2016. január 8., péntek

Chapter 144

Helló! :)
Na, csak estére lett időm rendesen, de már itt is van a rész. Ami... hát nem is tudom, hogy mit mondjak róla, szerintem a közepe-vége felétől nem nagyon fognak tetszeni az események, kíváncsi vagyok a véleményeitekre. Nagyon köszönöm azoknak, akik drukkoltak nekem a héten az utolsó két vizsgámmal kapcsolatban, ezek közül az egyik elég jó lett, a másikat pedig csak később tudom meg. A lényeg, hogy köszönöm! ♥ A többségeteknél pedig nemsokára itt a félév, úgyhogy most majd én fogok drukkolni nektek :D És (ennek tutira mindenki örülni fog ;) ) mivel nekem valószínűleg már csak februárban kell suliba mennem (thank god, végre pihenhetek és lesz szabadidőm), így visszatér a heti két rész! :D Ha esetleg nem jelentkeznék, akkor közbejött valami, de ilyen szerintem nem fog előfordulni. Tehát kedden is érdemes lesz felnézni a blogra, ne felejtsétek el! ;) Ó, és tudom, hogy függővég van elég erősen, de most csak keddig kell várni :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 144
 
Megszólal az ébresztőórám, mire Harry felnyög a kellemetlen hangtól.
- Lou… - nyöszörgi, visszafordulva és eltakarva arcát a párnájával.
Gyorsan kikapcsolom, majd kimászom az ágyból, hogy felkészüljek az első napomra ismét a Vance-nál. Amikor kijövök a zuhanyozóból, egy törölközőt tekerek nedves testem köré, aztán a konyhába indulok, hogy feltegyek egy adag kávét. Egy kicsit ideges vagyok, hogy találkozom Kimberlyvel, nem tudom, mi lesz a reakciója arra, hogy Harry és én ismét együtt vagyunk. Ő nem ítélkező, de nem tudom, mi lenne az én reakcióm, ha ő ugyanezen a dolgon menne keresztül Christiannal. Kim nem tud minden részletet, de azt tudja, hogy ezek elég rosszak ahhoz, hogy ne mondjam el neki.
Azt sem várom, hogy lássam Trevort, egy módon igen, mert nagyon kedves és nagyszerűen kijövünk egymással, de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz felvillanyozva attól, hogy foglalt vagyok, megint. Őszintén, mindig is az voltam azóta a naptól fogva, hogy találkozott velem.
A gőzölgő bögre kávéval a kezemben a nappaliban lévő hatalmas ablakhoz sétálok. A hó nagy pelyhekben esik, bárcsak ne havazna már. Utálok hóban a munkába vezetni, mert az autópálya nagy részén kell mennem, hogy a Vance-hoz jussak.
- Reggelt – ijeszt meg Harry hangja a folyosóról.
- Reggelt – mosolyodom el, majd még egy kortyot iszom a kávémból. – Nem kellene még aludnod? – kérdezem tőle, ahogy kitörli az álmosságot a szeméből.
- Nem kellene már felöltöznöd? – vág vissza.
Elmosolyodom, aztán elsétálok mellette a hálószoba felé, hogy felöltözzek, Harry megrántja a törölközőt és elhúzza a testemről, amitől felsikítok, és a szobába sietek. Hallom a lépteit mögöttem, én pedig bezárom az ajtót. Isten tudja, mi fog történni, ha beengedem őt a szobába. A bőröm lángol a gondolattól, de nincs időm most erre, el kell készülnöm.
- Szép, nagyon érett – mondja a fán keresztül.
- Soha nem állítottam, hogy érett vagyok – mosolyodom el, aztán a szekrényhez megyek.
Úgy döntök, hogy az egyik khaki nadrágomat veszem fel egy piros pólóval. Nem a legjobb ruha-összeállításom, de ez az első napom újra a munkában és havazik. Már csak a hajamat kell megcsinálnom. Amikor kinyitom az ajtót, Harryt sehol sem találom. Gyorsan megszárítom félig a hajamat, majd úgy döntök, hagyom a homlokomba hullni.
- Harry? – fogom meg a pénztárcámat és a telefonomat.
Nincs válasz. Hol van? A szívem elkezd kalapálni, ahogy átsétálok a lakáson őt keresve. A bejárati ajtó kinyílik, és Harry lép be, hóval befedve.
- Hol voltál? Már kezdtem ideges lenni.
- Ideges mitől? – kérdezi.
- Tényleg nem tudom, hogy bajod esett vagy valami? – nevetségesen hangzom.
- Csak beindítottam az autódat neked, hogy meleg legyen, amikor leérsz oda – von vállat, aztán leveszi elázott csizmáját tócsányi latyakot hagyva a betonon.
- Igen? – nem tudom elrejteni meglepettségemet.
- Ja…
- Ki vagy te? – nevetek fel.
- Ne kezd el ezt a szart, vagy vissza lemegyek és kiszúrom a gumijaidat – feleli. Én a szememet forgatom és felnevetek üres fenyegetésén.
- Nos, köszönöm, utálok a hóban vezetni, szóval legalább az autóban meleg lesz – mosolyodom el.
- El… elvihetlek? – tekintete találkozik az enyémmel.
Most tényleg nem tudom, hogy ki ő. A tegnap legnagyobb részében udvarias volt, most meg felmelegíti a kocsimat, és felajánlja, hogy elvisz a munkába, meg sem említve, mennyire nevetett tegnap este, hogy a szemei nedvességgel voltak tele. Az őszinteség tényleg jót tesz neki.
- Vagy nem – teszi hozzá, amikor túl sok időbe telik, hogy válaszoljak.
- Szeretném, ha elvinnél – mondom neki, mire visszaveszi a csizmáját.
- Jó, hogy az autód olyan szar, vagy valaki ellophatta volna, amíg idelent be volt indítva – feleli Harry, ahogy kikanyarodik a parkolóból.
- Nem szar – védekezem, a kis repedésre nézve az utasoldali ablakon. – Amúgy, azon gondolkoztam, hogy jövő héten, amikor megint kezdődnek az órák, együtt fogunk a kampuszhoz autózni, igaz? Az óráid nagyjából ugyanakkor vannak, mint az enyémek, úgyhogy érdemes. És azokon a napokon, amikor a Vance-hoz megyek, csak elviszem a kocsimat, aztán találkozunk otthon – ajánlom.
- Oké… – bámul ki előre a szélvédőn.
- Mi az?
- Csak bárcsak elmondtad volna, hogy milyen órákat veszel fel.
- Miért?
- Nem tudom… talán felvehettem volna veled egyet ahelyett, hogy te és Liam veszitek fel ugyanazokat.
- Már felvetted a franciát és az amerikai irodalmat, és nem gondoltam, hogy érdekelne a világvallás.
- Nem is – fújtatja.
Tudom, hogy ez a beszélgetés sehová sem tart, így hálás vagyok, amikor megérkezünk a Vance-hoz. A hó már nem esik annyira, de még mindig van. Harry közel áll a kocsimmal a bejárati ajtóhoz, hogy minimalizálja a hidegnek való kitettségemet.
- Itt leszek, hogy felvegyelek négykor – mondja, mire bólintok, mielőtt áthajolok a kis távolságon, hogy búcsúcsókot adjak neki.
- Köszönöm, hogy elhoztál – suttogom az ajkainak, még egyszer megérintve őket.
- Mhmm… – motyogja, én pedig elhúzódok.
Amikor kilépek az autóból, Trevor jelenik meg csak néhány lépés távolságra, fekete öltönye fehér hótól foltos. A gyomrom felkavarodik, ahogy egy meleg mosollyal ajándékoz meg.
- Hey, régóta nem…
- Lou! – szólít Harry, majd becsapja a kocsiajtót, hogy mellém sétáljon. Trevor szemei Harryhez vándorolnak, aztán hozzám, a mosolya pedig eltűnik. – Elfelejtettél valamit… – mondja Harry, átadva nekem egy tollat. Mi a fene?
- Egy toll? – emelem fel a szemöldökömet.
