2016. július 1., péntek

Chapter 173

Helló! :)
Itt is van a várva-várt fejezet, ami... hát ebben elkezdenek beindulni az események, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd. Annyit hozzáfűznék még, hogy a Zouis shipperek tovább örülhetnek :D Más fontosabb mondanivalóm nincs, pihenjetek, strandoljatok ebben a nagy melegben, és élvezzétek a tanulás nélküli napokat :D Kedden találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 173
 
Zayn keze azonnal az arcomhoz vándorol, amitől a tarkóm libabőrös lesz, aztán a karomat húzza, hogy magához vonjon. Megütöm a térdemet a kormányban, ahogy átmászom, és gondolatban átkozom magamat, amiért majdnem tönkreteszem a pillanatot, de úgy tűnik, hogy ő nem veszi észre, miközben karjaival körbe fonja a hátamat, amitől a mellkasához kerülök. A szánk szinkronban mozognak, karjaim pedig átölelik a nyakát.
Szája idegen nekem, nem olyan, mint Harryé. Nyelve nem mozog ugyanúgy, nem járja át az enyémet, és nem veszi alsó ajkamat a fogai közé, ahogy Harry szokta.
Hagyd abba, Louis. Szükséged van erre, ki kell verned a fejedből Harryt. Biztosan az ágyban van egy random emberrel, akár Mollyval is. Ó, Istenem, ha Mollyval van…
„Boldog lehettél volna folyamatosan, nem csak néha.” Mondta az előbb Zayn.
Tudom, hogy igaza van, sokkal jobban jártam volna, ha ő nyer. Megérdemlem ezt, megérdemlem, hogy boldog legyek. Eleget szenvedtem már és eleget foglalkoztam már Harry hülyeségeivel, ő meg még csak meg sem próbált beszélni velem róla. Csak egy gyenge ember futna vissza valakihez, aki újra meg újra rátapos. Nem lehetek gyenge, erősnek kell lennem és tovább lépnem. Vagy legalább megpróbálnom.
Most jobban érzem magam, ebben a pillanatban, mint az elmúlt kilenc napban. Kilenc nap nem hangzik hosszú időnek, amíg úgy nem töltöd, hogy a szenvedés minden egyes másodpercét számolod, várva valamire, ami nem jön el. Zayn karjaival körülöttem végre tudok lélegezni, látom a fényt az alagút végén.
Zayn mindig olyan kedves volt hozzám, és mindig ott volt nekem. Bárcsak ő nyert volna, bárcsak ő lett volna az, akibe beleesek Harry helyett, mindez nem történne meg.
- Istenem, Louis – nyög fel Zayn, én pedig meghúzom a haját. Erősebben csókolom meg. – Várj… – mondja a számba, mire lassan elhúzódok. – Mi ez? – néz a szemembe.
- Én… nem tudom? – hangom remeg, és ki vagyok fulladva.
- Én sem…
- Sajnálom… csak érzelgős vagyok és sok mindenen mentem át mostanában, és azok, amiket nekem mondtál az előbb, úgy… nem tudom, nem kellett volna ezt tennem – elnézek tőle, aztán kimászom az öléből, vissza a vezetőülésre.
- Nem történt semmi, amit sajnálnod kellene… Csak nem akarok a rossz elképzelésre gondolni, tudod? Csak tudni akarom, hogy ez mit jelent neked – mondja nekem. Mit jelent ez nekem?
- Nem hiszem, hogy erre tudok válaszolni, még nem. Én…
- Gondoltam – hangja kissé mérges. – Semmi gond, értem. Még mindig szereted őt.
- Csak kilenc napja, Zayn, nem tehetek róla.
Folyamatosan sikerül még nagyobb káoszt csinálnom, mint az előző volt.
- Tudom, nem azt mondom, hogy lehetséges, hogy elmúlik a szereteted, vagy hogy nem fogod már őt szeretni, csak nem akarok az ütköződ lenni. Éppen elkezdtem járni valakivel, nem jártam senkivel, amióta találkoztam veled, és végre találkoztam Rebeccával, aztán amikor láttam, ahogy reagáltál arra, hogy járok valakivel, elkezdtem azt gondolni… tudom, hogy idióta vagyok, de elkezdtem azt gondolni, hogy nem akarod, hogy tovább lépjek vagy valami.
- Nem vagy az ütközőm… meg akartalak csókolni az imént, csak nem tudom, mit gondolok vagy csinálok. Semminek sincs értelme számomra az elmúlt kilenc napban, és végre nem gondoltam Harryre, amikor megcsókoltalak, és nagyszerű érzés volt, úgy éreztem, hogy meg tudom ezt tenni. Túljuthatok rajta, de tudom, hogy nem volt fair tőlem, hogy erre használtalak. Csak össze vagyok zavarodva és ésszerűtlen vagyok, sajnálom, hogy rávettelek, hogy csald meg a barátnődet, nem ez volt a szándékom, csak…
- Nem várom el tőled, hogy máris tovább lépj, tudom, milyen mélyen vannak benned a karmai.
Fogalma sincs.
- Csak mondj el nekem egy dolgot – feleli Zayn, mire bólintok. – Mondd el, hogy legalább megpróbálod megengedni magadnak azt, hogy boldog légy. Harry nem is hívott fel téged, egyszer sem. Olyan sok szarságot tett veled, és meg sem próbált harcolni érted. Ha a helyében lennék, én harcolnék érted. Először is soha nem engedtelek volna el. Nincs szükségem most válaszra, csak tudnom kell, hogy készen állsz arra, hogy megpróbálj boldognak lenni. Tudom, hogy nem vagy kész semmilyen kapcsolatra velem, de talán egy nap kész leszel.
Az agyam száguldozik, a szívem kalapál és fáj egyszerre, a levegőt pedig kiszívták az autóból.
El akarom mondani neki, hogy meg tudom próbálni és meg fogom próbálni megengedni magamnak ezt, de a szavak nem jönnek a számra. Az a kis mosoly, ami Harry arcán van reggelente, amikor végre sikerül őt felébresztenem, miután az ébresztőmre panaszkodik, ahogy rekedtes, reggeli hangján a nevemen szólít, ahogy megpróbál arra kényszeríteni, hogy az ágyban maradjak vele, amitől végül sikítok és kifutok a szobából, ahogy feketén szereti a kávéját, mint én, ahogy az egész világon mindennél jobban szeretem őt, és azt kívánom, bárcsak más lehetne ő. Bárcsak pontosan ugyanolyan lenne, csak más, ennek nincs értelme számomra, és tudom, hogy senki másnak sem lesz értelme, de ez van. Bárcsak ne szeretném Harryt annyira, amennyire szeretem, bárcsak ne szerettem volna belé.
- Értem. Semmi gond – szólal meg Zayn, aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elmosolyodjon, de nagyon nem sikerül neki.
- Sajnálom… - felelem, és komolyabban gondolom, mint ő azt valaha is tudhatná. Kiszáll az autóból, majd becsapja maga mögött az ajtót, így egyedül maradok, ismét. – Baszki! – ordítom, majd kezeimet a kormányba ütöm, újra emlékeztetve magamat Harryre.

