2016. július 26., kedd

Chapter 180

Sziasztok! :)
Hoztam is fejezetet, amit szerintem összességében imádni fogtok, már csak azért is, mert jó hosszú :D Az elején Liam a kedvenc újra, aztán jön egy kis... kellemetlenség, hogy így fogalmazzak, a vége pedig irtó jó, el lesztek ájulva, ez tuti :D Alig várom a véleményeiteket :D A wattpad problémával kapcsolatban pedig az az új hír, hogy nem válaszoltak a csajszinak, így újraírják a részeket, ami beletelik egy kis időbe (jobban járt volna, ha magának is elmenti word-be vagy valamibe, de mindegy). Volt róla szó, hogy változtassanak-e egy kicsit a történeten, hogy Harry kedvesebb legyen Louis-hoz néha, amin elgondolkoztam, de végül én azt írtam, hogy jó úgy, ahogy először csinálták, úgy is imádtuk a sztorit (meg hát az az igazi After-Harry és After-hatás). Na, mindegy, meglátjuk, mi lesz. Ha változtatnak egy kicsit, fontosnak tartom elmondani, hogy én az eredeti alapján fordítottam eddig és ezután is így terveztem, mivel telefonról elérhető a sztori nekem, csak a részek nincsenek sorrendben. Aztán majd kiderül, mivel én előre dolgozom, nem tudom, nekik mennyi időre lesz szükségük, hogy összetalálkozunk-e a 3. évadnál vagy sem. Pénteken jövök ismét!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 180
 
- Milyen volt mindenki hétvégéje? – kérdezi Soto professzor az osztálytól.
Néhány ember válaszol, de Liam és én egymásra nézünk, ő pedig elmosolyodik. Neki sokkal jobb hétvégéje volt, mint nekem.
- Örömmel látom, hogy néhányuk ébren van – kuncog fel a tanárunk.
Furcsa nem Jonah-nak hívni őt, mert már többször láttam őt az iskolán kívül, azonban furcsa Jonah-nak hívni, mert ő mégiscsak a tanárom.
- Vegyük elő a naplóinkat, ma a megbocsátásról fogunk beszélgetni – feleli, mire Liam azonnal rám néz.
- Most komolyan? – morgom az orrom alatt.
- Mi az, Mr. Tomlinson? – szól rám Jonah. A székembe akarok süllyedni, szeretem a figyelmet az osztályban, amikor jól válaszolok, nem amikor jár a szám.
- Semmi – válaszolom gyorsan, mire ő rám mosolyog, és tollát a füle mögé teszi.
- Mint mondtam, a mai óra a megbocsátásról szól. Az emberek az egész életüket azzal töltik, hogy hibákat követnek el és megbocsátást kérnek, ez az emberiség természetes körforgása. Mindig is így volt, és minden egyes vallásnak van meséje az árulásról és megbocsátásról. A kereszténységben például Iskarióti Júdás története a leghíresebb. Júdás egyike volt Jézus tizenkét tanítványának, aki elárulta őt mindössze harminc ezüstpénzért. Jézus természetesen megbocsátott neki, ez a lényege a Názáreti Jézusnak. Megbocsátás. Úgy gondolják, hogy Júdás nem tudott együtt élni az árulással, amit elkövetett, így felakasztotta magát, a tanulság itt az, hogy bár Jézus megbocsátott neki, soha nem volt képes megbocsátani saját magának. Melyik rosszabb, az, ha nem bocsát meg az, akit elárultál, akár az Istenedet, vagy valaki mást, vagy ha nem vagy képes megbocsátani magadnak? Tapasztalatból mondhatom, megbocsátani magadnak egy hibáért az egyik legnehezebb dolog a világon. Jó dolog a megbocsátás, ha kapcsolatban van a vallással, miszerint az Istened megbocsát, csak kérned kell azt a legtöbb esetben. Másrészt az emberek nem olyan megbocsátóak – mondja, a hideg pedig végigfut a hátamon. – Nos, munkához! – teszi hozzá, majd leül az asztala mögé.
Úgy tűnik mindig olyan témát választ ki, ami kapcsolódik Harryhez és hozzám, vagy talán csak az életemben minden kapcsolódik Harryhez és hozzám.
A megbocsátás nem olyan valami, amire most gondolni akarok. Nem igazán arról szól, hogy megbocsássak Harrynek, sokkal fontosabb, hogy ő meg tud-e bocsátani magának a dolgokért, amiket a múltban tett. Amint meg tudja tenni, megengedheti magának, hogy boldog legyen.
Tollam találkozik a papírral, és mielőtt tudnám, Soto professzor elküld minket a napra.
- Ez egy érdekes téma volt – vigyorog rám Liam, én pedig a naplómat használom, hogy megüssem a karját. – Szóval mit találtál ki? Hogy Harrynek templomba kellene mennie? – nevet fel, aztán védekezőn felemeli a karjait.
A szememet forgatom, majd kezemmel beletúrok a hajamba, mielőtt összeszedem a többi cuccomat, mielőtt Liam és én kisétálunk.
- Szép napot, Mr. Tomlinson – szólal meg Jonah, amikor elérem az ajtót, én pedig intek neki búcsúzóul.
- Látod, észreveszed, hogyan nem kívánt nekem szép napot? – mutat rá Liam.
- Nem kellene többet Harryvel lógnod – ugratom.
Elégedettnek érzem ma magam, nem feltétlenül boldognak, de szomorúnak se. Pokolian össze vagyok zavarodva, és máris hiányzik Harry, szánalmas, tudom. Nem tehetek róla, olyan hosszú ideig messze voltam tőle, és már majdnem kikerült a szervezetemből, de most újra átjárja az ereimet, átvéve az irányítást a legapróbb érzékemen is, amim megmaradt.
- Ki akarsz ma menni a kampuszról ebédelni? – kérdezem Liamtől, miközben várunk a zebrán, hogy átváltson a lámpa.
- Elintézek pár hívást a NYU-val ebéd alatt – mondja nekem.
- Woah! NYU, nagyszerű lennél ott. Ez hihetetlen.
- Köszönöm, egy kicsit ideges vagyok, hogy nem fognak felvenni a nyári szemeszterre, és nem akarom kihagyni a nyarat.
- Megőrültél? Persze, hogy fel fognak venni bármelyik szemeszterre! Tökéletes tanulmányi átlagod van, és a rektor a mostohaapád – nevetek fel.
- Neked kellene felhívni őket helyettem – viccel.
Mindketten megyünk a dolgunkra, és megállapodunk, hogy találkozunk a parkolóban a nap végén. A Környezeti Tanulmányok épülete felé indulok, hogy találkozzak Zaynnel, nagyon örülök, hogy pulóvert vettem ma fel, mert a hideg idő egyszerűen nem enyhül.
A gyomrom görcsben van, ahogy megközelítem a hatalmas épületet, majd kinyitom a nehéz dupla ajtót. Zayn az előtérben lévő egyik fa előtt ül egy betonpadon. Amikor szemei megtalálnak engem, a mosoly azonnal megjelenik az arcán, aztán feláll, hogy köszöntsön. Egy hosszú ujjú fehér póló van rajta és farmer, a pólója anyaga olyan vékony, hogy látom a tetoválásainak vonalát alatta.
- Szia – mosolyodik el.
- Szia.
- Rendeltem pizzát, bármelyik pillanatban itt kellene lennie – mondja nekem, majd leülünk a padra.
- Pizzát rendeltél a kampuszra? – kérdezem tőle.
- Igen, folyton szállítanak ki ide – von vállat.
- Ó.
Nem tudok sokat a „normális egyetemi életről”, az egyetlen bepillantás, amit láttam, azok a szörnyű diákszövetségi bulik voltak, amik nagyjából szórakoztatónak indultak, de mindig szörnyen végződtek nekem. Míg az emberek pizzát rendelnek a kampuszra, én extra tanulóidőt vezetek be és egyik csésze kávét a másik után iszom.
Miután a pizza megérkezik, Zayn visszavezet a növényekkel teli terembe, ami úgy tűnik, hogy egy üvegház. Különböző fajtájú virágok sorai, amelyeket még sosem láttam ezelőtt, töltik meg a kis helyet. Zayn átsétál az egyik is asztalhoz, majd helyet foglal.
- Olyan jó illata van – mondom neki, miközben leülök vele szemben.
- Minek, a virágoknak?
- Nem, a pizzának. Illetve a virágoknak is – nevetek fel.
Éhezem, nem volt alkalmam reggelizni ma reggel, és azóta ébren vagyok, hogy Harry berontott Zayn lakásába, hogy elvigyen.
- Hogy alakult minden tegnap este… vagyis ma reggel, azt hiszem – vesz el egy szelet pizzát és félbehajtja, ahogy apám csinálta régen, aztán egy nagyot harap.
Kezdem kellemetlenül érezni magamat őt figyelve, és a virágok illata azokra az órákra emlékeztet, amelyeket a gyerekkori otthonom mögött lévő üvegházban töltöttem, elszökve a részeg apámtól, aki anyámmal ordítozott.
Elnézek Zayntől, majd befejezem a rágást, mielőtt válaszolok neki.
- Először katasztrófa volt, mint mindig.
- Először? – billenti meg a fejét.
- Igen, veszekedtünk, mint mindig, de most már nagyjából jobb – nem fogom elmondani Zaynnek, hogy Harry térdelve omlott össze előttem, ez túl személyes, és csak Harrynek és nekem kell tudnom.
- Mire gondolsz?
- Bocsánatot kért.
- És te el is hitted? – hangja durva.
- Nem, azt mondtam neki, hogy semmire sem vagyok kész még. Csak azt mondtam, hogy gondolkozni fogok rajta – vonok vállat.
- Igazából nem fogsz rajta, ugye? – a csalódottság tiszta a hangjában.
- Ja, nem fogok semmibe se beleugrani rögtön, és nem mintha visszaköltöznék a lakásba.
- Az időd egy percét se kellene rászánnod, Lou, mit kell még csinálnia, hogy távol maradj tőle? – bámul rám válaszra várva.
- Ez nem olyan. Nem olyan egyszerű csak úgy kivágni őt az életemből. Azt mondtam, hogy nem járok vele vagy bármi, de sok mindenen mentünk keresztül együtt, és tényleg kemény időszaka volt nélkülem.
- Ó, akkor az ivás és a beszívás Jace-szel az ő verziója annak, hogy nehéz időszaka van? – mondja nekem, mire a gyomrom összeugrik.
- Nem lógott Jace-szel, Angliában volt – tényleg Angliában volt, ugye?
- Jace lakásán volt tegnap este, mielőtt megjelent nálam.
- Igen?
Az összes ember közül soha nem gondoltam volna, hogy Harry megint Jace-szel fog lógni.
- Egy kicsit furcsának tűnik, hogy olyan valakivel lóg együtt, akinek olyan nagy része volt mindenben, amikor úgy tűnik, utálja, ha a közeledben vagyok.
- Igen, de te is benne voltál – emlékeztetem őt.
- Nem megmondásképp, de semmi közöm nem volt ahhoz, amikor mindenki előtt zavarba hoztak. Jace és Molly találta ki az egész dolgot, Harry pedig tudja ezt, ezért verte meg Jace-t. És tudod, hogy én egész végig el akartam mondani, ez nekem mindig több volt egy fogadásnál, Louis, de neki nem. Bebizonyította ezt, amikor megmutatta nekünk a lepedőt.
- Nem akarok többet erről beszélni – az étvágyam eltűnt, és hányingerem van.
- Sajnálom, hogy mindezt felhoztam, csak bárcsak nekem adnád az esélyek felét, amiket neki adsz. Én soha nem lógnék Jace-szel, ha Harry helyében lennék, és ráadásul Jace-nél mindig van valami random csaj…
- Oké – szakítom őt félbe. Nem tudok többet Jace-ről és az ő lakásán lévő lányokról hallgatni.
- Beszéljünk valami másról, sajnálom, ha megbántottam az előbb az érzéseidet. Tényleg. Csak nem értem. Túl jó vagy neki, és olyan sok esélyt adtál már neki, de nem fogom felhozni újra, hacsak te nem akarsz beszélni róla – nyúl át az asztalon, és kezét a vállamra teszi.
- Semmi gond.
Nem tudom elhinni, hogy Harry Jace-szel lógna, miután veszekedtünk a kocsifelhajtón, az az utolsó hely, amiről gondoltam volna, hogy ott lesz.
- Gyerünk, hadd mutassak neked valamit – áll fel Zayn, aztán az ajtó felé sétál. Felállok, és követem őt. – Várj itt – mondja, amikor elérem a terem közepét.
A fények lekapcsolódnak, én pedig koromsötétre számítok, helyette a szemeim neon zölddel, rózsaszínnel, narancssárgával és pirossal találkoznak. A virágok mindegyik sora különböző színekkel világítanak, néhány fényesebb, mint a többi.
- Woah… – suttogom félig.
- Szép, ugye? – kérdezi.
- Igen, nagyon – sétálok végig a soron lassan, feldolgozva a látványt.
- Lényegében megterveztük őket, a megváltoztatott magoknak így kell világítaniuk. Figyeld ezt – Zayn hirtelen mögöttem van.
Kezét a karomra teszi, majd vezeti a kezemet, hogy megérintsem a rózsaszín fényű rózsaszín virág szirmát. Ez a virág nem világít annyira fényesen, mint a többi, amíg az ujjbegyem hozzá nem ér, aztán életre kel. Visszarántom a kezemet meglepődésemben, és hallom Zaynt kuncogni mögöttem.
- Hogy lehetséges ez egyáltalán? – kérdezem elképedve.
Szeretem a virágokat, főleg a liliomokat, és ezek a mesterséges virágok hasonlóan néznek ki, mint a liliomok, ezek hivatalosan is az új kedvenceim.
- Bármi lehetséges, amikor abban része van a tudománynak – feleli Zayn, arca felderül a virágoktól, mosolya pedig fényes.
- Milyen kocka vagy – ugratom, mire felnevet.
- Nem vagy olyan pozícióban, hogy kockának hívj – csipkelődik, mire én nevetek fel.
- Igaz – érintem meg a virágot újra, és figyelem, ahogy még egyszer világít. – Ez hihetetlen – mondom neki.
- Gondoltam, tetszene. Azon dolgozunk, hogy ugyanezt csináljuk egy fával is, a probléma az, hogy a fáknak sokkal több idő kell a növéshez, mint a virágoknak. De a fák sokkal tovább élnek, a virágok túl törékenyek. Ha elfelejted megöntözni őket, elhervadnak és meghalnak – hangja lágy, és nem tehetek róla, de a virághoz hasonlítom magamat, van egy olyan érzésem, hogy ő is ugyanezt teszi.
- Bárcsak olyan szépek lennének a fák, mint a virágok – jegyzem meg, Zayn pedig elém áll.
- Azok lehetnek, ha valaki úgy csinálja. Éppen ahogy mi vettük a szokásos virágokat és ezzé változtattuk őket, meg lehet csinálni ugyanezt egy fával. Ha megadják neki a megfelelő típusú figyelmet és törődést, úgy világíthat, mint ezek a virágok, de sokkal erősebbek lennének.
Csendben maradok, ahogy nagyujját az arcomhoz teszi.
- Megérdemled azt a fajta figyelmet, megérdemled, hogy olyan valakivel legyél, akitől világítasz, nem pedig, aki kiégeti a fényedet – feleli Zayn, majd lehajol, hogy megcsókoljon.
Teszek egy lépést hátra, aztán a hátam nekiütközik a virágok sorának, szerencsére egyik sem esik le, miközben egyensúlyba hozom magam.
- Sajnálom, nem lehet.
- Mit nem lehet? Nem engedheted, hogy én legyek az, aki megmutatja neked, milyen boldog lehetsz? – emeli fel hangját kissé.
- Nem… nem csókolhatlak meg, nem most. Nem mehetek oda-vissza köztetek. A te ágyadban voltam tegnap este, aztán megcsókoltam Harryt ma reggel, és most…
- Megcsókoltad őt? – tátja el a száját, én pedig hálás vagyok a sötét teremért, kivéve a virágokból eredő fényt.
- Ő csókolt meg, de hagytam, mielőtt elhúzódtam. Össze vagyok zavarodva, és amíg nem tudom, hogy mit fogok csinálni, nem járkálhatok és csókolózhatok mindenkivel. Ez nem helyes – magyarázom. Zayn nem mond semmit. – Sajnálom, ha megvezetlek, vagy ha azt gondolod, hogy…
- Semmi gond – feleli Zayn.
- Nem, van gond. Nem kellett volna belerángatnom téged ennek az egésznek a közepébe, amíg nem tudok normálisan gondolkozni.
- Nem a te hibád, én vagyok az, aki folyton bejön a képbe. Nem bánom, ha megvezetsz, amíg a közeledben lehetek. Tudom, hogy jók lehetnénk együtt, nekem meg a világ összes ideje megvan, hogy várjak rád, hogy ezt meglásd – mondja, aztán átsétál, hogy felkapcsolja a villanyt.
Hogy lehet Zayn mindig ilyen megértő?
- Nem hibáztatnálak téged, ha utálnál, tudod? – mondom neki, majd átdobom a táskámat a vállamon.
- Soha nem utálnálak – feleli, mire elmosolyodom.
- Köszönöm, hogy megmutattad ezt, hihetetlen – dicsérem őt meg.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Elkísérlek az órádra, így nem leszel késésben – ajánlja egy mosollyal.
Mire visszaérek az öltözőbe, hogy átöltözzek és elvegyem a szőnyegemet, csak öt perccel korábban érkezem meg a jógaórára. Egy magas, barna hajú lány elfoglalta a helyemet elől, így rá vagyok kényszerítve, hogy a hátsó sorban üljek a legközelebb az ajtóhoz. Terveztem, hogy elmondom Zaynnek, hogy sosem lennék képes ugyanúgy érezni iránta, mint Harry iránt, hogy sajnálom, hogy megcsókoltam őt, és hogy csak barátok lehetünk, de egyszerűen folyamatosan a jó dolgokat mondta. Amikor azt mesélte, hogy Harry Jace-nél volt tegnap este, meglepett. Mindig azt hiszem, hogy tudom, mit teszek, amíg Zayn el nem kezd beszélni. Hangja simasága és a szemei mögött lévő kedvessége mindig elkábít és szórakozik a gondolataimmal.
Fel kell hívnom Harryt, amikor visszaérek Liamékhez, el kell mesélnem neki az ebédemet Zaynnel, és meg kell kérdeznem, miért volt Jace lakásán tegnap este. Kíváncsi vagyok, mit csinál most Harryt? Bejött egyáltalán az órákra ma?
- Jó napot kívánok mindenkinek – mosolyodik el Ms. Laney.
Lefektetem a szőnyegemet a padlóra, majd elkezdem kinyújtani a lábaimat, amikor egy kék szőnyeget tesznek le mellém. Amikor átnézek, Harry ül mellettem a szőnyegen.
- Mit keresel te itt? – suttogom.
- Ezen az órán vagyok, emlékszel? – kérdezi, megpróbálva nem vigyorogni.
- De leadtad.
- Te is – mutat rá.
- De te utáltad – emlékeztet engem.
- Ja, nem olyan rossz ez.
Figyelmemet a terem elejének szentelem, de látom a szemem sarkából Harryt rajtam mosolyogni, és összehúzom az ajkaimat, hogy leküzdjem a mosolyomat. Furcsa dolog, ahogy ma reggel voltunk, most meg mindketten a mosolyokkal küzdünk. Ez mindig is így volt, fent és lent, oda és vissza. Pontosan ez az, amiért szükségem van a szünetre ebből, hogy eldöntsem, mit kellene tennem Harryvel kapcsolatban.
- Lefelé néző kutyapóz, mindenki – mondja finoman Ms. Laney, hangja beleolvad a mögötte lévő hangszóróból jövő lágy dallamba.
Elpirulok emlékezve az utolsó alkalomra, amikor Harry és én jóga órán voltunk, és hogy mi volt rám a reakciója. Ezúttal egy teljesen más helyzetben vagyunk, de ugyanúgy néz át rám, ahogy korábban tette, de ezúttal megtartja a megjegyzéseit magának, és azon találom magam, hogy hiányoznak azok.
- Még lejjebb – feleli Ms. Laney, az osztály pedig Harry felé fordítja a figyelmét.
- Nem tudok lejjebb menni – nyög fel Harry, mire az oktató egyetértően bólint, mielőtt lehunyja a szemeit, hogy pozíciót váltson. – Most már emlékszem, miért utáltam ezt az órát, ez a nő egy totális ribanc – jegyzi meg.
- Shh… meg fog hallani.
- Leszarom – próbálja meg ismét elérni a padlót, végül csak behajlítja a térdeit, hogy tenyerét a szőnyegre nyomhassa.
- Csaló – ugratom, mire felkuncog.
Annyira hiányzott ez, hiányzott, hogy csipkelődjek és nevessek vele. Nem kellene ezt csinálnom most, de nem tehetek róla, a srác megint jógán van, az Isten szerelmére. Ugyanazt a levágott ujjú pólót és edző rövidnadrágot viseli, mint korábban, csak ezúttal van valami a feje köré kötve.
- Mi az a dolog, ami a fejeden van? – suttogom.
- Arra van, hogy távol tartsa a hajamat az arcomtól, amikor izzadok.
- Szóval fejpánt?
- Nem, nem fejpánt. Hanem… Egy izzadságblokkoló? – hebegi, én pedig túl hangosan nevetek fel, csak azért, hogy majdnem az egész osztály elhallgattasson. – Nektek shh… – feleli Harry hangosan, hogy megvédjen.
- Valld be, az egy fejpánt – mondom.
- Csak a pólóm ujja a fejemre kötve. Nem tetszik? – vigyorogja.
- Nevetségesen néz ki – ugratom őt. Igazából imádom.
- Igen?
- Rendben van – felelem, aztán elnézek.
Egy kis távolságot kellene tartanom köztünk, erre itt vihogok, mint egy idióta, amikor meditálnom kellene. Azt akarom, hogy megmutassa, tud jobb lenni, jobban bánni velem, és tanuljon meg kompromisszumot kötni velem, így azt hiszem, az, hogy bejött erre az órára, a kezdet. Egy jó kezdet, ha már itt tartunk.
Harry és én mindketten csendben maradunk az óra hátralévő részében, egész végig érzem a szemeit rajtam, de csak pár pillantást vetek rá suttyomban, ahogy megpróbálja behajlítani hosszú testét olyan módokon, ahogy nem kellene.
Amikor az osztály elmehet, összegörgetem a szőnyeget, és kifelé indulok a teremből.
- Louis! – szólít meg Harry hangja, miközben elérem az öltözőt. Amikor megfordulok, ő kocog, hogy találkozzon velem, majd kezével beletúr a hajába, lehúzva az anyagot a fejéről. – Én, uhm… beszélni akartam veled valamiről… – furcsán hangzik, mintha ideges lenne?
- Most? Nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely? – nem akarom az összes problémánkat az atlétikai épület közepén megbeszélni.
- Nem… ez nem az – hangja magas. Harry ideges, ez nem lehet jó. Ő soha nem ideges. – Azon gondolkoztam, hogy… nem tudom… Mindegy – pirul el, aztán megfordul, hogy elsétáljon.
Felsóhajtok, majd elfordulok, hogy bemenjek átöltözni.
- Eljönnél velem valahová?! – kiáltja… gyakorlatilag ordítja tényleg.
- Mi? – nem tudom elrejteni meglepettségemet, ahogy megfordulok.
- Mint egy randi… tudod, elvihetnélek egy randira? Csak ha akarod persze, de talán szórakoztató lehet? Nem vagyok biztos benne tényleg, de… – beszél zavarosan, én pedig úgy döntök, véget vetek megalázásának, miközben arca mély bíbor színbe borul.
- Persze – válaszolom, mire rám néz.
- Tényleg? – ajkai egy mosolyba fordulnak, egy ideges mosolyba.
- Igen.
Nem tudom, hogyan fog ez menni, de korábban még soha nem hívott el randizni. A legközelebbi dolog a randihoz az volt, amikor elvitt a patakhoz és utána kajálni, de az egész egy hazugság volt, és nem volt egy igazi randi.
- Oké… Mikor akarod? Úgy értem, elmehetünk most? Vagy holnap, vagy később a héten?
Nem emlékszem, hogy valaha is láttam-e őt ilyen idegesnek korábban, imádnivaló, és megpróbálok nem nevetni.
- Holnap? – ajánlom.
- Igen, a holnap jó – mosolyodik el, majd alsó ajkát fogai közé veszi.
- Oké… – a köztünk lévő levegő kínos, de jó értelemben.
Azon találom magam, hogy izgatott vagyok, mint régen, amikor az első néhány alkalommal Harry közelében voltam.
- Oké – ismétli meg. Sarkon fordul és gyorsan elsétál, majdnem megbotlik egy feltekert birkózó szőnyegben, én pedig nevetésben török ki, ahogy besétálok az öltözőbe.

15 megjegyzés:

  1. Szia! 😊
    EEEEEEEZAAAAAAAAAAZ. Az egész rész mosolyogva olvastam el. De tényleg az arcomra fagyot a mosoly. Jaj sajnálom hogy Liam elmegy. 😔 de sok szerencsét kívánok neki. Soto professor tényleg olyan témákat ad ami Louis és Harry kapcsolatával közös. Kezdem azt érezni hogy direkt csinálja. Azokat a virágokat el tudtam képzelni az egész jelenetet. Csak nekem hasonlít az ahogy Zayn beszélt a virágról és a fáról? Mert az egész olyan volt mintha Louis a virág lenne és Harry a fa... Na mindegy. Zaynt nem tudod mikor lesz kiiktatva a részekről? Mert aranyos meg minden de nekem ne áljon Larry közé mert akkor ölök... Tudtam hogy a jogán lesz valami... és tádá Harry megjelent. Na ott jókat nevetem 😀 annyira cuki volt mikor RANDIRA ÉRTED?? IGAZI RANDIRA HÍVTA LOUIST... ÁÁÁÁÁÁÁÁ SIKÍTOK XD NEM VAGYOK NORMÁLIS 😂😂😂hihi... Jaj alig várom a pénzeket... 😊 az elején annál a sok "megbocsájtás" szónál már kezdtem ideges lenni 😂😂
    Ui:remélem minden megoldódik és nekem is az a Harry tetcik aki van mert én mán igy szoktam meg 😊😉
    Puszi Zsozso ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Nagyon örülök ennek, igazán ránk fért egy ilyen fejezet. Ó, azért ne aggódj, nem szabadulunk olyan könnyen Liamtől ;) Nem tudom, hogy szándékos-e vagy sem, de nagyon ráérez a témákra. Igen, a virágok szépek voltak, és hát lehet, Louis mindenképp a virág volt, ha hasonlítottak. Jaj, hát sajnos vagy nem sajnos még a 3. évadban is találkozhatunk vele, de annyira sűrűn nem lesz jelen, talán... ;) Hát az a jógaóra hatalmas volt, majdnem annyira jó volt, mint az első :D Utána meg Harry valami iszonyatosan zabálnivaló volt, totál megölt engem is :D Elhiszem :DD
      Ui.: Én is remélem, és ezzel egyetértek, már megszoktuk a stílusát :) Xx ♥

      Törlés
  2. Engem Zayn kezd idegesíteni komolyan ... 😡 Állandoan a képben van 😡😡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt elhiszem, nem tudom, hogy bírtam a róla szóló részeket lefordítani :D De ne aggódj, nem lesz mindig jelen ;) Xx

      Törlés
    2. Hee, ne bantsuk Zayniet😪

      Törlés
  3. Istenem mennyire imádom ezt az idiótát!!:)))
    Mármint Hazza-t!
    Olyan cuki zavarában elvörösödve,dadogva és randit kér az imádott pasitól!
    Való életben is kellenének ilyen pasik na és persze heteróban:))))
    Oda vagyok ezért a sztoriért csak azon imádkozom,hogy minden simán menjen a végéig úgy értem le tudd fordítani a 3. évadot is,mert nem bírom nélküle,függő lettem!!
    Puszi szuzi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Iszonyat cuki volt a drágaság :D
      Imádtam azt a részt fordítani, élvezet volt :D
      Bizony-bizony, nagyon is kellenének!
      Én is nagyon drukkolok, rajtam nem múlik, hogy sikerül-e a 3. évad, rajta vagyok a témán ;) Xx

      Törlés
  4. Istenem Harry de cuki volt, és elviszi Louist egy randira...alakulnak a dolgok:D Kíváncsi vagyok mi lesz a randin, remélem minden rendben lesz és nem jön közbe semmi. Alig várom a következő részt!:)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, hogy alakulnak, megérdemeltük már az ilyen cuki részt :) Cuki lesz a randi, ennyit mondhatok. Pénteken hozom :) Xx

      Törlés
  5. Hello-hello!
    Végre egy kicsit nyugodtabb rész volt,aminek nagyon örülök.
    Zayn még mindig nem érti, hogy Louis nem szereti őt. Ez valami borzalmas.xd
    Soto professzor is kezd már idegesíteni, szerintem valahogyan belenéz Lou fejébe es megtalálja azokat a témákat, amiket éppen utál.
    Harry nagyon aranyos volt, amikor el hívta Lou-t arra a randira, teljesen olyan volt, mintha semmi nem lett volna előtte.
    Imádtam!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ránk fért már egy ilyen, bizony.
      Ne is mondd, néha már fizikai fájdalom lefordítani, amit Zayn mond, szörnyű, hogy nem érti :D
      Igen, ő engem is zavart, és nagyon ráérez a témákra, az tuti.
      Igen, majdnem megzabáltam, annyira édes volt, kérünk még ebből a Harryből! :)
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  6. Juuuuuj!! Egész nap erre vártam, folyton frissítettem!! Váááá! XDD
    Liamet annyira imádom, és nem akarom, hogy elmenjen! :( Ajj...
    Fú, Zayn pedig rohadt idegesítő, és még mindig azt gondolom, hogy valami nincs rendben vele! Nem hittem volna, hogy valaha egy blogban ennyire nem fogom szeretni... De itt nem bírom, nagyon nem... Leszállhatna már Louisról, a másik meg, hogy ne kavarjon itt a Jace dologgal... Fogja be a száját!!!! mérges vagyok rá!
    Ajj és a vége, istenem, olyan jó volt olvasni, hogy mosolyogtak és viccelődtek, és mindjárt sírok :3 <3
    Harryt meg megzabbantom, ahogy elhívta randira! Aww, láttam magam előtt, és olvadok! Ezt akartam!! Pontosan ezt, hogy szép lassan újraépítsék a kapcsolatukat, és alig várom a randit!! OMG!! Jajj de cukik már :3 *-*
    Kell a péntek!! Mondd, hogy akkor már a randi lesz!! Kééérlek!! *-*
    Imádlak, és köszönöm, hogy fordítod! <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem megérte a várakozás :D
      Ne aggódj, velünk lesz még egy ideig :)
      Nekem is ez az érzésem van vele kapcsolatban, majdhogynem a kezdetektől fogva. Hát itt egy ilyen karakter, de a való életben azért szeretjük nagyon :) De pedig sajnos még fog kavarni... viszont ennek meg is lesz a böjtje, ennyit mondhatok.
      Nagyon cukik voltak, erre vártunk már mióta :D
      Egy tündérbogyó volt, nekünk pedig erre volt szükségünk :3 Na látod, megkapsz itt mindent, amit szeretnél :D
      Még nem, de jó rész lesz az is ;)
      Én is téged/titeket, és nagyon szívesen! :) Xx ♥

      Törlés
  7. Te jóó isten mi volt ez a rész?! :D
    A közepénél már azt se tudtam, mit higgyek, hogy Louis hagyja magát Zaynnek vagy sem... Szeretem Zouist, eddig jó is volt, de mostmár kiakadtam volna, ha engedte volna Louis hogy smároljanak.. xD
    És ez a vége..istenem, hát hangosan nevettem, olyan vicces meg aranyos volt egybe, hogy itt vigyorogtam magamba mint egy őrült. :'D
    Kicsit le vagyok most maradva de látom, hogy tegnap kijött az új rész úgyhogy olvasom is tovább. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Káosz, mind mindig :D
      Na igen, az necces volt, de szerencsére nem engedte Louis, besokalltunk volna már :D
      Igen, nagyon tündériek voltak, Harryt megzabáltam volna :D
      Bizony, még egy rész van fent, helyes-helyes :) Xx

      Törlés