2015. december 18., péntek

Chapter 140

Sziasztok! :)
Frissen egy gazdasági jog vizsgáról hazaérve hoztam nektek a részt, a jog pedig szerencsére meglett :D Köszönöm, hogy drukkoltatok! ♥ De még mindig ne hagyjátok abba, hétfőn művelődéstörténetből lesz vizsgám, aztán végre már csak január elején. Na, de térjünk rá a fejezetre. Van benne veszekedés, csak mert még kevés volt az előzőekben, de a végére nagyon édes lesz. Fájdalmasan édes :') Kíváncsi vagyok a véleményeitekre. Ó, és nektek már szünet van, pihenjétek ki az elmúlt hónapok fáradalmait, kezdve ezzel a résszel ;)
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 140
 
- Szerintem már elég tiszta a hálószoba – mondja Harry, miközben a szekrénybe teszem a cipőjét.
- Ha nem lennél ilyen rendetlen, nem kellene annyit takarítanom – húzom fel a szemöldökömet.
- Persze. Akkor is takarítanál – mosolyodik el, aztán kinyújtja nekem a kezét.
- Amit mondtál arról, hogy visszaköltözöl Angliába… komolyan gondoltad? – kérdezem, majd az ölébe húz.
- Ja? – válaszol, mintha ennek nem kellene meglepnie engem.
- Mikor akartad elmondani nekem?
- Nem tudom… nem gondoltam erre, azt hiszem – von vállat.
- Oké… nos, csak két éved van az egyetemből, nekem meg három.
- Oké? – nyilvánvalóan nem érti, hová akarok ezzel kilyukadni.
- Szóval te csak visszamész Angliába, én pedig itt maradok? Aztán mi lesz?
- Nem tudom… nem igazán gondoltam még ennyire előre.
- Ó – azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki a közös jövőnkre gondol.
- Egyszerűen velem fogsz jönni.
- Nem akarok elköltözni.
- Soha?
- Csak Seattle-be, tervem van. Mindig azt terveztem, hogy Seattle-ben fogok élni.
- A tervek változnak.
- Az enyémek nem.
- Én nem voltam a terved része – mutat rá.
- Tudom… de nem költözök Angliába.
- De igen, költözöl – feleli, mire felállok az öléből.
- Nem, komolyan beszélek. Nem költözök át az egész világon. Seattle-be fogok. Nem fogom gyökeresen megváltoztatni az egész életemet, hogy olyan helyre költözzek, ahol még sosem voltam.
- Milyen életet? Itt amúgy sincs semmid vagy senkid. Csak én.
- Anyám itt van és az én… nos, Natalie is.
- Natalie? – gúnyolódik.
- Igen… ő a legközelebbi dolog, amim van a családhoz, az anyámat kivéve.
- Te és az anyád nem jöttök ki jól, és amúgy sem fogsz vele találkozgatni – fenyegetőzik. Úgy döntök, nem veszekedek Natalie-n ebben a pillanatban.
- Ez nem jelenti azt, hogy egyszerűen elköltözök… nem akarok elköltözni. Miért feltételezed azt, hogy én leszek az, aki költözik, és ilyen könnyen?
- Mert nem vagyok amerikai, nem fogok örökké itt maradni.
- Nos, én amerikai vagyok, és nem akarok elmenni innen ok nélkül.
- Ok nélkül? Velem lenni nem ok? – áll fel hozzám, hangja hangosabb, mint eddig volt.
- Nem ok arra, hogy mindent elhagyjak, amit ismerek. Nem tetszik, hogy egyszerűen azt feltételezed, én leszek az, aki elköltözik, amikor te még csak el sem gondolkodsz azon, hogy itt maradj.
- Igazad van.
- Köszönöm! – túrok bele ujjaimmal a hajamba.
- Hadd fejezzem be… Azért mondtam, hogy igazad van, mert nem fogok elgondolkozni azon, hogy itt maradjak.
- Wow – valahogy tudtam, hogy így fog menni a beszélgetés, tudtam, hogy megpróbál dönteni, de nem ugyanaz a srác vagyok, aki voltam, amikor találkozott velem. – Még ha el is költöznék veled, akkor is egy évvel több van nekem, mint neked, mielőtt lediplomázok.
- Tényleg most kell ezt megbeszélnünk? Szar volt a mai nap, és nem akarok veszekedni veled – feleli.
- Nem kell veszekednünk, megbeszélhetjük, mint a felnőttek.
- Nos, kérlek, megbeszélhetnénk ezt holnap? Jézusom, nem mintha esküvőről beszélnénk.
Egyetértek vele, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a kis szúrást az elutasításából.
- Tudom – csattanok fel.
- Harry! Louis! – hív minket Anne.
- Hála Istennek – sóhajt fel Harry, majd kisétál a szobából.
A pokolból jövő karácsony hátralévő részét tévénézéssel töltjük Anne-nel. Én elalszom a kanapén, és arra ébredek fel, hogy Harry a vállamat rázza, mielőtt felvesz, majd a szobába cipel.
- Beállítom az ébresztőmet – mondom neki, mielőtt átfordulok, hogy háttal legyek neki, legalább két lépéssel arrébb csúszva, aztán ismét lehunyom a szemeimet. Harry figyelmen kívül hagyja a viselkedésemet, és karját a derekam köré fonja, hogy a mellkasához húzzon.
- Nem leszel távol tőlem. Soha – azt hiszem, hallom őt mondani. Nem tudom eldönteni, hogy fenyegetve érezzem magam vagy biztonságban. Ahogy ajkait gyengéden a tarkómhoz nyomja, úgy döntök, hogy a biztonságot választom.

Szemeim égnek az alvás hiányától, amikor bekapcsol az ébresztőm négy harminckor. Felébresztem Harryt, majd kikényszerítem magamat az ágyból, hogy felöltözzek.
- Csak itthon kellene maradnod, el tudom vinni anyát – mondja Harry, hangja rekedt.
- Nem, megyek. Jól vagyok – felelem.
- Babe, az előbb bújtál ki a melegítődből és vetted vissza kétszer – nevet fel.
- Ó – nézek le, majd észreveszem, hogy igaza van. Farmert akartam felvenni.
- Maradj, nem leszek sokáig távol – biztosít engem.
- Oké, elköszönök anyukádtól.
- Mondhatod, hogy anyuka, tudod.
- Tudom…
- Akkor miért nem?
- Mert anyám szerint az tiszteletlenség – magyarázom meg, mire bólint.
Elhagyom a szobát, hogy megkeressem Anne-t, hogy elköszönjek tőle. Csak pár napja ismerem őt, de sokkal hosszabbnak tűnik.
- Sajnálom, hogy így alakult ez a hét, jobbnak kellett volna lennie – feleli, majd egy ölelésbe von.
- Amúgy is egy káosz közepén voltunk, tulajdonképpen te csak jobbá tetted – mondom neki.
- Ezt kétlem, de annyira örülök, hogy találkoztunk, és alig várom, hogy ti látogassatok meg. Kérlek, legyen ez hamarosan – amikor elhúzódik, könnyek vannak a szemében.
- Meg fogunk látogatni, gondoskodom róla, hogy hamarosan legyen – felelem, bizonytalanul, hogy az igazat mondom-e. Anne mögém néz, aztán vissza a szemeimbe.
- Harry azt mondta, hogy szeret engem, tudod? Miattad, ez mind miattad van.
- Igen? – a mellkasom lüktet, és nem tehetek a könnyekről, amik azonnal lecsúsznak az arcomról. Ezt nem említette nekem Harry.
- Olyan sokat jelent nekem, hogy ezt hallom tőle annyi év után – sír velem Anne.
- Mi a fene történt? – nyög fel Harry annak a látványára, hogy Anne és én egymás karjaiban sírunk.
- Semmi, nem értenéd meg – mondja Anne, megtörölve a szemeit és elhúzódva. – Hamarosan újra látlak – mosolyodik el, mire Harry a szemét forgatja, miközben felemeli Anne táskáit a padlóról és a bejárati ajtó felé indul.
- Menj vissza az ágyba, nemsokára itthon leszek – feleli Harry, majd elhagyják a lakást.
Visszamegyek a szobába és lefekszem, de úgy tűnik, nem jön az álom. Minden, amire gondolni tudok az az, hogy Harry azt mondta Anne-nek, hogy szereti. Annyira egyszerűnek hangzik, de én ismerem azoknak a szavaknak a súlyát, amelyet Harrynek jelentenek.

Harry szemszöge
- Lemaradtál a kanyarról – panaszkodik anya.
- Tudom, azon vagyok, hogy megforduljak – próbálok meg nem bosszúsnak lenni, mivel elutazik, és nem tudom, mikor fogom őt újra látni.
- Louis nem tudta, hogy azt tervezed, hogy hazaköltözöl, ugye? – kérdezi, amikor elérjük a repülőteret. Már azóta vártam, hogy ezt felhozza, mióta Louis tette tegnap este.
- Nem, még nem beszéltünk erről korábban.
- Itt fogsz maradni Amerikában, ugye?
- Nem, nem fogok – jelentem ki.
- Nem? – a hitetlenség tiszta a hangjában.
- Nem, az előbb mondtam, hogy nem? – kezdek bosszús lenni.
- Szóval akkor ő jön Angliába? Nagyon szeretném, ha mindketten közel lennétek.
- Nem akar Angliába jönni, anya.
- Az egyikőtöknek kompromisszumot kell kötnie, Harry.
- Amiről beszélünk, az évek múlva lesz amúgy is, kitudja, mi fog történni addig – nyögök fel, majd leparkolok a leálló sávba, és felcsavarom a fűtést.
- Mit akar ez jelenteni?
- Azt jelenti, lehet, hogy nem is leszünk együtt.
- Azt hittem, vele akarod leélni az életedet? Nem látod magadat vele?
- De, persze hogy igen. De nem tudom, hogy ő… mindegy. Ez kurvára hülyeség, nem akarok erről a szarról beszélni – nyögök fel. A fejem lüktet, túl korán van, hogy egy ilyen beszélgetést folytassak, főleg az anyámmal.
- Ő mi?
- Semmi, baszki – anya a homlokát ráncolja, mire felsóhajtok. – Rendben, lehet, hogy akkor nem akar velem lenni, ennyi – nézek ki az ablakon.
- Louis szeret téged, Harry.
- Igen, most… de ez nem jelenti azt, hogy mindig szeretni fog. Mi van, ha ez csak egy időszaka? Lázadás az anyja ellen – kísért ez a gondolat, és szar érzés ténylegesen kimondani hangosan.
- Nem hiszem. Még mindig itt van mindazok a dolgok után, amiket tettél vele. Én nem lennék veled, ha a helyében lennék.
- Köszi, anya – tényleg nem segít. A személyes beszélgetés nem a mi világunk.
- Csak mondom. Ha ez egy időszak, nem viselné el a te összes… csomagodat. Meg kell engedned magadnak, hogy boldog legyél. Ne kételkedj tovább az irántad való szerelmében – feleli anya. Elméletben jól hangzik, de ez nem olyan könnyű.
- Oké – válaszolom egyszerűen. Nem akarok semmi mást mondani.
Louis és én annyira különbözőek vagyunk. Csak néhány dolog van, ami közös bennünk. Igen, most működik nekünk, de alig. Amikor felhozta a jövőt tegnap este, az őszintén a szart is kiijesztette belőlem. Nem hiszem, hogy én egy jövőt tudok neki adni, nem azt, amit ő akar amúgy is. Én nem akarok házasságot, soha nem akartam és soha nem is fogok. Nem akarok gyerekeket, nem is szeretem a gyerekeket. Nem akarok Amerikában élni, vissza akarok menni Angliába. A probléma ezzel az egésszel az, hogy Louis-t sem akarom elveszíteni. Nem veszíthetem őt el, úgyhogy kibaszottul fogalmam sincs, mit kellene tennem.
- Mennem kell vagy lekésem a gépemet. Ígérd meg, hogy mindent megteszel, hogy jól bánj vele. Louis jó neked – mondja anya, aztán mindketten kiszállunk az autóból.
Mellé sétálok, majd előre-hátra hintázok a csizmám sarkán.
- Szeretlek, Harry – feleli sírva, és szorosan megölel.
- Én… én is szeretlek, anya – mondom, aztán visszaölelem őt. Majdnem kijavítom magamat és visszaszívom az „is”-t, de ez egy különleges dolog csak Lou-nak és nekem.
- Felhívlak, amikor leszálltam – ígéri meg, én pedig intek neki, mielőtt visszaszállok a kocsiba. A mellkasomat száz kilóval nehezebbnek érzem, miközben hazavezetek, azon gondolkozva, hogy milyen fajta jövőt nyújthatnék a fiúnak, akit szeretek.

10 megjegyzés:

  1. Szio!
    Gratula a viszgadhoz, hajrá a hetofihez is!
    A rész nagyon jó lett, csak egy a bajom vele.
    En őszintén nem értem Harryt! Szerelmes Louba. Mindene megvan. Erre meg felveti hogy Angliába akar majd költözni? What? És elég csúnyán is beszélt Louissal ami nem volt szép, de Harry drága már csak ilyen. Az utolsó jelenet tényleg nagyon edes volt, ugymond különleges Harry szempontjából.
    Nagyon jo lett a rész, nagyon várom a kovit.
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Köszönöm szépen!
      Örülök, hogy tetszett :)
      Hát igen, nem lennék Harry helyében most, de Louis helyében se, nem egyszerű ez a szituáció. De ez az egész Angliába költözünk dolog még messze van, hidd el, hogy nagyon sok dolog fog még addig történni ;) Az utolsó jelenettel kapcsolatban pedig csak egyetérteni tudok.
      Örülök, hogy tetszett, jövőhéten itt lesz :)
      xoxo

      Törlés
  2. Hello :3
    Gratula, és szorítok továbbra is! ;)
    Nagyon vártam a részt, mindig feldobja a hétvégémet, nem is tudom mi lenne velem az After nélkül... ❤
    Haragszom Harryre, mert meg sem akarta említeni Louisnak az Angliás dolgot... Jó, meg lehet érteni mindkettőjüket, és ez nehéz döntés... Kíváncsi vagyok mi lesz. A vége meg jajj, olyan aranyos volt, és hihetetlen is Harrytől, de nagyob jól esett, kelett ez, és a veszekedés is, mert nem ők lennének, ha nem veszekednének :D Az utolsó mondat, istenem ❤
    Várom a kövit, de naaaagyoooon :3 ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Köszönöm szépen! :)
      Nagyon örülök, hogy ez ekkora boldogságot okoz, és ez még egy jó ideig így is fog maradni, hosszú még ez a történet :)
      Igen, az nem volt szép tőle, meg az sem, hogy még csak el sem hajlandó gondolkozni a maradáson, de meg lehet érteni mindkettőjüket. Bizony, szerencsére nagyon édes lett a fejezet vége, és már fura is lenne, ha egy nap nem veszekednének valamin :D Ó, igen, az a legédesebb :3
      Jövőhéten hozom :) Xx ♥

      Törlés
  3. Ouch, édes♥
    Druk, druk :D
    Boldog ünnepeket:)
    Isten király rész volt, de "a szart is kiijesztette belőlem" Harry, amikor elkezdett olyanokat mondani, de aztán lenyugottam a végénél. Huh :D Várom de nagyon :)
    Puszi

    xxx Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az bizony :3
      Köszönöm szépen!
      Neked is :)
      Örülök, hogy tetszett, és hát nem csodálom, de szerencsére nem lett semmi probléma a végére :) A héten hozom :)
      xoxo

      Törlés
  4. Haliho!^^
    Annyira nagyon sajnálom,hogy csak most kommentelek..Komolyan èn nem is azèrt vártam a szünetet,hogy pihenjek hanem azèrt,hogy tudjak ehhet a csodáhozz kommentelni��
    1.Nagyon gratulálok vizsgádhoz ès a hètfőihez is szurkolok!��
    A rèszről pedig annyira jó,hogy a szokotthoz kèpest tök jól kijönnek egymással:DD Nagyon remèlem,hogy azèrt mèg egy darabig èlvezhessük ezeket a cuki rèszeket^^
    Igazából èn sajnálom,hogy Harry anyuja egy időre most eltűnik.Olyan jól kijött a Louval:cc Meg azèrt a vège fele a fiával is:DD Azèrt mèg is csak jó,hogy a Harry újra úgy ahogy a maga módján tudtára adja az anyukájának,hogy szereti:))Ez olyan jò����
    Jaaaj alig várom a kövi rèszt!:33
    Előre is Boldok Karácsonyt kìvánok!!❤❤
    *Ölelès*��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ó, semmi probléma, teljesen átérzem, hogy milyen az, ha nincs ideje az embernek :')
      Köszönöm szépen, szerencsére sikerült mindkettő :)
      Igen, az évad elején lévő sok veszekedés után ez már nagy haladás náluk :D Ez majd a következőkből kiderül, ennyit mondhatok ;)
      Mikor először olvastam, én is így voltam vele, már tökre megszoktam, hogy Anne is itt van, de hát nem maradhat örökre. Bizony, ez hatalmas fejlődés Harrynél :)
      Pénteken hozom :)
      Köszönöm, neked is! ♥
      xoxo

      Törlés
  5. Szia nagyon jó lett :-) alig várom a kövit :-) siess vele boldog karácsonyt!!!! ^~^ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülök, hogy tetszett, és pénteken itt lesz. Neked is boldog karácsonyt! :) Xx

      Törlés