2015. december 29., kedd

Chapter 142

Meglepetééés! :D
Ha szünet van, akkor jön a rész kedden is! És hát most szerencsére több időm van a fordítással foglalkozni, mint az elmúlt hónapokban, ráadásul az őszi szünetben elmaradt a dupla rész, szóval ezt igyekszem bepótolni, ahogy ígértem is. A fejezet ismételten édes, a végét különösen imádni fogjátok szerintem, alig várom a véleményeiteket :D És mivel a következő csak pénteken érkezik, amikor már elseje lesz, így ez az utolsó bejegyzés idén, úgyhogy már most boldog újévet kívánok nektek! ❤ Ó, és ha valaki megy bulizni, akkor csak óvatosan! :D
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 142
 
Miután a lakás tiszta az én követelményeimnek, nem Harryének, elmegyek a boltba, hogy vegyek néhány dolgot arra az esetre, ha Ken, Karen és Liam átjönnek. Harry megpróbált elkísérni, de tudtam, hogy egész végig vicceket próbálna meg mondani nekem, szóval rávettem, hogy maradjon otthon. Megbizonyosodott róla, hogy addig mondja nekem a vicceket, amíg ki nem sétáltam az ajtón.
A kis élelmiszerbolt az utcában a lakásunktól, a Conner’s általában üres, de ma vevőkkel van tele. A pultnál lévő idősebb nő bosszúsnak tűnik, ahogy az áruimat a szalagra helyezem. Miután beolvassa a dolgaimat, elhúzom a bankkártyámat.
- Ebben a sorban csak készpénzzel lehet fizetni – förmed rám.
Felnézek a kis jelzésre a feje fölött, amin tisztán olvasható, hogy „csak készpénz”. Nagyszerű.
- Gondolja, hogy csak most az egyszer fizethetnék a kártyámmal? – kérem. Az előbb álltam húsz percet a sorban, tényleg nem akarok újra várni.
- Nem lehet, sajnálom – válaszolja a szürke hajú nő.
- Ó, ne már, Gloria, csak egyszer – szólal meg egy barnult bőrű fiatalember fekete hajjal a mellettünk lévő kasszából. Egy bájos mosollyal ajándékozza meg a nőt, mire az felsóhajt.
- Csak most az egyszer – adja be a derekát, én pedig megköszönöm neki, mielőtt ismét elhúzom a kártyámat. Megfordulok, hogy megköszönjem a hollóhajú fiúnak, de ő már nincs a kasszában.
Amikor kilépek, megüt a hideg levegő, amitől kiráz a hideg. Alig várom a tavaszt, remélem, nem lesz hosszú a tél idén.
- Néha egy kicsit túl komolyan veszi a munkáját – szólal meg egy hang, megfordulok, és a benti srácot látom meg. A névtáblájára Jonah vagy írva, most pedig egy vastag fekete kabátot visel.
- Meg tudom mondani – nevetek fel. – Köszönöm azt, egész nap sorban álltam volna.
- Nem probléma. Örülök, hogy segíthettem – mosolyodik el, aztán a fejére teszi a bukósisakját.
- Köszi, még egyszer – mondom neki, majd figyelem, ahogy felszáll a motorbicikliére.
Nem tudom, mennyire okos dolog motorozni ebben az időben, de legalább most nem havazik. A motorja egy hangos robajjal elindul, én meg beszállok az autómba.
Amikor visszatérek, Harry a kanapén ül a dolgozós iratgyűjtőjével az ölében és egy tollal az ajkai között. Imádom őt így látni, valami azzal kapcsolatban, hogy dolgozik, annyira vonzó. Harryvel kapcsolatban minden vonzó, de ez a lista teteje felé van.
- Ez minden vagy van még több szatyor? – kérdezi, elmozdítva az iratgyűjtőjét az öléből és a kisasztalra helyezi.
- Ez az összes – sétálok a konyhába, hogy elrakjam az élelmiszereket. – Felhívtad már apukádat? – kérdezem a konyhából.
- Nem… rád vártam – feleli. Pillanatokkal később megjelenik a konyhában, aztán leül az asztalhoz. – Felhívom most – sóhajt fel.
