2016. július 19., kedd

Chapter 178

Helló! :)
A fejezet átolvasása után én nem jutok szóhoz. Meg fogtok őrülni, először az elején, aztán pedig a végén, ebben biztos vagyok. Bár lehet, egész végig :D Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd. És igen, létezik a korábbinál is durvább függővég. Ez :'D Ó, és Liam az utolsó mondatával ismét egy hatalmas bölcsességet mondott, Liam for president! A probléma pedig, amit pénteken meséltem, úgy látszik, megoldódott, bár nem úgy, ahogy szerettem volna. Telefonról el tudom érni a sztorit, úgyhogy tovább tudok haladni a fordítással, hála a jó égnek. Bár nem így a legjobb, de legalább valahol elérhető és ez a lényeg, mert gépről még mindig nem jó, és a csajszi sem írt ki semmi új infót. Drukkoljunk, hogy legalább telefonról maradjon így, nehogy onnan se lehessen elérni. Így tehát pénteken találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 178
 
Harry szemszöge
- Csak hallgass meg, oké? – könyörgök.
- Miért most? – kérdezi Louis, kibámulva az ablakon.
Még mindig nem tudom elhinni, hogy az autóban van velem, nem mintha sok választást hagytam volna neki.
- Mert… mert hiányzol – vallom be.
- Hiányzom? Úgy érted, féltékeny vagy, hogy Zaynnel voltam. Nem hiányoztam addig, amíg Zayn fel nem vett ma este. A féltékenység táplál téged, nem a szerelem.
- Ez nem igaz, annak nincs semmi köze ehhez – tényleg sok köze van ehhez, de ettől függetlenül is hiányzik.
- Nem beszéltél velem egész este, aztán kijöttél, és azt mondtad, túl elfoglalt voltál, hogy beszélj velem. Az emberek nem ezt csinálják, amikor hiányzik nekik valaki – mutat rá.
- Hazudtam.
- Te? Hazudtál? Kizárt, az soha nem történik meg – Louis heves ma este.
Veszek egy nagy levegőt, hogy megbizonyosodjak róla, semmi olyat nem mondok, amivel rosszabbá teszem ezt.
- Először is, nincs telefonom, és hazamentem Angliába.
Fejét hirtelen felém kapja, hogy rám nézzen.
- Hogy mi?
- Angliába mentem, hogy kitisztítsam a fejemet. Nem tudtam, mi mást tehetnék – magyarázom.
- Nem fogadtad a hívásaimat.
- Tudom. Figyelmen kívül hagytam őket, és annyira sajnálom ezt. Vissza akartalak hívni, de nem tudtam rávenni magamat, aztán berúgtam és összetörtem a telefonomat.
- Ettől jobban kellene éreznem magam?
- Nem… de az indoklásnak akkor volt értelme nekem, és még mindig van. Azt akarom, hogy boldog legyél, Louis.
Ő nem mond semmit, újra kinéz az ablakon, majd a kezéért nyúlok, de elhúzódik.
- Ne – feleli.
- Lou…
- Nem, Harry! Egyszerűen nem jelenhetsz meg tizenegy nappal később és nem foghatod meg a kezemet. Elegem van abból, hogy körbe járkálok veled. Végre annál a pontnál vagyok, amikor sírás nélkül kibírok egy órát, aztán felbukkansz és megpróbálsz visszahúzni. Mindig is ezt csináltad velem attól a naptól kezdve, hogy találkoztam veled, és elegem van abból, hogy beadjam a derekamat. Ha törődtél volna velem, megmagyaráztad volna – minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne sírjon, meg tudom mondani.
- Most próbálom megmagyarázni – emlékeztetem őt, bosszúságom egyre nő, ahogy apám kocsifelhajtójára kanyarodok.
Megpróbálja kinyitni az ajtót, de bezárom.
- Most komolyan nem próbálhatsz meg bezárni veled az autóba. Már lényegében így is kényszerítettél arra, hogy eljöjjek Zayn házából! Mi a fene bajod van?! – kezd el kiabálni.
- Nem próbállak meg bezárni az autóba – bár azért de. Azonban mentségemre szóljon, Louis makacs és semmire sem hallgat, amit el akarok mondani.
Megnyomja a feloldó gombot, aztán kiszáll az kocsiból.
- Louis! Az Isten verje meg, Louis, csak hallgass meg! – kiabálom a szélbe.
- Folyamatosan azt mondod, hogy hallgassalak meg, de semmit sem mondtál!
- Mert nem fogod be elég hosszú ideig ahhoz, hogy elmondjam!
Mindig az ordítozásnál kötünk ki. Engednem kell neki, hogy kiabáljon velem és elfogadnom, különben valami olyat fogok mondani, amit megbánok. Fel akarom hozni Zaynt, és a tényt, hogy a kurva ruháiban van, de irányítás alatt kell tartanom temperamentumomat.
