2016. február 26., péntek

Chapter 154

Helló! :)
Az előző részek izgalmai és eseményei után most végre jön a nyugalom, és Harry is elismeri a hibáit (ez nagy szó nála), ennyit mondhatok így előre. Kíváncsi vagyok a véleményeitekre :) Remélem, bírjátok még a suli fáradalmait, nemsokára itt a jó idő és a tavaszi szünet is, úgyhogy hajrá! :D ♥ Jövőhéten hozom az újat.
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 154
 
Olyan érzés, mintha órák telnének el, mire Harry hazajön. Már lezuhanyoztam, feltakarítottam a konyhát és ötven oldalt olvastam a Moby Dick-ből a nook-omon. Az idő nagy része azzal telt el, hogy viselkedésének minden lehetőségén gondolkoztam, és azon, hogy mit fog mondani. Azt állítja, nem akarja, hogy elmenjek, szóval ez egy jó dolog. Igaz? Nagyon remélem. Az egész éjszaka egy homály, de emlékszem a kulcsfontosságú pontokra.
Harry túlságosan részeg volt, dühös és agresszív. Én okoztam ezt magamnak azzal, hogy irracionális voltam és megcsókoltam azt a srácot Harry előtt, de azt kívánom, bárcsak megértőbb lett volna ittas állapotommal. Viszont Harry és a megértés két olyan dolog, ami tipikusan nem jár együtt. Csak azt akarom, hogy megbocsásson, annyit fogok hason csúszni, amennyit csak kell.
Amikor meghallom a bejárati ajtó kattanását, azonnal megnyugszom. Minden, amit terveztem, hogy mondani fogok neki, eltűnik az agyamból, leteszem a nook-ot az asztalra és felülök a kanapén.
Amikor Harry átsétál az ajtón, szürke melegítő felsőt és a jellegzetes fekete farmerját viseli. Nem szokta elhagyni a házat semmiben, kivéve feketében és alkalmanként fehérben, szóval a kontraszt egy kicsit furcsa, de a melegítő felsőtől valahogy fiatalabbnak néz ki. Haja rendezetlen és el van húzva a homlokáról, szemei alatt pedig sötét karikák vannak. A kezében egy lámpa van, más, mint amit összetört tegnap este, de nagyon hasonló.
- Szia – feleli, majd nyelvét végighúzza az alsó ajkán, mielőtt ajakpiercingjét a fogai közé veszi.
- Szia – motyogom viszonzásul.
- Hogy… hogy aludtál? – kérdezi.
Felállok a kanapéról, miközben ő a konyha felé sétál.
- Jól… – hazudom.
- Az jó – mondja.
Nyilvánvaló, hogy mindketten nagyon finoman lépkedünk, félve, hogy a rossz dolgot mondjuk.
Harry a pultnál áll, én pedig a hűtő közelében maradok.
- Én, uhm… vettem egy új lámpát – biccent a kezében lévő lámpa felé, mielőtt leteszi azt a pultra.
- Szép – ideges vagyok, nagyon ideges.
- Nem volt olyanjuk, mint amilyen a miénk volt, de… – kezdi el.
- Annyira sajnálom – bököm ki, félbeszakítva őt.
- Én is… vagyis nagyjából.
- Nagyjából?
- Igen… úgy értem, sajnálom egy részét, de a legtöbbjét nem.
- Oké… – meg akarom kérni őt, hogy részletesen fejtse ki, de úgy döntök, hogy nem. – Nos, én sajnálom az egészet, annyira sajnálom. Nem úgy kellett volna történnie a tegnap estének – felelem.
- Az enyhe kifejezés.
- Szörnyű este volt. Hagynom kellett volna, hogy megmagyarázd, mielőtt megcsókoltam valakit, hülyeség és éretlenség volt tőlem.
- Igen, az volt. Nem kellett volna megmagyaráznom, neked kellett volna megbíznod bennem, nem pedig következtetésekbe ugranod – könyökeit maga mellé teszi a pulton, míg én az ujjaimmal babrálok, megpróbálva nem felpiszkálni a körmeim körül lévő bőrt.
- Tudom. Sajnálom.
- Hallottalak az első tíz alkalommal is, Lou.
- Meg fogsz bocsátani nekem? Arról beszéltél, hogy kirúgsz.
- Nem beszéltem arról, hogy kirúglak, csak azt mondtam, hogy a kapcsolatok nem működnek – von vállat.
Egy nagy részem imádkozott, hogy ne emlékezzen azokra a dolgokra, amiket tegnap este mondott. Lényegében azt mondta nekem, hogy a házasság hülyéknek való, és hogy egyedül kellene lennie.
- Mit mondasz?
- Csak ezt.
- Csak ezt mit? Azt hittem… – nem tudom, mit mondjak. Azt hittem, az új lámpa az ő módja volt a bocsánatkérésre, és hogy másként érezte ma reggel, mint tegnap este.
- Mit hittél?
- Hogy azért nem akartad, hogy elmenjek, mert akkor akarsz beszélni róla, amikor hazaérsz.
- Most beszélünk róla.
- Szóval mi, akkor nem akarsz már velem lenni? – nő egy gombóc a torkomban.
- Nem ezt mondom, gyere ide – feleli, széttárva karjait.
Csendben maradok, miközben átsétálok a kis konyhánkon és közelebb lépek hozzá. Harry türelmetlen lesz, és amikor elég közel érek, a mellkasához húz, karjait a derekam köré fonva. Fejem a mellkasán pihen, melegítő felsőjének puha pamutja még mindig hűvös a hideg téli levegőtől.
- Annyira hiányoztál – mondja a hajamba.
- Nem mentem sehova – válaszolom.
- De, igen. Amikor megcsókoltad azt a srácot, egy pillanatra elveszítettelek, az elég volt nekem. Ki nem állhattam, még egy másodpercre sem – húz közelebb.
- Nem veszítettél el, Harry. Elkövettem egy hibát, egy hibát, amit megígértem, hogy nem fogok megismételni.
- Kérlek… – kezdi el mondani, de kijavítja magát. – Ne tedd meg újra. Komolyan mondom – feleli helyette.
- Nem fogom – biztosítom őt, és komolyan is gondolom.
- Idehoztad Zaynt.
- Csak azért, mert otthagytál a bulin bármi mód nélkül, hogy hazajussak. Nem volt választásom – emlékeztetem őt.
Eddig még nem néztünk egymásra ez alatt a beszélgetés alatt, és ezt így is akarom tartani. Merész vagyok… illetve kissé merész azok nélkül a zöld szemek nélkül, amik az enyémekbe fúródnak.
- Tényleg nem adtál nekem más lehetőséget, Lou.
- Odakint vártam, azt hittem, hogy visszajössz – vallom be.
Gyengéden felemel a mellkasáról és kissé hátratart, hogy rám nézhessen. Olyan fáradtnak néz ki, tudom, hogy én is.
- Lehet, hogy rosszul kezeltem a dühömet, de nem tudtam, mi mást tehetnék – nézésének intenzitásától elmozdítom szemeimet az övéitől, és a padlóra bámulok. – Törődsz vele? – Harry hangja remeg, amikor felemeli az államat, hogy ránézzek.
- Mi?
- Zayn, törődsz vele?
Ezt nem mondhatja komolyan.
- Harry…
- Válaszolj.
- Nem úgy, ahogy feltételezed.
- Ez mit jelent? – Harry kezd ideges vagy mérges lenni, nem tudom megmondani. Talán mindkettő.
- Törődöm vele egy módon, egy baráti módon.
- Semmi több? – hangsúlya esedező, könyörög nekem, hogy biztosítsam róla, csak vele törődöm.
- Semmi több, téged szeretlek. Csak téged, és tudom, hogy valami nagy hülyeséget csináltam, de az dühből volt, és túl sokat ittam. Annak semmi köze ahhoz, hogy bárki más iránt lennének érzéseim.
- Az összes ember közül miért ő hozott haza?
- Ő volt az egyetlen, aki felajánlotta. Miért vagy vele olyan kemény? – kérdezem, és azonnal meg is bánom.
- Kemény vele? Ezt nem mondod komolyan.
- Nagyon kegyetlen voltál azzal, hogy megaláztad őt előttem.
Harry egy lépést tesz oldalra, így már nem állunk szemtől szembe. Megfordulok, hogy szemben legyek vele, ő pedig ujjaival beletúr rendezetlen hajába.
- Jobban tudhatta volna, minthogy idejön veled. Egyáltalán fel sem kellett volna ajánlania, hogy hazahoz, csak azt kapta, amit megérdemelt. Szerencséje van, hogy törött orr nélkül ment el innen.
- Megígérted, hogy kordában tartod a temperamentumodat – megpróbálok nem túllőni a célon, helyre akarom hozni, nem pedig mélyebbre ásni ezt a vitát.
- Azt tettem. Amíg meg nem csaltál és el nem jöttél a buliról Zaynnel. A szart is kiverhettem volna Zaynből tegnap este, és a pokolba is, elmehetnék most és megtehetném most – emeli fel a hangját.
- Tudom, hogy megtehetted volna, örülök, hogy nem tetted.
- Én nem, de örülök, hogy te örülsz.
- Nem akarok újra inni – mondom neki.
- Én sem, nem tudom, mi a fenét gondoltam tegnap este. Nem sokra emlékszem, de tudom, hogy szét volt verve a nappali.
- Nem szeretem, amikor olyan sokat iszol, nem vagy ugyanaz – érzem, hogy gyűlnek a könnyek, és megpróbálom lenyelni őket.
- Tudom… nem akartam odáig jutni. Csak annyira dühös voltam és… megbántott… meg voltam bántva. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam azon kívül, hogy megöljek valakit, az az volt, hogy igyak, úgyhogy lementem a Conner’s-be és megvettem a whiskyt. Nem akartam olyan sokat inni, de a fájdalom egyszerűen nem tűnt el, így folytattam – nem néz rám.
Legszívesebben lemennék a Conner’s-be és leordítanám az öreg nőt, amiért eladta az alkoholt Harrynek, de a huszonegyedik születésnapja pontosan mához egy hónapra lesz, és a tegnap esti kár már úgyis megvan.
- Féltél tőlem, láttam a szemeidben – feleli.
- Nem… nem féltem tőled. Tudom, hogy nem bántanál.
- Összerezzentél, emlékszem erre. A tegnap este nagy része homály, de erre olyan tisztán emlékszem, mint a nap.
- Csak váratlanul ért – mondom neki. Harry közelebb lép hozzám, majdnem összezárva a köztünk lévő összes távolságot.
Tudtam, hogy nem fog megütni engem, de annyira agresszívan viselkedett, és az alkohol olyan kimondhatatlan dolgokat csináltathat az emberekkel, amiket józanul soha nem tennének meg.
- Nem akarom, hogy valaha is… váratlanul érjen téged. Soha többé nem fogok úgy inni, esküszöm – teszi kezét az arcomhoz, majd mutatóujjával a halántékomat simogatja.
Semmit nem akarok mondani válaszul, ez az egész beszélgetés összezavaró és nagyon oda-vissza volt. Az egyik pillanatban azt érzem, hogy megbocsát nekem, de a következőben meg bizonytalan vagyok. Harry sokkal nyugodtabb hangon beszél, mint vártam, de a haragja éppen csak a felszín alatt van.
- Komolyan gondoltad azokat a dolgokat, amiket a házassággal kapcsolatban mondtál? – kérdezem tőle habozva, bizonytalanul, hogy akarom-e tudni a választ.
- Már tudod, hogy állok a házassággal kapcsolatban.
- Tudom, de extra… nem tudom… extrán ellene voltál – hangom nyafogásként jön ki, annak ellenére, mennyire közömbösen próbáltam hangzani.
- Ne beszéljünk erről. Beszéljünk arról, hogy mi lesz ezután – kezét elmozdítja arcomról az államhoz. – Nem akarok az a srác lenni, és határozottan nem akarok olyan lenni, mint az apám. Nem kellett volna olyan sokat innom, de neked sem volt igazad – feleli.
- Én… – kezdem el mondani, de Harry elcsendesít.
- Azonban én egy listányi szarságot csináltam… egy egész könyvnyi szarságot veled, és te mindig megbocsátasz nekem. Sokkal rosszabbakat tettem, mint te, így tartozom neked azzal, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy hagyjam ezt és megbocsássak neked. Nem fair tőlem veled szemben, hogy olyan dolgokat várjak el tőled, amiket én nem tudok viszonozni. Tényleg nagyon sajnálom, Lou, mindent tegnap este. Egy kibaszott idióta voltam.
- Én is az voltam. Tudom, milyen érzés neked, ha más srácokkal vagyok, és nem kellett volna ezt ellened használnom haragból. Legközelebb megpróbálok gondolkozni, mielőtt cselekszem, sajnálom.
- Legközelebb? – jelenik meg egy kis mosoly Harry ajkain. Olyan gyorsan változik a hangulata.
- Akkor rendben vagyunk? – kérdezem.
- Ez nem csak rajtam múlik.
- Azt akarom, hogy rendben legyünk – létesítek vele szemkontaktust.
- Én is, bébi, én is – megkönnyebbültség áraszt el szavaitól, és még egyszer a mellkasához hajolok.
Tudom, hogy sok dolog szándékosan kimondatlan maradt, de egyelőre eleget oldottunk meg.
- Nem foglak még egyszer úgy nevezni – nyom egy csókot a fejem tetejére, mire a szívem megremeg.
- Köszönöm.
- Remélhetőleg a lámpa kompenzálja – hallom a humort a hangjában, és úgy döntök, belemegyek.
- Talán, ha ugyanazt a lámpát sikerült volna megvenned – mosolyodom el, ő pedig ugyanolyan szórakozottan néz le rám.
- Kitakarítottam az egész nappalit – mosolyodik el.
- Te voltál az, aki szétverte.
- Akkor is, tudod, hogy állok a takarítással – karjait szorosabban fonja össze körülöttem, megölelve.
- Én nem takarítottam volna fel azt a rendetlenséget, otthagytam volna – mondom neki.
- Nem, nem hagytad volna.
- De, igen.
- Az őrületbe kergetett volna, kizárt, hogy otthagytad volna – kuncog fel. Tudom, hogy igaza van, így csak vele nevetek. – Féltem, hogy nem leszel itt, amikor hazajövök – feleli Harry. Felnézek rá, ő pedig lenéz rám.
- Nem megyek sehova – mondom neki, és imádkozom, hogy igaz is legyen.
Harry beszéd helyett az enyémhez nyomja ajkait.

18 megjegyzés:

  1. Megint egy csodálatos részt olvashattam. :-) Köszönöm. Csak így tovább :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és nagyon szívesen! :) Próbálom a lehető legjobban :D Xx

      Törlés
  2. úristeen *-*
    ez olyan aranyos, nem gondoltam hogy harry lámpát vesz:D
    nagyon jó, siess <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tud ő még meglepetéseket okozni nekünk :D
      Jövőhéten hozom :) Xx ♥

      Törlés
  3. Ahwww...ez olyan cukorborso lett. Imadtam.kell most resz uristen aaahhh...imadom Hazz Lou...csucsok vagytok :-D <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megérdemeltünk egy ilyen cuki részt az előzőek után :D Örülök, hogy tetszett :) Xx

      Törlés
  4. Ez olyan aranyos lett :3 annyira kellett, mert már kivoltam... Hogy lehetnek ilyen kis mukik? :D Megeszem mindkettőt <3
    Harry lámpát vett istenem :3 Kitakarított is aww, olvadok :3
    Imádom őket <3
    Várom a kövit, puszii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az előző izgalmak után megérdemlünk már egy kis nyugalmat, bizony :D
      Tud ő, ha nagyon akar :D
      Cukikák :3
      Jövőhéten hozom :) Xx ♥

      Törlés
  5. Szioo!
    Egyszerűen kellett most egy ilyen resz, mindenféle vita és veszekedés nélkül! Milyen aranyos volt Hazz, hogy vett egy lámpát.:3 1perc néma csend azért, mert Harry bevallotta a hibáit. Azt hittem, elkezdenek veszekedni és megint lesz valami, de szerencsére minden a legnagyobb rendben ment.
    Nagyon várom a kovit, imádtam!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Egyetértek, a korábbi fejezet után ez már járt nekünk. Képes azért Harry ilyen cuki dolgokra, ezt már nem is először bizonyította. Az 1 perces csendet pedig megérdemli Harry :D Bizony, szerencsére most meg tudták oldani rendesen a problémát.
      Jövőhéten itt lesz, örülök, hogy tetszett :)
      xoxo

      Törlés
  6. Szia:)
    Édes rész lett
    Holnap után remélhetőleg hosszabb kommentet írok:D
    Addig is ölellek

    xxx
    Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett :)
      Hát, ez nemsokára ki fog derülni :D
      Én is!
      xoxo

      Törlés
  7. nagyon jó imádom fügője lettem ennek a blognak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :) Ennél a sztorinál ez könnyen megesik :D Xx

      Törlés