Én bólintok, majd leülök vele szemben, miközben Harry a füléhez teszi a telefonját.
- Uh… szia – mondja Harry a készülékbe. Kihangosítja a telefont, és az asztalra helyezi.
- Harry? – Ken hangja meglepett.
- Ja… uhm, nézd, azon gondolkoztam, hogy át akartok-e jönni vagy valami.
- Átmenni? – kérdezi Ken.
Harry felnéz rám, én pedig meg tudom mondani, hogy a türelme máris fogyóban van. Kezem átnyúl az asztalon, hogy az övén pihenjen, aztán bátorítóan bólintok.
- Igen… te, Karen és Liam. Átadhatjuk az ajándékokat, mivel tegnap ezt nem tettük meg. Anya már elment – mondja.
- Biztos vagy benne, hogy ez rendben van? – kérdezi Ken a fiától.
- Az előbb kérdeztem meg, nem? – feleli Harry, mire megszorítom a kezét. – Úgy értem… igen, rendben van – javítja ki magát, én pedig rámosolygok.
- Oké, nos, hadd beszéljek Karennel, de tudom, hogy fel lesz villanyozva. Milyen időpont lesz jó nektek?
Harry rám néz. Eltátogom, hogy „két óra”, majd el is mondja az apjának.
- Oké, nos, találkozunk kettőkor.
- Louis majd elküldi Liamnek a címet – feleli Harry, aztán megszakítja a hívást.
- Nem volt olyan rossz, ugye? – kérdezem Harrytől.
- Persze – forgatja a szemét.
- Mit kellene felvennem?
- Azt – mutat a farmeromra és a WSU pólómra.
- Biztos, hogy nem. Ez a mi karácsonyunk.
- Nem, ez a karácsony utáni nap, szóval farmert kellene viselned – mosolyodik el, és ujjaival az ajakpiercingjét csavargatja.
- Nem veszek fel farmert – nevetek fel, majd a szobába indulok, hogy eldöntsem, mit viseljek. A vörösesbarna pólómat és khaki nadrágomat veszem ki a szekrényből.
Ezek a ruhák sok emléket őriznek a számomra, az első diákszövetségi bulira vettem fel, amire Tristannal mentem. Hiányzik Tristan minden haragom ellenére, amelyet érzek… éreztem felé. Úgy érzem, hogy elárult, de ugyanakkor igaza volt, amikor azt mondta, nem volt fair tőlem, hogy megbocsátottam Harrynek, neki viszont nem, Harry volt az, aki a legtöbb kárt okozta.
- Min gondolkozol azzal a csodálatos elméddel? – kérdezi Harry.
- Semmi… csak Tristanon gondolkoztam.
- Mi van vele?
- Nem tudom… hiányzik, félig-meddig.
- Ó.
- Neked hiányoznak a barátaid? – kérdezem. A levél óta nem említette meg a barátait.
- Nem, inkább veled tölteném az időmet, mint velük – von vállat. Élvezem ezt az őszinte Harryt.
- Akkor is tölthetsz velük egy kis időt – mondom neki.
- Gondolom. Nem tudom, se így, se úgy nem igazán érdekel. Akarsz egyáltalán a közelükben lenni… tudod, mindazok után? – szemei a padlóra fókuszálnak.
- Nem tudom… de hajlandó lennék legalább megpróbálni és meglátni, hogyan alakul. Bár nem Mollyval – ráncolom a homlokomat.
- De ti ketten olyan nagyszerű barátok vagytok – mosolyodik el.
- Ugh, elég belőle. Mit gondolsz, mit fognak csinálni szilveszterkor? – kérdezem, nem tudom, milyen lesz mindenki közelében lenni, de hiányzik, hogy legyenek barátaim, vagy akikről azt gondoltam, hogy a barátaim.
- Valószínűleg lesz egy buli. Tessa megszállott a szilveszterrel, biztos vagy benne, hogy el akarsz menni szórakozni?
- Igen… ha az arcomba robban, akkor itthon maradunk jövőre – mosolyodom el.
Harry szemei kitágulnak, amikor megemlítem a jövő évet, de úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom. A mai napnak békésnek kell lennie, figyelembe véve, hogy újra megpróbáljuk a karácsonyt, és az eredeti hatalmas katasztrófa volt.
- Készítenem kell valamit mindenkinek, amit ehetünk. Három órát kellett volna mondanom, máris dél van, és még kész sem vagyok – húzom végig a kezemet sminkmentes arcomon.
- Menj és készülj el, majd én csinálok valamit… csak bizonyosodj meg róla, hogy csak azt eszed meg, amit a tányérodra rakok – vigyorodik el.
- Azzal viccelődsz, hogy megmérgezed az apádat, bájos – ugratom, mire ő vállat von, mielőtt elhagyja a hálószobát. Megmosom az arcomat, mielőtt megcsinálom a hajamat quiff-be.
Mire befejezem a készülődést és felöltözöm, fokhagyma illatot érzek a konyhából. Finom az illata.
Amikor csatlakozom Harryhez a konyhában, az asztalra vannak kirakva a tálcányi gyümölcsök és zöldségek, amiket a Conner’s-ben vettem, tányérokkal és evőeszközökkel együtt. Le vagyok nyűgözve attól, ahogy megterítette az asztalt, és küzdött az ösztönnel, hogy átrendezzen néhány dolgot. Annyira örülök, hogy Harry hajlandó volt áthívni az apját a lakásunkba, és még jobban megkönnyebbültem, hogy úgy tűnik, igazán jó hangulatban van ma. A társaságunk harminc percen belül itt lesz. Feltakarítom a kis rendetlenséget, amit Harry csinált főzés közben, így a lakás ismét makulátlan.
- Köszönöm, hogy mindezt megcsináltad – fonom karjaimat a dereka köré, ahogy feláll a sütő előtt.
- Semmiség – von vállat.
- Jól vagy? – kérdezem, aztán elveszem karjaimat a derekáról, szembe fordítva őt magammal.
- Igen… jól vagyok.
- Biztos vagy benne, hogy nem vagy egy kicsit ideges? – érdeklődöm, meg tudom mondani, hogy az.
- Nem… vagyis csak egy kicsit. Csak kurvára furcsa, hogy átjön, tudod?
- Tudom, nagyon büszke vagyok rád, hogy áthívtad őt – nyomom az arcomat a mellkasához, kezei pedig a derekamhoz mozdulnak.
- Igen?
- Persze hogy igen, ba… Harry.
- Mit akartál mondani?
- Semmit – rejtem el az arcomat. Nem tudom, honnan jön ez a hirtelen késztetés, hogy beceneveken hívjam őt, de ez kínos.
- Mondd el – búgja, majd felemeli az államat, hogy kényszerítsen arra, hogy előbújjak.
- Nem tudom, miért hívtalak meging majdnem babe-nek – veszem alsó ajkamat a fogaim közé, mire Harry mosolya megnő.
- Rajta, hívj úgy – feleli.
- Ki fogsz nevetni – mosolyodom el gyengén.
- Nem, nem foglak. Én folyton bébinek hívlak.
- Igen… de az más, amikor te csinálod.
- Hogyan?
- Nem tudom… szexibb vagy valami… romantikusabb. Nem tudom – pirulok el.
- Szörnyen szégyenlős vagy ma – mosolyodik el, aztán egy csókot nyom a homlokomra. – Bár tetszik, szóval gyerünk, hívj úgy – mondja nekem.
- Oké – ölelem meg szorosabban.
- Oké mi? – tudom, hogy rám vigyorog.
- Oké… babe – furcsa íze van a szónak a nyelvemen.
- Még egyszer.
Kiengedek egy meglepett nyüszítést, ahogy felemel a pult tetejére és a lábaim közé áll.
- Oké, babe – ismétlem meg. Arca sötétebb rózsaszín, mint a szokásos.
- Tényleg imádom. Ez… mit mondtál? Szexi és romantikus? – mosolyodik el. Egy hirtelen bátorságtól újra megszólalok.
- Az, babe? – mosolyodom el, aztán megint megharapom az ajkamat.
- Igen… hihetetlenül szexi – nyomja ajkait a nyakamhoz, amitől kiráz a hideg, miközben kezei felfelé haladnak a combomon. – Ne gondold, hogy ez távol tart – rajzolnak köröket az ujjai a khaki nadrágomon.
- Az talán nem, de vendégek jönnek át hozzánk – felelem. Kopognak az ajtón, amitől megugrom, mire Harry elmosolyodik.
- Ó, bébi… az sem fog – kacsint, majd az ajtó felé sétál.

10 megjegyzés:

  1. Szia drága!
    Csodás volt, tényleg nyugis és aranyos rész lett
    Csak nehogy hozzaszokjunk ahogy Harry-t ismerjuk:D
    Kíváncsi vagyok mi lesz ezen a kajalason.
    Nagyon jó lett a rész, nagyon várom a kovit, boldog új évet neked is! :)
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Bizony, mostanában eléggé nyugisak és cukik a részek, de hát tudjuk, hogy ez úgysem tart náluk örökké :'D
      Az pénteken már ki is fog derülni ;)
      Örülök, hogy tetszett, pár nap és itt is lesz, boldog újévet! :)
      xoxo

      Törlés
  2. És megint egy édes rész! :D
    Csak én vagyok olyan foggyos, hogy minden jött-mentre azt hiszem, hogy rámegy Louisra vagy Harryre (ez esetben a boltos csávó Loura)?? XD
    Annyira érzem, hogy bulizáskor lesz valami, de egyébként várom is, ezek a nyugis részek aranyosak, viszont ha van valami izgalom benne, akkor rendszerint megdöglök a rész olvasása közben, és az olyan jó.. :'3
    Boldog új évet kívánok neked is! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, el vagyunk kényeztetve :D
      Hidd el, én is így vagyok vele, mert ebben a sztoriban senki sem bukkan fel csak úgy, szóval megnyugodhatsz :D
      Lesz bizony, ennyit mondhatok, és megértem, olyankor én is mindig kikészülök, de hát ezért (is) szeretjük az After Larryt :D
      Boldog újévet! :) Xx ♥

      Törlés
  3. Juuuj meglepi rész, el sem tudod hinni h milyen boldog voltam, mikor megláttam :3 Nyugis, aranyos kis rész, ami nagyon jól esett, csak hát örültem volna ha nem csengetnek, és Larry elmerül egymásban :p Jó hát na :D
    Kíváncsi vagyok mi lesz a vacsorán, már előre félek, bár remélem most nyugisabb lesz...
    Az a csávó a boltban... Ne is próbálkozz, mert velem gyűlik meg a bajod!! :D
    Boldog Új Évet neked is! És köszi a meglepit ❤❤
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ez volt a cél, ezért is nem szóltam előre :D
      Igen, el vagyunk kényeztetve az ilyen cuki részekkel mostanában :D És egyetértek, az a csengetés még ráért volna :D
      Nos, a vacsoráról annyit mondhatok, hogy pénteken kiderül, mi lesz ;)
      Na, igen, nekem is ez a gondolatom minden egyes új szereplőnél :D
      Boldog újévet, és nagyon szívesen! :) ♥ Xx

      Törlés
  4. Szia. Boldog ùj évet !!! Koszonom hogy iden is hoztal még egy uccso reszt. Fantasztikus lett. Imadtam. Harry kis cuki pofi. Es Lou..babe ?? Ez nekem is tetszik. Vagy bébi...imadom ezt a sztorit a kedvencem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, boldog újévet! :) Nagyon szívesen, ez elmaradhatatlan a szünetben, és örülök, hogy tetszett :) Az biztos, mindketten nagyon édesek voltak, és örülök, hogy ennyire tetszik a sztori :) Xx

      Törlés
  5. Bele szerettem ebbe a történetbe! Eszméletlen a leírás, a történet és a szereplők is. A fordulatok pedig váratlanul felforgatják a dolgokat. Imádom! És Harryt ismerve nem fogja nyugalmi állapotban hagyni Louist ha minden igaz. De majd kiderül. Imádom ezt a blogot, és téged is! :* :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ezt nagy örömmel olvasom! Én is így voltam vele, amikor ráakadtam a sztorira, úgyhogy teljesen átérzem, örülök, hogy ennyire tetszik :) Hát igen, itt nem tart sokáig a nyugalom, sajnos vagy nem sajnos :D Én is imádlak! xoxo

      Törlés