2016. június 10., péntek

Chapter 169

Helló! :)
Egy sikeres matek vizsga után hoztam is a nem annyira sikeres fejezetet. Nem könnyű bármit is mondani az ebben történő események után, eléggé elszomorító, de gondolom, ezen nem lepődtök meg. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Az eleje-közepe környékén zárójelben van egy szó, az az jelöli, hogy milyen fajta bakancs van azon a szereplőn (nem akarom lelőni, hogy kin :D). Jövő héten szerdán drukkoljatok, vár még rám egy szörnyűséges statisztika vizsga, hátha sikerül :'D Én pedig kitartást kívánok nektek az utolsó napokra, ezek már elég lazák lesznek :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 169
 
Louis szemszöge
- És hogy megy az iskola? Jó ideje már, hogy utoljára beszéltél velem – szólal meg anya, ahogy a plázához kanyarodunk.
A térdem megöl, és az utolsó dolog, amit akarok az az, hogy a plázában sétálgassak anyámmal… nem, az utolsó dolog, amit akarok az az, hogy visszamenjek a lakásba és szembenézzek Harryvel. Tudom, hogy meg kell tennem, csak nem hiszem, hogy kész vagyok rá.
- Rendben van. Épp most kezdtem meg az új félévet – mondom neki.
Nagyon furcsa ilyen civilizált beszélgetést folytatni most vele, de ez jobb, mint a veszekedés.
- Az jó. Hogy mennek a dolgok Harryvel? – kérdezi.
- Bele akarsz ebbe menni? – válaszolom.
- Nem, azt hiszem, nem. Vegyünk csak neked néhány új ruhát – színlel egy mosolyt, aztán befelé indulunk.
Az egész kiruccanás egy homály, a fejem pedig elkezd lüktetni, mire anyám legalább tíz ruhát felpróbált a Sak’s-nál.
- Menjünk be a Macy’s-be, aztán indulhatunk – mondja, miután eldönti, hogy egyik ruha sem színvonalas.
- Ne – válaszolom sietősen.
- Miért ne? Imádod a Macy’s-t.
- Nem… nem imádom.
Minden, amire gondolni tudok az Harry és én a Macy’s-ben.
- Oké… nos, várhatsz kint, amíg én bemegyek, mert én történetesen még mindig szeretem a Macy’s-t – feleli, mire bólintok.
Megvárattat anyám egy bolt előtt ugyanazon a napon, amikor agyrázkódást kaptam. Helyet foglalok a bolton kívüli padon, és várok anyára. Bemehettem volna én is, mert egyébként se tudok nem Harryre gondolni.
Rá kell majd vennem anyámat, hogy vigyen el összeszedni a ruháimat, kivéve ha Liamnek szólok, hogy vegyen fel. Nem akarom, hogy azt gondolja Liam, csak kihasználom, mivel már így is az ő házukban maradok. Ez nem a jó alkalom arra, hogy szembeszálljak Harryvel, várnia kellett volna azzal, hogy megcsaljon, amíg meg nem javítják az autómat.
Felnevetek a hülyeségemen, aztán a kis szakadást piszkálom az új farmeromon, amihez anyám ragaszkodott, hogy megvegye nekem, úgy látszik, a szakadt és véres farmer nem elfogadható, hogy abban járkáljak a plázában. Furcsán mulatságosnak találom, hogy ez a farmer sem tökéletes, és elképzelem anyám reakcióját, ahogy meglátja a szakadást. Talán a fájdalomcsillapítóktól kuncogok magamnak.
- Louis? – szólít meg egy női hang.
Amikor felnézek, Rebecca áll előttem egy Starbucks papírpohárral az egyik kezében és egy bevásárló szatyorral a másikban.
- Szia – sikerül elmosolyodnom.
- Mi történt, fiú? – ül le mellém.
- Egy balesetem volt. Csak az autók sérültek – magyarázom. Remélem, anya nem marad túl sokáig.
- Wow, az tényleg szívás.
- Igen, azt hiszem – nem tudom, hogy mit mondjak neki.
- Nem sok árujuk van, most már látom, miért nem vásárolsz itt – mondja anyám, ahogy hozzánk sétál. – Nekem mennem kell, az előbb telefonált Mark az irodámból, hogy vissza kell mennem. Készen vagy? – kérdezi, aztán észreveszi Rebeccát. – Szia, én Louis anyja vagyok.
- Én pedig Louis barátja, Rebecca – mosolyog anyára. Barát? Nem.
- Ó, gondolod, hogy haza tudnád őt vinni? Tényleg el kell mennem, és egy két órás út van előttem – kérdezi anya Rebeccától.
- Nem, ez… – kezdem el mondani.
- Persze, semmi gond – mosolyodik el Rebbecca. Nagyszerű. Ez a nap már nem lehet rosszabb.
- Köszönöm szépen! És Louis, ha bármire szükséged van, csak telefonálj vagy gyere haza – mondja anya, miközben megölel és megpuszilja az arcomat. A mai viselkedése nagyon összezavaró.
- Oké… – felelem lassan, és visszaölelem őt.
Miután anya eltűnik, Rebecca rám mosolyog, majd megkínál az epres Frappuccino-jából. Ki csinál ilyet? Még csak nem is ismerem őt, miért innék utána?
- Nagyon sajnálom, hogy anya megkért erre, felhívhattam volna az egyik barátomat. Még mindig megtehetem, ha ez kiszakít vagy bekavar a terveidbe – mondom neki.
- Nem! Tényleg nem baj! Egyáltalán nem bánom. Biztos vagyok benne, hogy elég hosszú napod volt – mosolyodik el.
- Fogalmad sincs – válaszolom, aztán felállok a padról.
Több fájdalomcsillapítót kell előszednem a táskámból, amikor a lakáshoz érek. Aztán mi lesz? Fel kell hívnom Liamet, azt hiszem… kivéve ha Rebecca hazavisz, aztán pedig Liamékhez? Sok ennyit kérni ettől a lánytól, akit még csak nem is ismerek.
- Biztos vagyok benne, hogy Zayn nem fogja bánni, ha teszünk egy vagy két megállót – szólal meg, mire a gyomrom összeugrik.
- Zayn veled van? – tátom el a számat.
- Igen, most a Zumiez-ben van.
- Ó – próbálok meg úgy viselkedni, mintha ez az információ nem számítana. Miért kellene? Tényleg nem, csak senki mást nem akarok látni ma, főleg olyan valakit, aki Harryre emlékeztet.
- Találkozhatunk vele ott most, ha készen vagy, sántítasz – néz vissza rám.
- Igen. Rendben – egyszerűen fel kellett volna hívnom Liamet.
Amikor találkozunk Zaynnel a boltban, egyszerű fehér pólót visel, aminek le vannak vágva az ujjai, a bőrkabátja pedig lazán a dereka köré van kötve. Fekete farmerja lazán lóg, sokkal lazábban, mint Harryé, és a bakancsa (high top boots) alig van befűzve. Ő és Rebecca tényleg jól néznek ki együtt, azt hiszem, a lány hihetetlenül gyönyörű.
- Louis? Mi a fene? – tágulnak ki Zayn szemei a megjelenésemen.
- Karambolozott – mondja neki Rebecca, majd karjait Zayn dereka köré fonja.
- Karambol? Jól vagy? Jézusom, nézd az arcodat – feleli, feldolgozva a sérüléseimet.
- Köszi – morgom, mire elmosolyodik.
- Bocs, csak meglepődtem. De azért jól vagy, ugye? – kérdezi, az aggodalom tiszta a hangjában.
- Igen, jól vagyok.
- Azt mondtam az anyukájának, hogy hazaviszem őt – szól közbe Rebecca, közelebb mozdulva Zaynhez.
- Ó? – kérdezi Zayn.
- Igen, itt volt anya a baleset miatt, csak el kellett mennie, Rebecca meg ott volt, és megkérte rá. Bár felhívhatom Liamet, hogy jöjjön el ő – beszélek zavarosan.
- Hol van Harry? – teszi fel Zayn az elkerülhetetlen kérdést.
- Ő… uhm… nos… – hebegem.
- Mindegy. Így is, úgy is jó – feleli Zayn, megmentve a válaszolástól.
Ha bárki is hozzászokott a Harry és az én hullámvasút kapcsolatunkhoz, az Zayn. Ő volt az, aki azt mondta, hogy mindkettőnknek össze kell szednie magát, igaza volt.
Rebecca autója szép, de rendetlen belül. Elborzadok, ahogy szemét ropog a lábam alatt a hátsó ülésnél.
- Hol laksz? – kérdezi, miközben Zayn kezét az ölébe veszi.
Kibámulok az ablakon, és hálás vagyok, amikor Zayn elkezdi elmondani neki az irányt a lakásomhoz. Amikor megérkezünk, Zayn kinyitja az ajtaját, és kiszáll.
- Mit csinálsz? – kérdezem tőle.
- Felkísérlek, minden lépésednél megrándulsz, azt hiszed, hogy engedlek oda egyedül felmenni? – kérdezi.
- Nem tudom, hogy…
- Nem lesz gond – feleli, én pedig remélem, hogy Harry nincs otthon.

Harry szemszöge
- Most már elmehetsz – mondom Liamnek, aztán a sörömért nyúlok. Ő kikapja a kezemből, majd a konyhába sétál. – Tényleg kurvára a határon vagy – figyelmeztetem őt.
- Egy idióta vagy, és ezt tudod. Te itt lerészegedsz, míg Louis megsérült, és még csak nem is érdekel! – kiáltja.
- Ne kiabálj már velem, baszki! – temetem ujjaimat a hajamba, meghúzva a végeknél. – De érdekel. De nem fog hinni nekem – teszem hozzá.
- Hibáztatod őt? Egyszerűen haza kellett volna jönnöd, vagy mit szólsz ehhez, egyáltalán nem is elmenni? – feleli.
- Nos, megtettem, úgyhogy ne játsszuk a „mi lett volna, ha-játékot”.
- Hogy lehetsz ennyire közönyös? Louis nagyon szeret téged.
- Most már igen – veszek fel egy üres vizesüveget, és lassan mozgatom a kezemben.
- Ez mit akar jelenteni? – néz a kanapé felé, hogy leüljön, de úgy tűnik, meggondolja magát.
- Semmit. Csak nem tudom, hogy mit tegyek, a bocsánatkérésen kívül. Pokolian makacs.
- Még csak nem is kértél bocsánatot, egyáltalán nem is próbáltál beszélni vele.
- Fogok, amikor hazajön az anyja nélkül.
- Nem jön haza, velünk marad – mondja nekem.
A vizesüveg megreccsen és összehajlik kezemben szorításomtól.
- Mi?
- Igen, megmondtam, hogy befejezte veled – dobja az arcomba. Istenem, kibaszottul meg akarom őt ütni.
- Tudom, hogy igen, de itt marad.
- Látod, ez a problémád! Mindig azt feltételezed, hogy Louis mindent meg fog tenni, amit te mondasz! – kiáltja Liam. Elég a kurva kiabálásból.
- Nem kell neki… – kulcscsörgés hallatszik a folyosóról, majd az ajtó kinyílik.
Louis.
És Zayn.
Nem látok egyenesen, ahogy felkelek és az ajtó felé indulok.
- Mi a fasz ez a szar? – üvöltöm.
Louis tesz egy lépést hátra, aztán a mögötte való falnál találja magát.
- Harry, hagyd abba! – kiabál rám.
- Nem! Bassza meg! Elegem van abból, hogy te mindig képbe jössz, amikor valami szar történik! – lököm kezeimet Zayn mellkasához.
- Hagyd abba! – ordítja Louis ismét. Ajka még duzzadtabb, mint korábban volt, arca pedig horzsolásokkal van tele, emlékeztetve engem, hogy ez az én hibám. – Kérlek – feleli, aztán Liamre néz. – Te mit csinálsz itt? – kérdezi tőle.
- Én… azért jöttem, hogy beszéljek Harryvel – hazudja Liam.
- Azért jött ide, hogy megpróbáljon verekedni velem – mondom Louis-nak, mire a szemei majdnem kiesnek a helyükről.
- Mi? – sérült szája tátva van.
- Majd később elmondom – feleli neki Liam.
Zayn zihál és Louis-ra bámul. Hogy hozhatja őt ide mindazok után? Hát persze, hogy hozzáfutott.
- Köszi, hogy hazahoztál, most jobb, ha elmész – fordul Louis Zaynhez.
- Biztos vagy benne? – kérdezi tőle.
- Húzz a picsába, nincs saját barátnőd, akit zaklathatnál? – kérdezem, mire a múltkori barna hajú lány belép a lakásba. A francba. Akkor oké. Még akkor is, ha egy lány van vele, akkor sem akarom őt Louis közelében. Tudom, hogyan érez iránta Zayn.
- Még egyszer köszönöm, hogy hazahoztatok – mondja Louis mindkettejüknek.
Úgy néz ki, Rebecca kissé fél, Zayn pedig olyan mérgesnek néz ki, mint soha, ahogy elhagyják a lakást, becsukva az ajtót maguk után.
Nem tudom kontrollálni dühömet, miközben Louis felém fordul egy homlokráncolással.
- Összeszedem a ruháimat, és kész leszek – mondja Liamnek, aztán a hálószobába sétál. Én persze követem őt.
- Miért hívtad őt fel egy fuvarért? – kiáltom mögüle.
- Nem hívtam fel! A plázában voltam az anyámmal, Rebecca ott volt, és valahogy felajánlotta, hogy hazavisz, mert anyának el kellett mennie. Nem mintha lenne hozzá bármi közöd – csattan fel.
- Persze, hogy nincs hozzá közöm! Hadd találjam ki, gyorsan elmondtad Zaynnek, hogy milyen elbaszott vagyok – morgok vissza rá.
- Nem! Igazából nem mondtam neki semmit, de biztos vagyok benne, hogy ezt már tudja.
- Engeded, hogy megmagyarázzam ezt az én oldalamról, vagy következtetésekbe ugrasz, mint mindig? – kérdezem tőle.
- A következtetések általában igazak! De igen, gyerünk, magyarázd meg! – jegyzi meg, megkísérelve lehúzni a bőröndjét a szekrényben lévő felső polcról.
- Menj arrébb – felelem. Odasétálok, majd gyengéden elmozgatom őt az útból, hogy levegyem neki. – Nem kellett volna elmennem tegnap este – mondom.
- Tényleg? – szól vissza gúnyosan.
- Igen, tényleg. Nem kellett volna elmennem és nem kellett volna olyan sokat innom, de nem csaltalak meg. Azt nem tenném meg. Csak a lakásán aludtam, ennyi – magyarázom meg.
- Akkor miért hazudtál?
- Nem tudom… mert tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem, ha elmondom.
- Legalább megpróbálhattad volna. Tényleg nehéz hinni neked, amikor nyíltan hazudsz, Harry.
- Tudom, sajnálom, oké? – emelem karjaimat a levegőbe.
- Nem, nem oké! Mindig ezt csinálod! Azt várod tőlem, hogy egyszerűen megbocsássak neked mindenért. Még mindig nem vagyok túl azon, amit a jövőnkről mondtál… vagyis a nem létező jövőnkről, aztán elmész, kimaradsz egész este egy másik lány házában és hazudsz róla.
- Ez nem olyan nagy ügy, semmit sem csináltam vele – védem meg magam, miközben Louis szépen összehajtja a ruháit a bőröndjébe.
- És akkor mi lenne, ha berúgnék és Zayn lakásán tölteném az éjszakát? Mit tennél? – kérdezi tőlem, mire a gondolat majdnem átküld a határon.
- Kibaszottul megölném őt.
- Szóval ez nem olyan nagy ügy, amikor te csinálod, csak akkor, ha én? – jön rá kettős mércémre. – Ezek nem is számítanak, világossá tetted, hogy én csak átmeneti vagyok az életedben – feleli Louis.
Kisétál a szobából, majd be a fürdőbe a folyosón át, hogy összeszedje a piperecikkeit. Tényleg elmegy Liammel az apám házába. Ez hülyeség. Louis nem átmeneti nekem, hogy gondolhat egyáltalán erre? Valószínűleg az összes szar miatt, amit tegnap este mondtam neki, és a szavaim hiánya miatt ma.
- Tudod, hogy ezt nem fogom hagyni – mondom neki, amikor becipzárazza a bőröndjét.
- Nos, én elmegyek.
- Miért? Tudod, hogy vissza fogsz jönni – beszél helyettem a dühöm.
- Pontosan ez az, amiért elmegyek – feleli, hangja remeg, miközben megfogja a bőröndjét és elhagyja a szobát anélkül, hogy visszanézne.
Mi a fenéért mondtam ezt az előbb?
- Majd viszem azt – hallom, ahogy mondja neki Liam a nappaliban, éppen mielőtt kinyílik a bejárati ajtó. Amint becsukódik, a falhoz dőlök a hátammal és lecsúszok a padlóra.

Louis szemszöge
- Még csak meg sem próbálta, Liam – kezdek el végre zokogni, miközben Liam becsukja nekem az ajtót.
- Ő csak… nem tudom, mi a problémája. Egy lépést előre tesz, kettőt meg hátra – rázza meg a fejét, aztán elindítja az autót.
- Olyan érzés, mintha huszadjára hagynám őt el.
- Az is – mosolyodik el.
- Egy idióta vagyok, ugye?
- Nem, Lou, nem vagy az.
- Akkor miért nem működik ez? Nem számít, mit teszek, úgy érzem, mintha ő visszatámadna és továbbra is ellökne. Egyik nap levelet ír nekem… – elfelejtettem a levelet. Persze, hogy elfelejtettem. Ha Harry eldobja, össze fogok törni. – Aztán meg azt mondja nekem, hogy ha nem tetszik, amit mond, elmehetek – fejezem be.
- Bár nem ezt csinálta mindig? Nem ítélkezem, csak kérdezem.
- De, mindig ezt az előre-hátra dolgot csinálta, de mostanában mintha lett volna egy áttörés vagy valami Dia… minden után, ami a karácsonyi szünetben volt – magyarázom anélkül, hogy felfedném az információt Dianáról. – És köszönöm, hogy nem ítélsz el – felelem.
- Soha nem ítélnélek el téged, nem feltétlenül értek egyet a kapcsolatoddal, de tudom, mennyire szereted őt, és nem fogok ezért rosszat éreztetni veled – mondja nekem.
Mit tehettem, hogy egy ilyen valaki van az életemben, mint Liam? Mindig ott van nekem, soha nem ítél el és őszintén törődik velem. Nem tudom elképzelni azt, hogy nélküle menjek át ezen a káoszon.
- Tényleg megpróbáltál verekedni vele? – kérdezem Liamtől.
- Igen… Nem tudom, mi ütött belém, de egy pillanatra tényleg úgy tűnt, hogy fél – feleli, mire mindketten nevetésben törünk ki.

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hu nem tudok megszólalni... nagyon szomorú rész lett,remélem azért Louis és Harry megfogják oldani ezt az egészet mert ha nem én nem tudom hogy mit csinálok...ettől függetlenül fantasztikus rész lett.
    Ui:gratulálok a vizsgához és a másik is sikerülni fog mert mindig sikerül
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hát igen, ez nem valami vidám hangulatú, de ne aggódj, lesznek még később boldog részek :) Azért örülök, hogy tetszett :)
      Ui.: Köszönöm szépen, és úgy legyen, előbb-utóbb muszáj sikerülnie :D xoxo

      Törlés
  2. Oh! :D Ez a vége... Az eleje meg: :/ :/ :( :'( Remélem, hamarosan béke és szeretet lesz. :|
    Neked pedig gratula és sok sikert a továbbiakban! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem lett túl boldog rész, igen. Beletelik egy kis időbe, de lesz itt még béke :)
      Köszönöm szépen! :) xoxo

      Törlés
  3. hat harry ezt elbasztad.:( louis meg miert ilyen makacs? mondjuk valamilyen szinten megertem ot, de ezt higgadtan is meg lehetett volna beszelni :c
    drukkolok, es siess a kovivel xx ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ezt elrontották mindketten, de hát az ő kapcsolatuk már csak ilyen...
      Köszönöm, és jövő héten hozom :) Xx ♥

      Törlés
  4. Ahj.. Engem az idegesít fel, hogy Harry mindig azt hiszi, hogy Louis visszamegy hozzá.. ami amúgy így is van, mert.. ah, néha úgy feldühít mindkettő, bármennyire is szeretem őket.. xD <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen átérzem :D És hát igen, mindig visszamegy hozzá Louis, de ezt nem kellene ennyire természetesnek vennie Harrynek...
      Xx

      Törlés
  5. Fú hát ez a rész... Annyira szomorú :( Igazán megbeszélhették volna normálisan, de nem is ők lennének akkor! Harry elcseszte de rendesen, és azért durva h azt hiszi mindig visszajön, ezért jól is teszi Louis h elhagyja bármennyire is fáj ez nekünk, de Harrynek be kéne már látnia, hogy nem úgy megy mindig minden ahogy ő akarja! Remélem végre ez helyre teszi...
    Most nagyon fáj a szívem :(
    Neked meg gratulálok, további sok sikert ❤❤
    Puszii ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek, abból a szempontból jó, hogy elmegy most Louis, hogy legalább Harry is rájön arra, hogy nem veheti mindig ennyire természetesnek. Ó, igen, nagyon helyre teszi ez, rá se fogtok majd ismerni...
      Elhiszem, de kitartás, lesznek még boldog részek :)
      Köszönöm szépen! :) xoxo ♥

      Törlés
  6. Sziaaaa
    Hat ez a rész megint nem lett csodálatos!
    Harry így viselkedik, mint hogyha neki nem lenne semmi kötelezettsége ebben a párkapcsolatban,miközben nagyon is van.Gondolkodhatna,mielőtt kinyitja a száját!
    Louis Zayn-nel való hazatérése egy nagyon hülye ötlet volt,nem is tudom,mit várt!
    Liam-et eddig is szerettük,de most megjobban. Teljesen igaza volt.
    Nagyon jó lett a fordítás, gratula a vizsgához!
    Ui.: bocsi a késői kommenthez.
    xoxo,Roni♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hát sajnos mostanában nem nagyon lesznek jó részek...
      Pontosan, meg kell tanulnia, hogy ez nem így megy egy kapcsolatban, remélhetőleg ez a szakítás ráébreszti ezekre a dolgokra.
      Így van, tudja jól Louis, hogy Harry utálja Zaynt, ebben az egyben igaza volt Harrynek.
      Igen, Liam a legtündéribb szereplő :)
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm :)

      Ui.: Semmi probléma :) Xx ♥

      Törlés