Harry bólint, majd karjait a derekam köré fonja, ajkait erőteljesen az enyémekhez nyomva. Ha nem lennénk egy parkolóban és nem érezném úgy, hogy ez az ő beteg módja, hogy megjelölje a területét, tetszene az agresszív mód, ahogy nyelve elválasztja az ajkaimat. Elhúzódom, az arcán pedig egy önelégült kifejezés van. Megborzongok és kezeimmel megdörzsölöm a karjaimat. Vastagabb kabátot kellett volna felvennem.
- Örülök, hogy látlak. Trenton, ugye? – gúnyolódik Harry. Nagyon is jól tudom, hogy tudja a nevét. Harry olyan goromba.
- Uh… ja. Én is örülök, hogy látlak – motyogja Trevor, majd eltűnik a tolóajtón.
- Mi a fene volt ez? – nézek mogorván Harryre.
- Micsoda? – vigyorogja.
- Olyan disznó vagy – nyögök fel.
- Maradj távol tőle, Lou. Komolyan mondom – utasítja Harry, megcsókolva a homlokomon, hogy enyhítse kemény szavait.
Én a szememet forgatom, és úgy megyek be az épületbe, mint egy gyerek.
- Milyen volt a karácsony? – kérdezi Kimberly, miközben elveszek egy fánkot és kávét. Valószínűleg nem kellene még egy csészével innom, de Harry felbosszantott azzal, hogy úgy viselkedett, mint egy ősember, és már egyedül csak a kávészemek illata megnyugtat.
- A karácsony…
Ó, tudod, visszafogadtam Harryt, aztán megtudtam, hogy szex videót készített több lánnyal és tönkretette az egyikük életét, aztán ismét visszafogadtam. Az anyám felbukkant a lakásomban és jelenetet rendezett, most meg nem beszélünk. Harry anyja a városban volt, és azt kellett tettetnünk, hogy együtt vagyunk, még ha nem is voltunk, ami lényegében újra összehozott minket, és minden simán ment, amíg anyám el nem mondta Harry anyjának, hogy egy fogadásként vette el a szüzességemet. Ó, és a karácsony remek volt, Harry a szart is kiverte az apjából és beleverte a kezét egy üvegszekrénybe. A szokásos.
- Nagyszerű volt. Neked milyen volt? – úgy döntök, a rövidebb verziót választom.
Kimberly belemerül az ő csodálatos karácsonyába Christiannal és a fiával. A kisfiú sírt, amikor meglátta az új biciklit, amit a „Mikulás” hozott neki, Kimberlyt még „Kim maminak” is nevezte, amitől megmelegedett Kim szíve, de ugyanakkor kissé kellemetlenül is érezte magát.
- Furcsa tudod, úgy gondolni magamra, mint valakinek a gyámjára, vagy bármi is vagyok. Nem vagyok házas, vagy egyáltalán Christian jegyese, szóval nem tudom, hogy állok Smith-szel – feleli.
- Szerintem Smith és Christian mindketten szerencsések, hogy az életükben vagy, bármilyen cím is lehet az – biztosítom őt.
- Érettebb vagy a korodnál, Mr. Tomlinson – mosolyodik el Kim, én pedig az irodámba sietek, miután az órára pillantok.
A reggel elrepül, a kézirat, amit olvasok, kissé unalmas, szörnyen érzem magam, amiért ezt gondolom, mert tudom, mennyi időt fektettek bele a megírásába, de egyszerűen nem látom ezt publikálva. Az egyetlen „szabály”, amit Mr. Vance adott nekem az volt, amikor elkezdtem itt dolgozni, hogy „Ha bármi másra gondolsz, amíg az első száz oldalt olvasod, dobd ki”.
Nem tudok semmi másra gondolni, kivéve erre a könyvre, és még csak hetvenöt oldalnál tartok. Összehúzom magam, ahogy megjelölöm a fedőlapot egy nagy piros pecséttel és a „ki” tartóba teszem.
Mire eljön az ebédidő, Kimberly nincs az asztalánál. El kell kezdenem ebédet csomagolnom, így nem kell egyedül ebédelnem. Mindig rendelhetnék, de inkább csak átsétálok a következő ajtóhoz és bekapok valamit. Tárcsázom Harry számát, miközben leliftezek az előtérbe, de nem veszi fel. Amikor a lift megáll a harmadik emeletnél, némán felsikítok, ahogy Trevor belép.
