2016. április 15., péntek

Chapter 161

Helló! :)
Itt is van már a fejezet, és bocsánat, hogy később, mint szoktam, egyéb elfoglaltságaim voltak :) A rész... hát elég érdekes, különösen a vége, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményetek. Köszönöm, hogy drukkoltatok a héten, szerintem jók lettek/lesznek a zh-k. És a változatosság kedvéért jövő héten is lesz egy, csütörtökön, úgyhogy gondoljatok rám megint :'D ♥ Ó, és ez a blog is túllépte a 100.000 kattintást, elképesztőek vagytok, tényleg, köszönöm szépen! ❤
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 161
 
Harry szemszöge
- Jobban teszi, ha nem nyúl a rohadt cuccaimhoz – figyelmeztetem Louis-t, miközben Kimberlyre várunk, hogy kitegye nálunk Smith-t. Még mindig nem értem, hogy miért nem tudják elvinni magukkal a kórházba.
- Abbahagynád a morgolódást? Rosszabbul viselkedsz, mint Smith fog, és ő öt éves – szid le Louis, mire a szememet forgatom.
- Csak mondom, ez minden. Te egyeztél bele ebbe, szóval ő a te problémád, nem az enyém – emlékeztetem őt.
Természetesen Louis figyelmen kívül hagy, majd a konyhába sétál. A kopogás az ajtón jelzi Kimberlyék érkezését, így helyet foglalok a kanapén, és hagyom, hogy Louis legyen az, aki kinyitja az ajtót. Haragos pillantást vet rám, de nem váratja sokáig a vendégeket… a vendégeit, mielőtt a legnagyobb és legfényesebb mosolyát villantja fel.
- Köszönöm szépen! Fogalmad sincs, mekkora életmentők vagytok most, fogalmam sincs, mit csináltunk volna, ha ti nem tudtok figyelni Smith-re. Christian annyira beteg, mindenhol hány, és… – Kimberly gyakorlatilag visít.
- Semmi gond, tényleg – szakítja őt félbe Lou, feltételezem azért, mert nem akarja hallani Christian betegségének minden apró részletét.
- Oké, nos, Christian a kocsiban van, úgyhogy jobb, ha megyek. Smith eléggé önálló, többnyire elvan magában, és szólni fog, ha bármire szüksége van – fordul a bal oldalára, felfedve egy piszkos szőke hajú kisfiút.
- Szia, Smith! Hogy vagy? – szólal meg Louis egy furcsa hangon, amit még soha nem hallottam tőle korábban. Ez biztosan az ő próbálkozása a gőgicsélésre, még akkor is, ha a gyerek öt éves. Csak Louis.
A fiú nem mond semmit, csak egy kis mosollyal ajándékozza meg Louis-t, aztán elsétál Kimberly mellett, be a nappaliba.
- Nem beszél sokat – mondja Kimberly Lou-nak, enyhítve a szomorú kifejezést az arcán, ami az okozott, hogy Smith nem válaszolt neki.
Milyen humoros, hogy Smith nem úgy válaszolt Louis-nak, ahogy azt feltételezte, de nem akarom, hogy Louis zaklatott legyen, úgyhogy jobban teszi a kis szar, ha abbahagyja és kedves lesz hozzá.
- Oké, tényleg megyek már! – mosolyodik el Kim, majd becsukja az ajtót, miután egy utolsót integet Smith-nek.
- Éhes vagy? – kérdezi tőle Louis. Nemet ráz a fejével. – Szomjas? – ugyanaz a válasz, csak ezúttal helyet foglal a kanapén, velem szemben. – Akarsz játszani?
- Lou, szerintem csak itt akar ülni – mondom neki, aztán figyelem, ahogy elpirul az arca.
Váltogatok a csatornák között a tévében, remélve, hogy találok valami érdekeset, ami lefoglal engem, amíg Louis bébiszitterkedik.
- Bocsánat, Smith, csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy rendben vagy – kér bocsánatot, mire Smith bólint.
Borzasztóan hasonlít az apjára, a haja gyakorlatilag pontosan az a szín, a szeme ugyanaz a kékeszöld árnyalat, és feltételezem, hogy ha mosolyogna, ugyanolyan gödröcskéi lennének, mint Christiannak.
Néhány percnyi kínos csend telik el, ami alatt Louis a kanapé mellett áll, én pedig látom, ahogy a tervei szertefoszlanak. Azt feltételezte, hogy Smith energiával tele jön be ide, és készen arra, hogy játsszon vele. Helyette Smith egy szót sem szólt, és a helyéről sem mozdult el a kanapén.
Ruhája olyan makulátlan, mint azt gondoltam, hogy lesz, kis, fehér teniszcipője úgy néz ki, mintha még soha nem viselték volna. Amikor felpillantok a kék pólójáról, szemei rám szegeződnek.
- Mi az? – kérdezem. Gyorsan elnéz.
- Harry! – nyög fel Louis.
- Mi van? Csak kíváncsi voltam, hogy miért bámult rám – vonok vállat, majd csatornát váltok a tévén. Az utolsó dolog, amit nézni akarok, az a „The Kardashians”.
- Légy kedves – vet rám haragos pillantást.
- Az vagyok – forgatom a szememet.
- Csinálok vacsorát, Smith, akarsz velem jönni, vagy itt maradsz Harryvel? – kérdezi Louis a fiútól. Érzem a tekintetét rajtam, de úgy döntök, hogy nem nézek oda, Louis-val kell mennie. Ő a bébiszitter itt, nem én.
- Menj vele – mondom Smith-nek.
- Itt maradhatsz, Smith, Harry nem fog zavarni téged – biztosítja őt Louis.
Smith csendben marad. Meglepetés. Louis eltűnik a konyhában, én pedig hangosabbra veszem a tévét, hogy elkerüljek minden lehetséges beszélgetést vele, nem mintha ez nagy valószínűséggel megtörténne egyébként is. Félig hajlok arra, hogy a konyhába menjek Lou-val, és rávegyem Smith-t, hogy maradjon nyugton a nappaliban.
Percek telnek el, én meg elkezdem egyre inkább kellemetlenül érezni magamat úgy, hogy Smith csak itt ül. Mi a fenéért nem beszél vagy játszik, vagy akármi az a franc, amit az öt évesek csinálnak.
- Szóval mi a helyzet? Miért nem beszélsz? – kérdezem meg végül. Ő vállat von. – Gorombaság figyelmen kívül hagyni az embereket, amikor hozzád beszélnek – tájékoztatom őt.
- Nagyobb gorombaság megkérdezni, hogy miért nem beszélek – szól vissza. Enyhe akcentusa van, nem erős, mint az apjának, de nem teljesen enyhített.
- Nos, legalább most már tudom, hogy képes vagy beszélni – felelem. Válasza meglepett, és nem tudom, hogy mit mondjak neki.
- Miért akarod annyira, hogy beszéljek? – kérdezi, sokkal idősebbnek tűnve, mint egy öt éves.
- Én… nem tudom. Miért nem szeretsz?
- Nemtom’ – von vállat.
- Minden rendben odabent? – szólal meg Louis a konyhából. Egy másodpercre fontolóra veszem, hogy elmondom neki, hogy a gyerek halott vagy megsérült, de a humor elveszik a gondolattal együtt.
- Minden rendben – kiáltok vissza. Remélem, hogy Louis hamarosan kész lesz, mert én végeztem ezzel a beszélgetéssel.
- Miért vannak azok a dolgok az arcodon? – kérdezi Smith, az ajakpiercingemre mutatva.
- Mert ezt akarom. Neked miért nincsenek? – cserélem fel a szerepeket, megpróbálva nem emlékezni rá, hogy ő egy gyerek végtére is.
- Fájt? – kérdezi anélkül, hogy válaszolt volna az én kérdésemre.
- Nem, egyáltalán nem.
- Pedig úgy néznek ki – mosolyodik el félig.
Nem olyan rossz fej, azt hiszem, de még mindig nem tetszik az ötlet, hogy vigyázzunk rá.
- Majdnem kész vagyok itt – szól közbe Louis.
- Oké, éppen azt tanítom meg neki, hogyan kell házi készítésű bombát csinálni szódás üvegből – ugratom, mire kidugja a fejét a sarkon, hogy ránk nézzen. – Louis bolond – mondom Smith-nek, aki felnevet, gödröcskéi megmutatkoznak.
- Ő bájos – suttogja Smith a tenyerébe.
- Igen, az. Ugye? – bólintok, aztán felnézek Lou-ra, haja hátra van fogva, még mindig rajta van a jóganadrágja és egy egyszerű póló, majd újra bólintok. Louis gyönyörű, és még csak nem is kell próbálkoznia.
Tudom, hogy még mindig hall minket, és megpillantom, ahogy elmosolyodik, miközben megfordul, hogy befejezze a feladatát a konyhában. Nem értem, miért mosolyog így, és akkor mi van, ha beszélek ehhez a gyerekhez? Akkor is idegesítő, mint minden más gyerek.
- Igen, nagyon bájos – ért egyet Smith megint.
- Oké, nyugodj meg, kis srác. Ő az enyém – csipkelődök.
- A te mid? A feleséged?
- Mi?! Ő nem lány. Ő fiú.
- Akkor a férjed?
- Nem, baszki, nem – nevetem ki.
- Baszki, nem? – ismétli meg.
- A picsába, ne mondd ezt! – nyúlok át a kanapén, hogy eltakarjam a száját.
- Ne mondjam, hogy a picsába? – kérdezi.
- Nem, ne mondd, hogy a picsába, vagy hogy baszki – ez a sok ok egyike, amiért nem kellene gyerekek közelében lennem.
- Tudom, hogy ezek csúnya szavak – mondja nekem, mire bólintok.
- Akkor ne mondd ki őket – emlékeztetem őt.
- Kicsoda Louis, ha nem a férjed? – Smith egy kíváncsi kis szaros.
- Ő a barátom – nem kellett volna rávennem ezt a gyereket arra, hogy beszéljen, először is.
- Akarod, hogy a fe… férjed legyen? – javítja ki magát.
- Nem, nem akarom, hogy a férjem legyen – felelem lassan, de tisztán, így hallhat engem és felfoghatja ezúttal.
- Soha?
- Soha.
- És gyereket vállalni?
- Nem! Dehogy! Honnan szeded ezeket a dolgokat? – már csak attól stresszelek, hogy hallom ezeket hangosan.
- Miért… – kezdi el kérdezni, de félbeszakítom.
- Ne tegyél már fel ilyen sok kérdést – nyögök fel, mire Smith bólint, mielőtt kiveszi a távirányítót a kezemből és csatornát vált.
Louis már néhány perce nem nézett ránk, így úgy döntök, hogy a konyhába megyek és megnézem, hogy majdnem befejezte-e már.
- Lou… majdnem kész van már, mert Smith túlságosan is sokat beszél – panaszkodom, elvéve egy darab brokkolit az ételből. Louis utálja, amikor eszek, mielőtt a kaja készen van, de egy ötéves van a nappalimban, megehetem ezt a rohadt brokkolit.
- Igen, csak egy perc vagy kettő – válaszol anélkül, hogy rám nézne. Hangja furcsa, és úgy tűnik, hogy valami nincs rendben.
- Jól vagy? – kérdezem tőle, amikor megfordul párás szemekkel.
- Igen, jól vagyok. Csak a hagyma volt – von vállat, majd a mosogatóhoz fordul, hogy megmossa a kezeit.
- Oké… Smith hozzád is beszélni fog. Most már be van melegítve – biztosítom őt.
- Igen, tudom. Nem az… csak a hagyma – mondja újra.

18 megjegyzés:

  1. ELSŐ
    Áááá sírok 😂 Smith és Harry beszélgetése a nappaliban hogy a kis fiú kifagata Harryit és Louis hogy próbált gondoskodni nagyon aranyosak voltak de tudom hogy Louis nem a hagyma miatt volt furcsa ha nem Harry szavai miatt :( de a rész fantasztikus mint mindíg alig győzöm ki várni a pénzeket.A csütörtöki zh-hoz sok sikert.
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügyes :)
      Igen, édesek voltak, és ironikus, hogy Smith tök jól elvan Harryvel, aki pont nem akarja ezt :D Bizony, az sajnos tényleg nem a hagyma volt... Örülök, hogy tetszik, és köszönöm! :) Xx

      Törlés
  2. JESUS CHRIST!
    Hát én ezt a Harry-t meg fogom ölni, ki fogom belezni, vagy fogalmam sincs mit fogok tenni, de azt irgalmatlanul!
    Az elején tök normális volt, azt hittem, hogy végre semmi cucc nem lesz, de a végén biztos nem az a KIBASZOTT (bocsánat) HAGYMA volt a párás szem okozója! Biztos meghallotta,amit Hazz mondott.
    Szerintem ez a csávó hülye.
    Smith cuki volt, a köviben remélem, bent lesz!
    Imádtam!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen megértem, mikor először olvastam, én is kiakadtam.
      Sajnos ezt csak megerősíteni tudom, ott nem csak a hagyma volt... És még annyit elárulhatok, hogy lassacskán kezdődnek a bonyodalmak...
      Na igen, Louis-val akar lenni örökre, de a házasság kizárva, a gyereket már meg sem említem.
      Az hiszem, benne lesz, de ez majd kiderül jövő héten :)
      Örülök, hogy tetszett :) xoxo

      Törlés
  3. Harry és Smith nagyon nagyok, annyira látom őket XDD Vicces volt, ahogy kérdezgette :D
    Viszont Louis mindent hallott :'( nem a hagyma itt a probléma... Ajj Harry, miért kellett ezt?? Ne már, szegény Lou :((
    A kisrác nagyon édes, és nagyon várom a kövit!!
    Pusziii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A későbbiekben még fognak egymással dumálni, az is vicces lesz, ennyit mondhatok :D
      Sajnos igen, ez most nagyon nem kellett volna, olyan jól elvoltak eddig...
      Bizony, és jövő héten hozom :)
      Xx ♥

      Törlés
  4. Harry!!! Te idióta! Ha neked nem kell, majd Én hozzá megyek! :p Csak szólj és már ott is vagyok a templomban. :D

    Nagyon sajnálom Louist. Mindig a legjobbat akarja... olyan aranyos... Harry meg megint megbántotta... :( :/

    Neked pedig som sikert!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, lenne még pár jelentkező erre, azt hiszem :D

      Bizony, pedig már egy ideje olyan jól elvoltak... De hát velük/náluk mindig történik valami.

      Köszönöm :) Xx

      Törlés
  5. Szegény Lou :( Harry egy érzéketlen pöcs :( ... de komolyan :( Am birtam a beszélgetésüket :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem mindig tudja, hogy mivel bánta meg Louis-t és mivel nem, az biztos. Az legalább egy kis pozitívum volt :D Xx

      Törlés
  6. Úgy utálom Hazzt mikor nem veszi észre magát 😞
    Nagyon jó rész 😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, tudhatná, hogy ilyeneket nem mondunk, mert sosem lehet tudni.
      Örülök, hogy tetszett :) Xx

      Törlés
  7. Ajj Lou biztos sírt és nem "csak a hagyma"

    VálaszTörlés
  8. Harry annyira meggondolatlan és felelőtlen, Lou érzékeny lélek, vegye már észre!! :(
    Meg fogom ölni, komolyan :((
    Smith nagyon menő gyerek lehet :D
    nagyon jó lett, pussz❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ilyeneket nem szabad mondani, bármikor történhet bármi.
      Nem semmi kis srác, az tuti :D
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  9. Valaki segítsen ki légy szíves... Elvesztettem a fonalat és nem emlékszem ki is Christian és Kimberly ��
    Egyébként tetszett a rész és szeretném megköszönni hogy mindig pontosan hozod a részeket, ritka manapság az ilyen.
    Sok sikert a zh-hoz, nagyon várom a következő részt ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Christian Louis főnöke a Vance-nál, Kimberly pedig szintén Christiannak dolgozik, a titkárnője vagy ilyen recepciósféle, nem tudom pontosan már, és kapcsolatban is vannak :)
      Örülök, hogy tetszett, és hát ezzel egyet kell értenem (bár már ritkán olvasok blogokat), én igyekszem mindig pontos lenni :)
      Köszönöm szépen, pénteken hozom! :) Xx

      Törlés