hogy gondolkozzak, és több időt kellene igénybe vennem, de máris azt akarom, hogy újra itt legyen velem. Mi bajom van? Mindig ilyen a szerelem? Mindig ilyen szenvedélyes, mégis ilyen rohadt fájdalmas? Nincs tapasztalatom vagy egyáltalán referenciám, hogy összehasonlítsam. Csak remélni tudom, hogy nem lesz ilyen örökké.
Hallom kinyitódni a bejárati ajtót, aztán lemászom az ágyról, a nappaliba sietve. Csalódott vagyok, hogy Anne-t találom meg Harry helyett. Tudom kellett volna, hogy Anne lesz az, Harry időt ad nekem, hogy gondolkozzak. Időt, amit kértem, de most már vissza akarom adni.
Anne felteszi Harry kulcsait a tartóra, majd leveszi hó borította cipőit. Nem vagyok biztos benne, mit mondjak neki, miután ő azt mondta nekem, hogy menjek el anyámmal.
- Hol van Harry? – kérdezi tőlem, miközben besétál a konyhába.
- Elment… az éjszakára – magyarázom meg.
- Ó.
- Biztos vagyok benne, hogy ha felhívod őt, elmondja, hol van, ha nem akarsz itt maradni… velem.
- Louis, sajnálom, amit mondtam. Nem akarom, hogy azt gondold, van bármi beteg érzésem feléd, nincsen. Csak megpróbáltalak megóvni attól, amit Harry tehet veled. Nem akarom, hogy… – meg tudom mondani, hogy keresi a szavakat.
- Hogy úgy végezzem, mint Diana?
- Elmondta neked?
- Igen.
- Mindent? – hallom a kételyt a hangjában.
- Igen, a felvételt, a képeket, az ösztöndíjat. Mindent.
- És még mindig itt vagy?
- Igen. Nem megyek sehová – döntöm el végül.
Mindketten leülünk az asztalhoz egymással szemben. Amikor tágra nyílt szemekkel rám néz, tudom, mit gondol.
- Tudom, hogy szörnyű dolgokat tett, sajnálatos dolgokat, de hiszek neki, amikor azt mondja, hogy már megváltozott. Ő már nem az az ember többé.
- Harry a fiam és szeretem őt, de tényleg el kell ezen gondolkoznod. Éppen ugyanazt a dolgot tette veled, Louis. Tudom, hogy szeret téged. Ez nagyon világos már nekem, csak félek a kártól, ami megtörtént.
- Nem történt meg. Vagyis a kár minden bizonnyal megtörtént, de nem vissza nem fordítható. Nem használhatom ellene azt, amit azelőtt tett, hogy megismert. Ha ellene használom a múltját, hogy fog előrelépni? Tudom, hogy valószínűleg azt gondolod, naiv vagyok és hülye, amiért folyamatosan megbocsátok neki, de szeretem a fiadat, és én sem tudok nélküle lenni.
- Egyik dolgot sem gondolom ezek közül. Ha bármit is megmutat a megbocsátásod, az érettség és együttérzés. A fiam utálja önmagát, mindig is utálta, és azt gondoltam, hogy fogja is, amíg nem jöttél te. Megrémültem, amikor anyukád elmondta nekem, hogy mit tett veled Harry, és ezt sajnálom. Nem tudom, hol rontottam el Harryvel, megpróbáltam a legjobb anya lenni, ami csak lehetek, de annyira nehéz volt, hogy az apja nem volt velünk. Olyan sokat kellett dolgoznom, és nem szenteltem neki annyi figyelmet, mint amennyit kellett volna. Ha megtettem volna, talán több tisztelete lenne a nők és férfiak felé – hangja tele van bűntudattal. Tudom, hogy ha már nem sírt volna ma, most sírna.
- Nem hiszem, hogy a te hibád az, hogy ő ilyen. Szerintem sok köze van ennek az apjához, és hogy milyen típusú barátai vannak, mindkettőn próbálok dolgozni. Kérlek, ne hibáztasd magadat, ez egyáltalán nem a te hibád – mondom neki.
- Kétségkívül te vagy a legjószívűbb ember, akivel találkoztam az összes harmincöt évem alatt.
- Harmincöt? – húzom fel a szemöldökömet.
- Hé, csak hagyd. Gondolhatnak harmincötnek, igaz? – mosolyodik el.
- Határozottan – nevetek fel.