Harry szemszöge
A saját izzadtságomban ázva ébredek fel ismét.
Már majdnem elfelejtettem, milyen nyomorúságos volt majdnem minden este így felébredni. Azt hittem, az álmatlan éjszakák már a múlté, de most a múlt újra üldöz engem.
Az órára pillantok, reggel hat óra. Alvásra van szükségem, igazi alvásra. Zavartalan alvásra. Szükségem van rá, szükségem van Lou-ra. Talán ha lehunyom a szemeimet és azt tettetem, hogy itt van, megint el tudok aludni… Lehunyom szemeimet, majd megpróbálom elképzelni, hogy feje a mellkasomon van, míg én a hátamon fekszem, megpróbálok emlékezni arra, hogy a haja mindig vanília illatú, ahogy álmában nehezen lélegzik. Egy pillanatra érzem őt, érzem meleg bőrét a csupasz mellkasomon… Hivatalosan is kibaszottul meg fogok őrülni.
Baszki.
A holnap jobb lesz, muszáj annak lennie. Ezt gondolom már az elmúlt… most már tíz napja.
Ha csak még egyszer láthatnám őt, nem lenne olyan rossz. Csak egyszer. Ha látnám a mosolyát még egyszer, el tudnám viselni magamat azért, hogy hagytam őt elmenni. Ott lesz Christian buliján holnap? Valószínűleg igen, mivel neki dolgozik, Kimberly pedig a barátja.
A plafonra bámulok és megpróbálom elképzelni, hogy mit venne fel, ha elmenne. A fehér öltöny lenne rajta, amiről tudja, hogy annyira szeretem? Felállítja a haját vagy hagyja, hogy a homlokára hulljon? Tesz fel szemceruzát, még ha nincs is rá szüksége?
Az Isten verje meg.
Felülök, aztán felkelek az ágyból. Kizárt, hogy vissza tudok aludni. Amikor a földszintre érek, Robin a konyhaasztalnál ül az újságot olvasva.
- Jó reggelt, Harry – szólal meg.
- Szia – motyogom viszonzásul, majd töltök magamnak egy csésze kávét.
- Anyukád még mindig alszik – mondja nekem anya párja.
- Nem mondod… – forgatom a szememet.
- Anyukád nagyon boldog, hogy itt vagy.
- Ja, persze. Egész végig fasz voltam.
- Igen, ez igaz, de örült, hogy megnyíltál neki. Mindig annyira aggódik miattad, egész addig, amíg nem találkozott Louis-val, aztán már nem aggódott annyira.
- Nos, akkor megint aggódhat majd – sóhajtok fel, miért próbál meg egy kibaszott érzelmes, komoly beszélgetést folytatni velem kibaszott reggel hatkor?
- A figyelmedbe akartam ajánlani valamit – feleli.
- Oké?
- Szeretem anyukádat, és szándékomban áll feleségül venni őt.
Visszaköpöm a kávémat a csészémbe.
- Feleségül venni? Megőrültél?
- Miért lenne őrültség az a szándékom, hogy elvegyem őt?
- Nem tudom… anya már volt házas… és te a szomszédunk vagy… az ő szomszédja.
- Tudok rá úgy vigyázni, ahogyan az egész életében kellett volna. Ha nem értesz egyet, sajnálom, de gondoltam, tudatom veled, hogy amikor az idő megfelelő, megkérem őt, hogy töltse velem az életét, hivatalosan is.
Nem tudom, mit mondjak ennek a férfinek, a férfinek, aki egész életemben a szomszédomban lakott, a férfinek, akire még sosem voltam dühös, egyszer sem. Szereti anyát, meg tudom mondani, de ez túl fura nekem, hogy felfogjam most.
- Akkor oké…
- Akkor oké – ismételi meg, majd mögém néz.
Anya besétál a konyhába, a köntöse szorosan körül öleli őt, a haja pedig összevissza áll.
- Mit csinálsz? Mész vissza haza? – kérdezi.
- Nem, nem tudtam aludni. És ez az otthon – mondom neki. Ez az otthonom.
- Hmm… – válaszolja álmosan.

