2016. április 29., péntek

Chapter 163

Sziasztok! :)
Hűha, pont ballagáskor/ballagás időszakában hozom a fejezetet, úgyhogy akkor ez az én ajándékom a végzősöknek :D Ünnepeljétek meg rendesen a ballagást, hétfőtől meg ügyesek legyetek, én drukkolok nagyon! ♥ Nekem is lesz csütörtökön zh-m, szóval teljesen átérzem a helyzeteteket :D A részre visszatérve, kíváncsi leszek az új fejleményekkel kapcsolatban a véleményeitekre, és most talán nincs is annyira függővég, de ezt majd ti eldöntitek :D A közepe-vége tájékán valahol zárójelben van, hogy do not vagy don't, az azért van, mert a tanár kijavítja Louis-t, hogy a tagadásnál az összevont alakot használja inkább, és így írtam oda, hogy mikor melyiket mondták, mert a magyarban ugye nincs ilyen. Megértitek, ha elolvassátok :)
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 163
 
A nap további része gyorsan eltelik, ahogy teljesen ki vagyok vonva a világból és teljes mértékben beszippantva a kéziratba, ami szörnyen szomorúan végződött és hihetetlenül összetörte a szívemet. Könnyek nyomaival az arcomon végzek mára és elindulok haza. Azóta nem hallottam Harry felől, hogy otthagytam őt aludni és morcosan az ágyban, és Trevor szavai folyamatosan a fejemben járnak. A lehető legrosszabbkor kellett felhoznia az esküvőket és a házasságot. Szükségem van valamire, ami elterelni a figyelmemet felzaklató gondolataimról, néha azt kívánom, hogy bárcsak elzárhatnám az agyamat, mint a többi ember szokta. Nem szeretem, hogy mindent túlgondolok, de nem tehetek róla. Ez az, aki én vagyok, és most már minden, amire gondolni tudok az az, hogy Harrynek és nekem nincs jövőnk.
Tényleg csinálnom kell valamit, hogy ne legyek ennek a megszállottja, Harry az, aki, és soha nem akar megházasodni vagy gyerekeket vállalni. Ez egy olyan alkalom, amikor azt kívánom, bárcsak lenne néhány barátom, akikkel lóghatnék, talán felhívom Tristant, miután elmegyek a Conner’s-be, hogy vegyek kaját, és miután beteszek egy nagy adag mosást. Harry és Liam a hoki meccsre mennek ma este, remélem, hogy ez jól fog menni.
Amikor megérkezek a lakásba, Harry oda-vissza járkál a hálószobában.
- Szia – szólalok meg, miközben belépek a szobába.
- Szia. Milyen volt a napod? – ül le az ágy szélére.
- Jó volt, azt hiszem.
- Mi a baj? – fordítja el a fejét Harry, hogy rám nézzen.
- A kézirat, amit ma olvastam, olyan szomorú volt, hihetetlen, de szívfájdító – felelem, megpróbálva nem érzelgősködni ismét.
- Ó, biztosan jó lehetett, ha még mindig zaklatott vagy miatta. Utáltam volna, ha ott kellett volna lennem az első alkalommal, amikor elolvasod a Búcsú a fegyverektőlt – mosolyodik el, aztán leülök mellé az ágyra.
- Ez rosszabb volt, sokkal rosszabb – mondom, ő pedig megfogja a pólómat, húzva engem, hogy a vállán pihentessem a fejemet.
- Az én érzékeny fiúm – szólal meg, fel-le futtatva ujjait a gerincemen.
Az, ahogy a szavak hangzanak, megremegtetik a gyomromat, az, amikor „az én fiúm”-nak hív akármilyen formában, sokkal boldogabbá tesz, mint amennyire kellene.
- Bementél ma egyáltalán az órákra? – kérdezem Harrytől.
- Nem. Kifárasztott, hogy vigyáztam a gyerekre.
- A gyerekvigyázás alatt azt érted, hogy tévét néztél vele.
- Ugyanaz. Én többet tettem, mint te.
- Szóval akkor kedveled őt? – nem vagyok biztos benne, miért kérdezem ezt meg.
- Nem, vagyis amennyire idegesítőek a gyerekek, ő nincs a lista tetején, de nem tervezek több felügyeletet egyhamar – mosolyodik el.
A szememet forgatom, de nem mondok semmi mást Smith-ről.
- Készen állsz a ma esti meccsre? – nézek fel rá.
- Nem, már megmondtam Liamnek, hogy nem megyek – feleli.
- Harry! Menned kell – visítom.
- Ugratlak… nem sokára itt lesz Liam. Tartozol nekem ezért a szarért, Lou – nyög fel Harry.
- De szereted a hokit, és Liam jó társaság.
- Nem olyan jó társaság, mint te – csókolja meg az arcom.
- Jó hangulatban vagy ahhoz képest, hogy úgy viselkedsz, mintha egy mészárlásba vezetnének.
- Ha ez rosszul végződik, nem én leszek az, akit lemészárolnak.
- Jobban teszed, ha kedves leszel Liamhez ma este – figyelmeztetem őt.
Felemeli a kezeit, hogy ártatlanságot tettessen, de én jobban tudom. Kopognak az ajtón, Harry pedig a helyén marad.
- Ő a te barátod, te nyitod ki az ajtót – feleli.
A szememet forgatom, de nem akarom megvárakoztatni Liamet, így a hálószobában hagyom Harryt, hogy kinyissam az ajtót. Liam hoki mezt, kék farmert és teniszcipőt visel. Még soha senkit nem láttam hozzáilleszkedő hoki mezben, csak nagyméretűekben, szóval Liam mezének szorossága meglep.
- Szia, Louis – mosolyodik el szokásos barátságos mosolyával, és egy öleléssel üdvözöl.
- Milyenek voltak ma az órák? – kérdezem tőle.
- Nagyszerűek, kivéve, hogy jobbak lettek volna, ha te is ott vagy, nem pedig a gyakornoki állásodon – nevet fel.
- Ha egy nap több órából állna.
- Befejeztétek ti ketten, hogy túl lehessünk ezen? – szakít minket félbe Harry.
- Nos, látom, hogy ez egy szórakoztató este lesz – forgatja a szemét Liam, majd kezével beletúr rövid hajába.
- Az egész életed legjobb estéje lesz – ugratja őt Harry.
- Sok szerencsét – mondom Liamnek, mire felkuncog.
- Csak műsorozik, megpróbálva úgy viselkedni, mintha nem lenne izgatott, hogy velem töltheti az időt – mosolyodik el Liam, Harry pedig a szemét forgatja, épp ahogy Liam tette az előbb.
- Nos, ez túl sok tesztoszteron nekem, úgyhogy átöltözök és lebonyolítok néhány megbízást. Jó szórakozást nektek.
- Milyen megbízásokat? – kérdezi Harry, miközben követ engem a hálószobába.
- Bevásárlás, és arra gondoltam, hogy felhívom Tristant.
- Hogy…?
- Csak, hogy megtudjam, hogy van, unatkozni fogok ma este, amíg te nem leszel itt.
- És, nem kell tanulnod vagy csinálnod valamit?
Kinyitom a szekrényt és kiveszek egy pulóvert, aztán egy jóganadrágot az alsó fiókból.
- Óóó, nem, nem – mondja Harry, kivéve a nadrágot a kezemből.
- Mi? – próbálok meg érte nyúlni, de a feje fölé tartja.
- Nem veszed fel ezt.
- Tessék? Azt veszek fel, amit akarok – teszem a csípőmre a kezemet, mire megrázza a fejét.
- Nem, veszed fel – emeli magasabbra, én pedig megpróbálok felugrani, hogy elérjem, de nem sikerül.
- Azt hittem, hogy tetszik?
- Ez a lényeg. Tényleg tetszik, ahogy mindenkinek fog.
- Nevetséges vagy – nyafogom.
- Oké akkor, vedd fel ezt a nadrágot, én meg biztosan le fogom venni a pólómat a meccs alatt, vagy legközelebb, ha egy bulin leszünk – vigyorodik el.
- Rendben – adom be a derekam, majd kiveszek egy farmert. – A féltékenységed egészségtelen – szidom le, mire felnevet.
- Mikor volt az, hogy a mi kapcsolatunkkal összefüggően bármi is máshogy volt? – nevet ismét, aztán a nadrágommal a kezében elhagyja a szobát.
Hátrafésülöm a hajamat, majd átöltözök farmerbe és pulóverbe, mielőtt visszaindulok a nappaliba. Harry és Liam már elmentek. Amikor elveszem a kulcsaimat az állványról, észreveszem, hogy Harry kulcsai még mindig a szokásos helyükön lógnak, biztosan hagyta, hogy Liam vezessen. Leveszem az ő kulcsait az enyémek helyett, aztán bezárom az ajtót magam mögött.
Az út a Conner’s-hez nagyon rövid, kevesebb, mint öt perc, és Harry autója olyan gördülékenyen megy, hogy majdnem visszafordulok csak, hogy még egyszer megtegyem a rövidtávot. A fűtése sokkal gyorsabban működik, mint az enyém, és a rádiója is tisztább. Szórakoztatónak találom, hogy a The Fray CD volt benne és indult el, amint elindítottam a kocsit, azt jelentve, hogy Harry ezt hallgatta.
A Conner’s kietlen, csak egy autó és egy motor van a parkolóban. Kíváncsi vagyok, hogy az Jonah… Soto professzor motorja-e. Valószínűleg nem. Bebizonyosodik, hogy tévedtem, amikor meglátom őt a kassza mellett állni, amikor fizetni indulok.
- Kicsi a világ – vigyorodik el, ahogy észrevesz engem.
- Igen, vagy ez, vagy elég közel lakik hozzánk, hogy ugyanabba a sarki boltba járjunk – mondom, ő pedig átteszi a sisakját a szabad kezébe.
- Vagy ez, vagy követ engem.
- Én nem! Mindig idejövök, én… – kezdem el, de ő félbeszakít.
- Szórakozom, vicc volt – nevet fel.
- Ó – harapom meg az ajkamat kínomban. Általában nevetnék egy viccen, nem számít, mennyire kellemetlen, de ő a tanárom és nem tudok mit mondani.
- Készen áll az órákra holnap? – kérdezi, mire bólintok.
- Igen, van bármennyi esély arra, hogy utal arra, mit fogunk csinálni holnap?
- Semmi esély – túr bele ujjaival fekete hajába.
A bankkártyámmal fizetek, majd búcsúzóul intek egyet Soto professzornak, mielőtt elindulok.
- Mr. Tomlinson! – hallom őt meg utánam kiáltani, miközben kinyitom Harry autóját. – Van terve ma estére? – kérdezi. Mi?
- Uhm… – nem találok szavakat. Ő a tanárom.
- Nem úgy értem, ne nézzen rám így – mosolyodik el, mosolya nagyon vonzó. – Játszom egy bandában, és van egy fellépésünk lent a Canal Street Tavern-en, ha szeretne eljönni, talán hozhatna néhány barátot? Nem régóta játszunk, és szükségünk van az összes emberre, aki csak be tud férni oda, hogy visszahívjanak minket – magyarázza.
- Egy bandában van benne? – hangom olyan döbbentnek hangzik, mint amennyire érzem magam.
- Igen, ez meglepi?
- Úgy értem… maga egy egyetemi tanár – nevetek fel idegesen.
- Csak huszonkét éves vagyok. Tudom, hogy nem illek bele a dohos egyetemi tanár sztereotípiába.
- Biztos nem (do not).
- Nem (don’t).
- Mi? – kérdezem.
- Azt mondja, hogy nem (do not), azt kellene mondania, hogy nem (don’t), ez jobban hangzik.
- A nem (do not) rendben van.
- Nem, nincs – mosolyodik el. – Szóval mit mond? El tudna hozni néhány barátot a műsorra? Lehet, hogy elárulok egy-két dolgot arról, hogy mi lesz az eheti feladat – beszél rá engem.
Ő kedves és nagyon vicces, kissé pimasz, de már hozzászoktam Harry egójához, úgyhogy ez semmiség.
- Persze. Nincs (don’t have) sok barátom, de meglátom, mit tehetek – ígérem meg.
- Úgy érti, hogy nincs (do not have) sok barátja? – utánoz, nekem pedig nagy a kísértés, hogy a szememet forgassam rá, de megállítom magamat, amikor eszembe jut, hogy nem számít, mennyire hétköznapinak tűnik, ő akkor is a tanárom. – Most már nem idegesítem tovább, így szólhat a barátainak – teszi a kis bevásárlószatyrát a motorja oldalzsebébe, majd felszáll az ülésre. Integet nekem, mielőtt felteszi a sisakját és felpörgeti a motorját.
Miután berakom a néhány szatyromat Harry autójának hátsó ülésére, hazavezetek és felhívom Tristant. Fogalmam sincs, hogy fel fogja-e venni, vagy hogy egyáltalán ráér-e, de nagyon remélem. Imáim meghallgattatnak, amikor a második csörgésre felveszi, és el van ragadtatva attól, hogy halljon felőlem.
- Mindjárt ott leszek. Steph jöhet? Ő is itt van – kérdezi a telefonon keresztül.
- Persze, bár Harry Liammel van, szóval ő nincs itt. Valakinek, akit ismerek, lesz egy fellépése a Canal Street Tavern-en, hallottatok róla? – kérdezem.
- Igen! Imádom a Canal Street-et.
- Várj, azt mondtad az előbb, hogy Harry Liammel van? – egyértelműen meglepődött.
- Igen, ez egy hosszú történet – kuncogok fel.
- Alig várom, hogy halljam – feleli, mielőtt elköszönünk, és megígérem neki, hogy elküldöm a címünket.

Harry szemszöge
- Mi a fenéért ilyen zsúfolt már ez? – nyögök fel, miközben Liam és én megpróbálunk átjutni a tömött soron.
- Mert miattad elkéstünk.
- A meccs csak tizenöt perc múlva kezdődik.
- Én általában egy órával előbb jövök – magyarázza Liam.
- Persze, hogy előbb jössz. Még akkor is, amikor nem Louis-val vagyok, Louis-val vagyok – panaszkodom.
Liam és Louis szó szerint ugyanaz az ember, amikor az ő idegesítő „mindenben az elsőnek és legjobbnak kell lenni, amit csinálnak” dolgukról van szó.
- Megtisztelve kellene érezned magad, hogy Louis-val lehetsz – mondja nekem.
- Ne legyél már fasz, hogy élvezhessük a meccset – felelem erélyesen, de nem tehetek a mosolyról, ami megjelenik az arcomon bosszúsága miatt. – Bocs, Liam, megtisztelve érzem magam, hogy vele lehetek. Most már lazítanál? – nevetek fel.
- Persze. Gyerünk, foglaljuk el a helyünket – mondja, aztán mutatja az utat.

8 megjegyzés:

  1. Először is sok sikert a zh-hoz.másodszor a részt mindíg fantasztikus.Lou drágám szerintem Harry megfogja változtatni a véleményét a házaságról szóval ne agódj nagyon.Harry te pedig legyél kedves Liam-hoz.A közepén ez a don és don't nál kicsit össze zavarotam de ez nálam nem meglepő dolog.😃 a koncertes részt azt várom hogy milyen lesz a banda.a vége szerintem nem let függő vég. 😃
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszik :) Én is ebben reménykedem, drukkoljunk, hogy így legyen :D Egész jól el lesznek Liammel, ennyit mondhatok :D Igen, az kicsit érthetetlen, de nem tudtam már mit kitalálni, mert a magyarban nincsen ilyen... Hamarosan kiderül, és hát egy kicsit lehet függő :D Xx

      Törlés
  2. Hát...ez a tanár nekem gyanús... :) Ez minden, ami eszembe jut. :) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nincsenek rossz szándékai, de Louis helyében nekem is gyanús lenne :D Xx

      Törlés
  3. Sziooo!
    Csodás lett a rész!
    Louis remélem nem fogja magát sokat emészteni Hazz hülye elszólásán.
    Ez a tanár nagyon unszimpatikus nekem, idegesítően közeledik Louis felé, bárhogyan is gondolja ezt.
    Harry remélem jól fog viselkedni a hokimeccsen és végre kedvesebb lesz Liammel.
    Ez a tanár bandás fellépés elég érdekesnek hangzik, kíváncsi vagyok, mi lesz!
    Hajrá a vizsgához!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Ez hamarosan ki fog derülni, nem árulhatom el :')
      Igen, Louis helyében nekem is gyanús lenne.
      Egész jól elszórakoznak majd, ennyit mondhatok :D
      A következőből szerintem ki is fog derülni.
      Köszönöm! :) xoxo

      Törlés
  4. Ez a tanár...Gyanús nekem, de nagyon... Lesz itt még valami! Rajta tartom a szemem XD
    Harrynek tutira megváltozik majd a véleménye a házassággal kapcsolatosan, bár anélkül is boldogan lehet élni, szóval... ;) Smith meg megfogja hozni a kedvét a gyerekhez ;)
    Kíváncsi vagyok a koncertre na meg a hoki meccsre XD
    Imádtam, puszii ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékeim szerint nem tesz komolyabb lépést, de sosem lehet tudni, szóval tartsd rajta a szemedet nyugodtan :D
      Hát reméljük, és igen, nem feltétlenül kell a boldogsághoz, de azért gondolom, nagyon szeretnénk az esküvőjükről olvasni majd egyszer :D Úgy legyen :D
      Érdekes lesz mindkettő, ennyit mondhatok :D
      Örülök, hogy tetszett! :) Xx ♥

      Törlés