Az előbb sírtam és az összeomlás határán voltam húsz perccel ezelőtt, most pedig Anne-nel nevetek. Abban a pillanatban, hogy úgy döntöttem, engedem, hogy Harry múltja a múltja legyen, éreztem, hogy a feszültség legnagyobb része elhagyja a testemet.
- Tudja Harry, hogyan érzel ezzel az egésszel kapcsolatban? – kérdezi.
- Nem, azt mondtam neki, hogy időre van szükségem, hogy gondolkozzak, szóval máshol marad éjszakára… de azt hiszem, hamarosan felhívom.
- Szerintem ráférne egy kis idő, hogy felkavaródjon – mosolyodik el Anne.
- Szerintem is – annak a gondolata, hogy tovább kínozzam Harryt, nem tetszik, de ráférne egy kis idő, hogy tényleg elgondolkozzon mindenen, amit tett.
- Azt hiszem, tudnia kell, hogy a rossz döntéseinek vannak következményei. Készítek vacsorát, aztán kiszedheted Harryt a szenvedéséből? – nevet fel.
Örülök, hogy itt van Anne humora, hogy kiszedjen a szomorú összezavarodottságomból Harry múltja miatt, és tudom, hogy igaza van azzal kapcsolatban, hogy Harrynek tudnia kell, vannak következmények. Hajlandó vagyok túllépni ezen, vagy legalább megpróbálni, de tudnia kell, hogy ez nincs rendben, és még mindig sok mindent kell megbeszélnünk. Tudnom kell, hogy ezt soha nem fogja újra megtenni, és hogy nincs több démon a múltjából, ami megint keresztülhajt rajtam.
- Mit szeretnél enni?
- Bármi jó. Segítek – ajánlom fel, de Anne megrázza a fejét.
- Te csak pihenj, amennyit csak tudsz. Hosszú napod volt mindennel Harrytől… és az anyukádtól.
- Igen… anya bonyolult.
- Bonyolult? Másik szót akartam használni, de megtartom magamnak, mivel ő az anyukád – mosolyodik el, aztán kinyitja a hűtőt.
- Ő egyfajta ri… szó – felelem, nem akarva kimondani, hogy ribanc, Anne előtt.
- Ő egy ribanc, kimondom én helyetted – nevet fel, én pedig csatlakozom hozzá.
Anne csirkés taco-t készít vacsorára, és csevegünk a karácsonyról, az időjárásról és minden másról, kivéve arról, ami valóban a fejemben jár. Harry.
- Mit gondolsz? – kérdezi Anne.
- Bocs… mi?
- Azt kérdeztem, szerinted hogyan fog menni a holnap, de meg tudom mondani, hogy nem figyelsz – ugrat.
- Bocsi – iszom egy korty vizet. Szó szerint megöl, hogy nem hívom fel Harryt és mondom meg neki, hogy most már jöjjön haza. – Gondolod, hogy már elég ideje felkavaródott? Már majdnem három órája – mondom, nem bevallva, hogy számoltam a perceket.
- Nem, de ez nem az én döntésem – feleli.
- Muszáj – mondom neki, majd elhagyom a konyhát, hogy felhívjam Harryt.
A meglepettség a hangjában nyilvánvaló, amikor felveszi a telefont.
- Louis?
- Végeztem a gondolkodással… – felelem a telefonba.
- Máris? – hangja rekedt.
- Igen, még mindig sok mindenről kell beszélnünk, de szeretném, hogy ha hazajönnél, hogy tudjunk beszélni.
- Igen… igen, persze. Tíz percen belül ott leszek – hadarja a szavakat.
- Oké… – teszem le a telefont.
Van tíz percem, hogy mindent átgondoljak, ami a fejemben van, mielőtt Harry megérkezik, ki kell állnom magamért, és megbizonyosodnom róla, hogy tudja, amit tett, az rossz, de hogy amúgy is szeretem őt.
Oda-vissza járkálok a hideg betonpadlón, várva Harry érkezésére. Egy órának tűnő idő után a bejárati ajtó kinyílik, és hallgatom, ahogy a csizmái végigpuffannak a kis folyosón. Amikor kinyitja a hálószobaajtót, a szívem ezredszerre törik össze. Szemei duzzadtak és véreresek. Nem mond semmit, helyette hozzám sétál és egy kis tárgyat helyez a kezembe. Papír? Felnézek rá, miközben összezárja öklömet az összehajtott papír körül.
- Olvasd el, mielőtt döntesz – kéri.
Kinyitom a kezemet, ahogy egy gyors csókot nyom a homlokomra, aztán elhagyja a szobát.

22 megjegyzés:

  1. Ur isten!! Durva, de nagyon joo...Louisnak jo dontese az, hogy nem akarja elhagyni Harryt...Viszont a levellel kapcsolatban miert van rossz erzesem? Ha talalgathatnek, azt mondanam, hogy Harry tul tesz a Louis iranti szereteten es elhagyja Louis epsegeert...:( de ez nem biztos...a resz nagyon joo lett..nekem tetszett..jovo heten talalkozunk...Szep hetet..:) imadtam <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, és szerencsére most nem kell amiatt aggódnunk, hogy Louis elhagyja-e Harryt. A levéllel kapcsolatban pedig sajnos vagy nem sajnos nem mondhatok semmit, csak annyit, hogy a következőből kiderül, mi van benne. Örülök, hogy tetszett, jövőhéten tali, és neked is szép hetet! :) Xx

      Törlés
  2. Istenem Edina!
    Te fuggovegek királynője! Csodalatos lett a rész,eszméletlenül várom, mi lesz abban a levélben. Louis annyira jószívű, edes stb, hogy kompenzálja Harryt. Szerintem is nagyon sokat változott, azóta hogy először találkozott Louissal. Annyira várom már a kibekulest!
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nem, én magamtól nem tudnék ilyeneket írni, az eredeti sztori írónője nagyon értett hozzá, az én részem csak annyi, hogy ezt magyarul olvashatjuk :D Örülök, hogy tetszett a rész, a levél tartalma pedig kiderül a következőből. Bizony, csak egyetérteni tudok, nagyon jó hatással van Lou Harryre, még ha sokat is szenvednek együtt... Hamarosan eljön az :) Xx

      Törlés
  3. Sziaaa !!! Szerettem ezt a reszt. De ...ugye nem lesz baj ?? Harry ottmarad Louval ??? Lou helyesen dontott. De itt abba hagyni ??? Mi lesz velem jovi pentekig ??!!! :/ :/



    SOK SIKERT A ZH- HOZ. Drukkolni fogok ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülök, hogy tetszett, és annyit mondhatok, hogy nem lesz probléma ;) Hét igen, a szokásos szörnyű függővég :'D

      Köszönöm szépen! :) Xx

      Törlés
    2. Köszönöm , hogy megnyugtattál. :-D Igen ezt a fűggő dolgot megszoktam. Azt hiszem. <3 :-*

      Törlés
    3. Örülök, hogy sikerült, és hát végül is teljesen sosem lehet ezeket a végeket megszokni :D Xx

      Törlés
    4. Hát nem. De ez igy tökéletes. ;-) Minden nap azt kivanom legyen Péntek. Mert jon az uj AFTER <3 :-D

