2016. február 19., péntek

Chapter 153

Sziasztok! :)
A fejezetet olvasva két szó jutott az eszembe, amivel tökéletesen jellemezni lehet a történéseket benne. Érzelmi hullámvasút. Ezzel szerintem ti is egyet fogtok érteni, kíváncsi vagyok a véleményeitekre :) Azt hiszem, más mondanivalóm most nincs, nem húzom az időt, tudom, mennyire várjátok már a részt :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 153
 
Harry elveszi a lámpát az asztalról, kitépve a zsinórt a falból, mielőtt a padlóhoz vágja. Miért az az első gondolata, hogy mindent összetör, amit lát?
- Hagyd abba! – ordítom. Nem fordul meg, hogy rám nézzen, mielőtt megfog egy vázát és a falhoz csapja. – Harry, az összes cuccunkat össze fogod törni! Kérlek, hagyd abba!
- Ez a te hibád, Louis! Kibaszottul megcsaltál! – kiabálja vissza, aztán megfog még egy vázát. A nappaliba rohanok, hogy csatlakozzak hozzá és elvegyem a tárgyat a kezéből, mielőtt összetörhetné.
- Tudom, hogy az! Sajnálom! Annyira sajnálom, Harry, kérlek, csak beszélj hozzám – könyörgök. Nem tudom már tovább visszatartani a könnyeimet. – Kérlek, Harry – sírok.
- Elbasztad, Louis, annyira nagyon! – ökle a falhoz csapódik.
Tudtam, hogy ez el fog jönni, és őszintén meg vagyok lepve, hogy ilyen sokáig tartott. Hálás vagyok, hogy úgy döntött, a falat üti meg, a tégla biztosan sokkal jobban tönkre tette volna a kezét.
- Csak hagyj békén, a rohadt életbe! Menj el! – járkál fel-alá, mielőtt mindkét kezét a falhoz üti, ezúttal nem találva el a felszínét, hála Istennek.
- Szeretlek – kotyogom ki, le kell őt nyugtatnom, de egyszerűen annyira részeg és ijesztő.
- Nem úgy viselkedsz! Megcsókoltál egy másik kibaszott srácot! Aztán a kurva házamba hozod Zaynt!
A szívem meginog Zayn nevének említésére. Harry megalázta őt.
- Tudom… sajnálom – küzdök az ösztönnel, hogy képmutatónak nevezzem őt. Igen, tudom, hogy amit tettem, az helytelen volt, nagyon helytelen, de én már megbocsátottam neki, amiért többször is megbántott.
- Tudod, milyen kibaszott őrültté, mennyire nagyon kibaszott dühössé válok, amikor bárki mással látlak, erre te mész és ezt a szart csinálod!
- Azt mondtam, hogy sajnálom, Harry… még mit…
Felborítja a széket, aztán ütögetés hallatszik az ajtón. Nagyszerű, most már a szomszédok is részt fognak venni ebben.
- Harry! Istenre esküszöm, ha bántod őt! – ez Zayn. Tényleg halálvágya van.
- Öt kurva másodperced van, hogy elmenj, Zayn, vagy Isten engem úgy segéljen, kibaszottul megöllek! – ordítja Harry. A nyakában lévő erek sötétlilává válnak, és egy szörnyeteghez kezd hasonlítani.
- Nem megyek el, nyisd ki az ajtót vagy hívom a zsarukat! – provokálja Zayn.
- Mondd neki, hogy menjen el most – utasítja Harry.
- Zayn… minden rendben. Csak menj, kérlek. Semmi gond. Majd holnap felhívlak.
Harry az ajtó felé indul, mire a kezembe fogom a pólóját.
- Nem fog felhívni, az időd pedig lejárt – figyelmezteti Harry, majd kihúzza magát szorításomból, és megfogja a kilincset.
- Ne, Harry, vagy ide fognak jönni a rendőrök – könyörgök neki. – Csak adj nekem két percet, ennyi és el fog menni – felelem.
- Alig ismered őt, ki a fasznak képzeli magát, hogy idejön és megpróbálja az istenverte megmentőt játszani?
- Egy perc, ennyi és el fog menni. Csak maradj itt, kivéve, ha azt akarod, hogy letartóztassanak.
- Egy perc – csattan fel. Utálom őt, amikor ilyen.
Amikor kinyitom az ajtót, Zayn a folyosón járkál.
- Nem kellene itt maradnod, ő egy kibaszott pszichopata – mondja. Becsukom az ajtót, és imádkozom, hogy Harry ezt nem hallotta meg.
- Nem, nem az.
- De igen, az, minden szart összezúz. Hallom.
- Ő mérges, részeg és mérges.
- Pontosan, kitudja, mire képes.
- Semmit nem csinálna velem.
- Ezt nem tudhatod – szemei tele vannak aggodalommal, de nem tetszik, ahogy Harryről beszél.
- Nagyra értékelem, hogy aggódsz értem, de jobban ismerem Harryt, mint bárki más, semmit nem fog tenni a kiabáláson és a dolgok összetörésén kívül. Kérlek, csak menj haza, tudom, hogy jó szándékaid vannak, de tényleg képesnek kell lennem lenyugtatni őt, és most nem segítesz ebben. Tényleg sajnálom, de kérlek, menj.
Szörnyen érzem magam, amiért azt mondom neki, hogy menjen el, főleg miután Harry olyan kegyetlen volt hozzá, de nem jó ötlet neki, hogy maradjon. Hallom Harry csizmáit a lépkedni a padlón, és még egyszer könyörgök Zaynnek.
- Rendben, elmegyek. Össze kell szednie magát. Mindkettőtöknek – feleli Zayn halkan.
- Tudom – értek vele egyet, aztán visszasétálok a lakásba.
- Elment? – kérdezi Harry.
- Igen, elment.
- Meg vagyok lepve, hogy nem mentél el vele.
- Hagyd abba.
- Elbasztad.
- Sajnálom, Harry, nem gondolkoztam tisztán – beszélek olyan gyengéden és lassan, amennyire csak tudok.
- A sajnálat nem törli ki a képet a fejemből. Ez minden, amit látok – túr bele a hajába. Felé sétálok, és közvetlenül elé állok. Whiskytől bűzlik.
- Akkor nézz rám, nézz rám – bátran az arcára teszem a kezeimet, kényszerítve őt, hogy egyenesen rám nézzen.
