2016. március 18., péntek

Chapter 157

Sziasztok! :)
Hála a jó égnek, hogy végre péntek van és hozhatom nektek az új részt, nagyon elfáradtam ezen a héten. A tegnapi két zh-mból az egyik egész jó lett, a másikat még nem tudom, úgyhogy köszönöm azoknak, akik drukkoltak! ♥ Remélem, a ti hetetek jobban telt :) A fejezet pedig... hát ezt szeretni fogjátok, leginkább a végét, ebben biztos vagyok :D Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek az új eseményekkel kapcsolatban. A tavaszi szünet pedig már itt lesz jövő héten, úgyhogy nincs sok hátra, hajrá! :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 157

Harry bekanyarodik a parkolóba, aztán megpróbál találni egy olyan parkolóhelyet, ami a lehető legközelebb van a kávézóhoz, így korlátozhatjuk az időjárásnak való kitettségünket, de a kampusz zsúfolt, mivel mindenki visszatért a karácsonyi szünetről. Harry szitkozódik az idő alatt, amíg körbejárkál a parkolóban, én pedig megpróbálok nem nevetni bosszúságán. Egészen imádnivaló.
- Add ide a táskádat – mondja Harry, amikor kiszállok az autóból.
A kezébe adom egy mosollyal és megköszönöm neki a figyelmes gesztust, a táska nehéz, vihető, de nehéz. Furcsa érzés újra a kampuszon lenni, olyan sok minden változott meg és történt, amióta utoljára voltam itt. A hideg szél csípi a bőrömet, Harry pedig egy beanie-t húz a fejére, mielőtt teljesen felhúzza a cipzárt a kabátján, miközben átsietünk a parkolón és le az úton. Vastagabb kabátot kellett volna hoznom és kesztyűt, és még egy sapkát is magamnak. Harrynek igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem kellene ujjatlan pólót felvennem, de kizárt, hogy ezt bevallom.
Harry imádnivalóan néz ki így, hogy a haja el van rejtve a beanie alatt, illetve, hogy az arca és az orra piros a hidegtől. Csak Harry nézne ki még vonzóbban ebben a zord időben.
- Ott van – mutat Liamre, ahogy besétálunk.
A kis kávézó meghittsége megnyugtatja az idegeimet, és elmosolyodom, amint meglátom a legközelebbi barátomat egy kis asztalnál ülve, rám várva.
- Jó reggelt – mosolyodik el Liam, amikor szemei megpihennek Harryn és rajtam.
- Reggelt – csiripelem vissza.
- Beállok a sorba – motyogja Harry, aztán a pulthoz indul.
Nem vártam tőle, hogy marad vagy hoz nekem kávét, de örülök, hogy igen. Egy óránk sincs együtt ebben a félévben, és hiányozni fog, hogy lássam őt, mivel már úgy megszoktam, hogy egész nap látom őt, mindennap a karácsonyi szünet második felében legalábbis.
- Készen állsz az új félévre? – kérdezi Liam, amikor helyet foglalok vele szemben.
Megnyikordul a szék a csempepadlón, felhívva ránk a figyelmet, mire bocsánatkérően elmosolyodom, mielőtt Liamre nézek. Egy új hajstílust próbált ki, felállítva a haját a homlokáról, ami nagyon jól néz ki rajta. Ahogy körbenézek a kávézóban, kezdek rájönni, hogy valószínűleg pulóvert kellett volna felvennem. Én vagyok az egyetlen, akin ujjatlan póló van.
- Igen és nem – mondom neki, amivel egyetért.
- Ugyanez. Hogy mennek a dolgok… tudod, köztetek? – hajol át az asztalon, hogy suttogjon.
Harry háttal van nekünk, a kávépincér arcán pedig egy mély homlokráncolás van. A lány a szemét forgatja, miközben Harry átadja neki a bankkártyáját, és kíváncsi vagyok, mit csinált vele Harry, hogy ennyire felidegesítette már ilyen korán.
- Igazából jól. Hogy állnak a dolgok Danielle-lel? Sokkal régebbnek tűnik, mint egy hét, mióta láttuk egymást.
- Jól, New Yorkra készülődik.
- Ez annyira csodálatos, én imádnék New Yorkba menni – nem tudom elképzelni, hogy milyen a város.
- Én is – mosolyodik el, én pedig el akarom mondani neki, hogy ne menjen, de tudom, hogy nem tehetem. – Még nem döntöttem el – válaszolja meg gondolataimat. – Akarok menni és közel lenni hozzá, olyan régóta élünk messze egymástól, de imádom a WSU-t, és nem tudom, hogy távol akarok-e lenni anyától és Kentől és egy hatalmas városba menni, ahol abszolút senkit sem ismerek, kivéve persze Danielle-t.
- Nagyszerű lennél ott is, mehetnél a NYU-ra és ketten kivehetnétek egy lakást – felelem.
- Igen, csak még nem tudom.
- Tudni mit? – szól közbe Harry. Leteszi a kávémat elém, de nem ül le. – Mennem kell, az első órám öt percen belül kezdődik a kampusz túloldalán – mondja Harry, én pedig a falra akarok mászni annak a gondolatától, hogy késében legyek az új órák első napján.
- Oké, jóga után találkozunk. Az az utolsó órám – mondom neki, majd meglep azzal, hogy lehajol és egy csókot nyom az ajkaimra, aztán a homlokomra.
- Szeretlek, légy óvatos – feleli, nekem meg olyan érzésem van, hogy ha az arca nem lenne piros a hidegtől, akkor most azok lennének, szemei a padlóra villannak, amikor eszébe jut, hogy Liam velünk szemben ül. A szeretet nyilvános kifejezése határozottan nem Harry terepe.
- Az leszek. Szeretlek – mondom neki, aztán megajándékozza Liamet egy kellemetlen bólintással, mielőtt az ajtó felé sétál.
- Ez… fura volt – húzza fel a szemöldökét Liam, majd iszik egy kortyot a kávéjából.
- Igen, az volt – nevetek fel, államat a kezemen pihentetem és boldogan felsóhajtok.
- Mennünk kellene a vallásóránkra – mondja Liam, aztán felveszem a táskámat a padlóról mellőlem, mielőtt követem Liamet odakintre.
Szerencsére nem sokat kell sétálnunk az első óránkra. Izgatott vagyok a világvallás óra miatt, nagyon érdekes és elgondolkodtató lesz, és az egy ráadás bónusz, hogy Liam velem van az órán. Amikor belépünk a terembe, nem mi vagyunk az első tanulók, akik megérkeznek, de az első sor teljesen üres.
Liam és én leülünk előre középre, majd elővesszük a könyveinket. Jó érzés újra elememben lenni, az elmélet mindig is az én pályám volt, és imádom, hogy Liam is így érez.
- Ott a tanárunk, az, akiről meséltem – mutat át az előadótermen Liam.
A felén sétáló fiatal férfi nagyon ismerős nekem, fekete haja és lebarnult bőre megmaradt a fejemben.
- Szerintem én ismerem… ó! A Connor’s-nál volt! – suttogom túl hangosan Liamnek.
- Conner’s?
- A bolt a házunknál. Ő volt ott – magyarázom.
- Ó, hát ez random – feleli Liam.
- Igen, az. Olyan fiatal – teszem hozzá, Liam pedig egyetértően bólint.
Mekkora véletlen, hogy a srác a motorbiciklin a Conner’s-nél végül a vallástanárom lett. Alig néz ki elég idősnek ahhoz, hogy főiskolai tanár legyen, és nem kötném a motorozást a világvallás tanításához, ez az, amit kapok, amiért elítéltem őt a rögös megjelenése miatt.
Liam és én türelmetlenül várunk, miközben a terem megtelik diákokkal, legtöbbjük visszataszítóan hangos, az nem segít, hogy ez a terem kisebbnek tűnik, mint a többi, és körülbelül csak harminc szék van.
- Jó reggelt mindenkinek, mint a legtöbben tudják már mostanra, a nevem Soto professzor. Ez a világvallás óra, néhányszor talán unatkozni fognak, és megígérhetem önöknek, hogy egy halomnyi tényt fognak tanulni, amit igazából soha nem fognak használni a valós életben, de hé, mire való a főiskola? – mosolyodik el, mire mindenki felnevet.
Ez más.
- Akkor kezdjük is el, ezen a kurzuson nincsen tanmenet. Nem fogunk követni egy szigorú vázlatot, az nem az én stílusom… de mindent meg fogunk tanulni, amit tudniuk kell a határidőre. Egy nagy feladatuk lesz, de nem fogom elmondani, hogy miből áll a kurzus feléig. A jegyük hetvenöt százaléka egy naplóból fog jönni, amit kötelesek megtartani. Tudom, hogy azt gondolják most, mi köze van egy naplónak a valláshoz? Önmagában semmi, de bizonyos tekintetben igen. Ahhoz, hogy tanuljanak, és tényleg megértsék a spiritualitás bármely formáját, nyitottnak kell lenniük a bármi és minden ötletére. A naplóvezetés segíteni fog ebben, és pár dolog, amit íratni fogok önökkel, olyan témákat foglalnak magukba, amelyekkel kapcsolatban az emberek nem érzik kellemesen magukat, témák, amik nagyon ellentmondásosak és kellemetlenek néhánynak, de nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy ezt az órát mindenki előítéletek nélkül és talán egy kis tudással fogja elhagyni… – ragyogja, majd kigombolja a kabátját.
Liam és én mindketten ugyanakkor fordulunk meg, hogy a másikra nézzünk.
- Nincs tanmenet? – tátogja Liam.
- Napló? – válaszolom csendesen.
Soto professzor helyet foglal a hatalmas asztalnál a terem elején, aztán elővesz egy üveg vizet a táskájából.
- Beszélgethetnek egymással az óra végéig, vagy akár el is mehetnek mára, és az igazi munkát holnap fogjuk kezdeni. Csak írják alá a névsort, így láthatom, mennyien vannak azok, akik nem jelentek meg az első nap – jelenti be egy játékos vigyorral.
A terem felüvölt és éljenez, mielőtt gyorsan elmennek, Liam vállat von nekem, és mindketten felállunk, miután a terem üres. Mi vagyunk az utolsók, hogy aláírjuk a jelenléti ívet.
- Nos, azt hiszem, ez szuper, felhívhatom Danielle-t egy kicsit az órák között – feleli, majd összepakolja a dolgait.
- Én beszélek a professzorral egy percre, úgyhogy előre mehetsz – mondom neki, mire bólint, mielőtt egyedül hagy.
Ahogy közeledek Soto professzor asztalához, észreveszem, hogy fülhallgató van a füleiben, ujjai pedig az asztalán dobolnak. Úgy tűnik, hogy nem vesz észre engem előtte állva, miközben a fülében szóló zenére dúdol.
- Uhm… Beszélhetnék magával egy pillanatra? – kérdezem, de nem figyel rám. Kínosan integetek neki a kezemmel, ami megfogja a figyelmét és felkapja a fejét, miközben kiszedi a fülhallgatót a füléből.
- Bocsánat! Nem láttam, azt gondoltam, hogy már mindenki elment – mosolyodik el, aztán feláll előttem.
- Semmi gond… Csak azon gondolkoztam, hogy feltehetnék-e pár kérdést? – teszem a táskámat a másik vállamra.
- Igen, persze… várjunk… maga az a srác a Conner’s-ből, ugye? – kérdezi, majd lehúzza a kabátját a vállairól, végig a karjain, hogy a széke támlájára tegye.
- Igen, én vagyok – mondom neki egy mosollyal.
- Gondoltam, jön nekem egyel azért. Az a Gloria egy kemény nő, el kellett vinnem őt vacsorázni azért – feleli, én pedig megpróbálok nem felnevetni.
- Maga ott dolgozik? Volt egy névtáblája – kotyogom ki.
- Nem, egy koncertről jöttem előtte. Bár tényleg ott dolgoztam, amíg befejeztem az egyetemet. Nagyon figyel a részletekre – mosolyodik el.
- Igen, azt hiszem – válaszolom, kínosan a határaim hiánya miatt.
- Szóval mire van szüksége, Mr… Tomlinson, ugye? – ül vissza a székébe, miután végighúzza ujjait egy lapon, ami úgy tűnik, hogy a névsor, amelyet minden tanuló aláírt. Nem viselkedik vagy néz ki úgy, mint egy tanár, akik már tanítottak korábban.
- Csak van néhány kérdésem a kurzussal kapcsolatban. Azt mondta, hogy nincs tanmenet…
- Igen?
- Akkor hogyan fogjuk megtudni, hogy mikorra kell befejeznünk a feladatokat?
- El fogom mondani – von vállat.
- Rendben… de honnan fogjuk megtudni, hogy mik a feladatok? – kérdezem.
- El fogom mondani – ismétli.
- De mi van, ha korábban meg akarjuk csinálni a feladatokat?
- Nem tudják.
- De mi…
- Nincs korábbi feladat. Nincs tanmenet. Ez már csak így van – szakít félbe egy mosollyal.
- De én… – kezdem el.
- Ne gondolja túl, biztos vagyok benne, hogy eleget fogja ezt csinálni a többi kurzusán – nevet fel.
- Én… rendben – nem tudom, hogy mi mást mondhatnék. Ez az óra pokol lesz nekem, tudom.
- Nos, ha ez minden, amit tudni akart, akkor indulnék – áll fel a fiatal tanár, majd összeszedi a dolgait.
- Rendben… – felelem csendesen, aztán az ajtó felé sétálok.
- Ó, és Mr. Tomlinson? – szól utánam. – Ne felejtsen el naplót venni – mondja, amikor visszafordulok.

A nap többi része gyorsan eltelik, és alig várom, hogy lássam Harryt. Küldtem neki néhány üzenetet, de még nem válaszolt. A lábaim megölnek, miközben a sportépületbe indulok, nem realizáltam, hogy az milyen hosszú séta lesz. Az izzadtság szaga elárasztja az orrlyukaimat, amint kinyitom az ajtót, majd az öltözőbe sietek, amit egy pálcikaemberrel jelöltek. A falaknál vékony, piros szekrények vannak sorban, a fém megmutatkozik a lepattogzott festéken át.
- Honnan tudjuk, hogy melyik szekrényt kell használnunk? – kérdezem egy alacsony barna hajú sráctól, aki valami úszónadrágot visel.
- Csak kiválaszthatsz egyet, amennyiben elhoztad a saját záradat – tájékoztat.
- Ó – természetesen nem gondoltam arra, hogy hozzak zárat.
- Van nálam egy extra – mosolyodik el, aztán a zsebébe nyúl, mielőtt a kezembe ad egy kis zárat. – A kombináció a hátulján van, még nem szedtem le a matricát – mondja, én pedig megköszönöm neki, ahogy kisétál az öltözőből.
Miután átöltöztem egy új, fekete jóganadrágba és egy fehér pólóba, távozom az öltözőből. A nadrág lazább, mint a farmer, ami rajtam volt, de szűk a bokámnál, de biztos vagyok benne, hogy mindenki ugyanezt fogja viselni, így nem fogom kellemetlenül érezni magamat.
Amikor végigsétálok a folyosón a jógateremhez, egy csapat lacrosse játékos halad el mellettem, mindegyikőjük tesz egy vulgáris megjegyzést, amiket úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyok. Egyet kivéve mindegyikűjük továbbhalad.
- Kipróbálod jövőre a baseballt? – kérdezi a fiú. Szeme sötétbarna, majdnem fekete.
- Én? Nem, csak a jóga órámra indultam – hebegem. Mi vagyunk az egyetlen emberek ezen a folyosón.
- Ó, az nagy kár. Fenomenálisan néznél ki a baseballnadrágban.
- Barátom van – jelentem be, majd megpróbálok elmenni, de megállít.
- Nekem meg barátnőm van… mit számít az? Könnyen dobnám őt érted – mosolyodik el, és tesz egy lépést, sarokba szorítva engem.
Nem tűnik félelmetesnek, de valamitől a beképzelt mosolyával kapcsolatban libabőrös leszek.
- Mennem kell az órámra – felelem.
- Elkísérhetlek… vagy lóghatsz, körbevezethetlek – teszi a karját a falra a fejem mellett, mire hátralépek úgy, hogy nincs hova mennem.
- Húzz el a picsába tőle vagy kibaszottul megöllek – dörren fel Harry hangja mögülem, mire a szemétláda elfordítja a fejét, hogy Harryre nézzen.
Harry félelmetesebben néz ki, mint valaha hosszú kosárlabdázó shortban és fekete pólóban, aminek levágott ujjai felfedik tetovált karjait.
- Én… sajnálom, ember, nem tudtam, hogy van barátja – hazudja.
- Nem hallottál? Azt mondtam, hogy húzz el a picsába tőle – sétál Harry felénk, a lacrosse játékos pedig gyorsan hátrál, de Harry megfogja a pólóját és a falhoz csapja őt. Nem állítom meg őt. – Menj még egyszer a közelébe, és hozzávágom a koponyádat a falhoz. Megértettél? – morogja.
- I… igen… – dadogja a srác, aztán végigsiet a folyosón.
- Hála Istennek – szólalok meg, majd karomat Harry nyaka körül fonom.
- Ki volt ez? – kérdezi, elmozdítva karomat és hátrálva egy lépést tőlem.
- Nem tudom, csak mellettem sétált.
- Biztos vagy benne? – túlságosan mérges, meg tudom mondani.
- Igen, nem ismerem őt. Annyira örülök, hogy jöttél… miért vagy itt? Azt hittem, hogy nem kell neked több testnevelésóra? – kérdezem.
- Úgy döntöttem, hogy felveszek egyet, jó dolog, hogy megtettem – sóhajt fel, aztán kezemet az övébe veszi.
- Melyiket? – érdeklődöm, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy Harry sportos legyen.
- A tiédet.
- Nem – áll el a lélegzetem.
- Ó, de igen – úgy tűnik, hogy haragja eltűnik, ahogy elmosolyodik sokkos arckifejezésemen.

20 megjegyzés:

  1. Pfúú! Ez érdekes lesz... alig várom! <3 *-*

    VálaszTörlés
  2. Wow 😁 sejtettem, hogy Harry megmenti a helyzetet.Tartok tőle, hogy lesz még valami ezzel a lacrosse-os gyerekkel 😐
    Be kell vallanom, nem rémlik a tanár sztorija. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen nőről, meg Conner's-ről volt szó.

    Egyébként most jutott eszembe, hogy tavaly a tavaszi szünetben kezdtem el olvasni ezt a blogot, ami azt jelenti, hoooogy most lesz egy éve. Fura, hogy milyen hamar elment. 😊

    Ui.: Nagyon tetszett a rész, és remélem, hogy még jó sokszor ünnepelhetem ezt az 'évfordulót', itt commentben.

    Ui2.: Szurkolok a zh-hoz ❤

    -Fufu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry, mint mindig, most is jól időzített. Ez a későbbiekben ki fog derülni, csak ennyit mondhatok.
      Valamelyik korább részben volt, hogy Louis elment vásárolni, volt egy kis probléma a fizetésnél, és Soto professzor segített, így találkoztak. Röviden ennyi.

      Ó, bizony, repül az idő. Nekem meg február körül volt, hogy 2 éve elkezdtem fordítani a sztorit, őrület.

      Ui.: Örülök, hogy tetszett, és egy jó ideig még biztosan jelen lesz a történet, az tuti :)

      Ui2.: Most lesz egy kis szünetem, de aztán megint jönnek, úgyhogy köszönöm :) ♥ Xx

      Törlés
  3. 2 dolgot mondok most.Elsőre gratulálok a zh-hoz a másik is jó lesz.A második pedig a rész.Mint mindíg ez is fantasztikus lett...Harry olyan aranyos volt a kávézóban :) és az hogy jógára fog járni Louval...húú mán alig várom.Nem tudom hogy fogom kibírni péntekig...
    Puszi Zsozsó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, reménykedjünk :D Örülök, hogy tetszett :) Most nagyon édes volt Harry, igazán kitett magáért, az a jóga pedig... hát érdekes lesz, ennyit mondhatok :D ;)
      xoxo

      Törlés
  4. Huu...Végre. Fél órája próbálok hozzászólást írni, de a telefonom egyszerűen nem töltötte be.
    Fantasztikus rész lett. Harry olyan cuki volt hogy megvédte Lout. <3
    És tuti hogy jógára is csak miatta fog járni. Olyan cukik. :-D
    De azt már előre sejtem, hogy lesz még köztük jópár veszekedés.
    Várom a következőt. Puszii <3 :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a nettel szenvedtem egy ideig, úgyhogy átérzem.
      Örülök, hogy tetszett, és igen, nagyon édes volt :3
      Az tuti, mi pedig élvezni fogjuk, azt az órát :D ;)
      Sajnos ez is biztos, de egyelőre még örüljünk ennek a kis boldogságnak :)
      Jövő héten itt lesz :) ♥ xoxo

      Törlés
    2. Úr isten alig birom kivárni a részt. :-)
      Előre is jó szünetet. <3

      Törlés
    3. Szeretni fogjátok ;)
      Ó, nekem már az van a héten (hétfőig), de köszönöm, és neked is! :) Xx

      Törlés
  5. úristeeen *-* harry tele van meglepetésekkel :D és még mindig csak mosolygok azon, hogy hazz mennyire védi\szereti lout *-* ❤
    siess a kövivel c:
    xx Ági ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, ebben a részben pedig rettentően édes volt Louis-val, a mi nagy örömünkre :)
      Jövő héten itt lesz :) Xx

      Törlés
  6. Ezt nem hiszem el :'( mindig így van vége...el tudom képzelni az arcukat ebben a párbeszédben :'D úgy várom a pénteket*-*
    *Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szokásos függővég, sajnos :') Én is, vicces lehetett :D Hamarosan itt lesz :) Xx

      Törlés
  7. Szioo:)
    Csodás lett a rész, mostanában megáldott minket az ég, hogy ilyen nyugodt részek vannak. Ami hamar gondolom átváltozik a szokásossá. Lol
    Harry nagyon cuki volt a kavezoban, Liam és Louis pedig eléggé össze vannak hangolva.
    Ez a hittan óra tényleg gáz lesz Lou-nak, már előre látom.
    Nagyon tetszett, amikor Hazz megvédte Louis-t az oltozonel.
    A jógás dolog izgalmasan hangzik, kíváncsi vagyok mit fog Harry művelni.;)
    Imádtam, örülök neki, hogy jól sikerült az egyik zh-d, másikért szurkolok!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hát igen, a sok drama time után végre van egy kis nyugalom, de ez persze nem fog túl sokáig tartani, ne aggódj :D
      Édes volt nagyon :3 És igen, ahogy Louis mondta egyszer "Liam és ő egy agyon osztoznak" :D
      Nem lesz annyira vészes, csak egy kicsit ennyit mondhatok.
      Imádjuk a védelmező Harryt :3
      Jaj, nagyon szórakoztató lesz, nekem az a kedvenc részem :D
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen! :)
      xoxo

      Törlés
  8. Vááá!! Ez a vég!! Omg!! Harry hát kész!! Akarom!! Pénteket! Most!!
    A tanár!! A motoros!! Tudtam h lesz még valami azzal a motorossal :D
    A srác meg aki rányomult, huzzon a fenébe... Reméltem, hogy Hazza felbukkan! És lám :D el a kezeket Louisról!! Ő csakis Harryé!!
    Imádtam, annyira szereteeem ❤ izgatottan várom a kövit! ❤
    Puszillak :3❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam, hogy szeretni fogjátok nagyon :D
      Hát igen, itt alig van olyan szereplő, aki csak véletlenül bukkan fel :'D
      Édes volt Harry nagyon, ilyenkor nagyon-nagyon szeretjük :3
      Örülök, hogy tetszett, és annyit mondhatok, hogy tetszeni fog a következő ;) :D
      xoxo ♥

      Törlés