2016. szeptember 23., péntek

Chapter 194

Sziasztok! :)
Úgy látszik, nem tudok előbb géphez jutni péntekenként, hiába érek haza már délután, mindig van valami programom :D A fejezet szerintem nagyon fog tetszeni nektek, az eleje cuki, a közepe nagyon cuki, imádnivaló, a vége pedig vicces. A közepénél meg kell jegyeznem, hogy a könyvből való fordítás saját, nem akartam azzal vesződni, hogy kikeressem, szóval az úgymond nem hivatalos :D A végéhez kapcsolódóan annyit, hogy az eredeti sztoriban (Harry-Tessa) viccesebb, mivel ott fiú-lány felállás van, megértitek, ha odaértek :D Harry szemszögének a végén pedig zárójelbe írtam, hogy pontosan mi volt az az angol mondat, mert a shall szócska egy kicsit bezavart és nem voltam benne biztos, hogy helyes-e a fordításom.
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 194

Harry szemszöge
- Tessék, találtam párat – ütögetem meg Louis vállát.
Fejét a kanapéba temette, szemei csukva vannak. Miután még egy percig bökdösöm és piszkálom őt, kinyitja a szemeit, majd felül, hogy elvegye a kis gyógyszereket a kezemből.
- Beteg vagy? – kérdezem tőle ismét.
- Nem tudom, lehet, hogy beteg leszek. Most már a hasam jobban fáj, mint a fejem, de lehet csak azért, mert éhes vagyok.
Vagy, mert kurvára stresszes vagy miattam, és úgy nézel ki, mintha a kanapénkra akarnál hányni.
- Ó, nos, a pizzának hamarosan itt kellene lennie.
- Mhmm – billenti hátra a fejét, aztán elveszi a pohár vizet, hogy lenyelje a gyógyszert. Meg tudom mondani az arca elsápadásából, hogy nem érzi jól magát.
- Megkaptad az influenzaoltásodat? – kérdezem Louis-tól.
- Mi?
- Az influenzaoltásod. Megkaptad idén? – nem tudom, milyen fajta kérdést kell feltenni egy beteg embernek.
- Nem tudom… tulajdonképpen nem. Nem hiszem. Nincs biztosításom. Látnod kellene a számlát a kórházi kiruccanásomról – nyög fel, majd megajándékoz egy gyenge mosollyal.
- Majd én kifizetem – ajánlom fel, mire a homlokát ráncolja, és visszafekszik a kanapéra. – Ki fogom, nem kellene a kórházi számlák miatt aggódnod.
- Shhh… – feleli, aztán lehunyja a szemeit.
Majd emlékeztetem újra, amikor jobban érzi magát, vagy egyszerűen csak elmegyek és kifizetem az engedélye nélkül. Bár ez biztosan feldühítené, és pontosan ez az, megpróbálok nem megtenni.
- Mit kellene csinálnom? – kérdezem, majd kopognak az ajtón.
A pizza, természetesen. Ahogy felállok, a kopogás egyre hangosabb lesz, és letakarom Louis alsó felét egy takaróval, mielőtt az ajtóhoz sétálok. A kopogás ütögetéssé alakul át. Kurvára viccelsz velem?
- Kibaszottul ne verd az ajtómat, fáj a feje – csattanok fel a kiszállító gyerekre.
- Bocs, ember – feleli, átadva nekem a négyzet alakú dobozt.
Egy kicsit rosszul érzem magam, amiért leszidtam a srácot, de még rosszabbá tette Louis fejfájását. Aláírom a nyugtát, aztán az arcába csukom az ajtót.
- Én… uhm… teszek neked néhányat egy tányérra – dadogom, majd a konyhába sétálok. Annyira örülök, hogy itt van velem a lakásunkban, akár beteg, akár nem. – Tessék, enned kell – mondom neki, mire felnyög ismét.
- Nem vagyok éhes.
- De igen, az vagy, az előbb mondtad.
Felhúzza magát, hogy felüljön, miközben az ölébe húzza a takarót.
- Egy szeletet – vitatkozik.
- Kettőt.