      Törlés
    5. Pontosan :) Már csak 2 nap és hozom is :D Xx

      Törlés
  4. Mi?? Ezt igy nem :(
    Mi ez a vég? Ezt ne csináld..én konkrétan zokogok,mi a szr az a papir? Miért ment el? Miért volt piros a szeme? Mi ez az egész?
    Jesszus mária...
    Ez a rész tulajdonképpen inkább lelkis rész volt,sok gondolat,és kérdés...de ez a vég tényleg gyilkos. Nem tudom,hogy fogom birni.. észtveszejtöen jo rész lett,bár belehalok,de jo lett:D
    az írásbelikhez pedig szurkolni fogok :* és köszi a részt,hogy idöt szakítasz rá,és fáradságot veszel és leforditod :)
    Nagyon várom a kövi részt..
    U.i;remélem Harry nem mégegy titkot adott Lounak,mert akkor Lou már összeroppanna..
    Szoval optimistaként bizakodok :)
    Várom. A. Részt
    Puszi Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nyugalom, nem kell félni attól a papírtól, nekem elhihetitek/elhiheted ;)
      Igen, most kivételesen sok gondolat kavargott Louis fejében, a vége meg elég nagy meglepetés lett... Annak viszont örülök, hogy azért tetszett :D
      Köszönöm szépen, és nagyon szívesen, és bár nem sok időm van már sajnos a fordításra, de igyekszem :)
      Jövőhéten hozom :)
      Ui.: Hát ezt nem árulhatom el, de csak egy kis türelem, és a következőből kiderül ;)
      Helyes, helyes :)
      Hamarosan itt lesz :) Xx

      Törlés
  5. Na neeeee ! Ez így nem fer ! Most komolyan ! Haj, ez itt a vég ! Harry biztos azt hiszi, hogy Louis el akarja hagyni. Ajj Lou, olyan jól döntöttél ! Le vagyok taglózva. Több nem megy. Az agyam a cetlinél van, és nem tudom hogy mi van rajta, ez kikészít. Sies a következővel és sok sikert a ZH -hoz !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyit mondhatok, hogy Harry ezt hiszi, többet sajnos nem, de minden ki fog derülni a következőből. Még szerencse, hogy Lou nem akarja elhagyni. Jaj, ne görcsölj rajta nagyon, még annyit mondok, hogy megnyugtassalak, hogy ez a levél nekem az egyik kedvenc dolgom az egész történetben ;)
      Jövőhéten hozom, és köszönöm szépen! :) Xx

      Törlés
  6. Ne ne neeeee ne ezt nem teheted Miért???
    Tudod milyen erzes bőgve itt ulni csak nezni a kepernyot várni egy hetet kell varni :( bruhuhu
    Ugy szeretlek Louis nagyon nagyon
    Mindent fontolóra vettél és rájöttél az igazsagra hogy mit is érzel ki is vagy és legfőképp kivel vagy igazán boldog!!!
    Nemtuok mit mondani kész agysokkk :/
    Gonosz vagy!!!!
    Harry sírt :( hajj ő biztos azt hiszi elmegy Lou
    de nembaj olvassa csak el a levelet de ne csinaljon magaval semmit huhh be a levegőt ki a levegőt huhh :/ minimálisan megnyugodtam
    Ez nagyon függőség nagyon nagyon
    Nagyon Várom a kövi részt
    Puszi: Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hidd el, tudom, de tényleg nem kell félni attól a levéltől, nekem az az egyik kedvenc dolgom az egész történetben, szóval nyugi :)
      Hála az égnek, hogy így döntött Lou, bele is haltunk volna, ha nem.
      Nem lesz semmi olyan hatalmas baj a levél miatt, nekem elhiheted :)
      Hát sajnos igen, nem nagyon számíthatunk másra ennél a fanfic-nél :')
      Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  7. Aham, kikövetkeztem :D
    - A levél, fogadjunk, hogy leírt Harry Louisnak, hogy milyen dolgokat csinált (ebben nem vagyok igazán biztos) meg biztos vagyok benne, hogy bevalja az érzéseit neki a levélben és ooh happyend..
    - tuti sírt Harry
    - Anne most nagyon cuki volt <3
    - Louis minden részben cuki... nem újdonság
    Amúgy meg, nagyon jól fordítasz, de komolyan, nagyon ügyes vagy, mintha magyarul lenne megírva pedig angol... szóval nagyon de nagyon ügyes vagy (leszel az angol tanárom?:D)
    Milyen jó lenne, ha minden nap lenne egy rész :D én lennék a legboldogabb...
    Akkor jövőhéten találkozunk :) <3

    xxx Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát azt nem mondhatom el, hogy mi van a levélben, ez a következőből kiderül ;)
      Harry tutira sírt, ebben egyetértünk, és hát igen, Louis, minden részben cuki. Illetve általában :D
      Jaj, köszönöm szépen, igyekszem a legjobban, és nagyon örülök, hogy így gondolod :D ♥
      Hoznám is naponta, ha lenne rá annyi időm, hogy sokat fordítsak, de már sajnos nincs :|
      Bizony, jövőhéten :) Xx ♥

      Törlés
  8. Mi ez a vég?? Mi az a levél?? Kisírt szemek?? Vááááá!! Olyan rohadt messze van a péntek... Hogy fogom addig kibírni??
    Jajj, örülök, hogy Louis nem sokáig szenvedtette, mert már ez is sok volt nekem :D
    Sok sikert, szorítok!!
    Puszi ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom, mindenki kiakadt ezen a levél dolgon meg a kisírt szemeken :D De minden ki fog derülni ;) Ó, már nincs messze a péntek, kibírod, hidd el :)
      Én is örültem, már így is túl sok volt ebből :D
      Köszönöm, szerencsére sikerültek is :) Xx ♥

      Törlés
  9. Na helló, én is itt vagyok. :D Végre eljutottam ide, hogy leírjam a véleményemet, ami már nem várhat. :D Imádom a részeket, habár én most könyvben olvasom, mert már megjelent a második rész is, a Miután összecsaptunk, viszont néha itt is elolvasok egy-egy jelenetet. Számomra a Larrys verzió érdekesebb, de sajnos képtelen vagyok várni egy hetet az újabb részekre, ezért a könyvben már jóval előbb vagyok, a karácsony végén, ha érted, mire célzok... Ó, mi lesz még itt.... xD Nagyon jó kis történet, le a kalappal Anna előtt, habár a könyvbeli fordítással nem vagyok megelégedve, sokszor ezerszer jobb a tiéd. ❤ Most épp elgondoltam, hogy én idegbeteg lennék, ha most várnom kéne a levélre, ami a kövi részben lesz, még jó, hogy azonnal tudtam olvasni. xD Nagyon jó fordító vagy, így tovább. ❤❤❤ Mi vagyunk Rinával a legnagyobb rajongóid. xD :D ❤
    U.i.: Mi történt múlt héten, hogy szerencsétlennek érezted magad? :(

    Szép hetet neked ❤
    Sam xXX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülök, hogy sikerült eljutnod idáig, mostanában ez nekem is nehéz feladat :'D Teljesen megértem, hogy nem bírod kivárni, és nagyon szívesen hoznék több részt is, de sajnos tényleg nincsen ennyi időm a fordításra :| Ó, tudom én, csak a szokásos őrület :D Igen, Anna nagyon jól megírta, és nagyon örülök, hogy jobbnak tartod az enyémet, tényleg ♥ Imádtam a levelet, én se bírtam volna ki, hogy ne olvassam azonnal :D Köszönöm szépen! ♥♥ Ebben biztos vagyok :D ♥
      Ui.: Semmi komoly, csak semmi nem jött össze, és minden létező dolog kiesett a kezemből, vagy levertem valamit :D

      Neked is!
      xoxo

      Törlés