Louis szemszöge
Kezdek visszakerülni, újra alá. Az emlékek, amik Harryvel közösek, a lábamat rángatják, megpróbálva az ár alá húzni.
Lehúzom az ablakot, megkísérelve, hogy egy kis levegőt kapjak. Zayn olyan édes hozzám, megértő és kedves. Sok mindent elviselt értem, én pedig mindig félresöpörtem őt. Ha csak ne lennék ilyen bolond, megpróbálhatnám vele. Nem is tudom elképzelni, hogy most kapcsolatban legyek, vagy igazából a közeljövőben, de talán idővel sikerül. Nem akarom, hogy Zayn miattam szakítson Rebeccával, ha nem tudok neki válaszolni, vagy egyáltalán egy leheletnyi választ adni.
Miközben visszavezetek Liamék házához, zavarodottabb vagyok, mint valaha.
Ha csak beszélhetnék Harryvel, ha láthatnám őt még egyszer, lezárhatnám. Ha hallanám őt azt mondani, hogy nem érdekli, ha még egyszer kegyetlen lenne hozzám, megadhatnám Zaynnek az esélyt, megadhatnám magamnak az esélyt.
Mielőtt megállíthatnám magamat, megfogom a telefonomat, és megnyomom a gombot, amit a negyedik nap óta elkerültem. Ha nem veszi fel, tovább léphetek. Hivatalosan is vége, ha nem fogadja a hívásomat. Ha azt mondja nekem, hogy sajnálja, és hogy dolgozhatunk rajta… nem. Visszateszem a telefont az ülésre. Túl messzire jutottam már, hogy ismét felhívjam őt, hogy újra összetörjek.
De tudnom kell.
Megint megfogom a telefonomat, és felhívom őt. Nem tudom megállítani magamat. A vonal egyenesen a hangpostára kapcsol.
- Harry… – eszeveszett sebességgel hagyják el a szavak a számat. – Harry… itt Louis. Én… nos, beszélnem kell veled. Az autómban vagyok, és annyira össze vagyok zavarodva… – kezdek el sírni, újra. – Miért nem próbáltad meg egyáltalán? Csak hagytad, hogy elmenjek, erre most szánalmasan felhívlak, és a hangpostádon sírok. Tudnom kell, mi történt velünk? Miért volt ez most más, miért nem küzdöttünk? Miért nem küzdtél értem? Megérdemlem, hogy boldog legyek, Harry – zokogom, aztán megszakítom a hívást.
Miért csináltam ezt az előbb? Miért törtem össze és hívtam őt fel? Olyan idióta vagyok, valószínűleg meg fogja hallgatni és ki fog nevetni. Talán még meg is mutatja az üzenetet akárkinek, akivel kavar, és együtt fognak nevetni a káromon. Egy elhagyatott parkolóba kanyarodok, hogy összeszedjem a gondolataimat, mielőtt egy másik balesetbe keveredek.
A telefonomra bámulok és ki-be lélegzem, hogy abbahagyjam a sírást. Eltelik húsz perc, és még mindig nem hívott vissza vagy egyáltalán írt volna.
Miért ülök egy parkolóban este tízkor sírva és őt hívva? Harcoltam magammal az elmúlt kilenc napban, hogy elkerüljek ebből, erre megint itt tartok. Nem hagyhatom, hogy ez történjen. Kikanyarodok a parkolóból, majd elindulok.

Harry szemszöge
- Kell valami, hogy aludjak – mondom anyának és Robinnak.
- Nem vettem semmit, Harry, sajnálom.
- Nem tudom, mi mást tehetnék – dörzsölöm meg a halántékomat.
- De igen, tudod – nyaggat tovább anya.
- Majdnem este öt óra van, még ha elindulnék most, akkor sem érkeznék meg legalább tizenkét óráig – nyögök fel.
- Nos, ha egyáltalán nem mész el, sosem fogsz megérkezni – szól vissza.
Nem akarok visszamenni Washingtonba, távol kell maradnom Louis-tól. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy boldog élete lehet nélkülem. Túlságosan is szeretem őt ahhoz, hogy tönkre tegyem, mint ahogy azt egyszer megígértem.
Visszamegyek a régi szobámba, majd ismét a plafont bámulom. Fel kellett volna vennem a telefont, amikor felhívott, vagy nekem kellett volna felhívnom őt, hajszolnom kellett volna őt az apám házáig és kényszerítenem, hogy beszéljen velem, hogy túljuthassunk ezen. Meg kellett volna mondanom neki, hogy nem tudok nélküle élni, mert ez igaz. Haldoklom nélküle. Miért veszekedtem vele olyan sokat azon, hogy a jövőről beszéljünk, amikor örülnöm kellett volna, hogy egyáltalán akart velem egy jövőt?
Mi a faszt csinálok itt?

Louis szemszöge
Ahogy felszaladok a lépcsőn, békében vagyok önmagammal.
Erőteljesen kopogok az ajtón, előre-hátra mozogva, míg várok, hogy kinyíljon. Mi van, ha túl későn jöttem és nem nyitja ki? Azt fogom kapni, amit megérdemlek, feltételezem, jobban kellett volna tudnom, minthogy megcsókolom őt ennek az egésznek a közepén.
Amikor az ajtó kinyílik, majdnem abbahagyom a lélegzést. Zayn csak egy fekete torna rövidnadrágot visel, tetovált mellkasa fel van fedve.
- Louis? – tátja el a száját, nyilvánvalóan meglepődött. – Mit keresel itt?
- Én… nem tudom, mit adhatok neked, de meg akarom próbálni – mondom neki. Kezével beletúr fekete hajába, majd vesz egy mély levegőt. Vissza fog utasítani engem, tudom. – Sajnálom, nem kellett volna ide… – nem tudok több visszautasítást kezelni.
A lépcső felé fordulok, aztán egyszerre kettőn sietek le, mielőtt egy kéz fonódik a karom körül és Zayn megfordít, hogy szemben legyek vele. Semmit sem szól, csak az övébe fogja a kezemet, felvezet a lépcsőn, majd be a lakásba.

A következő reggel, amikor felébredek, megöl a nyakam, Zayn régi kanapéja nem a legkényelmesebb, de lényegében jól aludtam.
- Szia – szólal meg, amikor besétál a nappaliba.
- Szia – mosolyodom el.
- Jól aludtál? – kérdezi, mire bólintok.
Zayn hihetetlen volt tegnap este. Még csak nem is pislogott, amikor azt kértem, hogy a kanapén alhassak, meghallgatott, ahogy Harryről beszéltem, és hogy hogyan romlott el minden. Ő elmondta, hogy mennyire törődik Rebeccával, de most már nem tudja, hogy mit tegyen, mert mindig is jobban törődött velem. Bűntudatom volt az első órában, míg sírtam neki, de ahogy telt az éjszaka, a könnyek mosolyokká váltak, amik pedig nevetésekké. A hasam szó szerint fájt, mire eldöntöttük, hogy elmegyünk aludni.
Most majdnem délután két óra van, ez a legkésőbbi időpont, ameddig valaha is aludtam, de ez történik akkor, ha reggel hétig ébred maradsz.
- Igen, te? – felállok, majd összehajtom a takarót, amit kölcsön adott nekem az alváshoz. Homályosan emlékszem arra, hogy betakart vele, míg én álomba merültem.
- Én is – vigyorodik el, aztán leül a kanapéra. A haja nedves, bőre pedig fénylő, mintha az előbb lépett volna ki a zuhanyzóból.
- Hová tehetem ezt? – kérdezem a takaróra utalva.
- Akárhová, nem kellett volna összehajtanod – nevet fel.
Gondolataim visszakalandoznak a lakásban lévő szekrényhez, és ahogy Harry random dolgokat tett be oda, csak hogy engem az őrületbe kergessen.
- Van bármi dolgod ma? – kérdezem tőle.
- Reggel dolgoztam, szóval nem.
- Máris?
- Igen, kilenctől délig, lényegében csak azért mentem be, hogy rendbe hozzam a kocsimat – mosolyodik el. Elfelejtettem, hogy Zayn szerelőként dolgozik, egyáltalán nem sokat tudok róla.
- Környezeti csodagyerek nappal, autószerelő éjjel? – ugratom, mire felkuncog.
- Valami olyasmi, mik a terveid mára?
- Nem tudom, kell vennem valamit, amit felvehetek a főnököm vacsorájára holnap – egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy megkérjem Zaynt, jöjjön el, de az helytelen lenne. Soha nem tenném ezt, ez mindenkit kellemetlen helyzetbe hozna, beleértve magamat is.
Zayn és én megegyeztünk, hogy semmit sem fogunk erőltetni, együtt töltünk egy kis időt, és meglátjuk, hová vezet. Ő nem fogja erőltetni, hogy tovább lépjek Harrytől, mindketten tudjuk, hogy több időre van szükségem, mielőtt elgondolkozhatok azon, hogy bárkivel is járjak. Túl sok mindent kell kitalálnom, kezdetnek kell találnom egy helyet, ahol lakhatok.
- Mehetek veled, ha akarod? Vagy talán megnézhetünk egy filmet később? – kérdezi idegesen.
- Igen, bármelyik jó lesz – mosolyodom el, aztán megnézem a telefonomat. Nincs nem fogadott hívás. Nincs üzenet. Nincs hangposta.
Zayn és én pizzát rendelünk, és együtt lógunk a nap nagy részében, amíg végül el nem indulok, hogy visszamenjek Liamékhez lezuhanyozni. A visszautamon megállok a plázánál, pont mielőtt bezárna, és megtalálom a tökéletes piros inget, amit felvehetek a fekete skinny jeans-emmel.
Mire visszaérek Liamékhez, egy jegyzet van a pulton a vacsora mellett, amit Karen tett félre nekem. Ő és Ken elmentek vacsorázni és moziba, hamarosan visszajönnek, ez van ráírva.
Meg vagyok könnyebbülve, hogy enyém lehet a ház, még akkor is, hogy ha amikor itthon vannak, nem nagyon veszem észre, mert olyan nagy a ház. Lezuhanyozom, majd felveszem a pizsamámat, mielőtt lefekszem és kényszerítem magamat, hogy felzárkózzak az alvásomat illetően.
Az álmaim zöld és aranyló szemű fiúk között váltakoznak.

Harry szemszöge
Amikor belépek a lakásba, az máshogy néz ki. Még mindig rendetlenség van a hülye viselkedésem miatt, de nem ez. Valami más… a tény, hogy Louis nincs itt, és a kinézetből fakadóan nem is volt itt, mióta elmentem.

10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Fantasztikus rész lett. Imádtem minden sorrát. Harry még is elmegy a partira. Louis és Zayn nem us tudom hogy örüljek vagy sírjak 😞😢 ezzen a partin tuti hogy lesz valami Louis és Harry közt de remélem jó fog történni.És most nem tudom Zayn elfogja kísérni Louist????? Mert ha igen akkor JAAAAAAJ. Akkor nem fog jól végződni.
    Ui:bocsi hogy csak most mondom de örülök neki hogy kedden is hozzol részt. 😃
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, hogy tetszett :) Bizony, hogy elmegy és Louis is ott lesz, szóval igen, ott majd lesz valami, de csak ennyit mondhatok. Zayn pedig... valamilyen formában ott lesz, mást nem árulhatok el ;)
      Ui.: Ugyan, semmi gond :) Xx

      Törlés
  2. Nem bírom! Nem és nem!! Zayn tényleg kedves meg minden, de NEM LOUISNAK VAN TEREMTVE!! Fú, engem nagyon zavar, összeszorított fogakkal, mérgesen olvastam azokat a részeket!
    El ne merje kísérni! Nem!! Abból nagy baj lenne, főleg h Harry is megy!!
    Nem bírom már, komolyan... Remélem valami jó fog történni...
    Harry basszus... Miért nem vetted fel??? Hogy lehetsz ilyen?? Nem igaz már... :'( ennél kisebb darabolra már nem tud törni a szívem :'(
    Imádtam, csak olyan rossz olvasni h Zaynnel van... Sosem lesz boldog mellette, akármennyire is akarna...
    Nagyon várom a vacsorát omg!!!
    Pusziii ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átérzem, mikor először olvastam, egy részem örült, mert ebből Harry megtanulja a leckét, a másik részem meg alig várta, hogy végre megint együtt legyenek.
      Lesz baj amúgy is, "megnyugtatlak" :'D
      Lesz jó, csak az még odébb van egy kicsit.
      Elhiszem, de bírjad még, lesznek itt boldog pillanatok, csak várni kell rájuk :')
      Örülök, hogy azért tetszett, és igen, ezzel egyetértek, teljesen.
      Kedden itt lesz :) Xx ♥

      Törlés
  3. Te jó ég ezt én nem bírom!Imádom Zaynt de nem Lou-val valahogy mellé csak Harry az igazi!
    Sejtem,hogy erre ők is rá fognak jönni csak remélem nem túl későn!
    Boldog igazán csak Harry mellett lehet boldog.
    Annyira szurkolok nekik,de mi lesz itt még!
    Puszi Szuzi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Zaynnel nem az igazi, csak Harryvel.
      Hát reménykedjünk, hogy még időben lesz ez.
      Így van, pontosan.
      Ó, azt el sem tudod képzelni...
      Xx

      Törlés
  4. Jajj Harry hallgasd már meg a hangpostát!
    Louis össze ne gyere Zaynel!

    Folytiiiiit légyszii 😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyit mondhatok, hogy meg fogja hallgatni, de jóval később...
      Ezzel kapcsolatban nem árulhatok el semmi konkrétat :D

      Kedden hozom :) Xx

      Törlés
  5. Hello drága!
    Végre azt hittem, hogy Louis visszatér a hétköznapi rutinjához, de azt kifelejtettem a számításból, hogy ez egyenlő a Harry-n való gondolkodással. Sajnálom Zayn-t a helyzet miatt.
    Azt a hívást nem Lou-nak kellett volna megtennie, hanem Harry-nek. Neki kellett volna próbálkoznia, hiszen, ha úgy nézzük, Ő cseszte el az egészet!
    Az előző részben úgy voltam vele, hogy mi az a Zouis csók, meg adok neki egy esélyt, de azt nem gondoltam volna, hogy HÁLA ISTENNEK !MAJDNEM! vacsora meghívás lesz belőle. NEM!NEM!NEM! MÉGSEM AKAROM AZT AZ ESÉLYT!
    Remélem hamarosan vége lesz ennek a kalamajkának és a vacsora nem lesz annyira gáz.
    Csodás lett, imádi!❤
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hát igen, ez most máshogy van, fura is ehhez hozzászokni. Ó, ne aggódj, lesz ez még rosszabb is Zaynnel...
      Egyetértek, ráadásul még erre is várt Harry, megint ott volt a lehetősége.
      Én is hasonlóan voltam :D Először úgy voltam vele, hogy jó, legyen egy kis Zouis. Aztán meg könyörögtem, hogy kapjuk vissza Larryt :D
      Érdekes lesz a vacsora, ennyit mondhatok.
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés