2016. május 20., péntek

Chapter 166

Helló! :)
Egy szörnyűséges matek vizsga után hoztam nektek a részt, remélem a ti hetetek/év végétek nem (lesz) ennyire vészes :D A fejezet... hát van benne esemény bőven, drama time-ból nincs hiány. Csak átolvastam, de ebben a veszekedésben még én is kimerültem. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Jövőhéten szerdán és pénteken drukkoljatok, jog és közgáz vizsgám lesz :')
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 166
 
- Mi a fenét akar ez jelenteni? – kiabálja Harry.
- Pontosan tudod, hogy mit jelent. Nem látsz közös jövőt nekünk.
-  Ki mondta ezt?
Ez lesz az egész életem leghosszabb autóútja.
- Te – nyugodt maradok. Ki kell állnom magamért, és nem engedni neki, hogy rám kényszerítsen valamit.
Zavartnak néz ki egy másodpercre, aztán összeszedi magát.
- Hallottam, hogy mit mondtál Smith-nek, arról, hogy nem akarsz összeházasodni velem.
- Baszki, persze, hogy hallottad – sóhajt fel. Én csendben maradok. – Már tudod, hogyan érzek ezzel kapcsolatban, többször is elmondtam neked, akkor miért van az, hogy úgy tűnik, nem tudod felfogni a dolgot?
- Csak tudni akarom, hogy pontosan mit látsz, mi fog történni kettőnk között akkor?
- Nem tudom, Louis, akármi történik, megtörténik.
- Ez nem elég jó nekem – mondom neki. Legalább már nem kiabálunk.
- Nos, elégnek kell lennie, mert ez az, amit kapsz – emeli fel a hangját. Nem kiabáltunk…
- Te mindig ezt csinálod! Mondasz valami ilyet, aztán azt várod tőlem, hogy csak fogadjam el és lépjek tovább. Ez az én jövőm is, és ha abban te nem vagy benne, akkor azt tudnom kell, mielőtt több időt vesztegetek veled! – kiáltom.
- Vesztegeted az idődet? Ha akárki is vesztegeti az idejét, az én vagyok! – kiabálja vissza, miközben leparkolja az autót.
Abban a másodpercben, hogy megteszi, kiszállok az autóból meg sem várva őt, hogy lekapcsolja a gyújtást. Hallom a csizmáját, ahogy a betonon kopog, miután becsapja a kocsiajtót.
- Hogy mondhatod, hogy vesztegeted az idődet?! – fordulok meg.
- Nos, te biztosan nem! Te csak problémákat okozol, amikor az nincs is – feleli, majd mindketten besétálunk az előtérbe. Hála Istennek, hogy az előtér üres, az utolsó dolog, amire szükségünk van, az a közönség.
- Én nem okozok problémát, hanem megpróbálok a jövőnkről beszélni veled, te meg azt hiszed, hogy csak leállíthatod, és nem beszélünk róla.
- Azt hiszed, hogy csak azért, mert részeg vagy, így beszélhetsz velem? – nyomja meg a gombot a liften, miután belépünk.
- Úgy beszélek hozzád, ahogy azt megfelelőnek látom, éppen ahogy te teszed velem – csattanok fel. Bárcsak akkor is így ellen tudnék állni neki, amikor józan vagyok.
- A beszélgetésnek vége – sétál ki a liftből, én pedig követem őt végig a folyosón. Várok addig, amíg belépünk, hogy újra megszólaljak.
- Nem, nincs vége. Tudnom kell, hogy mit látsz nekünk egy év múlva… öt év múlva?
- Nem tudom, Lou! Még nem gondoltam erre.
Au.
- Egyáltalán nem?
- Nem, úgy értem, valamennyire. A múltkor azon gondolkoztam, hogy Angliába kellene mennünk hamarosan, de ez olyan messze van a jövőben, amennyire én mehetek.
- Szóval azt mondod nekem, hogy te soha, még csak egyszer sem gondoltál a jövőnkre együtt vagy a házasságra?
- Mi a fene van veled, hogy minden rohadt alakalommal a házasságról akarsz beszélni? Tizenkilenc éves vagy az Isten szerelmére, ez egy kicsit fojtogató! – ordítja, mire felfordul a gyomrom.
- Fojtogató? Tényleg? – majdnem üvöltöm. – Az a fojtogató, amikor senki máshoz sem beszélhetek anélkül, hogy a nyakamban lihegnél! Fojtogató? – ismétlem meg.
- Igen! Ez tulajdonképpen egyfajta kibaszott furcsa és elmebeteg dolog – jelenti ki. Feszengés áraszt el, és érzem a torkomban lévő dudort megnőni. – Nézd, minden, amit mondok az az, hogy túl korai neked, hogy felhozd ezt a szart – teszi hozzá, helyet foglalva a kanapén. A feszengést felváltja a harag.
- Túl korai? Ez attól a sráctól jön, aki rávett, hogy költözzek vele össze, miután alig, hogy elkezdtünk járni, ugyanattól a sráctól, aki azt mondja, hogy nem tud nélkülem élni, te mégsem gondolsz a jövőnkre?
- Tudod, hogy miért erőltettem annyira a lakás dolgot – hangja annyira közömbös és közönyös, hogy visszakerültem az első hónapomba a főiskolán.
- Wow – ez minden, amit sikerül kimondanom.
- Nyilvánvalóan nem ez az oka annak, hogy még mindig együtt élünk, csak mondom – von vállat.
- Te mindig csak mondod, Harry.
- Akkor miért nem tudod csak hagyni?
- Mert… valahogy bántotta az érzéseimet, amikor hallottam, hogy azt mondtad Smith-nek. Még csak nem is hezitáltál vagy gondolkoztál rajta egy másodpercre, csak nemet mondtál.
- Ez az amiért… sírtál, ugye? – jön rá végre.
- Igen… nehéz volt hallani téged, ahogy kimondod, még akkor is, ha már tudtam. Tudtam attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtünk járni. Mindig többet fektettem ebbe a kapcsolatba, mint te, és mindig is többet fogok – mondom neki.
Bár ez igaz, ez mindig is így volt. Harry meglógatta előttem a remény madzagját, elhitetve velem, hogy ha csak egy kicsit tovább várok, vagy ha adok neki egy újabb esélyt, képes leszek elérni, megfogni és örökre megtartani, amikor a valóságban ez egyszerűen nem fog megtörténni.
- Ez totál hülyeség, és ezt te is tudod! – emeli fel a hangját még egyszer.
- Nem! Nem, nem az! Mindent feladtam érted, és több esélyt adtam neked, mint amennyit megérdemelsz, te mégsem látsz velem egy közös jövőt? Ez nem fair!
- Szart se adtál fel! – kiáltja, öklét az előtte lévő dohányzóasztalhoz csapva. A munkája irattartója leesik az asztalról, és a lapok szétszóródnak a betonpadlón.
