2016. május 6., péntek

Chapter 164

Helló! :)
Először is, remélem, jól sikerültek az érettségik a végzősöknek, nekem is több ismerősöm érintett (volt), úgyhogy drukkoltam nagyon. Azt hiszem, az én zh-m sem lett rossz, viszont most ti gondoljatok rám, mert jövőhéten péntek kivételével mindennap lesz zh-m :') És akkor a fejezet. Hát elég érdekes, és most már jönnek a bonyodalmak, szóval készüljetek fel... mindenre. Kíváncsi leszek a véleményeitekre. Ó, és ez már durvább függővég, mint amik mostanában voltak, remélem, kibírjátok jövőhétig, addig lehet találgatni, hogy mi lesz :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 164
 
- Nem tudom elhinni, hogy te és Harry itt laktok… milyen fura – mondja Tristan, amikor ő és Steph megérkeznek a lakásba.
- Nekem is fura még mindig, néha – vallom be.
- Tényleg szép hely – dicsér Steph, mire elmosolyodom.
- Köszönöm.
- Szóval mi ez, hogy Harry és Liam együtt lógnak? – kérdezi Tristan. Mindannyian az asztalhoz ülünk le a konyhában.
- Nos, már jól kijönnek egymással, nagyjából, és Liamnek egy hoki meccsre vettünk jegyeket karácsonyra, úgyhogy Harry elment vele – magyarázom.
- Jegyeket vettünk? Úgy hangzotok, mint egy házaspár. Mi a fenéért akarna Harry bármit is venni Liamnek karácsonyra? – nevet fel Tristan.
Nem gondoltam arra a tényre, hogy Harry barátai közül senki sem tudja, hogy Liam az ő mostohatestvére. Nem vagyok biztos benne, hogy Harry bánná-e, ha megtudnák, de úgy döntök, hogy egyelőre nem mondom el nekik. Sosem tudom, hogy mi fogja őt felhúzni.
- Úgy értem, én vettem neki, de Harry ott volt, amikor odaadtam neki – hazudom, aztán megpróbálok témát váltani. – Ha meghallok még egy embert a házasságról beszélni – nyögök fel, megdörzsölve a halántékomat az ujjbegyeimmel.
- Bocs, meg sem kérdezem, miért – mosolyodik el, majd elővesz egy sört a táskájából.
- Ezzel vezettél? – kérdezem rémülten.
- Igen, nincs nyitva – nevet fel Tristan, és a pólójával kinyitja a tetejét.
- Szóval ki játszik a Canal Street-en, akit ismersz? – kérdezi tőlem Steph.
- Igazából a tanárom.
- Mi? Hány éves a pasi? – érdeklődik.
- Huszonkettő.
- Woah, fiatal, hogy tanár legyen – iszik még egy kortyot a söréből Tristan.
- Igen, és benne van egy bandában – jegyzem meg.
- Kifejezetten téged hívott meg, hogy menj el ma este? – teszi fel a kérdést Steph, megváltozó arckifejezéssel.
- Igen… vagyis nem. Azt mondta, hogy az összes barátom hozzam el, de mivel nekem nincs sok, ti ketten vagytok a legközelebbiek ehhez – csipkelődöm.
- Kösz, te barom. Mindenkit fel kellene hívnunk, hogy jöjjenek el! – feleli Tristan, és nem vesztegeti az időt, hogy elővegye a telefonját.
- Mollyt ne – teszem hozzá, mire Steph-fel mindketten felnevetnek.
- Természetesen nem, most van valami új pasija, szóval nincs olyan sokat velünk amúgy se, mióta eltapostad őt – mondja nekem Tristan, és mindhárman nevetésben törünk ki.
- Írok Zaynnek és Niallnek. Tessa megbukott két tárgyból a múlt félévben, úgyhogy ő lényegében el van zárva, nem is csinál már annyi bulit, mint régen – feleli Steph.
Tudom, hogy Harry valószínűleg nem lesz felvillanyozva attól, hogy Zaynt is meghívták, de nem mondom azt nekik, hogy ne szóljanak neki.
- Tényleg? Nincsenek bulik a diákszövetségi házban? – tátom el a számat.
- Ó, még mindig vannak bulik, csak Tessa nem vesz részt a szervezésben úgy, mint korábban – nevet fel Tristan.
- Nem is tudom, hogy mikor kezdődik a fellépés – jövök rá, míg Steph válaszra vár a barátaitól.
- Valószínűleg kilenckor, az a szokásos időpont ott – mondja nekem Steph.
- Átöltözöl, igaz? – kérdezi Tristan savanyú kifejezéssel az arcán.
- Azt hiszem. Úgy értem, ez nem (is not)… nem (isn’t) – javítom ki magam. – olyan rossz, de igen, át akartam öltözni.
- Jó – mosolyodik el.
Másik farmer veszek fel és egy egyszerű fekete pólót. Régen volt már… igazából nem is emlékszem az utolsó alkalomra, amikor bárhová is elmentem volna egy baráttal Harry nélkül.
- Zayn és Niall ott találkoznak velünk kilenckor, szóval hamarosan el kellene indulnunk – mondja Steph, amikor visszasétálok a nappaliba.
- Nagyon dögösen nézel ki, csak állítsd fel a hajadat – ajánlja Tristan.
- Mint a régi szép időkben – forgatom rá a szememet, mire felnevet.
- Néhány dolog sosem változik – nyújtja ki rám a nyelvét, mielőtt még egy kortyot iszik.
Kényszerítem magamat, hogy ne gondoljak tovább a „régi időkre”. A napok, amik alatt hülyére vett az összes „barátom”, beleértve Steph-et és Tristant is. Nem akarok a múlton időzni, már úgy döntöttem, hogy megbocsátok nekik, így nem vagyok hajlandó megengedni az agyamnak, hogy a fájdalmas emlékekhez vándoroljon.
- Külön autóval megyek, ha netalán előbb mennék el, mint ti – mondom Steph-nek és Tristannak, miközben kisétálunk.

