2016. január 1., péntek

Chapter 143

Boldog újévet!
Most már hivatalosan is :D Remélem, mindenkinek jól telt a szilveszter, 2016-ban pedig hajrá, tegyétek jobbá, mint 2015 volt! ♥ Na, az érzelmek után bocsánatot is kérek, hogy ilyen későn jelentkezem, csak egész nap lefoglalt a családom és az újévköszöntgetés :'D A fejezet eléggé kínos, szerintem még ti is érezni fogjátok a feszültséget benne, a vége pedig annyira édes, hogy leírni sem tudom. Alig várom, hogy mit szóltok majd hozzá. És van benne Harry szemszög, tuti, hogy imádni fogjátok ;) Oldalt pedig egy kicsit alakítgattam a kinézeten, a többi blogom linkjét szedtem szét, a két Larrys maradt kint, a másik kettőt pedig a They don't know about us blogomról továbbra is elérhetitek. A következő rész egy hét múlva jön, mert 6-7.-én még lesz két vizsgám (drukkoljatok pls!), pénteken pedig lehet, hogy korábban, lehet, hogy később hozom, mert kissé káosz lesz az a napom.
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 143
 
Lemászom a pultról, majd Liamet látom meg először átsétálni az ajtón, akit Karen és Ken követ. Eláll a lélegzetem, amikor feldolgozom Ken arcát. Egy sötétlila zúzódás tisztán látható az arcán, az alsó ajkán pedig egy kis vágás van egészen lefelé középen. Megigazgatom a nyakláncomat, forgatva a rajta lévő medált az ujjaim között.
- Sziasztok – szólal meg Harry, elnézve apja sérült arcától.
- Olyan bájos a lakásotok – mosolyodik el Karen, aztán mindhárman megállnak az ajtónál, bizonytalanul, hogy mit csináljanak.
- Gyertek csak be. A fához tehetitek azokat – mondom Liamnek, a karjaiban lévő ajándékos szatyorra mutatva.
- Elhoztuk azokat az ajándékokat is, amiket a házban hagytatok – feleli Ken. A levegő feszültséggel teli, nem feltétlenül dühös feszültséggel, hanem kínossal.
- Köszönöm – mosolyodom el.
Először Liam sétál a konyhába, követve Karennel és Kennel. Harry olyan közel áll hozzám, hogy gyakorlatilag érzem az idegeit remegni.
- Milyen volt az út? – érdeklődöm, megpróbálva beszélgetést kezdeményezni.
- Nem volt túl rossz, én vezettem – válaszol Liam.
- Izgatott vagy, hogy újra visszamenj az órákra? Nekem hiányoznak, otthonról dolgozni nem ugyanaz – mondom neki. Néha elfelejtem, hogy még mindig főiskolai hallgató vagyok. Azaz addig, amíg meg kellett írnom egy tíz oldalas esszét anélkül, hogy jelen lettem volna egész héten.
Mindenki esetlenül megpakolja a tányérját kajával, van egy olyan érzésem, hogy többnyire Liam és én fogunk beszélgetni.
- Igen, nagyon. Már szétuntam az agyamat az egész téli szünetben. És amikor a szemeszter elkezdődik, akkor is minden nap elmész? Nem akarok minden órámon egyedül beragadni.
- Nem, egy héten három napot leszek a Vance-nál, és a másik kettőn a kampuszon. Izgatott vagyok az új órák miatt – magyarázom.
- A vallástanárunk fiatal, csak huszonnégy éves, úgy hiszem.
- Tényleg? Biztos nemrég végzett fősulin a nő – felelem.
- Férfi – javít ki Liam.
- Ó – mosolyodom el, majd eszem a zöldséges tálcán lévő koktélparadicsomból.
- Mik a többi órátok? – kérdezi Ken.
- Nos, Liam és én felvettük a világvallást és az amerikai irodalmat, jógára és franciára pedig egyedül fogok járni.
- Liam, te nem akartad felvenni a jógát? – mosolyodik el Karen, mire Liam megrázza a fejét egy mosollyal.
Érzem Harry szemeit rajtam, és megpróbálok rápillantani. Nem tudom megmondani, hogy min gondolkozik, de nem néz ki boldognak.
- Kiváló volt az étel – dicsér meg Karen.
- Nem én készítettem, hanem Harry – mosolyodom el, aztán a combjára helyezem a kezemet.
- Tényleg? Nagyon finom volt, Harry – mosolyog Karen.
- Köszi – válaszolja egyszerűen Harry. Megajándékozza Karent egy fél mosollyal, hogy puhítsa rövid válaszát.
Úgy tűnik, senki nem tudja, hogy mit mondjon, így felállok és üres tányéromat a mosogatóba helyezem, mielőtt megtöltöm Harry üres poharát édes teával.
- Köszönöm – mondja nekem csendesen.
- Ki kellene nyitnunk az ajándékokat? – kérdezi Liam.
- Igen – feleljük Karennel egyszerre.
A csendes Harry majdnem olyan kellemetlen, mint az ideges Harry.
A nappaliba sétálunk, majd Harry a székre ül. Ken, Karen és Liam a kanapéra. Éppen mikor azon vagyok, hogy leüljek a padlóra, Harry gyengéden megfog, és az ölébe húz. Érzem elpirulni az arcomat szeretetének nyilvános kimutatásán, Karen pedig megpróbálja elrejteni mosolyát.
Liam kel fel, hogy megfogja az ajándékos szatyrot, aztán mindannyiunknak odaadja az ajándékát, valószínűleg nekem kellene ezt csinálnom, de értékelem, hogy Liam megteszi. Mindenki egyszerre nyitja ki az ajándékát, ami jó, mert így a figyelem nem irányul rám vagy Harryre ebben a pillanatban. Harry karja kényelmesen pihen a derekam körül, miközben kinyitom a kis dobozt, amire az van írva, hogy „Kentől és Karentől”. Egy ékszeres dobozt tárok fel, a lélegzetem pedig eláll, amikor meglátok egy fekete dobozt.
- Mi az? – kérdezi tőlem Harry csendesen. Elmozdítom a fedelét, majd egy horgonnyal ellátott nyakláncot találok.
- Egy nyaklánc – suttogom neki vissza.
- Persze hogy az – forgatja a szemét.
Abban a pillanatban tudtam, amikor megláttam, mi van a dobozban Karentől és Kentől, hogy Harrynek nem fog tetszeni, hogy hasonló… és drágább ajándékot vettek nekem.
- Ez gyönyörű, mindkettőtöknek köszönöm szépen – mosolygok rájuk.
- Már… – kezdi el mondani Harry, de csendesen könyörgök neki, hogy ne kezdjen veszekedést. Felsóhajt és visszasüllyed a székbe, szorítva fogásán a derekam körül.
- Mi van a tiédben? – kérdezem Harrytől, egy csókot nyomva a homlokára, mielőtt rájönnék, hogy mit is csinálok.
Szerencsére nem mond semmit vagy mozdul el a csóktól. Furcsa, ahogy az elmúlt néhány napban voltunk, olyan érzés, mintha végre egy igazi kapcsolatunk lenne.
- Egy óra – feleli, majd felém billenti a dobozt. Semmit nem tudok az órákról, de ez sima, fekete és nagyon drágának néz ki.

Harry szemszöge
- Az egész évszakban ezt a készletet akartam! – ragyogja Karen a doboz edény láttán, amit Louis-tól kapott.
Louis azt hitte, nem vettem észre, hogy ráírta az én nevemet is a kis, hóember alakú címkére, de észrevettem. Csak nem volt kedvem áthúzni. Megengedte volna, ha megtettem volna.
- Bunkónak érzem magam, amiért én csak egy ajándékkártyát vettem neked, amikor tőled ezeket a jegyeket kaptam – mondja Liam Louis-nak.
Be kell vallanom, örülök, hogy Liam egy személytelen ajándékkártyát vett Louis-nak, hogy több könyvet vásárolhasson a nookra, amit tőlem kapott. Ha valami figyelmesebbet vett volna neki, az bosszantott volna engem, de Louis törődő mosolyával azt gondolnád, hogy egy kibaszott első kiadású Austen regényt kapott. Még mindig nem tudom elhinni, hogy apámék egy drága nyakláncot vettek neki, mekkora felvágás. Mi van, ha Louis ezt az újat akarja hordani az enyém helyett?
- Köszönjük az ajándékokat, nagyszerűek – szólal meg apám és rám néz, feltartva a kulcstartót, amit tévesen Louis választott neki.
Egy kis bűntudatot érzek a megsérült arca miatt, de ugyanakkor ez egy kicsit szórakoztató. Bocsánatot akarok kérni a kifakadásom miatt, vagyis azt nem mondanám, hogy akarok, de muszáj. Nem akarok hátrafelé haladni vele. Nagyjából rendben voltam azzal, hogy időt töltsek vele, azt hiszem. Karen és Louis elég jól kijönnek, és kötelességemnek érzem, hogy megadjam neki a lehetőséget, hogy legyen egy anyai alak a közelében, mivel az az én hibám, hogy Louis és az anyja olyan rossz viszonyban vannak egymással. Ez jó nekem egy elcseszett módon, mert így egy emberrel kevesebb van, aki annak az útjában áll, hogy együtt legyünk.
- Harry? – mondja Louis hangja a fülembe. Felnézek rá, aztán rájövök, hogy az egyikük biztosan hozzám beszélt. – Szeretnél elmenni Liammel a meccsre? – kérdezi.
- Mi? Nem – felelem gyorsan.
- Kösz, ember – forgatja a szemét Liam.
- Úgy értem, nem hiszem, hogy Liam ezt akarná – javítom ki magam.
Rendesen viselkedni sokkal nehezebb, mint azt gondoltam. Csak Louis-ért csinálom ezt, illetve egy kicsit magamért, mert anya szavai folyamatosan ismétlődnek a fejemben, hogy a harag csak sérült kezeket és magányos életet fog hozni nekem.
- Louis és én elmehetünk, ha te nem fogsz – mondja nekem Liam. Miért próbál meg bosszantani, amikor most az egyszer megpróbálok kedves lenni?
- Igen, elmehetek. Semmit nem tudok a hokiról, de elleszek majd – mosolyodik el Louis. A másik karomat gondolkodás nélkül a dereka köré fonom, majd a mellkasomra húzom őt.
- Elmegyek – adom be a derekamat.
A szórakozás tiszta Liam arcán, én pedig tudom, hogy ha Louis nem lenne nekem háttal, ugyanolyan arckifejezéssel nézne rám.
- Nagyon tetszik, amit a lakással csináltatok, Harry – szólal meg apám.
- Többnyire be volt rendezve, de köszi – válaszolom.
Azt a következtetést vontam le, hogy az kevésbé kínos, amikor megütöm őt, mint amikor megpróbáljuk elkerülni a veszekedést.
- Nagyon kedves volt tőletek, hogy áthívtatok minket – mosolyog rám Karen.
Könnyebb lenne az életem, ha egy förtelmes ribanc lenne, de természetesen ő az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam.
- Semmiség, tényleg… azok után, ami tegnap történt, ez a legkevesebb, amit tehetek – hangom feszültnek hangzik és reszketőbbnek, mint azt akartam.
- Semmi gond, ez megtörténik – biztosít Karen.