- De igen, feladtam! És nem kérek sokat viszonzásképpen, tényleg nem!
- De igen, sokat kérsz! Túl rászoruló vagy rohadtul mindig! Mit akarsz, Louis, azt akarod, hogy menjek el, vegyek egy kurva gyűrűt és hajoljak le eléd azt kérve, hogy töltsd velem az életed hátralévő részét? Azt akarod, mondjam el neked, hogy soha nem foglak elhagyni, hogy együtt fogunk megöregedni, gyerekeket vállalni és boldogan élünk, amíg meg nem halunk? Mert ezt kibaszottul nem tudom megtenni, sem akarom megtenni soha! – ordítja.
Tudtam, hogy nem lesz boldog erről a helyzetről beszélve, de egy kis részem azt remélte, elmondja nekem, hogy tévedtem, hogy lát velem egy jövőt, akár egy olyat is, amiben nincs benne a házasság. Reméltem, hogy legalább fontolóra veszi, vagy elhiteti velem, hogy nem vesztegetem az időmet.
Harry most már érzelemmentesen áll a kanapé előtt, és a vérkeringésemben lévő alkohol maradéka azt mondja nekem, hogy vágjam pofon vagy sírjak. Túl sokat sírok miatta, szóval ez nem választási lehetőség. Az sem eredményes opció, hogy megütöm őt.
Azt hittem, hogy más helyen vagyunk, egy helyen, ahol talán hallgathatna rám és nem mondana bántó dolgokat csak azért, mert kedve van kimondani őket. Nyilvánvalóan tévedtem.
- Minden, amit akartam az az volt, hogy azt mondd nekem, fontolóra veszed, hogy van egy kis esély arra, hogy lehet egy jövőnk együtt. Nem akartam gyűrűt vagy eljegyzést a közeljövőben. Csak akartam egy ígéretet, hogy legalább fontolóra veszed, hogy teszel nekem valamit. Tudod, hogy mindig volt tervem az életemre, mindig, Harry. Azt is tudod, hogy átalakítottam, változtattam a terveimen neked megfelelően, jóval többször, mint amennyiszer valaha tettem, és ez most már nincs rendben. Két ember van itt… te és én, nem csak te – annyi erővel mondom, amennyit csak össze tudok szedni.
Harry nem mond semmit. Egyetlen szót sem. Csak áll ott egy kézzel a zsebében, a másik pedig az oldalánál lóg. Bármilyen érzelem bizonyítéka csak a vörösség az arcán.
- Mr. Vance felajánlott nekem egy állást Seattle-ben – hazudom.
- Mi? – a szín kifut az arcából.
- Eljönnél velem, ha elfogadnám?
- Mikor történt ez? – kérdezi, nem válaszolva a kérdésemre.
- A múltkor – hazudok tovább.
- Mikor akartad elmondani nekem?
- Nem számít, nem fogsz velem jönni, ugye? – nem tudom már sokáig visszatartani a könnyeimet. – Mondd ki, gyerünk, válaszolj – teszem hozzá.
- Nem, nem fogok menni – erősít meg mindent, amit gyanítottam.
- Akkor mit csinálunk? – kérdezem, nem készen állva a válaszra.
- Hogy lett ez abból, hogy a tanároddal lógtál? – nyög fel. Majdnem felnevetek pimaszságán. Egyszerűen tényleg nem érti.
- Ez a beszélgetés elkerülhetetlen volt. Csak ma este jött fel.
- Nem kell elfogadnod az állást.
- Hihetetlen vagy.
- Miért? Mert nem akarok elköltözni? Éppen most kezdtünk egy új félévet!
- Ennek semmi köze ahhoz, te egyszerűen nem költözöl el értem. Ha a te karrieredről lenne szó, azt várnád tőlem, hogy egy pillanat alatt költözzek. Ez az, amire számítasz, nem? Ez az, amiért annyira nem törődöm vagy, hogy megbeszéljük a jövőt, mert a te jövőd az egyetlen, amivel törődsz. Ugyanúgy fogsz élni, én meg csak ott leszek, igaz?
- Nem…
- Igen, pontosan ez az.
- Csak nem látom a lényegét annak, hogy Seattle-be költözzek, aztán megint költözzek a következő évben.
- Már megmondtam neked, hogy nem költözöm Angliába. Mindig is Seattle-ben akartam élni, a könyvkiadásban dolgozni és esetleg író lenni, tudod, hogy Seattle a legjobb hely erre.
- Ez nem csak rólad szól.
- Soha nem rólam szól.
- Én is azt tervezem, hogy a könyvkiadásban dolgozom majd, és nincs problémám azzal, hogy ezt Angliában tegyem, akkor neked miért van?
- Ennek semmi értelme! Azt mondod, hogy még nem is gondoltál a jövőnkre, de azt tervezed, hogy Angliába költözöl velem. Melyik akkor? – ülök le a székre.
Be kell vallanom, elég büszke vagyok magamra, amiért nem kezdtem el hisztérikusan sírni és beadni a derekamat. Meg kellett volna innom még egy italt vagy kettőt, akkor aztán tényleg adtam volna neki.
- Mindkettő. De most már csak feldühítesz. Végeztem ezzel az értelmetlen, kurva beszélgetéssel. Ha még mindig nyaggatni akarsz ezzel az istenverte esküvővel, akkor ezzel az erővel el is mehetsz, mert ez vagyok én. Kell, vagy nem kell, mint ahogy mondtam, ha nem tetszik, menj el.
Ahelyett, hogy sírnék, elmondanám neki, hogy én is itt élek és nem küldhet el csak úgy, kisétálok a szobából és be a hálóba.
Most, hogy Harryt nem érdekli, hogy egyáltalán itt vagyok-e vagy sem, megbánom, hogy ezt felhoztam neki. Tudom, hogy ezt meg kellett tenni, de most, hogy nem úgy ment, ahogy akartam, fáj. Fáj, hogy őt ez nem érdekli annyira, mint engem, fáj, hogy nem szeret eléggé ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye velem a jövőt, és fáj, hogy elég hülye voltam, hogy azt gondoljam, meg fog változni. Mindig azt mondta korábban, hogy nem randizik, így a kis… ostoba és kis részem azt gondolta, hogy megváltoztathatom a véleményét a házassággal kapcsolatban is.
Várok egy pár percet, hogy Harry bejöjjön a szobába, nem bocsánatkérésre számítva, de akkor is látni akarom őt. Ez az én problémámnak a gyökere. A tény, hogy a szörnyű dolgok ellenére, amiket mond nekem, még mindig azt akarom, hogy az ágyban feküdjön velem.
Átöltözöm a pizsamámba, előveszem a nook-omat és olvasok, azt akarva Harrytől, hogy bejöjjön a szobába. Éppen ahogy kezdek elaludni, hallom a bejárati ajtót becsapódni, de túlságosan kimerült vagyok érzelmileg, hogy hajszoljam őt.

