2016. március 12., szombat

Chapter 156

Sziasztok! :)
Először is bocsánat a késésért, tegnap csak este értem haza egy beadandó miatt, ma pedig takarítottunk anyával délelőtt, szóval közbejött pár dolog, de már itt is a fejezet, ami szerintem kárpótolni fog titeket ;) Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek :D Pihenjetek egy nagyot a hosszú hétvégén, nekem pedig drukkoljatok csütörtökön, mert két zh-m lesz :')
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 156
 
- Maradj nyugton, Lou – utasít Harry.
- Nem tudok – nyögdécselek, miközben gyengéden megharapja a combom belsejét.
Kizárt dolog, hogy nyugton tudok maradni. Harry felkuncog, és ha az agyam most hozzá lenne kötve a testem többi részéhez, a szememet forgatnám rá.
- Itt akarod csinálni ezt vagy szeretnéd nézni? – kérdezi, mire a gyomrom megremeg. A nyomás tovább épül a lábaim között, és megkísérlem összeszorítani őket, hogy egy kis enyhülést kapjak. – Nem, nem, bébi. Még nem – kínoz engem. Széthúzza a combjaimat, aztán még többet helyez rám a súlyából, hogy elválasztva tartsa őket.
- Itt – válaszolok végre, majdnem elfelejtettem, hogy feltett egy kérdést.
- Gondoltam – vigyorodik el.
Harry olyan pimasz, de szavai olyan dolgokat tesznek velem, amikről soha nem hittem, hogy lehetséges. Nem tudok betelni vele, még akkor sem, amikor az ágyhoz szegezett a lábaimmal széttárva, és olyan valamit tervezünk csinálni, amiről sosem gondoltam volna ezelőtt, hogy megteszem.
- Már gondolkoztam rajta ezelőtt, hogy ezt csináljuk, de túl önző voltam. Én akartam lenni az egyetlen, aki ezt érezteti veled – hajol le, majd elhúzza nyelvét csak centiméterekre a kis redőktől, amiket a bokszerem nyomott a bőrömbe, amely már a padlón pihen. A lábaim akaratlanul is megpróbálnak megmerevedni, de Harry nem hagyja. – Most pedig mivel pontosan tudom, hogyan szereted, ha megérintenek, ez nem fog sokáig tartani.
- Miért akarod? – vinnyogom, amikor ismét végig harapdossa a bőrömet, aztán megnyalja az érzékeny bőrt.
- Mi? – néz fel rám.
- Miért akarod megmutatni nekem, ha te akarsz lenni az egyetlen? – hangom mély és remeg.
- Mert amennyire én akarok lenni az egyetlen, aki miatt elélvezel, annak a gondolata, hogy ezt csinálod magaddal, előttem… csak, baszki – leheli. Ó. Szükségem van a megkönnyebbülésre és hamarosan, remélem, nem tervezi, hogy sokáig kínoz. – Ezen kívül, néha egy kicsit feszült tudsz lenni, és talán csak ez az, amire szükséged van – mosolyodik el, én pedig zavartan megpróbálom elrejteni az arcomat.
Ha nem csinálnánk… ezt… visszaszólnék valamit arra, hogy feszültnek hívott, de igaza van, és mint korábban mondta, mással vagyok elfoglalva.
- Itt… ez az, ahol elkezded – meglep azzal, hogy rám helyezi hideg kezét. Egy sziszegés szökik ki az ajkaim közül hideg érintésétől. – Hideg? – kérdezi, mire bólintok. – Bocs – kuncog fel, majd kezét figyelmeztetés nélkül körém fonja. Csípőm felemelkedik az ágyról, és kezemet a szám elé teszem, hogy elcsendesítsem magamat. – Csak jól fel kell melegítenem a kezemet – vigyorodik el, aztán fel-le mozgatja, mielőtt elveszi, amitől még elkeseredettebben érzem magam, mint ezelőtt. Visszahelyezi őket oda, ahol korábban voltak, mire megharapom az ajkamat. – Most pedig ne csináld ezt még egyszer, vagy nem leszünk képesek befejezni a leckédet – mondja a fogaim között lévő ajkamra utalva.
Hallom a vigyort a hangjában, de nem nézek rá. Helyette úgy döntök, hogy végighúzom nyelvemet az alsó ajkamon és újra megharapom.
