2015. december 4., péntek

Chapter 138

Sziasztok! :)
Már itt is van a fejezet, és hát... nem is tudom, hogy mit mondjak így, az átolvasása után. Őrület, talán ez a legjobb szó rá. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. És még annyit kérnék, hogy jövőhéten kedden, csütörtökön és pénteken drukkoljatok nekem, jön az újabb zh hét :'D Ó, és előre is boldog Mikulást! :D ❤
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 138
 
- Harry – csattan fel Anne.
- Mi van? Csak felteszek egy kérdést – feleli.
Meg tudom mondani, hogy Ken magában vitatkozik azon, reagáljon-e Harry beszólására. Nagyon remélem, hogy úgy dönt, nem.
- Hagyd abba – súgom Harrynek.
- Ne legyél goromba – mondja neki Anne.
- Semmi gond – szólal meg Ken, majd iszik egy kortyot a vizéből.
Karen arca sápadt, Liam pedig a hatalmas televízióra bámul a falon…
- Tudom, hogy semmi gond – mosolyodik el Harry.
- Csak dühös vagy, úgyhogy rajta, mondd, ami tetszik – feleli Ken. Nem kellett volna ezt mondania.
- Dühös? Nem vagyok dühös. Bosszús és szórakozott igen, de mérges, nem – mondja Harry nyugodtan.
- Mi szórakoztat? – kérdezi Ken. Ó, Ken, csak hagyd abba a beszédet.
- Szórakoztat a tény, hogy úgy viselkedsz, mintha soha semmi sem történt volna, mintha nem lettél volna egy hatalmas fasz. Nevetségesek vagytok – magyarázza.
- Átléped a határt – feleli Ken. Jézusom, Ken.
- Igen? Mióta döntöd el te, hogy hol a határ? – provokálja Harry.
- Ez az én otthonom, Harry, ezért döntöm el én – válaszol Ken.
Harry azonnal talpra ugrik, megfogom a karját, hogy megállítsam őt, de könnyen leráz engem. A pohár boromat az asztalra teszem mellém, aztán felállok.
- Harry, hagyd abba – könyörgök, és újra megfogom a karját.
Minden jól ment, kínosan, de jól, Harrynek meg egy durva megjegyzést kellett tennie. Tudom, hogy mérges az apjára a hibáiért, de a karácsonyi ebéd nem a megfelelő időpont arra, hogy ezt felhozza. Harry és Ken már elkezdték rendbe hozni a kapcsolatukat, és ha Harry nem hagyja abba most, sokkal rosszabb lesz.
- Azt hittem, túlléptünk ezen, eljöttél az esküvőre? – kérdezi Ken, majd feláll. Csak néhány lépésnyire vannak egymástól, és tudom, hogy ez nem fog jól végződni.
- Továbblépni min? Be sem ismertél semmit! Csak úgy teszel, mintha nem történt volna meg! – Harry most már kiabál.
A fejem kavarog, és azt kívánom, bárcsak soha ne javasoltam volna nekik, hogy jöjjenek el. Ismét egy újabb családi veszekedést okoztam.
- A mai nap nem az a nap, amikor ezt kellene megbeszélnünk. Jól éreztük magunkat, neked meg el kellett kezdened velem egy veszekedést – feleli Ken.
- Mikor van az a nap akkor? – kérdezi Harry, majd felemeli a kezeit a levegőbe.
- Nem karácsonykor, évek óta nem láttam anyádat, és ez az az alkalom, amikor azt választottad, hogy veszekedj velem? – mondja Ken a fiának.
- Évek óta nem láttad őt, mert kibaszottul leléptél! Otthagytál minket a semmivel, kurva pénz nélkül, autó nélkül, semmivel! – kiabálja Harry, aztán az apja arcába lép.
- Pénz nélkül? Minden hónapban küldtem pénzt! Sok pénzt! És anyád nem fogadta el az autót, amit felajánlottam neki! – kiáltja vissza Ken, arca piros a dühtől.
- Hazug! Szart se küldtél, ezért laktunk abban a szar házban és dolgozott anya ötven órát egy héten!
- Harry… Ken nem hazudik – szól közbe Anne.
- Mi? – fordul Harry Anne-hez.
Ez egy katasztrófa. Egy sokkal nagyobb katasztrófa, mint amire számítottam.
- Ken küldött pénzt, Harry – magyarázza meg Anne.
- Hol van a pénz akkor? – kérdezi Harry az anyjától, a hitetlenség tiszta a hangjában.
- A tandíjadat fizettem – magyarázza.
- Azt mondtad, apám fizette a tandíjat! – kiabálja Harry.
Fáj érte a szívem.
- Igen, a pénzzel, amit küldött, amit eltettem éveken át – mondja a fiának.
- Mi a fasz? – dörzsöli meg Harry a homlokát a kezével. Megmozdulok, hogy mögé álljak, aztán ujjaimat átfűzöm a szabad kezén.
- Nem használtam fel mindet a tandíjadra, a számlákat is kifizettem.
- Miért nem mondtad el nekem? Kifizetném a saját tandíjamat! Apámnak kellene fizetnie! Akkor is elhagytál minket, akár küldtél pénzt, akár nem! Leléptél anélkül, hogy akár ejtettél volna egy kibaszott hívást az istenverte születésnapomon – fordul Harry Kenhez.
- Mit kellett volna tennem, Harry? Ott maradni? Részeges voltam, egy hitvány részeges, és ti ketten jobbat érdemeltetek annál, mint amit én tudtam volna adni. Azután az éjszaka után… tudtam, hogy mennem kell – mondja Ken, felesleges nyál gyűlik össze a szája sarkában és gyorsan pislog. Harry teste megmerevedik, légzése pedig felgyorsul.
- Ne beszélj arról az éjszakáról! Az miattad történt! – ordítja Harry, majd kezét kihúzza az enyémből.
Anne mérgesnek néz ki, Liam rémültnek, Karen pedig már sír. Rájövök, hogy én vagyok az, akinek ezt meg kell állítania.
- Tudom, hogy miattam! Nem tudod, mennyire szeretném visszacsinálni, fiam, az az éjszaka az elmúlt tíz évben kísértett! – feleli Ken, egyértelműen megpróbálva nem sírni.
- Kísért téged? Mit gondolsz, milyen volt nekem látni azt a szart?! Kibaszottul láttam azt megtörténni, te pöcs! Én voltam ott, hogy feltakarítsam a kurva vért a padlóról, amíg te kint leittad magad! – szorítja ökölbe a kezét Harry.
Karen felzokog és eltakarja a száját, mielőtt elhagyja a szobát. Nem hibáztatom őt. Észre sem vettem, hogy sírok, amíg a meleg könnyek el nem érték a mellkasomat. Volt egy olyan érzésem, hogy valami ma történni fog, de semmi ilyesmi.
- Tudom, Harry! Tudom! Nincs semmi, amit tehetek, hogy kitöröljem ezt! Most már józan vagyok! Évek óta nem ittam! Nem hozhatod fel ezt ellenem örökké! – teszi a levegőbe a kezeit Ken.
Anne felsikolt, ahogy Harry hirtelen az apjára támad, Liam odasiet, hogy megpróbálja megállítani Harryt, de elkésett. Harry a vitrinszekrénynek löki Kent, a kicseréltnek, amit Harry tört össze hónapokkal ezelőtt.
Ken megfogja Harry pólóját és megpróbálja visszatartani őt, miközben Harry ökle összekapcsolódik az apja állával. Én lefagyottan állok, mint mindig, ahogy Harry megtámadja a saját apját. Kennek sikerül megfordítania magát és Harryt, mielőtt Harry még egyszer megütné őt, Harry ökle a szekrény ajtaját üti át. Kitörök mozdulatlan állapotomból, és a kezembe szorítom Harry pólóját. Karja visszarándul, az asztal mellé lökve engem. A pohár vörösborom felborul, beterítve az öltönyömet.
- Nézd meg, mit tettél! – kiabál Liam Harryre, majd mellém siet. Anne arcán rémült kifejezés van, Ken pedig a törött szekrényére néz, aztán rám, miközben Harry abbahagyja támadását az apja ellen, és megfordul, hogy szemben legyen velem.
- Jól vagy? – kérdezi, mire bólintok.
Nem esett semmi bajom, hogy tönkrement a pólóm, az túl jelentéktelen, hogy megemlítsem ennek a káosznak a közepén. Anne az ajtónál áll, egy gyilkos pillantással ajándékozva meg a fiát.
- Menj arrébb – csattan fel Harry Liamre, majd elfoglalja a helyét mellettem. – Jól vagy? Azt hittem, hogy Liam vagy – feleli, aztán arcom mindkét oldalára teszi sérült kezeit.
- Jól vagyok – ismétlem meg, és elmozdulok érintésétől.
- Távozunk – morogja, majd derekam köré fonja karját. Még egyszer elhúzódok tőle.
Átnézek Kenre, miközben a ragyogó fehér ingének ujját használja, hogy letörölje a vért a szájáról.
- Itt kellene maradnod, Louis – javasolja Liam.
- Kibaszottul ne kezdegess velem, Liam – figyelmezteti őt Harry, de Liam nem tűnik ijedtnek. Annak kellene lennie.
- Harry, hagyd abba most – csattanok fel, mire kifújja a levegőt, de nem vitatkozik. – Rendben leszek – mondom Liamnek. Harry miatt kellene aggódnia.
- Menjünk – sétál Harry az ajtó felé, visszanézve, hogy megbizonyosodjon arról, mögötte vagyok.
- Sajnálom… ezt az egészet – mondom Kennek, miközben követem Harryt ki az ajtón.
- Nem a te hibád, az enyém – feleli, aztán elfordul, hogy a konyhába menjen.
Anne csendben marad Harryvel és velem együtt, ahogy Harry beindítja az autót.
Megfagyok, a bőrülés hideg, és a nedves pólóm sem segít. Teljesen felcsavarom a fűtést, Harry pedig rám néz, de én az ablakon koncentrálok ki. Nem tudom eldönteni, hogy mérgesnek kellene-e rá lennem. Tönkretette az ebédet, és szó szerint mindenki előtt megtámadta az apját. Azonban együtt érzek vele. Olyan sok mindenen ment át, és az apja minden problémájának a gyökere. A rémálmoknak, a dühnek, a tisztelete hiányának az emberek felé. Soha nem volt senkije, aki megtanította volna neki, hogyan legyen férfi.
Amikor Harry a combomra teszi a kezét, nem mozdítom el. A fejem lüktet, és nem tudom elhinni, hogy minden milyen gyorsan felfokozódott. Azt hittem, legalább megpróbál kedvesnek lenni ma, de jobban tudhattam volna. Ken házában tölteni a karácsonyt Harryvel és Anne-nel recept volt a katasztrófára.
- Harry, beszélnünk kell arról, ami az előbb történt – szólal meg Anne, miközben Harry kikanyarodik az apja utcájából.
- Nem, nem kell – válaszolja.
- De igen, kell. Túllépted a határt.
- Én léptem túl a határt? Hogy tudsz mindent elfelejteni, amit tett?
- Nem felejtettem el semmit, Harry. Úgy döntöttem, hogy megbocsátok neki, nem ragaszkodhatok a felé érzett haragomhoz. Ez a fajta harag felemészt, át fogja venni az irányítást az életed felett, ha hagyod. Ha ragaszkodsz hozzá, tönkre fog tenni. Én nem akarok úgy élni, boldog akarok lenni, Harry, és az, hogy megbocsátottam az apádnak, sokkal könnyebbé teszi azt, hogy boldog legyek – magyarázza meg Anne. Ereje soha nem okoz csalódást abban, hogy megdöbbentsen.
- Nos, én nem akarok megbocsátani neki. Azt hittem, hogy meg tudok, de a mai nap után nem.
- Semmit nem tett ma veled, provokáltad őt az italozásával minden ok nélkül – szidja le a fiát Anne.
- Nem kap felmentést, anya – amikor Harry elveszi a kezét a nadrágomról, vérfoltot hagy maga után.
- Ez nem a felmentésekről szól. Kérdezd meg magadtól ezt, mit kapsz attól, hogy ilyen dühös vagy rá? Hová vezet ez téged a véres kezeken és a magányos életen kívül?
Harry nem válaszol neki.
- Pontosan – feleli Anne, az út többi része pedig csendben telik.
Amikor visszaérünk a lakásba, egyenesen a hálószobába sétálok.
- Tartozol neki egy bocsánatkéréssel, Harry – hallom, ahogy Anne mondja, miközben egy szekrény becsukódik.
Leveszem a tönkretett pólómat, és hagyom, hogy a földre essen. Nem vagyok abban a hangulatban, hogy a rend miatt aggódjak. Kilépek a cipőmből, majd beletúrok a hajamba. Másodpercekkel később Harry kinyitja a hálószoba ajtaját, szemei a padlón lévő vörös foltos anyagra vándorolnak, aztán fel az arcomhoz.
- Annyira sajnálom, Lou. Nem akartalak úgy ellökni – áll elém, és kezeimet az övébe veszi.
- Tényleg nem kellett volna ezt csinálnod, nem ma.
- Tudom… megsérültél? – kérdezi, megtörölve sérült kezeit a fekete farmerjában.
- Nem – ha úgy érezném, hogy fizikailag bántott, sokkal nagyobb problémáink lennének.
- Annyira sajnálom. Azt hittem, hogy Liam vagy, és olyan dühös voltam – magyarázza meg, szemei könyörgőek.
- Nem szeretem, amikor olyan vagy, annyira mérges – szemeim megtelnek könnyel, miközben visszaemlékszem Harry kezére, ahogy összetörte az üveget a szekrényen.
- Tudom, bébi, soha nem bántanálak szándékosan. Tudod ezt, ugye? – kissé behajlítja a térdeit, hogy szemmagasságban legyen velem.
Nagyujja mintákat rajzol a halántékomon, én pedig lassan bólintok. Tényleg tudom, hogy soha nem bántana engem, fizikailag legalábbis. Ezt mindig is tudtam.
- Miért tettél megjegyzést az italozására először is? Olyan jól alakultak a dolgok – kérdezem.
- Mert úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, egy kibaszott kérkedő fasz volt, anya meg egyetértett vele. Valakinek ki kellett állnia érte – magyarázza meg, hangja szöges ellentéte annak, amilyen harminc perccel ezelőtt volt, amikor az apja arcába üvöltött.
Fáj a szívem érte, ez volt az ő módja, hogy megvédje az anyját. Egy rossz mód, de Harrynek ez az egyetlen, amit ismer. Amikor elhúzza a haját a homlokáról, a vér foltot ejt a bőrén.
- Próbálj meg elgondolkozni azon, hogy apukádnak milyen érzés ez, örökké ezzel a bűntudattal kell élnie, Harry, te pedig semmivel sem könnyíted meg neki. Nem azt mondom, hogy nem kellene mérgesnek lenned, mert kellene, de az összes ember közül neked kellene a megbocsátóbbnak lenned.
- Én… – kezdi el, de félbeszakítom őt.
- És abba kell hagynod az erőszakot. Egyszerűen nem verheted meg az embereket minden alkalommal, amikor feldühítenek. Ez nem helyes, és egyáltalán nem szeretem.
- Tudom – néz le a betonpadlóra.
- Rendbe kell hoznunk téged, az ujjperceid még mindig véreznek – sóhajtok fel, majd enyémbe véve kezeit a fürdőbe vezetem őt, hogy megtisztítsam a sebeit, ami olyan érzés, mintha ezredjére csinálnám, mióta találkoztam vele.

14 megjegyzés:

  1. Basszus! Basszus! Basszus!
    Mi a fene? Én komolyan nem számítottam erre. Ken pénzt küldött? Anne eltette? Harry nem tudott semmiről? What?? Ez a vacsora nem sikeredhetett volna jobban... (szarkazmus a haverom) Lou, Liam, Karen meg csendes szemlelok, meg is legalább annyira sajnálom őket, mint a másik triót. Harrynek valamilyen szinten igaza volt, de nem ebben a formában és ezen a helyen kellett volna megvitatni, de akkor hol lenne a bonyodalom?
    Csodás resz lett, nagyon várom a kovit! :)
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, igen, szerintem senki sem számított erre, főleg, hogy még mik derültek ki. Kész káosz volt, jól mondta Louis, hogy ez egy katasztrófa... Igen, én is ugyanúgy sajnálom Liaméket. Ezzel is egyetértek, nem éppen a megfelelő időpontot és módot választotta Harry, de hát igen, akkor kevésbé lenne eseménydús a sztori.
      Örülök, hogy tetszett, jövőhéten hozom :) xoxo

      Törlés
  2. Najoo, ezt szerintem te sem gondoltad komolyan, itt abbahagyni? Hogyan gondoltad ezt? Egy hetig resz nelkul hagyni??? Mi?? nem, nem, es nem..ezt nem teheted velunk...istenem ez az allando feszultseg egyszeruen hihetetlen..de IMADOM, en tenyleg nem tudok mit mondani, egyszeruen hihetetlen ami itt tortenik es csodalatos...Szoval nagyon ajanlom, hogy SIESS :D najoo nem, de azert siess :D Sok sikert a Zh-id hoz, drukkolok..varom a kovit..imadtam☺
    Puszii☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én teljesen ártatlan vagyok, én csak lefordítom a már megírt részeket :D Elhiszem, hogy nehéz kivárni, de azért remélem, sikerül :) Örülök, hogy tetszett, jövőhéten pedig itt lesz az új :) Köszönöm szépen! :) Xx

      Törlés
  3. Szorítok neked :) <3
    Hát, igen, gondoltam, hogy valami ilyesmit fognak csinálni. Akkor szereplő eszmecsere.
    Louis - Szegény, oké, hogy véletlenül lökte el Harry, na de akkor is...
    Harry - Szintén szegény, sajnálom, de akkor se kellet volna ennyire durvának lennie, még ha van is miért.
    Anne - Hát, eltitkolta. GRAT, tapsot neki...
    Liam - Na őt is sajnálom de nagyon... De azért kedves volt, hogy aggodót Louisért.
    Ken - Na, ja "pöcs", de azért van szíve.
    Karen - Talán őt sajnálom a legjobban, majd megszakadt a szívem érte :(

    Oké, nagyon ügyi vagy fordításban :) Még pár kérdés, vagyis egy, Louis mit dolgozik/dolgozott, annak mi a neve? Csak mert engem is érdekel amit csinál.

    xxx Heni
    Nagy Ölelés

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! ♥
      Hát igen, arra lehetett számítani, hogy valami durva lesz majd.
      Bizony, szegény Lou, még szerencse, hogy nem lett komolyabb baja.
      Harryvel kapcsolatban is egyetértek, vagy legalábbis nem most és nem így kellett volna lerendezni ezt az egészet, de hát ez van...
      Anne-t most valahogy nem tudom megérteni.
      Liam édes volt, csak ez nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza ezt a káoszt.
      Karen helyzetébe pedig bele se merek gondolni, szegénykém :/

      Köszönöm szépen :) Nem emlékszem már, hogy valamelyik korábbi részben le volt-e írva pontosan, de ez egy gyakornoki állás, kéziratokat olvas és dönti el, hogy melyik jó és melyiket dobják ki. Nem tudom, sikerült valamennyire segítenem? :D

      Ölellek én is! :) Xx

      Törlés
    2. Háát, öhm valamennyit igen, szóval nagyon köszi! Holnap jön a rész, és pont SZÜLETÉSNAPOMRA!!! Ennél jobbat el se tudnék képzelni <3

      xxx Heni

      Törlés
    3. Örülök neki akkor :) Jaj, hát itt lett egy kisebb késés, de remélem ez nem gond :') ♥

      Törlés
  4. Oké, oké ma mi van mindenkivel depis napot tartunk? Mindenhol ilyen tök jó, de kicsit szomorú részek vannak. :( #.#

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, úgy látszik, most egy ilyen időszak van... De ne aggódj, nem fog ez örökké tartani :) Xx

      Törlés
  5. Juuuj, elég izgalmas rész volt, de Harry miért olyan pöcs, hogy pont most kell veszekednie az apjával? Pedig már azt hittem, hogy minden tök jó lesz az egész familyvel, de úgy látszik nem...
    Kíváncsi vagyok, ezután mi lesz velük. Várom a kövit!:)
    Neked pedig sok sikert jövőhéten a zh-idhoz, plusz boldog Mikit! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát izgalmakban nem volt hiány, az biztos. Ez egy nagyon jó kérdés, pont karácsonykor, de hát ez van sajnos. Ó, nem, náluk még a 3. évadban sem lesz minden rendben, ennyit mondhatok.
      Izgalmak lesznek, ez tuti ;) Jövőhéten hozom :)
      Köszönöm szépen, és neked is! :D Xx

      Törlés
  6. Huh, tudtam, hogy nagy lesz a veszekedés, és már alig vártam, hogy olvashassam, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Nem is tudom, hogy mit mondjak, én Harryt is megértem meg úgy mindenkit... Szóval jogos volt sztem a kiakadása, de közben meg nem tudom... Nehéz ez... Valahogy éreztem, hogy nem lesz egy boldog, békés ünnep, de nem is ők lennének, ha így lett volna.
    Imádtam, eszméletlen, teljesen ott voltam, és annyira láttam Harryt! Huh, kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi lesz ;)
    Köszönöm, hogy elárultad, hogy Larry együtt marad, így valahogy nyugodtabban álltam neki :3
    Sok sikerült a jövőhéthez, szorítok <3
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, valamilyen szinten jogos Harry kiakadása, és meg is tudom érteni a helyzetét, csak mégsem így és ekkor kellett volna ez csinálnia... Pontosan, az lett volna furcsa, ha nyugodtan telik el az ünnep.
      Örülök, hogy tetszett, a többi pedig mindjárt kiderül ;)
      Éreztem, hogy ezt muszáj, hogy megnyugodjatok :D
      Köszönöm szépen utólag is ♥ Xx

      Törlés