- Szia – mondom, hangom halk.
Nem tudom, hogy ez miért ennyire kellemetlen, nem mintha járnék Trevorral vagy bármi. Egyszer randiztunk és jól éreztem magam. Élvezem a társaságát, ő pedig élvezi az enyémet. Ez minden.
- Milyen volt a szüneted? – kérdezi, kék szemei csillognak a fénycsövek világítása alatt.
- Jó. A tiéd? – remélem, senki más nem kérdezi ezt meg ma.
- Jó volt. Volt egy nagy összejövetelünk a menedékhelyen a belvárosban, több mint háromszáz embert etettünk meg – ragyogja büszkén.
- Wow, háromszáz ember? Ez hihetetlen – mosolyodom el. A köztünk lévő feszültség majdnem eltűnt.
- Tényleg nagyszerű volt, remélhetőleg jövőre még több erőforrásunk lesz, és ötszáz embert etethetünk meg – Trevor olyan kedves. – Ebédelni mész? – kérdezi, miközben mindketten kilépünk a liftből.
- Igen, átsétálok a Firehouse-hoz, mivel nem én vezettem ide autóval – felelem, nem akarva megbeszélni Harryt és engem ebben a pillanatban.
- Jöhetsz velem, ha akarsz, én a Panerába megyek, de kitehetlek a Firehouse-nál, nem kellene a hóban sétálnod – ajánlja fel udvariasan.
Maradj távol tőle, Lou, komolyan mondom. Figyelmeztetett Harry. Nos, Harry nincs itt, én pedig nem vagyok gyerek, tökéletesen rendben van, hogy egy baráttal ebédeljek. Többnyire mert Harry nincs itt, ha itt lenne, nem mondhatnám azt, hogy ugyanez a dacos véleményem lenne.
- Jó a Panera – mosolyodom el, aztán a kocsijához indulunk.
A fűtött ülések a BMW-jében felmelegítik a testemet, mielőtt egyáltalán kikanyarodnánk a parkolóból. Trevor és én leginkább csendben maradunk, amíg megrendeljük az ebédünket, majd leülünk egy kis asztalhoz a hely vége felé.
- Azon gondolkozom, hogy Seattle-be költözöm – mondja nekem Trevor, miközben bemártok egy kekszet a brokkoli levesembe.
- Tényleg? Mikor?- kérdezem hangosan, megpróbálva túlbeszélni az ebédelő tömeg sok hangját, akik a Panera Bread mellett döntöttek ma.
- Márciusban. Christian felajánlott nekem egy állást ott, előléptetést, hogy pénzügyi vezető legyek az új ágazatban, én pedig határozottan fontolgatom, hogy elfogadom.
- Gratulálok. Ez tényleg nagyszerű hír – felelem, és komolyan is gondolom.
- Köszönöm, nagyon szeretném vezetni a teljes pénzügyi osztályt, és még jobban szeretnék Seattle-be költözni – törli meg a szája sarkát egy szalvétával.
Harry miért nem tud ugyanígy érezni Seattle-lel kapcsolatban?
Amikor visszaérünk a Vance-hoz, a havazás átváltott ónos esőre, és mindketten besietünk az épületbe. Didergek, mire elérjük a liftet. Trevor felajánlja nekem a zakóját, de gyorsan visszautasítom.
- A te emeletedre kell mennem, hogy beszéljek Christiannal – feleli, én pedig bólintok. – Szóval te és Harry újra találkozgattok? – teszi fel a kérdést végre. Már vártam, hogy megtegye.
- Igen… dolgozunk a problémákon – rágom az arcomat.
- Ó… akkor boldog vagy? – néz le rám.
- Igen.
- Nos, örülök neked – túr bele kezével fekete hajába, én pedig tudom, hogy hazudik, de értékelem, hogy nem teszi ezt még kínosabbá, mint amennyire már az.
Amikor kilépünk a liftből, Kimberly arcán furcsa arckifejezés van, össze vagyok zavarodva attól, ahogy Trevorra és rám néz, amíg nem követem szemeit Harryhez, aki a falnak támaszkodik.

10 megjegyzés:

  1. Oh szent szűzmáriám.
    Ez nekem sok. Már az elejétől gorcsben volt a gyomrom, amikor kiirtad hogy dolgok lesznek, de ez olyan HUHA ÚRISTEN. Remélem Trevor elég gyorsan tud futni vagy valami megmenti őt attól, amire gondolok. Harry miért ilyen ajj? Annyira cuki, hogy féltékeny meg minden, de ez mar olyan folytogató nekem.Erzem a kezeit a nyakamon.
    Csodás lett, gratula a vizsgakhoz.
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ez most nem jött ki túl jól, nem lennék szegény Trevor helyében, az biztos. Egyetértek, nagyon édes Harry, mikor féltékeny, de ez egy kicsit már kezd sok lenni, még jó, hogy Lou bírja.
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm! :)
      xoxo

      Törlés
  2. Eloszor is Gratulalok a vizsgaidhoz. Imadlak hogy kedden is hozod. Tudom olvasni jeeehhhhh <3 :-D :-* Masodszor :: Whtfak ??!!! Hulye Tervor huzzel el...ohh Louis de hogy kedves...ajj...ohh...Hazz maciiii...verje meg Trevort fujjj de utalom...imadtam a reszt...ilyen fuggoo veggg ???!! Meg halok keddig. Kell most a reszt....MOST...imadtam foleg Hazzt ...kis feltekeny nyunyi...ajj...csucs vagy <3 <3 :-D :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Pontosan ezért akartam így, ha már ráérek, ezt megtehetem nektek :) Hát igen, ha Trevor képbe kerül, valami mindig történik, az pedig nemsokára ki is derül, hogy mi lesz most. Igen, szörnyű a vége, tudom, de csak pár napot kell várni :D Örülök, hogy tetszett :) xoxo

      Törlés
  3. Gratula a vizsgádhoz! ;) Juj, és heti két rész omg! a legszebb dolog a világon :D <3 Most már jobba kedvem van, ez felvidított :D
    De cukik voltak az elején, főleg, mikor Harry lerántotta róla a törölközőt, megeszem őket, annyira láttam azt a jelenetet, és most is vigyorgok, mint egy idióta :D <3 Louis, miért nem engedted be... ajj... :D
    Trevor... Trevor menjen már el a jó büdös... Nem szeretem, keressen magának valaki mást... Huhaaa, szar helyzetben vagy Trevorka, mert Harry be fog keményíteni érzem :D Csak ne vesszen össze Larry, kérlek istenem!!!
    Annyira tudtam, hogy ott lesz Hazza!! váááá! izgatottan várom a kövit, és az kedden lesz ldnbdnfblnfln :D
    Pusziii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)Jaj, ennek nagyon örülök, ez is volt ezzel a célom :)
      Pontosan, az elejét imádtam én is, azzal a résszel még semmi probléma nem volt. Kis édesek voltak :3
      Egyetértek, ha ő képbe jön, mindig van valami veszekedés/vita Harryék között.
      Nem is ő lett volna, ha nem lett volna ott :D Bizony, kedden kiderül, mi lesz ;)
      xoxo

      Törlés
  4. Juj, de megijedtem a végen:DD
    Huh, na.
    Hát, igen, azért Harry kicsit fura(?) volt most.
    Tuti dühös lesz, szegény Louis :/
    Csak pls ne szakítsanak már megint, na.
    Amúgy nem szeretem Trevort, szóval jah.
    -
    Gratulálok:)
    Nagyon örülök a két résznek, wow. Kár, hogy én pont akkor vizsgázok, de megpróbálok kommentet írni, de lehet, hogy nem fog össze jönni, ezért bocsi.

    Puszi
    xxx Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csodálom :D
      Igen, fura volt most, ezek után meg ki is fog akadni, ennyit mondhatok.
      Szerintem itt sokan nem szeretik Trevort, úgyhogy nem vagy egyedül ezzel :D

      Köszönöm szépen! :)
      Ó, akkor most én fogok majd drukkolni, hajrá! Ha sikerül kommentelni, nem gond, lesz alkalmad bepótolni :)
      xoxo

      Törlés
  5. Nembííírom, hogy lehet így vége?!?! :'D
    Eddig alig volt függővég (legalábbis nekem), olyan már nagyon régen volt, hogy megpusztulok a következő részért, de most megint itt van ez az érzés... áááá... (de legalább csak keddig kell várni!)
    A jó öreg Trevor ismét felbukkant.. már "nagyon" hiányzott.
    Már csodálkoztam, hogy Kim miért nézegeti őket olyan furán, aztán mikor megláttam, hogy Harry ott van.. k, kész, végem.
    Lesz itt balhé.. :DD
    Jujj, de várom már a keddet! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem is régen volt már ilyen függővég, de most nem kell olyan sokat várni, ez remélem mindenkit kárpótol :D
      Hát felbukkant sajnos, vele együtt meg a problémák is...
      Bizony, Harry mindenhol ott van. És igen, lesz balhé, ennyit mondhatok ;)
      2 nap és hozom is a következőt :) xoxo

      Törlés