2016. október 7., péntek

Chapter 196

Sziasztok! :)
Egy szörnyen hideg hét után (télen megfagyunk, ez biztos) itt is van az új rész. Ebben még olvashatunk/olvashattok a nyugalomról (a vége nagyon cuki), de őket ismerve tudjuk, hogy ez csak átmenetileg van így. A közepe-vége felé zárójelbe tettem, hogy Zayn, mert szerintem így sokkal érthetőbb, hogy kiről van szó. A véleményetekre természetesen most is kíváncsi vagyok, a sulihoz pedig kitartást, hamarosan itt lesz az őszi szünet! :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 196
 
- Ez? – a Steph arcán lévő kifejezés, ahogy lenéz a ruhájára, elmondja nekem, hogyan érez a barna ruhával kapcsolatban.
- Igen, nem tetszik? – kérdezem tőle.
- Rendben van… Csak olyan…
- Szépen néz ki. Bájosan.
- Csak annyira…
- Ha nem tetszik, megpróbálhatunk valami mást – ajánlom.
- Nem az, hogy nem tetszik, nagyon jól néz ki rajtam, csak pokolian furcsán érzem magam benne. Mintha le kellene vágnom az ujjakat vagy letépnem a plusz öt centit a széléről.
- Megcsinálhatod ezt, de a vacsoráig nem. Csak húsz perced van addig, amíg nem kell elindulnod.
Tovább bámul magára, én pedig figyelem, ahogy az ajkai egy mosolyba húzódnak. Tényleg olyan csinosan néz ki. Máshogy, de nagyon csinosan.
- Parókát kellene felvennem – dobja át a vállán bíbor haját.
- Pontosan ezt mondta Harry! – nevetek fel, mire ő a szemét forgatja.
- Akkora egy pöcs! – nevet, majd visszaindul az öltözőbe. – Hogy vagytok Harryvel? Még mindig együtt laktok? – kérdezi bentről.
- Jól vagyunk – nézek le a lábamra, hálásan, hogy nem láthat engem. Nincs kedvem a Harryvel való oda-vissza kapcsolatom részleteibe belemenni most.
- Azt hittem, hogy talán azzal a Liam sráccal találkozgatsz, mert szó szerint mindig vele vagy, és láttam, hogy hazavitt téged.
- Liam a legjobb barátom, semmi több.
- Hogyan érez ezzel kapcsolatban Harry? – nyitja ki az ajtót, majd a kezembe adja a ruhát, még mindig a fogason, míg megigazítja az oldaltáskáját a vállán.
- Nos, kezdi megkedvelni Liamet egy kicsivel jobban, úgy értem, végre valamennyire úgy viselkednek, mint a mostohatestvérek, ami mindent sokkal könnyebbé tesz a szüleiknek – mosolyodom el a gondolaton.
Meg tudom mondani, hogy Harry tényleg kezd összemelegedni Liammel, ami annyira boldoggá tesz. Boldogságom rövid életű, mert eszembe jut, hogy Liam hamarosan elmegy, és ami még rosszabb, a kifejezés Steph arcán emlékeztet arra, hogy fogalma sem volt róla, hogy Liam és Harry szülei házasok egymással.
- Mi? Várj… Harry és Liam? Szülei? Házasok? De Harry szülei Angliában vannak? Az apja meghalt, igaz?
- Uhm… nem pontosan – nem látom, miért számít, ha az emberek tudják, Harry és Liam rokonok a szüleik házassága által most már. Miért mondaná azt Harry a barátainak, hogy az apja meghalt?
- Akkor nem mostohatestvérek? Összezavarsz – nevet fel Steph.
- Oké, azok, de Harry apja itt van. Ő a rektor.
- Rektor? A WSU-nak? – tágulnak ki a szemei.
Ha ezt az információt hónapokkal ezelőtt fedtem volna fel, Harry Kanadáig és vissza átkozott volna ki, de olyan sok minden változott meg, Harry megváltozott azóta. Úgy tűnik, nem annyira törődik már azzal, hogy fenntartsa a rosszfiú imidzsét, aki mindenkit leszar. Mit számít ez?
- Igen – húzom fogaim közé az alsó ajkamat.
- Szent szar! – vihog totálisan.
- Igen… – nem tudom, mit mondjak, úgy érzem, mintha írnom kellene Harrynek és elmondani neki.
- Ez túl vicces, fogadok, hogy az apja kiakadt, hogy mi lett belőle! – Steph nevet, de az ösztön, hogy megvédjem Harryt, túl kimagasló, hogy figyelmen kívül hagyjam.
- Harryből nem lett semmi olyan, ami miatt az apja kiakadt volna.
- Ki fogják csapni, és valószínűleg börtönbe dobják, az apja meg a rohadt rektor! Dühös, annak kell lennie – vigyorogja.
- Nem fog börtönbe menni, az apja pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne csapják ki – a hangom éle tisztán hallható.
- Viccelek… vagyis nagyjából. Harry több mint egy éve a barátom most már, csak azért szarakodok vele, mert ő is mindig ezt csinálja velem, szóval nem kell a támadó kutyájává lenni – teszi karját a vállam köré.
Tudom, hogy semmit sem gondol komolyan a szavaiból, de kezdek nagyon belefáradni abba, hogy az emberek negatív módon beszélnek Harryről. Így is eléggé leírja magát, és nem látom a humort abban a feltételezésben, hogy az apjának van oka dühösnek lennie amiatt, ami lett belőle.
A fejfájásom teljes erővel visszatért köszönhetően szókimondó barátomnak.
- Nem vagyok az – fújtatom, aztán végre elérjük a pultot, hogy fizessünk.
- De igen! Úgy néztél ki, mintha le akarnád szedni fejemet. Nagy utat tettél meg azóta, hogy besétáltál abba a kollégiumi szobába a levegőben fennakadt orroddal. Büszke vagyok rád – kutat a pénztárcája aljában, majd kivesz egy maroknyi készpénzt, hogy kifizesse a ruháját.
- Igen – mosolygok rá vissza, úgy döntve, hogy figyelmen kívül hagyom megjegyzését arról, hogy beképzelt voltam.
- Ezt teszi, ha Harry közelében vagy, szívóssá teszi az embert.
- Egyébként hogy vagy te és Tristan? – váltok témát.
- Jól! Nagyon jól, arról beszélünk, hogy Baton Rouge-ba költözünk jövőre.
- Tényleg?
- Igen, mindketten befejezhetnénk az LSU-n, és van művészeti programjuk, ami érdekel.
- És Tristan egyszerűen csak veled fog menni?
- Igen, úgy értem, ha még mindig járunk akkorra, természetesen igen.
- Ó.
- Jól vagy? – nyújtja ki a kezét, majd megérinti a vállamat.
- Igen – már így is túl sokat mondtam el neki Harry apjáról és Liamről, kizárt dolog, hogy mesélek neki Seattle-ről. Senkinek nem meséltem Seattle-ről, még Liamnek sem. Csak azok az emberek tudják, akik a munkatársaim a Vance-nál… és Zayn. Elmondtam Zaynnek.
- Van valami az LSU ellen vagy bármi, mert furcsa vagy.
- Nem, csak egy feladaton gondolkoztam, amit el kell kezdenem – szörnyű vagyok az azonnali hazugságban.
- Hmm… – vigyorodik el, de elég kedves ahhoz, hogy hagyja a témát.
Hallgatom Steph-et, ahogy Tristan új tetoválásáról beszél, és hogy neki is van egy időpontja, amikor a hátára tetoválnak holnap, mielőtt elmegy egy buliba.
- El kellene jönnöd velem a tetoválószalonba, te is csináltathatnál egyet magadnak – ugrat.
- Uhmm… nem, köszönöm – nevetek fel.
- Miért nem?! Jól néznél ki egy tetkóval, talán egy mosolygós fej?
Halványan emlékszem, hogy tettem erről egy megjegyzést, de nem hiszem, hogy azt Steph-nek mondtam. Részeg voltam, annyira részeg azon az estén, amikor ezt mondtam. Kivel beszéltem?
- Nem, nincs mosolygós fej nekem.
- Akkor is el kellene jönnöd, hiányzik, hogy veled lógjak. Hozd Harryt, Tris is velem lesz.
Attól, ahogy Trisnek hívja őt, elmosolyodom, és egyetértően bólintok.
- Megkérdezem Harrytől.
- Nem, elmondod Harrynek. Elmondod neki, hogy találkoztok velünk ott – mosolyodik el, aztán megölel.
- Oké – egyezek bele, majd elhúzódok.
- Köszönöm, hogy megmentettél, majd írok, hogy hogyan ment.
Steph eltűnik a tömegben, én pedig felhívom Harryt, miközben körbesétálok a plázában, hogy új ruhákat keressek. Bárcsak elhoztam volna őt is és az autóban várakoztattam volna őt, amíg Steph-el végzünk, nem mintha hallgatott volna rám. Harry nem veszi fel, így a zsebembe teszem a telefonomat, és visszamegyek a Macy’s-be.

Harry szemszöge
- Hol van Louis? – kérdezi tőlem Liam abban a pillanatban, hogy belépek az ajtón apám házában.
- A plázában, téged is jó látni – forgatom a szemeimet, aztán a kanapé ellenkező oldalára ülök le. Liam figyelmen kívül hagy, és visszanéz a tankönyvébe. Kurva nagy sokk. – Apám itt van?
- Igen, az emeleten van, azt hiszem.
Bólintok, majd felállok, a csizmám hagyott egy foltot a förtelmes fehér szőnyegen, amit megpróbálok letörölni a csizmámmal, amitől csak még rosszabb lesz. Miután vitatkozom, hogy rendesen feltakarítsam-e vagy sem, úgy döntök, hogy elfeledkezem róla, mert komolyan, ki a faszomnak van fehér szőnyeg a nappalijában? Az embereknek, akik rohadt piszkos szőnyeget akarnak, azoknak.
Először apám irodáját nézem meg, és örömmel látom, hogy az asztala mögött ül. Nem azért, mert örülök, hogy látom őt, hanem mert pokolian biztos, hogy nem akarom átkutatni érte ezt a házat.
- Harry? – hangja tele van meglepődéssel.
- Ki más? – ülök le a székbe előtte, ő pedig párszor kattintgat az egérrel a számítógépén, mielőtt nekem szenteli a figyelmét.
- Szükséged van valamire?
- Nem, nem pontosan. Azért jöttem, hogy összeszedjem Louis szarjait. Hazajön – mondom neki, megbizonyosodva róla, hogy minden egyes szót kihangsúlyozzak.
- Ezt jó hallani, hiányozni fog, hogy itt legyen.
- Jó hallani, nem fogod megpróbálni megállítani őt, ugye?
- Miért gondolnád ezt? – dől hátra a bőr székében.
- Mert úgy tűnik, eléggé lelkesedsz azért, hogy itt maradjon, távol tőlem.
- Ez nem igaz, fiam.
- De igen, az, mindig van valamid, amit a kapcsolatomról mondasz.
- Csak olyan dolgokat mondok, amiket ki kell mondani, a saját érdekedben. Nem vagyok fenyegetés a vele való kapcsolatodra, és ez az egyik legnagyobb problémád. Mindenkit fenyegetésként látsz, amikor róla van szó.
- Mert ez igaz, többnyire.
- Nos, ebben az esetben nem, soha nem próbálnék meg közétek állni. Engedtem, hogy itt maradjon, mert ebben a házban mindenki megkedvelte azt a fiút, és egy családtagja sincs itt, akire támaszkodhat, amikor te elrontod.
- Senkire sincs szüksége, engem kivéve.
Ki a fasz ő, hogy bárkinek is párkapcsolati tanácsokat adjon?
- Tévedsz. Szüksége van más emberekre, szüksége van barátokra és családra. Beszélt Karennek egy kicsit az anyjával való kapcsolatáról, és hogy milyen szörnyű volt az apja…
- Miért mondaná ezt el Karennek?
- Azért Harry, mert szüksége van támogatásra. Nem egészséges, hogy te legyél az egyetlen ember, akivel kapcsolatba lép.
- Mi a faszt tudsz te az egészségről? Te kiba… – megállítom magamat attól, hogy kiosszam őt.
- Sokat tanultam a hibáimból, neked is tanulnod kellene a tieidből – feleli, figyelmen kívül hagyva pillanatnyi kitörésemet.
- Próbálkozom – idejöttem, hogy kizárásról kérdezzek, de valahogy egy személyes beszélgetés közepén kötöttem ki az apámmal. Ez kellemetlen, tényleg kurvára kellemetlen.
- Nos, amikor azt gondolod, hogy olyan keményen próbálkozol, amennyire csak lehet, próbálkozz keményebben.
Egy kis hang szólal meg a számítógépén, így odafordul, hogy a képernyőre nézzen.
- Hallottál valamit… tudod, a kizárásról?
- Nem, még nem. Minden tőlem telhetőt megteszek.
- Az sosem volt tőled elég jó – csúszik ki a számon, mielőtt gondolkozhatnék, szemeim a padlót találják meg, és vissza akarom szívni a szavakat. – Bocs – motyogom, mire bólint. Egy seggfejhez képest, sok türelme van. – Most már összeszedem Louis cuccait – távozom a szobából, ami úgy tűnik, összement az elmúlt harminc másodpercben.
Amikor elérem az ajtót, megfordulok, hogy újra bocsánatot kérjek, de a csalódott homlokráncolás, amely apám arcán maradt, elhúzza előlem a szavakat, aztán olyan gyorsan sétálok végig a folyosón, amennyire csak tudok.
Hol a fenében van Louis? Én egy órával utána mentem el, és még mindig nincs itt.
„Nem egészséges, hogy te legyél az egyetlen ember, akivel kapcsolatba lép.”
Ez amúgy is baromság, folyamatosan kapcsolatba lép Liammel, most meg Steph-el vásárol, és mit tudom én, mit csinálnak, szóval az apám nem tudja, hogy a francról beszél.
Bosszant, hogy Karennek beszélt a szüleiről, amikor nekem alig beszél róluk. Történt valami az apjával mostanában? Az anyja azt mondta, hogy már közelebb lakik, megpróbálta felvenni Louis-val a kapcsolatot? Jobban teszi, ha nem, esküszöm, hogy…
Gondolataimat Louis nevetése szakítja félbe a földszintről. Itt van, és mint egy gyerek karácsonykor, kettesével veszem a lépcsőket, hogy hozzá érjek. Nem sok idő telt el, mióta láttam őt, de ezzel a fura, kettő között lévő szarsággal, amit csinálunk, minden másodperc, amit külön töltünk, megsokszorozódik.
- Jól vagy? – kérdezi nevetés közben.
- Én? Igen, jól vagyok – nem terveztem, hogy meglát, ahogy lesietek a lépcsőn, mint egy kibaszott idióta.
- Olyan vicces volt! És kiüldözték a férfit meg minden – kuncog fel, Liam pedig vele nevet.
Bárcsak Liam elmenne, így én lennék az, akitől így kuncog Louis. Nem úgy elmenni, ahogy az hamarosan lesz, hanem csak hagyja el a szobát. Bosszant. Krisztus, igaza van apámnak. Itt kezdek dühös lenni, mert Liammel nevet, a barátjával. Nem az, hogy fenyegetésként látom őt, csak Louis minden fegyelmét én akarom. Talán dolgoznom kellene ezen.
- Vettél új ruhákat? – kérdezem Louis-tól.
- Igen, igazából sokat. A legtöbbet felvehetem, amikor elmegyek… – szemei a falra szegeződnek, és egyik lábáról a másikra mozgolódik.
- Amikor hová mész? Dolgozni?
- Igen – mosolyodik el félig, aztán átnéz Liamre, aki a tankönyvét figyeli.
- Szedjük össze a cuccaidat, hogy hazamehessünk.
- Nem ezt kellene csinálnod neked? – ugrat.
Nagyon jó hangulatban van ahhoz képest, hogy órákat töltött vásárlással. Nem fogom megkérdezni, látni akarom telt ajkait, ahogy egy mosollyá húzódnak, amiből nem tudok betelni, és hallani akarom a nevetését, és figyelni, ahogy lecsukja a szemhéját, amikor nagyon nevet.
- Nincs visszaszólás? – húzza fel a szemöldökét.
- Uhm… ebben a pillanatban nincs – válaszolom, aztán visszasétálok a lépcsőn a szobába, amiben ő maradt.
- Mi van vele? – hallom, hogy Liam megkérdezi Louis-tól, aki egy gyors „nem tudom”-mal felel, majd követ fel a lépcsőn.
- Beszélnem kell veled – ráncolja a homlokát, aztán becsukja az ajtót maga mögött.
Néhány perccel ezelőtt még kuncogott, valami rosszat tettem?
- Oké… miről? – veszem ki a bőröndöt a szekrényből, és elkezdem belepakolni a ruhákat.
- Nem akarom, hogy dühös legyél rám, oké?
Mi a fasz…
- Láttad őt (Zayn)? – próbálom normál szinten tartani a hangomat, de erőltetetten, teljesen stresszesen jön ki.
- Kit? Nem! Steph-el voltam, aztán ruhákat vettem, egyedül.
- Akkor miért lennék dühös rád? – a cipzár megakad, így megrántom, amíg Louis ide nem sétál, gyengéden meghúzva, rendbe hozza.
- Mert Steph-el beszélgettem, és elmondtam neki néhány dolgot, amit nem kellett volna, és nem tudom, hogyan érzel ezzel kapcsolatban.
- Milyen dolgokat? – nézek le rá, mire elpirul intenzív bámulásomtól.
- Hogy te és Liam mostohatestvérek vagytok.
- Ennyi? – áraszt el a megkönnyebbülés. Leszarom, hogy Steph tudja-e ezt, leszarom, hogy mit gondolnak. Már többé nem érdekel.
- És hogy apukád a rektor – vinnyogja.
- Lou… – sóhajtok fel, majd leülök az ágy szélére.
- Tudom, sajnálom! Elfelejtettem, hogy ő nem tudja, és erről beszéltünk, nem tudtam, hogyan hazudjak.
Bosszús vagyok, hogy elmondta Steph-nek, mert ez olyan, minta elmondta volna Tristannak, Tessának, Niallnek, Zaynnek és Jace-nek egyszerre. Nem szeretem, ha bárki tud bármi túl személyeset rólam, ezt pedig túlságosan is személyes.
- Miért beszéltetek egyáltalán rólam? Tudod, hogy nem szeretem, ha az emberek az én dolgaimmal foglalkoznak.
Louis idesétál, hogy a lábaim közé álljon, majd karjait a nyakam köré fonja. Majdnem elfelejtem, miért kellene mérgesnek lennem rá.
- Tudom, de feltette azt a sok kérdést, nem tudtam, hogyan válaszoljak rájuk, kivéve azt, hogy egyszerűen elmondjam az igazat neki.
- Miért tett fel kérdéseket?
- Nem tudom… mert vásároltunk, és ezt csinálják az emberek, amíg vásárolnak – von vállat, aztán kezemet a combja hátuljához teszem, éppen a segge alatt, majd felemelem őt az ölembe.
Louis sikít és nevet egyszerre, aztán hátra esünk a matracra. Haja csiklandozza az arcomat, én pedig elhúzom azt, mielőtt feltámaszkodik és lenéz az arcomra.
- Nem vagy mérges rám? – kérdezi gyengéden.
- De igen, egy kicsit dühös vagyok, de nem várhatom tőled azt sem, hogy hazudj erről, azt hiszem.
- Idefelé egész úton aggódtam, hogy felrobbansz, amikor elmondom neked – vallja be Louis.
- Próbálom már nem ezt csinálni – felelem, miközben kezeimet a derekán pihentetem, ahogy az ő lábai a derekamnál vannak.
- Meg tudom mondani – jutalmaz meg egy gyönyörű mosollyal. – Van valami más, amiről beszélni akarok – teszi hozzá, viselkedése azonnal megváltozik.
- Vele kapcsolatos? – pontosan tudja, hogy kire utalok.
- Nem! Istenkém, abbahagynád a feltételezést, hogy minden róla szól? – szid le.
- Oké… bocs! Beszéljünk róla később.
- Folyamatosan ezt mondod, de ez… – félbeszakítom őt egy lágy csókkal a szája sarkára, feloldva rosszalló tekintetét.
- Shhh, bébi, beszélhetünk, amikor hazaérünk.
Ha nem foglalja magában azt, hogy találkozott Zaynnel, akkor nem sürgős, és most meg akarom csókolni őt, élvezni azt, ahogy rajtam ül.
- Mit gondolsz, mit csináljunk akkor a beszéd helyett? – kérdezi egy pajkos vigyorral.
- A pakolásról beszéltem, te perverz – ugratom őt, miközben felemelem a csípőmet, hogy hozzányomjam magamat.
- Ahogy én is – mosolyodik el, aztán elkezd leszállni rólam.
Nem történik meg, Lou. Gyengéden meghúzom a karjánál fogva, hogy újra csatlakozzon hozzám az ágyon, de kikígyózik a fogásomból.
- Lou… – nyafogok, szó szerint.
- Harry… – gúnyolódik, eléggé az okoskodó hangulatban van, én pedig kibaszottul imádom ezt.
- Menj az ágyra.
- Nem – tesz egy lépést hátra.
- Louis, menj az ágyra és vedd le a ruháidat.
- Nem lehet így beszélni egy úriemberrel, Mr. Styles – a szemeiben lévő humor ragályos.
Ez az, amit csinál velem, kibaszottul megőrjít az egyik percben, a következőben meg megnevettet, mint egy istenverte iskolásfiút.
- Egyet sem láttam, sajnos – vonok vállat, aztán folytatom. – Szóval vedd le a farmerodat vagy kényszerítve leszek, hogy én tegyem meg helyetted – tényleg azt akarom, hogy az ágyon legyen, most.
- Nem, várhatsz, amíg hazaérünk. Nem szexelek veled, amikor apukád lent van a folyosón, amúgy is elvettél tőle egy óvszert ezen a héten – suttogja.
- Miért suttogsz? – kérdezem ugyanolyan halkan.
- Segítenél befejezni a pakolást, hogy hazamehessünk?
- Mohó vagy?
- Nem, de te igen – mosolyodik el, majd lenéz nagyobbodó cipzáramra.
Figyelmen kívül hagyom tiltakozásait és megjegyzéseit, miközben tovább nyomom bele a szarjai maradékát a rohadt kicsi bőröndbe. Nem érdekel, mennyire rohadtul idegesítő a cuccai miatt, hogy rendezettek legyenek, csak örülök, hogy hazajön hozzám.

10 megjegyzés:

  1. Szia! 😊
    Huuu ez ez fantasztikus. Na Louis nem kapott ki Harrytől. Ez jó. Ajh mikor mondja meg neki hogy költözik?? Ajhh én már azt várom. Nem tudom miért. Zaynt megverem. Egy kicsit igaza van Kennek. Harry fura Louisal ezen változtatni kell neki.
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Bizony, ez már fejlődés. Az izgi lesz, ennyit elárulhatok, de még egy kicsit odébb van. Zayn még később képben lesz, Kennel kapcsolatban pedig egyetértek. Hát most a helyzetük is fura.
      :) Xx ♥

      Törlés
  2. Húzzák és húzzák a történetet és az idegeimet is! De már hozzá kellene szoknom ehhez!-))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, de az izgalmak úton vannak ;) Hát a sztorit ismerve ez nem meglepő :D Xx

      Törlés
  3. Szia :D Olyan kis buta Harry,hogy nem erti,hogy Louisnak szüksége van valakire aki támogatná :/ nem baj Harry attól még imádunk :D Liam elmegy akkor nem tudom Louis kivel beszéli majd meg a dolgokat...Olyan édes volt a vége *_* alig várom a következő részt :D meg azt is,hogy elmenjenek a tetováló szalonba :D koszonom az újabb csodálatos részt :D ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Bizony, nem lehet Harry az egyetlen ember, akivel beszél, kell más is. Igen, ez egy jó kérdés, de ez még odébb van. Cukik voltak, jövőhéten pedig itt is lesz :) Izgi lesz, ennyit mondhatok ;) Nagyon szívesen! :) Xx ♥

      Törlés
  4. Hello drágám!❤️
    Sajnálom a késői kommentet, de a suli engem se kímél.
    Nagyon aranyos volt Steph es Lou, remelem többször töltenek együtt időt, az igazi kibékülés szempontjából.
    Liam es Louis? Ez meg viccnek is rossz volt Stephanie-tol.
    Teljesen abban a hitben voltam, hogy mindenki tud róla, hogy Hazz apja a Wsu-ban milyen szerepet tolt be, kicsit meglepett a dolog. :D
    Harry drágám elég telhetetlen, majd hamarosan megkapja gondolom a jussát! ;)
    Nagyok tetszett.
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Semmi probléma, nekem is alig van időm...
      Lógnak majd még együtt, ennyit mondhatok :)
      Igen, remélem, hogy max csak vicc volt :D
      Átérzem, én is meglepődtem, amikor először olvastam, hiszen mi már az első évad óta tudjuk :D
      Reméljük, már én sem emlékszem rá pontosan, de reméljük :D
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  5. Sziaaa 😊
    Jaj a mosolygós fej tetkó, pedig viccesen nézne ki rajta XD
    Harry felfoghatná már, hogy Louisnak kellenek barátok, mint Liam, és nem csak ő van a világon. Liam és Louis? Jesszus XD neeeeee XD
    A vége meg ajj... Miért nem ment az ágyba?? Pedig olvastam volna egy kis huncutkodást :p na majd remélem leközelebb lesz valami XD
    Imádtam, puszillak ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Bizony, After Louis-ra jellemző lenne :D
      Pontosan, Harry nem pótolhat mindenkit. Maximum vicc lehet, ennyi :D
      Azt elhiszem, de lesz még benne részünk, ne aggódj ;) Ez mindjárt kiderül :D
      Örülök, hogy tetszett, én is! :) Xx ♥

      Törlés