2015. november 13., péntek

Chapter 135

Sziasztok! :)
Most hétvégén kivételesen maradok Pesten, így előbb tudtam hozni a fejezetet, amit annyira vártatok, és amire annyira kíváncsiak vagytok/voltatok. Bár megértem, elképesztően... csodás ez a rész. Szerintem ez a levél az egész történet egyik legromantikusabb dolga, úgyhogy biztosan imádni fogjátok, alig várom a véleményeiteket (jó hosszú, lehet örülni :D). Azt fontosnak tartom még elmondani, hogy van a levélben két rész, amik idézőjelben vannak, azokat nem én fordítottam, hanem a neten kerestem meg őket, mert az régebbi, régies fogalmazás, nehezebb fordítani és ennél pontosat akartam. Nem is húzom tovább az időt, még csak annyi, hogy köszönöm szépen azoknak, akik drukkoltak a hét eleji zh-im miatt, szerintem mind sikerült :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 135
 
Amikor széthajtom a papírt, szemeim elkerekednek meglepettségemben. A lap egésze fekete firkával van borítva, elől és hátul is. Azonnal felismerem Harry kézírását, és megvizsgálom a lapot. Ez egy levél, egy kézzel írt levél Harrytől. Majdnem félek elolvasni, de tudom, hogy muszáj.

