2016. július 8., péntek

Chapter 175

Helló! :)
Bocsánat, hogy a megszokottnál később jelentkezem, de ma mindig lefoglalt valami, és totál elfelejtettem, hogy új résszel jövök. De itt van, szerencsére :D Na, ebben a fejezetben már nem lesz olyan nyugalmas a vacsora, ebben biztosak lehettek, szóval nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd. A vége felé zárójelbe írtam, hogy mit gondol Harry pontosan, mivel egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy a kifejezésnek milyen jelentése illene ide, de azért írtam egy tippet :D Ó, és egy kérdés: Larry vagy Zouis? ;) Kedden találkozunk újra!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 175
 
Fáj a mellkasom, miközben figyelem, hogy Christian karjaival körül öleli Kimberlyt és felemeli őt a padlóról egy szerető ölelésben. Annyira örülök neki, tényleg. Csak nehéz ülni és nézni valakit, aki megkapja azt, amit te akartál, nem számít mennyire boldog vagy miattuk.  Soha egy cseppet sem akarnék elvenni Kim boldogságából, de nehéz nézni, ahogy Christian Kim mindkét arcát megcsókolja és egy káprázatos gyémántgyűrűt csúsztat az ujjára.
Felállok a helyemről, remélve, hogy senki sem fogja észrevenni távollétemet és sikerül beérnem a nappaliba, mielőtt kicsordulnak a könnyeim. Tudtam, hogy ez fog történni, tudtam, hogy össze fogok törni. Ha Harry nem lenne itt, tudnám kezelni, de ez túl szürreális, túl fájdalmas, hogy ő itt van.
Azért jött ide, hogy kigúnyoljon, biztosan. Mi másért lenne itt, és úgy, hogy egyáltalán nem szól hozzám? Ennek nincs értelme, figyelmen kívül hagyott az elmúlt tíz napban, aztán felbukkan itt, amikor tudja, hogy én itt leszek. Nem kellett volna eljönnöm, legalább a saját kocsimmal jöhettem volna, így elmehetnék most. Zayn nem lesz itt amíg… Zayn. Zayn vesz fel engem nyolckor, és most hét harminc van. Harry meg fogja őt ölni, szó szerint, ha meglátja őt itt. Vagy talán nem, talán egyáltalán nem is érdekli.
Megtalálom a mosdót, aztán becsukom az ajtót mögöttem. Beletelik egy pillanatba, mire rájövök, hogy a villanykapcsoló egy érintőképernyő a falon. Ez a ház rohadtul high tech nekem.
Teljesen megalázott voltam, amikor elejtettem a borospoharat Harry látványára. Olyan közönyösnek tűnik, mintha nem is érdekelné, hogy itt vagyok, vagy hogy milyen kínos igazából a jelenléte. Nehéz volt ez egyáltalán neki? Töltötte úgy az első pár napot, hogy sírt és az ágyban feküdt, mint én? Egyáltalán nem tudom, róla pedig nem mondható el az összetört szívű benyomás.
Lélegezz, Louis. Lélegezned kell. Lélegeznem kell a mellkasomban lévő éles kés ellenére is, ami minden alkalommal fáj, amikor megpróbálom. Megtörlöm a szemeimet, majd a tükörképemre nézek. A szemeim puffadtak és véreresek a sírástól, az arcom pedig kissé kipirult, de ettől valamilyen módon jobban nézek ki, élénkebben.
Amikor kinyitom az ajtót, Trevor a falnak támaszkodik, az aggodalom tiszta a vonásain.
- Jól vagy? Elég gyorsan kifutottál onnan – tesz egy lépést felém.
- Igen… csak szükségem volt egy kis levegőre – hazudom. Egy hülye hazugság, igen, nincs is értelme annak, hogy a fürdőszobába siessek levegőért. Szerencsémre Trevor egy úriember és soha nem szólna rám a hazugságom miatt, ahogy Harry tenné.
- Oké, most szolgálják fel a desszertet, ha még mindig éhes vagy – mondja nekem, miközben visszasétálunk a folyosón.
- Nem igazán, de egy kicsit eszem – válaszolok.
- Honnan tudod? – hallom meg Smith szelíd hangját abból a szobából, amely mellett éppen elmegyünk.
- Mert én mindent tudok – feleli Harry.
Harry? A szobában Smith-szel?
- Te menj csak tovább, én… uhm… beszélek Smith-szel.
- Biztos vagy benne? Várhatok – ajánlja.
- Nem, semmi gond – küldöm őt el udvariasan, hogy udvariatlanul hallgatózhassak.
- Nem mindent – mondja Smith.
- De igen, tudok mindent – Harry hangja nyugodt, miközben én az ajtó melletti falnak támaszkodom.
- Kim meg fog halni?
- Nem, mi van veled, hogy mindig mindenkiről azt gondolod, hogy meg fog halni?
- Nem tudom? – mondja neki a kisfiú.
- Nos, ez nem igaz, nem mindenki hal meg.
- Ki hal meg?
- Nem mindenki.
- De ki, Harry? – erőlteti Smith.
- Emberek, rossz emberek, azt hiszem. És öreg emberek. És beteg emberek, ó, és szomorú emberek néha.
- Mint a te szépfiúd? – a szívem felgyorsul.
- Nem! Ő nem fog. Ő nem szomorú – feleli Harry, mire kezemet a számra teszem.
- Ja, mi.
- Nem, nem fog. Ő boldog, és nem fog meghalni. Ahogy Kimberly sem.
- Honnan tudod?
- Már elmondtam, honnan tudom, mert mindent tudok – hangja megváltozott a nevem említése óta.
- Nem, nem tudsz – nevet fel félig Smith.
- Most már rendben vagy? Vagy többet fogsz még sírni? – kérdezi Harry.
- Ne csipkelődj.
- Bocs, de azért befejezted a sírást?
- Igen.
- Jó.
- Jó.
- Ne gúnyolódj. Az gorombaság – mondja Harry.
- Te vagy a goromba.
- Ahogy te is, biztos vagy benne, hogy csak öt éves vagy? – kérdezi Harry, és én is ugyanezen a dolgon gondolkozom. Smith annyira érett a korához képest, de gondolom, annak kell lennie, figyelembe véve, hogy min ment keresztül.
- Egész biztos. Akarsz játszani? – kérdezi tőle Smith.
- Nem, nem akarok.
- Miért?
- Miért teszel fel mindig olyan sok kérdést, emlékeztetsz…
- Louis? – ijeszt meg Kimberly hangja, és majdnem felordítok. – Láttad Smith-t? Elkószált, és az összes ember közül Harry ment utána – összezavarodottnak, de mégis ettől meghatottnak néz ki Kimberly.
- Uhm, nem – sietek végig a folyosón, hogy elkerüljem annak a megaláztatását, hogy Harry rajtakap. Tudom, hogy hallotta, amikor Kimberly a nevemen szólított.
Amikor visszaérek az ebédlőbe, megközelítem a kis csoportot, amihez Christian beszél, majd elmondom neki, mennyire értékelem a meghívást és gratulálok neki az új eljegyzéséhez. Kimberly pillanatokkal később jelenik meg, aztán megölelem őt búcsúzóul, mielőtt ugyanezt teszem Karennel és Kennel.
Megnézem a telefonomat, most tíz perc van nyolcig. Harry el van foglalva Smith-szel, és nyilvánvalóan nem áll szándékéban beszélni velem, ez pedig rendben van. Ez az, amire szükségem van, nincs szükségem bocsánatkérésre és arra, hogy elmondja, boldogtalan nélkülem. Nincs szükségem arra, hogy átöleljen és elmondja, találni fogunk egy módot, hogy megoldjuk ezt, hogy rendbe hozzunk mindent, amit eltört. Nincs szükségem erre. Bárminél jobban akarom ezt, de nincs szükségem rá. És ő amúgy sem fogja megtenni, így értelmetlen lenne, ha szükségem lenne rá. Kevésbé fáj, amikor nincs rá szükségem.
Mire elérem a kocsifelhajtó végét, megfagyok. Fel kellett volna vennem egy kabátot, január vége van, nem tudom, mit gondoltam. Elkezdett havazni, enyhén, de eléggé ahhoz, hogy még jobban fázzak. Remélem, Zayn nemsokára itt lesz.
A jeges szél könyörtelen, ahogy összefújja a hajamat, és kiráz a hideg, átölelem magamat a karjaimmal, hogy megpróbáljam melegen tartani magamat.
- Lou? – egy pillanatra azt gondolom, hogy beképzelem a fiút, teljesen feketét viselve, aki felém sétál a hóban. – Mit csinálsz? – kérdezi tőlem, még közelebb jőve.
- Elmegyek.
- Ó… – dörzsöli meg kezével a tarkóját, ahogy mindig is szokta. Én csendben maradok. – Hogy vagy? – kérdezi, mire összezavarodok.
- Én hogy vagyok? – fordulok meg, hogy ránézzek. Megpróbálok higgadt maradni, miközben egy teljesen semleges arckifejezéssel bámul rám.
- Igen… úgy értem, hogy… tudod, jól vagy?
El kellene mondanom neki az igazat vagy hazudjak…
- Te hogy vagy? – kérdezem, a fogam vacog.
- Én kérdeztem előbb – válaszolja.
Ez nem az, ahogy elképzeltem az első találkozásunk menetét. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mit gondoltam, mi fog történni, de ez nem az. Azt hittem, hogy káromkodni fog velem, és hogy egymással kiabálunk majd. Egy hófedte kocsifelhajtón állva, és arról kérdezve egymást, hogy hogy vagyunk, az utolsó dolog, amit elképzeltem, hogy megtörténik. Lámpák lógnak végig a fákon, megvilágítva a kocsifelhajtót, amitől úgy tűnik, hogy Harry ragyog, mint egy angyal. Egy nyilvánvaló illúzió.
- Jól vagyok – hazudom.
Lassan fel-le néz rajtam, amitől a gyomrom megugrik, a szívem pedig megdobban.
- Azt látom – jön át a hangja a szélen.
- Te hogy vagy? – azt akarom, hogy azt mondja, szörnyen. De nem teszi.
- Ugyanaz. Jól.
- Miért nem hívtál fel? – talán ez előidéz belőle valami érzelmet.
- Én… – rám néz, aztán le a kezeire, mielőtt beletúr velük a hófedte hajába. – Én… elfoglalt voltam – válasza az az ütés, ami lebontja a falam maradékát.
- Elfoglalt voltál? – a harag felülmúlja a csontzúzó fájdalmát, ami azzal fenyeget, hogy bármelyik pillanatban átveszi az irányítást.
- Igen… elfoglalt voltam.
- Wow.
- Wow mi? – kérdezi.
 - Elfoglalt voltál? Tudod, hogy én min mentem keresztül az elmúlt tizenegy napban? Pokol volt, és olyan fájdalmat éreztem, amit nem is tudtam, hogy elbírok viselni, és időnként nem is gondoltam, hogy sikerül. Folyamatosan vártam… vártam, mint egy kibaszott idióta! – üvöltöm.
- Te sem tudod, hogy én min mentem keresztül! Mindig azt hiszed, hogy tudsz mindent, de szart se tudsz! – kiabálja vissza, én pedig a kocsifelhajtó legvégére sétálok.
Meg fog őrülni, amikor meglátja, hogy ki fog felvenni engem. Hol a pokolban van Zayn egyébként? Két perccel múlt nyolc.
- Akkor mondd el! Mondd el, mi volt fontosabb annál, minthogy értem harcolj, Harry – törlöm le a könnyeket a szemeim alól, és könyörgök magamnak, hogy hagyjam abba a sírást. Elegem van a folytonos sírásból.

Harry szemszöge
Amikor elkezd sírni, sokkal nehezebb fapofát vágni. Nem tudom, mi történne, ha elmondanám neki, hogy én is megjártam a poklot, azt a fájdalmat, amit én sem voltam biztos, hogy elbírok viselni. Szerintem a karjaimba futna, és azt mondaná, hogy semmi gond. Kihallgatott, amikor Smith-szel beszéltem, tudom, hogy igen. Louis szomorú, éppen ahogy a kellemetlen kisfiú állította, de tudom, hogyan ér ez véget. Megbocsát nekem, én meg csak valami más elbaszott dolgot fogok tenni vele legközelebb. Ez mindig is így volt, és nem tudom, hogyan állítsam meg.
Az egyetlen lehetőség itt az, hogy adjak neki egy esélyt, hogy valakivel legyen, aki sokkal jobb a számára. Hiszem, hogy kurva mélyen valaki olyat akar, aki inkább olyan, mint ő. Valaki tetoválások és piercingek nélkül. Valaki elbaszott gyerekkor és dühproblémák nélkül. Most azt hiszi, hogy szeret engem, de egy nap, amikor valami még elbaszottabb dolgot teszek, mint a legutóbbi, meg fogja bánni, hogy valaha is beszélt velem, és minél tovább nézem őt sírni ezen a kocsifelhajtón, miközben a hó esik körülötte, tudom, hogy nem vagyok jó neki.
Én vagyok Tom, ő pedig Daisy. A bájos Daisy, akit elront Tom, és ezután már soha nem lesz ugyanolyan. Ha most könyörgök a bocsánatáért, térden állva, ezen a havas kocsifelhajtón, a rémes Daisy lesz az örökkévalóságig, minden ártatlansága el fog tűnni, és végül utálni fog engem és önmagát is. Ha Tom elhagyta volna Daisyt a lány bizonytalanságának első pillanatában, élhetett volna azzal a férfivel, aki neki volt rendelve, egy férfivel, aki úgy bánt volna vele, ahogy megérdemelte volna.
- Ez nem tartozik rád, ugye? – felelem, majd figyelem, ahogy szavaim a lelkéig hatolnak.
Bent kellene lennie Trevorral, vagy otthon Natalie-val. Nem velem. Én nem vagyok Darcy, ő pedig azt érdemli. Nem tudok megváltozni érte. Találni fogok egy módot arra, hogy nélküle éljek, ahogy ő is fog nélkülem.
- Hogy mondhatod ezt egyáltalán? Mindazok után, amiken átmentünk, te csak félredobsz engem, és még az illem sincs meg benned, hogy megmagyarázd nekem? – sírja, aztán fényszórók jelennek meg a sötét úton.
Érted csinálom ezt! Akarom kiabálni neki, de nem teszem. Csak megvonom a vállaimat. Louis kinyitja a száját, majd becsukja, miközben egy kocsi áll meg előttünk. Az a kocsi…
- Ő mit keres itt? – morgom.
- Felvesz engem – mondja nekem, mire a hírtől majdnem letérdelek.
- Miért lenne… miért… mi a fasz? – lépkedek előre-hátra.
Megpróbáltam Louis-t ellökni magamtól, és megpróbáltam engedni neki, hogy továbblépjen, hogy olyan valakivel lehessen, mint önmaga, nem kibaszott Zaynnel az összes ember közül.
- Te… te találkozgattál vele? – tudatában vagyok annak, hogy milyen dühöngőnek hangzom, de leszarom, miközben a kocsija felé lépek, hogy kiszedjem őt. – Szállj ki az istenverte autóból! – kiabálom. Zayn meglep, amikor az ajtó kinyílik és kiszáll, úgy hagyva a gyújtást. Ez egy kibaszott idióta.
- Jól vagy? – van mersze megkérdezni Louis-tól.
- Tudtam! Tudtam, hogy a pillanatodra vártál, amikor lecsaphatsz és rámászhatsz! Azt hitted, hogy nem fogom megtudni?
Zayn Louis-ra néz, Louis meg rá. Szent kibaszott szar, ez tényleg megtörténik.
- Hagyd őt békén, Harry – szólal meg Louis, mire felcsattanok.
Egyik kezem Zayn kabátjának nyakrészét fogja meg, a másik pedig az állkapcsához ér. Louis ordít, de az alig egy suttogás, elveszett a szélben. Zayn hátrabotladozik az állát fogva, de felém lép. Halálvágya van.
- Azt hitted, hogy nem fogom megtudni?! Kurvára megmondtam neked, hogy maradj távol tőle! – mozdulok meg, hogy újra megüssem őt, ezúttal meggátol és sikerül megütnie engem az állkapcsomon.
A düh összekeveredik az adrenalinnal, hogy hetek óta először verekedhetek. Hiányzott már ez az érzés, az energia elárasztja a vérkeringésemet, amitől beszívok. Megint megütöm őt, ezúttal Zayn a földre esik, én pedig másodperceken belül rajta vagyok újra és újra megütve őt. Megfizet (I will give him credit), sikerült párszor megütnie, de kizárt, hogy legyőzzön.
- Én ott voltam… te meg nem – ösztönöz.
- Hagyd abba! Hagyd abba, Harry! – húzza meg Louis a karomat, mire hátralököm őt a kocsifelhajtóra. Azonnal kiszakadok a dühömből, majd hozzáfordulok, miközben Louis a kezeivel hátrál és lábra áll.
- Kurvára ne merj a közelébe menni! – kiabálja Zayn mögülem.
Mi a faszt csináltam az előbb?
Zayn egy pillanat alatt Louis mellett van, Louis pedig úgy néz rám, mintha egy egész falunyi ártatlan embert gyilkoltam volna meg. Bárcsak azt tettem volna, ez sokkal rosszabb.
- Lou… nem akartam ezt tenni. Esküszöm, tudod, milyen vagyok, amikor dühös vagyok… annyira sajnálom. Én…
- Mehetünk, kérlek? – a szívem megugrik, amíg rá nem jövök, hogy hozzá beszél, Zaynhez.
Hogy a faszba történt ez?
- Igen – teszi a kabátját Louis vállaira, aztán kinyitja a kocsija anyósülésének ajtaját neki, és besegíti őt.
- Louis… – szólok újra, de nem vesz tudomásul, ahogy arcát kezeibe temeti, és teste zokogásoktól rázkódik. – Ennek nincs vége – fenyegetem meg Zaynt, mire ő bólint. Amikor eléri a kocsija hátulját, megfordul, hogy rám nézzen.
- Szerintem igen, tulajdonképpen – vigyorodik el, majd beszáll az autójába.

14 megjegyzés:

  1. NEEEEEEM!! NEEEEEM!! ÉS NEEEMM!! Harry miért tetted?? Ne már :'( El kellett volna mondanod! Nem lesz boldog nélküled, nem fogod fel? Ajj, nem tudok már mit mondani, még kisebb darabokra tört a szívem... :( Kegyetlenül fáj ez nekem...
    Csak el kellett volna mondani... Sírok már... Nem bírom :(
    LARRY!! LARRY! LARRY! LARRY! LARRY! LARRY!! NEM ZOUIS!! NEEEM!! NEM ÉS NEM!! XDXD LAAAAARRRRYYYYY!!! ❤❤ Örökké!! ❤❤ :D

    "- Szerintem igen, tulajdonképpen – vigyorodik el, majd beszáll az autójába." Na itt képen tenyereltem volna Zaynt!! Fú, annyira láttam azt a vigyort és vááá!! Szeretem Zaynt, de itt ne kavarjon már!!!
    Imádtam, egész nap erre vártam, és most megint várhatok, és megöl az ideg!!! :D
    Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz a kibékülés! Ajj, tudni akarom!! :D
    Puszillak ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, hogy el kellett volna mondania Louis-nak, de még mennyire! A mai napig nem tudom megérteni, hogy miért nem tette. Illetve értem, de... ahh, annyi szenvedés spóroltak volna meg. Na mindegy.
      Valahogy éreztem, hogy ez lesz a véleményed :D De én is egyetértek, csak Larry ♥

      Igen, imádom Zaynt is, de álljon Larry útjába, mert akkor úgysem állok az ő oldalára.
      Örülök, hogy tetszett, és hát... ez még mindig jobb, mint az egy héten egy rész :D
      Lassacskán el fogunk jutni oda is :)
      Én is! :) Xx ♥

      Törlés
  2. Elég régen írtam kommentet, de ez a rész végre rávett. LARRY! PERSZE HOGY LARRY!!!! Louis, kérlek, ne csináljátok már ezt, rossz nézni ahogy szenvedtek! :( Képtelenség, hogy két ember, akik ennyire szeretik egymást, csak így.. véget vessenek ennek. Nem! Nem, nem, és nem! Hol van már a Happy End?! Nem bírok várni!! Annyira idegesít hogy nem olvashatom tovább, közben meg annyira izgatott vagyok a folytatás miatt, ez a két érzés nem valami jó együtt :D
    Még mindig hihetetlenül jól fordítasz és ha Te írnád a történetet, biztosan addig idegesítenélek, amíg Zouisból Larryt nem csinálsz, de sajnos nem így van :( Azért pár Milka csokiért hátha meggondolod magad... :D
    Ez a két lökött nem tudom mikor jön rá, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, de azért jó lenne ha kicsit sietnének, alíg bírom kivárni :))
    Köszönöm hogy fordítasz, nélküled valószínüleg egyel kevesebb kedvenc blogom lenne! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, örülök, hogy a rész rávett erre :D Így van, csak Larry! Egyetértek, mindennél jobban szeretik egymást, erre állandóan áll a bál náluk. Pontosan ebbe fáradtam bele a 3. évadra, de nyilván nem bírtam ki, ne olvassam tovább :D Jaj, hát elhiszem, de lesz békülés, csak még odébb :|
      Ó, köszönöm szépen, igyekszem a legjobban :) Ebben biztos vagyok, és köszönöm az ajánlatot, de ezt sajnos nem tehetem :D
      Türelem, türelem, meg lesz az, csak ennyit mondhatok :D
      Jaj, nagyon szívesen, öröm ilyeneket olvasni! :) Xx

      Törlés
  3. Úúúúr Isten!!! :DDDD ez mi?!
    Hát én biztos voltam benne, hogy Larry lesz, erre... ez csalódás volt, de talán kellemes csalódás. Kell ide a Zouis is, így még izgalmasabb az egész! :3
    Nem tudok várni keddig... :'D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Káosz, totál káosz, mint mindig :D
      Hát Larryre még várni kell, de nincs minden veszve, ennyit mondhatok. Ó, abban biztos lehetsz :D
      Azért remélem sikerül :D Xx ♥

      Törlés
  4. Hello drága!
    Nem tudom hangsúlyozni, hogy mindig milyen keserű *lol* szájízzel ülök le olvasni mostanában,hogy Harry mekkora gyökérséget csinált vagy éppen Zayn hogyan kevert bele a dolgokba. Félre értés ne essék, imádom, csak már húzzák ezt az egészet, mint a rétestésztát.
    Nagyon sajnálom Louis-t, Harry meg egy barom volt, hogy nem mondta el, ő hogyan érzett és emiatt Lou úgy érezte, hogy neki nem volt fontos kapcsolatuk! PEDIG IGEN BASSZUS!MÉG MOST IS, CSAK HARRY EGY PÖCS!:D
    A végén legszívesebben képen töröltem volna Zayn önelégült fejét!!
    Nagyon jó lett, imádi.♥
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Teljesen átérzem, én a 3. évadra fáradtam ebbe bele, de persze nem bírtam ki, hogy abbahagyjam az események ellenére az olvasást :D
      Pontosan, el kellett volna mondania. Jó, meg lehet érteni, miért nem tette, de úgysem bírják ki egymás nélkül, ez csak felesleges szenvedés.
      Igen, megérdemelte volna.
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  5. Szia!
    Először is sajnálom hogy nem tegnap írtam amikor felteted mert kirándulni voltunk és korán kelett kellni. De én néztem a blogot hogy van e rész de még akkor nem volt. Második pedig a rész. Egyszerűen nem hiszem el. Ez most nem történt meg. Harry szemszögétől és a verekedésnél felsíkítotam. LARRY LARRY LARRY LARRY KEEEEEEL. NEM ZOUIS HA NEM LARRY. most zaynt úgy megverném de harryt is. Szereti Louist és ott volt az alkalom 11 nap után hogy elmondjon neki mindent de erre nem mind semmit. Hogy ennyire töketlen??????? Ha???? Ez képtelenség . Az egész vacsora ilyen szemszögből borzalmas lett. Louis kihalgatta Smithet és Harryt. Jeszus. Na jó én le fagytam. Kész Game Over
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ó, ugyan, semmi probléma, írj nyugodtan akkor, amikor van rá időd :)
      Hát sajnos ez most egy ilyen szenvedős időszak náluk, és így nálunk is, de lesz ez még így se, emiatt ne aggódj :) Bizony, most több ilyen esemény is volt, ami alakulhatott volna máshogy is, de hát sajnos ez van. De ne add(játok) fel, lesznek még itt boldog részek! ;) Xx

      Törlés
  6. Hát ez nem lehet igaz! Ezt nem bírom elviselni kiabálni akarok,hogy igen is mondja ki Haz amit gondol,ki kell mondania!!
    Nem tudhatja mi jó Lou-nak egyáltalán nem azt mindenki csak maga tudhatja!!!!
    Most nem szeretem Zaynt mert csak bekavar és szerintem direkt és piszkosul élvezi,csak Lou nyissa ki a szemét végre és merjen a szívére hallgatni ismét mert annak meg kell súgnia,hogy Haz érte van csakis érte!!!
    Ezt nem lehet kibírni!
    Alig várom a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ez most elmaradt, de ne aggódj, nem fog véglegesen elmaradni ;)
      Pontosan, és még néha mi magunk se tudjuk...
      Ilyenkor én se szerettem/szeretem, és sajnos lesz ez még rosszabb is később. Rá fog jönni erre Lou, csak győzzük kivárni :)
      Azért remélem, sikerül :D
      Holnap hozom :) Xx

      Törlés
  7. Nem hiszem el hogy nem tudnak kibékülni. Louis makacs mint az öszvér. Harryrol meg nem mondok semmit. Szerintem nem kellett volna Zaynt bántania. Bár csak bekavar jelenleg. Annyira kiakadtam ettől a résztől hogy angolul kiolvastam a 2. Évadot es jelenleg csak nézek magam elé hogy mi a franc történt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, összevissza van minden és teljes a káosz, szokás szerint, nehogy véletlenül unatkozzunk. Uhh, a 2. évad végénél én is így voltam, egyáltalán nem értettem, hogy most akkor mi van, szóval átérzem :') Xx

      Törlés