2016. augusztus 23., kedd

Chapter 188

Helló! :)
Az előző rész függővége után ez már valamennyivel nyugalmasabb, és jó is, hogy ott van vége, mert én már csak az átolvasásában kifáradtam :D Az elején a veszekedés miatt, aztán meg... khm, tetszeni fog ;) Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek a fejezetről, illetve arról, hogy mire is gondol a legvégén Harry. És bár lassan sajnos ismét itt a suli és a tanulás, azért jövőhéten még kedden találkozunk! :)
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 188
 
- Hogy mi? – a hangjában lévő intenzitás zavaró.
Bárcsak ne vallottam volna be, hogy megcsókoltam Zaynt, de muszáj volt. El kellett mondanom Harrynek, nem tarthattam titokban előtte, és be kell látnom a saját hibáimat ugyanúgy, ahogy Harrynek is.
- Megcsókoltam őt, Harry – nézek fel rá az ágyról, de ő nem néz rám. Szemei a könyvekre fókuszálnak, amiket lelökött a padlóra, miközben az oldalánál ökölbe szorítja a kezeit.
- Én… te… miért? – ütögeti öklével a homlokát frusztráltan, mire az agyam magyarázatért kutat.
- Azt hittem, hogy elfelejtettél engem… hogy nem akartál már engem, ő meg ott volt és…
- Ne mondd már ezt a szarságot! Kurvára ne mondd azt, hogy ő ott volt, Istenre esküszöm, hogy ha még egy kibaszott alkalommal meghallom ezt!
- Oké! Sajnálom, annyira sajnálom, Harry. Meg voltam bántva és össze voltam zavarodva, Zayn kimondta az összes dolgot, amit annyira kétségbeesetten akartam hallani tőled, és…
- Mit mondott?
Nem akarok elismételni semmit, amit Zayn mondott, Harrynek nem.
- Harry…
- Most – követeli.
- Azt mondta, hogy mi történt volna, ha ő nyert volna, ha ehelyett mi jöttünk volna össze.
- És milyen volt?
- Micsoda?
- Milyen volt hallani azt a hülyeséget? Az az, amit akarsz? Vele akarsz lenni helyettem? – haragja forr, és meg tudom mondani, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy rajta tartsa a fedőt, de a gőz nyomul és nyomul.
- Nem, az nem az, amit akarok – állok a lábamra, majd teszek egy óvatos lépést felé.
- Ne! Ne gyere a közelembe – szavai szúrnak, és a helyemen maradok. – Mi mást csináltál még vele? Dugtatok? Leszoptad?
Remélem, hogy a földszinten még mindenki az ebédlőben van, vagy minden szót hallani fognak, amit Harry mond.
- Ó, Istenem! Nem! Tudod, hogy nem. Nem tudom, mit gondoltam, amikor megcsókoltam őt, csak hülye voltam, és olyan rossz helyzetben voltam, hogy elhagytál.
- Elhagytalak? Te voltál az, aki kurvára ott hagyott engem, most meg arra kell rájönnöm, hogy úgy tetszelegtél a kampuszon, mint egy kibaszott kurva! – ordítja.
Sírni akarok, de ez nem rólam szól, hanem róla, és hogy milyen megbántott és mérges lehet.
- Nem úgy értettem, ne mondj rám semmit – teszem kezeimet a szék támlájára.
Harry hátat fordít nekem, egyedül hagyva engem a bűntudatomban. Nem tudom elképzelni, hogyan éreznék én, ha ezt ő tette volna életem legrosszabb időszaka alatt. De nem gondoltam arra, hogyan érezne ő, amikor megtettem, csak azt feltételeztem, hogy ugyanezt csinálja. Nem akarom tovább erőltetni neki, ismerem már, ahogy a dühe túl forró lesz, hogy irányítsa, és minden tőle telhetőt megtett eddig.
- Akarod, hogy most egyedül hagyjalak? – kérdezem gyengén.
- Igen.
Nem akartam, hogy beleegyezzen abba, hogy egyedül hagyjam őt, de megteszem, amit kér, és kifelé indulok a szobából, Harry nem fordul meg.
Bizonytalan vagyok, hogy mit csináljak magammal, miközben a falnak dőlök a folyosón. Egy beteg módon inkább akarom azt, hogy Harry kiabáljon rám, szegezzen a falhoz és követelje, hogy mondjam el neki, miért tettem, ahelyett, hogy kibámul az ablakon, és arra kér, hagyjam el a szobát.
Talán ez a baj velünk, mindketten vágyunk a nézeteltérések drámáira. Nem hiszem, hogy ez igaz, hosszú utat tettünk meg a kapcsolatunk kezdete óta még akkor is, ha többször veszekedtünk, mint amennyiszer nyugalmunk volt. A legtöbb regény, amit olvastam, elhitette velem, hogy a veszekedések jönnek és mennek egy szempillantás alatt, egy szimpla bocsánatkérés megold bármilyen problémát és minden megoldódik perceken belül. A regények hazudnak. Talán ez az, amiért annyira szerelmes vagyok az Üvöltő szelekbe és a Büszkeség és balítéletbe, a saját módjukon hihetetlenül romantikusak, de elmondják a vakszerelem és az örökké ígéretei mögött lévő igazságot.
Ez az igazság. Ez egy olyan világ, ahol mindenki hibázik, még a hihetetlenül naiv fiú is, aki az áldozat egy fiú érzéketlenségének és temperamentumának. Senki sem teljesen ártatlan ezen a világon, senki. Az emberek, akik elhiszik magukról, hogy tökéletesek, ők a legrosszabbak az összes közül.
Az előttem lévő szobában hallatszó csattanás megijeszt, és kezemet a számhoz teszem, miközben még egyet, és még egyet hallok. Harry lerombolja a szobát. Tudtam, hogy megteszi. Meg kellene állítanom őt attól, hogy még többet összetörjön az apja tulajdonából, de őszintén félek megtenni. Egyáltalán nem attól félek, hogy bántani fog engem, hanem attól, hogy olyan szavakat fog mondani, amelyek jobban megbántanak, mintha fizikailag ártana.
- Bassza meg!! – ordítja Harry, én pedig elkezdek zokogni.
- Mi folyik itt? – jelenik meg Liam a folyosó végén, az aggodalom tiszta jóképű arcán.
- Ő csak… Elmondtam neki, hogy megcsókoltam Zaynt – vallom be, aztán figyelem, ahogy Liam vonásai átalakulnak tiszta rosszallássá.
- Megcsókoltad Zaynt?
- Igen.
- Wow – nem tudom kezelni a legjobb barátom csalódottságát Harryével együtt.
- Tudom – sírok.
- És akkor Harry bent engedi ki a dühét? – mutat Liam a csukott ajtó felé. Bólintok, majd letörlöm a könnyeket az arcomról. – Bemenjek? – kérdezi.
- Én nem tenném – az utolsó dolog, aminek meg kellene történnie az az, hogy Harry Liamen töltse ki a haragját.
- Valakinek be kellene – mondja nekem. Tudom, hogy annak a valakinek nekem kellene lennem, de gyáva vagyok.
Liam és én egymásra bámulunk, miközben egy újabb bútordarab kap egy ütést Harry haragjából.
- Én elmegyek, de tudod, hogy senki sem tudja őt lenyugtatni, kivéve téged – feleli Harry mostohatestvére.
- Tudom – veszek egy mély levegőt, aztán lenyomom a kilincset.
- Itt leszek kint, ha szükséged van rám – biztosít Liam.
Harry kezében egy darab fa van, a szék lába, veszem észre, amikor meglátom a Harry lába mellett lévő széket. A sötét fát oldalra dobja, szemei pedig mérges zöld színben izzanak, amikor meglát engem.
- Melyik részét nem érted annak, hogy kurvára hagyj egyedül, Louis?
Újabb levegőt veszek, és hagyom, hogy dühös szavai visszapattanjanak rólam.
- Nem hagylak egyedül – hangom nem olyan erős, mint akartam, hogy legyen.
- Ha tudod, hogy mi a jó neked, békén fogsz hagyni – fenyegetőzik.
Teszek néhány lépést előre, hogy találkozzak vele, majd megállok kevesebb, mint egy lépésnyire. Harry megpróbál hátrálni, de megállítja őt a fal.
- Nem fogsz bántani engem – szólom le üres fenyegetését.
- Ezt nem tudhatod, korábban már megtettem.
- Nem szándékosan. Nem lennél képes együtt élni magaddal, ha megtennéd, tudom ezt.
- Semmit se tudsz! – kiabálja.
- Beszélj hozzám – felelem nyugodtan. Szívem a torkomban dobog, miközben figyelem Harryt lehunyni a szemeit, aztán újra kinyitni őket.
- Nincs semmi mondanivalóm neked, nem akarlak téged – hangja erőltetett.
- De igen, akarsz.
- Nem, Louis, nem. Szart se akarok csinálni veled. Zayn megkaphat.
- Nem akarom őt – megpróbálom nem engedni, hogy durva szavai elnyeljenek.
- Nyilvánvalóan igen.
- Nem, csak téged akarlak.
- Baromság! – csapja nyitott tenyerét a falhoz. Megijedek ettől, de nyugton maradok. – Kifelé, Lou.
- Nem.
- Nincs semmi más dolgod, keresd meg Zaynt. Menj és dugd meg őt, kisebb dolgom is kurvára nagyobb ennél, én is ugyanezt fogom tenni, hidd el, Louis. Elmegyek innen, és megdugok mindenkit, akire szemet vetek.
Könnyek szöknek a szemembe, de Harry nem figyel.
- Dühből mondod ezeket a dolgokat, nem gondolod komolyan őket.
Szemei átkutatják a szobát valamiért, bármiért, amit még összetörhet. Nem sok mindent hagyott érintetlenül. Szerencsére a dolgok, amiket tönkretett, többnyire az enyémek. A karton, amit hazahoztam Liam biológia feladatához, a könyvekkel teli bőrönd ki lett borítva, a regényeim pedig szétszóródtak a szőnyegen. Néhány ruhám ki lett húzva a szekrényből, a széket meg a földhöz vágta és eltört.
- Nem akarok rád nézni, menj – folytatja Harry. Összezárom a köztünk lévő távolságot, majd letérdelek előtte. – Mit csinálsz?
- Azt kérem tőled, hogy…
- Kelj fel – szakít félbe.
- Nem.
Könyörgök neki, szó szerint a térdeimen. Nem azért, mert szerintem hason kellene csúsznom neki a bocsánatáért a térdeimen, mindketten tévedünk, és ez nem teljesen az én hibám. Azért térdelek előtte, mert meg akarom mutatni neki, hogy egyelőek vagyunk, nem vagyok jobb nála, és nincs problémám azzal, hogy félretegyem a büszkeségemet, hogy ezt bebizonyítsam. Tudom, hogy meg van bántva, én pedig a térdeimen vagyok, hogy megpróbáljam enyhíteni a mellkasában lévő fájdalmat.
- Sajnálom, hogy megcsókoltam őt, Harry, tudom, hogy ez fáj neked, és ezt sajnálom – nézek fel rá.
Harry nem mond semmit, ahogy a másodpercek telnek, aztán szemei fagyos pillantása kezd meglágyulni. Karjai lenyúlnak és az enyémek köré fonódnak, hogy lábra állítson maga előtt. Egy szót sem szól, miközben tovább tanulmányozza arcomat. Kissé megugrom, amikor nagyujja letörli az arcomon lefolyó könnyeket.
- Ne félj – suttogja.
- Nem félek – felelem ugyanolyan fojtott hangon.
- Nem tudom, hogy ezen túl tudok-e lépni – leheli nehezen.
Térdeim majdnem meginognak a gondolatra. Nem hiszem, hogy volt olyan időszak, mióta bevallottuk az egymás iránt érzett szerelmünket, hogy fontolóra kellett vennem, hogy Harry lesz az, aki véget vet a dolgoknak hűtlenség miatt. A csókom az ismeretlennel újévkor semmi sem volt ehhez képest, Harry mérges volt, és tudtam, hogy szóban támadni fog, de a lelkem mélyén tudtam, hogy nem fogja túl sokáig felhozni ellenem. Ez Zaynnel volt, akivel instabil a barátsága miattam, számos verekedésük volt már, és tudom, hogy az őrületbe kergeti Harryt, hogy egyáltalán szóba állok Zaynnel.
Nem hiszem, hogy jó ötlet ebben a pillanatban, ha egy teljes értékű kapcsolatba kerülnénk vissza Harryvel, de a problémáink már elmozdultak a jövő miatti bizonytalanságtól ehhez.
Akaratlan könnyek gördülnek ki áruló szemeimből, Harry szemöldökráncolása pedig elmélyül.
- Ne sírj – kéri, ujjait kitárja, és az arcomon pihenteti őket.
- Sajnálom – lehelem, egyetlen könny esik az ajkamra, amit lenyalok. – Még mindig szeretsz? – meg kell kérdeznem. Tudom, hogy igen, de kétségbeesetten szükségem van a szavakra.
- Persze, hogy igen, mindig szeretni foglak – vigasztal nyugtató hangon.
Ez egy furcsán gyönyörű hang tényleg, ahogy bősz légzése nehéz és hangos, de hangja nyugodt és lágy, mint annak a képe, ahogy a dühös hullámok csapódnak a parthoz hang nélkül.
- Mikor fogod tudni, hogy mit akarsz csinálni? – kérdezem Harrytől, félve a választól.
- Nem tudom, nem mintha tudnék nélküled lenni – sóhajt fel, majd homlokát az enyémhez teszi, miközben légzése elkezd kissé mérséklődni.
- Én sem – suttogom neki – tudok nélküled lenni.
- Úgy tűnik, nem tudjuk összeszedni magunkat, ugye?
- Nem, egyáltalán nem – majdnem elmosolyodom nyugodt szóváltásunkon Harry csak percekkel ezelőtti kitörése után. – Megpróbálhatjuk? – ajánlom, aztán megpróbálok hozzábújni, idegesen várva arra, hogy megállítson.
- Gyere ide – ujjai a karomon lévő bőrbe nyomódnak, majd a mellkasához húz.
Mennyei érzés, mintha hazalátogatnék egy hosszú távollét után, az illata pedig, ahogy arcomat a pólójába temetem, megnyugtatja a szívemet.
- Nem leszel még egyszer a közelében – mondja a hajamba.
- Tudom – egyezek bele gondolkodás nélkül.
- Ez nem jelenti azt, hogy túl vagyok rajta, csak hiányzol.
- Tudom – ismétlem meg, közelebb simulva hozzá. Szívverése szilárd és gyors a fülemnél.
- Nem csókolózhatsz emberekkel minden alkalommal, amikor mérges vagy. Ez elbaszott és nem fogom elviselni. Te megőrültél volna, ha én tettem volna.
Felemelem fejemet Harry mellkasáról, hogy ránézzek barátságtalan arcára. Ujjaim elengedik pólójának vékony anyagát, majd beletúrok puha fürtjeibe.
Tekintete kemény, de ahogy ajkai lassan elválnak egymástól, a tudtomra adja, hogy nem fog megállítani, amikor kissé meghúzom a haját, hogy arcát az enyémhez hozzam. Ha nem lenne ilyen magas, ez sokkal könnyebb lenne. Harry belesóhajt a csókba, szorosabbá véve fogását a derekam körül, ujjai a csípőmhöz mozdulnak, aztán újra vissza körém.
Könnyeim összekeverednek Harry egyenetlen légzésével a szerelem és vágy leghalálosabb kombinációjához. Ezerszer jobban szeretem őt, mint amennyire vágyom rá, de a kettő összekeveredik és sokszorozódik, miközben száját elveszi az enyémtől, hogy meleg ajkaival bejárja az állkapcsomat és a nyakamat. Behajlítja a térdeit, hogy jobban hozzáférhessen a bőrömhöz, én pedig alig bírok megállni a lábamon, ahogy lágyan megharapdálja azon rész felett, ahol a kulcscsontom megmutatkozna, ha annyira vékony lennék, amennyire a társadalom ezt akarná.
Elkezdek hátrafelé sétálni az ágyhoz, majd Harry pólóját húzom, amikor megpróbál tiltakozni. Egy fújtatással és egy kemény csókkal a nyakamra beadja a derekát, elérjük az ágyat, aztán megállunk, hogy egymásra nézzünk.
Nem akarom, hogy bármelyikünk is megszólaljon és tönkretegye azt, amit elkezdtünk, így megmarkolom a pólóm szegélyét és áthúzom a fejemen. Harry légzése ismét elmélyül, ezúttal szükségből, nem dühből.
Amikor a farmerom a padlóra esik, előrenyúlok, hogy levetkőztessem őt. Felemeli a pólóját, ahogy az én ideges, de gyors ujjaim az övével ügyetlenkednek és lehúzom a farmerját a lábain, ő egyre türelmetlenebb lesz, majd a másik lábát használja, hogy a padlóra lökje azt. Visszamászok az ágyra, miközben ő is ugyanezt teszi, ujjai folyamatosan végigfutkosnak csupasz bőrömön.
Harry felemeli súlyát, ahogy ajkai ismét megtalálják az enyémeket, nyelvét lassan átlöki az ajkaim között, miközben felém kerül, a karjait használva, hogy megtámassza a súlyát. Érzem őt megkeményedni csak a csókolózástól, így kissé felemelem a csípőmet az ágyról, hogy találkozzak az övével, súrlódást létrehozva köztünk. Felnyög, aztán egy kézzel lehúzza az alsónadrágját, a térdénél hagyva azt. Kezem azonnal megfogja hosszát, mire ő felszisszen a fülembe. Kezem lassan fel-le pumpálja őt.
- Szeretlek – emlékeztetem őt, miközben a nyakamba nyög. Egyik kezét a derekamhoz teszi, majd hanyagul lehúzza a bokszeremet, hogy felfedje magának hosszomat.
- Szeretlek – feleli végre. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni? Mindennel, ami történik, és most nem vagyunk együtt… – kérdezi, mire bólintok.
- Kérlek – könyörgök.
- Nincs nálam óvszer… – szitkozódik, majd felemeli magát rólam. Az összes alkalom közül most nincs nála óvszer. Tényleg.
- Liamnek nincs? – nem hiszem el, hogy feltettem ezt a kérdést.
- Nem – nevet fel Harry félig a gondolaton.
- Nincs egyik a kocsidban? – ülök fel, térdeimet pedig a mellkasomhoz húzom.
- Nem, nem volt rá szükségem – feleli.
Amennyire frusztráló is ez, örülök, hogy tudom, nem volt szüksége arra, hogy magával hordozzon óvszert.
- Gyere ide – Harry hatalmas keze a derekam köré fonódik, aztán lejjebb húz, hogy megint lefeküdjek. Szája találkozik a mellkasommal, majd elkezd incselkedni a mellbimbóimmal.
- De…
- Fogd be, Louis – motyogja, én meg azt is teszem. – Mindjárt visszajövök – mondja, aztán lemászik az ágyról.
Visszaveszi a farmerét alsónadrág nélkül, én pedig nem tudok nem arra bámulni, ahogy kiélezett izmai egy V alakot formálnak, és ahogy a sötét szőr vonala a fekete farmerján lévő gombhoz vezet.
Gyakorlatilag zihálva hagy engem az ágyon. Remélem, nem kér Liamtől óvszert. Megfogom a paplan oldalát, és meztelen testemre húzom azt. Liam. Ó, Istenem, remélem, nincs még mindig a folyosón. Meg lennék alázva, ha hallotta volna a beszélgetésünk utolsó néhány percét.
Továbbra is a plafonra bámulok, míg várok Harry visszatérésére. Percekkel később az ajtó kinyílik, Harry pedig visszatér egy kis fóliacsomaggal.

Harry szemszöge
- Megkérdezted Liamet? Ó, Istenem – temeti kezeibe az arcát Louis.
- Nem, az veszett ügy lett volna. Elvettem egyet apám szobájából – vonok vállat.
- Az még rosszabb! Ez… furcsa – ráncolja össze az orrát, mire felnevetek.
- Valamennyire – vallom be, aztán kinyitom az óvszer csomagolásának tetejét. – Túl furcsa, hogy használjuk? – kérdezem, Louis pedig gyorsan megrázza a fejét. – Én is így gondoltam – mosolyodom el, majd elmozdítom a takarót, amit arra használ, hogy eltakarja magát. Egy pillantás rá, és máris kész vagyok, hogy belé temessem magamat. Tudom, hogy még nem oldódott meg minden problémánk, de szükségem van erre, kibaszottul szükségünk van erre.
Ismét leveszem a farmeremet, aztán visszamászok az ágyra, hogy találkozzak vele, a dühítő fiúval, aki ellopta minden cseppemet, a testemet és a lelkemet, és soha nem is akarom visszakapni. Nem is érdekel, hogy mit csinál vele, hozzá tartozik, hozzá tartozom.
Már csak attól kemény vagyok, hogy a meztelen testére nézek, felteszem az óvszert, Louis pedig tágra nyílt szemekkel figyel engem.
- Elő kell készítenelek, mivel nem csináltuk ezt egy ideje – mondom neki. Három ujjamat a szájába teszem, hogy összenyálazza őket. – Oké, ez elég jó – felelem.
Lágyan megcsókolom Louis-t, miközben egyik ujjamat belé helyezem. Louis megharapja az alsó ajkamat, majd felfedezi a számat a nyelvével. Eközben még egy ujjamat helyezem be szűk bejáratába.
- Baszki, Harry! Olyan jó érzés!
Hamarosan a harmadik ujjamat is hozzáteszem, Louis pedig ívben felemeli a hátát az ágyról és elkezd zihálni. Nem akarom, hogy így menjen el, így elmozdítom belőle az ujjaimat, és elkezd nyöszörögni.
- Ugyanakkor akarok elmenni, mint te, és látni akarlak téged – mondom neki, amikor ismét elkezd lefeküdni az ágyon. Kissé oldalra billenti a fejét összezavarodva, így megfogom a karját és magamra húzom őt.
- Ó – vinnyogja, majd kis kezeibe vesz engem. Rám ereszti magát, és mindketten felszisszenünk, miközben beléhatolok. Baszki, már hiányzott ez.
- Olyan jó érzés vagy – dicsérem, aztán figyelem, ahogy szemei hátrafordulnak élvezetében.
Csípője elkezd lassú körökben mozogni, miközben én feldolgozom az előttem lévő látványt. Louis gyönyörű és annyira rohadtul szexi, tökéletes tényleg. Még soha semmi vagy senki hozzá hasonlót nem láttam.
Kezd egyre jobb lenni ebben, abban, hogy ő van felül. Emlékszem az első alkalomra, amikor megpróbálta, nem volt szörnyű, de olyan ideges volt egész végig. Most teljesen ő irányít, és nem lehetne ennél kibaszottul jobb.
Óvatosan meghúzom a karját, hogy lehozzam őt magamhoz. Amennyire őt akarom nézni, még jobban meg akarom őt csókolni. Szám megtalálja az övét, és megpróbálom elcsókolni a zihálását és nyögéseit.
- Mondd el, milyen érzés – felelem a szájába, aztán tenyerembe veszem fenekét, hogy segítsek neki a mozdulataiban.
- Jó… annyira jó – nyöszörgi, majd kezeit a fejem felett pihenteti.
- Mozogj gyorsabban, bébi.
- Mhmm… – ért egyet.
Másodpercekkel később megrezzen, és megáll.
- Mi a baj? – próbálok meg felülni vele a mellkasomon, anélkül, hogy elmozdítanám magamat tőle.
- Semmi… csak… mélyebbnek éreztem vagy valami – pirul el. Már olyan sokszor megdugtam ezt a fiút, és lényegében még mindig fogalma sincs a szex témával kapcsolatban, kivéve, amikor engem szop le. Abban nagyszerű.
Újra megmozgatom a csípőjét, megkísérelve azt, hogy ismét megtaláljam azt a pontot, azt a pontot, amitől másodperceken belül a nevemet fogja sikítani. Imádom, ahogy kinéz, amikor a csípőjével köröz, csípőjének alakja több mint kurvára tökéletes.
Egy szorítás a bicepszemen elárulja, hogy újra megtaláltam azt. A kezével eltakarja a száját, majd megharapja a tenyerét, hogy elcsendesítse magát, miközben felemelem a csípőmet, hogy találkozzak a mozdulataival, hogy gyorsabban csapódjak belé és ki belőle.
- Így fogsz elmenni – mondom, és remélem, hogy hamarosan megteszi, mert nem tudom, én meddig bírom még, miközben Louis elkezd fel-le mozogni, míg én körbe és körbe mozgok. – Szent szar – nem tehetek róla, de szitkozódok, ahogy háta ívbe hajlik és kék szemei lecsukódnak. Körmei azon a kezén, amelyet nem arra használ, hogy eltakarja a száját, a mellkasomba vájnak, és érzem őt szorosabbá válni körülöttem. Baszki, Louis olyan jó érzés. Lelassítom a tempót és mozdulatokat, de megbizonyosodom róla, hogy olyan mélyen érjem őt, amennyire csak tudom, minden egyes lökéssel a csípőm által.
Tudom, mennyire szereti a hangomat, miközben megdugom őt, így jól kijön, amikor majdnem a kezébe ordít, ahogy az óvszerbe lövellek.
- Harry… - nyögdécsel, aztán fejét a mellkasomra teszi egy ziháló káoszban.
- Bébi – viszonozom, mire felnéz rám egy álmos mosollyal.
Légzésemet az övéhez illesztem, aztán ujjaimmal beletúrok rendezetlen hajába. Még mindig mérges vagyok rá, és Zaynre, de szeretem őt, megpróbálom bebizonyítani neki, hogy megváltozom érte. Nem tagadhatom, hogy a kommunikációnk ezerszer jobb, mint régen volt.
Legalább egyszer még mérges lesz rám Zayn miatt, de tudnia kell Zaynnek, hogy Louis az enyém, és ha kurvára hozzáér megint, halott lesz.

16 megjegyzés:

  1. Végre már -.- (már agyfaszt kaptam tőlűk) Remélem mostmár nagyjából rendeződnek a dolgok ... Annyira várom hogy az a kis szarkavaró Zayn megtudja ezt :D 😈😈😈

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszem és teljesen átérzem :D Azt hiszem, most már úgy ahogy helyrejönnek a dolgok, de persze azért nem olyan simán... Ami késik, nem múlik :D Xx

      Törlés
  2. Wow, nem gondoltam volna, hogy ez az egész beszélgetés így fog végződni, de örülök, hogy így végződött. Már szükség volt erre:)
    Megijedtem, amikor Harry kiküldte Louis-t a szobából és féltem, hogy Louis nem megy vissza hozzá, de aztán rájöttem, hogy csak Louis tudja Harry-t megnyugtatni, meg hát Harry sohasem bántaná Lou-t.
    Zayn meg felidegesít:/
    Köszönjük a részt, alig várom a folytatást!:) Puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, én is eléggé meglepődtem, mikor először olvastam.
      Pontosan, szerencsére erre Louis is rájött, vagyis hát emlékeztette rá Liam.
      Meg fogja kapni a magáét, ne aggódj.
      Nagyon szívesen, pénteken itt lesz :) Xx

      Törlés
  3. Na ez már valami,végre engedtek a vágynak és a szerelemnek!
    Már annyira itt volt az ideje és hiába vannak azzal elfoglalva,hogy a kapcsolatuk nem az igazi,vagy,hogy veszekednek,vagy akaratlanul bántják egymást az,hogy egymáshoz tartoznak minden sejtükkel az már kurvára az elején eldőlt!
    Tudtam,hogy Hazza laposra fogja verni Zayn-t és bevallom meg is érdemli mert itt egy kis sunyi!
    Jézus mi lesz még ezután!:))
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan!
      Szívemből szóltál, de komolyan. Akármennyire is szenvednek és bántják meg egymást a hülyeségükkel, a legvégén úgyis visszasodorja őket egymáshoz az élet.
      Hát igen, ez nem maradhatott el.
      Ó, azt el sem tudod képzelni...
      :) xoxo

      Törlés
  4. Szia!
    Hát erre nem számítottam, ah végreee! Istenen olyan nehéz velük, komolyan...
    Elég durva volt Harry egyedül maradós dolga, de tudtam, hogy nem fogja bántani Louis! És olyan jó, hogy ez lett a vége a veszekedésnek! *-*
    És ahogy mondta mindkettőjüknek szükségük volt erre, meg már nekünk is!
    Zayn meg remélem megkapja a magájét! Már alig várom! XD
    Imádom Harry gondolatait! XD nagyon nagyok XD
    Puszii ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ők mindig tudnak meglepetést okozni nekünk, most szerencsére jó értelemben.
      Bizony, sosem bántaná Louis-t, egy ilyen vég meg... :D
      Pontosan, megérdemeltük a sok hülyeség után.
      Nem kell sokat várni rá :D
      Igen, mindig imádom a szemszögeit :D
      xoxo ♥

      Törlés
  5. Remelem veglegesen kibekulnek Harry-ek es nem lesznek nagy vitak... aztan zayn el is tunhetne... nagyon jo lett ez a resz mint a tobbi de ez lett az egyik kedvencem...es ahogy rombolt Hazz az nagy volt ��
    Puszi H.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát talán mondhatjuk, hogy most egy ideig annyira nagy viták nem lesznek, de persze azért nem nyugodhatunk meg :D Ó, bárcsak ilyen könnyen lelépne Zayn... Örülök, hogy tetszett, és hogy ennyire megszeretted :) Na, az biztos. Xx

      Törlés
  6. Vegre mar :D Ideje volt, hogy kibekuljenek es vege legyen (egy idore legalabbis) ez a drama. Es annak is, hogy most Louis ereszkedjen terdre, Harry igazan megerdemelte mert semmi rosszat nem csinal, sot.. Probalkozik, nagyon nagyon szereti Ot, es ja:'D Tetszett, a 18+ is kellett ebbe ahogy Louis mondja. :) Ez igy volt teljes :D K voltam varom a penteket xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony-bizony, de jól mondod, csak egy időre van vége. Pontosan, és most végre Louis is belátta, hogy nem csak Harry tud hibázni. Szüksége volt már erre mindenkinek, igen :D Hamarosan itt lesz :) Xx

      Törlés
  7. Szia! 😊
    HOGY AZ A SZENT PÁPA MEG A KERESZTES PÓK NAGYANYA .JBCJDNBKSD FJD JDBCDWNYM SKS. EZ AZ EZAZEZAZEZAZEZAZ VÉGRE KÖSZÖNÖM ISTENEM KÖSZÖNÖM 👏👏 VÉGRE.... MÁN AZT HITTEM AGYFASZT KAPOK ÉS MEG KELL ŐKET VERNI
    SZENT JEHOVA LOUIS TÉRDRE ERESZKEDET HARRY ELŐTT??? 😱😱 WTF? ÉS... Khm.... Khm.... a kis majmok nem bírták ki... Fantasztikus lett. Zayn pedig bekaphasa Louis Harryé 👊👊 péntek gyereeee 😀
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ezt is megéltük, pedig már szinte lehetetlennek tűnt :D Hát lehet egy-két pofon hamarabb helyre tette volna őket :D
      Bizony-bizony, és még micsoda folytatás jött :D Örülök, hogy tetszett, és ezzel csak egyetérteni tudok :D Xx ♥

      Törlés
  8. Jesszus Krisztus!
    Ez valami eszveszejto lett!
    A legeleje,a szokásos rutinnal kezdődött,a végén pedig jött az,amire senki nem számított.
    Louis tettei es gondolatai teljesen eltérnek egymástól. Megcsókolja Zayn-t,de még a vak is latja, hogy mi van. Fülig szerelmes Harry-be.
    Megint úgy voltam vele,hogy semmi nem változik, de erre a szeretkezésre nem voltam felkészülve.��
    Csodás lett, imádtam!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, az biztos :D
      Bizony, a végén mindenki meglepődött :D
      Egyetértek, és már mióta ez megy... Legalább Zayn venné már a lapot, de ő meg nem képes felfogni.
      Azért egy kis lépést már megtettek előre, szóval lassan, de haladtunk :D
      Örülök, hogy tetszett :) Xx

      Törlés