2016. szeptember 16., péntek

Chapter 193

Sziasztok! :)
Egy pokolian hosszú és fárasztó hét után már itt is van a fejezet végre, és hát ebben is vannak történések, bár már nem annyi, mint a korábbiakban, de vannak. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd. Az elejénél van egy mondat angolul, amit zárójelbe írtam le, ez ilyen közmondásféle lehet, nem szó szerint fordítottam le, mert az úgy elég érdekes lett volna :D De utánanéztem, hogy mit akar jelenteni, a magyarázatból pedig azt szűrtem le, amit le is írtam a részben. Remélem, értitek nagyjából, hogy mire akarok kilyukadni, de szerintem úgyis világos lesz, ha elértek oda :D Egy hét múlva találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 193
 
Harry szemszöge
- Nem csaphatnak ki – felelem, miközben az egyik egyenruhában lévő seggfej leveszi a bilincseket.
- De, kicsaphatnak, és ez nagy valószínűséggel meg is történik. Vannak határok, Harry.
- Alig csináltál bármit is – dörzsölöm meg fájó csuklóimat. Az a bilincs tényleg felsértette a kezemet.
- Minden tőlem telhetőt megtettem, amit lehetett, sok kárt csináltál. Ha csak egy másik hallgatót támadtál volna meg, azt nem lett volna túl nehéz eltussolni, de tönkretetted az egyetem tulajdonát, nem is keveset. Azok a gyerekek már hónapok óta dolgoztak azokon a projekteken, most pedig tönkrementek, meg sem említve, hogy ellöktél egy tanárt. Ez túl sok – mondja nekem apám.
- Nos, mi a faszt kellene csinálnom most? Mikor fognak dönteni? – kérdezem, aztán követem őt az asztalhoz, hogy aláírjam a papírjaimat. Ez akkora baromság.
- Nem tudom, a bizottság hétfőn ül össze, így remélhetőleg utána lesz válaszunk.
- Rendben – ebben a pillanatban nincs más mondanivalóm.
Néhány, nem, rohadtul sok aláírás után elmehetek. Egyelőre legalábbis.
- Add ide a telefonodat – nyújtom ki a kezemet Liam felé.
- Nem, most hozzák ki a cuccaidat – bólint a seggfej felé, akinél egy műanyag zacskó van, tele az én szarjaimmal.
Sosem vettem észre, milyen sok szar van a zsebeimben, amíg valami kopasz faszfej át nem túrta őket, hogy elvigyen bármilyen „veszélyes tárgyat”. Elvették a telefonomat, halálra fogom verni őket egy mobiltelefonnal? Nos, talán.
Miért nem jött még vissza Louis? Már majdnem két órája, és nem hiszem, hogy tudok várni egy újabb percet. Abban a pillanatban, hogy visszakapcsolom a telefonomat, felhívom őt, de nem veszi fel.
- Visszaviszlek az autódhoz – mondja apám.
- Nem, itt megvárom Louis-t.
- Várhatok veled – ajánlja.
- Ahogy gondolod. Lehet, hogy valaki mással dug… – kezdem el, de Liam egy halálos pillantással ajándékoz meg és félbeszakít.
- Ne beszélj róla így, tudod, hogy nem azt csinálja – csattan fel.
Tudom, hogy igaza van, de még mindig mérges vagyok, hogy elment megnézni Zaynt. Szegény kurva Zaynt mindig Louis-nak kell megmentenie. Bassza meg, nem. Biztos vagyok benne, hogy megetette valami nyálas sztorival arról, hogy milyen fájdalmas, hogy megtámadtam. Hú, ez kurvára valaki.
- Nem kellene rajta kitöltened a dühödet, amikor azóta van a te oldaladon, hogy találkoztam vele. Ez nem helyes – mondja nekem apa.
- Tudom – csattanok fel.
Tényleg tudom ezt, és azt is, hogy nem kellene fasznak lennem vele, de könnyebb mondani, mint megtenni. Hogy van az a régi mondás? Könnyebb megkapni valamit, amit akarsz, ha kedves vagy, vagy valami szarság? (You catch more bee’s with honey…)
- Nézd, sajnálom, hogy seggfej voltam veled – fordulok apámhoz. – Mindkettőtökkel – sóhajtok fel, amikor Liam felhúzza az orrát.
Apám lesokkolt arckifejezésétől majdnem felnevetek, de valószínűleg nem ez a legjobb alkalom erre.
- Itt is van – jelenti be Liam, mire a pulzusom azonnal felgyorsul.
Minden adrenalin, ami felgyülemlett bennem, amíg be voltam zárva abba a rohadt cellába, visszatér, amint Louis kiszáll Liam kocsijából. Nyugodtnak kell maradnom, és emlékeznem arra, hogy ne rajta töltsem ki a dühömet, nem számít, mennyire nagyon akarom. Tényleg rajta akarom kitölteni a dühömet, vagy csak ez az automatikus reakcióm? Megkönnyebbülés és egy hatalmas mosoly jelenik meg az arcán, amikor meglát engem, bilincs nélkül és a járdán állva.
- Hála a jó égnek! Mit mondtak? Szóval akkor nem mész börtönbe, ugye? Bíróságra kell menned? – tesz fel ezer kérdést.
- Nem, nem megyek börtönbe.
- Legnagyobb valószínűséggel ki… – kezdi el mondani apám.
- Egy csomó szart kell elintéznem az egyetemen – szakítom őt félbe.
Én akarok lenni az, aki elmondja neki a kizárást, ami közeleg. Nem vagyok idióta, az iskola nagy szarban lenne, ha engednék ezt eltussolni. Királyhoz illően elbasztam itt. Hazamegyek Angliába, ha kicsapnak, pokoli lesz megpróbálni rávenni Louis-t, hogy jöjjön velem.
- Mit mondott Zayn? – kérdezem tőle. Liamre és az apámra néz, mielőtt válaszol.
- Nem tesz feljelentést – mondja nekünk.
Megkönnyebbültem, bassza meg, megkönnyebbültem. Ha börtönbe kerülnék, akkor több lehetősége lenne Zaynnek megpróbálni rámászni Louis-ra.
- Köszönöm szépen, hogy ezt tetted érte – mondja neki apám.
- Nem kell megköszönni – pirul el, aztán felnéz rám.
- Várnunk kell, és meglátjuk, mi történik hétfőn – apám stresszesnek, fáradtnak és rendkívül aggódónak néz ki.
- Menjünk el innen, mielőtt úgy döntenek, hogy még egyszer letartóztatnak – sóhajtok fel, majd megfogom Louis kezét, nem húzódik el, ahogy arra félig számítottam is.
Ez egy jó kezdet.

Louis szemszöge
- Mindkettőtöket visszaviszlek Harry autójához – ajánlja Ken, mire bólintok.
- Találkozunk otthon – mondja nekem Liam, mielőtt a kocsijához sétál.
Hallom Harryt az orrom alatt morogni, hogy az apja háza „nem az én kurva otthonom”, de úgy döntök, nem provokálom őt az apja előtt. Már így is mérges, én pedig megkönnyebbültem, hogy már nem a benntartó cellában van, félelmetes volt, akár igazi börtön volt, akár nem.
Nem tudom, mihez kezdjek ezzel az egésszel kapcsolatban. Forog velem a világ egy tengelyen, azzal fenyegetve, hogy bármelyik másodpercben letérhet a pályáról. Harry még mindig az övében fogja a kezemet, miközben kinyitja nekem a kocsiajtót, hogy leüljek a hátsóülésre, ő beszáll mellém és hihetetlenül közel ül hozzám. Furcsa érzés mindkettőnknek hátul lenni úgy, hogy Ken vezet, mint egy sofőr. A csend kellemetlen, mégis örömmel fogadott, mert nem tudom, ki mérgesebb, én vagy Harry.
- Ne menj vissza az egyetemre, vagy bárhová az egyetem környékén, amíg ezt meg nem oldjuk – mondja Harrynek az apja.
- Oké – fújtatja mellettem Harry.
Megköszönöm Kennek, hogy elhozott minket, aztán követem Harryt a kocsijához. Várom, hogy rám kiabáljon, amiért elmentem meglátogatni Zaynt, tudom, hogy ez lesz.
- Szóval… hogy ment? – kérdezi meg végül, miközben elfordítja a kulcsot a gyújtásnál.
- Jól.
- Jól mi?
- Jól ment.
- Magyarázd meg – erőlteti.
- Nem fog feljelenteni, hála az égnek.
- Mi mást mondott még?
- Hogy nem ő küldte azokat az üzeneteket – nem nézek rá.
- Nos, mi tudjuk, hogy igen – kanyarodik ki a parkolóból, majd az útra.
- De láttad, hogy ő csinálta? Nem azt mondom, hogy nem, de mitől vagy benne olyan biztos, hogy ő tette? – nem kell ránéznem, hogy tudjam, milyen nézéssel ajándékoz meg.
- Pontosan ez az, amiért nem akartam, hogy odamenj.
- Csak feltettem egy kérdést, Harry
- Megint befészkelte magát a fejedbe! Tudtam, hogy ez lesz, miért vagy ennyire rohadtul vak? Hadd találjam ki, letagadta, hogy azt mondta nekem, már megdugott téged, ugye?
- Nem, bevallotta és bocsánatot kért.
- Választanod kell most, Louis, én vagy ő, mert ez az oda-vissza szarság nem fog működni nekem! – emeli fel a hangját ismét.
- Miről beszélsz egyáltalán?! Nem kell választanom, Zayn a barátom. Téged szeretlek, igen, törődöm vele, de nem úgy, ahogy veled törődöm. Ne próbáld meg ezt valami olyanná formálni, ami nincs! Ez nem egy szerelmi háromszög, ez nem olyan – teszem karba a kezemet, aztán kibámulok az ablakon.
- Nekem egy kibaszott szerelmi háromszögnek érződik, Louis, akkor miért nem maradsz távol tőle?
- Odamentem, hogy meggyőzzem őt, ne jelentsen fel téged, miután megtámadtad őt. Segíteni próbáltam neked, míg te bent voltál abban a cellában, és úgy viselkedtél, mint egy elkényeztetett kiskölyök.
- Megtámadtam őt? Ő is nekem esett, Louis. Nem akkora nagy punci, mint amilyennek tűnik. És ne nevezz kölyöknek – úgy hangzik, mint egy gyerek, mint egy kölyök.
- Akkor ne viselkedj úgy.
- Ki fognak csapni – azt hiszem, hallom, hogy ezt mondja, de az nem lehet.
- Nem, nem fognak.
- De igen, Lou, igen, ki fognak. Apa megpróbál úgy viselkedni, minta talán nem zárnának ki, de tudom, hogy igen.
Kizárás? Ez őrület… vagyis feltételezem, amikor megnézed a kárt, amit okozott, akkor nem túl nagy őrület, de az egyetemről való kicsapás nagy dolog, hatalmas dolog.
- Hogyan érzel ezzel kapcsolatban? – kérdezem.
- Nem tudom… mármint nem nagyon érdekel az iskola amúgy se. Már van munkám és elég jól keresek, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan jól keresnék bárhol máshol is.
- Diploma nélkül nem – emlékeztetem őt.
- Nyilvánvalóan le fogok diplomázni, az egyetlen problémám az lenne, hogy távol leszek tőled – a szívem elkezd gyorsabban verni.
- Mit fogsz csinálni? – kérdezem, bizonytalanul, hogy valóban hallani akarom-e a választ.
- Hazamegyek.
Tudtam, hogy ez lesz. Nem tudom elképzelni itt az egyetemet Harry nélkül, ő egy hatalmas része már az egyetemi tapasztalatomnak… igazából az egyetlen része.
- Ennyi akkor? – kérdezem halkan.
- Azt akarom, hogy gondolkozz el azon, hogy velem jössz.
- Nem fogok Angliába költözni – mindkettőnk hangja fagyos, semmilyen érzelmet sem mutat.
Ez a tökéletes alkalom, hogy felhozzam Seattle-t.
- Témát válthatnánk? Mert ez most túl sok, és mindketten tudjuk, hová vezet ez – szólal meg Harry.
Oké… én is kimerült vagyok, így feltételezem, nem fog fájni, ha pár órával elhalasztom, de tényleg vissza kell emaileznem annak a nőnek a lakással kapcsolatban, amit online találtam. Tudom, hogy az után a nap után, amilyen Harrynek volt, még csak fontolóra sem venné Seattle-t, én pedig túl kimerült vagyok, hogy ismét veszekedjek vele. Olyan sok dolog van, amit mondani akarok neki Zayn megverésével kapcsolatban, és hogy bunkó volt velem, de meg tudom mondani, hogy aggódik a kicsapás miatt, akár bevallja, akár nem.
- Hazajössz? – néz rám.
- Nem tudom…
- Ne legyél már ilyen problémás, szükségem van rád. Kérlek, csak gyere haza, még akkor is, ha csak egy estére.
- Oké – adom be a derekamat.
Tényleg vissza akarok menni a lakásba, de nem vagyok teljesen idióta… vagyis, talán az vagyok. Nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Harry durván megszegte az ígéretét és majdnem megölte Zaynt. Nem tehetek róla, de úgy érzem, ez az egész az én hibám.
- Kell ruha az apám házából?
- Igen, nincs túl sok nálam.
- Vegyünk neked pár új ruhát, így nem kell újra és újra ugyanazokat a szarokat hordanod.
- Köszi – forgatom a szemeimet, de igaza van.
- Csak őszinte vagyok – von vállat.
- Legyél egy kicsit kevésbé őszinte.
- Soha – vigyorodik el.
- Hogy jutottál el a cellában való üvöltözéstől ahhoz, hogy engem ugrass, egy órán belül?
- Nem tudom, megőrjítesz.
- Nem, te ilyen vagy – mosolyodom el.
- Talán.
- Vissza kéne vinned azokat a kick-box órákat és elcserélned őket egy terapeutára.
- Neked? – kérdezi.
- Nem, neked.
Viccelek, de a humor vékony rétege alatt sok igazság van a szavaimban. Találnia kell egy módot, hogy kezelje a haragját, mert nem vagyok biztos benne, mennyi támadást és vitát bírok még el. Mostanában folyamatosan olyan stresszes vagyok, mindig túl sok dolog történik, és ez túl sokká válik, hogy kezeljem.
- Szóval igen vagy nem a ruhákra, mert szerintem igen – feleli Harry.
- Igen. Biztos, hogy benne vagy most a vásárlásban? Még mindig mehetünk holnap is? – amennyire új ruhákat akarok venni, nincs bennem annyi erő, hogy körbe sétálgassak most egy bevásárlóközpontban. Fáj a hasam, a fejem pedig még jobban.
- Fáradt vagy?
- Igen, ez egy hosszú nap volt – sóhajtok fel, majd arcomat a hideg ablakhoz nyomom.
- Akkor mehetünk holnap. Most csak hazaviszem magunkat, van elég ruhád otthon ma estére.
Harry felhangosítja a rádiót, aztán elkezd rá dúdolni. A hang édes és megnyugtató, azonnal ellazít. Szemeim nehéznek kezdenek érződni, és azon találom magamat, hogy majdnem elalszom, mielőtt a hazaút felénél tartanánk.
„Ő fojt meg.” Járnak a fejemben Zayn szavai, miközben hagyom, hogy elnyomjon az álmosság.
- Lou – ébreszt fel Harry hangja. – Itthon vagyunk, bevinnélek, de nem hiszem, hogy az tetszene neked – jegyzi meg halkan.
- Megyek.
Csak este hat óra van, de ennél sokkal későbbnek érződik. Furcsa érzés visszatérni az én hol igen-hol nem otthonomba.
- Miért vagy ilyen fáradt? – kérdezi Harry, ahogy benyomja a gombot a liftben.
- Nem tudom, csak kimerült vagyok. Te nem? A te napod még eseménydúsabb volt, mint az enyém.
- Nem nagyon, pokolian sok adrenalin gyülemlett fel bennem egész nap.
- Szép – forgatom a szememet a háta mögött.
Harry egyenesen a konyhába megy, én pedig megállok a lépésben, miközben szemeim átnézik a nappalit. A ruhák a padlóra vannak dobva, üres sörösüvegek és üdítősüvegek vannak szétszórva a dohányzóasztalon, és egy könyv- és papírhalom borítja be a kanapét.
- Egy kicsit rendetlenség van, majd holnap feltakarítom – von vállat Harry, majd nekem ad egy pohár vizet.
- Feltakarítom most – fújtatom.
Kezd hányingerem lenni, ez a rendetlenség pedig elég ahhoz, hogy kiugorjak az ablakon.
- Csak hagyd most, tudom, hogy fáradt vagy.
- Egyszerűen nem hagyhatom – tudja ezt.
- Én nem mennék a konyhába – figyelmeztet Harry.
Besétálok a kis konyhába, majd kiveszek egy szemeteszsákot a mosogató alól. Legalább a szekrények még mindig sorban vannak, összeesnék, ha azokat is elrontotta volna. A mosogató tele van edényekkel, még akkor is, ha van mosogatógépünk, biztosan ez az, amiért azt mondta, hogy nem jöjjek be ide. Nem tudom elképzelni, hogyan élne Harry, ha én nem lennék itt, hogy kitakarítsam a lakást, ha nem egyezik bele, hogy eljöjjön velem Seattle-be, ez fog történni.
Nem bánom a takarítást, tulajdonképpen szeretem. Általában ellazít, de ma nem.
Nem ez az egyetlen káosz, ami megőrjít, minden más, ami történik, azzal együtt, hogy Harry tönkreteszi a lakást két hét alatt. Ez csak a hab az elbaszott tortámon. A zajtól, ami abból keletkezik, hogy összeütődnek az üvegek, ahogy a zsákba dobom őket, még jobban lüktet a fejem.
- Mi a baj?
- Semmi, csak fáj a fejem.
- Hagyd abba a takarítást, megcsinálom én – veszi el tőlem a zsákot. Figyelem, ahogy beledobja a szemetet a zsákba, aztán összegyűjti a piszkos ruhákat a karján, hogy a hálószobába vigye őket. – Ülj le – követeli, amikor visszajön a nappaliba.
Leveszem a cipőmet, majd helyet foglalok a kanapé azon részén, ahol nincs rendetlenség. Harry idesétál, és elviszi a papírhalmot is a hálószobába, van egy olyan érzésem, hogy csak benyomja egy fiókba, de nem akarok erre gondolni.
- Úgy nézel ki, mintha beteg lennél – jegyzi meg, aztán leül mellém a kanapéra. Laza nadrágba és ujjatlan pólóba öltözött át.
- Csak stresszes vagyok szerintem.
- Ettél ma?
Ettem? Nem emlékszem… remélem.
- Elvittél reggelizni – emlékeztetem őt, majd lehunyom a szemeimet, míg a mögöttem lévő puha párnán pihetetem a fejemet.
- Ó, igen. Úgy tűnik, mintha nem is ma reggel lett volna.
- Mesélj még – sóhajtok fel.
- Rendelhetek pizzát.
- Jó.
- Biztos vagy benne, hogy jól vagy? Ez csak egy fejfájás, vagy mérges vagy rám?
Amikor kinyitom a szemeimet, Harry engem néz.
- Leginkább fejfájás és gyomorfájás… de még mindig nem vagyok biztos benne, hogy dühös vagyok-e rád vagy sem.
- Mikor fogod tudni?
- Nem tudom, amikor esélyem lesz rá, hogy gondolkodjak.
- Gondolkodj most.
- Ez nem ilyen egyszerű.
Harry felsóhajt és tenyerét a térdeihez dörzsöli, egy ideges mozdulat, amihez már hozzászoktam, hogy csinál, amikor nem tud mit mondani.
- Menj, öltözz át, én meg rendelek pizzát – áll fel, majd kiveszi a telefonját a zsebéből.
A szobába sétálok, és olyan gyorsan öltözöm át, amennyire csak tudok. Elveszem az első pólót a Harryéi közül, amit találok, aztán áthúzom a fejemen. Korog a gyomrom, ahogy körbe nézek a szobában. Az ágy tökéletesen meg van csinálva, és a szoba sokkal tisztábbnak tűnik, mint a lakás többi része.
- Harminc perc – mondja nekem Harry, amikor ismét csatlakozom hozzá a nappaliban. A kanapé másik oldalán ülök le, mire Harry átnyúl, hogy közelebb húzzon. Karja átöleli a vállaimat, míg én a nyakához dörgölőzöm, karommal körül fonva a derekát. – Hiányzott, hogy az én pólóimat viseld… és csak az én pólóimat – feleli, végig húzva ujjhegyeit csupasz combomon. – Sajnálok ma mindent, hagytam, hogy teljesen legyőzzön a temperamentumom – mondja a hajamba.
- Nem csinálhatod ezt folyamatosan.
- Tudom, bébi, tudom.
Válaszként nem mondok semmit.
- Tudod, hogy az Advil még mindig a fürdőszoba szekrényben van-e? – kérdezem tőle.
- Nem tudom.
Megmozdulok, hogy kibogozzam magam tőle, de megállít.
- Majd én megnézem – feleli, aztán felkel a kanapéról. Én lefekszem a helyére, és lehunyom a szemeimet.

16 megjegyzés:

  1. Furcsa furcsa nem tetszik,hogy Lou ilyen kimerült és betegeskedik,most nagyon nem!
    Igazából nekem egy kérdésem lenne hozzád! Te már végigolvastad az egész sztorit úgy értem a harmadik évadot is?
    Gondolkodtam rajta hogy elolvasom angolul is tudod valami tanulás féle képen! Hol találom meg angolul tudsz segíteni?
    Köszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezek nekem is mindig gyanúsak...
      Nem teljesen olvastam végig a 3. évadot, még vagy 20 rész hátra van, de valahogy nem bírom rávenni magamat, félek, hogy mi lesz benne :D De egyszer muszáj lesz, jobb, ha fordítás előtt tudom, hogy mi lesz benne.
      Fent volt wattpadon, de valamiért nem elérhető, így elkezdték az elejétől újraírni a sztorit, szóval csak az első évad van fent, ezt oldalra ki is tettem :) Viszont nekem telefonról valahogy elérhető maradt, ezért tudom fordítani.

      Törlés
  2. Csak nekem tűnt nagyon rövidnek?
    Remélem a következő esemény dúsabb lesz! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát azért több oldalas volt ez is, csak most nem volt benne annyira sok esemény :) Ó, lesznek olyan részek, ne aggódj :D Xx

      Törlés
  3. Tetszett ez a rész. Legalább nem volt nagyobb veszekedés. De az lesz ha Harry megtudja a Seattle dolgot. 😕

    Várom a folytatást.

    Puszii 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és igen, ezt most megúsztuk szerencsére. Hát nem fog örülni neki, ennyit mondhatok.

      Jövőhéten hozom :) Xx

      Törlés
  4. Szia! 😊
    Nagyon nem tetszik nekem Louis. Valami baja lehett? Remélem nem és csak kimerült. Jaj miért nem mondja el neki hogy Seattelbe költözik? Most meglett volna rá az alkalom. Felakasztom magam.fuuu. Zaynt megölhetem? Jaj Harry miért vagy ilyen? De ha nem lenne ilyen akkor nem lenne jó akkor nem lenne érdekes. Jaj de nehéz. Fantasztikus lett.
    És ma van a szülinapom ezért is olvastam el ma.
    Puszi Zsozso ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ez nekem is gyanús mindig, de hát majd kiderül, hogy van-e ennek valami komolyabb oka. Na ja, folyamatosan csak halasztgatja. A halál lehet kicsit túlzás neki, de a verést tutira megérdemelte :D Bizony, ez sajnos ilyen nehéz és bonyolult helyzet, de hát ez van :') Örülök, hogy tetszett :)
      Ó, akkor boldog szülinapot! :) Xx ♥

      Törlés
  5. Ufh hát ez most betalált. Félek mi lesz Louis-sal és akkor még itt van a költözés is... Harry egy barom, nem tudok mást mondani. Nem hiszem el. Remélem minden rendbe jön ( kicsit érzelmes hangulatomban vagyok és ez a rész most rátett még egy lapáttal erre,úgyhogy csak ennyit tudtam írni) :')
    Puszi ~Dorina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahh, már megint szórakozott a blogger és berakta a kommentedet a spamek közé, csak most láttam meg, bocsánat!
      Szóval igen, nem lesz egyszerű dolog majd a költözés, de addig még jó pár dolog közbejön... Idővel rendeződni fog minden, bízzunk benne :) Ó, remélem, semmi komoly nem volt, hogy már minden okés :) Xx

      Törlés
  6. Sziaa :D szegény Louis :( remélem semmi komoly baja nincsen :/ Ebben a részben aranyos volt Harry szerintem :D Most úgy ahogy tudott az apjával normálisan beszélni és nem úgy mint az eddigi részekben...hát Seattle...arról ne is beszeljunk :/ Ahogyan lehettem a dolgot most már szinte teljesen biztos hogy Louis ods költözik..hát Harry remélem nem hagyja emiatt egyedül és vele megy...Louis is hülye egy kicsit, itt van Harry és tudja nagyon jól,hogy ö szeretne oda menni mégis elvallajva,hogy ott fog dolgozni...Kíváncsi vagyok,hogy végülis sikerul-e ez a Seattle-os dolog :) Olyan édes volt a végén Harry :D Lassan takarítónonek is belehet fogni 😂 koszonom az újabb csodálatos részt! :D❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Bizony, reménykedjünk. Próbálta moderálni magát, hála az égnek, és hát igen, Seattle egy nagy probléma... Igen, elég elszántnak tűnik Louis, Harry pedig, jaj, ez elég bonyolult lesz, ennyit mondhatok. Idővel kiderül, hogyan alakul majd :) Bizony, a végén még megtanul háztartást vezetni :D Nagyon szívesen :) Xx ♥

      Törlés
  7. Szia drágám!
    Most nem volt semmi rossz a részben,de sajnos ez nem fog sokáig tartani, ha ezek ketten itt minden hülyeségnek veszekednek.
    Harry-nek igaza van, Z hulyesegeket mond Lou-nak, de Louis-nak is igaza van, o megtudja magát védeni, nem kell a szoknyáján ülni.
    Nagyon tetszett a rész, várom a kovit!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, most kaptunk egy kis nyugit az előző bonyodalmak utána, de ahogy ez náluk lenni szokott, nem fog sokáig tartani.
      Igen, mindkettőnek igaza van, csak Zaynnek nem, mert ő mindig beleavatkozik abba, amihez semmi köze.
      Örülök, hogy tetszett, jövőhéten itt lesz :) Xx

      Törlés
  8. Kis nyugi volt, és ahogy az előttem szóló Roni írta, nem fog ez sokáig tartani... Sajnos, de hát ők márcsak ilyenek. Zaynre meg már nem mondok semmit...
    Kíváncsi vagyok már arra, hogy mi lesz, ha Seattle szóba kerül! Robban a bomba sztem...
    Imádtam, és várom a folytatást nagyoooon! Holnap pénteeek! Juhuuu *-*
    Puszi ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, bizony, itt már csak így megy ez... Jobb is, én se szólok már semmit.
      Hát nem lesz egy egyszerű menet, ennyit mondhatok.
      Örülök, hogy tetszett, és máris hozom :) Xx ♥

      Törlés