- Egyet sem – mosolyodik el félig.
- Rendben, egyet.
Mellé ülök, aztán lábait az ölembe húzom, amíg eszünk. Lassan, kicsiket harap, kiemelve a rágását, hogy bizonyítsa igazát. Még akkor is, amikor beteg, ilyen a magatartása, és imádom ezt. Előre hajol, majd az üres tányért a dohányzóasztalra helyezi, mielőtt ismét lehunyja a szemeit.
- Be kellene mennünk a kórházba – javaslom.
- Jól vagyok, Harry, ez csak valami gyomorrontás vagy valami.
- Honnan tudod?
- Mert már voltam beteg korábban, mindenki volt már. Ez nem olyan nagy ügy.
- Nem úgy tűnik – nem akartam hallhatóan kimondani.
Louis kinyitja a szemeit, aztán kinyújtja felém a karját, hogy menjek hozzá közelebb. Azt hiszem, valami jó is van abból, hogy nem érzi jól magát, úgy tűnik minden irántam érzett haragját félretette most.
- Jól vagyok. Csak aludnom kell – szorítja meg a pólóm vékony anyagát az ujjaival, és fejét a mellkasomon pihenteti.
- Menjünk az ágyba – utasítom, mire megrázza a fejét.
Figyelmen kívül hagyom csendes tiltakozását, majd felveszem őt a kanapéról a karjaimba, hogy bevigyem őt a hálószobánkba. Arrébb húzom a paplant, aztán óvatosan lefektetem őt az ő felére az ágyon.
- Miért van megcsinálva az ágy? – kérdezi, befészkelődve a párnába.
- Nem volt használva – mondom neki, mire megértően bólint. Nem tudtam ebben az ágyban aludni nélküle. Egy folyamatos emlékeztetője lett volna annak, hogy milyen veszteséget szenvedtem el. – Tényleg sajnálom a korábbiakat – mondom neki, lefeküdve mellé és a mellkasomra húzva őt.
- Mhmm – motyogja, aztán lehunyja a szemeit.
Átnyúlok a közöttünk lévő kis helyen, hogy kezemet a homlokára tegyem, azt hiszem, ez az, amit akkor kellene csinálnod, amikor valaki beteg? Nagyon melegnek érződik, túl melegnek.
- Van lázmérőnk? – kérdezem halkan.
- Jól vagyok. Csak hagyj aludni.
- Lou… – nyafogok, szó szerint kurvára nyafogok.
- Shh…
Felsóhajtok, majd a hátamra fordulok, egyik karomat továbbra is a dereka körül tartva, és a plafonra bámulok. Nem tetszik ez, egyáltalán nem tetszik. Bőre nyirkos és nedvességtől fénylik, ajkai és arca sápadtak, és túl nehezen lélegzik. Ha itt fekszem és őt bámulom, meg fogok őrülni. Louis makacs és nem hajlandó kórházba menni, de mi van, ha ez valami komoly. Jól volt néhány órával ezelőtt. A lehetőségek száma végtelen, és sáros cipővel kavarognak a fejemben.
- Louis – rázom meg a karját.
- Mi az? – nyitja ki az egyik szemét.
- Mehetünk már a kórházba?
- Harry, az Isten szerelmére, jól vagyok – kezd bosszús lenni rám, de ez rendben van felőlem. – Menj, nézz tévét – utasítja.
Úgy döntök, hogy hallgatok rá, mert tényleg nem tudok itt ülni, és kezd készen állni arra, hogy a szart is kiüsse belőlem, ha nem hagyom őt békén, meg tudom mondani. Egy sóhajtással elveszem a telefonomat az éjjeliszekrényről, aztán kisétálok a nappaliba. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal, az én beteg Csipkerózsikám azt akarja, hogy hagyjam őt nyugodtan aludni, és az összes barátom seggfej. Dolgozhatnék egy kicsit, de pillanatnyilag nem érdekel. Kíváncsi vagyok, mit csinál Liam?
Mi… a… fasz? Miért jött ez a gondolat a fejembe?
Egyébként is, mit csinálhatnánk? Őt érdekli az összes olyan szar, ami engem nem, sportok, iskola… ez nagyjából össze is foglalja. Azt hiszem, kitakaríthatnám a konyhát, és felsöpörhetném azt a vékony réteg port, ami beborította az egész lakást az elmúlt két hétben.
Egy órával később a konyha tiszta, vagyis elég tiszta, én pedig kibaszott fáradt vagyok. Utálok takarítani, és még nagyobb rendetlenség volt, mint gondoltam. Valahogy sikerült bemocskolnom a mikró egész belsejét kajával, hagytam egy sörösüveget szétrobbanni a fagyasztóban, és ott hagytam egy régi szendvics maradékát a pulton. Sokkal könnyebb volt tisztán tartani a diákszövetségben lévő szobámat, az csak egy szoba volt.
Louis mélyen alszik az ágyban, karjai a párnámat ölelik, térdei pedig a mellkasához vannak felhúzva. Lélegzetelállító még akkor is, amikor beteg. Még mindig túl korán van nekem, hogy aludjak, így a szekrényhez megyek és kiveszem a Büszkeség és Balítélet példányát, amit Louis a szülinapomra adott. A könyvnek sokkal több részét fedi világossárga, mint azt vártam, úgyhogy ismét lefekszem mellé, és elkezdem elolvasni a kijelölt részeket.
„Van néhány ember, akiket tényleg szeretek, és még kevesebb, akikről jó véleménnyel vagyok. Minél többet látok a világból, annál elégedetlenebb vagyok vele; és minden egyes nap megerősíti a hitemet az összes emberi tulajdonság ellentmondásában és a kis függőségben, amelyet az érdem vagy az ész megjelenésén lehet elhelyezni.”
Ez biztosan a kapcsolatunk elejéről való. El tudom képzelni őt most, bosszúsan és idegesen, a kis ágyán ülve abban a kollégiumi szobában és szövegkiemelővel és regénnyel a kezében.
Rápillantok, és kissé felkuncogok a kárára. Átnézve az oldalakat, látok itt egy sémát, utált engem. Tudtam ezt akkor, de emlékeztetni erre baromi furcsa.
„Egy boldogtalan lehetőség van előtted, Elizabeth. Ettől a naptól biztosan idegen vagy az egyik szülődnek. Anyukád soha nem fog újra látni téged, ha nem mész hozzá Mr. Collinshoz, én pedig soha nem látlak viszont, ha megteszed.”
Az anyja és Natalie.
„A dühös emberek nem mindig bölcsek.”
Nem ez az igazság…?
„Nincs örömöm az ön megértésében.”
Én sem értettem saját rohadt magamat, és még mindig nem, tényleg.
„Könnyedén megbocsátottam volna büszkeségét, ha nem bántotta volna meg az enyémet.”
Azon a napon csinálta ezt, amikor azt mondtam neki, hogy szeretem, majd visszavontam. Tudom, hogy igen.
„Meg kell tanulnom elégedettnek lennem azzal, hogy boldogabb vagyok, mint ahogy azt megérdemlem.”
Könnyebb mondani, mint megtenni, Louis.
„Kedvelni a táncot egy biztos lépés volt ahhoz, hogy szerelmes legyek.”
Az esküvő. Tudom. Emlékszem, ahogy felragyogott rám és azt tettette, hogy nincs fájdalma, miközben mindenhol ráléptem a cipőjére.
„Mindannyian egy büszke, kellemetlen fajta férfinek ismerjük őt; de ez semmiség lenne, ha tényleg kedvelnéd őt.”
Ez még mindig érvényes. Liam mondana ilyesmi szarságot Louis-nak, valószínűleg meg is tette korábban.
„Eddig a pillanatig soha nem ismertem magamat.”
Nem vagyok biztos benne, melyikünkre illik ez jobban.
„Úgy hiszem, minden jellemben van hajlam valamilyen egyedi gonoszra, egy természetes velejáróra, amit még a legjobb oktatás sem tud legyőzni.”
„És a te velejáród a hajlam, hogy mindenkit utálj.”
„És a tiéd – válaszolt egy mosollyal – hogy szándékosan félreérted őket.”

Mindegyik részben több igazság van, mint az előzőben, ahogy visszaugrok az ismerős regény elejéhez.
„Ő meglehetősen jó, de nem elég szép, hogy elcsábítson, és nincs kedvem jelenleg ahhoz, hogy jelentőséget adjak fiatal hölgyeknek, akiket semmibe vesznek más férfiak.”
Egyszer azt mondtam Louis-nak, hogy nem az esetem, milyen kibaszott idióta voltam. Úgy értem, nézz rá, ő mindenki esete, még ha rohadtul túl makacsok is, hogy lássák először. Kezeim lapozzák az oldalakat, szemeim pedig átfutják a számtalan megjelölt sort, amik kettőnkhöz kapcsolódnak és ahhoz, hogyan érez velem kapcsolatban. Ez a legjobb ajándék, amit valaha is kaptam, ez átkozottul biztos.
„Megbabonáztál, a testemet és a lelkemet.”
Az egyik kedvenc sorom, egyszer használtam Louis-ra, amikor először beköltöztünk ebbe a lakásba. Összehúzta az orrát elcsépelt mondatomon, kinevetett és nekem dobott egy brokkolit. Mindig megdobál minden szarral.
„De az emberek olyan gyakran változtatják magukat, hogy van valami új, ami megfigyelhető bennük örökké.”
Jó irányba változtam, érte, mióta találkoztam vele. Nem vagyok tökéletes, baszki, a közelében sem vagyok, de egy nap lehetek.
„Milyen kevés állandó boldogság tartozhat egy párhoz, akiket csak azért hoztak össze, mert a szenvedélyük erősebb volt, mint az erényük.”
Egyáltalán nem tetszik ez. Pontosan tudom, mi ment végig a fejében, amikor ezt jelölte ki. Továbblépés…
„Egy hölgy képzelete nagyon gyors; csodálatból szerelembe ugrik, szerelemből házasságba egy pillanat alatt.”
Legalább nem csak Louis agya az, ami ezt az őrült szart csinálja.
„Csak a legmélyebb szerelem fog rábeszélni a házasságra.”
Louis a mondat többi részét kihagyta, a részt, aminél az van, hogy „ezért fogom egyedül végezni, vénlányként.”(~which is why I shall end up and old maid.)
Csak a legmélyebb szerelem fog rábeszélni a házasságra. Hmm… Nem vagyok biztos benne, hogy nekem akár az megtenné-e. Nem lehetséges, hogy van mélyebb szerelem annál, mint amit ez iránt a fiú iránt érzek, de ez nem változtatja meg a véleményemet a házassággal kapcsolatban. Az emberek már nem a helyes okok miatt házasodnak össze, nem mintha valaha is úgy tették volna. A múltban a státusz vagy a pénz miatt volt, most meg csak azért, hogy megbizonyosodjanak róla, nem lesznek magányosak és nyomorultak, két dolog, amit majdnem minden házas ember érez még mindig.
A könyvet az éjjeliszekrényre teszem, mielőtt lekapcsolom a villanyt, és leteszem fejemet a lapos matracra. Vissza akarom venni a párnámat, de Louis túl szorosan fogja, és nem akarok fasz lenni.
- Megtennéd, hogy nem leszel ilyen makacs és eljössz velem Angliába? Nem tudok nélküled lenni – suttogom neki álmában, végig húzva nagyujjamat arca meleg bőrén.
Alig várom, hogy ismét aludjak egy kicsit, igazi alvás legyen Louis-val mellettem.

Louis szemszöge
Amikor felébredek, hálás vagyok, hogy Harryt nem rajtam fekve találom, mint ahogy azt általában teszi, mert még mindig alszik tátott szájjal, nekem pedig nagyon kell pisilnem és lezuhanyoznom. Harry pólója izzadsággal áztatott, és undorodva érzem magamat. Egy gyors csókkal Harry arcára a fürdőbe sietek.
Talán ténylegesen vennem kellene egy fürdőt, hogy levigyem ezt a lázat, a leghosszabb ideje nem fürödtem kádban. Lehámozom magamról Harry pólóját, majd a meztelen alakomra bámulok a tükörben. Az arcszínem szörnyű, és egy piros folt van a hasamon. Mi az? Ujjaimat végig húzom a bíborszínű csíkon, aztán lenézek a padlón lévő pólóra. Vér, annak kell lennie. Felveszem a pólót, amit Harry viselt tegnap, így most már rajta van az ő, vagy Zayn vére a bőrömön. Egy borzongás fut végig a testemen, majd először elkezdek zuhanyozni, hogy lemossam Harry temperamentumának brutális bizonyítékát. Mindez megbetegít, szó szerint. A tegnap esti Advil segített, és már nem fáj nagyon a hasam, de a fejem még mindig lüktet és csak… gyengének érzem magamat. Lehet, hogy mégis el kell mennem az utcában lévő sürgősségire. A pénz az, amit nem akarok elkölteni, főleg mivel hamarosan költözöm, de nem hiszem, hogy sok választásom van.
Egy gyors zuhanyzás után tele engedem a kádat forró vízzel, aztán nagy mennyiségű fürdetőt spriccelek a vízbe, mielőtt belelépek. Hihetetlen érzés, azonnal ellazítja az izmaimat. Lehunyom a szemeimet, belélegezve a vanília édes illatát, majd Seattle-re kezdek gondolni. Sóvárgó és izgatott vagyok, de ideges és aggódó is amiatt, hogy Harry mit fog mondani. Bárcsak egyszerűen boldog lenne és jönne velem, ha csak ez ilyen könnyű lenne. Elmegyek függetlenül attól, hogyan reagál, ígéretet tettem magamnak és az anyámnak, hogy soha nem engedem meg, hogy egy férfi visszatartson és megakadályozza, hogy bármit is tegyek. Mindig is ez volt a tervem, az álmom, és most pontosan előttem van, olyan közel, hogy majdnem meg tudom érinteni. Bárcsak tovább lehetnék gyáva és várhatnék az utolsó pillanatig, hogy elmondjam Harrynek a hírt, de nem tehetem. Tartozom neki azzal, hogy őszinte legyek vele, amint a lehetőség felmerül.
- Lou? – kopogtat Harry az ujjperceivel gyengéden a fürdőszoba ajtón. Kinyitja az ajtót, mielőtt reagálhatnék. – Jól vagy? Felébredtem, és nem voltál ott...
- Jól vagyok. Egy kicsit jobban érzem magam – mondom neki, ő pedig leül a WC ülőkére.
- Az jó…
- Mi a baj?
- Semmi, csak… nem tudom, azt hittem, talán elmentél…
- Nem, még mindig itt vagyok – döntöm hátra a fejemet a kád hideg szegélyéhez.
- Van terved mára?
- Szerintem veszek pár antibiotikumot, igazikat.
- Elviszlek.
Megköszönöm neki, aztán még néhány percig áztatom magamat a halomnyi buborékban, mielőtt kiszállok a kádból. Harry nekem ad egy törülközőt, én pedig a testem köré tekerem azt. Ha jobban érezném magamat, tudom, hogy bemászott volna hozzám a kádba és nyers megjegyzéseket tett volna, mielőtt szeretkezett volna velem a vízben. A már amúgy is lángoló testem meggyullad a gondolatra, majd megrázom a fejemet, megpróbálva félretenni a gondolatot.
- Csak fel kell öltöznöm és kész vagyok. Köszönöm – mosolygok Harryre, ő pedig lábra áll.
Érzem magamon a szemeit, miközben átsétálok a félhomályban lévő folyosón a hálószobába.
- Ez örökké tart, jó dolog, hogy nem haldokolsz – panaszkodik Harry tizedjére, mióta helyet foglaltunk a kicsi, de nagyon színes váróteremben.
Gyerekek kivágott kézlenyomatai és egy nagy pajta állatainak matricái borítják a hely majdnem minden centiméterét.
- Nem tudtam, hogy ez egy rohadt óvoda – fújtatja Harry és a szemét forgatja.
- Nem tudom… nyafogó gyerekek, nézd meg… – érintem meg a lábát, mire a szemöldökét ráncolja rám, de látom a humort a szemeiben.
- Ha-ha.
- Louis Tomlinson – szólít a nevemen egy idős nővér néhány lépéssel távolabbról, Harry pedig feláll.
- Nem jöhetsz be oda velem – mondom neki, a karomat használva, hogy megállítsam őt a mozdulataiban.
- Miért nem?
- Nem tudom… mert nem vagy családtag, és nem hiszem, hogy beengednek.
Kissé sértettnek tűnik a szavaimtól, de egy szó nélkül leül.
Miután vártam újabb negyvenöt percet, belepisiltem egy csészébe, adtam három ampullányi vért, és elmagyaráztam a tüneteimet és a jelenlegi stressz-szintemet, az orvos azt mondja, hogy egészséges vagyok egy gyomorvírust leszámítva, és kapok egy figyelmeztetést, hogy csökkentsem a stressz-szintemet. A szürke hajú férfi ad egy receptet antibiotikumokra, majd utamra enged.
Harry oda-vissza járkál a váróteremben, a falon lévő nagy barna tehénre bámulva.
- Jézusom, tarthatott volna még tovább? Majdnem megőrültem – túr bele a hajába mindkét kezével.
- Csak ki kell váltanunk a szülés előtti receptet, mielőtt megyünk – használom ki eszeveszett állapotát.
Harry megáll léptében, mire én elkezdek nevetni. Az összes szín kifut az arcából, és azt hiszem, talán összeesik a váróterem közepén.
- Szülés előtti? – hangja zihálásként jön ki, miközben megpróbálja összerakni a darabkákat.
- Ugratlak, ez csak egy gyomorvírus. Bár meg kell vennem ezeket az antibiotikumokat – legyezem meg a papírt előtte. Kikapja a kezemből a receptet, majd az ajtó felé sétál.
- Nem vicces – jegyzi meg, amint kiérünk.
- De igen, az volt – nevetek fel még egyszer, és figyelmen kívül hagyom a halálos pillantást, amivel megajándékoz, ahogy kinyitja az anyósülés felőli ajtót.

14 megjegyzés:

  1. Szia! 😊
    Ó JESZUS MÁRIA A VÉGÉN KINYULOK 😂😂😂😂😂 de köcsög Louis 😂 de örülök hogy elmentek az orvoshoz. Harry annyira aranyos hogy így aggódik Louisért. Ajh és a könyvből azok a részletek annyira igazak rájuk...hát lassan ellene mondani Harrynek hogy Louis költözik mert nem sokára itt az idő. Ajh bonyolult a szerelmük ezért olyan jó olvasni és szeretni a történetet. Fantasztikus lett. Szerintem amiket írtál az elején hogy záró jelben ott lesz angolul is szuperül lefordítotad szerintem. 😊😉
    Puszi Zsozso ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Kihagyhatatlan poén volt :D Igen, ilyenkor nagyon édes tud lenni :3 Bizony, nagyon eltalálta a részeket Louis, és most már tényleg ideje lenne elmondani a költözést. Egyetértek, és örülök, hogy tetszik :) Akkor jól van, próbáltam megfogalmazni a lényegét :) Xx ♥

      Törlés
  2. imádtam ezt a részt is vártam rá egész nap de félek megtudni a következőkben hogy louis elköltözik-e vagy sem :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Hát igen, ezt elhiszem, hamarosan viszont ki fog derülni :) Xx

      Törlés
  3. De édesek! Komolyan annyira jó ez a sztori,bele halok mire vége lesz! A kíváncsiság fogja a halálomat okozni:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cukik, bizony :3 És hát igen, ezt nagyon át tudom érezni :D Xx

      Törlés
  4. Hello drágám!❤️
    Imádtam a részt, nagyon cuki lett.
    Harry tök cuki, ahogy aggódik, mondjuk ennyi szarság után, amit csinált, szerencse, hogy ennyi baja lett Louis-nak.
    Az idézetek tényleg rájuk illettek, mintha nekik írták volna.
    A szülési cuccos jelentenél tényleg viccesebb lett volna, ha Csaj-Fiú jelenet lett volna, de Harry így is ki tudott egy kicsit akadni.:D
    Imadi!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) ♥
      Örülök, hogy tetszett.
      Bizony, amennyi stressz érte Louis-t még jó, hogy csak ennyi lett a baja.
      Pontosan, szerintem gyönyörűek voltak.
      Igen, az a rész az eredetiben jobb volt, de azért így is vicces volt :D
      :) Xx ♥

      Törlés
  5. Sziasztok :D Igazából ehhez a részhez különösebben nincsen véleményem :D nagyon aranyos volt Harry, hogy így aggódott Louis-ert :D megkonnyebbultem mikor kiderült,hogy Louis-nak nincs semmi "komoly" vagy komolyabb baja :) remélem jobban lesz a későbbiekben :D Remélem a következő is ilyen kis aranyos, nyugodt rész lesz :D Lehet ez a rész ilyen vihar előtti csend rész...remélem nem,de ahj...utálom ezt :/ Kíváncsi vagyok Louis elkoltozik-e vagy akkor most mégis mit fognak tenni :D milyen kis aranyos volt már Harry,hogy igaz kissé szokatlanul de gondolt Liam-re ami engem meglepett egy kicsit! :D koszonom az újabb fantasztikus részt! :D ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Hát ez ilyen kis cuki, aranyos rész lett :D Igen, hála az égnek nem volt komolyabb baja, az hiányzott volna még ide... Már nem emlékszem pontosan, de őket ismerve nem sokáig tart a nyugalom :D Ó, hát az elképzelni sem lehet, hogy mi lesz még itt a költözés miatt. Igen, a Liames rész nekem is tetszett :D Nagyon szívesen! :) Xx ♥

      Törlés
  6. Sziaaa 😊
    Nagyon aranyos, és nyugis rész volt *-* Habár gondolom nem sokáig, szóval ki kell élvezni 😁 Még mindig félek a költözéy dologtól, de közben meg nagyon akarom már tudni!!
    Imádtam, és alig várom a pénteket 💜💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, és jól is gondolod, itt semmi sem tart túl sokáig :D Ezt megértem, idővel kiderül, mi is lesz ;)
      Örülök, hogy tetszett, és már hozom is az újat! :) Xx ♥

      Törlés
  7. Hát igen, ha a terhességi teszt eredménye pozitív a férfiaknál, akkor hererákjuk van, mivel akkor is megjelenik a terhességi hormon. Szóval ez most kijött mégha eredetileg egy csajról is volt szó 😂😂😂🤚

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, igen, ez a rész biztosan viccesebb volt az eredeti Afterben :D De igen, ez még megoldható volt :)

      Törlés