- Nagyon ingerlékeny vagy ma, nem vagy egy nagyon jó diák – ugrat.
Még a csipkelődés közben is az őrületbe kerget, hogy lehetséges ilyen csábítónak lenni próbálkozás nélkül? Ez biztosan olyan valami, amit csak Harry sajátított el.
- Add ide a kezedet, Lou – utasítja. Én nem mozdulok, érzem a szégyenkezést összegyűlni az arcomban, aztán érzem, ahogy a keze megfogja az enyémet, majd kezemet az övéhez teszi, le a hasamhoz és a lábaim közé. – Ha nem akarod megcsinálni, nem kell, de szerintem tetszeni fog neked – feleli Harry lágyan.
Kissé felemelem a fejemet, hogy ránézzek. Akarom, nagyjából. Vagyis akarom, de az egész folyamat megalázónak tűnik. Nem kellene ennek egy privát dolognak lennie? Semmi sem igazán privát Harry és köztem, és soha nem is volt, de ez csak annyira intim.
- Akarom – döntöm el.
- Biztos vagy benne?
- Igen, csak… ideges vagyok – vallom be.
Sokkal kényelmesebben érzem magam Harryvel, mint bárkivel az egész életemből, és tudom, hogy semmi olyat nem fog csinálni, amitől kellemetlenül érezném magamat, nem rosszindulatú módon legalábbis. Csak túlgondolom ezt, az emberek folyton ezt csinálják. Igaz?
- Ne legyél. Tetszeni fog – harapja meg a szája sarkát, én pedig idegesen elmosolyodom. – Ne aggódj, ha nem tudsz elélvezni magadtól, én megteszem helyetted – von vállat.
- Harry! – nyögök fel zavaromban, aztán visszaejtem a fejemet a párnára. Hallom őt kissé felnevetni, mielőtt kezeit újra az enyéim köré fonja.
- Így – feleli, majd kezét az enyémhez nyomja, és behajlítja.
Szívverésem drasztikusan felgyorsul, miközben kezemet… oda teszi. Olyan furcsa érzés. Idegen és csak furcsa. Annyira hozzászoktam már ahhoz, hogy milyen érzés Harry keze, ahogy ujjai egyenetlenek és bőrkeményedésesek, nem puhák és simák, ahogy hosszúak és karcsúak, ahogy pontosan tudják, hogyan érintsenek meg, hogyan…
- Csak csináld ezt – hangja vágytól mély, miközben kezemet levezeti sajgó alsó részemhez. Megpróbálok nem arra gondolni, hogy mit csinálunk… mit csinálok. – Milyen érzés? – kérdezi Harry.
- Én… nem tudom – motyogom.
- De igen, tudod. Mondd el, Lou – követeli félig, aztán elmozdítja kezét az enyémről. Nyöszörgök a kapcsolat elvesztésétől, majd elkezdem elmozdítani a kezemet. – Ne, tartsd ott – hangsúlyától visszateszem a kezemet az előző helyére. – Folytasd – parancsolja lágyan.
Nyelek egyet és lehunyom a szemeimet, megpróbálva megismételni, amit Harry csinált. Közel sem olyan jó érzés, mint amikor ő csinálja, de egészen biztosan nem is rossz. Az alhasamban lévő nyomás ismét elkezd felépülni, majd csukva összeszorítom a kezemet, megpróbálva azt tettetni, hogy Harry keze az, amitől így érzek, nem pedig a sajátom.
- Olyan dögösen nézel ki saját magadat megérintve előttem – feleli Harry, és nem tehetek róla, de felnyögök és tovább mozgatom a kezemet, éppen ahogy Harry mutatta.
Amikor kissé kinyitom a szememet, látom Harry kezét megfogni a farmerját. Ó, Istenem. Ez miért olyan dögös? Ez valami olyan, amiről azt gondoltam, hogy az emberek csak pajkos filmekben csinálják, nem a való életben. Harrytől minden olyan dögös, nem számít, milyen furcsa is az. Szemei a lába közé fókuszálnak, fogai pedig az alsó ajkába vájnak.
Abban a pillanatban, hogy érzem, rajtakapott azon, hogy őt nézem, becsukom szemeimet és kizárom a tudatalattimat. Ez egy normális és természetes dolog, mindenki ezt csinálja… csak nem mindenkit néz valaki, de ha az övék lenne Harry, biztosan megtennék.
- Olyan jó fiú vagy nekem, mindig – mondja Harry a fülembe, megcsípve a fülcimpámat. Lehelete forró és menta illatú, amitől kiáltani akarok és az ágyneműbe olvadni ugyanakkor.