Harry szemszöge
Kibaszott Louis. Annyira rohadtul dühítő.
Fogalmam sincs, hová a fenébe megyek, de el kellett jönnöm abból a lakásból. Nem bírom őt feldúltan látni, de a ma este más volt, nem volt feldúlt. Dühös volt, és nem akarta beadni a derekát. Nem számít, milyen szarságot vágtam hozzá, ő nem állt meg. Az alkohol miatt. Annak kell lennie.
Alkohol.
Megfordulok az autóval és visszaindulok a Canal Street Tavern-re, nem akarok odamenni, ha netalán Niall és a csapat még ott van, de van egy hely a közelben, ahol régen mindig ittam. Imádom Washingtont és a hülyéket, akik soha nem kérik el a személyit a főiskolás gyerekektől.
Louis hangja játszódik le a fejemben, figyelmeztetve, hogy ne igyak ismét a legutóbbi alkalom után, de leszarom. Túllökött a határaimon, és szükségem van egy italra.
Mi a fenéért nem mesélt nekem az állásról Seattle-ben? Persze, tudtam, hogy ez eljön, ahogy Christian dicséri Louis kemény munkáját, de nem vártam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
Nem költözöm Seattle-be, Liam és az ő szar tanácsa elmehet a picsába. Csak azért, mert ő követni akarja a barátnőjét, nem jelenti azt, hogy én is ezt akarom. Most már látom, összepakolom a dolgaimat, Seattle-be költözöm Louis-val, aztán két hónappal később úgy dönt, hogy elege van a szarságaimból és elhagy. Annak az esélye, hogy Angliában marad velem, sokkal magasabb, senkit nem fog ott ismerni, csak engem, és minden az én oldalamon lesz. Tőlem fog függeni mindennel kapcsolatban, még az irányokkal is, hogy végigmenjen az utcán. Seattle-ben, az az ő világa lesz, nem az enyém, és olyan könnyen ellökhetnek onnan, ahogyan belekerültem.
Amikor megérkezem a bárba, a zene halk és nincs sok ember bent. Egy ismerős szőke áll a pult mögött, és egy mosollyal üdvözöl.
- Rég nem láttalak, Harry. Hiányoztam? – vigyorodik el a lány, majd megnyalja telt ajkait, emlékeztetve az együtt töltött éjszakáinkra.
- Ja, most pedig adj egy italt – válaszolom.

Louis szemszöge
A Harryvel való veszekedés emlékei játszódnak el a fejemben, mielőtt kinyitom a szemeimet. Nyugtalanul a nappaliba sétálok arra számítva, hogy a kanapén alszik, de nem. Átkutatom érte a lakást, de nincs itt. Biztosan korán felébredt ma reggel és elment előttem. Bár ez furcsa lenne, inkább elgondolkozom a másik lehetőségen, hogy egyszerűen nem jött haza.
Nincs energiám arra, hogy valós erőfeszítést tegyek bele a megjelenésembe ma, így egy WSU-s pólót és egy farmer veszek fel. Kísértésbe esek, hogy jóganadrágba bújjak, csak hogy bosszantsam Harryt, de sehol sem találom. Ismerve őt valószínűleg elrejtette vagy eltette a kocsija csomagtartójába a végtelen mennyiségű pólóival.
Még mindig nem tudom elhinni, ahogy a tegnap este alakult, és remélem, hogy ezt civilizáltabban meg tudjuk beszélni ma most, hogy józan vagyok és tisztábban gondolkozom. Még mindig akarok mindent, amit korábban akartam, de hajlandó vagyok meglátni, hogy találkozhatunk-e középen, köthetünk-e kompromisszumot.
Harry nem veszi fel a telefont, amikor megpróbálom felhívni őt, és még egyik üzenetemre sem válaszolt, mire elindulok, hogy találkozzak Liammel a kávézóban az órák előtt. Remélem, hogy a vallásóra nem lesz olyan kínos, mint a tegnap esti párbeszéd Harry és Soto professzor között.
Liam egy asztalnál ül, amikor megérkezem, az előtte lévő két italra mutat.
- Már megvettem a tiédet – mosolyodik el, aztán felemeli nekem a papírcsészét.
- Köszönöm – a kávé édes, mégis keserű íze feloldja a gyomromban lévő beteg érzés egy kis részét. Még mindig nem hallottam Harry felől.
- Nézz csak magadra, úgy nézel ki, mint egy rendes egyetemista – ugrat Liam, a pólómra mutatva.
- Ugyanez rád is vonatkozik – nevetek fel. Ő egy WSU pulóvert és farmert visel.
- Milyen volt az este, miután eljöttem? Történt valami érdekes? – kérdezi.
- Uhmm… nos, nem igazán – hazudom, nem akarok beszélni róla. Legalábbis még nem.
- Ugyanez, majdnem azonnal elaludtam, miután hazaértem – mondja nekem Liam, aztán elindulunk az órákra.

12 megjegyzés:

  1. Ha most Harry megcsalta, letépem a tökét... Komolyan! :)
    Ilyen nincs! Nem csalhatta meg!
    Ez k*rva sz*r!!! :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nem árulhatom el, de annyit mondhatok, hogy nemsokára minden ki fog derülni :) Xx

      Törlés
  2. Úristen! Ugye Harry nem csalta meg Louist?! Ugye nem?! 😔😣
    Már várom a következő részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre nem válaszolhatok, de nemsokára minden kiderül. Addig lehet találgatni :) Xx

      Törlés
  3. Szia
    Bocsi hogy most írok de esküvő volt a bátyámnak és nem volt net hogy írjak.A részel kapcsolatban pedig WOW ezt nem hiszem el.Ha Harry megcsalja Louist nem is tudom hogy mit csinálok.most nem lett függő vég.Sok sikert a vizsgákhoz ügyes leszel 😃
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ó, semmi gond, és gratulálok a bátyádnak :) Nemsokára kiderül, hogy mit is csinált Harry, csak ennyit mondhatok. Köszönöm, úgy legyen :) xoxo

      Törlés
  4. Sziooo!
    Hát ez megint valami csodás lett...
    Harry annyira de annyira idegesítő, hogy az szinte felfoghatatlan. Mostmár eljutott oda, hogy csak Ő, Ő és Ő. Nem látja, hogy Louis mennyi dolgot tett érte és ha elmondja neki, akkor meg dráma van belőle. Louis-nak teljesen igaza volt,alkohol ellenére is!
    Harry remélem semmi rosszat nem csinált a régi torzshelyén!
    A fordítás csodás volt, a tartalom meg olyan, amilyennek egy veszekedések kellett lennie.
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, itt most túlzásba esett Harry, nagyon sok dolgot nem vett figyelembe, de hidd el, rá fog jönni, mekkorát hibázott, egyelőre csak ennyit mondhatok.
      Hát ez a következőből kiderül.
      Köszönöm, és hát igen, a veszekedések már csak ilyenek. xoxo

      Törlés
  5. Nononono. Nemnem. Ha megdugta Harry azt a szőke picsát, megfejelem.:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak annyit mondjatok, hogy pénteken kiderül :) Xx

      Törlés
  6. Na neeeeee!!! Nem teheti meg!! Nem!! Nem... :/
    Harry... Ez durva volt... Szegény Louis :/ jajj, nagyon várom a folytatást, tiszta ideg vagyok!!
    Imádtam, mint mindig!! ❤
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint mindig, most sem árulhatok el semmit, csak annyit, hogy pénteken derülnek ki dolgok. Addig lehet találgatni ;)
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés