2016. augusztus 30., kedd

Chapter 190

Helló! :)
Mint említettem, ez a fejezet már nem lesz olyan nyugalmas, mint az előző, de szerencsére ez csak a végén van, a nagy részében élvezhetitek a boldogságot :) És ha már a végénél tartunk, eléggé függő lett megint, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Sajnálatos módon pedig mindjárt vége a nyárnak és jön a suli, így jövőhéttől ismét visszatérünk a heti egy frissítésekhez :| Ha minden igaz, az órarendem nem fog változni, tehát péntek délután jövök majd haza, és utána tudom hozni az új részeket, mint ahogy a tavaszi félévben is volt. Remélem, ez nektek is megfelel, sajnos ilyenkor egy héten egy rész van, hiszen az egyetem mellett nem sok időm jut más dolgokra. Viszont amikor tudok, úgyis egy héten két részt hozok, de ezt úgyis tudjátok már :D Pénteken találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 190
 
Meleg van. Túlságosan is meleg, amikor elkezdek öntudatra ébredni. Harry rajtam fekszik, majdnem az egész súlya a matracba nyom. Én a hátamon vagy, Harry meg a hasán, feje a mellkasomon pihen, egyik karja a derekam köré fonódik, a másik pedig kinyújtva van a mellette lévő szabad helyen. Már hiányzott, hogy így aludjak, még az is, hogy izzadva ébredjek fel attól, hogy Harry teste takaróként borít be engem. Amikor az órára pillantok, hét óra húsz perc van, az ébresztőm tíz perc múlva be fog kapcsolni. Nem akarom felébreszteni Harryt, olyan békésnek néz ki, még egy lágy mosoly is van alvó ajkain. Általában a homlokát ráncolja, még álmában is. Megkísérlem megmozdítani őt anélkül, hogy felébreszteném, felemelem a karját a derekamról.
- Mhhmm… – nyafogja, miközben szemei megrebbennek, teste pedig megmozdul, szorosabban ölelve engem. A plafonra bámulok azon vitatkozva magammal, hogy egyszerűen csak legördítsem-e magamról vagy sem. – Hány óra van? – kérdezi, hangja álmossággal teli.
- Majdnem hét harminc – mondom neki csendesen.
- A francba. Nem hagyhatnánk ki a sulit vagy a munkát?
- Nem, de te kihagyhatod – mosolyodom el, ujjaimmal lágyan beletúrva a hajába, finoman megmasszírozom a fejbőrét.
- Elmehetnénk reggelizni? – fordítja el az arcát, hogy rám nézzen.
- Nagyon akarod, de nem lehet – bár tényleg akarok.
Kissé lejjebb mozdul testével, így álla éppen a mellkasom alatt pihen.
- Jól aludtál? – kérdezem tőle.
- Igen, nagyon. Azóta nem aludtam így, hogy… – halkul el.
- Örülök, hogy tudtál aludni – felelem, és komolyan is gondolom.
- Elmondhatok neked valamit? – még nem tűnik úgy, hogy egészen ébren van, szemei párásak, hangja pedig érdesebb, mint valaha.
- Persze – ismét a fejbőrét masszírozom.
- Amikor Angliában voltam, anyánál volt egy álmom… vagyis rémálmom.
Ó, ne. A szívem elszorul. Tudtam, hogy visszatértek a rémálmai, de akkor is fáj, hogy hallok róluk.
- Sajnálom, hogy visszajöttek azok az álmok.
- Nem, nem csak visszatértek, Lou. Rosszabbak voltak – esküszöm, hogy érzem a testét megborzongani, de az arcán nincs semmi érzelem.
- Rosszabbak? – hogy lehetnek rosszabbak?
- Te voltál az, ők… veled csinálták – feleli, majd jég veszi át a meleg vér helyét az ereimben.
- Ó – hangom gyenge, megrendült.
- Igen. Annyira… annyira elbaszott volt. Sokkal rosszabb volt, mint korábban, mert már hozzászoktam ahhoz, amiben anya van, tudod?
Bólintok, aztán másik kezemet csupasz karjára teszem, hogy simogassam, ahogy azt a fejbőrével teszem.
- Azután nem is próbáltam elaludni, szándékosan ébren maradtam, mert nem bírtam ki, hogy újra lássam azt. Annak a gondolata, hogy valaki bánt téged, az őrületbe kerget.
- Annyira sajnálom – Harry szemei zavarosak, az enyémek pedig tele vannak könnyel.
- Ne sajnálj – nyúl fel, hogy letörölje a könnyeket, mielőtt legördülnek az arcomról.
- Nem. Zaklatott vagyok, mert nem akarom, hogy fájjon neked, nem sajnállak.
Ez igaz, nem sajnálom. Szörnyen érzem magam, emiatt a megtört férfi miatt, akinek arról vannak rémálmai, hogy az anyját megerőszakolják és bántalmazzák, annak a gondolata pedig, hogy Anne arca helyett az enyém van ott, megöl. Nem akarom, hogy ezek a gondolatok megfertőzzék a már amúgy is megkínzott elméjét.
- Tudod, hogy soha nem engedném, hogy bárki is bántson téged, ugye? – tekintete találkozik az enyémmel.
- Igen, tudom.
- Még most sem, akkor sem, ha soha nem térünk vissza ahhoz, ahogy korábban voltunk. Bárkit megölnék, aki egyáltalán megpróbálná, oké? – hangja elszorult, mégis lágy.
- Tudom – biztosítom őt egy kis mosollyal. Nem akarok megrémültnek tűnni hirtelen jött fenyegetéseitől, mert tudom, hogy egy szeretetteljes módon érti.
- Jó volt aludni – dobja fel kissé a hangulatot, én pedig egyetértően bólintok.
- Hová akarsz elmenni reggelizni? – kérdezem tőle.
- Nemet mondtál, hogy…
- Meggondoltam magam. Éhes vagyok.
Miután ilyen nyitott volt velem és mesélt a rémálmairól, vele akarom tölteni a reggelt, talán folytatni fogja a kommunikációnak ezt a nyitott vonalát. Általában veszekednem kell vele bármilyen fajta információért, de ezt önként vallotta be, ez pedig a világot jelenti nekem.
- Ilyen könnyen meggyőzött a szánalmas történetem? – húzza fel a szemöldökét.
- Ne mondd ezt – ráncolom a homlokomat.
- Miért ne? – ül fel, majd lemászik az ágyról.
- Mert nem igaz. Nem attól gondoltam meg magam, amit mondtál, és ne nevezd magad szánalmasnak. Ez egészen biztosan nem igaz – lábaim a padlón vannak, miközben ő felhúzza a farmerját a lábain. – Harry… – felelem, amikor nem válaszol.
- Louis… – utánoz magas hangon.
- Komolyan mondom, nem kellene így gondolnod magadra.
- Tudom – vet véget a beszélgetésnek.
Tudom, hogy Harry messze van a tökéletestől és megvannak a hibái, de mindenki másnak is, főleg nekem. Bárcsak képes lenne tovább látni a hibáin, talán az segítene megoldani a jövővel kapcsolatos problémáit.
- Szóval amúgy, megkaplak egész napra vagy reggelire? – hajol le, hogy felvegye a cipőjét.
- Tetszik ez a cipő, már egy ideje el akartam mondani – mutatok az egyszínű fekete teniszcipőre.
- Uhm… köszi – köti be őket, aztán feláll. Olyan valakihez képest, akinek ilyen nagy az egoja, szörnyen fogadja a dicséreteket. – Még mindig nem válaszoltál.
- Csak reggelire. Nem hiányozhatok az összes órámról – húzom át a pólóját a fejemen, majd egyik sajátommal cserélem ki.
- Oké.
- Csak fogat kell mosnom – felelem, miután befejezem az öltözködést.
Ahogy elkezdem sikálni a nyelvemet, Harry kopog az ajtón.
- Gyere be – motyogom a számban lévő fogkrémen keresztül.
- Már egy jó ideje volt, hogy ezt csináltuk – mondja nekem.
- Hogy szexeltünk a fürdőben? – kérdezem. Miért mondtam ezt?
- Nem, hogy együtt mostunk fogat – nevet fel, aztán elveszi az egyik tartalék fogkefét a szekrényből. – Azonban, ha a fürdőszoba-szex olyan valami, amit akarsz… – ugrat Harry, mire a szememet forgatom.
- Nem tudom, miért mondtam ezt, ez volt az első dolog, ami eszembe jutott – nevetnem kell a hülyeségemen és a gyors nyelvemen.
- Nos, ezt jó hallani – teszi a fogkefét a csap alá, és nem is szól több szót.
Miután mindketten befejezzük a fogmosást, a földszintre indulunk. Karen és Liam a konyhában vannak, egy tál zabpehely felett beszélgetve.
Liam egy meleg mosollyal ajándékoz meg, nem tűnik túl meglepettnek, hogy Harry és én együtt vagyunk itt. Karen sem, ha bármi is van, szerintem… elégedettnek néz ki? Nem tudom megmondani, mert a kávés csészét a szájához teszi, hogy elrejtse mosolyát.
- Én viszem Louis-t a kampuszra ma – mondja Harry Liamnek.
- Oké.
- Kész vagy? – fordul Harry hozzám, mire bólintok.
- Találkozunk a vallásórán – szólok Liamnek, mielőtt Harry kihúz, szó szerint, a konyhából. – Mi ez a sietés? – kérdezem Harrytől, amint kint vagyunk. Leveszi a vállamról a táskámat, ahogy végigsétálunk a kocsifelhajtón.
- Semmi, de ismerlek titeket, ha elkezdtek beszélni, soha nem jutunk ki onnan, és amikor te és Karen hozzáadódtok, éhen haltam volna, mielőtt ti befogjátok – nyitja ki nekem a kocsiajtót, mielőtt körbesétál és kinyitja a sajátját, hogy beszálljon.
- Igaz – mosolyodom el.
Vitatkozunk az IHOP és Danny’s között legalább húsz percig, mielőtt az IHOP mellett döntünk. Harry azt állítja, hogy ott van a legjobb bundás kenyér, de nem vagyok hajlandó elhinni, amíg be nem lesz bizonyítva.
- Tíz-tizenöt percet várnotok kell, mielőtt leülhettek – mondja nekünk az alacsony nő kék sállal a nyaka körül, amikor besétálunk.
- Oké – felelem, ugyanakkor, amikor Harry azt mondja:
- Miért?
- Foglaltak vagyunk és nincs több szabad asztalunk ebben a pillanatban – magyarázza kedvesen.
Harry a szemét forgatja, én pedig elhúzom őt a nőtől, hogy leüljünk a bejáratnál lévő padra.
- Jó látni, hogy visszatértél – ugratom.
- Ez mit jelent?
- Csak úgy értem, hogy még mindig tartod magad.
- Mikor nem?
- Nem tudom, amikor elmentünk randizni és egy kicsit tegnap este.
- Szétvertem azt a szobát és elküldtelek a picsába – emlékeztet engem.
- Tudom, viccelni próbálok.
- Ez nem valami jó – feleli, de látom, ahogy felvillan egy mosoly az arcán.
Amikor végre leülünk, leadjuk a rendelésünket egy fiatal srácnak, akinek szakálla van, ami egy kicsit túl hosszú ahhoz, hogy pincérként dolgozzon. Harry panaszkodik, és megesküszik, hogy ha hajat talál az ételében, meg fog őrülni.
- Megmutatom neked, hogy még mindig tartom magam – emlékeztet, mire felkuncogok.
Imádom, hogy megpróbál egy kicsit kedvesebb lenni, de a viselkedését is imádom, és ahogy nem érdekli, hogy mit gondolnak róla az emberek. Bárcsak több ilyen tulajdonság ragadna rám.
- Miért nem hiányozhatsz egyszerűen egész nap? – kérdezi Harry, miközben egy villányi bundás kenyeret nyom a szájába.
- Mert… – kezdem el.  Ó, tudod, mert másik kampuszra megyek át, és nem akarom komplikálni a dolgokat azzal, hogy bármennyi részvételi pontot veszítek, mielőtt elmegyek a szemeszter közepén. – Nem akarom lerontani az ötöseimet – felelem.
- Ez egyetem, senki nem megy órákra – mondja nekem századjára, mióta találkoztam vele.
- Nem vagy izgatott a jóga miatt? – nevetek fel.
- Nem. Egyáltalán nem.
Mire befejezzük a reggelit, a hangulat még mindig könnyed, miközben Harry a kampusz felé vezet. A telefonja rezeg a műszerfalon, de figyelmen kívül hagyja. Fel akarom venni helyette, de olyan jól kijövünk egymással. Harmadjára rezeg a telefonja, így végül megszólalok.
- Nem veszed fel? – kérdezem tőle.
- Nem, hangpostára fog kapcsolni. Valószínűleg anya az – felemeli a mobilt, hogy megmutassa nekem a képernyőt. – Látod, hangpostát hagyott. Megnéznéd? – kérdezi. Kíváncsiságom teljesen felülemelkedik rajtam, és elveszem a telefont a kezéből. – Hangosítsd ki – emlékeztet.
- Hét új hangpostája van – jelenti be a robothang a telefonból, miközben Harry leparkolja az autót.
- Ezért nem nézem meg őket soha – nyög fel, én pedig megnyomom az egyiket, hogy meghallgassuk.
- Harry? Harry, itt Louis… Én… – megpróbálom megnyomni a befejezés gombot, de Harry elveszi a telefont a kezemből. Ó, Istenem. - Nos, beszélnem kell veled. Az autómban vagyok, és annyira össze vagyok zavarodva… – hangom hisztérikus, és ki akarok ugrani a kocsiból.
- Kérlek, kapcsold ki – könyörgök neki, de a másik kezébe veszi a telefont, így nem érem el.
- Mi ez? – kérdezi a mobilra bámulva.
- Miért nem próbáltad meg egyáltalán? Csak hagytad, hogy elmenjek, erre most szánalmasan felhívlak, és a hangpostádon sírok. Tudnom kell, mi történt velünk? Miért volt ez most más, miért nem küzdöttünk? Miért nem küzdöttél értem? Megérdemlem, hogy boldog legyek, Harry – tölti meg idióta hangom az autót, bent tartva engem.
Csendben ülök és az ölemben lévő kezeimre bámulok. Ez megalázó, már majdnem elfelejtettem a hangpostát, és azt kívánom, bárcsak ne hallgatta volna meg, főleg ne most.
- Mikor volt ez?
- Amikor elmentél.
Kifúj egy nagy levegőt, aztán megszakítja a hívást.
- Mi miatt voltál összezavarodva? – kérdezi.
- Nem hiszem, hogy beszélni akarsz róla – veszem az ajkamat a fogaim közé.
- De igen, akarok – Harry kikapcsolja a biztonsági övét, majd felém fordul, hogy szemben legyen velem.
- Ez a borzalmas hangposta arról az estéről van… arról az estéről, amikor megcsókoltam Zaynt.
- Ó – fordítja el tőlem a fejét.
Olyan jól eltelt a reggeli, csak azért, hogy tönkre tegye a hülye hangpostám, amit egy érzelmi hullám közepén hagytam, nem kellene felelősségre vonni.
- Mielőtt vagy miután megcsókoltad őt?
- Miután.
- Hányszor csókolóztatok?
- Egyszer.
- Hol?
- A kocsimban – vinnyogom.
- Aztán? Mit csináltál, miután ezt a hangpostát hagytad? – tartja a köztünk lévő levegőbe a telefont.
- Visszamentem a lakásához – amint a szavak elhagyják a számat, Harry a kormánynak támasztja homlokát.
- Én… – kezdem el, ő pedig felemeli az ujját, hogy elcsendesítsen.
- Mi történt a lakásában? – hunyja le a szemeit.
- Semmi, sírtam és tévét néztünk.
- Hazudsz.
- Nem, nem hazudok. A kanapén aludtam. Az egyetlen alakalom, amikor a szobájában aludtam akkor volt, amikor felbukkantál ott. Semmit sem csináltam vele, kivéve a csókolózást, és néhány nappal ezelőtt, amikor ebédre találkoztam vele, megpróbált megcsókolni, de elhúzódtam.
- Megint megpróbál megcsókolni?
Francba.
- Igen, de megérti azt, ahogy irántad érzek. Tudom, hogy hatalmas káoszt csináltam ebből az egészből, és sajnálom, hogy egyáltalán időt töltöttem vele. Nincs rá jó okom vagy mentségem, de sajnálom.
- Emlékszel, mit mondtál, ugye? Hogy távol fogsz maradni tőle? – légzése kontrollált, túlságosan is kontrollált, miközben elmozdítja fejét a kormányról.
- Igen, emlékszem.
Nem tetszik az ötlet, hogy megmondják, kivel barátkozhatok, de nem mondhatom, hogy nem várom el ugyanezt tőle, ha a szerepek fel lennének cserélve, ami sokszor volt mostanában.
- Most, hogy tudom a részleteket, nem akarok még egyszer erről beszélni, oké? Úgy értem, nem is akarom hallani, hogy a kibaszott neve elhagyja a szádat – próbál meg nyugodt maradni.
- Oké – értek egyet, aztán átnyúlok, hogy kezét az enyémbe vegyem.
Én sem akarok erről többet beszélni, mindketten elmondtunk mindent, amit a témával kapcsolatban lehet, és az, hogy újra átbeszéljük, csak több felesleges problémát fog okozni nekünk és a már így is sérült kapcsolatunknak. Valamiféle megkönnyebbülés, hogy én vagyok a probléma okozója ezúttal, mert az utolsó dolog, amire Harrynek szüksége van az az, hogy egy újabb oka legyen utálnia önmagát.
- Jobb, ha megyünk az órákra – szólal meg végül Harry. Elszorul a szívem hűvös hangján, de befogom a számat, miközben visszahúzza kezét az enyémtől.
Harry a filozófia épülethez kísér, én pedig átvizsgálom az utat Liamért, de nem látom őt. Biztosan már bent van.
- Köszönöm a reggelit – mondom, aztán elveszem a táskámat Harry kezéből.
- Semmiség – von vállat, én meg megpróbálok elmosolyodni, mielőtt elkezdek elsétálni.
Egy kéz nyomódik a karomhoz, amikor az ajtónál vagyok, és önkéntelenül is megfordulok, valahogy tudtam, hogy Harry volt az. Még mielőtt a száját erőteljesen az enyémhez teszi, olyan módon állítva, ahogyan csak ő tudja.
- Órák után találkozunk. Szeretlek – leheli, majd elmegy, otthagyva engem zihálva és mosolyogva, miközben besétálok.

Harry szemszöge
A telefont a fülemhez teszem, hogy meghallgassam azt a hangpostát ötödjére, ahogy végigsétálok a kampusz járdáján. Olyan szomorúnak és zaklatottnak hangzik. Egy elbaszott módon boldoggá tesz, hogy ezt hallom, hogy hallom a kínt és a tiszta szomorúságot a hangjában, ahogy a fülembe sír. Tudni akartam, hogy annyira szomorú volt-e nélkülem, mint én voltam nélküle, és itt a bizonyíték, hogy igen. Tudom, hogy gyorsan megbocsátottam azt, hogy megcsókolta azt a seggfejet, de mi mást kellett volna tennem? Nem tudok nélküle lenni, és mindketten tettünk pár elbaszott szarságot, nem csak ő.
Ez amúgy is Zayn hibája, tudta, mennyire kibaszottul sebezhető lesz Louis, amikor szakítottunk. Tudom, hogy kurvára tudta ezt, látta Lou-t sírni meg minden szar, aztán megcsókolja őt egy héttel azután, hogy Louis elhagyott engem? Milyen kibaszott faszfej csinálja ezt? Kihasználta őt, az én Louis-mat, és kurvára nem fogom hagyni ezt. Azt hiszi, olyan sima és megússza ezt a szart, de többet már kibaszottul nem.
- Hol van Zayn Malik? – kérdezem egy alacsony szőke lánytól, aki egy fánál ül. Mi a faszért van egy rohadt nagy fa ennek a hülye épületnek a közepén amúgy?
- A növényteremben, a kettő tizennyolcas az – tájékoztat remegő hangon.
Végre elérem a termet, aminek a kettő tizennyolc van az ajtajára nyomtatva, majd kinyitom azt, mielőtt a Louis-nak tett ígéretemre gondolhatnék. Tulajdonképpen egyébként se akartam békén hagyni Zaynt, de hallani, hogy milyen zaklatott volt Louis azon az estén, amikor vele volt, tízszer rosszabbá tette ezt Zaynnek.
A terem tele van virágok soraival. Ki akar ezzel a szarral foglalkozni egész nap a megélhetésért?
- Mit keresel itt? – hallom meg Zaynt, mielőtt egy pillantást is vethetnék rá. Egy nagy doboz vagy valami szar mögött áll, amikor kilép, én egy lépést teszek felé.
- Kurvára ne játszd a hülyét, pontosan tudod, hogy miért vagyok itt.
- Nem, bocs, nem tudom – mosolyodik el. Kibaszottul rám mosolyog azzal a hülye védőszemüveggel a fején.
- Tényleg van merszed egy önelégült seggfejnek lenni ezzel kapcsolatban?
- Mivel kapcsolatban?
- Louis.
- Egyáltalán nem vagyok fasz. Te vagy az, aki szarul bánsz vele, szóval ne legyél rám dühös, amikor hozzám fut miattad.
- Annyira kibaszottul hülye vagy, hogy azzal szórakozol, ami az enyém?
Zayn hátrál, aztán végig sétál a folyosón mellém.
- Ő nem a tiéd. Nem a tulajdonod – provokál.
Átnyúlok a növények dobozai felett, hogy kezemmel megfogjam a nyakát és arcát a köztünk lévő fém korláthoz vágjam.

18 megjegyzés:

  1. Szia! 😊
    OMG OMG OMG EZT EGYSZERŰEN NEM HISZEM EL. JÓ ÉN FELADOM A VÉGE TELJESEN KIKÉSZÍT!! Olyan jó volt az a kis reggeli és az eleje is cuki volt de az a hangposta.... Miért kellet most meghallgatni??? És mi a faszért van benne megint Zayn??? És ha elmondja Harrynek hogy Louis költözik??? OMG nem igaz... Ajh milyen veszekedés lesz itt a következő részben... Fantasztikus lett. Imádtam. 😊☺😉
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hát igen, ezek a függővégek már csak ilyenek, de pár nap és kiderül a folytatás :) Sajnos ilyen dolgok belekevertek a reggeli cukiságba. Zayntől nem szabadulunk, egy ideig még jelen lesz... Nemsokára kiderül, mi lesz, és örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  2. ez egy csodálatos rész egy szörnyű befejezéssel :(

    VálaszTörlés
  3. Na, most Zayn megkapja a magáét:D Van egy olyan érzésem, hogy nemsokára kitudódik, hogy Louis el fog költözni...fúú mi lesz majd itt. Pedig már jól alakulnak a dolgok köztük, erre Harry-nek még ezt is meg kell tudnia:/
    Köszönjük a részt, alig várom a folytatást!:) Puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de még mennyire... :D Hát egyszer biztosan meg fogja tudni Harry, és nem túlzottan fog neki örülni, csak ennyit mondhatok. A többi hamarosan kiderül ;)
      Nagyon szívesen, pénteken hozom :) Xx

      Törlés
  4. Nem nagyon szoktam commentelni de most muszáj *-*
    Ez egy rohadt jó rész volt <3 Zayn megkapja a magáét rendesen de azért remélem Harry Nem öli meg Zaynie-t :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy most megtetted :)
      Örülök, hogy tetszett, és hát igen, kapni fog rendesen, de nem öli meg őt, ezt elárulhatom :) Xx

      Törlés
  5. Ez annyira szörnyű vég volt! Tudom,hogy Zayn egy fasz de mégis olyan rossz olvasni,hogy bántja Harry és főleg félek,hogy valami visszafordíthatatlan dolgot csinál! Remélem nem!!!!!
    Várom Lou mikor avatja be Seattle utazással kapcsolatban! Tuti amiatt is kiakad de én bízom benne,hogy ettől csak még erősebb lesz a kapcsolatuk! Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az bizony. Egyetértek, amikor bekavar meg ilyenek, én is mindig kiosztom, de ettől függetlenül persze Zaynt is nagyon szeretem. Csak ne álljon Larry útjába. Hamarosan kiderül, ennyit mondhatok.
      Hát nem fog örülni neki, az tuti, a többire majd a későbbiekben fény derül ;) Xx

      Törlés
  6. Szia először is ahh imadom oket zaynnek Semmi keresni valoja ott akkor minek kavar a sz@rt? -.-" de attol fuggetlenul szuper resz lett. Lenne egy kissebb kérés.most kezdtem irni egy blogot. Ha megkerhetnélek a kovetkezo resz elejere be raknad ezt a linket? http://lizzyelete.blogspot.hu/?m=1 ha nem az se baj csak teged mar olyan sokan kovetnek es gondoltam.... Elöre is Köszi sziaa😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Hát sajnos a kavarás nagyon megy neki... Örülök, hogy tetszett :) Az úgy jó, ha kiteszem a cserékhez? Csak mert a részek elejére nem szoktam, és ha egyszer megteszem, utána biztosan többen is kérnék, és nem szeretném, hogy azzal legyen tele a mondanivalóm. De a cserék közé szívesen kiteszem :) Xx

      Törlés
  7. VÉÉÉÉGREEEEEEE 👍👍👍👍👍😀😀😀😀😀😀😀Ez az Harry verd be jól s száját hogy egy életre elkussoljon és ne vigyorogjon... Megérdemli még akkor is ha nem ő küldte az üzeneteket mert egy kis sunyi gyáva manipulatív f*sz :D Undorító ... Remélem hogy Harry beleveri fejébe hogy többet ne merjen Lou közelébe menni és ne merje sunyi módon manipulàlni. Mert ezt csinálta egész végig ... Tudta hogy Lou milyen kis naiv és befolyásolhato ... Előadta magát hogy ő a kis fasza jófiu ... A f*szt ... Ezért is utáltam meg a karakterét 😡😡😡 Esküszöm ez még Mollynál is rosszabb 😡😡😡😡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát megkapja a magáét Zayn, az biztos :D A korábbi kavarásaiért megérdemli, de azért szeretjük, függetlenül attól, hogy ebben a sztoriban nem annyira imádnivaló a karaktere. Bár eléggé finoman fogalmaztam, mert a kis manipulálgatásaival az őrületbe kerget(ett) engem is. Hát lehet, hogy rosszabb :D Xx

      Törlés
  8. Hello draga!
    Ez a rész elég vegyes lett.
    A legeleje nagyon aranyosan es romantikusan indult, a végen pedig kaptunk a szokásos zűrből.
    Az elején nagyon cuki volt a reggelis jelenet, tiszta édesek voltak ketten.
    Az a hang posta üzenet eléggé megrázó volt Harry szamara, viszont Lou-nak teljesen igaza volt abban, amit mondott.
    Ki gondolta volna, hogy Zayn-nel megint lesz valami? Mindenki.
    Nagyon tetszett, imadi!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, az elején még minden rendben van, a végén meg borul majdhogynem minden, csak a szokásos :')
      Bizony, cukik voltak nagyon :3
      Igen, eléggé feltüzelte magát, hogy így mondjam...
      Na ja, fura is lett volna, ha Zayn ilyen nyugodtan kimarad az életükből már :D
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés