2016. augusztus 16., kedd

Chapter 186

Sziasztok! :)
Be kell vallanom, majdnem kiment a fejemből megint, hogy kedd van és részt kell hoznom, de szerencsére most időben eszembe jutott :D Szerintem egész jó fejezet lett, folytatódik a Louis-Zayn beszélgetés, jön Harry szemszöge... kíváncsi vagyok, mit gondoltok. Az utolsó mondat amúgy nekem nagy kedvencem lett ebből a részből :D És van egy gondolat, ami nagyon kikívánkozik már belőlem, ezt most meg is osztom veletek, kíváncsi vagyok, más is hasonlóan gondolja-e. Szóval van a részben egy mondat Louis-tól, amivel Zaynt védi, hogy nem beszéli tele a fejét. Szerintem meg rohadtul igen. Louis mondott és/vagy gondolt valamikor korábban még valami olyasmit, hogy mikor eldönt valamit és beszél Zaynnel, mindig összezavarodik utána. Hát pontosan erről van szó! Nem hiszem el, hogy nem látja, már kiakaszt ezzel (persze kívülről nézve ezt mindig könnyebb észrevenni, de már nagyon idegesít). Kicsit most inkább Harry oldalán állok, mert (ahogy kommentekben is írtam korábban) nekem is olyan érzésem van Zaynnel kapcsolatban, hogy valami nincs rendben vele. Kíváncsian várom, mi lesz majd a legvégén. Köszönöm, ha elolvastátok, ezt most kivételesen nem tudtam már magamban tartani :D Pénteken találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 186

- Miről akartál beszélni? – kérdezi Zayn, ahogy csendben ülök.
Sztriptízesek? És Harry? Ez nem tűnik olyannak, amit megtenne, főleg a randink után, de miért mondaná ezt Zayn, ha nem lenne igaz?
- Nos… azon gondolkoztam, hogy mióta ismered Rebeccát – felelem, ő pedig összezavarodottnak néz ki.
- Mi?
- Mióta ismered Rebeccát? – kérdezem újra.
- Körülbelül egy hónapja, vagy annál kevesebb. Nem régóta. Miért? – ül le a kanapén hátradőlve, lábait pedig a dohányzóasztalon pihenteti.
- Nos… ez lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem megcsal téged.
Zayn szemöldökeit összeráncolja, majd leveszi lábait az asztalról, így úgy helyezkedhet, hogy szemben legyen velem a kanapé ellenkező oldalán.
- Miért gondolod ezt? – kérdezi, az arcáról minden érzelem eltűnt.
- Mert az anyám találkozott vele a balesetem napján, aztán megint látta őt egy vacsorán Natalie-val, az ex-barátnőmmel. Járnak, azt hiszem. Ó, és mindketten Kaliforniában voltak ugyanakkor… és mindketten középiskolába járnak… és szerintem…
- Louis… nézd, tudom, hogy nem kedveled őt meg minden, de szerintem az, hogy az ex-barátnőddel jár, egy kicsit erőltetett, tudod? Úgy értem, több órányira lakik innen, ugye? – szól közbe Zayn. Ó, Istenem, fogadok, hogy egy őrült, féltékeny fiúnak tűnök, aki mindezt kitalálja.
- Igen, de nemrég költözött ide, igaz? Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de anyám azt mondta, hogy pontosan úgy nézett ki, mint a lány, akivel a plázában találkozott, aki pedig a te barátnőd volt – magyarázom.
- Nem tudom… Úgy értem, lehet… de nem tudom, nem tűnik annak a típusnak – feleli Zayn, aztán felborzolja a haját.
- Annak a típusnak? Néha az emberek tesznek olyan dolgokat, amiket nem kellene, ettől nem lesznek… – kezdem el megvédeni magamat.
- Hé… hé, nem rólad beszéltem. Úgy értem, ha bármi van, én rosszabb vagyok nála, mert itt vagyok veled.
- Igen, de mi nem csinálunk semmit.
Nem vagyok jobb Rebeccánál, az biztos. Évekig jártam Natalie-val, aztán dobtam őt, mint az aprópénzt Harryért, és megcsókoltam Zaynt, míg Rebecca nem volt a városban. Egyikünk sem ártatlan ebben a főiskolai kiadású nappali szappanoperában.
- Igen, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek érzéseim feléd, és megcsókoltalak, ez éppen olyan rossz, nem? – kérdezi. Tényleg az. Amikor nem válaszolok, folytatja. – Fel kellene hívnom őt, és megkérdezni, mi folyik itt – sóhajt fel.
- Most? – vinnyogom.
- Igen, úgy értem, tudni akarom, hogy találkozgat-e más valakivel.
- Igen… azt hiszem, igazad van.
A falra bámulok azon gondolkozva, amit Zayn mondott arról, hogy „nem az a típus”. Ironikus, hogy valaki olyan, mint én, nem tűnik annak a típusnak, aki megcsalná a régóta meglévő barátnőjét, de megtettem, és a Sors iróniája, hogy Harry, aki „annak a típusnak” tűnik, valójában sokkal jobb a hűségben, mint én. Haragból megcsókoltam egy random srácot közvetlenül előtte.
Utálom ezt a helyet és azt a fajta embert, akivé váltam, mióta idejöttem. Seattle az én esélyem, hogy újra kezdjem, nincsenek diákszövetségi bulik, nincsenek rossz emlékek. Nincs Harry.
- Nem vette fel – szólal meg Zayn, majd leteszi telefonját az asztalra.
- Jól vagy? – kérdezem tőle.
- Igen, jól vagyok. Úgy értem, le vagyok törve, de rendben leszek – von vállat.
- Szóval hiszel nekem?
- Igen, persze, hogy hiszek neked, bevallom, először egy kicsit meglepődtem, de már voltak jelek, amikre nem nagyon figyeltem, de most már mindennek több értelme van.
- Sajnálom, hogy ezt tette. Te és Natalie is mindketten valaki jobbat érdemeltek. Tudod ezt, ugye?
- Te tudod ezt? Magaddal kapcsolatban? – provokál.
- Seattle-be költözöm – mondom neki, hogy témát váltsak.
- Igen?
- Igen, a Seattle-i kampuszra megyek át és a Vance új irodájában fogok dolgozni – kezdem el felfogni.
- Wow, ez tényleg nagyszerű! – feleli egy nagy mosollyal, ami azonnal világosabbá teszi a hangulatot.
- Köszönöm! Nagyon izgatott vagyok, ideges, mint a fene, de izgatott – mosolyodom el.
- Mikor mész?
- Hamarosan… két hét múlva.
- Woah, az nagyon korán van – mondja.
- Őszintén készen állok, hogy elmenjek innen. Környezetváltozásra van szükségem és egy új kezdetre.
- Nem hibáztatlak, és tudom, hogy mindig is oda akartál menni. Tényleg örülök neked – ragyogja Zayn.
- Köszönöm, ez sokat jelent nekem – mondom neki. Ő újra mosolyog, majd elnéz, mikor tekintetünk találkozik. – Történt még valami más a bulin? – kérdezem, ismét témát váltva. Nem tudom kiverni a fejemből a sztriptízeseket. Hogy hagyhatott engem faképnél Harry ezekért?
- Nem igazán, csak egy tipikus buli volt. Beszéltél már Harryvel? – kérdezi, szemei a doboz szódájára fókuszál, ahogy ujja előre-hátra nyomja a fülét.
- Nem, én… – nem akarom bevallani, hogy faképnél hagyott.
- Mit akartál mondani? – kérdezi Zayn.
- Azt mondta, hogy átjön, de nem bukkant fel.
- Az gáz.
- Tudom, és tudod, mi a legrosszabb? Hogy nagyon jól éreztük magunkat a randinkon, és azt gondoltam, most már tényleg engem kezdett el előtérbe helyezni.
Zayn szemei tele vannak szimpátiával, amikor ránézek.
- Aztán inkább választja a bulit, mint hogy veled találkozzon – teszi hozzá.
- Igen… – tényleg nem tudom, mi mást mondhatnék.
- Szerintem ez igazán megmutatja, milyen fajta ember ő, és hogy nem fog megváltozni. Tudod?
- Tudom. Csak tényleg azt kívánom, bárcsak beszélt volna velem erről vagy elmondta volna, hogy csak nem akar átjönni ahelyett, hogy ott ülök órákig rá várva – kezd el könnyezni a szemem, de egyszerűen elpislogom a könnyeket.
- Nem hiszem, hogy beszélned kellene vele erről, ha úgy gondolná, hogy megéred az idejét, felbukkant volna, és nem várakoztatott volna.
- Tudom, hogy igazad van, de ez a fő probléma a mi kapcsolatunkban. Nem beszélünk dolgokról, mindketten következtetésekbe ugrunk, amik kiabáláshoz vezetnek, meg ahhoz, hogy az egyikünk elmegy – védekezem.
Tudom, hogy Zayn csak segíteni próbál, de tényleg azt akarom, hogy Harry megmagyarázza nekem, az arcomba, miért volt fontosabb az, hogy sztriptízesekkel lógjon együtt, mint én.
- Azt hittem, nem vagytok már kapcsolatban?
- De igen… vagyis nem, de… azt sem tudom egyáltalán, hogyan magyarázzam el – mentálisan kimerült vagyok, Zayn pedig még jobban összezavar.
- Ez a te döntésed, csak bárcsak ne pazarolnál rá több időt – sóhajt fel, majd felkel a kanapéról.
- Tudom – suttogom, aztán leellenőrzöm a telefonomat, hogy van-e üzenetem Harrytől. Nincsen.
- Szomjas vagy? – kérdezi Zayn tőlem a konyhából, majd hallom, ahogy az üres doboza a kukában landol.

Harry szemszöge
Ez a lakás annyira átkozottul üres.
Utálok itt ülni Louis nélkül, hiányzik, hogy a lábát az ölemben pihentesse, miközben tanul, én pedig észrevétlen pillantásokat vetek rá, míg az tettetem, hogy dolgozom. Hiányzik, ahogy kellemetlenül megböki a karomat a tollával, amíg el nem kapom tőle és emelem a feje fölé, annyira bosszúsan viselkedik ilyenkor, de tudom, hogy csak idegesített, hogy rá figyeljek. Ahogy az ölembe mászott, hogy visszavegye a tárgyat, ami mindig ugyanahhoz a dologhoz vezetett minden alkalommal, ami nyilvánvalóan egy jó dolog volt nekem.
- Baszki – mondom magamnak, aztán leteszem az iratgyűjtőmet. Szart se csináltam ma, vagy tegnap, vagy igazából az elmúlt két hétben.
Még mindig mérges vagyok, hogy nem válaszolt nekem tegnap este, de mindennél jobban csak látni akarom őt, elég biztos vagyok benne, hogy az apám házában lesz, szóval csak oda kellene mennem és beszélnem vele. Ha felhívom őt, lehet, hogy nem veszi fel, az pedig még jobban fel fog dühíteni, úgyhogy csak oda fogok menni.
Tudom, hogy teret kellene adnom neki, de tényleg… bassza meg a tér. Ez nekem nem működik, és remélem, hogy neki sem.
Mire apám házához érek, majdnem hét óra, Louis autója pedig nincs itt. Mi a fasz. Valószínűleg boltban vagy könyvtárban van Liammel vagy valami szarság. Tévesnek bizonyulok, amikor Liam a kanapén ül egy tankönyvvel az ölében. Nagyszerű.
- Hol van Louis? – kérdezem tőle, amint belépek a nappaliba. Majdnem leülök mellé, de úgy döntök, hogy állok. Baszottul furcsa lenne, ha csak leülnék vele.
- Nem tudom, ma még nem láttam őt – válaszolja, alig felnézve a tanulnivalójából.
- Beszéltél vele? – kérdezem.
- Nem.
- Miért nem?
- Miért beszélnék? Nem mindenki követi őt titokban – feleli egy mosollyal.
- Menj a picsába – fújtatom.
- Tényleg nem tudom, hogy hol van – mondja nekem Liam.
- Nos, itt várok akkor… azt hiszem – a konyhába sétálok, majd helyet foglalok a pultnál.
Csak mert valamennyire kedvelem őt egy kicsit jobban most már, nem jelenti azt, hogy ott fogok ülni és rábámulni, amíg az órai feladatát csinálja.
Van egy foltnyi csoki torta egy tányéron előttem, amin a gyertyák „negyvenegyet” mutatnak. Ez a dolog valakinek a szülinapi tortája akar lenni?
- Kié ez a szar torta itt? – kiáltom. Nem tudom kivenni a nevet, mármint ha az akart lenni a fehér cukormáz.
- A tiéd – válaszolja Karen. Nem is láttam őt idebent, biztosan a másik oldalon jött be.
- Az enyém? Negyvenegy van rajta.
- Csak olyan gyertyáim voltak, Louis pedig viccesnek találta őket – mondja nekem. Van valami a hangja mögött, ami furcsa. Mérges vagy valami?
- Louis? Össze vagyok zavarodva.
- Ő csinálta azt a „szar” tortát neked tegnap este, míg rád várt, hogy ideérj – mostohaanyám figyelmét ismét a csirkéhez fordítja, amit szeletel.
- Nem jöttem ide.
- Tudom, hogy nem, de Louis számított rád.
A förtelmes tortára bámulok, és egy totális seggfejnek érzem magam. Miért csinálta volna nekem a tortát anélkül, hogy egyáltalán megkérdezte volna tőlem, hogy átjövök-e? Soha nem fogom megérteni ezt a fiút. Minél tovább bámulok a tortára, amit csinált, annál bájosabbá válik. Bevallom, nem szép a szemnek, de talán az volt tegnap, mielőtt egész éjszaka itt állt.
El tudom képzelni őt, ahogy nevet magának, miközben belenyomta a rossz gyertyákat a torta tetejébe. El tudom képzelni őt, ahogy lenyalja a tésztát a kanálról és felhúzza az orrát, miközben leírta a nevemet.
Egy kibaszott tortát csinált nekem, én meg elmentem arra a bulira.
- Hol van most? – kérdezem Karentől.
- Fogalmam sincs, nem vagyok biztos benne, hogy itt lesz vacsorára.
- Maradhatok? Vacsorára? – kérdezem.
- Persze, hogy maradhatsz, nem kell megkérdezned – fordul meg egy mosollyal. Mosolya egy igaz tanúsága a jelleméhez, biztosan azt gondolja, hogy egy seggfej vagyok, de akkor is mosolyog és örömmel fogadja, hogy maradok vacsorára.
Mire leülünk vacsorázni, kibaszottul megőrülök. Fészkelődöm a helyemen, pár másodpercenként nézek ki az ablakon, azon vagyok, hogy ezerszer felhívjam őt, amíg fel nem veszi, kibaszott őrület.
Apám Liammel beszélget a közelgő baseball szezonról, én pedig tényleg azt kívánom, hogy bárcsak mindketten befognák a szájukat.
Hol a fenében van Louis?
Előveszem a telefonomat, hogy végre írjak neki, ahogy hallom kinyitódni a bejárati ajtót. Mielőtt rájönnék, máris talpon vagyok, és mindenki felnéz rám.
- Mi van? – csattanok fel, aztán a nappaliba indulok.
Megkönnyebbülés áraszt el, amikor Louis gyakorlatilag bebotladozik könyvekkel és egy valamivel, ami úgy néz ki, mint egy kartonnal a kezeiben. Amint meglát engem, a tárgyak elkezdenek leesni a földre. Odasietek, hogy segítsek neki felvenni őket.
- Köszi – veszi el a könyveket a kezemből, majd a lépcső felé sétál.
- Hová mész? – kérdezem tőle.
- Hogy eltegyem a dolgaimat – fordul meg, hogy válaszoljon, de aztán vissza is fordul.
Normális esetben elkezdenék veszekedni rá, de remélem, hogy rájövök, mi a baj vele veszekedés nélkül, most az egyszer.
- Fogsz vacsorázni? – szólítom meg.
- Igen – feleli egyszerűen anélkül, hogy megfordulna.
Megharapom a nyelvemet, majd visszaindulok az étkezőbe.
- Egy perc és itt lesz – mondom, és esküszöm, hogy meglátom Karent mosolyogni, de eltűnik, amikor ránézek.
A percek óráknak érződnek, mielőtt Louis végre helyet foglal mellettem az asztalnál. Remélhetőleg az, hogy mellettem ül, egy jó jel. Nem hiszem, hogy az, mivel még egyszer sem szólt hozzám, és alig eszik a tányérján lévő ételből.
- Minden papírmunkát rendbe tettem a NYU-hoz, még mindig nem tudom elhinni – szólal meg Liam, az anyja pedig büszkeséggel mosolyodik el.
- Nem kapsz ezért kedvezményt – próbál meg apám viccelni, de csak a felesége nevet ténylegesen. Louis és Liam amilyen udvariasan hízelgőek mindketten, mosolyognak és megpróbálnak egy hamis nevetést hallatni, de én jobban tudom.
Amint apám ismét a sportokhoz tereli a beszélgetést, meglátom az alkalmamat, hogy beszéljek Louis-val.
- Láttam azt a tortát… Nem tudtam… – kezdem el suttogni.
- Ne. Ne most, kérlek – ráncolja a homlokát, aztán a szobában lévő többi ember felé int.
- Vacsora után? – kérdezem, mire bólint.
Ez az őrületbe kerget, miközben Louis csipeget az ételéből, tényleg csak bele akarom dugni a krumplival teli villáját a szájába. Ez az, amiért problémáink vannak, mert arról álmodozom, hogy megtömöm őt.
- Nagyon jó volt, édesem – dicséri meg apám Karent, aki elkezdi leszedni az asztalt.
- Beszélhetnénk, kérlek? – meglep azzal Louis, hogy megkérdezi, amikor feláll.
- Igen, persze – követem őt az emeletre, majd be a szobába, amelyben mostanában ő van.
Nem tudom megmondani, hogy kiabálni fog-e velem vagy sírni, amikor becsukja az ajtót mögöttem.
- Láttam a tortát… – úgy döntök, hogy én szólalok meg először.
- Igen? – majdnem érdektelennek hangzik, aztán helyet foglal az ágy szélén.
- Igen… kedves… volt tőled.
- Ja…
- Sajnálom, hogy elmentem a buliba ahelyett, hogy megkérdeztem volna, velem töltenéd-e az idődet.
Louis néhány másodpercre lehunyja szemeit, majd vesz egy nagy levegőt, mielőtt újra kinyitja őket.
- Oké – feleli monoton hangon.
Ahogy kibámul az ablakon érzelmek nélkül az arcán, kiráz a hideg. Úgy néz ki, mintha valaki kiszívta volna belőle az életet… valaki meg is tette. Én.
- Tényleg nagyon sajnálom. Nem gondoltam, hogy látni akartál engem, azt mondtad, hogy elfoglalt vagy.
- Hogy hihetted ezt? Vártam rád, miközben a „Fél óra múlva ott leszek” két órává vált – még mindig olyan érzelemmentesen hangzik, a tarkómon lévő haj pedig feláll ettől.
- Mi?
- Azt mondtad, hogy itt leszel és nem voltál. Ilyen egyszerű – tényleg azt kívánom, hogy bárcsak kiabálna velem.
- Nem mondtam, hogy itt leszek. Megkérdeztem, hogy akarsz-e jönni a buliba, aztán még írtam és fel is hívtalak tegnap este, de egyikre se válaszoltál.
- Biztosan nagyon részeg lehettél – feleli lassan, én pedig megmozdulok, hogy elé álljak. Habár előtte állok, nem néz fel rám. A semmibe bámul, ami nagyon zavaró. Hozzászoktam a tüzéhez, a makacsságához, a könnyeihez… de ehhez nem.
- Hogy érted? Felhívtalak…
- Igen, éjfélkor.
- Tudom, hogy nem vagyok olyan okos, mint te, de most tényleg kurvára össze vagyok zavarodva – mondom neki.
- Miért gondoltad meg magad? Mi késztetett arra, hogy ne gyere? – kérdezi.
- Nem tudtam, hogy itt kellett volna lennem. Írtam neked, hogy szia, de soha nem válaszoltál.
- De, válaszoltam, ahogy te is. Azt mondtad, hogy nem érezted ott jól magad, és megkérdezted, hogy átjöhetsz-e.
- Nem… nem tettem.
Louis részeg volt?
- De igen, megtetted – nyújtja ki a telefonját a levegőbe, én pedig elveszem tőle.
*Béna. Átmehetek?*
*Igen, mennyi ideig tart, míg ideérsz?*
*Harminc perc.*

Mi a fasz?
- Én nem küldtem ezeket, az nem én voltam – próbálom újra lejátszani az estét. Ő nem mond semmit, csak a körmét piszkálja. – Louis, ha egy másodpercre is gondoltam volna, hogy rám vársz, itt lettem volna.
- Őszintén azt mondod, hogy nem te írtál nekem, amikor az előbb mutattam meg a bizonyítékot, hogy igen? – majdnem felnevet. Muszáj, hogy kiabáljon rám, legalább, amikor kiabál, tudom, hogy érdekli.
- Nem ezt mondtam az előbb? – felelem nyers hangon. Ő csendben marad.
- Akkor ki volt?
- Nem tudom… baszki, nem tudom ki… Zayn! Kibaszottul ő volt, Zayn volt – az a faszfej adta nekem oda a telefonomat a kanapéról, biztosan ő írt Louis-nak úgy csinálva, mintha én lennék, így Louis várhatott rám.
- Zayn? Tényleg Zaynt próbálod meg hibáztatni ezért?
- Igen! Pontosan ez az, amit csinálok. Pontosan utánam ült le a kanapéra, aztán odaadta nekem a telefonomat. Tudom, hogy ő volt, Louis – mondom neki. Szemeiben zavarodottság villan fel, és egy másodpercre tudom, hogy hisz nekem, de megrázza a fejét.
- Nem tudom… – úgy tűnik, magához beszél.
- Nem mondanám azt neked, hogy átjövök, aztán meg nem jelenek meg, Lou. Keményen próbálkozom, olyan rohadtul keményen, hogy megmutassam neked, meg tudok változni. Nem hagynálak így faképnél, többé nem. Az a buli amúgy is annyira kurvára unalmas volt, és nyomorultul éreztem magam nélküled…
- Igen? – emeli fel a hangját, majd feláll az ágyról. Tessék. – Nyomorultul érezted magad, miközben a sztriptízesek ott voltak? – kiabálja. Baszki.
- Igen! Nem is maradtam ott, miután megérkeztek! Várj… honnan tudsz a sztriptízesekről?
- Számít az? – provokál.
- Igen! Számít, ő volt, ugye? Zayn volt! Telebeszéli a fejedet ezzel a sok baromsággal, hogy azoktól nekem támadj! – kiáltom vissza.
Kurvára tudtam, hogy Zayn tervezett valamit, csak nem tudtam, hogy ennyire lesüllyed. Írt Louis-nak a telefonomról, tényleg ilyen kibaszott hülye?
- Nem beszéli tele a fejemet! – védi meg Zaynt Louis. Ó, a faszomat.
- Akkor oké, hívjuk fel a te drága, kibaszott Zaynedet, és kérdezzük meg – újra elveszem a telefonját, majd megnyomom Zayn nevét.
A ténytől, hogy Zayn a kedvenceiben van benne, az istenverte falhoz akarom vágni a telefonját.
- Ne hívd őt fel – morog rám Louis, de figyelmen kívül hagyom.
Zayn nem veszi fel. Kurvára persze.
- Mi mást mondott még neked? – kibaszottul füstölgök.
- Semmit – hazudja.
- Szörnyen hazudsz. Mi mást mondott még neked?
Haragos pillantást vet rám karba tett kezekkel, én pedig várok a válaszára.
- Mi? – erőltetem.
- Hogy Jace-szel lógtál akkor este, amikor a házában voltam.
Haragom kezd teljesen legyőzni.
- Tudni akarod, ki lóg Jace-szel, Lou? Kibaszott Zayn, ő. Folyton együtt lógnak. Odamentem Jace-hez, hogy ti kettőtökről kérdezzek, mivel hirtelen össze akarsz állni Zaynnel.
- Összeállni vele? Nem álltam össze senkivel! Ott maradtam akkor párszor, mert kedvelem a társaságát, és mindig kedves velem! Nem úgy, mint te! – tesz egy lépést felém.
Azt akartam, hogy kiabáljon velem, most pedig nem hagyja abba, de ez sokkal jobb, minthogy ott ül, mintha le se szarna.
- Zayn nem olyan édes, mint ahogy azt te gondolod, Louis! Hogyhogy nem látod ezt? Beveteti veled ezt a sok baromságot, hogy közelebb kerüljön hozzád. Meg akar dugni téged, ez minden. Ne áltasd magad és gondold azt, hogy… – megállítom magamat. Azt nem gondoltam komolyan, vagyis a Zaynről szóló részt igen, de a többit nem. – Nem gondoltam komolyan az utolsó részt – próbálom visszaszerezni a dühöt benne a szomorúság helyett.
- Persze, hogy nem – forgatja a szemét.
Nem tudom elhinni, hogy Zayn miatt veszekedünk. Ez olyan baromság, megmondtam Louis-nak, hogy maradjon távol Zayntől, de amilyen makacs srác, szarra se hallgat, amit mondok neki. Legalább azt mondta, hogy nem állt össze Zaynnel, amikor ott maradt nála akkor párszor… párszor?
- Hányszor maradtál Zayn házában? – kérdezem Louis-tól, imádkozva, hogy rosszul hallottam őt.
- Már tudod ezt – kezd egyre mérgesebb lenni, ahogy a másodpercek telnek, és én is.
- Megpróbálhatnánk azt, hogy nyugodtan beszéljünk erről, mert ennyire kurvára közel vagyok ahhoz, hogy megőrüljek, és az egyikünknek sem lesz jó – szorítom össze az ujjaimat, hogy bebizonyítsam az igazamat.
- Én megpróbáltam, te meg…
- Befognád két másodpercre és meghallgatnál?! – kiáltom, aztán ujjaimmal beletúrok a hajamba.
Louis pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit gondoltam, hogy tenni fog, amikor átsétál, leül az ágyra és befogja a rohadt száját.

18 megjegyzés:

  1. Hűha, történnek itt az események...Zayn nagyon bekavar a dolgokba. Kíváncsi vagyok ki küldte az üzeneteket, van egy olyan érzésem, hogy nem Zayn volt, de majd kiderül.
    Nagyon várom a folytatást, remélem ezután már nyugodtan tudnak beszélgetni:)
    Puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sem Zayn volt, lehet hogy Rebecca :) Molly tul egyszeru lenne, bar kitudja. Dee szerintem sem Zayn volt so ja:'D K voltam X

      Törlés
    2. Az biztos, csak győzzünk lépést tartani. Sajnos ez még csak fokozódni fog... Én is csak annyit mondhatok, hogy majd kiderül :)
      Pénteken érkezni fog :) Xx

      Törlés
    3. Ó, örülök, hogy nem csak Zaynre gondoltok :D Később ki fog derülni, ki volt az ;) Xx

      Törlés
  2. OHEMGÉ. Eddig csendes szemlélő voltam de most annyi minden van bennem, hogy ahh.
    Miért gondolja mindenki, hogy Zayn a rosszfiú? És Molly? Mollyval mi a helyzet, ő nem írhatta az SMS-t?
    Szerintem meg Zayn és Louis is egy jó páros lenne, mármint oké, nincs meg az a szenvedély, mint mondjuk Harry és Louis között, de néha mondom csak néha esetleg lehet más is a vége a hasonló sztoriknak?
    Most nem azt mondom, hogy nem szurkolok Harrynek, csak... Nem is tudom, egyszerűen csak idegesítő tud lenni ez az oda vissza játék.
    Bocsánat, egyébként imádom a sztorit, ezt hozzá kell tenni, csak ahh, amikor az ember a piros betűs napokat éli nehezen kontrollálja a gondolatait:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál, mindig jó új neveket felfedezni a kommentelők között :)
      Egy-két tipp érkezett Mollyra is, de többség bizony Zaynre gondolt.
      Ezt meg tudom érteni, mikor először olvastam az egyik csókuknál én is örültem meg drukkoltam :D Azóta viszont történt pár dolog... Hát az eredetinél (Harry-Tessa) nagyobb esély lehetett volna a más végre :D
      Ne is mondd, a 3. évadnál konkrétan az idegeimre mentek, hogy folyamatosan összevesztek-kibékültek. De hát ez van, ilyen őrült ez a sztori :'D
      Örülök, hogy tetszik, és semmi gond, tökéletesen megértem :D Én is hol imádom, hol az idegtől ordítozok néha, hogy nem igaz, hogy nem tudnak nyugodtan meglenni egymással :D Xx

      Törlés
  3. Szent isten!
    Ez valami idegtépő volt. Remelem Zayn jó nagyokat fog kapni Harry-tol.
    Louis egyszerűen rohadt hülye,hogy nem veszi észre, mit csinál ez a gyökér. Folyamatosan tömi tele a fejét hülyeségekkel, es ez annyira bosszantó.
    Szegény Harry most pont nem csinált semmit, es most van nagyon nagy bajban. Ez hihetetlen.:D
    Véleményt nem mondok, imádlak!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, meglesz a kavarásoknak a böjtje, ennyit mondhatok.
      Igen, ez kiborít engem is. És jó, ha benne van az ember, nem mindig veszi észre, de ez már nem először történik meg.
      Igen, én is annyira sajnáltam szegényt, hogy most az egyszer ártatlan és ilyen dráma van :D
      Én is téged/titeket! :) Xx ♥

      Törlés
  4. Aztarohadt! Rendesen aterzem, hihetetlen milyen mikor egy tortenet jo es teljesen belemerulsz es hallod ahogy kiabalnak meg minden. :D Rohadt jo resz volt! Mar kezdett elegem lenni abbol, hogy sosem tudjak megbeszelni a problemaikat. Erre most vegre igen, azt hittem par resz mire eljutunk odaig es addig megy a kavaras >< Most birom Louist, hogy nem menekult el es vegig hallgatta, igy kene mindig :) Es nem volt az se vegre, hogy nem tudja egyikuk vegig mondani a mondandojat es megmagyarazni hanem epp ellenkezoleg. Hihetetlen, hogy ez az irono mindig tudja hogy mikor vinne tulzasba a dolgokat :D Mindig jol irja meg, te pedig nagyon(!!) jol forditod :) Varom a penteket, hu nagyon tetszett! :D Liamet pedig kicsit hianyolom mostanaban, nagyon szeretem es a kapcsolatukat is Harryvel ^^ Zaynrol pedig, aaa imadom hogy ilyen aljas XDD Kis geci, de majd Harry jol elveri megint�� Nagyon kocsog volt tole ha o irta az uzeneteket, egyre jobban gyanakszom ra, mostmar biztos hogy valami nem oke vele. Harry reakcioit pedig imadom. 'Mi a fasz.' 'Befogja a rohadt szajat'XDDD Kesz, kis pszichopata bar ezek utan nem csodalom, nagyon kikeszitik:DD Egyebkent egy kerdes, nem nagyon emlekszem mar. Mielott megismertek Lout, ok akkor sem voltak olyan joban? Mert hogy ok ketten a legfullosabbak a tarsasagbol vagy nem tudom hogy fejezzem ki magam remelem erted :( Puszi, K voltam����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, mikor már én is a laptopom képernyőjével ordítozok, akkor érzem igazán, hogy hihetetlenül jó a sztori (meg hogy megőrültem, persze :D ). Örülök, hogy tetszett :) Nekem is, mindig veszekedés volt belőle, aztán meg lelépett az egyikük. Igen, jól időzíti ezeket a dolgokat Anna, bár a 3. évadnál nekem már sok volt. De majd lassacskán eljutunk odáig is, aztán meglátjátok ti is. Köszönöm, igyekszem a legjobban :) Liam és Harry külön kedvencem, imádom mikor beszélgetnek :D Hát kavarni nagyon tud Zayn, függetlenül attól, hogy ő írta-e az SMS-eket vagy sem. Nagyon szeretem Harry szemszögeit fordítani, akkora forma :D Tiszta ideg szegény mindig :'D Hát ebben én sem vagyok biztos (részben, mert régen volt, részben, mert akkor csak Louis szemszöge volt és ő még nem ismerte úgy őket), de szerintem már annyira nem voltak nagy haverok. Csak így elvoltak vagy nem tudom, de mindenképp jobb viszonyban voltak, mint Louis után. Remélem valamennyire azért érthetően magyaráztam :D Xx

      Törlés
  5. Sziaaaa 😊
    Zayn... Nem is tudom mit mondjak... Gondolkodtam a dolgon, lehet, hogy nem ő volt az, nekem közben más is gyanús lett, de nem Molly. Nem mondom el, majd ha kiderül, hogy ki volt akkor elárulom! 😉 Zayn azért még gyanús ebben az ügyben, meg másban is!! Még mindig érzem, hogy van valamiiiii! Váááááá!! Meg ahogy telibeszéli Louis fejét, ajj Lou, vedd már észre az istenit!! Még Harry is mondja, te meg véded Zaynt... Ajj... Kikészítenek!

    Harry olyan cuki volt, az elején, ahogy Louison járt az agya! Annyira láttam, amit gondolt. Ahogy ott ülnek, Louis tanul, piszkálja Harryt jajj a szívem 😍😭 Édesem, hát annyira szereri 💜💜
    Meg a torta is aww, nem bírom 😍😭
    A vége meg, hát kész! Befogta a rohadt száját! Imádom 😂😂
    Huh, tiszta ideg vagyok, hogy mi lesz, szerencsére a péntek mindjárt itt van!!
    Puszii 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ó, hát akkor kíváncsian várom, hogy vajon arra a személyre gondolsz-e :D Bár arra még várnunk kell egy ideig, hogy kiderüljön. Ne is mondd, ez már nagyon a halálom. Mert jó, sokszor túlreagálja a helyzeteket Harry, de ezt szerintem nem.

      Nagyon-nagyon szereti, függetlenül attól, hogy a tettei nem mindig ezt bizonyítják. Az ilyen helyzetekben azért mindig kiderül, hogy igen :)
      Az egy tök cuki ötlet volt Louis-tól :D
      Kedvenc mondat :D
      Bizony, nem kell már sokat várni :) Xx ♥

      Törlés
  6. Rohadt jó ez a sztori! De már annyira várom,hogy végre egymás nyakába boruljanak és egyebek!
    Nem tetszik,hogy Lou el akar utazni mert bonyolítaná a dolgokat!
    De az is lehet hogy ez a löket kell mindkettejüknek!
    Csak attól félek nehogy valami félre sikerüljön!
    Zayn kurvára nem szinpi és van egy olyan érzésem,hogy többet tud Rebbeca-ról mint amit állított!
    Imádja összezavarni Lou-t és ebbe csak az a dühítő,hogy Lou hagyja!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kellenek a bonyodalmak, de egy idő után a békülés és a nyugalom is.
      Hát ezzel megkavarta a dolgokat, az biztos.
      Én is ugyanígy voltam, mikor először olvastam ekkor és később, a 3. évadnál is.
      Hát Zaynnél sosem lehet tudni, ki fog derülni idővel minden.
      Bizony, kiakasztó már nagyon.
      :) xoxo

      Törlés
  7. Szia! 😊
    Hu össze vagyok zavarodva. Minden kell Zaynre mutat de most nem tudom mi van.... az biztos, hogy van vele valami de nem tudom, hogy mi. Furcsa... Tudtam, hogy nem Harry írta azokat az üzeneteket Louisnak.... De akkor ki? Harry tényleg próbálkozik erre Louis csak Zaynt védi!! Miért??? Nem igaz, hogy Louis ilyen való lenne vagy nem is tudom de most hülyíteni akarja Harryt vagy egyszerűen most nem akár vele foglalkozni?? Nem értem. Őt se, Zaynt se, Harryt se és az egész szituációt nem értem. Annyira össze zavarodtam. Azt hittem, hogy Zayn nem fog ennyire örülni Loiisnak.... ez is gyanú. Vele kapcsolatban minden furcsa és gyanús. És vége.... kurva kiváncsi vagyok mi sül ki ebből a beszélgetésből... Fantasztikus lett. Imádtam. 😊😘
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Na igen, Zaynnel valami nem stimmel, én is csak ennyire jutottam, pedig a 3. évad háromnegyedét már elolvastam. Bizony, nagyon nem Harry írta, nem tett volna ilyet ő, főleg ebben a helyzetben. Nagyon jó kérdés, hogy miért, én is ezen akadtam ki. Nem hinném, hogy ilyenről lehet szó, szerintem Louis tényleg nehezen hisz el Zaynről ilyen dolgokat. Pedig aztán Zayn se ártatlan teljesen... Na igen, minden gyanús vele, és ez még csak fokozódni fog a későbbiekben. Hamarosan kiderül, és örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  8. Szia, hát ez a rész számomra lelki fájdalom volt, de komolyan, olyan szomorú/megviselt/aterzo arccal olvastam, hogy anyum megkérdezte jol vagyok-e?! :D
    Igazából nem is Larry lenne, ha ők nem vesznenek ossze mindegy egyes részben. De pont ez teszi oket, nem is tudom, olyan szerethetove, az, hogy mindig kibekulnek es rendbe hozzak a dolgokat - mégha a saját modjuk szerint - de rendbe hozzak!❤️
    Igazából nm tudom kire tippeljek, őszintén szólva bárki lehetett; Molly valóban tul könnyű megoldás lenne; Zayn, gondoltam mar ra is, de megeshet az is, hogy valami mellékszereplő lesz, akire amúgy senki se gondol.
    Mindenesetre igy jo, igazan imádom ezt a "nincs unalom, ebbe a blogba" stílust, ez teszi megjobba ezt az amúgy is tökéletes blogot, es meg fordítod is. Isteni vagy'!!!! Nagyon köszönjük hogy időt fordítasz erre, es fordítod!!! Kész csoda vagy!!❤️
    En mar azert kicsit várok valami HAPPY-t Harry es Lou között, de van egy olyan érzésem, hogy meg egy darabig erre várnom kell. Es az őszintét megvallva, mar valami lépést tehetne Harry Lou felé, öhm érzelmi téren, mármint valami csokkal kezdődő dolgot, ami folytatódik :DD
    Rajuk férne, es szerintem Louis csak annyira akarna mint Harry!!! Mar nagyon varom a Kovi részt!!;)
    Puszi, Viki T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Megértem, néha én is elég intenzíven élem meg a részeket, főleg mikor ordítozok vagy sírok rajta :D
      Pontosan, mindig összevesznek, de ki is békülnek hála az égnek, úgy, ahogy az tőlük megszokhattuk :D
      Leginkább ők lettek itt a gyanúsítottak, igen, és hát persze lehetett valaki más is, ha a telefon ott maradt a kanapén. Később ki fog derülni ;)
      Na, hát itt aztán sosem unatkozunk :D Amikor nyugalom van, akkor se lehet panaszkodni, mert a sok bonyodalom után mindig azt várjuk :D Jaj, olvadozok a laptopom előtt, nagyon örülök, hogy így gondolod! Köszönöm szépen, és nagyon szívesen! :) ♥
      Meglesz, emiatt ne aggódj, csak még várnunk kell egy kicsit. Ó, az is lesz, ennyit elárulhatok, hamarosan :D
      Bizony, kellene már mindkettőnek :D Pénteken itt lesz :) Xx

      Törlés