2016. augusztus 26., péntek

Chapter 189

Sziasztok! :)
Hoztam is az újat, és ez most már végre egy nyugalmas, cuki rész, amire szükségünk is lesz, mert a következő már nem ilyen lesz. Mint mindig, most is kíváncsi vagyok a véleményeitekre. És ahogy már a hét elején is mondtam, kedden találkozunk ismét!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 189
 
Harry mellkasán fekszem, hogy levegőhöz jussak. Mindkettőnk csupasz mellkasa lassan mozog fel és le a szex utáni boldogságunkban. Nem olyan idegen érzés, mint gondoltam, hogy lesz, egyáltalán nem. Kétségbeesetten hiányzott, hogy bensőséges kapcsolatban legyek vele, tudom, hogy az ilyen korai szeretkezés anélkül, hogy bármit is eldöntöttünk volna, talán nem a legjobb ötlet, de most, ahogy ujjai fel-le futkosnak a gerincemen, az biztos, hogy olyan érzés.
Nem tudom kiverni a fejemből annak a képét, ahogy teste alattam volt, miközben felemelte csípőjét az ágyról, hogy teljesen kitöltsön engem. Sokszor feküdtünk már le, de ez az egyik kedvencem volt. Annyira intenzív és őszinte volt és akarattal teli… nem, a másik iránti szükséggel teli.
Harry temperamentuma teljesen legyőzte őt nem sokkal ezelőtt, de ahogy felnézek rá, szemei csukva vannak, ajkai pedig kissé felfelé állnak.
- Tudom, hogy engem bámulsz, és el kell mennem pisilni – szólal meg végül, mire nem tehetek róla, de felkuncogok. – Kelj fel – feleli, majd felemeli a testemet a csípőmnél, hogy maga mellé fektessen.
Harry kezével beletúr a hajába, majd visszatesz egy laza tincset csupasz homlokához, miközben felveszi a ruháit a padlóról. Továbbra is félmeztelen marad, aztán eltűnik a szobából, egyedül hagyva, hogy felöltözzek. Szemeim megtalálják Harry viselt pólóját, és ösztönösen lehajolok, hogy felvegyem, de aztán ismét leejtem. Nem akarom erőltetni vagy feldühíteni őt, így mostanra inkább a saját ruháim mellett döntök.
Majdnem nyolc óra, úgyhogy felveszek egy laza melegítőt és egy sima pólót. Harry kitörésének maradványai hevernek a padlón, így magamra vállalom, hogy elkezdjek mindent visszatenni a helyére, a szekrényembe való ruhák az első dolgom. Harry belép a szobába, miközben becipzárazom a regényekkel teli bőröndömet.
- Mit csinálsz? – kérdezi. Egyik hatalmas kezében egy pohár vizet és egy muffint tart.
- Csak pakolok – felelem csendesen. Kissé ideges vagyok, hogy megint visszacsúszunk a veszekedésbe, így bizonytalan vagyok, hogy hogyan viselkedjek.
- Oké… – mondja, letéve a poharat és a kaját az asztalra, mielőtt hozzám sétál. – Segítek – ajánlja, majd felszedi a törött széket a padlóról.
Csendben dolgozunk, hogy a szoba ismét visszatérjen a normális állapotába. Harry megfogja a bőröndöt, aztán azzal a kezében a szekrényhez sétál, majdnem hasra esve az ágyról való díszpárnákban. Nem tudom, hogy meg kellene-e szólalnom először, de nem vagyok biztos benne, hogy mit mondjak, tudom, hogy még mindig mérges, de folyamatosan észreveszem, hogy engem néz, szóval biztosan nem túl dühös.
- Ez mi? – lép ki a szekrényből egy kis táskát és egy közepes méretű dobozt tartva a kezében. Ó, ne.
- Semmi – pattanok lábra, megpróbálva elvenni tőle a dolgokat.
- Ezek az enyémek? – kérdezi kíváncsi arckifejezéssel.

Harry szemszöge
- Nem – hazudja, aztán lábujjhegyre áll, hogy megpróbálja elérni a bal kezemben lévő dobozt, én magasabbra emelem.
- A rajta lévő kártyán az én nevem van – mutatok rá, mire lenéz. Miért van zavarban?
- Csak… nos, vettem neked néhány dolgot korábban, de most olyan hülyeségnek tűnik, nem kell kinyitnod őket.
- Ki akarom – mondom neki, aztán leülök az ágy szélére. Tényleg nem kellett volna összetörnöm azt a förtelmes széket.
Louis felsóhajt, és továbbra is a szoba másik felében marad, miközben én leszedem a leragasztott szélét a csomagolópapírnak.
Kissé irritál a papír mennyisége, amit ehhez az egy dobozhoz használt Louis, de bevallom, egy kicsit… izgatott vagyok. Nem pontosan izgatott, de boldog. Nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor bárkitől is szülinapi ajándékot kaptam, még anyától sem. Fiatalon kinyilvánítottam, hogy gyűlölöm a szülinapokat, és olyan seggfej voltam akármilyen nevetséges ajándékot is vett anya, hogy tizenhat éves korom előtt abbahagyta a vásárlást.
Apám minden évben küldött nekem valamilyen szar lapot egy csekkel a belsejében, de élvezetet találtam abban, hogy elégessem az egész rohadt dolgot, még egyet le is pisiltem, ami a tizenhetedik szülinapomon érkezett.
Amikor végre kinyitom a dobozt, több dolog is van benne, az első, amin megakad a szemem, egy iPod. Mi a fenéért költene rám ennyi pénzt Louis? A következő egy rongyos példánya a Büszkeség és Balítéletnek, amikor a kezeimbe veszem, Louis hozzám sétál és elveszi.
- Ez hülyeség… csak hagyd figyelmen kívül ezt – feleli, de nyilvánvalóan ez az utolsó dolog, amit tenni fogok.
- Miért? Add vissza – követelem, kinyújtva a kezemet.
Amikor lábra állok, úgy tűnik, eszébe jut, hogy nyilvánvalóan nem fogja megnyerni ezt a csatát, így visszateszi a kezembe a könyvet. Ahogy átlapozom az oldalakat, észreveszem a világossárga jelöléseket az egész könyvön keresztül.
- Emlékszel, amikor arról meséltél, hogy kihúztad szövegkiemelővel Tolsztoj-t? – kérdezi, arca piros, ahogy mindig is voltak.
- Igen?
- Nos… nagyjából én is azt csináltam – vallja be, aztán tekintete találkozik az enyémmel.
- Tényleg? – kérdezem tőle, majd kinyitom a könyvet egy oldalnál, ami majdnem teljesen ki van jelölve.
- Igen. Bár többnyire ezt a könyvet, nem kell újraolvasnod vagy akármi. Csak gondoltam… Szörnyű vagyok az ajándékadásban, tényleg.
De nem az, igen, az iPod túlzás volt, de ez tökéletes. Imádnám látni a szavakat a kedvenc regényében, amelyek rám emlékeztetik őt. Ez a legjobb ajándék, amit csak adhattak volna nekem. Ezek egyszerű dolgok, dolgok, amik reményt adnak, hogy valahogy működtethetjük ezt, a tény, hogy mindketten ugyanazt a dolgot csináltuk, amikor egyikünk sem volt tisztában vele.
- Nem vagy az – mondom neki, aztán visszaülök az ágyra. A lábam alá dugom a regényt, hogy még egyszer ne próbálja meg elvenni tőlem.
Egy halk kuncogás hagyja el a számat, amikor az utolsó dolgot feltárom a dobozból.
- Ez mire? – kérdezem egy vigyorral, feltartva a bőr irattartót.
- A munkádhoz, az, amit használsz, kezd szétmenni a varrás mentén és annyira rendezetlen. Látod, ennek van címkéje minden napra, vagy tantárgyra, te dönthetsz – mosolyodik el.
Ez az ajándék humoros, mert mindig figyelem, ahogy a falra mászik tőle, amikor a régi irattartómba teszem bele a papírokat. Nem engedtem neki, hogy elrendezze helyettem, a többszöri próbálkozása ellenére sem, és tudom, hogy ez az őrületbe kergeti őt.
- Köszi – nevetek fel.
- Ez nem igazán volt szülinapi ajándék, már egy ideje megvettem, és csak el akartam dobni a régidet, de sosem találtam meg rá az alkalmat – vallja be nevetve.
- Ez azért volt, mert magamnál tartottam, tudtam, hogy mit terveztél – ugratom.
A kis táska maradt, amit ki kell nyitnom, aztán ismét nevetek a választásán.
- Kick-box – ezek az első szavak, amiket meglátok a kis jegyen.
- Ez egy egyhétnyi kick-box az edzőteremben a lakásunk… a lakásodnál – mosolyodik el, egyértelműen büszkén szellemes ajándékán.
- És miért gondolod, hogy érdekelne engem a kick-box?
- Tudod, miért.
Hogy kiengedjem egy kicsit a dühömet, ez a nyilvánvaló ok, amiért ezt vette.
- Még soha nem csináltam korábban.
- Szórakoztató lehet – feleli.
- Nem annyira szórakoztató, mint kiverni valakiből a szart is bélés nélkül – mondom neki, mire a homlokát ráncolja. – Ugratlak, gondolkozni fogok rajta. Mennyit fizettél mindezért? – kérdezem, aztán kiveszem a táskában maradt CD-t. Egy iPod, CD és egy kick-box utalvány sok pénzbe kerülhetett neki.
- Nem sokat – feleli, de tudom, hogy hazudik.
- Lou…
- Nem nagy ügy, nem költöttem túl sokat.
- Visszaviheted az iPodot – mondom neki.
- Nem tetszik? – az idegesség tiszta az arcán.
- Túl sok.
- Nem, nem az. Elég jól fizetnek a Vance-nál, és ha netalán elfelejtetted volna, nem engedted, hogy kifizessek bármilyen számlát, amióta összeköltöztünk. Van egy kis pénzem.
Megkönnyebbülten hallom, hogy jól bánik a pénzzel, de nem akarom, hogy rám költse.
- Megbántod az érzéseimet, ha visszaviteted velem.
- Ez övön aluli – fújtatom. Utálom, amikor a rohadt érzéseit használja ellenem.
- Nos, igaz. Még néhány dalt is tettem fel rá neked, vagyis megpróbáltam, de szerintem rájöttem – elveszi a kezemből a tárgyat, majd megnyomja a bekapcsoló gombot. – Liam megmutatta, hogyan kell zenét letölteni a telefonomra, és nagyon szuper, hogy képes vagyok egyszerűen zenét hallgatni akármikor akarok, gondoltam neked is tetszene – feleli.
El akarom mondani neki, hogy pár évvel le van maradva, és én már ezt csinálom, de olyan izgatottnak néz ki, hogy megossza velem ezt az információt, hogy nem tudom rávenni magamat, hogy kijavítsam.
- A telefonodra? Arra a régi dologra? – gúnyolódok.
- Csak pár éves.
- Új telefonra van szükséged, meglepődtem, hogy képes voltál bármit is letölteni arra a szarra.
- Szeretem a telefonomat, nem mindenkinek van szüksége egy iPhone-ra – forgatja a szemét.
- De igen, mindenkinek szüksége van rá. Ezért van az ország legnagyobb részének ilyen telefonja.
- Nekem nem.
- Szükséged van egyre. Vissza kéne vinned az iPodot és venned magadnak egy iPhone-t.
- Harry… – nyafogja. Majd én veszek neki egy rohadt iPhone-t. – Sajnálom, hogy szörnyű vagyok abban, hogy ajándékokat vegyek embereknek – ráncolja a homlokát, és a lábam alól kikandikáló, szövegkiemelőzött regényre bámul.
- Imádtam őket, az összeset. Főleg ezt – mondom neki, a könyvre mutatva.
A belső seggfej énem ugratni akarja, amiért egy CD-t és egy iPodot vett nekem, de úgy döntök, hogy nem. Élvezni fogom, ahogy hallgatom őt az albumra hümmögni, feltételezem, ez a The Fray második albuma. Biztos vagyok benne, hogy már az összes dalt tudja kívülről, és boldogan fogja elmagyarázni nekem mindegyik jelentését, miközben úton vagyunk.
- Haza akarsz jönni? – szólalok meg gondolkodás nélkül.
- Mi? – kerekedik el a szeme.
- Haza kellene jönnöd, nem gondolod?
- Azt hittem… azt hittem, megnézzük, mi történik, lassítunk.
Tudom, hogy ezt mondta, a pokolba is még én ajánlottam fel, de nem tudom, hogy kibaszottul bírom-e tovább.
- Rendben – morgom, mint egy dühös gyerek. Témát kell váltanom, mielőtt még bosszúsabb leszek. – Karen mérges rám, azt hiszem – mondom Louis-nak. Ide sétál és keresztbe tett lábbal leül mellém az ágyra.
- Ezt kétlem – feleli.
- De igaz. Látnod kellett volna a viselkedését, amivel megilletett, amikor azt mondtam, hogy szar a tortád – baszki, miért mondtam ezt?
- Ó – néz el.
- Sajnálom – tényleg dolgoznom kell ezen a gondolkodj, mielőtt beszélsz-dolgon. – Egy… bájos torta volt – veszem ujjaim közé az arcát, hogy kényszerítsem, hogy rám nézzen. – Az volt, csak ma láttam, így egy kicsit… szarul nézett ki – tényleg nincs más mód, ahogy kimondhatnám.
- Nos, többet nem sütök neked még egyet – hangja tele van szarkazmussal.
- De igen, fogsz.
- Nem. Nem értékeled az órákat, amiket a konyhában töltöttem.
- Karen csinálta, és ezt tudod – nevetek fel.
- És, segítettem – vigyorogja.
- Nyilvánvalóan te díszítetted.
- Fogd be – hajol a vállamhoz, én pedig a háta köré fonom a karjaimat. Jó érzés csak így fogni őt, annyira hiányzott már. – Visszatértünk oda, ahogy a randi estéjén voltunk? – néz fel rám.
- Nem tudom… – kurvára megcsókolta Zaynt, amíg én nyomorultul voltam anyánál. – Hiszel nekem, hogy nem ültettelek fel, ugye? – kérdezem tőle, mire bólint.
- Hiszel nekem, hogy sajnálom, hogy megcsókoltam…
- Ne. Nem akarok arról beszélni – ha meghallom a szavakat, kibaszottul felcsattanok.
- De azért emlékszel, hogy mi ígértél? – erőlteti.
- Igen – forgatom a szememet. Emlékszem most, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog kicsúszni az agyamból, míg Zayn fejét a falhoz verem.
- Akkor beszélhetek veled valami másról? – kérdezi félénken.
- Attól függ, mi az.
- Seattle.
- Nem, nem akarok Seattle-ről vagy Zaynről beszélni.
- De… – próbálja meg újra.
- Nem, Louis. Az agyamnak és a hidegvéremnek egy kicsit össze kell szednie magát. Oké?
- Oké – sóhajt fel, aztán a falra bámul.
Utánozom őt, majd egy sóhajjal hátradőlök a matracra.
- Beszélek Liammel – hangja remeg, mintha ideges lenne vagy valami.
- Egyedül?
- Igen, egyedül – másodpercek alatt leszáll az ágyról, én pedig felülök.
- Várj – szólok utána, mire megfordul, hogy rám nézzen. – Sajnálom a szarságok egy részét, amit mondtam, nem az egészet, de egy része elbaszott volt – kísérelek meg egy bocsánatkérést.
- Tudom, hogy csak meg voltál bántva.
- Akkor is, sajnálom.
- Én is – mosolyodik el félig, de az hamisnak tűnik.
Mielőtt megkérdezhetném, hogy mi zavarja őt, kilép a szobából, felveszem a rongyos könyvet, amit nekem adott. Már olyan nagyon sokszor olvasta ezt a példányt, a kötése laza és szakadt a jobb felső sarkában.
- Liam a szobájában van, alszik szerintem – szakít ki Louis hangja a harmadik szövegkiemelős mondatból.
- Vagy ez, vagy meghallotta, ahogy a nevemet nyögöd és kiveri magának.
- Ó, Istenem! Ne mondd ezt! – a rémült kifejezés az arcán több mint szórakoztató. Bár annak a gondolata, hogy ténylegesen ezt csinálja, már nem, mindkét kezét eltörném, ha Louis miatt menne el. Egyébként is, miért gondolkozok én ezen a szarságon?
Louis felveszi a pohár vizet, amit a földszintről hoztam, aztán megissza.
- Apukád és Karen nem voltak a szobájukban, ugye? – kérdezi tőlem.
- Nem, máskülönben kínos lett volna áttúrni a fiókjaikat, nem gondolod?
Felállok az ágyról, majd felveszem a pólómat a padlóról.
- Mit csinálsz? – kérdezi tőlem.
- Felöltözöm, kezd késő lenni.
- Maradsz? – szemei az enyéimbe égnek, és nem tudnék neki nemet mondani, még ha akarnék se.
- Biztos vagy benne? – bólint, mire rámosolygok. – Akkor tessék – adom neki a pólómat, remélve, hogy elfogadja és felveszi.

Louis szemszöge
Mohón veszem el a kezéből a pólót, aztán a mellkasomhoz teszem. Harry figyel, ahogy átöltözöm, de csendben marad. Ez összezavaró, mindig az, de most különösen. Nem vagyok biztos benne, ki irányít most. Korábban mérges voltam rá, amiért felültetett a szülinapján, de most eléggé meg vagyok győződve róla, hogy semmi köze nem volt ahhoz, így újra ott vagyok, ahol napokkal ezelőtt voltam, amikor olyan édesen elvitt jégkorcsolyázni.
Most ő az, aki mérges rám a botlásom miatt, de ezt alig tudom megmondani a mosolyoktól és a szarkasztikus humortól, amivel folyamatosan megillet. Talán a dühét legyőzte a tény, hogy hiányoztam neki, és örül, hogy már nem vagyok rá mérges? Nem tudom az okot, de jobban teszem, ha nem kérdezem meg. Tényleg azt kívánom, bárcsak engedte volna, hogy beszéljek Seattle-ről. Hogyan fog reagálni? El sem akarom mondani neki, de tudom, hogy muszáj. Örülni fog nekem? Nem hiszem, igazából tudom, hogy nem fog.
- Gyere ide – csalogat a mellkasára, ahogy hátra fekszik az ágyon.
Kezei megtalálják a falon lévő tévéhez tartozó távirányítót, majd végigkapcsolgat a csatornák között, mielőtt megáll valamilyen történelmi dokumentumfilmnél.
- Milyen volt meglátogatni anyukádat? – kérdezem tőle néhány perccel később. Harry nem válaszol, és amikor felnézek az arcára, már mélyen alszik.

14 megjegyzés:

  1. Szia! 😊
    Jaj egyem meg őket. Olyan aranyosak. Harry tényleg próbálkozik csak fogná be a száját mikor Louis Seattelről beszél. De aranyos tőle, hogy örül Louis ajándékától. Hát drága egy kicsit haragszik rád Karen de meg békél. Louis baba pedig készülj fel egy nagy adag Harry bombára mert ha meg tudja a költözést... Ajaj lesz ott balhé. Nyugis rész lett vagy is "vihar előti csend" és az a vihar Harry lesz. Fantasztikus lett. Alig várom a keddet. 😊😘
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, cukik voltak most :3 Szegény nagyon nem akar Seattle-ről hallani, mintha megérezné, hogy nem fog neki tetszeni... Karen megbékél, bizony. És hát igen, nem lesz egyszerű menet, amikor Harry egyszer megtudja... Nagyon jól mondod, vihar előtti csend volt ez a rész, a következőben pedig robban egy bomba. Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  2. Végre egy kis nyugott rész :) de sejtem hogy miért lesz megint gond ... Lou költözik Seattle-be ... Ajj mi lesz itt 😨 De ha Harrynek van egy kis esze költözik vele 😄 Am szerintem az fogja meghozni a békülést hogy Harry utána megy :) Mert Lounak ez sokat fog jelenteni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jó is volt ez a kis nyugalom :) Ó, sajnos nem fog ez olyan egyszerűen menni, mert ugye tudjuk, hogy Harry egyáltalán nem akar Seattle-be menni, de hát mint minden, ez is ki fog derülni idejében :) xx

      Törlés
  3. Jajj ez olyan édes volt *-* Az ajándékok, istenem, megeszem őket ❤❤ Elolvadok tőlük, és ez annyira kellett, főleg, ha a köviben már megint baj lesz...😟
    Seattle... Ajajj, ez durva lesz előre látom...
    Nagyon izgulok a kövi rész miatt!! Alig várom!
    Puszi ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, örülök, hogy tetszett, tündériek voltak :) :3 Sajnos vagy nem sajnos igen, nem tart sokáig a nyugalom.
      Az lesz, ebben biztos lehetsz.
      Kedden hozom :) Xx ♥

      Törlés
  4. Hello drágám!
    Imádnivaló lett a rész.
    Egy kis cukiság, vihar előtti csend a káosz elott.
    Louis ajándékai nagyon aranyosak voltak, orulok neki, hogy Harry nem csinált belőle viccet.
    Remelem hamarosan elmondja Lou Zayn-nek,hogy mi az ábra, es,hogy együtt van végre Harry-vel.
    Csodás lett, csók!❤️��
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Örülök, hogy tetszett.
      Pontosan, aztán majd robban egy bomba.
      Bizony, jól tette, édesek voltak nagyon :3
      Ó, bár ilyen egyszerű lenne ez...
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  5. Annyira aranyosak,jézus de imásom őket!
    Én annál a résznél olvadtam el teljesen mikor Hazza átnyújtja a pólóját,apró dolognak tűnik de mégis felér egy komplett szerelmi vallomással!
    Nagy balhé lesz Hazza teljesen ki fog akadni ismét és tudom,hogy előre sajnálni fogom amiért ismét magányos lesz!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, cukik voltak :3
      Hát körülbelül, már mióta vártunk valami hasonlóra, és végre megkaptuk :D
      Hát balhé az lesz, hogy mekkora, az pedig hamarosan ki fog derülni, csak ennyit mondhatok :) Xx

      Törlés
  6. Mi az, hogy a kovetkezo resz nem ilyen lesz? :O :( imadtam ezt a reszt nagyon edes volt Louis :D Harry is kitett magaert :D egyre buszkebb vagyok ra :D az elozo reszt jobban imadtam mint ezt, de gondolom nem kell elmondanom miert :D Louis-ban is pozitvan csalodtam, mert nem gondoltam volna, hogy hisz Harry-nek mert az elozo ket reszben ugy tunt mintha Zayn-nek picit talan jobban hinne de orulok, hogy megse hisz Zayn-nek! :D Remelem Zayn befejezte a hulyesegeit mert ha nem elfogom fenekelni 😂😂😂 amugy ma tökre abban a hitben éltem, hogy Kedd van mondom legjobb nap, Liam születésnapja, ujabb resz, de aztan leesett, hogy kibaszottul Hétfő van... Xd koszonom az ujabb csodalatos reszt :D ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát sajnos abban már nem lesz ilyen nyugalom :') Örülök, hogy tetszett, és igen, haladnak mindketten a pozitív irányba. Van egy tippem, hogy miért :D Bizony, hála az égnek, szerintem mindenki kiakadt volna, ha megint Zaynt védi. Nem olyan ártatlan ő azért, mint azt Louis gondolja (legalábbis szerintem). Ó, rá fog férni, hidd el :D Hát sajnos nem, de legalább nem kell sokat várnod az újra, hiszen, délután hozom :) Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés