2016. március 4., péntek

Chapter 155

Sziasztok! :)
Egy újabb hét telt el, tehát itt az újabb rész. Ebben végre nyugalom van, és... khm, szeretni fogjátok a végét, de ki lesztek akadva, hogy pont ott a vég, ebben biztos vagyok :D Kíváncsi vagyok a véleményeitekre :D És a közepe-vége felé zárójelbe tettem, hogy OCD, ez konkrétan az a kényszerbetegség, amiről Harry beszél. A biztonság kedvéért írtam oda, mert ezt szerintem nem mindenki ismeri. De pl. aki nézte/nézi a Glee-t, abban Emma Pillsbury-nek is ilyen betegsége van, nem tudom, ez segít-e valamennyire :D Jövőhéten hozom a következőt, szokás szerint.
Kellemes olvasást! :) Xx

Ui.: Több mint 90.000 kattintás, nagyszerűek vagytok! ♥



Chapter 155

- Micsoda módja annak, hogy elkezdjük az újévet – mondja Harry, amikor elhúzódik a csókunkból. Homlokát az enyémnek döntve pihenteti.
- Igen – felelem csendesen.
Örülök, hogy kezdünk jobbak lenni a másikkal való kommunikálásban, és sikerült megoldani egy hatalmas konfliktust anélkül, hogy a másikkal kiabáltunk volna, legalábbis amikor józanok voltunk. Nem számítom bele a tegnap estét.
- Tényleg nagyon sajnálom, annyira sajnálom, hogy azokat a dolgokat mondtam – feleli.
- Én is – el akarom mondani neki, hogy mennyire szeretem őt és mennyit jelent nekem, mennyire sajnálom, amit tettem, és hogy nincs oka arra, hogy bizonytalan legyen, de mi van, ha az egészet rosszul gondolom? Mi van, ha nem annyira bizonytalan, mint amennyire én azt hiszem?
- Készen állsz, hogy újra órákra járj hétfőn? – kérdezi.
- Igen, már egy ideje nem voltam. Vagyis rendes órán nem, szóval furcsa lesz nem csak leadni a munkámat és eljönni.
- Én sokkal inkább leadnám a munkámat, mint hogy egy unalmas előadáson üljek – dől a pultnak, de egyik kezét a csípőmön tartja.
- Én nem.
- Igen, tudom, csak az hiányzik neked, hogy te legyél az okos, a felvágás – mosolyodik el.
- A felvágás? – minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felháborodottnak hangozzak.
- Szeretsz az lenni, aki megválaszolja az összes kérdést, ne próbáld meg tagadni. Ismerlek, Lou – emeli fel a szemöldökét Harry, aztán felkuncog.
Szeretem ezt az oldalát Harrynek. Ez a játékos Harry annyira másabb, mint a dühös Harry, aki a falunkhoz vagdos dolgokat.
- Tökmindegy – válaszolom éretlenül, és vele nevetek. Közelebb húz magához, majd orrát gyengéden az enyémhez dörgöli.
- Sok szarságot viselsz el tőlem – hangja lágy.
- Ezúttal az én hibám volt, ne vidd már el egyedül a balhét – mondom, mire megrázza a fejét.
- Az volt, mi? – vigyorogja, én pedig megütöm a karját.
- Mit mondott Dan testvére, miután bocsánatot kértél? – a Harry mögötti falra bámulok, amikor felteszem a kérdést.
- Tényleg semmit, nem igazán törődött vele vagy egyáltalán emlékezett arra, amikor dugtunk… az együtt töltött időnkre, úgy értem – megrezzenek annak a gondolatától, hogy Harry megérintette őt, és a bosszantóan fényes hajától. Komolyan hogy lehetséges, hogy olyan fényes haja van? Talán paróka, remélem, hogy az, és valaki lehúzza… – Lou? – szakít félbe Harry.
- Mi?
- Hallottál? Mi terelte el ennyire a figyelmedet? – érdeklődik.
- Semmi… – csak az, hogy őrülten féltékeny és bolond legyek.
- Louis, semmi sem volt vele, csak egy éjszaka volt… vagyis kettő, de ő semmit sem jelentett nekem. Csak azért dugtam őt meg, hogy feldühítsem Dant. Az semmi ehhez hasonló nem volt – biztosít engem, aztán lassan végighúzza ujjait a karomon.
- Tudom, hogy nem volt – felelem, és komolyan is gondolom.
A szörnyű dolgoktól függetlenül, amiket dühből mond, Harry az enyém, én pedig az övé. Nem vagyunk jók egymásnak, de még rosszabbak vagyunk bárki másnak.
- Te vagy a mindenem, tudod ezt, ugye? – suttogja. Állához teszem a kezemet, majd végighúzom nagyujjamat az alsó ajkán, a fémgyűrűre fókuszálva.
- Igen – mondom neki.
- Remélem, hogy igen, a tegnap este nem volt jó este – sóhajt fel, mielőtt mutatóujjamat az ajkaihoz nyomom, hogy elcsendesítsem őt.
- Annak már vége, mindenkinek vannak rossz éjszakái – felelem. Csak úgy tűnik, neked sokkal több van. Teszi hozzá bosszantó tudatalattim.
- Azt hiszem – von vállat Harry. Szemei még mindig pirosak és az alattuk lévő bőrnek kék árnyalata van. Kimerültnek néz ki.
- Talán aludnunk kellene egy kicsit, mielőtt össze kell készítenünk a dolgainkat holnapra – ajánlom.
- Milyen dolgokat? Ezek csak könyvek.
- Akkor is össze kell őket szednem és kiírnom a napirendemet a tervezőmbe. Ó, és ki kell dolgoznom, hogy milyen messze vannak egymástól az óráim. Nem tudom elhinni, hogy ezt még nem csináltam meg! Majdnem elfelejtettem! – kezdek el pánikolni.
Annyira el volt terelve a figyelmem mostanában, hogy ez az egész téli szünet túl gyorsan telt el, és nem készültem fel rendesen az új óráimra.
- Nem kell kidolgoznod az óráidat – nevet fel Harry.
- De igen, kell! Fogalmam sincs, meddig fog tartani, hogy az egyikről eljussak a másikra, nem tudom, hogy milyen lesz a parkoló! Még azt sem tudom, hogy mikor kellene elindulnom reggel! – már elfelejtettem, mennyire stresszes tud lenni a főiskola, mert olyan sok felnőtt problémával kell foglalkoznom, hogy az idő nagy részében nem érzem úgy, hogy még mindig egy főiskolai hallgató lennék.
Az egész hónap egy homály volt. Tényleg csak egy hónap telt el, mióta megtudtam a fogadást? Sokkal többnek tűnik.
- Föld hívja Louis-t… – integet Harry a kezével az arcom előtt. – Készen állsz a sziesztára? – kérdezi.
- Nem! Nincs időm. Túl sok tennivalóm van. Még parkolási igazolványom sincs, tudom kell, milyen messze van a kávézó az első órámtól, hogy megbizonyosodjak róla, még előtte meg tudom venni a kávémat. Fel kell hívnom Liamet! – azoknak a dolgoknak a listája, amiket tennem kell, egyre csak nő a fejemben, miközben elfordulok Harrytől, hogy megkeressem a telefonomat.
- Elfelejtettem, mennyire kényszerbeteg tudsz lenni (OCD) – feleli.
-  Nem vagyok kényszerbeteg, felelősségteljes vagyok – szólok vissza a folyosóról.
Amikor a hálószobába érek, megpróbálom felhívni Liamet, de nem veszi fel. Nagyszerű. Kinyitom a tervezőmet, aztán leülök az asztalunkhoz, hogy elkezdjem lemásolni az órarendemet. Kevesebb, mint negyvennyolc órám van, hogy felkészítsem magamat az új szemeszterre, és eddig alig csináltam valamit.
Megérzem Harry kezét a vállamon, ami megijeszt, a telefonom pedig ugyanakkor kezd el rezegni.
- Liam! Átnézted már az órarendedet? Tudod, milyen messze van a kávézó a világvallás óránktól? – kérdezem tőle, amint felveszem a telefont.
- Igen, csak egy háztömbnyire van. Ha ott találkozunk nyolckor, elsétálhatunk a vallásóránkra és legalább húsz perccel előbb odaérünk – válaszolja. Hála Istennek, hogy úgy tűnik, Liam és én egy agyon osztozunk. Harry hatalmas kezei elkezdik súrolni a vállamat, és ez csodálatos érzés.
- Oké, nagyszerű, majd meglátom, mennyi ideig tart a jóga órámra odaérni. Biztos vagyok benne, hogy a kampusz másik oldalán van – nyögök fel.
- Igen, azt hiszem… – szakad félbe Liam mondata, amikor elhúzzák a telefonomat a fülemtől. Megfordulok, és Harryt látom a füléhez nyomni a telefont. Amikor talpra állok, hogy megpróbáljam visszavenni tőle, ő hátralép.
- Add ide a telefont – suttogom, de ő megrázza a fejét.
- Liam, Lou majd visszahív – mondja a kis hangszóróba. Szabad keze megfogja a csuklómat és közel húz magához, a hátam a mellkasánál van. Másodpercek telnek el, mielőtt megszólal. – Mással van elfoglalva – ajkai súrolják a nyakamat, mire megremegek. Ó. – Ne legyél már idegesítő, nektek gyógyszerre van szükségetek – mondja Harry, aztán megszakítja a hívást, mielőtt leteszi a telefont az asztalra.
- Miért csináltad ezt, alig van időm, hogy rendbe tegyem a dolgaimat – felelem, hangom elárul, amikor megnyalja és megszívja a nyakamon lévő bőrt.
- El kell lazulnod, bébi.
- Nem lehet, olyan sok tennivaló van.
- Segíthetek – lassan beszél, lassabban, mint általában. Fogása a csípőmön szorosabb lesz, amikor másik kezét a mellkasomra helyezi, hogy nyugodtan tartson. – Emlékszel arra, amikor kivertem neked a tükör előtt és megnézettem veled, ahogy elmész? – kérdezi.
- Igen – nyelek egyet.
- Az szórakoztató volt, nem? – dorombolja.
Forróság árasztja el a testemet szavaitól. Nem forróság. Tűz.
- Megmutathatom neked, hogyan érintsd meg magad úgy, ahogy én érek hozzád – szívja meg durván a bőrömet.
- Mm… ii? – akadok meg a szó felénél, mert már egy labdányi elektromossággá váltam.
- Akarod, hogy megmutassam?
A mocskos ötlet valahogy vonzóan hangzik, de túl megalázóan, hogy bevalljam.
- A hallgatásodat igennek veszem – feleli, aztán elengedi a csuklómat, de megfogja a kezemet. Én csendben maradok, idegesen ismételve a fejemben a szavait. Ez túl kínos, és nem vagyok biztos benne, hogyan érzek ezzel kapcsolatban.
Harry az ágyhoz vezet, majd gyengéden hátratol a puha matracon. Rám mászik, és szétterpeszti a lábamat. Segítek Harrynek levenni a melegítőnadrágomat, ő pedig egy csókot nyom a combom belsejére, mielőtt lecsúsztatja a bokszeremet.

24 megjegyzés:

  1. Na ez kurva jó volt!!!! Már alig várom a következő pénteket!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :D Egy hét, és itt is lesz :D Xx

      Törlés
  2. Nem káromkodok...nem szoktam....most viszont szerintem az összes létező ilyen szót leírnám.... olyan hosszúak ezek az egy hetek rész nélkül.... :'( várom a kövit:D
    Puszcsi *Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem, elég gyilkos így ez a vég :D Tudom, de hát a suli miatt sajnos muszáj, hogy így legyen... Jövőhéten itt lesz :) Xx

      Törlés
  3. Ahhhhh!!!! Csak az tart életben, hogy pénteken lessz rész!!

    VálaszTörlés
  4. Miért van az hogy mindenki azt hiszi ilyen helyeken kell abbahagyni hmm?
    Nem értem mindig a legjobb résznél haggyátok abba. ;(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az írók nagyon szeretik a függővégeket, az olvasók már annyira nem :'D
      Teljesen átérzem :') Xx

      Törlés
  5. Szia sajnálom hogy most írok először.Nagyon jó a blog nagyon örülök neki hogy te fordítod mert vala eszméletlenül jó.Ez a rész valami fantasztikus mint a többi.Olyan aranyosak voltak de itt abba hagyni:( na mindegy alig várom a pénteket mert csak emiatt várom semmi más miatt nem :) na többet nem beszélek.
    puszi zsozsó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, semmi probléma :) Örülök, hogy tetszik, és hogy így gondolod :) Bizony, végre cukik voltak és nyugalom volt, de hát igen, ez a vég elég gyilkos. Azt elhiszem, ezzel én is hasonlóan vagyok :D
      xoxo

      Törlés
  6. Mi ez a vég???? Mi ez kérem szépen??? OMG! OMG! Annyira tudtam, hogy ilyen lesz a vége és én most meghalok! Nem bírom! Most hogy fogom kibírni jövő hét péntekig??? Neeeeeeeeeeeee!! Ahh, Harry, kihalok tőle... Oh melegem van, kivagyok, végem...
    Amúgy olyan aranyosak, hát megeszem ahogy piszkálják egymást :3 Kis édeseim,imádom őket ❤
    Kell a kövi! Most! Nagyon! Nsksjsksmsksksmsksmdmdkdldmdkksksk, ajj igyekszem nem meghalni addig :D
    Ui: megint újra kezdtem olvasni az elejétől :3 sztem már harmadjára, és még mindig ugyan olyan hatással van rám, mint elsőre kész vagyok telejsen
    Puszillak ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbáltam jelezni az elején, de hát erre nem lehet elég jól felkészülni :D Menni fog, ki fogod bírni, én tudom :D
      Igen, nagyon édesek, ezekért a pillanatokért megéri az a sok szenvedés.
      Hát nagyon remélem, hogy sikerülni fog :D
      Ui.: Én is vagy háromszor olvasom el az egész sztorit a fordítás miatt, szóval megértem, és ez teljesen így is van :D
      Én is! Xx ♥

      Törlés
  7. Jujj ez gonosz volt :D
    Imádni való rész lágy és szemvedéjes...
    Jó ég új év után rögtön suli... Igaz nálunk is :D juhh a fősuli ssszzzz jóga óra?? Jó ég.. Mi minden :D
    Nagyon aranyos volt a rész
    Függő vég :D
    Várom a kövit <3
    Meli *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos :D
      És mi mennyire szeretjük az ilyen részeket :3
      Igen, nálunk is hasonló, és sok minden lesz itt :D Ti is szeretni fogjátok azt a jógaórát, ennyit mondhatok ;)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Milyen régen volt már ilyen :D
      Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  8. ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  9. Huha!
    Annyira aranyosak voltak ebben a részben, hogy az valami brutális. Majdnem meghaltam olvasás közben. Amikor Louis Liam-mel beszélt és Hazz mindent megpróbált, hogy hagyja abba azt, az elég vicces volt.
    Igazad van, ez a vég teljesen kiakasztott. De jövő hét péntek a mi napunk lesz!
    Nagyon tetszett, várom a kovit!:)
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, nagyon édesek voltak, mi pedig megérdemeltük, hogy ilyen cukiságokat olvassunk. Ó, igen, élvezet volt azt a részt fordítani :D
      Addig lehet elképzelni, hogy mit is fognak csinálni :D
      Örülök, hogy tetszett, jövő héten itt lesz :)
      xoxo

      Törlés
  10. NA VÉGREE
    Annyira imádom az ilyen vicces, cuki, romantikus részeket.
    Imádom Harryt, kész vagyok tőle, na meg ez a telefon beszélgetés:D
    Louist is imádom, de azért szorítok, igen ez nem kicsit kínossss:D
    Remélem három résszel ez után nem kapnak összexD sajnos a szokásuk, de így szeretjük őket.

    Nem győzöm ezerszer leírni, de nagyon szeretem ahogyan fordítasz:) szóval millió köszönöm ezért<3

    Ölellek
    xxx
    Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, ezeket mindig egy élmény lefordítani.
      Szeretjük, amikor ilyen kis bolondos ő is :D
      Hát igen, én is biztosan zavarban lettem volna a helyében :D
      Hát ezt nem tudom megígérni, csak annyit mondhatok, hogy ez majd ki fog derülni ;)

      Jaj, nagyon örülök, hogy tetszik, köszönöm szépen, és nagyon szívesen :) ♥

      Én is! Xx

      Törlés
  11. Úristen!!! Még csak most tudtam elolvasni :'(
    Mindig lemaradok. Elvonási tüneteim lesznek így.
    Nagyon jó volt a rész. <3
    Várom a folytatást. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De legalább eljutottál idáig :)
      Pénteken késő délután-estefelé figyeld a blogot ;)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Jövő héten itt lesz Xx

      Törlés
  12. Juj hát itt ez a vég most tényleg kikészített.. :'D
    De várom már a pénteket! :D<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem, nehezen írhatott volna ennél függőbb véget :D
      Pár nap és itt is lesz :) xoxo

      Törlés