2016. június 3., péntek

Chapter 168

Helló! :)
Hirtelen meg sem tudok szólalni a fejezet átolvasása után... nem fogok hazudni, szörnyen lehangoló. Bár gondolom, sejtettétek, hogy ez a rész nem fog kicsattanni a boldogságtól. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ezzel az egésszel kapcsolatban a véleményetek. Más fontos mondanivalóm szerintem most nincs, úgyhogy az események ellenére is...
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 168
 
Louis szemszöge
Türelmesen várok, miközben az orvos és a nővér is ragaszkodik ahhoz, hogy a testem majdnem minden négyzetcentiméterét megvizsgálják vagy megnézzék. Folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy a húsz mérföld per órás sebességemmel a sérüléseim sokkal rosszabbak lehetnének. Húsz mérföld per óra lassúnak tűnik, amíg bele nem futsz egy autó hátuljába, ami szintén ilyen sebességgel megy.
Közel két óra telik el, amikor végre befejezik a bökdösődéseket és a röntgeneket. Folyamatosan azon gondolkozom, hogy talán Harry át fogja törni az ajtót, és rám kényszeríti a magyarázatát. El fogja mondani nekem, hogy nem feküdt le azzal a lánnyal és nem is tenné meg, hogy szeret engem, és hogy lát velem egy közös jövőt. Átölel, megcsókolja a sérüléseimet és horzsolásaimat, majd elmondja, mennyire sajnálja, hogy olyan kegyetlen volt velem. Miután még egy fél óra eltelik, kezdek rájönni, mennyire valószínűtlen és szánalmas is ez.
Nem akarok telefonálni Liamnek és elhívni őt az iskolából, de tényleg nem akarok egyedül lenni ebben a pillanatban, és ő az egyetlen ember, aki itt lesz nekem. Ő a legjobb barátom.
- Annyira örülök, hogy jól vagy! Mi történt? – kérdezi Liam, ahogy besétál a kis kórházi szobába.
- Nem volt olyan rossz… Nem figyeltem, azt hiszem, szóval, amikor az előttem lévő fickó megállt, nem vettem észre – magyarázom.
- Úgy néz ki, minden rendben, kissé szédült leszel még egy kis ideig. Enyhe agyrázkódásod van és sok zúzódásod. Rendszeresen kell szedned ezt a gyógyszert a fájdalomra, és használnod a kenőcsöt a szemed feletti vágásra, ezen kívül jól vagy ahhoz, hogy elmehess – mondja nekem az orvos. Bárcsak tudna nekem adni valamit a lüktető lyukra a mellkasomban.
- Akkor mehetünk? – kérdezem, mire bólint.
- Felhívtad Harryt? – érdeklődik Liam.
- Ott volt – válaszolom.
- Hogy érted? Az autóban?
- Nem, azt követően volt ott. Egy másik lánnyal.
- Mi?
- A lány lakásában maradt tegnap este, ez az, ahol volt – állok fel a kórházi ágyról, majd magam köré tekerem a köntöst, így a kórházi ruhám nem nyílik szét Liam előtt.
- Nem.
- De. Láttam a lányt, és ő mondta el nekem. Nem tudom, miért hagyom, hogy folyamatosan ezen menjek keresztül – ujjaimmal beletúrok a hajamba, de abbahagyom és megrándul az arcom. – Minden fáj – nyafogok, mire Liam megpróbál elmosolyodni, de nyomorultul nem sikerül neki.
Meg tudom mondani, hogy akar valamit mondani Harryről, de nem teszi. Helyette segít felállni, aztán nekem adja a ruháimat, hogy átöltözhessek és elhúzhassunk innen.
- Mindjárt visszajövök – felelem, majd bemegyek a kis fürdőbe.