Lou,

Mivel nem vagyok jó a szavakkal, lehet, hogy elloptam néhányat Darcytól, akit annyira kedvelsz.
„Nem azért írok, hogy gyötörjem Kegyedet, vagy megalázzam önmagam, s nem szólok azokról a vágyakról, amelyeket – mindkettőnk boldogsága érdekében – nem lehet elég hamar elfeledni: a fáradságot, melybe a levél megfogalmazása és elolvasása kerül, megtakaríthattam volna, ha jellemem nem kívánná, hogy én megírjam és Kegyed elolvassa. Meg kell tehát bocsátania, ha igényt merek tartani a figyelmére. Tudom, nem szívesen teszi, ha az érzelmeire hallgat - de én az igazságérzetéhez fordulok.”
Tudom, hogy rengeteg elbaszott dolgot tettem veled, és kizárt, hogy megérdemeljelek téged, de azt kérem, nem, könyörgök, hogy kérlek, nézd el a dolgokat, amiket tettem. Tudom, hogy túl sokat kérek tőled, mindig, és ezt sajnálom. Ha az egészet visszacsinálhatnám, megtenném. Tudom, hogy mérges vagy és csalódott a tetteim miatt, ez pedig megöl engem. Ahelyett, hogy kifogásokat keresnék arra, amilyen vagyok, mesélni fogok neked rólam, rólam, akit te soha nem ismertél. Azzal a szarsággal fogok kezdeni, amire emlékszem, biztos vagyok benne, hogy több van, de esküszöm, hogy ettől a naptól kezdve semmit nem fogok elrejteni előled. Amikor kilenc éves körül voltam, elloptam a szomszédom biciklijét és eltörtem a kereket, aztán hazudtam róla. Ugyanabban az évben átdobtam egy baseball labdát a nappali ablakán, és hazudtam róla. Apám nem sokkal ez után ment el, én pedig örültem, amikor megtette. Nem volt sok barátom, mert seggfej voltam. Piszkáltam a gyerekeket az évfolyamomban, sokszor. Gyakorlatilag minden nap. Fasz voltam az anyámmal, ez volt az utolsó év, amikor azt mondtam neki, hogy szeretem. A csipkelődés és a mindenkivel faszkodás folytatódott eddig, szóval nem tudom megnevezni az összes alkalmat, de csak tudd, hogy sok volt. Tizenhárom éves körül voltam, amikor én és néhány barátom betörtünk a drogériába, lefelé az úton a házamtól, és elloptunk egy csomó random szart, nem tudom, miért csináltuk, de amikor az egyik barátom lebukott, megfenyegettem, hogy vigye el a balhét, ő pedig megtette. Elszívtam az első cigarettámat, amikor tizenhárom éves voltam, szar íze volt és tíz percig köhögtem, soha nem cigiztem újra, amíg el nem kezdtem füvet szívni, de hamarosan ide is eljutok. Amikor tizennégy éves voltam, elvesztettem a szüzességemet a barátom, Mark nővérével. A lány egy kurva volt és tizenhét éves akkor, kínos élmény volt, de tetszett. Az összes barátunkkal lefeküdt, nem csak velem. Miután először szexeltem, hónapokkal később csináltam csak ismét, aztán pedig folyamatosan. Bulikban megismerkedtem random emberekkel, mindig hazudtam a koromról, és könnyűek voltak. Egyik sem törődött velem, és én is leszartam őket. Ugyanebben az évben kezdtem el füvezni és gyakran csináltam. Ez idő tájt kezdtem el inni, én és a barátaim piát loptunk a szüleiktől vagy ugyanabból a drogériából, amit már említettem. Elkezdtem verekedni is, sokszor. Párszor elverték a seggem, de általában én nyertem. Mindig dühös voltam, mindig, és jó érzés volt valaki mást bántani. Mindig szórakozásból verekedtem az emberekkel. A legrosszabb az volt, amikor volt ez a fiú, Tucker, aki szegény családból jött, a legrégibb, legvacakabb ruhákat hordta, én meg kibaszottul kínoztam őt ezért. Megjelöltem a pólóját egy tollal, csak hogy bebizonyítsam, hányszor viseli mosás nélkül. Elbaszott, tudom. Mindegy, egy nap láttam őt sétálni, és megütöttem a vállát, csak hogy fasz legyek, ő mérges lett és fasznak nevezett, így a szart is kivertem belőle. Eltört az orra, az anyja meg nem tudta megengedni anyagilag, hogy egyáltalán elvigye orvoshoz, azután továbbra is kibasztam vele. Néhány hónappal később az anyja meghalt, ő pedig nevelőotthonba került, egy gazdagba szerencsére, és egy nap elhajtott mellettem, az a tizenhatodik szülinapom volt, ő meg egy vadonatúj autóban volt. Dühös voltam abban az időben, és meg akartam találni őt csak, hogy megint eltörjem az orrát, de most, hogy belegondolok, örülök neki. Átugrom a tizenhatodik évem többi részét, mert minden, amit csináltam annyi volt, hogy ittam, betéptem és verekedtem. Tulajdonképpen ez a tizenhetedikre is vonatkozik. Feltörtem néhány autót, betörtem pár ablakot is. Amikor tizennyolc éves voltam, akkor találkoztam Jamesszel, menő volt, mert mindent leszart, mint én. Mindennap ittunk, a csoportunk. Minden este részegen mentem haza, a padlóra hánytam, és anyának kellett feltakarítania. Összetörtem valami újat majdnem minden este… Megvolt a mi kis saját bandánk a barátaimmal, és senki sem szórakozott velünk. Jobban tudták. A játékok elkezdődtek, az, amiről meséltem neked, és tudod, mi történt Dianával. Ez volt a legrosszabb, esküszöm. Tudom, hogy undorodsz tőlem, nem törődve, hogy mi történt vele. Nem tudom, miért nem érdekelt engem, de nem érdekelt. Csak most, amikor idevezettem ehhez az üres hotelszobához, gondolkodtam el Dianán. Még mindig nem érzek olyan rosszat, mint kellene, de arra gondoltam, mi lenne, ha valaki ezt tenné veled? Majdnem félre kellett állnom, nehogy rosszul legyek attól, hogy egyáltalán arra gondolok, te vagy Diana helyében. Hibáztam, akkorát hibáztam, hogy ezt tettem vele. Az egyik srác, Nick is ragaszkodott hozzám, de semmi nem lett belőle. Ellenszenves volt és hangos. Mindenkinek azt mondtam, hogy higiéniai problémái voltak, odalent… szóval mindenki cseszegette őt ezzel, és soha nem zavart engem újra. Egyszer letartóztattak, amiért nyilvánosan lerészegedtem, anya pedig mérges volt, egész éjszaka otthagyott. Aztán amikor mindenki megtudta a Diana-szarságot, elege lett. Kiakadtam, amikor megemlítette, hogy Amerikába küld, nem akartam otthon hagyni az életemet, nem számított, mennyire elbaszott volt, voltam. De amikor a szart is kivertem valakiből egy tömeg előtt egy fesztivál alatt, anya befejezte. Jelentkeztem a WSU-ra, és bejutottam. Amikor ideértem Amerikába, kurvára utáltam. Utáltam mindent. Annyira dühös voltam, hogy apám közelében kellett lennem, hogy lázadtam, még jobban ittam és buliztam folyamatosan. Először Steph-fel találkoztam, egy buliban ismerkedtem meg vele, aztán bemutatott a többi barátjának. Niallel jöttem ki a legjobban. Dan és Jace faszok voltak, Jace volt a legrosszabb. Már tudsz Dan testvéréről, úgyhogy ezt átugrom. Volt néhány lány, akit megdugtam azóta, de nem annyi, amennyire gondolsz. Tényleg lefeküdtem Mollyval egyszer, miután csókolóztunk, de az egyetlen oka, amiért megtettem az az volt, mert nem tudtam nem rád gondolni. Nem tudtalak kiverni a fejemből, Lou. Egész végig arra gondoltam, hogy te vagy az, reméltem, hogy ez segít, de nem. Tudtam, hogy nem te voltál, te jobb lettél volna. Folyamatosan azt mondtam magamnak, ha csak még egyszer látom Louis-t, rá fogok jönni, hogy ez csak egy nevetséges varázs, semmi több. Pusztán vágy. De minden alkalommal, amikor láttalak, többet és többet akartam. Módokra gondoltam, hogy idegesítselek, csak hogy hallhassam, ahogy kimondod a nevemet. Tudni akartam, mire gondoltál órán, amitől egy homlokráncolással bámultál a könyvedbe, ki akartam simítani a szemöldökeid közti ráncot, tudni akartam, miről sugdolóztatok Liammel. Tudni akartam, mit írtál abba a rohadt terveződbe. Tulajdonképpen egyszer majdnem elvettem tőled, aznap amikor elejtetted, én meg odaadtam neked, valószínűleg nem emlékszel rá, de egy lila póló és valami förtelmes, szürke rövidnadrág volt rajtad, amit régen majdnem minden másnap hordtál. Az után a nap után a kollégiumi szobádban, amikor összebasztam a jegyzeteidet és megcsókoltalak a falnál, túl mélyen voltam, hogy távol maradjak. Folyamatosan rád gondoltam. Minden gondolatomat elpusztítottad. Először nem tudtam, mi ez, nem tudtam, miért váltam ennyire megszállottá veled. Az első este, amikor velem töltötted az éjszakát, volt az, amikor tudtam, tudtam, hogy szeretlek. Tudtam, hogy bármit megteszek érted. Tudom, hogy baromságnak hangzik most, mindazok után, amin keresztülmentél miattam, de igaz. Esküszöm. Azon találtam magam, hogy álmodozom, én álmodozom… arról az életről, amim lehetne veled. Elképzeltelek, ahogy a kanapén ülsz egy tollal a fogaid között és egy regénnyel az öledben, a lábaiddal az én ölemben. Nem tudom, miért, de nem tudtam a képet kiverni a fejemből. Ez kínzott, úgy akarva téged, ahogy én akartalak, és tudva, hogy te soha nem fogsz ugyanúgy érezni. Bárkit megfenyegettem, aki megpróbált leülni arra a helyre melletted és Liam mellett, hogy meggyőződjek róla, ott ülhetek, csak hogy a közeledben legyek. Azt mondtam magamnak újra és újra, hogy csak azért csinálom ezt az egész fura szarságot, hogy megnyerjem a fogadást. Tudtam, hogy hazudok magamnak, csak nem voltam kész, hogy bevalljam. Csináltam hülyeséget, mármint őrült hülyeséget, hogy elégessem a megszállottságomat veled. Kijelöltem sorokat a regényeimben, amik rád emlékeztettek. Tudni akarod, melyik volt az első? Az, hogy
„Lement, de mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.”
Tudtam, hogy szeretlek, amikor kibaszott Tolstoyt emeltem ki. Amikor mindenki előtt elmondtam neked, hogy szeretlek, komolyan gondoltam, csak túl nagy fasz voltam, hogy bevalljam, amint elutasítottál. Az nap, amikor elmondtad nekem, hogy szeretsz, volt az első alkalom, amikor úgy éreztem, hogy van remény, remény nekem. Remény nekünk. Nem tudom, miért bántottalak folyamatosan és kezeltelek úgy, ahogy tettem. Nem fogom az idődet vesztegetni kifogásokkal, mert nincs mentségem. Minden, amit tudok az az, hogy te teszel boldoggá, Lou. Szeretsz, amikor nem kellene, nekem pedig szükségem van rád. Mindig is szükségem volt rád, és mindig is szükségem lesz. Amikor elhagytál csak múlt héten, az majdnem megölt, elveszett voltam. Annyira teljesen elveszett nélküled. Elmentem egy randira valakivel múlthéten, nem akartam elmondani neked, de ki nem állhatom annak a lehetőségét, hogy még egyszer elveszítselek. Még csak nem is igazán hívnám randinak. Semmi nem történt köztünk, majdnem megcsókoltam a srácot, de megállítottam magam. Nem tudtam megcsókolni őt, senkit nem tudok megcsókolni, csak téged. Unalmas volt és semmi hozzád hasonlítva. Senki sem te, és soha senki nem is lesz. Tudom, hogy valószínűleg már túl késő erre, főleg most, hogy az összes elbaszott szart tudod, amit tettem. Csak imádkozhatok, hogy ugyanúgy fogsz szeretni, miután elolvastad ezt, ha nem, az is rendben van. Meg fogom érteni. Tudom, hogy te jobban csinálod, mint én, nem vagyok romantikus, soha nem fogok verset írni vagy egy dalt énekelni neked, még csak nem is vagyok kedves. Azt nem tudom megígérni, hogy nem foglak újra megbántani, de esküszöm, hogy szeretni foglak addig a napig, amíg meg nem halok. Egy szörnyű ember vagyok, és nem érdemellek meg téged, de remélem, megengeded nekem a lehetőséget, hogy helyrehozzam a hitedet bennem. Sajnálom az összes fájdalmat, amit neked okoztam, és megértem, ha nem tudsz megbocsátani. Bocs, ennek a levélnek nem kellett volna ilyen hosszúnak lennie, azt hiszem, többet basztam el, mint gondoltam.

Szeretlek. Mindig.

H .xx


Ülök, és a papírra bámulok ismeretlen mennyiségű ideig, mielőtt újraolvasom kétszer. Ez nem az, amire számítottam, hogy olvasni fogok. Fogalmam sincs, mit vártam, de ez nem az volt. Hogy mondhatja azt, hogy nem romantikus? A nyaklánc a nyakam körül és ez a gyönyörű, némiképp nyugtalanító, de leginkább gyönyörű levél azt mutatja, hogy milyen romantikus tud lenni. Még fel is használta az első bekezdést Darcy Elizabeth-nek írt leveléből. Most, hogy tudok mindent, amit tett, nem tehetek róla, de jobban szeretem őt. Sok olyan dolgot csinált, amelyeket én soha nem tennék meg, szörnyű dolgokat, amik sok embert megbántottak, de ami a legjobban számít nekem az az, hogy többé már nem teszi. Az imént írt nekem egy hosszú levelet, elmagyarázva minden tettét, amikre emlékszik, hogy elkövetett. Tudom, hogy nem mindig a jó dolgot cselekedte, a videó szörnyű, de nem tudom figyelmen kívül hagyni az erőfeszítést, amit tett, hogy megmutassa, szeret engem. Utálom bevallani, de van benne valami versszerű, hogy soha senkivel nem törődik, csak velem.
Még egyszer a levélre bámulok, aztán kopognak a hálószoba ajtaján. Összehajtom a lapot, majd a komód alsó fiókjába teszem. Nem akarom, hogy Harry megpróbáljon rávenni arra, hogy dobjam el vagy tépjem össze most, hogy már elolvastam.
- Louis? – szólal meg Harry az ajtó másik oldaláról.
- Gyere be – sétálok az ajtóhoz, hogy találkozzak vele.
- Elol… – bámul a földre.
- Igen… – nyúlok fel, majd felemelem az állát, hogy rám nézzen, ahogy általában ő szokta velem.
- Hülyeség volt… tudtam, hogy nem kellett volna… – kezdi el.
- Nem, nem volt. Egyáltalán nem volt hülyeség – mozdítom el a kezemet az álla alól, de piros szemeit rajtam tartja. – Harry, ez volt minden, amit már olyan régóta akartam, hogy elmondj nekem.
- Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, és hogy leírtam… Csak könnyebb volt, nem vagyok jó abban, hogy kimondjam a dolgokat.
- Tudom, hogy nem vagy jó benne.
- Volt… van valami mondanivalód róla? Szükséged van több időre most, hogy tudod, milyen elbaszott vagyok igazából?
- Nem vagy az… Az voltál… sok dolgot csináltál… rossz dolgokat, Harry.
- Tudom – ráncolja a homlokát, aztán újra a padlóra néz. Nem bírom látni, hogy ilyen rosszat gondol magáról, még akkor is, ha rosszat tett.
- De ez nem jelenti azt, hogy rossz ember vagy. Csináltál rossz dolgokat, de többé már nem vagy rossz ember.
- Mi? – veszi arcomat hatalmas kezei közé.
- Azt mondtam, hogy nem vagy rossz ember, Harry.
- Tényleg ezt gondolod? Elolvastad, amit írtam?
- Igen, és a tény, hogy leírtad, azt bizonyítja, hogy nem vagy az.
- Hogy mondhatod ezt? Nem értem, azt akartad, hogy adjak neked teret, most meg elolvastad azt a sok szart és még mindig ezt mondod? Nem értem – az összezavarodottság tiszta tökéletes arcán.
- Elolvastam, és most, hogy tudok mindent, amit tettél, nem gondoltam meg magam.
- Ó… – szemei homályossá válnak. Annak a gondolata, hogy ismét sír, főleg előttem, fájdalmat okoz. Nyilvánvalóan nem érti, amit mondani próbálok.
- Már eldöntöttem, amíg nem voltál itt, és miután elolvastam, amit írtál, jobban akarok maradni, mint valaha. Szeretlek, Harry – felelem.
- Tényleg? Biztos vagy benne? – mosolyodik el.
- Igen. Teljesen – biztosítom őt.

18 megjegyzés:

  1. "Azt nem tudom megígérni, hogy nem foglak újra megbántani, de esküszöm, hogy szeretni foglak addig a napig, amíg meg nem halok."
    Ez valami csodás volt. Én szóhoz sem jutok. Nemigen csípem a romantikát,de rohadtul megsiratott ez a rész. Úristen,ennél már csak jobb lehet minden. Remélem most lesz egy kis nyugalmuk. Harry-től ezt nem vártam volna,de meglepett. Imádtam. Erre vártam multhét péntek óta. Sirok...
    Louis pedig egy drága,és mérhetetlenül szerelmes ember. Ahogy Harry is. Ezzel a levéllel bebizonyította nekem,hogy szereti,úgy igazán szereti Louist.
    Köszönöm ezt a nyugtató részt. Nagyon várom a kövi részt. Puszi Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyik kedven sorom ez a levélből :3
      Egyetértek, ez csodás rész volt. És hát én se mindig vagyok romantikus kedvemben, de ezt a levelet imádtam. Hát nyugalomból nem olyan sok jut nekik, de legalább már tényleg minden rendben van köztük. Megérte várni szerintem :)
      Ó, igen, mindketten mérhetetlenül szerelmesek. Pontosan, ez a levél bizonyítja ezt.
      Nagyon szívesen, örülök, hogy végre ilyen fejezetet is hozhattam :) Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  2. Jahajj :') ez annyira aranyos :)
    Amikor azt mondja, hogy soha nem fog neki dalokat írni meg etc. az annyira olyan, mint a Perfect-ben. Vagy lehet, hogy csak nekem :)
    Fúú Harrynek ez a sok szarsága...
    De Lou jól döntött, hogy megbocsájtott neki :)
    Vééégre boldogság és nincs több titok :)

    -Fufu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az bizony, de még mennyire :3
      Végül is van benne valami. De hogy mondhatja Harry, hogy nem romantikus, amikor kézzel írt levelet adott oda Louis-nak...
      Hát igen, abból volt bőven sajnos...
      Bizony, nagyon is jól :)
      Hála Istennek igen, ideje volt már :) Xx

      Törlés
  3. Szent istenem!
    Ez valami csodálatos lett!
    Per-fect(Liam hangsúly) fordítás lett!
    MÉG HOGY NEM ROMANTIKUS HARRY? WHAT?❤ Ez a levél... én is megbocsatottam volna. Lou annyira édes, 1000%ig Harry ellentéte, és szerintem ezért is illenek annyira össze.
    Rohadtul várom a kovi részt!:)
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :)
      Jaj, köszönöm szépen! :)
      Én is pontosan így vagyok ezzel, és egy ilyen levél után nem is lehet mást tenni, minthogy megbocsát neki az ember :) Bizony, az ellentétek vonzzák egymást, erre ők is példa.
      Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  4. Istenem! Nagyon jó! Elszorult a torkom... Harry nagyon éédes, tudtam, hogy ezt írja a levélbe.. :P Kövibe ugye jön a Kari Liaméknál? Amúgy tök jó mert mindjárt Karácsony, próbalom beleélni magam :D
    Nem tudok semmit írni csak azt, hogy jövőhéten találkozunk <3 Puszi

    xxx Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát aki már olvasta, annak csak annyi az újdonság, hogy magyarul van írva :D Igen, most jönnek a ténylegesen karácsonyi részek. Igen, lassan mi is eljutunk odáig :D
      Pontosan, jövőhéten tali :) Xx ♥

      Törlés
  5. Uristen!!! Nagyon joo lett! Imadtam!! <3 nem is tudok mit mondani.. Profi lett, nagyon szeretem..varom a kovit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett :) Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  6. Oooooooooooooooooooooo
    OMG
    Meghalok.....
    Ez ez oh Istenem de aranyos még hogy nem romantikus Harry eggyet értek Louissal teellyesen.....
    Azért jó sok szarségot csinalt eléggé durva dolgok de ahogy leirta és tenyleg megváltozott és leirta mindazt amit Lou már rég hallani akart ahj ez a rész tökéletes volt!!!
    Nagyon nagyon iszonyat :)
    Nagyon Várom a kövi részt
    Puszi:Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átérzem, én is így voltam a levél után, mikor először olvastam :D
      Így van, ez az egyik legromantikusabb dolog a világon.
      Igen, volt elég belőle, de hála az égnek már megváltozott, ezt bizonyítja ez a levél is.
      Örülök, hogy tetszett :)
      Jövőhéten itt lesz :) Xx

      Törlés
  7. Meghaltam, ez omg! Úristen! Ez a levél, én nem tagadom bőgtem, ez volt eddig a legszebb dolog, és ahogy Louis mondta,hogy mi az hogy nem romantikus aww :3 :')
    Elég durva dolgokat csinált ez tény és való, de leírta, elmondta, és ez egy újabb előrelépés!
    "Azt nem tudom megígérni, hogy nem foglak újra megbántani, de esküszöm, hogy szeretni foglak addig a napig, amíg meg nem halok" most megint pityergek, istenem, végem van, nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nekem annyi...
    és a vége istenem, jajj a szíve <3 annyira boldog vagyok, hogy elmondott vagyis leírt mindent, és hogy Louis nem hagyta el, és jajj, alig várom a kövit, ami most nagyon kellene <3 (nem mintha máskor nem :D)
    Nagyon imádtam, és megmondom őszintén erre vártam már egész héten :3 (mindig számoltam a napokat :D)
    Puszii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha én is majdnem elsírom magam ezen, úgyhogy megértem. És hát igen, ez egy végtelenül romantikus tett volt Harrytől :3
      Így van, az tényleg egy másik Harry volt, a lényeg viszont, hogy már megváltozott, ezt bizonyítja a levél is.
      Nagyon tetszik nektek ez a sor, és meg is értem, nekem is az egyik kedvencem :3
      Én is mindig annyira örülök, hogy Harry leírta, Lou pedig nem hagyta el, akárhányszor olvasom is el. Ó, igen, ebből a történetből sosem elég :D
      Örülök, hogy tetszett, és hát ezzel szerintem nem vagy egyedül :D
      xoxo ♥

      Törlés
  8. Ahw........meghalok!!!! De aranyos ! Mobilnetről vagyok szo nembizti hogy elküldi. Hm.. a kedvenc részem tán ez volt:Azt nem tudom megígérni, hogy nem foglak újra megbántani, de esküszöm, hogy szeretni foglak addig a napig, amíg meg nem halok"
    Hihi, előre tudjaa vesztét ! Haj Hazz, nem csakLou de én i szeretlek ! Várom a további fejleményeket ! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elküldte, ne aggódj :) Ó, igen, ez sokaknak a kedvence (többek között az enyém is :D) Hát igen, egymásba fognak beleőrülni már :D Jövőhéten hozom az újat és kiderül :) Xx

      Törlés
  9. Szia Edina!♥
    Úristen de rég komiztam... meg milyen rég olvastam...bocsiii:s
    De tudod te is az okot... minden szabad percem be volt osztva, most van olyan héten,hogy kb lazulás,de ezután megint kínzatás...
    De mindegy.. mennyi minden történt :O
    Louis nagyon nagyon szeretheti,hogy ilyen 'könnyen' megbocsát neki azután,hogy majdnem ugyanazt eljátszotta vele is. Tyűha.. Csak fogom itt a fejem, hogy mégis ma van?:D
    Wow.
    De ennek ellenére imádom,mert nem lehet nem imádni.:)))
    Nagyon várom,hogy mi lesz a továbbiakban,így,hogy úgymond tiszta lappal indíthatnak,mert Louis mindent tud már. Ugye? Kérlek mondd,hogy már semmi titok nincs.:o
    Kitartást és puszi.
    B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága! :)
      Semmi probléma, teljesen megértem, nekem is alig van időm, ez abból is látható, hogy tegnap nem tudtam a részt hozni.
      Na, igen, zajlottak itt az események, az biztos.
      Hát hála az égnek, hogy megbocsát neki, szerintem nem bírtuk volna ki, ha nem így történik.
      Egyetértek, nem lehet nem imádni őket és a sztorit :D
      Nos, azt hiszem, már nincs több titok, de erre azért nem mernék megesküdni :D
      Köszönöm, neked is! :) Xx ♥

      Törlés