Harry szemszöge
- Láttad ezt?! Hogy a fenében ért ez pontot?! – ordítja Liam mellettem. Még amikor mérges, akkor is úgy néz ki, mint egy punci. – Ne már! – kiabálja ismét, én pedig megharapom a nyelvemet nevetésemben.
Azt hiszem, Louis-nak igaza volt, Liam nem túl szörnyű társaság, nyilvánvalóan nem az első választásom, de nem olyan rossz.
- Azt hallottam, hogy minél többet kiabálsz és ordítasz, annál valószínűbb, hogy ők nyernek – mondom neki.
Liam figyelmen kívül hagy és megint kiabál, én megrázom a fejemet, aztán előveszem a telefonomat a zsebemből, hogy írjak Louis-nak. Már több mint egy órája nem hallottam felőle, és azt tervezi, hogy Tristannal lóg együtt ma este, én pedig tudni akarom, hogy mi lesz ebből. Egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy Louis Tristannal legyen nélkülem. Küldök neki egy gyors üzenetet, hogy merre van, majd figyelmemet ismét Liamnek szentelem.
- Igen! – kiabálja Liam, amikor az ő csapata nyeri meg a meccset az utolsó másodpercben.
A tömeg kiözönlik az arénából, én meg átnyomulok rajta.
- Figyelj oda – szólal meg mögöttem egy hang.
- Bocs – kér bocsánatot Liam.
- Erre gondoltam én is – mondja a hang, mire megfordulok, egy ideges Liamet és egy seggfejet látva meg, aki az ellenfél csapat mezét viseli. Liam nyel egyet, de nem mond semmi mást, ám a férfi folytatja a gúnyolódást.
- Nézd, milyen rémültnek néz ki – feleli egy másik hang, a seggfej egyik barátja, feltételezem.
- Én… én… – dadogja Liam. Most viccelsz velem?
- Menjetek a picsába, mindketten – morgom, mire mindketten megfordulnak, hogy rám nézzenek.
- Vagy mi lesz? – érzem a sört a magasabbik leheletén.
- Vagy a szart is kiverem belőled mindenki előtt ebben a tömegben és meg leszel alázva, ez lesz – figyelmeztetem őt, komolyan gondolva minden egyes szót.
- Gyerünk, Dennis, menjünk – az alacsonyabb, úgy tűnik, az egyetlen, aki értelemmel rendelkezik, meghúzza a barátja mezét, aztán eltűnnek a tömegben.
Megfogom Liam karját, és húzom őt az út hátralévő részében, Louis le fogja tépi a golyóimat, ha hagyom, hogy megverjék Liamet ma este.
- Köszi ezt, nem kellett volna megtenned – szólal meg Liam, amikor elérjük az autóját.
- Ne tedd ezt kínossá, oké? – vigyorodom el, mire megrázza a fejét, de hallom őt csendesen nevetni magának.
- Visszavigyelek a lakásodhoz most? – kérdezi néhány percnyi kínos csend után.
- Ja, persze – újra leellenőrzöm a telefonomat, hogy lássam, Louis válaszolt-e, de nem. – Elköltözöl? – kérdezem Liamtől.
- Még nem tudom, nagyon szeretnék közelebb lenni Danielle-hez – magyarázza.
- Akkor miért nem költözik ő ide?
- Mert az ő balett karrierje itt nem működne, New York City-ben kell lennie.
- És te csak feladod az életedet és elköltözöl érte? – kötekedek.
- Igen, inkább teszem ezt, minthogy továbbra is messze legyek tőle. Amúgy sem bánom a költözést, New York City fantasztikus hely lenne, ahol élhetek. Ez nem mindig arról szól, hogy egy ember van a kapcsolatban, tudod? – feleli.
- Ez rám akart irányulni?
- Nem pontosan, de ha úgy gondolod, hogy igen, akkor talán igen.
- Fogd be a szád, megtennéd?
- Azt mondod, hogy nem költöznél New Yorkba, hogy Louis-val legyél?
- Igen, pontosan ez az, amit mondok. Nem akarok New Yorkban élni, úgyhogy nem fogok New Yorkban élni.
- Tudod, hogy nem New Yorkra gondolok, hanem Seattle-re. Louis Seattle-ben akar élni.
- Angliába fog költözni velem – mondom neki.
- Mi van, ha nem? Tudod, hogy nem akar, akkor kényszerítenéd rá?
- Nem kényszerítem őt arra, hogy bármit is tegyen, Liam. Azért fog elköltözni, mert majd nem akar nélkülem lenni, ilyen egyszerű – ellenőrzöm a telefonomat még egyszer, hogy megpróbáljam elvonni a figyelmemet a bosszúságról, amit a bájos mostohatestvérem okoz nekem.
- Egy seggfej vagy.
- Soha nem állítottam, hogy nem vagyok – vonok vállat.
Tárcsázom Louis számát, és várok rá, hogy felvegye. Nem teszi. Nagyszerű, kibaszott nagyszerű. Remélem, hogy még mindig otthon lesz, amikor odaérek, ha Liam nem vezetne ilyen istenverte lassan, mostanra már ott lennék. Csendben maradok, a felszakadt bőrt piszkálva a körmeim körül. Vagy három órának tűnő idő után Liam bekanyarodik a lakásom elé.
- A ma este nem volt olyan rossz, ugye? – kérdezi tőlem, miközben kiszállok az autóból és felkuncogok.
- Nem, azt hiszem, nem volt rossz – vallom be. – Ha bárkinek elmondod, hogy ezt mondtam, megöllek – ugratom, mire elmosolyodik, mielőtt elhajt.
Nem jövök rá addig, amíg ki nem lépek a liftből, hogy a kulcsaim még mindig a lakásban vannak, és ha Lou nincs itt, ki vagyok zárva. Az ajtó zárva van, ő pedig nem veszi fel a telefontját, amikor megpróbálom felhívni újra. Kibaszottul tökéletes. Nem maradt más lehetőségem, mint visszahívni Liamet és megint felvetetni magamat vele.

Louis szemszöge
Amikor megérkezünk a Canal Street Tavern-hez, a bár kisebb, mint vártam. Az épület úgy néz ki, mintha fából készült volna, egy ténylegesen régi stílusú kocsma. A belső téma úgy tűnik, hogy vonatok, ami a kocsma egész kinézetéhez illik.
- Azt hittem, hogy a dohányzás bent már nem legális? – kérdezem Tristantól, miközben megmutatom az ajtónál lévő nőnek a jogsimat az életkorom igazolására. Egy vonat alakú pecsétet nyomnak a kezemre, aztán követem Tristant a sötét, füsttel teli terem végébe.
Utálom a cigaretta szagát, és máris érzem viszketni a torkomat. Zayn és Niall felállnak a kis kerek asztaltól, majd Niall köszönt elsőnek.
- Louis! Hol van Harry? – kérdezi egy édes mosollyal.
- Ő… egy hoki meccsen van – mondom neki, szándékosan kihagyva minden további részletet.
- Király. Kérsz egy italt? – érdeklődik, mire körbenézek a teremben. – Senki nem fogja észrevenni, hidd el. Jó borravalót adok – vigyorodik el, én pedig egyetértve bólintok. Én fogok hazavezetni, úgyhogy csak egy pohárral ihatok, egy ital nem gond.
- Szia, Lou – szólal meg Zayn anélkül, hogy a szemembe nézne, miközben leül. Nem tudom, miért nem vettem észre korábban a lányt, aki mellette ül.
- Uhm… szia – nem tehetek róla, de a lányra bámulok, gyönyörű.
- Szia, Rebecca vagyok, örülök, hogy találkozunk – mosolyodik el.
- Szia, én Louis vagyok – kényszerítek ki egy mosolyt.
Rebecca Zaynhez hajol, és én valamilyen oknál fogva azonnal elnézek.
- Igyunk egyet, hogy élvezhessük a műsort – mondja Tristan Steph-nek, aztán Niall tölt nekem egy pohár sört az asztalon lévő nagy korsóból. Nem igazán szeretem a sört, de gorombaság lenne visszautasítani az italt, amit nekem ad, úgyhogy helyette csak iszom egy kortyot. Pont olyan rossz íze van, mint emlékeztem, de mindennek ellenére tovább iszom.
- Oké, mindenki! Ma este elég jó felállásunk van, először egy helyi banda lép fel, akik talán vagy talán nem fejeztek már be egy üveg Jacket egymás között! Nagy tapsot a The Reckless Few-nak! – kiáltja a mikrofonba egy rasztahajú fiatal férfi a mikrofonba.
Minden figyelem a színpadra irányul, Jon… Soto professzor az első, aki felsétál a kis színpadra. Sima sötétkék ing van rajta és fekete farmer lyukakkal a térdénél. A gondolat, hogy ő az én tanárom, nagyon furcsának tűnik most, látni őt így öltözve, és ahhoz készülődve, hogy fellépjen a színpadon egy bandával.
Niall mellett foglalok helyet, szemben Zaynnel és a randijával.
- Melyik az? – hajol át Tristan az asztalon, hogy megkérdezze tőlem.
- Az, aki kékben van – mondom neki, miközben elkezdődik a zene.
- Woah – kacsint egyet, mire Steph egy játékosan rábámul.
Még egy kortyot iszom a keserű sörből, és megpróbálok nem Zaynre és a randijára nézni. Soto professzor elkezd énekelni, én pedig meglepődöm, milyen jól hangzik a hangja. Nagyon jó. A teremben majdnem minden fej fel-le mozog, a lábak dobolnak, az ujjak meg verik az ütemet az asztalok tetején. Transzban találom magamat, a dal lágy, de egy különös módon masszív, amitől nosztalgikus érzésem támad, de nem tudom pontosan megmondani a pontos időt vagy emléket.
Szerintem Harrynek tetszene ez a dal… Harry. Már egy ideje nem beszéltem vele. Amikor megnézem a telefonomat, három nem fogadott hívásom van és négy üzenetem.
- Mindjárt visszajövök – mondom nekik, aztán a mosdóba sietek.
Remélem, hogy minden rendben, és semmi nem történt a hoki meccsen, soha nem tudhatom, amikor Harryről van szó. Nem veszi fel, amikor először hívom őt, de ahogy megfogalmazok egy SMS-t neki, a mobil elkezd rezegni.
- Miért nem válaszoltál? – zengi a telefonon keresztül.
- Bocs, nagy zaj van itt, és nem néztem meg a telefonomat. Minden rendben? – kérdezem. Egy fiú botladozik be a mosdóba, így bemegyek egy fülkébe.
- Zaj hol? Hol a fenében vagy?
- A Canal Street Tavern-en.
- Mi?
- Canal Street Tav…
- Hallottam, miért vagy ott? – szakít félbe.
- Nos… megnézünk egy bandát fellépni – a részleteket majd később elmagyarázom.
- Ki az a mi?
- Én, Steph, Tristan, Niall, Zayn és a randija – megbizonyosodom róla, hogy megemlítsem, Zaynnek randija van.
- Zayn mi…
- Van vele egy lány, nyugodj meg – vinnyogom.
- Hamarosan ott leszek. Ki vagyok zárva a lakásból, mert úgy döntöttél, hogy elviszed az autómat.
- Amúgy is elfelejtetted a kulcsaidat, úgyhogy egyébként is ki lettél volna zárva – javítom őt ki.
- Soha nem mondtam, hogy vezetheted a kocsimat – fújtatja a telefonon keresztül. – Fordulj balra – hallom őt mondani, biztosan még mindig Liammel van.
- Nem kérdeztem meg, ugye? – jegyzem meg, ügyelve arra, hogy érezhető legyen a szarkazmus a hangomban.
- Sosem teszed.
- Nem kell megtennem – emlékeztetem őt.
- Hamarosan ott leszek – szakítja meg a vonalat.
Remélem, hogy jobb hangulatban lesz, amikor megérkezik. Visszaindulok az asztalhoz, hogy mindenki tudtára adjam, Harry nemsokára itt lesz, azt hiszem, jobb megfogalmazás az, hogy figyelmeztetem őket. Úgy tűnik, mindenki örül, kivéve Zaynt, de ő túl elfoglalt azzal, hogy Rebeccára figyeljen, én pedig túl elfoglalt vagyok azzal, hogy lenyomjak még egy pohár sört, amit Niall csúsztatott elém.
A dal, ami annyira tetszett, már véget ért, Soto professzor pedig a mikrofonba beszél a számok megírásának folyamatáról, amit játszanak.
- Kérsz még egy italt? – kérdezi Zayn.
- Igen – válaszolunk Rebeccával ugyanakkor.
Persze, hogy hozzá beszélt. Miért is feltételeztem, hogy hozzám beszélt? A cigarettafüst és a sör elhomályosítja az ítélőképességemet.
- Ó, bocs. Azt hittem… nem tudom – hebegem.
Zayn arcán egy érzelem villan fel, amit nem tudok megfejteni, mielőtt elsétál az asztaltól.
- Nem tudom elhinni, hogy az a srác egy tanár, remélem, megkapom őt jövőre – mosolyodik el Rebecca.
- Jövőre? – kérdezem tőle.
Tristan figyeli kínos párbeszédünket, és úgy tűnik, ugyanazon a dolgon gondolkozik, mint én… miért olyan kínos ez?
- Igen, amikor egyetemista leszek jövőre – mondja nekem.
- Középiskolás vagy? – felelem túl hangosan és nagyon gorombán szándék nélkül.
- Igen, bár már tizennyolc vagyok – mosolyodik el, majd elnézek, amikor Zayn visszajön az asztalhoz három itallal.
Az egyiket leteszi elém, én pedig megígérem magamnak, hogy nem nézek át rájuk az este hátralévő részében. Kit érdekel, ha a Rebecca középiskolás? Ha Zayn kedveli őt, ez minden, ami számít, legalább már tizennyolc éves.
Elkezdődik a második dal, amelynek kissé nehezebb az üteme, de éppen olyan nagyszerű, mint az első szám.
- Nagyon jók – dicséri meg őket Steph, ide-oda ringatva a fejét a zenére.
- Itt van Harry – szólal meg Tristan, majd megkocogtatja a vállamat, amitől megfordulok.
Talán kettő… most már három pohár sört ittam, de úgy tűnik, Harry jelenlététől minden fej megfordul a füstös teremben. Szó szerint úgy néz ki, mintha egy kifutón sétálna végig, ahogy az asztal felé jön, mogorva tekintettel meg mindennel. Ami a legjobban meglep engem az az, hogy Liam csak néhány lépéssel mögötte van.
- Kedves, hogy csatlakoztok hozzánk – gúnyolja ki Niall Harryt.
Harry a középső ujjával bemutat Niallnek, mielőtt elvesz egy széket a mellettünk lévő asztaltól, engedély nélkül persze, majd odahúzza, hogy mellém üljön.
- Vegyél el egyet – mondja Liamnek. Liam mozdulatlanul áll, nyilvánvalóan kellemetlenül érezve magát, így Harry áthajol és megfogja a hátát egy másik széknek, áthúzva azt a padlón, ahol Liam áll. – Itt van, ülj le – követeli Harry, de Liam megteszi.
- Uhm… szia, Liam, te vagy az utolsó ember, akiről azt gondoltam volna, hogy itt látom – csipkelődik Niall.
- Ne – csattan fel Harry, amitől Niall megadóan felemeli a kezeit.
- Vicc volt – biggyeszti az ajkát Niall, aztán Liamre mosolyog, hogy oldja a feszültséget. Liam amilyen édes srác, viszonozza a mosolyt, majd felnéz a színpadra.
- Az Soto professzor? – tátja el a száját, és fejét visszafordítja felém.
- Igen – válaszolom, figyelmen kívül hagyva Harry haragos tekintetét, ami belém ég.
- Ő a te tanárod? – mozdítja el a székemet Harry, így arra vagyok kényszerítve, hogy ránézzek.
- Igen! Dögös, nem? – feleli Tristan. Tényleg nem tudja, hogy mikor fogja be a száját.

10 megjegyzés:

  1. OMG 😱ez hihetetlen.ezt nem hiszem el hogy itt van vége.ez nem lehett itt és most vége.😱a rész fantasztikus.remélem Harry nem fog nagyon kiborulni és Tristan se tudja befogni a száját.Sok sikert a zh-hoz ügyes leszel :)
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát pedig sajnos de, annyi vigaszt nyújthatok, hogy jövőhéten kiderül, mi lesz a folytatás. Örülök, hogy tetszik :) További részletet nem árulhatok el, sajnos vagy nem sajnos :D Köszönöm, úgy legyen! :) Xx

      Törlés
  2. Jesszus Máriám!
    Hát ez a rész valami oltári ciki volt, főleg a végén. Tristan tényleg nem tud lakatot rakni a szájára, de most inkább nem képzelem el Harry reakcióját!
    Liam remélem többször próbál hatni Harry-re a költözéssel kapcsolatban, mert ez így nagyon nem jó.
    Nem értem, Hazz miért kezeli úgy egyes helyzetekben Louis-t, mint valami tulajdont. Nem az és kész.
    Remélem nem lesz nagyon nagy gáz, bár a te hozzáfűzésedet olvasva, ez elkerülhetetlennek látszik.
    Csodás lett, hajrá a zh-hoz!:)
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, és hol van még a vége... Ó, jobb is, legalábbis Harryt ismerve.
      Annyit elárulhatok, hogy annyi bonyodalom és kavarodás lesz itt, hogy a költözés lesz a legkisebb probléma...
      Hát igen, csak ezt Harrynek elég nehéz lenne elmagyarázni.
      Sajnos igen, próbálok/próbáltam felkészíteni mindenkit, hogy ne legyen akkora nagy a csalódás vagy döbbenet, de úgy érzem, ez elkerülhetetlen lesz majd.
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm :) Xx

      Törlés
  3. Ahhhahahaaa!!! :D :D Ez nagyon poén volt! :D
    Az az italos rész! Xd hát kész, végem!
    Nagyon bírtam ezt a részt!!
    Köszi, hogy csinálod ezt a blogot!! ♥♡♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Khm, igen, bár azért nem lettem volna egyikőjük helyében sem :D
      Örülök, hogy tetszett :)
      Nagyon szívesen! :) Xx ♥

      Törlés
  4. Fuuu.... Érzem a feszkót. És most kivételesen mind az 5 en egy helyen :) De valahogy úgy érzem nem fog ez jól elsűlni, mond hogy tévedek. Várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nem sűrűn van ilyen :D Szívesen mondanám, de nem nagyon lesz így... ennél többet viszont nem árulhatok el, hamarosan kiderül :) Xx

      Törlés
  5. Ojajj, lesznek itt még bajok ebből, de mire is számítottunk, túl jók voltak a dolgok mostanság... Jön a feszkó... Lesz izgalom bőven, amit imádok :D
    Liam többször is mondhatná Harrynek, hátha egyszercsak megváltozik a véleményen, bááár nem tudom...
    Nagyon nagy volt ez a rész! Alig várom a folytatást, tiszta izgatott vagyok, hogy mi lesz!!
    Puszillak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de még mennyi izgalom lesz... Egy idő után szerintem nagyon fogjátok hiányolni a nyugalmas részeket :D
      Hát igen, lehet, hogy tudna hatni rá, de ez majd kiderül idővel.
      Örülök, hogy tetszett, és hát... készülj fel mindenre, az lesz a legjobb :D
      Én is! :) Xx ♥

      Törlés