Amint felveszem a ruháimat, belenézek a tükörbe. Nem tudom, mit gondoljak most, és nem tudok tisztán gondolkozni még, ha megpróbálom se, a sok fájdalomcsillapítótól, amiket bevettem. A képem torz, csomók és zúzódások vannak az arcomon és nyakamon. A biztonsági öv széle, amit szerencsére viseltem, látszik a vállamon, majd leszidom magam, amiért ilyen gondatlan voltam vezetés közben. Majd fel kell hívnom a biztosítómat holnap, és meg kell találnom a módot arra, hogy előteremtsem a pénzt, amit ki kell fizetnem a baleset egy részére, mivel a karambol az én hibám volt. Elég pénzem van félretéve, mivel Harry ragaszkodik hozzá, hogy a számlák nagy részét ő fizesse. Harry hűtlensége megpróbál befurakodni az agyamba, de visszanyomom az összes erőmmel, amim csak van. Elegem van abból, hogy én vagyok az áldozat, vagy hogy úgy viselkedem. Ez folyton megtörténik az emberekkel, és nem mintha nem láttam volna, hogy ez eljön majd, de akkor is fáj. Mindig olyan gyorsan megbocsátok neki minden után, amit tesz velem, az összes hazugság, a fogadás, a titkok, a bántó megjegyzések, az egész. Én mindig beadom a derekamat, ő viszont sosem.
Amúgy is, ki ez a Carly lány? Azt mondta, hogy Harry barátja, de soha nem hallottam Harryt róla beszélni ezelőtt, és egyébként sincs sok „barátja”. Valószínűleg úgy értette, hogy barátság extrákkal.
Nem tudom, hogy hazamenjek-e vagy sem, még autóm sincs. Ha a kocsim nem lenne régi és teljes lefedettségű biztosításom lenne, kölcsönözhetnék a biztosításomon keresztül, de természetesen nem lehet. Remélhetőleg az autót gyorsan helyrehozzák. Még mindig sehogy sem tudok eljutni a Vance-hoz holnap, vagy a kampuszra utána. Legalább szerda van, már csak a hét fele van hátra.
Elhúzom a hajamat az arcomból, gyorsan meggondolva magamat, amikor meglátom, ténylegesen milyen láthatóak a sérüléseim.
- Kész vagyok – mondom Liamnek, amikor felbukkanok a fürdőszobából. – Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél, szó szerint senki mást nem tudtam hívni. Tudom, hogy nem szeretsz az órákról hiányozni – felelem.
- Ne butáskodj, csak örülök, hogy jól vagy – mosolyodik el, aztán kinyújtja a kezét, hogy segítsen sétálni.
A térdem fáj a legjobban, azt hiszem, kivéve a fejemet, vagy a vállamat. A pokolba is, nem tudom, minden fáj.
- Egyébként mit csináltál, amikor beleütköztél a másik autóba? – kérdezi Liam.
- Nos, jelzett a telefonom… – harapom meg sérült ajkamat zavaromban.
- Louis! – szid le.
- Tudom, de egész nap nem hallottam Harry felől, és azt hittem, hogy ő az.
- Ő volt?
- Nem tudom, add ide a telefonomat – mondom, majd a zsebébe nyúl, hogy nekem adja a készüléket. Bekapcsolom a mobilomat.
*Elaludtam az autóban, miután sokat ittam, hamarosan otthon leszek.* Írja a Harrytől jött üzenet.
- Wow – suttogom, újra és újra elolvasva azt.
Ha nem csinált semmi rosszat, nem küldte volna nekem ezt az üzenetet. Ezt a hazugságot. A szívem elszorul, aztán megmutatom Liamnek az üzenetet, mire megrázza a fejét, mielőtt kikapcsolom a telefonomat, és a hátsó zsebembe teszem.
- Hová? – kérdezi Liam.
- Nem tudom… nincs autóm – túlságosan frusztrált vagyok.
- El akarsz jönni hozzánk? Maradhatsz ott egy kicsit, amíg…
- Amíg mi? Megbocsátok Harrynek és visszavánszorgok a lakásba? – teszem fel a kérdést egy kicsit túl durván.
- Nem úgy értettem.
- De ez az, amire gondoltál, ugye?
- Nem akarom, hogy mérges legyél rám… de nagyjából ez az, ami mindig történik – feleli csendesen.
- Nem vagyok rád mérges. Azért vagyok mérges, mert igazad van – sóhajtok fel.
Nem mond semmi mást, miközben a hideg levegőbe sétálunk. Tényleg felfrissítő, a hideg szellő nagyszerű érzés a forró és szakadt bőrömön.
- El tudnál vinni csak a…
- Louis Tomlinson! – szakít félbe anyám hangja. Ne most. – Ó, Istenem, Louis, jól vagy? – amikor felnézek, anya felém siet, cipőjének sarka zörög a kemény betonon.
- Jól vagyok, egy kisebb baleset volt – válaszolom. Nincs energiám, hogy vele foglalkozzak most.
- Annyira aggódtam, olyan gyorsan jöttem ide, ahogy csak tudtam – ölel át karjaival, túl szorosan, amitől hátrálok. – Sajnálom. Életem leghosszabb autóútja volt ez. Amint felhívtak, kirohantam a házból – mondja nekem, egy gyűrődésmentes ruhát viselve, a haja tökéletes, teljes smink van rajta.
- Oké – felelem.
- Ő ki? – fordítja díjnyertes mosolyát Liamhez.
- Én Liam vagyok, örülök, hogy találkozunk – válaszol udvariasan. Áruló.
- Nagyon örülök, hogy találkozunk – mosolyog Liamre anyám, aztán rám néz.
- Ő Harry mostohatestvére – teszem hozzá, leöntve vízzel a tüzét.
- Ó… hol van Harry? – fintorog.
- Dolgozik – hazudom.
- Hm… oké, nos, mindegy. Ettél már? Ebédelnünk kellene, mielőtt hazaviszlek.
- Nem megyek hozzád. Holnap a gyakornoki állásomra kell mennem.
- Tudom, kedvesem, a te házadra gondoltam – feleli, túlságosan is kedves. – Mit mondasz? Elmehetnénk hárman ebédelni? – kérdezi anya.
- Igazából én… – kezd el Liam megpróbálni kijutni belőle.
- Jövünk – mondom, mielőtt befejezhetné.
Úgy tűnik, Liam hihetetlenül kellemetlenül érzi magát, és bűntudatom is van, de azzal, hogy Harry másik lánnyal töltötte az éjszakát és a balesettel, nem tudok egyedül szembenézni anyámmal. Egyszerűen nem tudok.
Eltátogom Liamnek, hogy „sajnálom”, miközben besétálunk a parkolóba, de lerázza magáról egy szemforgatással.
- Hová szeretnél menni? Mit szólnál a kínaihoz? – ajánlja anya.
- Persze – nyögök fel.
Amikor Harry nem áll a parkolóban, hogy a bocsánatomért könyörögjön, a csalódottság felaprít, de talán ez jó dolog, hogy nincs itt. Nem járkálhatok vele körbe-körbe tovább. Már annyi mindenen keresztülment, én pedig már annyiszor megbocsátottam neki. Lehet, hogy ésszerűtlen és érzelmes vagyok, de én legalább törődöm vele, ő szó szerint soha nem mutatja ki az érzelmeit. Hideg és bántó dolgokat mond, és teljesen érzéketlennek látszik. Még néhány órával ezelőtt is, amikor Carly bevallotta, hogy Harry vele maradt, csak azt mondta, hogy megoldhatjuk, mindig megoldjuk. Lényegében, amit gondolt az az volt, hogy „Meg fogsz nekem bocsátani, mindig megbocsátasz”.
Egy pillanatra azt hittem, láttam egy halvány érzelmet, csak egy pislákolást, mielőtt eltűnt, csak hogy kicserélődjön egy homlokráncolással. Ha az, hogy a mentőautó hátuljában ülve látott, függetlenül a kisebb sérüléseimtől, nem okozott nála semmit, akkor feltételezem, hogy semmi nem is fog.