- Te is csináld – lehelem, alig felismerve a hangomat.
- Mi?
- Csináld, amit én csinálok… – felelem, nem akarva azt a szót használni.
- Ezt akarod? – meglepettnek hangzik.
- Igen, kérlek, Harry – kezdek olyan közel lenni és szükségem van erre, szükségem van arra, hogy lekerüljön rólam egy kicsit a középpont, és őszintén, látni a kezét, ahogy a farmerja anyagát dörzsöli, bűnös dolgokat tett velem, és látni akarom, hogy megint csinálja, és többet is.
- Oké – válaszolja egyszerűen. Harry annyira magabiztos, amikor a szexről van szó, bárcsak velem is ugyanígy lenne.
Hallom a farmerja cipzárját, aztán megpróbálom lelassítani a kezem mozdulatait, ha nem teszem meg, ennek nagyon, nagyon hamar vége lesz.
- Nyisd ki a szemedet, Lou – követeli, én pedig engedelmeskedem.
Kezét a hossza körül fonja, mire a szemeim kitágulnak a mellettem lévő tökéletes látványra, miközben figyelem Harryt olyan valamit csinálni, amiről soha nem gondoltam volna, hogy valakit látni fogok ezt csinálni. Újra lehajtja a fejét, ezúttal egy csókot nyom a nyakamra, mielőtt száját visszateszi a fülemhez.
- Tetszik ez, ugye? Szereted nézni, ahogy örömet szerzek magamnak, olyan mocskos vagy, Lou, olyan kibaszott mocskos – szemeim soha nem hagyják el a lábai között lévő kezét. Keze gyorsabban mozog, miközben tovább beszél hozzám. – Nem fogom sokáig bírni téged nézve, bébi, fogalmad sincs, hogy ez mennyire dögös – nyög fel, én pedig ugyanezt teszem.
Imádom azt, ahogy hozzám beszél, és most még jobban, többé már nem érzem kellemetlenül magamat. Közel vagyok, olyan közel, és azt akarom, hogy Harry is közel legyen.
- Olyan jó érzés, Harry – nyögök fel, nem érdekelve, milyen hülyén vagy elkeseredetten hangzom. Ez az igazság, és tőle úgy érzem, hogy rendben van így érezni.
- Baszki. Mondj valami mást – nyögi ki.
- Azt akarom, hogy elélvezz, Harry, csak képzeld el a számat körülötted… – a mocskos szavak kibuknak az ajkaimról, aztán érzem a melegséget attól, hogy elmegy, ahogy az lángoló bőrömhöz ér. Ez megteszi a hatását nekem is, és darabokra hullok attól, amit saját magamnak csinálok, majd becsukom a szemeimet, miközben újra és újra a nevét ismétlem.
Amikor kinyitom a szemeimet, Harry a könyökére támaszkodik mellettem, én pedig arcomat azonnal a nyakába temetem.
- Milyen volt? – kérdezi, karját a derekam köré fonva, hogy közel húzzon magához.
- Nem tudom… – hazudom.
- Ne legyél szégyenlős, tudom, hogy tetszett. Ahogy nekem is – csókolja meg a fejem búbját, és felnézek rá.
- Igen, de akkor is jobban szeretem, amikor te csinálod – vallom be, mire elmosolyodik.
- Nos, reméltem is – feleli, aztán felemelem a fejemet, hogy egy csókot nyomjak a gödröcskéje elejére. – Sok dolog van, amit megmutathatok neked – teszi hozzá, mire ismét elpirulok. – Egyszerre csak egy lépés – biztosít engem.
Képzeletem elszabadul azoknak a dolgoknak a gondolatán, amiket Harry mutathat meg nekem, valószínűleg olyan sok dolog van, amelyeket ő csinált, én meg még csak soha nem is hallottam róluk, és valamilyen oknál fogva az összeset meg akarom tanulni.
- Menjünk el zuhanyozni, mivel te voltál ma a sztártanulóm – töri meg a csendet.
- Úgy érted, hogy az egyetlen tanulód? – húzom össze rá a szememet.
- Igen, persze. Talán Liamet kellene tanítanom következőnek, neki is éppen annyira szüksége van erre, mint neked – ugrat, majd megmozdul, hogy kikeljen az ágyból.
- Harry! – sikoltok fel, mire Harry felnevet, egy igazi nevetés és ez egy gyönyörű hang.

Amikor az ébresztőm hétfő reggel korán megszólal, kirepülök az ágyból abban a pillanatban, hogy bekapcsol. Harry felnyög és megpróbálja karját a derekam köré fonni, hogy az ágyban tartson, de kitekergőzöm a markából, majd a fürdőszobába indulok, hogy lezuhanyozzak. A víztől energiát kapok, és a gondolataim elkezdenek visszautazni a félévem elejéhez a WSU-n. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, de ugyanakkor nagyon felkészültnek éreztem magamat, minden részletem megvolt. Azt gondoltam, hogy lesz néhány barátom, és az extra ismertetőkre fókuszálok, talán csatlakozom az irodalmi klubhoz és még néhányhoz. Az időmet a kollégiumi szobámban töltöm majd vagy a könyvtárban tanulva és felkészülve a jövőmre. Kicsit tudtam, hogy lesz egy barátom és vele fogok élni egy lakásban. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz, amikor anyám bekanyarodott a parkolóba a WSU-n, még akkor sem, amikor találkoztam a goromba göndör hajú fiúval, soha nem képzeltem, hogy mi következik neki és nekem. Nem hittem volna el, ha valaki elmondta volna nekem, most pedig nem tudom elképzelni az életemet e nélkül a goromba fiú nélkül. Pillangók kezdenek el táncolni a hasamban, ahogy eszembe jut, milyen érzés volt egy pillantást vetni rá a kampuszon, megpróbálni körbepillantani a teremben őt keresve irodalmon, ahogy rajtakaptam őt, hogy engem néz, miközben a professzor beszélt, ahogy hallgatózott Liam én én utánam. Azok a napok olyan réginek tűnnek már, ősinek, tényleg.
Kiszakadok nosztalgikus gondolataimból, ahogy a zuhanyfüggöny elhúzódik, hogy felfedjen egy félmeztelen Harryt. Haja rendezetlen és a homlokára esik, miközben megdörzsöli szemeit.
- Mit csinálsz itt? Gyakorlod, amit tegnap tanítottam neked? – mosolyodik el, hangja alvástól mély és még lassabb.
- Nem! – vinnyogom, elpirulva, ahogy annak a képe, hogy Harry a saját kezétől ment el, elárasztja az agyamat.
- Persze, babe – kuncog fel.
- Tényleg nem! Csak gondolkoztam – vallom be.
- Min? – ül le a WC-re, én pedig visszahúzom a függönyt.
- Csak, hogy mi volt ezelőtt…
- Mi előtt? – hangja tele van aggodalommal.
- A főiskola első napja, és hogy milyen goromba voltál – ugratom őt.
- Goromba? Még csak nem is szóltam hozzád – védekezik.
- Pontosan – nevetek fel.
- Olyan idegesítő voltál a szörnyű khaki nadrágjaiddal és a barátnőddel. Anyukád arca megfizethetetlen volt, amikor meglátott minket – tudom, hogy a szemeit forgatja annak ellenére is, hogy a függöny blokkolja a kilátásomat rá.
Mellkasom megfeszül anyám említésére, hiányzik, de nem vagyok hajlandó elvállalni a felelősséget az ő hibáiért. Amikor ő készen áll arra, hogy többé ne ítélje el Harryt és engem, akkor beszélni fogok vele, de ha nem teszi ezt meg, nem érdemli meg az időmet.
Szegény anyámnak fogalma sincs, hogy az aggodalma, amit azon a napon érzett irántam, a legrosszabb rémálmává fog változni, a legrosszabb lehetőség az ő „tökéletes” fiának. Ironikus és egészen humorosnak is találom. Nem akarok többet rá gondolni, nem most legalábbis. Forgalmas napom lesz, és ez csak hozzátesz a stresszemhez.
- Te meg idegesítettél a… nos… a viselkedéseddel – nem tudom kigondolni, hogy mit mondjak, mert nem szólt hozzám az első alkalommal, amikor találkoztunk.
- Emlékszel, amikor másodjára láttalak? Egy törölközőben voltál, és azokat a nedves ruhákat fogtad.
- Igen, és azt mondtad, hogy nem fogsz rám nézni – emlékszem vissza.
- Hazudtam. Kétségkívül téged néztelek.
- Olyan régnek tűnik már, nem? – kérdezem.
- Igen, nagyon régnek. Nem tűnik úgy, hogy azok a dolgok ténylegesen megtörténtek, most olyan, mintha mi mindig is lettünk volna, érted mire gondolok?
- Igazából igen – ez igaz, furcsa arra gondolni, hogy akkor Natalie volt a barátnőm ahelyett, hogy most Harry a barátom. Nem áll össze jól. Törődök Natalie-val nagyon, de ő és én éveket vesztegettünk el az életünkből arra, hogy egymással jártunk.
Elzárom a zuhanyt, Natalie-t pedig az agyam hátsó részébe lököm.
- Megtennéd, hogy… – kezdem el kérni, de mielőtt befejezhetném, Harry átdob egy törölközőt a függöny felett. – Köszi – felelem, miközben nedves testem köré tekerem az anyagot.
Harry követ a hálószobánkba, aztán felöltözök amilyen gyorsan lehetséges, míg ő a hasán fekszik az ágyunkon, szemei soha el nem hagyva engem. Szárazra törlöm a hajamat, mielőtt szűk nadrágot és ujjatlan pólót veszek ki.
- Azt veszed fel? Órára? – kérdezi Harry, ahogy lehúzom az akasztóról.
- Igen, jól akarok kinézni – vonok vállat. Ez a kedvenc nadrágom, és azt hittem, hogy az övé.
- Nem tudom, hogy ez… megfelelő-e.
- Miért nem?
- Nem vehetnél fel egy másik farmert? Vagy talán az egyik régi khaki nadrágodat? – ajánlja.
- Utálod azokat a nadrágokat.
- Nem… nem utálom őket. Valójában nagyon tetszenek – hazudja.
- Miről szól ez? Ez nem jellemző vagy bármi – húzom fel a szűk nadrágot és az ujjatlan pólómat.
- Tudom. Én csak… nem tudom, szerintem talán furán néznél ki – feleli. Au.
- Furán néznék ki? Azt hittem, hogy tetszenek ezek a nadrágok és ez a póló? – bámulok a tükörbe, önbizalmam másodpercről másodpercre csökken.
- Tetszenek.
- Akkor miért nem kellene felvennem? – azon őrlődöm, hogy vajon levegyem-e ezeket a ruhákat vagy ne.
- Nem úgy értettem… csak úgy értem… nem tudom, csak talán valami lazább nadrágot kellene felvenned és talán pólót. Nem akarod annyira felhívni magadra a figyelmet.
- Ezt veszem fel – döntöm el most, hogy tudom, csak féltékeny.
- Rendben – fújtatja, majd megfogom a cipőmet, lassan lehajolva. Gyerekes, igen, de úgy viselkedik, mint egy ősember. – Én viszlek el – mondja, aztán felkel az ágyról, hogy felöltözzön.
- Ezt már megbeszéltük, emlékszel? Együtt megyünk hétfőn, szerdán és pénteken, mivel csak kedden és csütörtökön leszek Vance-nál – emlékeztetem őt.
- Fogd be, Lou – rázza meg a fejét játékosan, mire egy ártatlan mosolyt villantok, mielőtt visszaindulok a nappaliba.
Úgy döntök, hogy most az egyszer hagyom a hajamat a homlokomba hullani, és igazából nagyjából tetszik is. Jobban tetszik, amikor fel van állítva, de így is jól néz ki. Miután felteszek egy kis szemceruzát, megfogom a táskámat és belenézek, hogy megbizonyosodjak róla, minden benne van, amire szükségem van, mielőtt találkozom Harryvel a bejárati ajtónál. Harry viszi a táskámat a jóga órámra, én pedig a másik táskámat, amely minden mással tele van, amikre csak szükségem lehet.
A húsz perces autóút csendes az első néhány percben, miközben kiolvadok a téli levegőtől, majd írok Liamnek, hogy megbizonyosodjak róla, nyolckor találkozni fog velem a kávézónál.
- Gyerünk – mondja Harry, amikor az autópályára kanyarodik.
- Mi? – megfordulok, hogy ránézzek.
- Gyerünk, őrülj meg – sóhajt fel, kezét pedig a combomon pihenteti.
Rámosolyodom, aztán elmondom neki a tervemet a mai napra tizedjére az elmúlt huszonnégy órában. Miközben ő azt tetteti, hogy figyelmesen hallgat, megígérem neki és magamnak is, hogy sokkal nyugodtabb leszek holnap.

18 megjegyzés:

  1. Első! El se hiszem XD Szooval. Jaj annyira imádtam ezt a rész. Annyira. Hmmm. Arik együtt :3. Remélen sokáig èlvezhetjük mèg a nyugodt hangulatot. Nos szerintem többet nem tudok mondani. Nagyon várom a kövi részt.
    Puszi:Dorka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügyes :D Örülök, hogy tetszett, és igen, nagyon cukik :3 Ó, hát őket ismerve sosem tart sokáig a nyugalom, de élvezzük ki, amíg lehet :D Jövő héten itt lesz :) Xx

      Törlés
  2. Mennyire aranyosak!:3
    Szerintem meg sosem volt ennyire aranyos, szerelmes, Harry segfejsége nélküli resz.
    Ami ott abban AZ ágyban történt, az fergeteges volt. Már én éreztem magam rosszul a szexuális túlfűtöttségtől!
    Harry feltekenysege most a cuki kategóriában volt, amitől meg lehetett volna zabálni.
    Nagyon várom a kovit, imádtam!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nagy ritkaság az ilyen rész, az biztos.
      Azt elhiszem, fordítás közben nem csak Lou, de még én is zavarban éreztem magamat :D
      Egyetértek, szeretjük, amikor ilyen édes :3
      Jövő héten hozom, és örülök, hogy tetszett :) xoxo

      Törlés
  3. Istenem. Ez állati volt!!!:-) Imádom ezt a történetet. <3
    Remélem még jó sok rész lesz. Csak így tovább. :-) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :)
      Ó, igen, most vagyunk a 2. évad felénél kb., és még hátra van a 3. évad is, szóval sok lesz. Igyekszem :) Xx ♥

      Törlés
  4. OMG OMG hát ez valami eszméletlen volt...Harry olyan aranyos volt a féltékenykedésével :) AZ a hálószobai rész na arra szavakat nem tudok mondani a vége pedig nagyon cuki volt :)
    Puszi Zsozso :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Igen, ezzel most cuki volt Harry, a hálószobában pedig... uhh, őrület :3
      Xx

      Törlés
  5. Hmm, eléggé bejövős volt az eleje, kellett már ilyen is ;)
    Na, újra megkezdődik a suli Lou számára, kíváncsi leszek, hogy ki fogja megint kavarni a szart, vagy ki fog a gerlepár útjába állni, mert biztosan a közeljövőben valami ilyesmi lesz. :'D
    Sok sikert a zh-idhoz csütire! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, ezt megérdemeltük már :D
      Jól érzed, lesz, aki bekavar majd, ha nem is szándékosan, de bekavar, ennyit elárulhatok.
      Köszönöm :) Xx ♥

      Törlés
  6. Ez nagyon aranyos volt! <3 :] :)

    VálaszTörlés
  7. Ó te szent szar......
    E e e ez hát húhaaa XD olyan jó volt hogy nem düh és szomorúság volt hanem boldogság szerelem élvezet <3
    Annyira szeretem őket együtt <3<3<3
    Lou reggele hát igen....kicsit más elképzelése volt még régen... Az anyjara hallgatott olyan önzetlen és könnyen vezethető volt...Natalie nem haragszom rá ő is csak a boldogságot kereste Louban akkor még össze illettek de már nem... Lehet hogy Lou rosszabb lett meg megváltozott de nem bűnöző nem lop, dolgozik és csak Hazz az igazi neki...és ő volt az aki miatt Harry is megváltozott jobb lett... Az anyja milyen anya aki nem fogadja el olyannak amilyen hiszen a fia okos és tanult fiú... Mindenki szereti őt... Csak a salyat anyja ítéli el..
    Kezdődik a tanítás... Huhh nem hiányzott XD na de valami kell hogy ne csupa unalom legyen :) de mikor az ez soha <3
    Kis féltékeny Hazz <3
    Alig várom a kövi részt
    Melii *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, élvezzük is ki a boldogságot, mert lesz még részünk dühben és szomorúságban sajnos.
      Cukikák :3
      Hát igen, régen teljesen más volt az elképzelése Lou-nak. Natalie-val nincs is probléma, ő fel tudta fogni Louis döntését, nem úgy, mint az anyja. Egyetértek, mindketten változtak egymásért, a jó irányba, kár, hogy ezt csak Lou anyja nem látja...
      Igen, és azzal együtt jönnek az újabb problémák is, ennyit mondhatok :D
      Pénteken hozom :) Xx

      Törlés
  8. Juuuj *-* annyira imádom, annyira szeretem őket, hogy jaj!! Olyan édesek együtt, olvadok tőlük! ❤
    Ahh az eleje omg!! Élveztem :P snksjsjsosks
    Aztán a féltékenysége Harrynek aww, hát azt hittem megzabbantam ❤❤ Cukiik :3
    Na meg a beszélgetésük, hogy mi volt ezelőtt XD imádtam, ahogy piszkálták egymást XD
    Kis idiótáim ❤ Túl jó minden, hamarosan úgy érzem ismét jönnek a bajok... :/ :D
    Imádom, alig várom a köviiit ❤
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nagyon édesek voltak, ezek a legjobb pillanatok :3
      Azt elhiszem, hogy élvezted :D
      Amikor cukin féltékeny Harry, azt szeretjük :3
      Ó, igen, a régi szép idők... :D
      Hát ezt jól érzed, ennyit mondhatok, de egyelőre még élvezzük a nyugalmat :)
      Örülök, hogy tetszik, pénteken hozom :) Xx ♥

      Törlés