- Megcsókoltad őt, megcsókoltál valaki mást – hangja sokkal halkabb, mint másodpercekkel ezelőtt volt.
- Tudom, hogy megcsókoltam, és annyira sajnálom, Harry. Nem gondolkoztam. Tudod, mennyire irracionális tudok lenni.
- Ez nem mentség.
- Tudom, bébi, tudom – remélem, hogy ezek a szavak meglágyítják őt.
- Fájt – feleli, véreres szemei megenyhülnek.
Fáj a mellkasom, mert úgy hangzik, mint egy gyerek, egy magányos, szomorú gyerek. Nem tehetek róla, de elképzelem Harryt gyerekként, elrejtőzve, miközben a szülei az apja alkoholizmusán veszekednek.
- Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg.
- Jobban tudhattam volna, mint hogy barátom legyen, nem mintha valaha is akartam volna egyet, de ez az, ami akkor történik, amikor az emberek járnak… vagy összeházasodnak. Ez az a fajta szarság, amiért egyedül kell lennem. Nem akarok ezen keresztülmenni – húzódik el tőlem.
- Nem fog újra megtörténni, soha nem csinálok még egyszer semmi ilyesmit.
- Ez nem számít, Lou, az egyikünk fog. Ez az, amit az emberek csinálnak, amikor szeretik egymást. Megbántják egymást, aztán szakítanak vagy elválnak. Én nem akarom ezt nekünk, neked.
- Ez nem fog megtörténni velünk. Mi mások vagyunk.
- Ez mindenkivel megtörténik, nézd meg a szüleinket.
- A szüleink csak a rossz emberrel házasodtak össze, ennyi. Nézd meg Karent és az apukádat – megkönnyebbült vagyok, hogy Harry már sokkal nyugodtabb.
- Ők is el fognak válni.
- Nem, nem hiszem, hogy el fognak.
- Én igen. A házasság annyira elbaszott fogalom, hé, valamennyire kedvellek, szóval költözzünk össze és írjunk alá pár papírt, megígérve, hogy soha nem hagyjuk el a másikat, még akkor is, ha nem fogjuk hozzá tartani magunkat amúgy se. Miért tenné meg ezt bárki önként? Miért akarod lekötni magadat egy személyhez örökre?
Nem vagyok mentálisan felkészülve arra, hogy feldolgozzam azt, amit az előbb mondott nekem. Nem lát velem egy jövőt? Csak azért mondja ezt, mert részeg. Igaz?
- Tényleg azt akarod, hogy elmenjek? Ez az, amit akarsz, hogy véget vessünk ennek most? – kérdezem, egyenesen a szemeibe nézve. Nem válaszol nekem. – Harry?
- Nem… baszki… nem, Louis. Szeretlek. Annyira kurvára szeretlek, de te… amit tettél, az annyira helytelen volt. Megfogtál minden egyes dolgot, amitől félek, és egy cselekedetben életre hívtad őket – szemei elkezdenek könnyezni, a mellkasom pedig beomlani.
- Tudom, hogy ezt tettem, szörnyen érzem magam, amiért megbántottalak.
- Valaki olyannal kellene lenned, mint Natalie.
- Senkivel sem akarok lenni, kivéve téged – törlöm meg a szemeimet.
- Félek, hogy majd fogsz.
- Félsz, hogy majd mit fogok? Elhagyni téged Natalie-ért?
- Nem pontosan érte, de valaki olyanért, mint ő.
- Nem fogom ezt tenni. Harry, téged szeretlek. Senki mást, téged szeretlek. Mindent szeretek veled kapcsolatban, kérlek, ne kételkedj magadban – fáj arra gondolni, hogy ő így érez.
- El tudnád nekem mondani őszintén, hogy nem azért kezdtél el velem találkozgatni, hogy feldühítsd anyukádat?
- Mi? – Harry válaszra vár. – Nem, persze hogy nem. Az anyámnak semmi köze hozzánk. Azért szerettem beléd, mert… nos, mert nem volt választásom. Nem tehettem róla, megpróbáltalak nem szeretni amiatt, hogy mit gondol majd anyám, de soha nem volt választásom. Mindig is szerettelek, akár akartalak szeretni, akár nem – mondom neki.
- Persze.
- Mit tehetek, hogy meglásd ezt?
Mindazok után, amiken keresztülmentem érte, hogy gondolhatja azt, hogy azért vagyok vele, mert ez egy mód lenne arra, hogy lázadjak az anyám ellen?
- Ne csókolj meg más srácokat talán.
- Tudom, hogy bizonytalan vagy, de tudnod kellene, hogy szeretlek. Az első naptól kezdve harcolok érted, az anyámmal, Natalie-val, mindenkivel.
- Bizonytalan? Én nem vagyok bizonytalan. Nem fogok ülni és hagyni, hogy játszanak velem, mint egy kibaszott bolonddal.
- Azon aggódsz, hogy játszanak veled? – kezdek mérges lenni.
Tudom, hogy amit csináltam, az helytelen, de Harry sokkal rosszabbat tett velem. Ő tényleg játszott velem, mint egy bolonddal, én pedig megbocsátottam neki.
- Ne kezd el ezt a szarságot velem – morogja.
- Már olyan hosszú utat tettünk meg, olyan sok mindenen mentünk keresztül, Harry. Ne engedd, hogy egy hiba elvegye ezt tőlünk – soha nem gondoltam, hogy én leszek az, aki bocsánatért könyörög.
- Te csináltad ezt, nem én.
- Ne legyél már ilyen hideg hozzám. Te is egy csomó dolgot tettél velem – csattanok fel.
A harag visszatér az arcába, aztán elviharzik tőlem.
- Tudod mit? Sok dolgot csináltam, de te megcsókoltál valakit pontosan előttem.
- Ó, úgy érted, mint az az este, amikor Molly az öledben volt és megcsókoltad előttem?
- Nem voltunk együtt akkor.
- Talán neked nem, de én azt hittem, hogy igen.
- Kurvára nem számít, Louis.
- Szóval akkor azt mondod, hogy nem fogod hagyni ezt?
- Nem tudom, hogy mit mondok, de kezdesz az idegeimre menni.
- Szerintem menned kéne aludni – ajánlom.
A megértés pillantásainak ellenére, ami megjelent az elmúlt pár percben, világos, hogy arra van beállítva az agya, hogy kegyetlen legyen.
- Szerintem nem kellene megmondanod nekem, hogy mit csináljak.
- Tudom, hogy dühös vagy és megbántott, de nem beszélhetsz így velem. Ez nem helyes és nem fogok beletörődni ebbe. Akár részeg vagy, akár nem.
- Nem vagyok megbántva – vet rám haragos pillantást.
Harry és az ő büszkesége.
- Az előbb mondtad, hogy igen.
- Nem, nem mondtam, ne mondd meg nekem, hogy én mit mondtam.
- Oké – adom be a derekam.
Kimerült vagyok, és nem akarom meghúzni a gránáton lévő fület, ami Harry. A kulcstartóhoz sétál, majd leveszi a kulcscsomóját, miközben elbotladozik, hogy megfogja a csizmáját.
- Mit csinálsz? – sietek oda hozzá.
- Elmegyek, minek néz ki?
- Nem mész el, már ittál. Sokat – a kulcsaiért nyúlok, de a zsebébe csúsztatja őket.
- Leszarom, több italra van szükségem.
- Nem! Nincs rá szükséged. Már eleget ittál, és összetörted az üveget – megpróbálok a zsebébe nyúlni, de megfogja a csuklómat, mint azt már számtalan alkalommal tette. Ezúttal ez más, mert annyira dühös, és egy másodpercre elkezdek aggódni.
- Engedj el – provokálom őt.
- Ne próbálj meg megállítani abban, hogy elmenjek, és elengedlek – ő nem enyhül, én pedig megpróbálok nem érintettnek tűnni.
- Harry… bántani fogsz.
Tekintete találkozik az enyémmel, aztán gyorsan elenged. Felemeli a kezét, mire összerezzenek, eltávolodva tőle. Kezét a hajához teszi, és szemeiben pánik villan fel.
- Azt hitted, hogy meg akarlak ütni? – majdnem suttogja, én pedig tovább hátrálok.
- Én… nem tudom, megijesztesz – tudtam, hogy nem fog bántani, de ez a legkönnyebb mód arra, hogy visszahozzam őt a valóságba.
- Tudnod kellene, hogy nem bántanálak. Még akkor sem, ha valószínűleg kellene – vet rám haragos pillantást.
- Ahhoz képest, hogy annyira utálod az apádat, tutira nincs semmi problémád azzal, hogy úgy viselkedj, mint ő – köpöm a szavakat.
- Baszd meg, egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő! – kiabálja.
- De igen, olyan vagy! Seggrészegre ittad magad, és otthagytál a buliban! A nappaliban lévő dekorációnk felét összetörted, beleértve a kedvenc lámpámat! Úgy viselkedsz, mint ő… a régi ő.
- Igen, nos, te meg úgy viselkedsz, mint az anyád. Egy elkényeztetett, sznob kis ribanc – húzza gúnyos mosolyra a száját, mire eláll a lélegzetem.
- Ki vagy te? – kérdezem, és megrázom a fejemet.
Nem akarok többet hallani tőle, és tudom, hogy ha folytatjuk a vitatkozást, amíg ilyen részeg, az nem fog jól végződni. Megfordulok, hogy elsétáljak tőle. Tiszteletlenségét egy teljesen új szintre emelte.
- Louis… én… – kezdi el.
- Ne – köpöm a szavakat, aztán a folyosó felé indulok.
El tudom viselni a durva megjegyzéseit, el tudom viselni, hogy kiabál velem, mert a pokolba is, kellően rászolgáltam, de nem tetszik, ahogy ma este viselkedik, és mindkettőnknek szüksége van a távolságra, mielőtt az egyikünk valami még rosszabbat mond.
- Nem gondoltam komolyan – feleli, majd követ végig a folyosón.
Becsukom az ajtót, és bezárom magam mögött. Talán nem tudjuk ezt rendbe hozni. Talán ő túl dühös, én pedig túl irracionális vagyok, túlfeszítem a húrt nála, és ő is ugyanezt teszi velem.
Nem, ez nem igaz. Jók vagyunk egymásnak, mert hajtjuk egymást. Az összes veszekedés és köztünk lévő feszültség ellenére van szenvedély. Olyan sok szenvedély, hogy az majdnem megfullaszt, maga alá húz, és ő az egyetlen fény, az egyetlen, aki megment, függetlenül attól, hogy ha ő az, aki halálra ítél. Mindennél jobban szeretem őt, és ő is engem. Nem számít, milyen szörnyű dolgokat mondott ma este haragjában, tudom, hogy szeret. Olyan sokat változott értem, ő már nem ugyanaz, aki korábban volt. Kiöntötte a szívét azzal, hogy megírta nekem azt a levelet, és nem hibáztatható a ma esti veszekedésért.
- Lou, nyisd ki az ajtót – kopogtat Harry gyengéden a fán.
- Csak menj aludni, kérlek – sírom.
- A fenébe, Louis! Nyisd ki az ajtót most, sajnálom, oké? – kiabálja, aztán elkezdi verni az ajtót.
Imádkozva, hogy nem fog áttörni az ajtón, kényszerítem magamat, hogy felkeljek a padlóról, átsétálok a szekrényhez, hogy áttúrjam az alsó fiókomat. Amikor meglátom a papír fehérségét, megkönnyebbültség áraszt el, majd bemegyek a mosdóba, és becsukom az ajtót. Ahogy elkezdek olvasni, a dübörgés az ajtón elnyomódik, nem létezik többé. A mellkasomban lévő fájdalom feloldódik a fejfájásommal együtt. Semmi sem létezik, kivéve ezt a levelet, ezeket a tökéletes szavakat az én tökéletlen Harrymtől.
Újra és újra elolvasom, amíg a könnyeim el nem állnak a folyosóról jövő zajjal együtt. Kétségbeesetten remélem, hogy nem ment el, de nem fogok kimenni, hogy megtudjam. A szívem és a szemeim túl nehezek, le kell feküdnöm.
Magammal véve a levelemet, az ágyhoz vonszolom a testemet még mindig a ma esti ruháimat viselve. Végül elalszom, és Harryről álmodom, ahogy leírta azokat a szavakat egy üres lapra egy hotelszobában.

Amikor reggel felébredek, összehajtom a levelet és visszateszem az alsó fiókomba, mielőtt kinyitom a hálószobaajtót. Harry a folyosón alszik, összegömbölyödve a betonpadlón. Nem tudom, hogy fel kellene-e ébresztenem őt, így otthagyom, hogy kialudja részegségét.
Mire a délután elérkezik, átöltözöm, melegítőt és Harry egyik régi pólóját veszem fel. Veszekedés vagy sem, kiérdemeltem, hogy a rohadt ruháit hordjam. Az idegeim majdnem tönkremennek, miközben kisétálok a hálószobából. A folyosó üres, a nappaliban lévő rendetlenség pedig teljesen fel van takarítva. A pohárból egy darab üvegszilánk se maradt a padlón. A szobában citrom illat van, és a barna whisky már nincs szétfröccsenve a falon. Meg vagyok lepve, hogy Harry egyáltalán tudta, hol tároljuk a tisztítót.
- Harry? – szólítom, hangom rekedt a tegnap esti sok kiabálástól.
Nincs válasz.
Átsétálok a konyhaasztalhoz, amin egy kis papír van, kézírással rajta.
„Kérlek, ne menj el, hamarosan visszajövök.” Írta Harry.
Ezerkilónyi nyomás tűnik el a mellkasomról, majd készítek egy csésze kávét, és leülök az asztalhoz, hogy várjak a visszatérésére.

18 megjegyzés:

  1. Hát én...szóval...én... wow... :D nem találok szavakat, ez igen! Ez a történet annyira jó, hogy az már lehetetlen! Kikészít minden egyes részével!
    Őszintén megmondva, majdnem elsírtam magam Harry mondatainál, rohadtul sajnálom szegény :'( Tudom, hogy sok szörnyűséget művelt Louval, de meg akar változni, és igazán szereti... A szívem tört össze...
    "Semmi sem létezik, kivéve ezt a levelet, ezeket a tökéletes szavakat az én tökéletlen Harrymtől." ettől végem... tökéletes szavak, tökéletlen Harrymtől <3 nem tudom miért, de ez nagyon megfogott!
    Hát ez pontosan olyan volt, mint amilyennek mondtad "érzelmi hullámvasút" de ez a történet ezért is jó! Imádom, egyszerűen váááá!! Kedvencem, és ezekért érdemes várni a péntekeket!! <3
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után, izgatottan várom a következőt!!
    Köszönöm, hogy fordítod, imádlak <3
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, ezt a történetet olvasva nem unatkozhat az ember, mindig történik valami.
      Teljesen megértem, mi nem is tudhatjuk igazán, mennyi félelme van ezzel az egésszel kapcsolatban szegénykénknek.
      Tökéletlen Harry, de valahogy mégis tökéletes ♥
      Bizony, és örülök, hogy ennyire tetszik :)
      Egy hét múlva ki fog derülni, csak ennyit mondhatok ;)
      Nagyon szívesen, én is! ♥ Xx

      Törlés
  2. Szentséges jóisten drágám!
    Mi a fene folyik itt? Én nem tudom. Össze vagyok zavarodva. És nem a rész miatt. Az érzéseim miatt a fiúkkal kapcsolatban. Harry legelőször elkövetett egy nagyon nagy hibát, ami már régen volt. Louis most elkövetett egy kisebb hibát, ami meg Hazz szemében nagyon nagy dolog. Most nem tudom, kire kéne haragudnom, kire nem ezek után.
    A veszekedésnél Harry-nek nem szabadott volna EZT a dolgot mondania. Nagyon nem!
    Remélem minden megoldódik. Nagyon várom a kövit!:)
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen érthető a zavartságod a történtek ismeretében. Mindketten hibáztak, mi meg nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most ki is a hibás... Valószínűleg most mindketten.
      Hát igen, az talán már túlzás volt, bár Lou se kímélte őt. Jaj, nehéz itt valamelyikük mellé állni...
      A következőből kiderül ;)
      xoxo

      Törlés
  3. Wow....csak ennyi. Az agyam ki kapcsolt ettol a sok erzelemtol....jaaa es a szivem osszetort amit remelem ez a ket jo madar ujra ossze rak. Szeretlek. <3 Koszonom hogy forditod. Fel dobod vele napjaimat :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy ilyen fejezet után nem is csodálom... Össze fogják rakni, nekem elhiheted ;) Én is, és nagyon szívesen! :D ♥ Xx

      Törlés
  4. ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
    Eddig jó, csak ne legyen rossz !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, jövőhéten kiderül, hogy mi is lesz pontosan :) xoxo

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Egy ilyen rész után ezen nem is lepődöm meg :D Xx

      Törlés
  6. Na, hupsz, tegnap kiment a fejemből, hogy nekem még olvasnom kéne, pedig még reggel bennem is volt, szóval bocsii, de gondolom megszoktad nálam, hogy nem mindig pénteken írok:DD
    Szóvaaal
    ÁÁÁÁÁÁ
    Imádtam. Nekem tetszett még így is. Azt hittem, hogy még van tovább, és nem így lesz abbahagyva rész, de sajnos igen.
    Borzasztó, hogy így írják meg, befejezetlenül, de megbékélek vele, mert ugye kell az izgalom:D
    Annyira imádom, most nem tudok igazán mondani rájuk valamit is, mert Louis próbálkozik, de én sem bocsátanék meg egyből, Harry édes volt a végen bár előtte. Durva volt a megjegyzés a szülőkről, szerintem Louisnak sem kellet volna ezt mondani, nemhogy Harrynek.
    Jaj, Zayn, most kicsit, picikét szánalmas volt, hogy érted, de azért közben aranyos is csak, hát khm.
    Várom várom a részt.:D

    Puszi
    xxx
    Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi probléma, itt bármikor bármelyik részhez lehet írni, szóvak ne aggódj :D
      Örülök, hogy tetszett. Hát igen, ezek a függővégek már csak ilyenek, muszáj megbarátkozni velük egy kicsit :D
      Teljesen egyetértek, azok a megjegyzések egy féltől sem kellettek volna, de Harryé talán egy fokkal durvább volt.
      Hősködni akart szegény, ez most jött össze, de azért igen, aranyos volt :D
      Jövőhéten hozom :)
      xoxo

      Törlés
  7. Atyaságos Úr Isten
    Jó ég ez ez wáh.... No comment juhh ez már hiányzott vagyis nagyon jó volt a nyugalom meg minden de ezektől az eseményektől nem sablonos hanem különleges a sztori ez annyira de annyira jó volt...
    Megijjesztett Hazz de tudom hogy nembantaná Lout és ezt neki tudni kellene
    Lou... Ne legyél megsértődött mert miattad lett dühös Hazz és ráadásul részeg volt lehet hogy így jobb volt mert elment Lou aludni Hazz kitakaritott és kijozanodott....
    Meghalok jó Zayn kedves akart lenni de az Istenit ne szóljon már bele nem az ő dolga na.....
    Imádom imádom imádom
    Meghalok
    Várom a kövit megfogok sztem bolondulni de várom
    Szeretünk
    Meli *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egy ideig jó a nyugalom, aztán viszont nem árt, ha van egy kis izgalom. Bár egy idő után majd szerintem már mindenki a nyugalmat szeretné inkább :D
      Bizony, fizikailag sosem bántaná őt szándékosan, ez nagyon fontos.
      Megint csak egyet kell értenem, most nem igazán van joga megsértődnie Louis-nak, és igen, így jobban jártak.
      Pontosan, nagyon édes Zayn meg minden, de tudnia kell a határokat.
      Örülök, hogy tetszik :)
      Ó, mindjárt itt lesz már :D
      Én is titeket! :) xoxo

      Törlés
  8. Huhaaa
    Na, szóval.
    Az előző részhez nem komiztam, szóval az annak szánt véleményem is ide írom.
    Én tökre kiakadtam, mikor megtudtuk, hogy Zaynnek bejön Louis.. akkor most az nem is a fogadás miatt volt? Jézusom... És még most is rendületlenül itt állt az ajtóban, mert féltette Lout.. hát, pedig én azt hittem az első évad elolvasása után, hogy nem nagyon lesz szó többet Zaynről, de szerintem tévedtem.. sőt, biztos. Főleg ha igaz az, hogy Zayn érez valamit. Bár én nem bánom, imádom a drámát, és Zouis a 2. kedvenc párosom.. :3
    Azért Harry is kicsi csíra, mert ő véleményem szerint durvább dolgokat csinált, mint Louis (persze azért ő se álszent), és mégis tök ideges volt, és az ő ostobaságaira, meg azt mondta, hogy nem számít..
    Jó persze, ez így érthető volt, hogy be volt baszva, de akkor is.
    Azért örülök, hogy a vége a résznek kicsit nyugodtabb lett.
    Nagyon várom a kövit! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, szerintem Zaynnek mindig is bejött Lou, csak ugye Louis mindig Harryt fogja jobban szeretni (ezt nem árt, ha észben tartjuk majd a későbbiek folyamán). Ó, nem, még a 3. évadban is találkozunk Zaynnel, és még ebben az évadban is még később, ennyit mondhatok :D Jaj, ha szereted Zouis-t, akkor tutira lesz egy rész, ami elnyeri a tetszésedet ;)
      Ez is jogos. Most ez Lou hibája volt, Harry viszont durvább dolgokat csinált, szóval nem könnyű itt igazat adni valakinek... Leginkább mindketten elrontották.
      Igen, amilyen eseménydús volt a rész, a vége legalább egy kicsit nyugisabb lett :D
      Nemsokára hozom :) Xx

      Törlés
  9. Nagyon jó lett sajnos én nem tudok ilyen ódákat áradozni mert nincsenek a részre de szinte semelyikre szavaim :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Jaj, semmi gond, nem mindig könnyű megtalálni a szavakat egy-egy fejezetre :D Xx

      Törlés