Harry szemszöge
Mire visszasétálok a lakásba, a fejem lüktet. Figyelmen kívül kellett volna hagynom Louis kérését, és kényszerítenem kellett volna az utamat a mentőbe vele. Helyette ott álltam, mint egy seggfej, és néztem, ahogy elmegy.
A lakás hideg és üresnek érződik. Volt valami a szemeiben, amikor azt kívánta, hogy távol legyek, ami aggaszt. Mindig megbocsát nekem, akár megérdemlem, akár nem. Persze, ezúttal kellene lennie az utolsó cseppnek a pohárban, de kurvára remélem, hogy nem. Kellett Carlynak kiszállnia a rohadt kocsijából.
Nem tudom, hogy hallgatni fog-e rám vagy sem, de csak egy mód van rá, hogy megtudjam. Megfogom a kulcsaimat, majd kisétálok a lakásból.
Azt sem tudom, hogy egyáltalán melyik kórházban van, vagy hogy egyáltalán ott lesz-e, mivel egy órán át a kanapén ültem azon gondolkozva, hogy mi a fenét kellene következőnek csinálnom. A Grandview, ez a legközelebbi kórház, szóval oda fogok menni először.
Ha visszamehetnék és kitörölhetnék mindent, amit az elmúlt huszonnégy órában csináltam, megtenném. Nem kellett volna olyan durvának lennem a jövővel kapcsolatban, de egyszerűen nem ugyanazokat a dolgokat akarjuk. Nem adhatok meg neki mindent, amire szüksége van, és ezt tudom. Louis is tudja, csak reméli, hogy egy nap megteszem. A lélegzésnél is jobban szeretem őt, de semmit sem ígérhetek meg neki.
Tudom, hogy nem vagyok elég jó neki, és erre ő is rá fog jönni előbb vagy utóbb.
Nem tudom, mit fogok mondani neki, amikor meglátom őt, de remélem, hogy tárt karokkal fog felém jönni, szükségem van rá.  Égetően arra van szükségem, hogy elmondja nekem, minden rendben van, és hogy meg fog hallgatni. Tudnia kellene, hogy soha nem dugnék meg senki mást. Csak túl sokat ittam, túlságosan rohadtul sokat ittam, és Carly elvitt az ő lakására. Igen, Carly és én régen időnként dugtunk, és hihetetlen numera volt, de ez szart se jelent Lou-hoz hasonlítva. Louis a mindenem, és nem fogom engedni, hogy a makacs természete és a seggfej hajlamaim ennek az útjába álljanak.
Ha csak nem veszekedne velem folyton, ha csak egyetértene velem és befogná a száját Seattle-lel kapcsolatban, rendben lennénk.
Amikor végre megérkezem a Grandview-hoz, a parkoló legvégében parkolok le, majd odahajtok Louis-hoz, így nem kell messzire sétálnia. Ha egyáltalán beleegyezik abba, hogy eljöjjön velem, persze. Amint kilépek az autóból, akkor látom meg őket. Liam, Louis és az anyja.
Az anyja megöleli őt, mire Louis kissé elhúzódik. Mi a faszért kell az anyjának itt lennie az összes ember közül? Szart se mondhatok az anyja előtt, vagyis mondhatok, de akkor veszekedni fogunk Louis előtt, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mik voltak az utolsó szavaim hozzá, mielőtt az arcába csaptam az ajtót.
És Liam, miért kell mindig Liamnek lennie a megmentőnek? Nincs neki saját, istenverte barátnője, akire vigyázhat? Azon találom magam, hogy azt kívánom, bárcsak elvinné a nyálas seggét New Yorkba, úgy nem én lennék minden rohadt alkalommal a rosszfiú.
Louis megbízik benne, ezért van itt. A Liam iránti bizalma sokkal erősebb, mint az irántam lévő, és jogosan. Ha Liam lenne a párja, Liam szorosan ölelné őt a mellkasához, miközben édes szavakat suttog a fülébe, hogy vigasztalja őt. Ez az, amire Louis-nak szüksége van. Nem rám, a seggfejre, aki nem bír ki egy hetet anélkül, hogy elbaszná.
Egy másodpercre meg kell állnom, hogy eldöntsem, mit csinálok most. Oda kellene futnom hozzá és elmondanom, mennyire sajnálom, Liam és az anyja előtt? Vagy csak be kellene szállnom a kocsiba és elmennem, az tettetve, hogy sosem jöttem ide? Amikor Lou Liamre mosolyog, beszállok az autómba, majd elhajtok, mielőtt megkockáztatom, hogy meglátnak.

Louis szemszöge
Liam külön vezet, mutatva az utat, én pedig kibámulok anyám kocsijának az ablakán, ahogy ebédelni indulunk. Ez az utolsó dolog, amit most csinálni akarok, még sem tudom, hogy mit csinálnék, ha nem ezt.
Bárcsak olyan fajta anyám lenne, aki vet rám egy pillantást, és meg tudja mondani, hogy valami nincs rendben. Az a fajta, aki rávesz, hogy mondjam el neki, és megölel, miközben a vállába sírok. Az a fajta, aki elmondaná, hogy minden rendben lesz, még akkor is, ha nem. Helyette azt kell tettetnem, hogy semmi nem történt, így nem fog szemrehányást tenni nekem és arra emlékeztetni, hogy milyen bolond vagyok.
- Beszéltél Natalie-val mostanában? – kérdezi, bebizonyítva azt, hogy igazam van.
- Nem, anya, nem beszéltem.
- Gondoltam, szeretné, ha tudnád, hogy felvették a WSU-ra a korai felvétellel a nyári szemeszterre, csak néhány hónap múlva – tájékoztat.
- Azt hittem, hogy San Francisco-ba akar menni? – fordulok oldalra, hogy ránézzek.
- Nem, a WSU felajánlott neki egy teljes foci ösztöndíjat.
- Ó.
Ha távol maradtam volna Harrytől, Natalie és én boldogok lehetnénk együtt az egyetemen, éppen ahogy terveztük még néhány hónapja. Ha szeretném őt, persze.
- Találkozgat valakivel – teszi hozzá anya. Várok a leghalványabb féltékenységre, hogy belém nyilalljon, de ez nem történik meg.
- Tényleg? Kivel?
- Nem vagyok biztos benne, de úgy tűnik, Mrs. Porter nagyon utálja a fiút. Azonban elviszik őt a sítúrájukra idén, igazából jövő héten.
Porterék a Mammoth Tóhoz kirándulnak Kaliforniában, ahol van egy hatalmas víkendházuk, nagyobb, mint az anyám háza. Én soha nem voltam ott, de mindig meghívtak.
- Nem bánod, hogy találkozgat valakivel? – kérdezi anya.
- Nem, egyáltalán nem. Mindaddig, amíg boldog – felelem, és komolyan is gondolom.
- Liam kedves fiúnak tűnik.
- Az is, és Harry is – tudom, hogy hová akar kilyukadni ezzel, úgyhogy leállítom, mielőtt elkezdi.
- Ezt nem mondanám.
- Elég hosszú napom volt, anya, ha egész nap Harryről fogsz beszélni, akkor engedheted, hogy kiszálljak az autóból most.
- Nem fogok. Korábban soha nem voltál ilyen tiszteletlen.
- Ez azért van, mert soha nem álltam ki magamért, most pedig igen. Elegem van abból, hogy mindenki azt gondolja, átsétálhat rajtam. Ez hülyeség.
- Ki az a mindenki? Nem úgy hangzik, mintha csak rám utalnál.
- Csak általánosságban mondom – nyögök fel. Nem vagyok hajlandó megadni neki az elégedettséget, hogy tudjon Harryről és Carlyról.
Anya Liam mögött a parkolóba kanyarodik, majd leparkolja az autót. Az az egy óra, amit bent töltünk evéssel, nem olyan rossz, mint gondoltam, talán azért, mert mindenre próbálok fókuszálni, amiről anyám és Liam beszél, így nem gondolok Harryre és arra, hogy mi a fenét fogok csinálni ezután. Bekapcsolom a telefonomat arra a csekély esélyre, hogy lesz hangpostám vagy üzenetem Harrytől.
A dolog, ami a legjobban zavar az az, hogy pontosan odatesz engem, ahová akar. Vele lakom, az összes barátom az övé, kivéve Liamet, aki a mostohatestvére, az óráim körülötte forognak, a gyakornoki állásom körülötte forog. Az egész életem körülötte forog, az ő élete pedig változatlan. Ha elhagyom őt, semmi sem fog változni neki, de nekem minden. Semmim sincs nélküle, és ezt utálom. Utálom őt, amiért folyamatosan bánt, és utálom magamat, amiért megengedem ezt.
Amíg Liam Danielle gyönyörű mosolyáról beszél, megpróbálok kitalálni egy tervet a jövőmre. Harry nélkül.
- Akarsz egy kicsit vásárolni ez után? – kérdezi anya, miután kifizeti az ebédet.
- Én tényleg csak aludni akarok – mondom neki, mire bólint.
- Természetesen – mosolyodik el. Mi van vele, hogy ilyen kedves ma? – Elsietek a mosdóba, mielőtt megyünk. Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Liam, remélem, hogy még látlak – öleli őt meg, ami elborzaszt.
- Én is magát, asszonyom – válaszolja Liam. Miért kell ilyen udvariasnak lennie?
- Köszönöm, hogy eljöttél, nem hiszem, hogy ezt egyedül túléltem volna – szólalok meg, amikor anya eltűnik.
- Nem mintha lett volna választásom – mondja nekem egy kis mosollyal.
- Úgy tűnik, jól kijöttetek – ugratom őt.
- Nem, csak tudom, hogyan működik ez a szülőkkel – henceg, mire felnevetek. Furcsa érzés nevetni ahhoz képest, hogy mit érzek belül. – Hová fogsz menni? – kérdezi.
- Fogalmam sincs. Nem hagyhatom, hogy a történelem folyamatosan megismételje önmagát. Harry még csak meg sem próbált felhívni – felelem, feltartva a levegőbe a telefonomat.
- Maradhatsz velünk, ezt tudod.
- Tudom, bár nincs autóm.
- Nekünk egy csomó kocsink van, vagyis Kennek és anyának – ajánlja fel.
- Nem vezetem az ő autóikat! Már így is eléggé rátok szálltam – mondom neki.
- Ne butáskodj, bármit megtennénk érted. Tudod ezt – feleli, mire átölelem őt karjaimmal.
Harry egyszer azt mondta nekem, hogy én vagyok az egyetlen állandó az életében, Liam az egyetlen az enyémben.
- Talán egy kicsit anyukáddal kellene lógnod, mielőtt döntesz, tényleg van energiád ahhoz, hogy Harryvel veszekedj most? – mondja Liam.
- Nincs, de ahhoz sincs energiám, hogy fenntartsam a látszatot anyával – sóhajtok fel. – De azt hiszem, igazad van – felelem, miközben hozzánk sétál anyám.
A testem fáj, akárcsak a mellkasom, de nem tudok most szembenézni Harryvel, nem vagyok kész arra, amiről tudom, hogy meg fog történni.

Harry szemszöge
Kinyitom a negyedik sörömet, majd ujjaim között forgatom a kupakot a faasztalon. Mikor lesz már itt Louis? Itt lesz?
Talán csak írnom kellene neki, hogy tényleg szexeltem Carlyval, csak hogy mindkettőnk szenvedésének véget vessek.
Az ajtón lévő hangos kopogás szakít ki cselszövésemből, megfogom a sörömet, iszom még egy kortyot, aztán az ajtóhoz indulok. Na, tessék. Remélem, hogy egyedül van. A kopogás gyorsan átvált döngetésbe, és kinyitom az ajtót, ahol Liamet látom meg.
Kezei megfogják a pólóm nyakát, majd a falhoz vág. Mi a fasz? Sokkal erősebb, mint azt valaha is gondoltam, és meg vagyok hökkenve agresszív viselkedésén.
- Mi a fene bajod van?! – kiáltja. Nem is tudtam, hogy a hangja lehet ilyen hangos.
- Miről beszélsz? Szállj le rólam! – lököm hátra, de nem mozdul. Baszki, Liam erős.
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek!
- Te szart se tudsz! – ordítok vissza. Liam elenged, és egy másodpercre azt hiszem, hogy meg fog ütni, de nem teszi.
- Tudom, hogy lefeküdtél egy másik lánnyal, és azt okoztad, hogy Louis összetörje az autóját! – mászik az arcomba ismét.
- Ajánlom, hogy vedd halkabbra a kurva hangodat – csattanok fel.
- Nem félek tőled – szűri ki a fogai között. Mi a fasz.
- Korábban már elvertem a seggedet, emlékszel? – emlékeztetem őt.
- Akkor nem voltam rád olyan mérges, mint most – fenyegetőzik.
- Miért érdekel egyáltalán? – kiabálom.
- Mert egyszerűen nem bánthatod őt meg folyton!
- Nem is feküdtem le azzal a lánnyal. Csak az ő lakásában aludtam, szóval törődj a saját rohadt dolgoddal.
- Ó, wow! Persze, hogy iszol! – int az asztalon lévő üres sörösüvegek felé és az egyikre, ami a kezemben van. – Louis összevissza van vagdosva és agyrázkódása van miattad, te meg bepiálsz. Akkora egy pöcs vagy! – gyakorlatilag üvölti.
- Az nem az én kurva hibám volt, és megpróbáltam beszélni vele!
- De igen, a te hibád volt! A te rohadt üzeneted volt, amit megpróbált elolvasni, amikor összeütköztek. Az az üzenet hazugság volt, hozzátenném – mondja nekem, mire a levegő kiszorul belőlem.
- Miről beszélsz? – fuldoklom.
- Azt írtad neki, hogy elaludtál az kocsidban, és azt próbálta elolvasni, amikor karambolozott.
Elfelejtettem azt az üzenetet. Ez az én hibám. Hogyhogy nem raktam össze? Ő pedig elolvasta, aztán rájött az igazságra. Biztosan összetört a szíve. Még egyszer.
- Befejezte veled, tudod ezt, ugye? – teszi hozzá.
- Igen. Tudom.

10 megjegyzés:

  1. OMG ezt nem hiszem el.végig izgultam az egészet.WOW ezt tényleg szomorú rész lett.most úgy sajnálom Harryt de nem tudom miért.Louis pedig őrült amiért nem beszélik meg ezt az egészet Harryvel.És az anyja az csak hab a tortán.
    Ui:nagyon meglepődtem hogy ilyen hamar hoztad a részt
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így voltam, mikor először olvastam, sajnáltam Harryt, mert az hiba volt, hogy elment inni, de nem feküdt le a csajjal. És Louis-t is sajnáltam, mert szörnyen rosszul ez eshet ez neki, de azért megbeszélhetnék a dolgot.
      Ui.: A héten itthon voltam, így előbb lett rá időm :) Xx

      Törlés
  2. Oh Istenem! :'( Bazdki! Ez a rész nagyon komoly lett... Ez minden, ami most eszembe jut ezek után.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos... Annyit mondhatok, hogy nem sok boldog rész lesz egy ideig... Xx

      Törlés
  3. Hello drágám!
    Ez tényleg nem lett jó resz! Sajnálom Louis-t, nem ezt érdemelte volna! Ő volt az, akit Harry zsinóron rangatott egész végig, de mégis rossz belegondolni, hogy szakították. Liam-nek teljesen igaza van mindennel kapcsolatban. Ez a kapcsolat nem tesz jót Louis-nak, Harry meg egy pöcs.
    Hazz elemehet a fenébe! Hogy képzelte azt, hogy elmegy, szexel egy csajjal, ír egy sms-t, aztán jól van így. Nem! Nincsen jól! Lehet, hogy nagyon szereti Louis-t, de ezek miatt kezdem megkérdőjelezni, hogy neki mit is jelent a szerelem.
    Csodás lett a fordítás! xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hát igen, erre a helyzetre nem ez a megoldás, a szíve mélyén ezt Harry is tudja, csak nem vallja be magának.
      Hát szerintem azért nem feküdt le a csajjal Harry, legalábbis remélem. De amilyen makacs, úgysem a jó dolgot fogja tenni, így elhúzódik ez a békülés... Ó, nagyon szereti Louis-t, emiatt ne aggódj, még akkor is, ha helytelen dolgokat tesz időnként :)
      Örülök, hogy tetszett :) xoxo

      Törlés
  4. Na hellóka!
    Nos én csak azért jöttem, hogy közöljem szinte már csak te vagy(meg még egy pár emberke), aki ilyen aktívan töltögeti fel a Larrys sztorikat. Érdekes 3 évvel ezelőtt annyian voltunk.xd Na de nem baj, mindenkinek meg vannak a saját dolgai,azért örülök,hogy vannak még akik aktívkodnak.:D
    Csak így tovább!:D
    Mariann:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ó, hát ezt sajnálattal hallom, bár már egy ideje nem olvasok magyar blogokat. Nagy kár ezért, mert régen tényleg sokan voltunk... De hát igen, mindenki elfoglalt, nem mindig jut idő a blogokra sajnos.
      Köszönöm, igyekszem továbbra is rendszeresen jelentkezni :D Xx

      Törlés
  5. Ne már :( Aj, ez a rész most betett, de rendesen, és gondolom jó hosszú idő lesz míg megint happy lesz, ha lesz egyáltalán, bár Harry nagyon szereti Louist, csak hát rosszul cselekszik... Liamnek pedig igaza van... Ajj nem akarom, hogy megint szenvedjenek :'(
    Várom a kövit!
    Puszillak ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól gondolod, most még jó sokat kell arra várni, hogy minden rendben legyen. De szép lassan el fog jönni az az idő, ennyit mondhatok :) Egyetértek, de hátha ez majd ráébreszti Harryt arra, hogy nem csinálhat ilyeneket.
      Mindjárt hozom is :) Xx ♥

      Törlés