Chapter 197

Sziasztok! :)

Bocsánat, hogy ilyen későn, délután még számvitel zh-t írtam, ahol volt egy kis csúszás, azt hittem, hogy sosem érek már haza. De szerencsére sikerült, és itt is a rész, aminek a hangulata eléggé forróra sikeredett ;) Többen is sérelmeztétek, hogy miért nem ment Lou az ágyba, hát ennél nem lesznek ilyen problémák, ennyit mondhatok :D Iszonyat kíváncsi vagyok a véleményeitekre. És bizony egyre közelebb van az évad vége, az utolsó rész ebből a 199. lesz, de ez még pár héttel odébb van. Jövőhéten találkozunk! :) Xx

Chapter 197

 
- Azt mondtam Steph-nek, hogy találkozunk vele és Tristannal, hogy tetoválást csináltasson holnap – mondom Harrynek, miközben lesétálunk a lépcsőn a bőröndömmel a kézben.
- Miért?
- Mert megkért és menni akarok.
- Hogy tetoválást csináltass?
- Nem! Persze, hogy nem! Nézni, ahogy ő csináltat egyet, azt hiszem. Nem tudom, gondoltam, jó lenne egy másik párral együtt lógni.
Harry kíváncsi szemekkel fordul felém.
- Szóval akkor ez a te elképzelésed a dupla randiról?
- Azt hiszem, igen – vonok vállat.
- Akkor járunk, te és én?
Miért kérdezte ezt most meg? Minden olyan jól megy… illetve csak két napja, de akkor is, jó volt nem pengeélen táncolni Harryvel.
- Én… – keresem a szavakat.
- Gondoltam – fújtatja, majd elérjük a lépcső végét.
Liam még mindig a kanapén ül, de a lábán áll, amikor meglát minket.
- Akkor elmész? – kérdezi, egyáltalán nincs a hangjában ítélet.
- Igen, elmegy.
- Igen, elmegyek – Harry és én ugyanakkor válaszolunk.
- Oké, nos, találkozunk hétfőn az órán – mosolyog rám Liam, én pedig bólintok, miközben Karen a szobába sétál.
- Elmész? Azt hittem, megegyeztünk, hogy itt maradsz, amíg lediplomázol – ugrat, és még Harry is elmosolyodik.
- Bocsi – mondom neki, aztán karjaival átölel egy meleg ölelésben, az a fajta ölelés, amit bárcsak a saját anyámtól kapnék.
- Ne felejtsd el, hogy elmegyünk a hajóra jövőhétvégén – emlékeztet engem Karen.
Érzem magamon Harry szemeit, én pedig biztosítom Karent, hogy nem felejtettem el, és már alig várom, hogy lássam a hajójukat és velük töltsem az egész hétvégét. Elköszönök, egyáltalán nem túl hivatalosan, hiszen olyan, mintha nem is igazán mennék sehová, még. Ken az utolsó percben jön le a földszintre, majd gyorsan elköszön tőlem, alig tudomást véve Harryről. Történt köztük valami, mielőtt megérkeztem?
Seattle az utolsó dolog, amire most gondolni akarok, de ez az első dolog, amire gondolnom kell. Amikor az autóhoz érünk, Harry a csomagtartóba teszi a bőröndömet, én pedig beszállok, mielőtt lehetősége lenne rá, hogy kinyissa nekem az ajtót.
- Mikor akartad elmondani nekem, hogy elmész velük a jövőhétvégén? – kérdezi meg végül, ahogy sávot vált a forgalmas autópályán.
- Nem akartam eltitkolni előtted, csak nem jött fel a téma és… elfoglalt voltál.
- Tudod, hogy az mondjuk egy hat órás út a tengerparthoz, ugye?
- Igen?
- Hmm…
- Mi az? – fordulok meg, hogy szemben legyek vele.
- Semmi.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretnék, ha velünk jönnél. Voltál már korábban az apád hajóján?
- Baszki, nem, nem voltam. Nem akarok.
- Miért nem? Vicces lehet, megyünk bálnalesre. Milyen jó lenne ez? – próbálok meg izgatottnak hangzani.
- Akkor miért hangzik úgy, mintha a kiskutyák lemészárlásáról beszélnél? – lát át rajtam.
- Izgatott vagyok… Csak egy kicsit ideges is, ez minden – nézek ki az ablakon.
- Ideges vagy, hogy azokkal a prűd emberekkel ott ragadsz egy hétvégére egy hajón?
- Nem! Ők nem prűdök, és nem túlzottan kedvelem a vizet.
- Félsz a víztől?
- Soha nem mondtam, hogy félek tőle! Csak nem túlzottan kedvelem.
- Szóval azt mondod, hogy félsz tőle? – vigyorogja.
- Fogd be.
- Úsztál velem a folyóban… most, hogy belegondolok, eléggé megijedtél, hogy belemenj.
- Nem ijedtem meg, hogy belemenjek abba a folyóba, piszkos volt, és soha nem csináltam korábban még olyasmit. Jól leszek a hajón, abbahagyhatnánk azt, hogy erről beszéljünk?
- Persze – nevet fel Harry.
- Elmész?
- Ó, igen, többször is terveztem, hogy elmegyek.
- Harry! – takarom el az arcomat. – Úgy értettem, hogy a jövőhétvégén – tisztázom, mire még jobban nevet.
Keze a kormányról a combomra mozdul és gyengéden megszorítja, amitől drasztikusan megnő a hőmérséklet az autóban, ahogy keze felfelé vándorol a combom tetejéhez.
- Ez az egyik olyan alkalom, amikor valamelyik jóganadrágodat kell viselned.
- Ma vettem pár újat.
- Ó – mondani akar valamit, de nem teszi.
- Bárcsak velünk jönnél jövőhétvégén – mert Seattle-be megyek majdnem rögtön utána, és remélem, fontolóra veszed, hogy velem jössz.
- Gondolkozni fogok rajta.
Meghökkenek, amikor tenyerét hozzám nyomja, én is azt kívánom, bárcsak valamelyik jóganadrágomat viselném. Kinézek az ablakon a sötétségbe, és örömmel látom, hogy csak néhány percnyire vagyunk az otthonunktól. Mindennel, ami most történik, a szex önző dolognak tűnik, de ahogy Harry mozgatja a kezét, ujjait és tenyerét a farmeromnál, majdnem megkérem, hogy most kanyarodjon le a kocsival.
- Össze fogod törni az autót – szidom őt le még akkor is, ha nem akarom, hogy megálljon.
- Többet is csináltam már, miközben vezet… – állítja meg magát, de tudom, hogy mit akart mondani.

Harry szemszöge
- Ó – sóhajt fel Louis, majd ismét az ablakon néz ki, ahogy a lakásunkhoz tartozó parkolóba kanyarodok.
Mi a faszért mondtam ezt neki az előbb? Tudom, hogyan érez attól, ha felhozom a szexuális kapcsolataimat, amik a múltban voltak, de tényleg nem akartam semmit ezzel. Csak piszkálni próbáltam, miközben tényleg felpiszkáltam őt.
- Nem akartam…
- Tudom – nyomja arcát az ablakhoz.
- Sajnálom.
- Semmi gond, inkább ne beszéljünk róla – kéri, én pedig egyetértek.
Tönkretettem az egész hangulatot, tudom, hogy igen. Kibaszott jó út, Harry. Leállítom az autót, majd Louis kiszáll belőle egy szó nélkül. Baszki.
Mindkét bőröndjével a kezemben követem őt az előtérbe, és várunk a liftre, hogy kinyitódjon. Louis dühös, annak kell lennie. Bár nem néz ki dühösnek, hanem… gondolkozónak. Mi a fenén gondolkozik? Azon, hogy levágja a tökeimet és lenyomja őket a torkomon, amiért azt a hülye szarságot mondtam az autóban? Ha igen, nem hibáztatom őt.
- Mérges vagy rám? – kérdezem, letéve a cuccait a padlóra, hogy kiszedjem a kulcsokat a zsebemből.
- Nem – nyitja ki az ajtót a saját kulcscsomójával, én meg a szememet forgatom, amikor nem lát engem. Úgy fog viselkedni, mint egy… Gondolataim elcsendesednek, ahogy Louis az ajtónak nyom, becsukva azt egy hangos puffanással.
- Mi a… – szája azonnal az enyémen van. Akkor oké…
Nyelvét végig húzza az ajkaimon, ujjai pedig beletúrnak a hajamba. Alsó ajkamat az övéi közé veszi, megszívva azt erősen. Akarom őt, akarom őt most. Egyik keze elmozdul a hajamból, a lehető leglassabb sebességgel kalandozik le a testemen, mielőtt végre eléri a farmerom tetejét. Gyengéden megharapja az ajkamat, ami még mindig az övéi között van, aztán elengedi azt, elmozdítva száját az enyémtől. Amint elkezdek tiltakozni, letérdel előttem.
Baszki. Még alig ért hozzám, de máris kemény vagyok, hihetetlenül kibaszott kemény. Ujjai megtámadják a farmeromon lévő gombokat, majd lehúzza a nadrágot a bokszeremmel együtt egy gyors mozdulattal. Mielőtt egyáltalán megszólalhatnék, a szájába vesz. Szája olyan meleg, és baszki, az ajkai annyira nedvesek és puhák, nyelve pedig fel-le csúszkál a hosszomon, és nem látok tisztán, miközben megpróbálom figyelni őt előttem a térdein.
Mélyebben vesz be a szájába, majd lehunyja szemeit, ahogy körbe és körbe forgatja nyelvét.
- Louis… - figyelmeztetem, megpróbálva megállítani őt. Amennyire jó érzés ez, és kurvára jó érzés, az ágyban akarom őt… vagy a padlón, nem igazán érdekel, de meg akarom dugni őt. Louis nem lassít, erősebben szív, csípőm pedig meghajlik, hogy még lejjebbre lökjem magamat a torkán. – Meg akarlak dugni – könyörgök neki.
A szavak megállítják mozdulatait, aztán a szempilláit rebegteti rám, szája még mindig telt, és ez egy kibaszott csodálatos látvány. Visszahúzódik, azt okozva, hogy kiesek a szájából, majd lábra áll és egy szó nélkül a hálószoba felé sétál, otthagyva engem, ott állva lehúzott alsónadrággal és farmerrel a bokámnál. Egy kis halvány mosoly van rózsaszín és most már duzzadt ajkain, amikor megfordul, hogy kigúnyoljon. Leveszem a farmert, felhúzom a bokszert, majd követem őt a hálószobába.

Louis szemszöge
A Harry arcán lévő meglepődés, amikor letérdeltem elé, elég volt, hogy jó legyen az egész estém. Bizonytalan vagyok, hogy mit csináljak most, hogy bejöttem a hálószobába, tudom, hogy én dominálok ma este, és hogy mi fog történni, máris gyorsan pumpálja a vért bennem várakozva.
Míg vitatkozom, hogy levetkőzzek-e vagy sem, Harry megjelenik mögöttem, egy csókot nyomva a fülem mögé.
- Menj az ágyra – suttogja Harry komolyan.
- Nem, te menj az ágyra – mondom neki, miközben megfordulok. Ő kissé felhúzza a szemöldökét, majd lassan elkezdi azt csinálni, amit mondtam. – Gondoltam. Nem vagy olyan gyors, hogy megtagadd a kérésemet, amikor kemény vagy – felelem. Szemei kitágulnak mocskos szavaimtól.
Harry hátra fekszik az ágyon, én pedig elkezdek levetkőzni, miközben figyel. Szemei soha nem hagyják el az enyémeket, és tüzel a testem heves nézésétől. Harryre mászok, aztán elkezdem durván csókolni őt. Hamarosan el kell húzódnunk, hogy lélegezzünk, majd elkezdem végig csókolni a nyakát, amíg meg nem találom édes helyét. Egy mély nyögés hagyja el a száját, én pedig érzem, hogy kezdek keményedni jobbam, mint amennyire vagyok.
- Én dominálok ma este, babe – suttogom a fülébe.
Harry kissé nyöszörög, majd az éjjeliszekrény fiókjához nyúl, hogy kivegye a síkosítót és az óvszert. Én felkelek róla, és széttárom a lábát. Nem tudom, mit csinálok, de csak azt fogom tenni, amit ő szokott velem.
Bekenem síkosítóval az ujjaimat, aztán elkezdem ismét megcsókolni Harryt, miközben egy ujjamat belé vezetem. Harry a számba nyög, én pedig lassan mozgatom a kezemet ki és be.
- Ba… Baszki, Lou, gyorsabban – feleli Harry.
- Egy kis türelmet kell tanulnod, Harold.
Ő felmordul, én felveszem a tempót egy kicsit, és még egy ujjamat csatlakoztatom. Ollóformába alakítom az ujjaimat, ahogy folyamatosan veszem fel a tempót. Harmadik ujjamat is hozzáteszem, majd behajlítom őket.
- Picsába. Lou. Szükségem. Van. Rád. Bennem. Most! – ordítja Harry.
Felkuncogok egy kicsit. Imádom, hogy ilyenfajta hatással vagyok rá. Kihúzom az ujjaimat Harryből, amitől nyöszörög a kapcsolat elvesztésén, aztán felhúzom az óvszert és bekenem magam síkosítóval. Keményen Harrybe nyomódok, mire ő hangosan felnyög. Harry elkezd káromkodásokat üvölteni minden lökésemnél.
Irányt változtatok, ez pedig átküldi Harryt a határon.
- Picsába. Baszki. Louis, pontosan kurvára ott!
- Baszki, Harry, olyan jó és szűk vagy – Lenyúlok és elkezdem kiverni Harrynek, így ugyanakkor érhetjük el a csúcsot. – Menj el nekem, Harry – felelem, majd még gyorsabban pumpálom hosszát.
Harry még hangosabban nyög, aztán még néhány lökés után elmegy mindkettőnk mellkasára. Falai összeszorulnak a hosszom körül, amit átküld a határon. Mindkettőnk eufóriája közben tovább folytatom mozdulataimat, majd kihúzódom belőle. Leveszem az óvszert, és a kukába dobom.
Miután mindketten visszanyerjük lélegzetünket és erőnket, Harry az első, aki megszólal.
- Wow. Ez kibaszott csodálatos volt az első alkalmadra, Lou – feleli, miközben magára húz engem és megpuszilja az ajkaimat. Elrejtem arcomat a nyaka hajlatában, így nem látja meg, hogy elpirultam. – Szeretlek, Lou. Tudod ezt, ugye? – suttogja gyengéden a fülem fölé.
- Igen, tudom – felelem, ahogy felülök, és elkezdek kis mintákat rajzolni a hasán lévő fekete tetoválásokkal együtt, Harry pedig ugyanezt teszi a derekamon.
Csend telepedik ránk, de ez egy kellemes, boldog csend.
- Félek, hogy kicsapnak – Harry hangja megijeszt, de vallomása még jobban. Felnézek rá, szemei találkoznak az enyéimmel.
- Igen?
- Igen. Tudom, hogy hülyeség… – kezdi el.
- Nem, nem hülyeség. Bárki félne ettől, tudom, hogy én igen. Semmi baj azzal, ha félsz.
- Mit fogok csinálni, ha nem járhatok már a WSU-ra?
- Mész egy másik egyetemre.
- Haza akarok menni.
A szívem elszorul.
- Kérlek, ne – felelem halkan.
- Muszáj, Lou. Nem engedhetem meg magamnak az egyetemet, ha nem apám a rektor.
- Találhatunk rá módot.
- Nem, ez nem a te problémád.
- De igen, az. Ha Angliába mész, soha nem fogjuk látni egymást.
- Jönnöd kell, Louis, tudom, hogy nem akarsz, de muszáj. Nem lehetek távol tőled újra. Kérlek, csak gyere – szavai annyira tele vannak érzelmekkel, hogy úgy tűnik, nem találom a sajátjaimat.
- Harry, ez nem olyan könnyű.
- De igen, az. Könnyű, szerezhetsz munkát pontosan azt csinálva, amit most csinálsz, és esetleg még több pénzt kereshetsz és egy még jobb egyetemre járhatsz.
- Harry… nem lehet. Seattle-be megyek – szemeimmel ismét meztelen bőrére fókuszálok.
- Nem kell ma este döntened, csak menjünk aludni – sóhajt fel.
Majdnem elmondom neki, hogy összepakolom a táskáimat és Angliába megyek vele, de nem lehet. Egyelőre maradok gyáva, aki vagyok, és a Seattle-i hírt egy másik napra tolom, miközben Harry a karjaiban tart, és lehunyja a szemét, hogy aludjon.