Helló! :)
Már hoztam is a fejezetet, ami eléggé... feszült majdhogynem egészen végig. Most megint jön a szokásos őrület, úgyhogy kíváncsi vagyok a véleményetekre. Az elején van, hogy hogyan csinálja meg Louis a haját, quiff-be, erre nem igazán találtam magyar szót, úgyhogy csak írjátok be a google-ba, és egyből megértitek, milyen az :) Azt hiszem, most nincs más mondanivalóm, nem is húzom az időt :D
Kellemes olvasást! :) Xx
Chapter 137
Úgy döntök, hogy ma a homlokomba fésülöm a hajamat, hogy kipróbáljak valami mást, de furcsán néz ki, úgyhogy végül quiff-be csinálom meg, mint mindig. Túl sok időt veszek igénybe, hogy elkészüljek, ami valószínűleg azért van, mert közeledik az idő a távozáshoz. A fürdőszobában lévő párából, amikor először beléptem, tudom, hogy Anne már lezuhanyozott, ami jó, mert nem fogom elfoglalni előle a fürdőszobát. Ideges vagyok a mai nap miatt, és hogy hogyan fog menni. Remélem, Harry a legjobban fog viselkedni, vagy legalább megpróbál.
- Élsz még? – hallatszik át Harry hangja az ajtón.
- Igen, majdnem kész vagyok – válaszolok, aztán még egyszer megmosom a fogamat, mielőtt kilépek a fürdőből.
- Gyorsan lezuhanyozok, aztán mennünk kell, ha még mindig apámhoz akarsz menni – mondja Harry, amikor belépek a szobába.
- Oké, felöltözök, amíg a zuhanyzóban vagy.
Miután elhagyja a szobát, a szekrényhez sétálok és kiveszem a fekete öltönyt, amit azért vásároltam, hogy ma felvegyem. A fekete anyag vastag. Visszaveszem a nyakláncot a komódról, majd felteszem. Minden egyes alkalommal megremeg a gyomrom, amikor elolvasom a tökéletes szavakat.
Nem tudom eldönteni, hogy milyen cipőt húzzak, ha öltönycipőt veszek fel, valószínűleg túl elegánsan fogok kinézni. A fekete Vans mellett döntök, aztán várok Harryre, hogy kijöjjön a zuhanyzóból. Percekkel később kinyitja az ajtót, csak egy törölközőt kötve a dereka körül. Ó. Nem számít, hányszor látom őt, még mindig eláll a lélegzetem a látványára. Harry félmeztelen testére bámulva nem értem, hogy a tetoválások eddig hogyhogy nem tetszettek.
- Szent szar – mondja, miközben szemei fel-le pásztázzák a testemet.
- Mi az?
- Te hihetetlenül… ártatlannak nézel ki.
- Ez jó vagy rossz? Karácsony van, nem akartam illetlenül kinézni – magyarázom meg, bizonytalanul, hogy mit választottam felvenni.
- Jó. Nagyon jó – nyelve átsiklik az alsó ajkán, nekem pedig el kell néznem, mielőtt elkezdünk valamit, amit nem kellene befejeznünk. Nem most legalábbis.
- Köszönöm. Te mit veszel fel?
- Amit mindig szoktam.
- Ó.
- Nem öltözök ki ahhoz, hogy átmenjek apám házába.
- Tudom… talán felvehetnéd azt az inget, amit anyukád vett neked karácsonyra? – ajánlom még akkor is, ha tudom, hogy nem fogja.
- Ez nem fog megtörténni – feleli, majd elsétál, hogy levegye a fogasról a farmerét. Az akasztó leesik a földre, Harry meg otthagyja. Úgy döntök, hogy nem mondok semmit, helyette elsétálok a szekrénytől, miközben Harry törölközője a padlóra esik.
- Kimegyek anyukádhoz – mondom neki, és megpróbálom kényszeríteni magamat, hogy ne nézzek le a testén.
- Ahogy gondolod – vigyorogja, én pedig elhagyom a szobát.
Amikor megtalálom Anne-t a nappaliban, piros egybe szoknyát és fekete magas sarkút visel, egészen más a tőle megszokott melegítőtől.
- Olyan gyönyörűen nézel ki – mondom neki.
- Biztos vagy benne? Túl sok a sminkkel meg mindennel együtt? – kérdezi idegesen.
- Nem, egyáltalán nem. Nagyszerűen nézel ki – biztosítom őt, tényleg nagyon jól néz ki.
- Nem az, hogy érdekel, tényleg, csak nem akarok rosszul kinézni, amikor meglátom az ex-férjemet annyi év után – mosolyodik el.
- Biztosan nem nézel ki rosszul – mondom neki, mire elmosolyodik.
- Készen vagytok? – kérdezi Harry, amikor csatlakozik hozzánk a nappaliban.
Haja még mindig nedves, de valahogy sikerül tökéletesen kinéznie. Teljesen feketében van, beleértve a fekete Converse-t, amit Seattle-ben viselt. Elfelejtettem elmondani neki, mennyire tetszenek. Harry megfogja a táskát, amelyben az ajándékok vannak, majd az ajtóhoz áll, várva Anne-re és rám.
- Miért vagy ennyire kiöltözve? – kérdezi az anyjától útközben lefelé a liftben.
- Ünnep van, miért ne lennék?
- Csak furcsának tűnik, hogy…
- Anyukád gyönyörűen néz ki, Harry. Én éppen úgy kiöltöztem, mint ő – szakítom félbe Harryt, mielőtt mond valamit, ami tönkreteszi az anyja napját.
Az út alatt mindenki csendben van, még Anne is. Meg tudom mondani, hogy ideges, és jogosan. Hihetetlenül ideges lennék, ha a helyben lennék. Ahogy egyre közelebb érünk Ken házához, egyre idegesebb leszek. Tényleg csak egy nyugodt ünnepet akarok.
- Fázol? – kérdezi Harry, miközben az autópályára kanyarodik.
- Egy kicsit – mondom neki. Felveszi a fűtést, az autóban pedig marad a csend.
Amikor Harry Ken házához kanyarodik, Anne-nek eláll a lélegzete.
- Ez a háza? – tátja el a száját.
- Aha. Mondtam, hogy nagy – feleli Harry, aztán leállítja a kocsit.
- Nem hittem, hogy ilyen nagyra gondoltál – mondja csendesen Anne.
Harry éri el először a járdát, így megvárja Anne-t és engem, mielőtt felsétál a lépcsőn, ami a hatalmas házhoz vezet. Látom a nyugtalanságot az arcán, ahogy megnyomja a csengőt. Kezét az enyémbe veszem, hogy megpróbáljam megnyugtatni őt, ő pedig egy kicsi, de észrevehető mosollyal néz le rám.
Karen nyitja ki az ajtót egy barátságos mosollyal. Harry sétál be először Anne-nel, én mögötte megyek, kezemmel még mindig az övében.
- Köszönöm, hogy eljöttetek – szólal meg. Először Anne-t közelíti meg. – Helló, Karen vagyok. Annyira örülök, hogy találkoztunk. Nagyra értékelem, hogy eljöttél – Karen teljesen nyugodtnak látszik, de már elég jól megismertem őt ahhoz, hogy tudjam, nem ez a helyzet.
- Anne vagyok, én is örülök, hogy találkoztunk – feleli Anne.
Ken csatlakozik hozzánk a nappaliban, majd megáll léptében az ex-felesége látványára. Én Harryhez hajolok, és remélem, Liam elmondta Kennek, hogy jövünk.
- Helló, Ken – Anne hangja erős.
- Anne… wow… helló – dadogja.
Anne elégedettnek tűnik Ken reakciójával, és bólint egyet.
- Máshogy… nézel ki – mondja Anne.
Megpróbáltam elképzelni, hogy nézett ki akkoriban Ken, véreres szemek az italtól, izzadt homlok és sápadt arc, de képtelen vagyok.
- Igen… te is – feleli.
A kínos feszültségtől szédülök, és nagyon megkönnyebbülök, amikor Liam csatlakozik hozzánk.
- Nagyszerűen nézel ki – dicsér meg engem, aztán egy ölelésbe von. Harry fogása a kezemen szorosabb lesz, de sikerül elhúznom tőle, úgyhogy meg tudom ölelni Liamet.
- Te is nagyon jól nézel ki, Liam – mondom neki.
Kék nadrágot és fehér inget visel fekete nyakkendővel. Harry a derekam köré fonja a karját, majd visszahúz magához, közelebb, mint ezelőtt. Liam a szemét forgatja Harryre, aztán Anne-hez fordul.
- Helló, asszonyom, Liam vagyok, Karen fia. Nagyszerű, hogy találkoztunk – feleli udvariasan.
- Ó, kérlek, ne hívj asszonyomnak – nevet fel Anne, és folytatja. – Én is örülök, hogy találkoztunk. Louis már sokat mesélt rólad – mondja neki.
- Csak jó dolgokat, remélem – mosolyodik el Liam, mire Anne bólint.
- Többnyire – ugratja Anne.
Úgy tűnik, Liam bája enyhített egy kicsit a szobában lévő feszültségen.
- Éhesek vagytok már? Vagy várnunk kellene még az evéssel? – kérdezi a csapattól Karen. Senki nem válaszol, Harry pedig lenéz rám.
- Ehetünk most – felelem, mire Karen elmosolyodik.
Mindenki az étkezőbe sétál, és nem lepődöm meg, hogy az asztal tökéletesen meg van terítve. Szépen elrendezett ételek táljai borítják az asztalt. Egy hatalmas asztaldísz tele virágokkal és díszek vannak középen, minden tökéletesen néz ki. Karen mindig csodálatos házigazda.
- Kér valaki italt? Van egy nagyon finom vörösborom a borospincében – mondja Karen. Arca elpirul, ahogy rájön, mit kérdezett az előbb. Az alkohol határozottan egy érzékeny téma ebben a családban.
- Tulajdonképpen én szeretnék – mosolyodik el Anne.
Karen eltűnik, majd visszatér egy kinyitott üveg vörösborral. Elgondolkozom azon, hogy kérek egy pohárral, hogy lenyugtassam a kellemetlen érzést a gyomromban, de ellene döntök. Mindannyian helyet foglalunk, Anne Liam mellett, és senki sem szól egy szót sem, miközben megtöltjük étellel a tányérokat.
Liam szemkontaktust létesít velem, és meg tudom mondani, hogy azon vitatkozik magával, beszéljen-e vagy sem, egy kis bólintással ajándékozom meg. Nem akarom, hogy nekem kelljen megtörni a csendet. Eszek egy falatot a sonkából, Harry pedig a combomra teszi a kezét.
- Szóval mit gondolsz eddig Amerikáról? Először vagy itt? – kérdezi Liam Anne-től.
- Igen, először jöttem ide. Tetszik, nem akarnék itt élni, de tényleg tetszik. Tervezed, hogy itt maradsz Amerikában, amikor befejezed a sulit?
- Még nem vagyok biztos benne, a barátnőm New Yorkba költözik a jövőhónapban, úgyhogy ez attól függ, ő mit akar csinálni – feleli.
Önzőn remélem, hogy Liam nem költözik egyhamar New Yorkba.
- Én örülni fogok, amikor Harry végez, mert akkor hazaköltözhet – mondja Anne, mire a tányéromra ejtem a villámat. Minden szem rám szegeződik, én pedig bocsánatkérően elmosolyodom, mielőtt visszaveszem az evőeszközt.
- Visszaköltözöl Angliába, miután lediplomáztál? – kérdezi Liam Harrytől.
- Igen, persze – válaszol Harry nyersen.
Még semmilyen tervről nem beszéltünk az egyetem után, de az, hogy Harry visszaköltözik Angliába, egyszer sem futott át az agyamon. Ezt később meg kell beszélnünk, nem mindenki előtt.
- Ó – feleli Liam, egyenesen rám nézve.
- Szóval… hogy tetszik Amerika, Ken? Tervezed, hogy véglegesen itt maradsz? – kérdezi tőle Anne.
- Igen, tervezem. Imádok itt lenni. Itt fogok maradni életem hátralévő részében – válaszolja.
- Mindig utáltad Amerikát – mosolyodik el Anne, aztán iszik egy korty bort.
- Igen… utáltam – mosolyog rá félig vissza Ken.
Karen és Harry mindketten kellemetlenül mocorognak a helyükön, én pedig arra koncentrálok, hogy megrágjam a számban lévő darab krumplit.
- Van valakinek valami mondanivalója Amerikán kívül? – forgatja a szemét Harry. Óvatosan megrúgom őt az asztal alatt, de nem veszi tudomásul.
- Milyen volt a kiruccanásod Seattle-be, Louis? – kérdezi tőlem Karen.
Már meséltem neki róla, de tudom, hogy csak megpróbál beszélgetést kezdeményezni, hogy ismét elmondhassam. Amint mindenki befejezi az evést, segítek Karennek a konyhába vinni az edényeket. Úgy tűnik, elgondolkozott, így nem erőltetem a beszélgetést, miközben feltakarítjuk a konyhát.
- Szeretnél még egy pohár bort, Anne? – kérdezi Karen, amint mindannyian átmegyünk a nappaliba, hogy kinyissuk az ajándékokat. Harry, Anne és én az egyik kanapéra ülünk, Liam a székre, Karen és Ken pedig a másik kanapéra szemben velünk. Olyan érzés, mintha csapatokban lennénk, Liam meg a bíró.
- Igen, kérlek. Ez tényleg nagyon jó bor – válaszol Anne, majd odaadja Karennek az üres poharát, hogy megtöltse.
- Köszönöm, Görögországban vettük most nyáron, olyan csodálatos… – áll meg mondat közben. – Sajnálom, nem akartam… – keresi Karen a szavakat.
- Ó, nem, tényleg semmi baj. A bor kiváló – Anne minden tőle telhetőt megtesz, hogy megnyugtassa Karent.
Annyira megtapsolnám őt, amiért ilyen erős és megbocsátó. Hatalmas erőfeszítést tesz, hogy udvarias legyen, különösen, ha figyelembe vesszük a körülményeket. Karen azt a Kent kapta meg, aki soha nem volt meg Anne-nek. Karen megkapja a kirándulásokat Görögországba és az egész világon, egy hatalmas otthont, új autókat, és legfőképp megkap egy szerető és józan férjet.
- Bárki más? Louis, szeretnél egy pohárral? – kérdezi Karen, miután töltött Liamnek egy pohár bort.
- Igen, kérlek – adom be végül a derekam. Szükségem lesz egy pohár borra, ha a nap továbbra is ilyen kínosan fog telni.
- Mi van veled, apa? Akarsz egy pohár bort? – jegyzi meg Harry. Mindenki tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal néz rá. Megszorítom a kezét, hogy megpróbáljam elhallgattatni őt. – Mi az? Nem akarsz egy pohárral, apa? Biztos vagyok benne, hogy igen. Hiányzik, ugye? – folytatja egy gonosz mosollyal.
- Élsz még? – hallatszik át Harry hangja az ajtón.
- Igen, majdnem kész vagyok – válaszolok, aztán még egyszer megmosom a fogamat, mielőtt kilépek a fürdőből.
- Gyorsan lezuhanyozok, aztán mennünk kell, ha még mindig apámhoz akarsz menni – mondja Harry, amikor belépek a szobába.
- Oké, felöltözök, amíg a zuhanyzóban vagy.
Miután elhagyja a szobát, a szekrényhez sétálok és kiveszem a fekete öltönyt, amit azért vásároltam, hogy ma felvegyem. A fekete anyag vastag. Visszaveszem a nyakláncot a komódról, majd felteszem. Minden egyes alkalommal megremeg a gyomrom, amikor elolvasom a tökéletes szavakat.
Nem tudom eldönteni, hogy milyen cipőt húzzak, ha öltönycipőt veszek fel, valószínűleg túl elegánsan fogok kinézni. A fekete Vans mellett döntök, aztán várok Harryre, hogy kijöjjön a zuhanyzóból. Percekkel később kinyitja az ajtót, csak egy törölközőt kötve a dereka körül. Ó. Nem számít, hányszor látom őt, még mindig eláll a lélegzetem a látványára. Harry félmeztelen testére bámulva nem értem, hogy a tetoválások eddig hogyhogy nem tetszettek.
- Szent szar – mondja, miközben szemei fel-le pásztázzák a testemet.
- Mi az?
- Te hihetetlenül… ártatlannak nézel ki.
- Ez jó vagy rossz? Karácsony van, nem akartam illetlenül kinézni – magyarázom meg, bizonytalanul, hogy mit választottam felvenni.
- Jó. Nagyon jó – nyelve átsiklik az alsó ajkán, nekem pedig el kell néznem, mielőtt elkezdünk valamit, amit nem kellene befejeznünk. Nem most legalábbis.
- Köszönöm. Te mit veszel fel?
- Amit mindig szoktam.
- Ó.
- Nem öltözök ki ahhoz, hogy átmenjek apám házába.
- Tudom… talán felvehetnéd azt az inget, amit anyukád vett neked karácsonyra? – ajánlom még akkor is, ha tudom, hogy nem fogja.
- Ez nem fog megtörténni – feleli, majd elsétál, hogy levegye a fogasról a farmerét. Az akasztó leesik a földre, Harry meg otthagyja. Úgy döntök, hogy nem mondok semmit, helyette elsétálok a szekrénytől, miközben Harry törölközője a padlóra esik.
- Kimegyek anyukádhoz – mondom neki, és megpróbálom kényszeríteni magamat, hogy ne nézzek le a testén.
- Ahogy gondolod – vigyorogja, én pedig elhagyom a szobát.
Amikor megtalálom Anne-t a nappaliban, piros egybe szoknyát és fekete magas sarkút visel, egészen más a tőle megszokott melegítőtől.
- Olyan gyönyörűen nézel ki – mondom neki.
- Biztos vagy benne? Túl sok a sminkkel meg mindennel együtt? – kérdezi idegesen.
- Nem, egyáltalán nem. Nagyszerűen nézel ki – biztosítom őt, tényleg nagyon jól néz ki.
- Nem az, hogy érdekel, tényleg, csak nem akarok rosszul kinézni, amikor meglátom az ex-férjemet annyi év után – mosolyodik el.
- Biztosan nem nézel ki rosszul – mondom neki, mire elmosolyodik.
- Készen vagytok? – kérdezi Harry, amikor csatlakozik hozzánk a nappaliban.
Haja még mindig nedves, de valahogy sikerül tökéletesen kinéznie. Teljesen feketében van, beleértve a fekete Converse-t, amit Seattle-ben viselt. Elfelejtettem elmondani neki, mennyire tetszenek. Harry megfogja a táskát, amelyben az ajándékok vannak, majd az ajtóhoz áll, várva Anne-re és rám.
- Miért vagy ennyire kiöltözve? – kérdezi az anyjától útközben lefelé a liftben.
- Ünnep van, miért ne lennék?
- Csak furcsának tűnik, hogy…
- Anyukád gyönyörűen néz ki, Harry. Én éppen úgy kiöltöztem, mint ő – szakítom félbe Harryt, mielőtt mond valamit, ami tönkreteszi az anyja napját.
Az út alatt mindenki csendben van, még Anne is. Meg tudom mondani, hogy ideges, és jogosan. Hihetetlenül ideges lennék, ha a helyben lennék. Ahogy egyre közelebb érünk Ken házához, egyre idegesebb leszek. Tényleg csak egy nyugodt ünnepet akarok.
- Fázol? – kérdezi Harry, miközben az autópályára kanyarodik.
- Egy kicsit – mondom neki. Felveszi a fűtést, az autóban pedig marad a csend.
Amikor Harry Ken házához kanyarodik, Anne-nek eláll a lélegzete.
- Ez a háza? – tátja el a száját.
- Aha. Mondtam, hogy nagy – feleli Harry, aztán leállítja a kocsit.
- Nem hittem, hogy ilyen nagyra gondoltál – mondja csendesen Anne.
Harry éri el először a járdát, így megvárja Anne-t és engem, mielőtt felsétál a lépcsőn, ami a hatalmas házhoz vezet. Látom a nyugtalanságot az arcán, ahogy megnyomja a csengőt. Kezét az enyémbe veszem, hogy megpróbáljam megnyugtatni őt, ő pedig egy kicsi, de észrevehető mosollyal néz le rám.
Karen nyitja ki az ajtót egy barátságos mosollyal. Harry sétál be először Anne-nel, én mögötte megyek, kezemmel még mindig az övében.
- Köszönöm, hogy eljöttetek – szólal meg. Először Anne-t közelíti meg. – Helló, Karen vagyok. Annyira örülök, hogy találkoztunk. Nagyra értékelem, hogy eljöttél – Karen teljesen nyugodtnak látszik, de már elég jól megismertem őt ahhoz, hogy tudjam, nem ez a helyzet.
- Anne vagyok, én is örülök, hogy találkoztunk – feleli Anne.
Ken csatlakozik hozzánk a nappaliban, majd megáll léptében az ex-felesége látványára. Én Harryhez hajolok, és remélem, Liam elmondta Kennek, hogy jövünk.
- Helló, Ken – Anne hangja erős.
- Anne… wow… helló – dadogja.
Anne elégedettnek tűnik Ken reakciójával, és bólint egyet.
- Máshogy… nézel ki – mondja Anne.
Megpróbáltam elképzelni, hogy nézett ki akkoriban Ken, véreres szemek az italtól, izzadt homlok és sápadt arc, de képtelen vagyok.
- Igen… te is – feleli.
A kínos feszültségtől szédülök, és nagyon megkönnyebbülök, amikor Liam csatlakozik hozzánk.
- Nagyszerűen nézel ki – dicsér meg engem, aztán egy ölelésbe von. Harry fogása a kezemen szorosabb lesz, de sikerül elhúznom tőle, úgyhogy meg tudom ölelni Liamet.
- Te is nagyon jól nézel ki, Liam – mondom neki.
Kék nadrágot és fehér inget visel fekete nyakkendővel. Harry a derekam köré fonja a karját, majd visszahúz magához, közelebb, mint ezelőtt. Liam a szemét forgatja Harryre, aztán Anne-hez fordul.
- Helló, asszonyom, Liam vagyok, Karen fia. Nagyszerű, hogy találkoztunk – feleli udvariasan.
- Ó, kérlek, ne hívj asszonyomnak – nevet fel Anne, és folytatja. – Én is örülök, hogy találkoztunk. Louis már sokat mesélt rólad – mondja neki.
- Csak jó dolgokat, remélem – mosolyodik el Liam, mire Anne bólint.
- Többnyire – ugratja Anne.
Úgy tűnik, Liam bája enyhített egy kicsit a szobában lévő feszültségen.
- Éhesek vagytok már? Vagy várnunk kellene még az evéssel? – kérdezi a csapattól Karen. Senki nem válaszol, Harry pedig lenéz rám.
- Ehetünk most – felelem, mire Karen elmosolyodik.
Mindenki az étkezőbe sétál, és nem lepődöm meg, hogy az asztal tökéletesen meg van terítve. Szépen elrendezett ételek táljai borítják az asztalt. Egy hatalmas asztaldísz tele virágokkal és díszek vannak középen, minden tökéletesen néz ki. Karen mindig csodálatos házigazda.
- Kér valaki italt? Van egy nagyon finom vörösborom a borospincében – mondja Karen. Arca elpirul, ahogy rájön, mit kérdezett az előbb. Az alkohol határozottan egy érzékeny téma ebben a családban.
- Tulajdonképpen én szeretnék – mosolyodik el Anne.
Karen eltűnik, majd visszatér egy kinyitott üveg vörösborral. Elgondolkozom azon, hogy kérek egy pohárral, hogy lenyugtassam a kellemetlen érzést a gyomromban, de ellene döntök. Mindannyian helyet foglalunk, Anne Liam mellett, és senki sem szól egy szót sem, miközben megtöltjük étellel a tányérokat.
Liam szemkontaktust létesít velem, és meg tudom mondani, hogy azon vitatkozik magával, beszéljen-e vagy sem, egy kis bólintással ajándékozom meg. Nem akarom, hogy nekem kelljen megtörni a csendet. Eszek egy falatot a sonkából, Harry pedig a combomra teszi a kezét.
- Szóval mit gondolsz eddig Amerikáról? Először vagy itt? – kérdezi Liam Anne-től.
- Igen, először jöttem ide. Tetszik, nem akarnék itt élni, de tényleg tetszik. Tervezed, hogy itt maradsz Amerikában, amikor befejezed a sulit?
- Még nem vagyok biztos benne, a barátnőm New Yorkba költözik a jövőhónapban, úgyhogy ez attól függ, ő mit akar csinálni – feleli.
Önzőn remélem, hogy Liam nem költözik egyhamar New Yorkba.
- Én örülni fogok, amikor Harry végez, mert akkor hazaköltözhet – mondja Anne, mire a tányéromra ejtem a villámat. Minden szem rám szegeződik, én pedig bocsánatkérően elmosolyodom, mielőtt visszaveszem az evőeszközt.
- Visszaköltözöl Angliába, miután lediplomáztál? – kérdezi Liam Harrytől.
- Igen, persze – válaszol Harry nyersen.
Még semmilyen tervről nem beszéltünk az egyetem után, de az, hogy Harry visszaköltözik Angliába, egyszer sem futott át az agyamon. Ezt később meg kell beszélnünk, nem mindenki előtt.
- Ó – feleli Liam, egyenesen rám nézve.
- Szóval… hogy tetszik Amerika, Ken? Tervezed, hogy véglegesen itt maradsz? – kérdezi tőle Anne.
- Igen, tervezem. Imádok itt lenni. Itt fogok maradni életem hátralévő részében – válaszolja.
- Mindig utáltad Amerikát – mosolyodik el Anne, aztán iszik egy korty bort.
- Igen… utáltam – mosolyog rá félig vissza Ken.
Karen és Harry mindketten kellemetlenül mocorognak a helyükön, én pedig arra koncentrálok, hogy megrágjam a számban lévő darab krumplit.
- Van valakinek valami mondanivalója Amerikán kívül? – forgatja a szemét Harry. Óvatosan megrúgom őt az asztal alatt, de nem veszi tudomásul.
- Milyen volt a kiruccanásod Seattle-be, Louis? – kérdezi tőlem Karen.
Már meséltem neki róla, de tudom, hogy csak megpróbál beszélgetést kezdeményezni, hogy ismét elmondhassam. Amint mindenki befejezi az evést, segítek Karennek a konyhába vinni az edényeket. Úgy tűnik, elgondolkozott, így nem erőltetem a beszélgetést, miközben feltakarítjuk a konyhát.
- Szeretnél még egy pohár bort, Anne? – kérdezi Karen, amint mindannyian átmegyünk a nappaliba, hogy kinyissuk az ajándékokat. Harry, Anne és én az egyik kanapéra ülünk, Liam a székre, Karen és Ken pedig a másik kanapéra szemben velünk. Olyan érzés, mintha csapatokban lennénk, Liam meg a bíró.
- Igen, kérlek. Ez tényleg nagyon jó bor – válaszol Anne, majd odaadja Karennek az üres poharát, hogy megtöltse.
- Köszönöm, Görögországban vettük most nyáron, olyan csodálatos… – áll meg mondat közben. – Sajnálom, nem akartam… – keresi Karen a szavakat.
- Ó, nem, tényleg semmi baj. A bor kiváló – Anne minden tőle telhetőt megtesz, hogy megnyugtassa Karent.
Annyira megtapsolnám őt, amiért ilyen erős és megbocsátó. Hatalmas erőfeszítést tesz, hogy udvarias legyen, különösen, ha figyelembe vesszük a körülményeket. Karen azt a Kent kapta meg, aki soha nem volt meg Anne-nek. Karen megkapja a kirándulásokat Görögországba és az egész világon, egy hatalmas otthont, új autókat, és legfőképp megkap egy szerető és józan férjet.
- Bárki más? Louis, szeretnél egy pohárral? – kérdezi Karen, miután töltött Liamnek egy pohár bort.
- Igen, kérlek – adom be végül a derekam. Szükségem lesz egy pohár borra, ha a nap továbbra is ilyen kínosan fog telni.
- Mi van veled, apa? Akarsz egy pohár bort? – jegyzi meg Harry. Mindenki tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal néz rá. Megszorítom a kezét, hogy megpróbáljam elhallgattatni őt. – Mi az? Nem akarsz egy pohárral, apa? Biztos vagyok benne, hogy igen. Hiányzik, ugye? – folytatja egy gonosz mosollyal.