- Nem igazán, nem hinném, hogy az erőszak egy szokásos ünnepi hagyomány – felelem.
- Talán mostantól az lesz, Louis kiüthet engem jövőre – tesz Liam egy béna kísérletet arra, hogy feldobja a hangulatot.
- Talán – nyújtja ki rá a nyelvét Louis, mire kissé elmosolyodom.
- Nem fog még egyszer megtörténni – mondom, aztán apára nézek.
- Az én hibám volt, tudnom kellett volna, hogy nem fog jól menni, de most, hogy elengedtél valamennyit a haragodból, visszatérhetünk oda, hogy megpróbáljunk kialakítani egy kapcsolatot – feleli nekem.
Louis az enyémekre teszi kis kezeit, hogy komfortáljon, én pedig bólintok.
- Uh, ja… király – mondom bátortalanul.
- Lesz egy klasszikus autó show jövőhétvégén… talán elmehetnénk? – kérdezi tőlem. Észreveszem a pillantást, amit az új felesége küld felé, és tudom, hogy azt mondja neki, nyugodjon le a fenébe.
- Persze… mehetünk, azt hiszem – soha nem fogom elfelejteni, mit tett vagy ki volt, de meg kell próbálnom továbblépnem.
- Király – feleli bénán, hogy elrejtse meglepettségét.
- Ja… – rágom az arcom belsejét.
- Szólj, ha tényleg menni akarsz a meccsre – mondja Liam, mielőtt elmennek.
Egy hoki meccs Liammel és egy autó show az apámmal, mi a fasz ütött belém?
Louis mindhármukat megöleli, amíg én a falnak dőlök. Elég kedves voltam ma, kizárt, hogy bárkit is megölelek ma, kivéve Louis-t persze, de a mai udvariasságom után neki kellene többet adnia nekem, mint egy ölelés. Figyelem, ahogy laza nadrágja elrejti gyönyörű görbéit, és szó szerint le kell magamat beszélnem, mielőtt a hálószobába hurcolnám őt. Emlékszem az első alkalomra, amikor megláttam őt ebben a förtelmes ruhában, vagyis akkor förtelmes volt nekem, most majdhogynem imádom. Kijött a kollégiumból úgy kinézve, mintha készen állt volna Bibliákat eladni háztól házig. A szemét forgatta rám, amikor ugrattam őt, majd beszállt az autóba, fogalmam sem volt, hogy belé fogok szeretni.
Még egyszer integetek, ahogy a vendégeink elmennek, aztán kiengedek egy mély lélegzetet, amit észre sem vettem, hogy bent tartok.
- Ez olyan jó volt, olyan kedves voltál – dicsér meg Louis, majd azonnal lerúgja a cipőjét, mielőtt sorba állítja szépen az ajtónál.
- Rendben volt, azt hiszem – vonok vállat.
- Jobb volt, mint rendben – ragyog rám Louis.
- Mindegy – jelentem ki mogorván, mire ő felkuncog.
- Tényleg szeretlek, tudod ezt, ugye? – kérdezi, ahogy körbesétál a nappaliban összepakolva mindenki után. Ugratom őt a takarítási szokásaival, de a hely tiszta szemét lenne, ha csak én laknék itt. – És az óra? Tetszik? – kérdezi tőlem.
- Nem, förtelmes, és nem szoktam órákat hordani.
- Szerintem jól néz ki.
- Mi van a nyakláncoddal? – kérdezem tőle habozva.
- Gyönyörű.
- Ó… – nézek el. – Luxus és drága – teszem hozzá.
- Igen… Rosszul érzem magam, hogy annyi pénzt költöttek rá, amikor nem igazán fogom viselni. Akkor kell felvennem, amikor átjönnek egyszer vagy kétszer.
- Miért nem fogod viselni?
- Mert már van egy nyakláncom – feleli, miközben a lánccal játszik, amit én vettem neki.
- Ó. Jobban tetszik az enyém? – nem tudom elrejteni hülye mosolyomat.
- Persze hogy igen – biztosít engem.
Megpróbálok a maradék méltóságomba kapaszkodni, de nem tehetek róla, felkapom őt a lábánál fogva, és amikor felsikít, én hangosan nevetek. Nem emlékszem, hogy valaha is nevettem-e így egész életemben.

20 megjegyzés:

  1. Szia drága! Jó viszgákban és kommentekben gazdag új évet!:)
    Csodás lett a rész, Harry eléggé meglepett, milyen "jófiú" volt, de nagyon örülök neki, ilyet se látni minden nap. Cuki amikor feltekenykedik, de Liam annyira hetero, hogy az valami elképesztő, szóval nem nagyon értem ezt, de akkor is cuki.
    Remélem Hazz és Ken kapcsolata jobb lesz.
    Lou mindig nagyon kedves, ő az összetartó erő, aki mindenkit fel tud vidítani.
    Nagyon jó volt, várom a következőt!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, és köszönöm szépen! :D
      Ó, igen, nagyon ritkán láthatjuk ezt a nyugis oldalát Harrynek. Na, igen, Liamre kellene a legkevésbé féltékenynek lennie, de mindegy :D
      Innen talán már igen, de nem esküdnék meg rá.
      Bizony, nem is tudom, mi lenne velük Lou nélkül.
      Örülök, hogy tetszett, jövőhéten hozom :)
      xoxo

      Törlés
  2. Boldog új évet! :)
    Én már a 3. sorban kínosan éreztem magam Ken miatt. :'D
    Eléggé idegtépő volt köztük a bájcsevej. A vége meg annyira aranyooos :')

    Sok sikert a vizsgákhoz! :)

    Ölel: Fufu ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is boldog újévet! :)
      Na, igen, eléggé gáz helyzet volt :D
      Bizony, de legalább már ezen is túl vannak. Igen, kis cukik voltak :3

      Köszönöm szépen! :)
      xoxo

      Törlés
  3. SZIIIA
    IMÁDLAK
    Nagyon örülök hogy te fordítasz!:))))
    És Harry *----* Hár igen. Nagyon imádtam^^ és a vége....nagyon kis husikák:D
    *Klauu&

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Jaj, nagyon édes vagy, nem is tudom, mit mondjak :)
      Örülök, hogy tetszett, és igen, a vége a legcukibb :3
      Xx

      Törlés
  4. Sziiia! BÚÉK!! <3
    Ez furcsa volt, és kínos, de imádtam! Annyira jól átjön az egész helyzet, hogy lélegzetvisszafojtva olvastam, és lestem, hogy mikor lesz valami, de hála nem lett, mert Harry visszafogta magát, aminek nagyon örülök! :3
    Jaj olyan cukik lehettek, ahogy Louis Harry ölében ült :3 elolvadok :3 és imádom Harry szemszögét, a kis féltékeny már :D
    És a végeee megint olvadás, hát persze, hogy a tiédet fogja hordani!! Nekem meg odaadhatnák a horgonyos nyakláncot!! Kell!! Kééérlek <3
    Harry meg felkaphatta volna, hogy bevonuljanak a szobába... :p
    Imááádtam, és szorítok a további vizsgáidhoz! Biztos sikerülni fog!! <3
    Puszii, várom a kövit! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, neked is boldog újévet! :) ♥
      Igen, nagyon kínos volt, de túl vannak rajta :D Hála az égnek, hogy végül nem lett semmi, mikor először olvastam, én is ezen izgultam :D
      Bizony, édesek voltak, Harry szemszöge meg a legjobb, mindig egy élmény fordítani :D
      Igen, igen, hogy gondolhatta Harry, hogy Louis-nak jobban tetszene a másik? A horgonyos meg biztosan nagyon szép, én is elfogadnám :D
      Hát, lehet, hogy utána bevonultak... ;)
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen, úgy legyen! :) ♥
      Jövőhéten hozom xoxo

      Törlés
  5. Jaj nagyon jó volt a rész, főleg a vége. *-*
    Amúgy valóban picit kínos volt néhol a szitu, de rosszabbra számítottam, azt hittem Harrynek megint lesz valami beszólása, de nagyon jó kisfiú volt.
    Nagyon köszi, várom a kövit, és hajrá a maradék vizsgáidon!!!!
    Puszi :)x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, örülök, hogy tetszett :)
      Igen, hála az égnek, most visszafogta magát, nem úgy, mint legutóbb.
      Nagyon szívesen, pénteken hozom, és köszönöm szépen! :) xoxo

      Törlés
  6. Ohh istenem,de èdes volt a vège..
    Az eleje tènyleg marha kínos volt.Mèg szerencse,hogy a Lou meg a Li elbeszèlgettek egymással..Bár tèny,hogy így is kínos volt,de azèrt jobb volt annál minthogy mindenki kussban üljön az asztalnál:DD
    Kiváncsi leszek mi lesz ebből a hoki meccsből meg az autós kiállításról..Remèlem megússzák veszekedès nèlkül..Bár aztán Harryről van szó,sose lehet tudni mikor van veszekedős kedvèben..
    Alig várom,hogy a következő rèszt olvassam:3
    Boldog Új Èvet neked is ès sok sikert a vizsgáidhoz!❤
    *ölelès*❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos is :3
      Na igen, majdhogynem minden jobb annál, minthogy kínos csendben üldögéljenek, szóval végül is annyira nem ment rosszul a vacsora :D
      Hát igen, Harrynél sosem lehet tudni, a későbbiekben majd kiderül, ennyit mondhatok.
      Pénteken hozom :)
      Boldog újévet, és köszönöm szépen! :)
      xoxo ♥

      Törlés
  7. Nagyon bocsánat, hogy nem írtam neked a múltkori résznél, de pont akkor nem voltam otthon:c bocsi, bocsi, bocsi
    Nekem is lesz félévi vizsgám:/ Szorítok neked:)
    Visszatérve a bloghoz
    ÁÁÁÁ de cuki, édes, és meghalok...
    Már nagyon várom a következő részt, bármikor is hozod :)
    Boldog Újévet, és hajrá a vizsgához <3

    xxx
    Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ugyan, semmi gond, előfordul az ilyen :)
      Jaj, akkor hajrá neked is, és köszönöm szépen :)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Pénteken, eddig ez a biztos :D Attól függ, mikor megyek majd haza.
      Neked is boldog újévet, és köszönöm :) ♥
      xoxo

      Törlés
  8. A vallástanár kicsit gyanús nekem! Meg a jógán vajon kik fognak "segíteni" hátulról megtalálni Louisnak a 'megfelelő' pozíciót?! :'D nekem már itt minden gyanús. XD
    Jó rész volt, jó hogy megint béke van. :) ritka az ilyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, erről a két óráról a későbbiekben is lesz szó, csak ennyit mondhatok ;) És nem is csodálom, hogy minden gyanús neked, ennél a sztorinál ez a normális :D
      Örülök, hogy tetszett. Bizony, ki kell élvezni, amíg tart. Xx

      Törlés