- Sajnálom, oké, csak adj két percet, hogy félbeszakítás nélkül beszélhessek. Kérlek? – kérem tőle. Meglep azzal, hogy bólint és karba teszi kezeit, rám várva, hogy megszólaljak.
Tényleg esik a hó, és tudom, hogy Louis fázik, de most kell beszélnem vele, vagy lehet, hogy meggondolja magát.
- Angliába mentem, miután nem jöttél vissza akkor este. Olyan mérges voltam rád, hogy nem láttam tisztán. Annyira rohadtul problémás voltál, és én csak… – elfordul tőlem, majd elkezd felsétálni a havas kocsifelhajtón a ház felé.
A francba. Szar vagyok a bocsánatkérésben.
- Tudom, hogy nem a te hibád, hazudtam neked és sajnálom! – kiáltom, remélve, hogy meg fog fordulni. Meg is teszi.
- Ez nem csak arról szól, hogy hazudtál, Harry. Sokkal több van ennél – mondja nekem Louis.
- Akkor mondd el, kérlek.
- Arról szól, hogy nem úgy bánsz velem, ahogy kellene. Soha nem én vagyok az első nálad, mindig rólad szól minden. A te barátaid, a te bulijaid, a te jövőd. Én nem hozhatok semmilyen döntést semmivel kapcsolatban, és hülyének érzem magam miattad, amikor azt mondtad, hogy őrült vagyok a házassággal kapcsolatban. Nem hallgattál meg, az nem a házasságról szólt, hanem a tényről, hogy még csak nem is gondoltál arra, hogy én mit akarok magamnak és a jövőmnek. És igen, szeretnék házasságot kötni majd egy nap, nem a közeljövőben, de szükségem van a biztonságra. Tudod, milyen vagyok, és még a kedvemre se tudtál tenni ezzel, mégis azt vártad tőlem, hogy költözzek át a világon oda, ahol senkit sem ismerek – kifogy a levegőből, mire befejezi a beszédet, én pedig teszek néhány lépést felé.
Igaza van, és tudom is ezt. Csak azt nem tudom, mit tegyek ezzel kapcsolatban.
- Tudom, azt gondoltam, hogy ha csak ketten leszünk ott, akkor… – hebegem.
- Akkor mi? – fogai vacognak, az orra pedig piros a hidegtől.
- Akkor kevésbé lenne valószínű, hogy elhagysz – vallom be, majd várok elszörnyedt válaszára. Ez nem következik be. Helyette elkezd sírni.
- Nem tudom, mi mást tehettem volna, hogy megmutassam neked, mennyire szerettelek, Harry. Folyamatosan visszamentem minden alkalommal, amikor megbántottál, összeköltöztem veled, és megbocsátottam minden elképzelhetetlen dolgot, amit tettél velem, feladtam érted a kapcsolatomat az anyámmal, és még mindig ennyire bizonytalan vagy – törli le gyorsan a könnyeit.
- Nem vagyok bizonytalan – mondom neki.
- Látod? Ezért nem fog ez működni soha. Mindig beengeded az egodat az útba – sírja.
- Nem engedem be az egomat szarnak az újába se! Ha bármi, az egom most elég elbaszott, mert az előbb találtalak meg Zayn ágyában – csattanok fel.
- Tényleg elmész most idáig? – provokál.
- Naná, hogy igen, úgy viselkedsz, mint egy… – megállítom magamat, miközben Louis hátrál a szavaktól, amikről tudja, hogy következni fognak.
Tudom, hogy nem az ő hibája, hogy Zayn a bőre alá került, Zayn jó ebben, de akkor is kurvára fáj, hogy megtette.
- Gyerünk, Harry, mondj rám valamit – Louis a legdühítőbb ember az egész világon, de bassza meg, ha nem szeretem őt még a legnehezebb pillanataiban is. – Be kell mennem, fázom, és egy órán belül fent kell lennem, hogy elkészüljek a suliba – teszi hozzá, aztán ismét a ház felé sétál.
Követem őt a kocsifelhajtón, majd figyelem, ahogy eszébe jut, hogy az apám autójában hagyta a kulcsát.
- Fel kell hívnom Liamet, nincs kulcsom – feleli, leginkább magának, feltételezem.
- Hazajöhetsz? – ajánlom.
- Nem.
- Bizonytalan vagyok, oké? Bevallom. Nem tehetek róla, tudod, hogy te túl jó vagy nekem.
- Nem, nem vagyok. Ugyanazok vagyunk, emlékszel? – néz le a földre.
- De azért nem vagyunk. De ezzel rendben vagyok mindaddig, amíg te is. Sajnálok mindent, és tudom, hogy azt gondolod, nem hiányoztál, vagy nem érdekelt eléggé ahhoz, hogy kapcsolatba lépjek veled, de ez nem igaz. Annyira nagyon hiányoztál, teljes poklon mentem keresztül nélküled, és nem bírok ki még egy napot – kotyogom ki.

Louis szemszöge
Fáj a szívem, ahogy a szavak elhagyják Harry száját. Ő olyan jó ebben.
-  Hazudsz. Mindig ezt csinálod – felelem.
- Nem, nem hazudok. Ez igaz, igen, bevallom, az első néhány nap nem volt olyan rossz. Annyira dühös voltam, és sehol sem akartam a közeledben lenni, mert túlreagáltad, de aztán kezdtem rájönni, hogy ennyi lehet, ez megijesztett. Tudom, hogy nem úgy bántam veled, ahogy kellett volna, nem tudom, hogyan szeressek bárki mást magamon kívül, Lou. Olyan keményen próbálkozom, amennyire csak tudok… oké, nem próbálkoztam annyira keményen, de most már fogok. Esküszöm.
Túl sokszor hallottam már ezeket a szavakat.
- Ezt már mondtad korábban.
- Tudom, de ezúttal komolyan gondolom. Miután láttam Dianát, én…
Diana? A gyomrom összeszorul.
- Láttad őt?
Még mindig szereti Harryt? Vagy utálja? Harry tényleg tönkretette az egész életét?
- Igen, láttam őt és beszéltem vele. Terhes.
Ó, Istenem.
- Évek óta nem láttam őt, Louis – olvas a gondolataimban. – El van jegyezve és boldog, és azt mondta, hogy megbocsát nekem, és hogy milyen boldog, hogy összeházasodhat valakivel, mert ennél nagyobb megtiszteltetés nincs vagy valami szarság, de ez tényleg felnyitotta a szememet – lép felém újra.
Lábaim és karjaim elzsibbadtak a hidegtől, és dühös vagyok Harryre, több mint dühös, felbőszült és összetört a szívem. Folyamatosan oda-vissza halad, ez pedig kimerítő. Most itt áll előttem a házasságról beszélve, én meg nem tudom, hogy mit gondoljak.
Egyáltalán nem is kellett volna eljönnöm vele, az agyam eldöntötte korábban. Túllépnék rajta, ha az volna az utolsó dolog, amit tennék.
- Mit mondasz most? – kérdezem.
- Azt, hogy most már rájöttem, milyen szerencsés vagyok, hogy vagy nekem, hogy kitartasz mellettem az összes szarságon át, amiket keresztülmész miattam.
- Erre előbb kellett volna rájönnöd. Én mindig is jobban szerettelek téged, mint te engem, és…
- Ez nem igaz. Jobban szeretlek bárkinél, aki valaha is szeretett egy másik embert. Én is a poklon mentem keresztül, Louis, beteg voltam, szó szerint, nélküled. Alig ettem, tudom, hogy szarul nézek ki. Érted csináltam ezt, hogy tovább léphess – magyarázza.
- Ennek nincs is értelme – lököm el nedves hajamat az arcomból.
- De igen, van. Van értelme. Azt gondoltam, hogy ha kimaradok az életedből, tovább léphetsz és boldog lehetsz nélkülem, a te saját Elijah-oddal.
- Ki az az Elijah? – miről beszél Harry?
- Diana vőlegénye. Látod, talált valakit, akit szerethet és hozzámehet, te is megteheted ezt – mondja nekem.
- De az a valaki nem te vagy… ugye? – kérdezem tőle.
Eltelik néhány másodperc, Harry pedig nem szól semmit. Arckifejezése zavart és viharos, ahogy tizedjére túr bele a hajába az elmúlt órában. Narancssárga és piros fények kezdek el megjelenni a hatalmas ház mögött a háztömbnél, nekem pedig be kell jutnom, mielőtt mindenki felébred és alsónadrágban, illetve öltönycipőben kellene elsétálnom mellettük.
- Nem hiszem – sóhajtok fel, nem engedve meg, hogy több könnyet hullajtsak miatta, nem amíg egyedül nem vagyok legalábbis.
Harry teljesen kifejezéstelen arccal áll előttem, majd tárcsázom Liam számát, hogy kinyitassam vele az ajtót. Tudnom kellett volna, hogy Harry csak addig fog harcolni, hogy elhagyjam Zayn lakását, most, hogy megvan a tökéletes lehetősége, hogy mindent elmondjon nekem, amit hallanom kell, ő csendben áll.
- Ki tudnád nyitni nekem a bejárati ajtót, kérlek? – kérdezem, amikor Liam felveszi a telefont.
Várok Harryre, hogy megállítson engem, még akkor is, ha nem kellene, de szeretem őt. Újabb kilencnapnyi pokolra készítem magam elő, és ezt tudom is. Harry nem tesz semmit. Csak ott áll, míg Liam kinyitja az ajtót, én pedig belépek. Még egyszer visszanézek, a biztonság kedvéért, de ő már vissza is sétál az autójához. Be akartam adni neki a derekamat, ahogy mindig is teszem, de megint bebizonyította, hogy idióta vagyok, amiért ezt csinálom. Harry semmit sem próbál bebizonyítani nekem.
- Gyerünk, hideg van – szólal meg Liam, aztán becsukja az ajtót mögöttem.
- Ő… – azt sem tudom, hogy mit mondjak.
Nem akarom most Liamre erőltetni a problémáimat, csak néhány órája ért haza New Yorkból, és nem szabad önzőnek lennem. Elvesz egy takarót, ami a szék támláján lóg, majd a vállaimra teszi.
- Menjünk fel az emeletre, mielőtt felébrednek – javasolja, mire bólintok.
Az egész testem és agyam elzsibbadt a hidegtől és Harrytől. Az órára pillantok, miközben követem Liamet a lépcsőn, tíz perc múlva hat óra. Tíz percen belül el kell mennem zuhanyozni. Ez egy hosszú nap lesz. Liam kinyitja annak a szobának az ajtaját, amiben az utóbbi időben maradtam, majd felkapcsolja a villanyt, miközben én átsétálok, hogy az ágy szélére üljek.
- Jól vagy? Biztosan fázol – feleli, mire bólintok. Hálás vagyok azért, hogy nem kérdezi meg, mit viselek és miért.
- Milyen volt New York? – hangom egyhangúan és közönyösen hangzik. Érdekel a legjobb barátom élete, csak nem maradt érzelmem, amit kimutathatnék.
- Biztos vagy benne, hogy erről akarsz beszélni, ez várhat – mondja nekem.
- Biztos vagyok benne – kényszerítek ki egy mosolyt.
Hozzá vagyok szokva ehhez az oda-vissza dologhoz Harryvel, még mindig fáj, de tudtam, hogy ez eljön. Mindig eljön. Nem tudom elhinni, hogy Angliába ment, hogy távol legyen tőlem. Azt mondta, hogy ki kellett tisztítania a fejét, de nekem kellene annak lennem, aki kitisztítja a sajátját.
Nem kellett volna kint maradnom és beszélnem vele ilyen sokáig, ide kellett volna hozattatni magamat, majd rögtön bemenni a házba ahelyett, hogy meghallgatom őt. A szavak, amiket mondott, csak még jobban összezavartak, egy pillanatra azt hittem, azt fogja mondani, hogy tényleg lát és akar velem egy jövőt, de amikor eljött az idő, hogy ezt elmondja, megint hagyta, hogy elsétáljak.
Amikor bevallotta, hogy azért akart elvinni Angliába, hogy ne tudjam őt elhagyni, el kellett volna futnom, de túl jól ismerem őt. Tudom, hogy nem hiszi el, hogy méltó arra, hogy bárki is szeresse őt, és tudom, hogy az ő fejében ennek van értelme. A probléma az, hogy ezt nem normális dolog csinálni, egyszerűen nem várhatja tőlem, hogy mindent feladjak és össze legyek zárva vele Angliában. Sok dolog van, amit egyedül kell megoldania, és nekem is. Szeretem őt, de magamat jobban kell szeretnem.
- Jó volt, imádtam. Danielle lakása nagyon csúcs, a szobatársa pedig nagyon kedves – mondja nekem Liam.
Biztosan jó egy gondtalan kapcsolatban lenni. Annak az emlékei, hogy Natalie és én végtelen órányi filmeket nézünk, elárasztja az agyamat, soha semmi sem volt bonyolult vele. De talán ezért nem tartott ez ki, ezért szeretem Harryt annyira, mert kihívást jelent, és olyan sok szenvedély van köztünk, hogy az majdnem összezúz. Csak bárcsak jobban kommunikáltunk volna, szeretem azt hinni, hogy működhetett volna.
- Akkor odaköltözöl? Biztosan? – kérdezem.
- Igen, azt hiszem, igen. A félév végéig nem, de nagyon a közelében akarok lenni, nagyon hiányzik – mondja nekem.
- Tudom, hogy igen. Örülök neked, tényleg.
- Sajnálom, hogy te és Harry…
- Nem kell. Vége van. Én befejeztem. Muszáj. Talán el kellene mennem New Yorkba veled – mosolyodom el, mire arca egy meleg mosollyal derül fel, amit annyira imádok.
- Jöhetnél – ragyogja.
Mindig ezt mondom, mindig azt mondom, hogy befejeztem Harryvel, aztán visszamegyek hozzá, ez egy végtelen kör.
- Kedden beszélni fogok Christiannal Seattle-ről – döntöm el ebben a pillanatban.
- Tényleg?
- Muszáj – mondom neki, mire bólint.
- Felöltözöm, hogy lezuhanyozhass, találkozunk a földszinten, amikor készen vagy.
- Annyira hiányoztál – állok fel, majd megölelem őt olyan szorosan, amennyire csak tudom. Könnyek folynak le az arcomon, ő pedig szorosabban ölel. – Sajnálom, csak kész káosz vagyok most. Az vagyok, mióta Harry belépett az életembe – sírom, aztán elhúzódok.
Liam összeráncolja a homlokát, de nem mond semmit, miközben az ajtó felé indul. Összeszedem a ruháimat a karjaimba, majd követem őt a folyosón, hogy a fürdőbe menjek.
- Louis? – szól, ahogy eléri a hálószobája ajtaját.
- Igen?
- Csak azért, mert ő nem tud úgy szeretni téged, ahogy azt te akarod, nem jelenti azt, hogy ne szeretne mindennel, amije van – feleli Liam.
Feldolgozom szavait, miközben becsukom a fürdőszobaajtót és elkezdek zuhanyozni. Ahogy áthúzom Zayn pólóját a fejemen, kopognak az ajtón.
- Várj, Liam, kell egy másodperc – szólok ki, aztán lehúzom a pólót, hogy eltakarjam a hasamat.
Amikor kinyitom az ajtót, nem Liam van ott. Hanem Harry, arca könnyektől foltos, szemei pedig véreresek.
- Harry?
Keze megfogja a nyakamat és magához húz, szája az enyémmel mozog, mielőtt ellenállhatnék.

18 megjegyzés:

  1. Szia!:) Most írok először hozzászólást ehhez a bloghoz (igazából még sohasem írtam hozzászólást egy bloghoz se), és ezt nagyon sajnálom...A történet nagyon tetszik, köszönjük szépen, hogy fordítod! Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a következő részben, remélem Louis megbocsát, bár félek mivel mondta, hogy ha Harry még egyszer elszúrja a dolgokat, akkor nem fog megbocsátani neki...de azért reméljük nemsokára minden rendben lesz.
    Fúú, teljesen a mostani rész hatása alatt vagyok, nem tudok rendesen gondolkozni...már nagyon várom a pénteket!:D
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Ó, hát akkor nagyon örülök, hogy most írtál, mindig jó új arcokat látni a kommentelők között :) Örülök, hogy tetszik, és köszönöm szépen. Nem bírja ő ki Harry nélkül, ezt valahol jó mélyen tudja is, csak hát ki kell várnunk, amíg rájön erre Louis is.
      Elhiszem, eseménydús rész volt ez :D Hamarosan itt lesz :) xx

      Törlés
  2. Nem... 😰😩 ne hagyd abba 😠 nagyon jó 😲

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem terveztem, emiatt ne aggódj :D Örülök, hogy tetszik :) Xx

      Törlés
  3. WTF? WTF? WTF? 😲😲 Hát hallod, én már majdnem kitéptem az összes hajszálamat!!! Káromkodtam... Mondom nem igaz már, miért nem tudja kimondnai!!! Miért??? Vááááá!!! Tiszta ideg vagyok, erre ez a vég??? Most komolyan??? Neeeeeeeeeee!!! Nem hiszem el!!! Most hogy fogok megmaradni péntekig! Jóságoszentisten!!! Harry?? Ott?? Megcsókolta?? SZENTEGEK!! NEEEEM BÍROM KI, SÍROK MINDJÁRT!!! Nekem annyi... Fú, le kell nyugtatnom magam valahogy XD
    Imádtam!! Eszméletlen!!
    Puszillak ❤❤
    Ui most aztán remélem gyorsan telik ez a pár nap, mert én ebbe belehalok!! XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem, én is tiszta idegbeteg voltam, mikor először olvastam, ez tuti :D Belehalna Harry, ha végre egyszerűen kimondaná a gondolatait... Igen, ez a jó fajta kiakadás, hála az égnek :D
      Örülök, hogy tetszett :)
      Én is :) Xx ♥
      Ui.: Gyorsan eltelik, hidd el :D

      Törlés
  4. Szia !
    NE NE NE NEEEEEEEEE EGYSZERŰEN KÉPTELENSÉG. Na jó nekem itt és most végem. Game Over. Harry VÉGRE elmondta Louisnak a történteket. Fú de utálom most Louist, hogy lehett valaki ennyire balfasz még megsem akarta hallgatni Harryt de Ő elvárja hogy Harry meghallgasa. Mikor azt mondta vége befejezte na ott lesokoltam. magamba mondogatam hogy ez nem igaz ez csak egy vicc."Csak azért ,mert ő nem tud úgy szeretni téged, ahogy te azt akarod, nem jelenti azt, hogy ne szeretne mindennel amije van." na itt elsírtam magam 😢 ez a mondat nagyon szíven utat mert igaz ez egy story és nem a valóság de sok kapcsolatban igaz ez a mondat. És a végén Harry MEGCSÓKOLTA Louist.JUHÉÉÉÉ. Ez a blog még ennyi rész után is meglepetéseket és izgalmakat tud hozni. A rész pedig FANTASZTIKUS.
    Ui:remélem a hiba megfog szüni hamar. 😃
    Puszi Zsozso

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ennyi idő után végre, bizony. Bár azért elé nyögvenyelősen ment. Hát Louis is néha totál összevissza gondolkozik, nem mindig fair, és valahol mindkettejüket meg lehet érteni azért. Ó, nem fogja ő befejezni, nem megy az olyan könnyen... :D Liam megint telibe talált, és igen, nagyon sokszor igaz ez a való életben is. Ó, hidd el, 250 rész után is lesz még meglepetés... :'D Örülök, hogy tetszik :)
      Ui.: Én is remélem :) Xx

      Törlés
  5. Azt hiszem már 5 perce némán bámulom a képernyőt sokkos állapotban.. De csak annyit tudok mondani, hogy VÉGRE!!!!!! Aztán eszembe jutott hogy péntekig várni kell... sebaj, valahogy csak kibírom :D HARRY MEGCSÓKOLTA???! HARRY MEGCSÓKOLTA!!! Te. Jó. Isten. Én. Nem. Tudom. Fel. Fogni. Hazudtam, nem bírom ki péntekig!!!
    Ott van Liam. Liam, akit eleinte nem tartottam nagy kedvencemnek, de ez a részek múlásával változott. Liam drága, ez a mondatod kinyírt! Örök kedvenc lettél számomra! :)
    Harry... bár kicsit késve, de sikerült lépned. Nagyon köszönöm. Nem bírtam volna még egy részt ebben a hangulatban!
    Louis. Hozzád csak egy kérésem lenne. Ne próbálj ellenkezni. Mind tudjuk hogy nem fog menni! :)
    Végül újra szeretném megköszönni hogy fordítod ezt a csodát!! Még mindig nagyon hálás vagyok! De ezt már elmondtam egy párszor :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát elhiszem, én is nehezen találtam szavakat az átolvasása után. 20 fejezettel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy most ennyire fogunk örülni egy csóknak :D Azért remélem, hogy sikerülni fog :D
      Ó, mi lenne velünk Liam nélkül? A legjobb tanácsokat tudja adni, és olyanokat mond, hogy egyszerűen hihetetlen. Szeretjük őt nagyon.
      Éppen ideje volt már, mindenki nehezen viselte volna, ha ez a helyzet tovább húzódik még.
      Egyetértek, erre már csak neki is rá kellene jönnie.
      Jaj, nagyon szívesen, imádom ezt csinálni! Én pedig azért vagyok hálás, hogy olvassátok! :) Xx

      Törlés
  6. Teljesen lefagytam! Ez a történet fog egyszer megölni!
    Valamiért annyira átérzem és szurkolok értük,hihetetlen miket vált ki belőlem.
    Olvasom a sorokat és ahogy a végéhez érek csak azt veszem észre,hogy potyognak a könnyeim teljesen kész vagyok!
    Iszonyatosan várom a pénteket,hogy hogyan tovább. De szerintem itt még sok kalamajka lesz és tényleg csak azért szurkolok,hogy a végén együtt legyenek! És aki írta csak egy kicsit olyan romantikusan optimista mint én akkor esküvő lesz a vége amit annyira szeretnék!
    Jézus kavarog az agyam a z utolsó mondat körül na ilyen egy jó könyv egy remek történet amitől nem tudsz szabadulni!
    Ezer millió köszönet a fordításért!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sokszor gondoltam ezt, mikor olvastam :')
      Én is ugyanígy vagyok, aztán ne gondoljam úgy, hogy megőrültem, mikor a laptopommal ordítozok a sztori miatt :D
      Ó, hát ilyen lesz még, jó és rossz értelemben is :')
      Jaj, de még mennyi kalamajka lesz, de én is csak azért drukkolok, hogy a legvégén is együtt legyenek. Juj, hát nagyon remélem :D
      Pontosan, ettől a történettől pedig nagyon nehezen szabadul az ember :')
      Nagyon szívesen, én köszönöm, hogy olvassátok! :) Xx

      Törlés
  7. Végre már :D És így van Liam for president :D Nagyon bölcs mondat volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ideje volt már :D Az biztos, mi lenne velünk Liam nélkül :D Xx

      Törlés
  8. NEMNEMNEMNEM NEM TEHETED EZT
    Édes Istenem mindjárt megőrülök, bár már lehet azzal elkéstem de te jóságos aaaaaaaaa... :D :D
    Ez a rész aztán bővelkedett eseményekben nem mondom :D Iiiimádtam az eleje ellenére is, mert a végével azért jóvá lett téve minden. :D
    Nem győzöm várni a pénteket! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem rajtam múlt a vége, elhiheted :D
      Ó, nem, erre még később is lesz alkalmad, ne aggódj :D
      Az biztos, nem unatkoztunk. Örülök, hogy tetszett, és igen, a vége sok mindent jóvá tett :D
      Nemsokára itt lesz :) Xx

      Törlés
  9. SZENT ISTEN!
    Ez tényleg nagyon jó rész lett!
    Örülök neki,hogy Hazz végre a legtöbb dolgot elmondta, Lou végre megtudta,mi az ábra.
    Kar,hogy Harry nem érti meg, hogy Louis nem fogja elhagyni.
    Amikor Liam kinyitotta az ajtót es Harry csak így lekoccolt es Louis bement, azt hittem tokon szúrom magam.
    Liam-nek igaza van es neked is! Liam for president!
    A végén szerintem mindannyian megkaptuk azt,amire hetek óta várunk. Remelem Harry nem cseszi el.
    Imádtam,imadlak!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, pörögtek az események :D
      Hála az égnek, hogy végre megtette, ideje volt már.
      Bizony, nagy kár...
      Én is, már nem is bíztam benne, hogy történik valami jó, de szerencsére nem így lett :D
      Csak egyetérteni tudok :)
      Így van, meg is érdemeltük. Hát drukkoljunk neki.
      Örülök, hogy tetszik, én is téged/titeket! :) Xx ♥

      Törlés