2016. július 12., kedd

Chapter 176

Sziasztok! :)
Hoztam is a fejezetet, ami hosszú és eléggé érdekes, szóval kíváncsian várom, mi lesz a véleményetek. Főleg az utolsó mondattal kapcsolatban. Az előző résznél feltett kérdésem még mindig él: Larry vagy Zouis? ;) Változott az álláspontotok ez után a rész után?
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 176
 
- Annyira sajnálom, hogy úgy ellökött téged – mondja nekem Zayn, miközben a meleg anyagot végig húzom az arcán lévő sérülésen. A bőr szét van nyílva, és egyszerűen nem áll el a vérzés.
- Nem, nem a te hibád. Sajnálom, hogy folyamatosan belekeveredsz ebbe – sóhajtok fel, majd belemártom az anyagot a mosdójába.
Felajánlotta, hogy visszavisz Liamékhez ahelyett, hogy végrehajtjuk a korábbi tervünket, hogy megnézünk egy filmet, de nem akartam visszamenni Liamékhez. Nem akartam, hogy Harry felbukkanjon ott és jelenetet rendezzen, mert senki nem lett volna ott, hogy távol tartsa őt tőlem. Most valószínűleg ott van, tönkretéve Kenék egész házát. Istenem, remélem nem.
- Semmi gond. Tudom, hogy milyen Harry, csak örülök, hogy nem bántott téged. Vagyis jobban, mint már tette – sóhajt fel.
- Nyomást fogok rá gyakorolni, szóval lehet, hogy fájni fog – figyelmeztetem őt.
- Oké – feleli, aztán lehunyja a szemeit, miközben az anyagot a bőréhez nyomom, és annyi nyomást gyakorlok rá, amennyit tudok.
A vágás mély, úgy nézhet ki akár, mint egy heg. Remélem nem, Zayn arca túl tökéletes, hogy egy ilyen sebhely legyen rajta, és kétségkívül nem akarok én lenni ennek az oka.
- Kész – szólalok meg, mire elmosolyodik annak ellenére, hogy a szája is duzzadt.
Miért tisztítok mindig sebeket?
- Köszönöm – mosolyodik el ismét, miközben én kiöblítem a vérfoltos törölközőt.
- Majd küldök számlát – csipkelődök.
- De azért biztos vagy benne, hogy minden rendben? Elég keményen estél a földre.
- Igen, egy kicsit fáj, de jól vagyok – mondom neki.
A ma esti események a legrosszabb értelemben vettek drasztikus fordulatot, amikor Harry követett engem kintre. Volt egy olyan érzésem, hogy neki nem fájt annyira az, hogy elhagytam őt, de azt hittem, jobban meg lesz érintve, mint amennyire volt. Azt mondta, hogy elfoglalt volt, és ezért nem hívott fel. Még akkor is, ha azt hittem, őt nem érdekli ez annyira, mint engem, azt gondoltam, szeretett eléggé ahhoz, hogy egy kicsit érdekelje.
Úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, mintha barátok lennénk egy hétköznapi beszélgetést folytatva, amíg meg nem látta Zaynt és meg nem őrült. Ha bármire gondoltam az az volt, hogy ha meglátja Trevort, dühös lesz, és mindenki előtt megpróbál belekötni, de nem is érdekelte, amíg meg nem látta Zaynt, aztán megőrült.
Legalább Zayn nem lökött a földre. Függetlenül attól, hogy mennyire összetört a szívem, tudom, hogy Harry nem bántana szándékosan, de ez a második alkalom, hogy valami ilyesmi történt. Az első alkalommal gyorsan megbocsátottam a viselkedését. Én voltam az, aki meggyőzte őt, hogy menjünk el az apjához karácsonyra, és egyszerűen nem tudta kezelni. A ma este az ő hibája volt, egyáltalán nem is kellett volna itt lennie.
- Éhes vagy? – kérdezi tőlem Zayn, miközben kisétálunk a kis fürdőszobájából és be a nappaliba.
- Nem már ettem a partin – mondom neki, hangom még mindig rekedt a túl sok zokogástól az úton Zayn lakásához.
- Oké, amúgy sincs sok, de rendelhetek neked valamit, ha akarod, csak szólj, ha meggondoltad magad.
- Köszönöm – Zayn mindig olyan hihetetlenül édes hozzám.
- A szobatársam nemsokára itt lesz, de nem fog zavarni téged, valószínűleg be fog zuhanni, amint beér – mondja nekem.
- Nagyon sajnálom, hogy folyamatosan ez történik.
- Ne kérj bocsánatot, mint mondtam, csak örülök, hogy ott voltam neked. Harry elég mérgesnek tűnt, amikor odaértem.
- Már amúgy is veszekedtünk, ki gondolta volna – helyet foglalok a kanapén, majd megrezzenek. Az összes horzsolásom és vágásom a karambolomból már éppen begyógyult, most meg lesz egy másik, Harrytől.
A ruhám hátulja piszkos és tönkrement, a cipőm pedig elkopott az oldalánál. Harry tényleg tönkretesz mindent, amivel kapcsolatba kerül.
- Kell valamilyen ruha, amiben alhatsz? – kérdezi Zayn, átadva nekem a régi takarót, amellyel néhány éjszakával ezelőtt aludtam.
Kissé nyugtalan vagyok, hogy kölcsön vegyem Zayn ruháit. Ez valami, amit Harryvel osztok meg, még soha nem viseltem ezelőtt senki más ruháját.
- Tudom, hogy ez valószínűleg kínos, de biztos vagyok benne, hogy abban jobb aludni, mint azokban a piszkos, kényelmetlen ruhákban – mosolyodik el félig. – Van pár ruhám, amit felvehetsz – ajánlja, mire bólintok, mielőtt megengedem magamnak, hogy túlgondoljam ezt. Akárki ruháját viselhetem, akiét akarom, Harry nem birtokol engem, és nem is érdekelte eléggé, hogy megpróbálja megmagyarázni nekem.
Zayn eltűnik a hálószobájában, aztán pillanatokkal később visszatér, kezei ruhákkal van tele.
- Összeszedtem pár különböző dolgot, nem tudom, mit szeretsz – van valami a hangja mögött, amitől azt gondolom, hogy nagyon szeretné elérni velem azt a szakaszt. Azt, amikor tudod, hogy mit szeret a másik. A szakaszt, amin Harryvel vagyok.
- Nem vagyok válogatós – veszek el egy kék pólót és egy kockás nadrágot.
Egy hálás mosollyal ajándékozom őt meg, mielőtt a fürdőbe megyek, hogy átöltözzek. Rémületemre a kockás ruha, amiről azt gondoltam, hogy nadrág, valójában alsónadrág. Zayn alsónadrágja. Ó, Istenem. Leveszem a ruháimat, majd áthúzom a fejemen a nagy pólót, mielőtt eldöntöm, hogy mit csináljak az alsónadrággal.
A póló kisebb, mint Harry pólói, alig ér a combom tetejéig és nincs Harry illata. Persze, hogy nincs, ez nem Harryé. Mosószappan illata van és a legkisebb csipetnyi cigarettafüst. Az illat valahogy jó, de nem olyan jó, mint Harry ismerős illata.
Felhúzom az alsónadrágot a lábaimon, aztán lenézek. Nem túl rövid és kissé bő, szűkebb, mint Harryé lenne, de nem túl szűk. Egyszerűen a kanapéhoz fogok sétálni, és betakarom magamat a paplannal, amilyen gyorsan csak tudom.
Hihetetlenül zavarban vagyok, hogy ez van rajtam, de még kínosabb lenne, ha nagy ügyet csinálnék belőle mindazok után, amiken Zayn keresztülment miattam. Arcán Harry dühének bizonyítéka van, egy nagy, véres emlékeztetője annak, hogy Harry és én miért nem működnénk soha. Csak saját magával törődik, és az egyetlen oka, hogy megőrült, amikor meglátta Zaynt, az a büszkesége miatt volt. Harry nem akar engem, de azt sem akarja, hogy valaki mással legyek, és ez nem fair.
A ruháimat összehajtva otthagyom a fürdőszobapadlón, már amúgy is piszkosak és tönkrementek. Majd elviszem a tisztítóba, de nem vagyok biztos benne, hogy megmenthetőek-e. Nagyon tetszett az az összeállítás is, és egy tisztességes összegbe került nekem, egy pénzösszegbe, amellyel a saját lakásomba kell költöznöm.
Olyan gyorsan sétálok, amennyire csak tudok, de amikor elérem a nappalit, Zayn a tévéállvány mellett áll. Szemei kitágulnak, ahogy fel-le vizsgálja a testemet. Sosem fogom megérteni, mi van azzal, hogy más ember viseli a fiúk ruháját, amit ők annyira szeretnek, talán az intimitása? Nem vagyok biztos benne, de én bárminél jobban szerettem Harry ruháit hordani.
- Én… uh, betettem valamit… betettem, megpróbáltam keresni egy filmet… hogy megnézzük. Vagy valamit neked, hogy megnézz, úgy értem – hebegi Zayn, én pedig leülök a kanapéra, magamra húzva a takarót. A szavakkal való ügyetlenkedésétől és a pillantásától a szemében fiatalabbnak néz ki, és sebezhetőbbnek, mint általában. – Bocs, azt akartam mondani, hogy bekapcsoltam a tévét, hogy nézhesd – nevet fel idegesen.
- Köszönöm – mosolyodom el, miközben helyet foglal a kanapé másik oldalán. Könyökét a térdein pihenteti, és előre néz. – Ha nem akarsz tovább velem lógni, megértem – felelem.
- Mi? Nem, ne gondold ezt – fordul meg, hogy szemben legyen velem. – Ne aggódj miattam, tudom kezelni ezt. Pár verekedés nem fog távol tartani tőled. Az egyetlen dolog, ami igen, az az, ha te mondod nekem. Ha akarod, akkor igen, de amíg azt nem mondod, hogy menjek el, én itt vagyok – fúródik tekintete az enyémbe.
- Én nem. Akarom, hogy elmenj, igen. Csak nem tudom, hogy mit tegyek Harryvel, nem akarom, hogy újra bántson téged – mondom neki.
- Ő egy elég erőszakos srác, tudom, hogy mire számítsak, azt hiszem. De azért ne aggódj miattam. Csak azt remélem, hogy miután láttad ma este, ki ő valójában, elhatárolódsz tőle.
- Igen, biztosan el fogok. Amúgy sem érdekli, szóval nekem miért kellene? – kúszik be a szomorúság.
- Nem kellene. Amúgy is túl jó vagy neki, mindig is az voltál – biztosít engem, én pedig közelebb csúszok hozzá a kanapén.
Kissé felemeli a takarót, majd betakarja magát vele, mielőtt megnyom egy gombot a távirányítón. Szeretem a köztünk lévő nyugalmat, nem mond dolgokat csak azért, hogy feldühítsen, nem bántja az érzéseimet szándékosan.
- Fáradt vagy? – kérdezem Zayntől.
- Nem, te?
- Egy kicsit.
- Akkor aludj, én bemehetek a szobámba.
- Ne, kint maradnál itt, amíg elalszom? – hangom inkább kérő, mint kijelentő.
- Igen, persze – ragyogja.

Harry szemszöge
Öklömmel megütöm az autómat, és ordítok, hogy kiengedjek egy kicsit a haragomból. Hogy történt ez meg? Hogy löktem őt a földhöz? Zayn tudta, hogy mi fog történni abban a pillanatban, hogy kiszállt abból a kocsiból, és végül megint elvertem a seggét. Ismerem Louis-t, meg fogja sajnálni őt és magát fogja hibáztatni Zayn megveréséért, és azt fogja gondolni, hogy tartozik neki valamivel.
- Bassza meg!! – üvöltöm még hangosabban.
- Miért kiabálsz? – jelenik meg Christian a havas kocsifelhajtón.
- Semmi.
Az egyetlen személy, akit valaha is szeretni fogok, az előbb ment el azzal a személlyel, akit a világon a legjobban utálok.
- Nyilván valami miatt.
- Nem igazán van kedvem egy kurva lelkizéshez most – csattanok fel.
- Nekem sem, csak megpróbálom kitalálni, hogy miért ordítozik egy seggfej a kocsifelhajtómon – feleli egy mosollyal.
- Menj a picsába – nevetek fel majdnem.
- Felteszem, Louis nem fogadta el a bocsánatkérésedet?
- Ki mondja, hogy bocsánatot akartam kérni, vagy hogy van erre valami ok?
- Mert te, te vagy, és ezen felül te vagy a férfi a kapcsolatodban… mindig nekünk kell elsőnek bocsánatot kérni. Ez már csak így van.
- Ja, nos, Louis nem kéri a bocsánatkérésemet.
- Egy kapcsolatban mindenki akar bocsánatkérést.
- Nem az én… nem Louis.
Nem tudom kiverni annak a képét a fejemből, ahogy Zaynre nézett segítségért.
- Rendben, visszajössz bentre?
- Nem… nem tudom – kirázom a havat a hajamból, majd hátralököm a homlokomról.
- Ken… apád és Karen távozni készülnek.
- És én azt nem szarom le… miért? – kérdezem tőle, mire felkuncog.
- A beszéded sosem okoz csalódást abban, hogy meglepjen – nevet fel.
- Éppen annyiszor káromkodsz te is, mint én.
- Pontosan – teszi karját a vállaimra, én pedig magamat is meglepem azzal, hogy hagyom, hogy visszavezessen bentre.

Louis szemszöge
Az ajtó egy szörnyű nyikorgással nyílik ki, felébresztve álmomból. Amikor kinyitom a szemeimet, Harry letérdel a kanapé előtt, arca csak centiméterekre van az enyémtől.
- Mit… – kezdem el, de kezével eltakarja a számat.
- Shhh… Eljöttem, hogy bocsánatot kérjek és hazavigyelek, ahová tartozol, velem – mondja nekem.
- De te… – ismét eltakarja a számat.
- Csak hallgass meg, kérlek, bébi – kéri, és kizárt dolog, hogy ezt meg tudnám tagadni tőle. – Annyira sajnálok mindent. Utánad kellett volna mennem abban a másodpercben, hogy elhagytál, egy istenverte idióta vagyok, és annyira sajnálom. Nagyon hiányoztál, Lou, minden nélküled eltöltött másodperc megölt. Kérlek, kérlek, gyere haza velem, és kárpótolni foglak. Esküszöm – fedi fel a számat. Mindent elmond, amit hallani akarok, és annyira tökéletes érzés, hogy felbukkant itt, hogy végre elmondja ezeket a dolgokat. – Nem tudok nélküled élni, Louis, tudod, hogy nem tudok. Nézz rám, tudom, hogy látod, milyen szörnyen nézek ki – feleli, én pedig lassan bólintok.
Szemei széle piros, és úgy néz ki, mintha napok óta nem evett volna. Észrevettem korábban a partin, de feltételeztem, hogy az azért volt, mert sokkal többet ivott és bulizott.
- Kérlek, bébi – mondja még egyszer, zöld szemei az enyéimen vannak.
- Oké… ezúttal nem lesz könnyű. Be kell bizonyítanod nekem – felelem, megpróbálva kétségbeesetten kitartani a véleményem mellett.
- Tudom, tudom. Hadd mutassam meg – mondja, majd keze a takaró alá csúszik. A szívem száguldozik, ő pedig rám mosolyog, mielőtt ujjaival átnyúl az alsónadrágom szélén.
- Harry… Zayn fel fog ébredni – szólalok meg, mire azonnal abbahagyja.
- Zayn? – morogja.
- Igen… ez az, ahol vagyunk… – nézek körbe, ahogy a szoba átalakul a mi lakásunkból Zaynébe, majd vissza megint. – Harry? – felelem zavartan, miközben ő eltűnik.
Felülök, aztán megpróbálok levegőhöz jutni. Annyira valóságos érzés volt. A mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed, megpróbálva levegőhöz jutni. A homlokom izzadságtól ázott, a mellkasom pedig fáj. Persze, hogy álom volt, Harry nem jönne ide, hogy bocsánatot kérjen tőlem.
Amint sikerül megnyugtatnom magamat, visszafekszem a kanapéra. Megnézem a telefonomat, hogy van-e bármi jele annak, hogy Harry megpróbált kapcsolatba lépni velem, és természetesen nincsen semmi. Még egyszer leellenőrzöm az ébresztőmet, óráim vannak holnap, így Zayn fog visszavinni Liamékhez elég korán ahhoz, hogy legyen időm elkészülni és időben beérnem az órákra.
Amikor újra megpróbálom lehunyni a szemeimet, az agyam száguldozik, emlékezve arra, ahogy az álom Harry könyörgött nekem, hogy menjek haza. Hallani azt, akár álom, akár nem, akkor is megöl.
A kis kanapén való hánykolódás és forgolódás után úgy döntök, hogy megteszem azt, amit az éjszaka elején kellett volna tennem.
Amikor kinyitom Zayn hálószobaajtaját, azonnal meghallom az enyhe horkolását. Félmeztelenül van, és a hasán fekszik, karjaival összefonva a feje alatt. Egy belső harcot vívok magammal, ahogy Zayn álmában mozog.
- Louis? – ébred fel. – Jól vagy? – rémültnek hangzik, miközben felül.
- Igen… Sajnálom, hogy felébresztettelek… Csak azon gondolkoztam, hogy talán aludhatnék-e itt? – kérdezem félénken.
- Igen, persze – feleli arrébb csúszva, így bőven van hely nekem, hogy lefeküdjek.
Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ezen az ágyon nincs lepedő. Elvégre ő egy egyetemista, és nem mindenki olyan ízléses, mint én. Zayn átcsúsztat egy párnát a matracon, majd lefekszem mellé, a köztünk lévő távolság kevesebb, mint egy lépés.
- Akarsz beszélni valamiről? – kérdezi. Akarok?
- Nem, nem ma este. Nem tudom értelmezni a fejemben lévő káoszt – magyarázom.
- Van bármi, amit tehetek? – hangja lágy a sötétségben.
- Csússz közelebb? – kérem, ő pedig meg is teszi.
Ideges vagyok, miközben az oldalamra fordulok, hogy szemben legyek vele. Kezét az arcomhoz teszi, és megsimogatja a nagyujjával. Érintése meleg és gyengéd.
- Örülök, hogy itt vagy velem, és nem vele – suttogja Zayn.
- Én is – válaszolom úgy, hogy fogalmam sincs komolyan gondolom-e vagy sem.

Harry szemszöge
- Nos, nem tudom, mi mást tehetnék. Ha nem megyek el, nem leszek képes távol maradni tőle – magyarázom.
- Én nem tudom, folyamatosan elrontod – von vállat ő.
- Ez egy valódi arany tanács, amit adtál – forgatom a szemeimet.
- Nos, éjjel kettő van, és azt gondoltam, anya jön értem, hogy felvegyen, nem te – szól vissza Liam. Egészen kifejlesztette ezt a hozzáállást, mióta megpróbált megtámadni.
Dührohamot kapott a repülőtéren, amikor én voltam az, aki a poggyászoknál állt, azt állítva, hogy én várok rá az anyja helyett. Karen beleegyezett, hogy én vehessen fel a fiát, feltételezem azért, mert nem akart kimenni az éjszaka közepén, vagy talán mert sajnál, nem vagyok biztos benne, de örülök, hogy megtette.
Liam másrészről ki volt akadva, azt állítva, hogy én vagyok a legnagyobb seggfej, akivel valaha találkozott, és nem volt hajlandó beszállni az autóba velem. Majdnem húsz perce telt, hogy meggyőzzem bájos mostohatestvéremet, hogy a velem való autózásnak jobbnak kell lennie, mint egy harmincmérföldnyi sétának.
- Nos, itt vagyok, és el kell mondanod, hogy mit kellene tennem, szakadékban vagyok. Pontosan a kibaszott közepén.
- Mik között? – kérdezi.
- A között, hogy elmenjek innen és hazamenjek, biztosítva azt, hogy Louis-nak meglesz az az élet, amit érdemel, vagy elmenjek Zaynhez és kurvára megöljem.
- Hogyan illik ezek bármelyikéhez is Louis?
- Rávenném, hogy jöjjön el velem, miután megöltem Zaynt.
- Ez a probléma itt. Azt hiszed, hogy akármire ráveheted őt, amit akarsz, és nézd meg, hová juttatott ez.
- Nem úgy értettem. Csak úgy értettem, hogy… – tudom, hogy igaza van. – De Zaynnel van, hogyan történt ez meg egyáltalán? Kibaszottul nem látok, ha csak erre gondolok – nyögök fel, megdörzsölve a halántékomat.
- Nos, talán akkor nekem kellene vezetnem?
Liam annyira kurvára bosszantó.
- Ők mikor… hogyan? – kérdezem tőle, remélve, hogy tudja a választ.
- Nem igazán tudom, tudom, hogy elment a Canal Street-re Louis-val pénteken.
- Odament? Megint? Azzal a rohadt hátborzongató tanárral?
- Igen, és aztán… – állítja meg magát.
- Aztán mi?
- Semmi – hazudja.
- Mondd el, most – erőltetem.
- Ő a legjobb barátom.
- Én pedig szeretem őt, szóval mondd el.
Felsóhajt, de tudom, hogy be fogja adni a derekát.
- Zaynnel töltötte az éjszakát pénteken, és szombaton egész nap vele lógott.
A látásom szó szerint elsötétül.
- Mi?
- Megmondtam, hogy nem akartam elmondani neked.
- Szóval… Louis csak… szóval jár vele?
- Nem tudom, hogy jár-e vele, de azt tudom, hogy először nevetett, mióta elhagytad őt, amikor beszéltem vele szombaton.
- Louis nem is ismeri őt – nem tudom elhinni, hogy ez a szarság megtörténik.
- Nem akarok köcsög lenni, de nem hagyhatod figyelmen kívül annak a ténynek az iróniáját, miszerint olyan megszállott voltál azzal, hogy valaki olyannal lesz, mint ő, de végül olyan valakivel találkozgat, aki éppen olyan, mint te – feleli Liam.
- Zayn egyáltalán nem olyan, mint én – válaszolom, és megpróbálok az útra fókuszálni, mielőtt összeomlok Liam előtt.
Csendben maradok az egész úton visszafelé a repülőtérről az apám házáig.
- Sírt egyáltalán? – kérdezem meg végül, amikor a kocsifelhajtóra kanyarodok.
- Igen, egy héten keresztül. Fogalmad sincs, mit csináltál vele, és még csak nem is érdekelt. Még most sem, még mindig csak magadra gondolsz.
- Hogy mondhatod ezt, amikor ezt érte tettem? Távol tartottam magam, hogy tovább léphessen. Nem érdemlem őt meg, te magad mondtad ezt, emlékszel?
- Igen, és még mindig komolyan gondolom, de szerintem neki kellene eldöntenie, hogy mit érdemel meg – fújtatja, majd kiszáll az autómból.

14 megjegyzés:

  1. Basszus ez egyre kuszább!Kész vagyok totálisan!
    Persze,hogy Larry mert aki képes elengedni azt akit szeret csak azért,hogy boldog lehessen valaki mással az jobban szeret mint amiről valaha is álmodhat az ember!Zayn pedig nagyon mesterkedik valamiben ezt már régóta sejtem csak jönnék már rá,hogy miben mert a pipától nem látok!! Bosszant,hogy a szép szavaival behízelgi magát és Lou vak és el is hiszi neki!
    Te jó ég valaki verje már fejbe Harryt,hogy küzdjön jobban mint valaha!!!!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem, itt mindig van valami.
      Bizony, bizony, csak sajnos ők (vagy Louis) ezt nem (így) látják/látja. Nekem is mindig ez az érzésem van Zaynnel kapcsolatban, majd meglátjuk, mit tervelt ki, ha kitervelt egyáltalán valamit.
      Az kéne már neki :D
      xoxo Xx

      Törlés
  2. Nem!! Nem!! NEEEEEM! NEM ZOUIS! NEM ZOUIS!! LARRY LARRY LARRY LARRY ÖRÖKKÉ LARRY!! Fúúú, majdnem kidobtam a telefonom az ablakon mikor befeküdt Zayn mellé... Nem tudom mikor voltam ilyen ideges, de most nagyon!! Irritál Zayn... nagyon, és ahogy az előttem komizó írja, nekem is gyanús Zayn... Jó, lehet tényleg kedves, és tetszik neki Louis, de nekem valamiért nem tűnik őszintének vagy nem tudom, és ez idegesít!!
    NEM AKAROM! Legyen már Larry, mert meghalok... :(
    Harry te meg oké, hogy azt hiszed, hogy nem vagy jó Louisnak, és azért akarod elengedni, de hidd el, hogy ő tudja, hogy kit akar, és neki is van beleszólása nem csak neked... Csak küzdened kellett volna... Akkora tockos kellene neki komolyan... És Liam jól mondta:
    "Igen, és még mindig komolyan gondolom, de szerintem neki kellene eldöntenie, hogy mit érdemel meg – fújtatja, majd kiszáll az autómból."
    Ajj, tuti lesz valami Louis és Zayn közt, Lou most olyan sebezhető és neeeem is akarok belegondolni!! Váááááá!
    Úristen, alig várom a pénteket!! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Tudom, hogy mindjárt itt van, de ajj ezt a történetet egész nap olvasnám!!
    Imádlak, pusziii <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ezen a véleményen vagy(tok) továbbra is :D Természetesen én is Larry párti leszek örökké. Megnyugtató, hogy nem csak én gondoltam így Zaynnel kapcsolatban. Hát majd kiderül egyszer.
      Lesz, csak türelem (bár tudom, hogy nehéz :') )
      Pontosan, jól mondod te is és Liam is, annyira jó lenne, ha Harry is így látná.
      Erről nem mondhatok semmi,t ki fog derülni, ennyit elárulhatok.
      Átérzem, és elhiszem, ha egyszer elkezdi az ember ezt a sztorit, nehéz abbahagyni :D
      Én is :) Xx ♥

      Törlés
  3. Ez valami HUH volt!
    Mi a fene folyik itt emberek?
    Louis most együtt lóg Zayn-nel, de még mindig szerelmes Harry-be. Harry egy nagyon nagy fasz, aki még mindig szerelmes Louis-ba. Egyébként ahhoz az ütéshez,semmi joga nem volt Hazz-nak, pedig en is az előző részben egy pofont kívántam Z-nek, de mostmár mégse. Zayn nyeregben van, és jó is Louis-nak, de...
    Liam, meg mint egy békéltető bíró,ott áll így a két ember között és szinte őt sajnálom a legjobban.XDDDDDDD
    Ez az egész annyira bonyolult.
    Nagyon tetszett, imadi!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Káosz van itt, mint mindig :'D
      Pontosan, jól leírtad a helyzetet. Szomorúan vicces, hogy Harry néhány szóval megoldhatná ezt az egész hülye helyzetet, de nem tesz semmit... Hát lehet, de azért egy kicsit megérdemelte Zayn, ha nem is pont ebben a szituációban, de vegyük ezt előlegnek egy későbbiért ;) :D
      Igen, szegényke jó, hogy elbírja viselni még őket .D
      Azért örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  4. Nagyon jó rész volt. Harry nagyon hülye de ezért szeretjük. XD
    Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és hát igen, pontosan :D
      Holnap itt lesz :) Xx

      Törlés
  5. Zayn szerintem direkt csinálja ezt és Louis meg hagyja magát. Az normális hogy folyamatosan Harryt fel akarom pofozni? 3. Évadnal tartok es meg mindig haragszom rá. Persze Louis se egy szent és ha Harryt szereti igazán távol maradhatna Zayntol hiszen nagyon jól tudja hogy Harry ki nem állhatja. És hihetetlen mennyit veszekszenek ezek ketten. Egyáltalán ez lehetséges? 😄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Simán lehet. És normális, én is sokszor akartam meg pofozni őt (is) :D Elhiszem, a 3. évadnál én is kiborultam, már komolyan elegem volt, hogy folyamatosan összevesznek-kibékülnek. Igen, nem halna bele Lou, ha nem találkozna Zaynnel, de mindegy. Ezen én is mindig elgondolkozom, és hát... fogalmam sincs :D Xx

      Törlés
    2. 3. évadban eddig alig olvastam olyat hogy kibékülnek :D bár sajnos a 245. rész után nem engedi a wattpad tovább olvasni :(

      Törlés
    3. Jaj, ne is mondd :D Van valami probléma, intézkedett a csaj, aki kitette a részeket, szóval reméljük, hogy megoldódik nemsokára.

      Törlés
  6. Szia!
    Ez az egész egy kész katasztrófába torkolik. Zayn nekem nagyon de nagyon gyanús. Azzal az édes kis szavaival próbálja Louist mégjobban magához csalogatni.Louis amilyen kis naiv bele is megy. Harryt pedig még mindig szívesen felpofoznám. Hogy hogy nem tud harcolni?????? Ha????? ne ne ne ne neeeeeeee. NEM KELL ZOUIS. NEM NEM NEM ZOUIS ROSSZ. LARRY JÓ. LARRY LARRY LARRY LARRY KELL MERT AZ ÖRÖK. Ahjjjj. És az az álom tudtam hogy nem valóság de még is reménykedtem benne hogy az se nem akartam előrébb olvasni. A reptéren nem tudom mia baja volt Liamnak. Igaz ott egy jót nevetem de akkor is. És a vége az az a mondat na az lesz a sors döntő. A story fantasztikus mint mindíg. PÉNTEK GYEEEEREEEEE MÁÁÁÁN.
    Puszi Zsozso ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nos, igen, bár ennél a sztorinál már hozzászoktunk a katasztrófákhoz, azt hiszem :'D Most már tényleg nem érzem magam egyedül ezzel a gyanúval, ennek örülök :D Fog harcolni, ne aggódj, holnap ezt meg is láthatjuk ;) Bizony, jó lett volna, ha valóság lett volna, de hát ez van. Bizony-bizony, Liam ismét megmondta a tutit. Örülök, hogy tetszik. Mindjárt itt van már :D Xx

      Törlés