2016. július 22., péntek

Chapter 179

Sziasztok! :)
Itt is van az új fejezet, amit annyira vártatok az előző függővége után. Szerintem tetszeni fog nektek a vége ellenére is, mert az eleje valami szuper édes, aztán jön Liam és Harry beszélgetése, ami nekem személyes kedvencem :D Na, de nem is árulok el többet, inkább írjatok majd ti, hogy mi a véleményetek. Gépről sajnos még mindig nem elérhető a sztori, de már van egy jól kidolgozott módszerem telefonról, szóval nincs probléma, egyelőre ugyanúgy állunk, mint a hét elején. Ha bármi lesz, szólok természetesen. Végül pedig remélem, hogy mindenkinek jól telik a nyár, menjetek nyaralni, strandolni, és pihenjétek ki a sulis fáradalmakat :) Az elmúlt időszakban érkezett pár úgy olvasó, őket köszöntöm köreinkben! :) ♥ Kedden találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 179
 
Harry szemszöge
Érzem a könnyeimet és a tétovázást Louis ajkain, miközben karjaimmal körül fonom derekát, hogy testét az enyémhez húzzam. Tenyeremet a hátához nyomom, majd erősebben csókolom őt, ez heves és tisztán érzelmes csók, és el tudnék ájulni a megkönnyebbüléstől, hogy szája az enyémen van.
Tudom, hogy nincs sok időm, mielőtt ellök, így nyelvének minden mozdulatát befogadom, minden egyes alig hallható zihálást, ami elhagyja ajkait.
Az elmúlt tizenegy nap minden fájdalma majdnem elillan, amikor karjait a derekam köré fonja, és ebben a pillanatban, jobban, mint valaha, tudom, hogy nem számít, mennyit veszekszünk, mindig találunk egy módot arra, hogy visszataláljunk egymáshoz. Mindig.
Miután figyeltem Louis-t visszasétálni a házba, egy másodpercre az autómban ültem, mielőtt végre növesztettem egy kurva tököt és utána mentem. Már túl sokszor hagytam őt elmenni, és nem tudom elviselni annak a lehetőségét, hogy ez legyen az utolsó. Megőrültem, nem tehettem róla, de sírtam, miközben Liam becsukta mögötte az ajtót. Tudtam, hogy utána kell mennem, hogy harcolnom kell érte, mielőtt valaki más elveszi tőlem. Meg fogom mutatni neki, hogy tudok az lenni, akinek akar, nem teljesen, de megmutathatom neki, mennyire szeretem őt, és hogy nem fogom engedni, hogy olyan könnyen elsétáljon, többé nem.
- Harry… – szólal meg, aztán gyengéden a mellkasomhoz nyomja kezét és hátra tol, megtörve a csókunkat.
- Ne, Louis – könyörgök neki, nem vagyok kész, hogy már véget érjen.
- Harry, egyszerűen nem csókolhatsz meg és várhatod azt, hogy minden rendben legyen. Ezúttal nem – suttogja, mire a térdeimre ereszkedek.
- Tudom, nem tudom, miért engedtelek elsétálni megint, de sajnálom. Annyira sajnálom, bébi – mondom neki, remélve, hogy a szó használata segíteni fog. Karjaimat lábai köré fonom, mire kezei a fejemhez vándorolnak, ujjaival simogatva és a hajamba túrva. – Tudom, hogy mindig mindent elbaszok, és tudom, hogy nem bánhatok veled úgy, ahogy tettem. Csak annyira nagyon szeretlek, hogy az elborít, és nem tudom, mi a faszt tegyek az idő felében, így csak mondok dolgokat hirtelen ötlettől vezérelve, és nem gondolok arra, hogyan hatnak rád a szavak. Tudom, hogy folyamatosan összetöröm a szíved, de kérlek… kérlek, hadd hozzam rendbe. Újra össze fogom tenni, és nem merem még egyszer összetörni. Sajnálom, mindig sajnálom, tudom. Szerezni fogok egy kibaszott pszichiátert vagy valami, nem érdekel, csak… – zokogom a lábaiba. Megfogom az alsónadrág derékrészét, majd lehúzom.
- Mit… – állítja meg a kezemet.
- Kérlek, csak vedd le. Ki nem állhatom, hogy rajtad van, kérlek… nem fogok hozzád érni, csak hadd vegyem le – könyörgök, aztán felemeli a kezeit az enyéimről, visszatéve őket a hajamba, miközben lecsúsztatom a bokszert a padlóra, Louis pedig kilép belőle.
Keze az állam alá vándorol, hogy felemelje a fejemet. Kis ujjai az arcomat simogatják, aztán felvándorolnak, hogy letöröljék a könnyeket a szemeimből. Arcán összezavarodott kifejezés van, és óvatosan figyel engem, mintha tanulmányozna.
- Nem értelek téged – mondja nekem, még mindig végig húzva nagyujját könnyáztatta arcomon.
- Én sem – értek egyet, mire a homlokát ráncolja.
Ebben a pozícióban maradok, Louis előtt térdelve, könyörögve neki, hogy adjon nekem még egy utolsó esélyt, még akkor is, ha több esélyt csesztem el, mint amennyit megérdemlek. A fürdőszoba tele van gőzzel, Louis haja az arcához tapad, a nedvesség pedig kezd összegyűlni az arcán. Istenem, Louis gyönyörű.
- Nem csinálhatjuk folyamatosan ezt az előre-hátra dolgot, Harry, ez egyikünknek sem jó.
- Ez nem lesz többé így, túl tudunk jutni ezen. Már rosszabbon is túljutottunk, és most már tudom, milyen gyorsan elveszíthetlek. Magától értetődőnek vettelek és tudom ezt. Csak még egy esélyt kérek – veszem kezei közé az arcát.
- Ez nem ilyen egyszerű – mondja nekem, alsó ajka elkezd remegni, én pedig még mindig a könnyeket próbálom megállítani.
- Nem kellene egyszerűnek lennie.
- Nem kellene ilyen nehéznek lennie sem – kezd el sírni velem.
- De, de igen. Soha nem lesz könnyű velünk, vagyunk, akik vagyunk, de nem mindig lesz ilyen nehéz. Csak meg kell tanulnunk beszélnünk egymáshoz anélkül, hogy minden alkalommal veszekednénk. Ha képesek lettünk volna egy beszélgetést lefolytatni a jövőről, ez nem vált volna ezzé a nagy, kurva káosszá.
- Én megpróbáltam, de te nem voltál benne – emlékeztet.
- Tudom – sóhajtok fel. – Káosz vagyok nélküled, Louis, semmi vagyok. Nem tudok enni, aludni, vagy egyáltalán lélegezni. Napok óta csak sírok, és tudod, hogy nem szoktam sírni. Csak… szükségem van rád – hangom megtört és rekedt, és úgy hangzom, mint egy kibaszott idióta.
- Állj fel – karját az enyém alá teszi, hogy megpróbáljon felhúzni.
Amint a lábaimon vagyok, közvetlenül előtte állok meg. Leheletem szaggatott, és nehéz lélegezni idebent úgy, hogy a gőz a fürdőszoba minden négyzetcentiméterét kitölti. Tekintete az enyémbe kapcsolódik, miközben feldolgozza vallomásomat. Ha nem a tény miatt lenne most, hogy sírok, nem hinne nekem. Tudom, hogy magával harcol, meg tudom mondani a pillantásából.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e, újra és újra ezt csináljuk, folyamatosan. Nem tudom, hogy ismét kitehetem-e magam ennek. Sajnálom – néz le a földre.
- Hé, nézz rám – kérem, majd felbillentem a fejét, hogy rám nézzen.
- El kell mennem zuhanyozni, késésben leszek.
Letörlök egy könnycseppet éppen a szeme alól, aztán bólintok.
Tudom, hogy a poklon ment keresztül miattam, és józan ésszel senki sem fogadna engem vissza a fogadás, a hazugságok és az állandó szükségem után, hogy mindent elcsesszek. Bár Louis nem olyan, mint bárki más, feltétel nélkül szeret, és mindenét, amije van, beleteszi abba, hogy engem szeressen, még most is, amikor elfordít engem, tudom, hogy szeret.
- Csak gondolkozz el rajta, oké? – kérdezem tőle. Adok neki teret, hogy gondolkozzon rajta, de nem fogok lemondani róla, kibaszottul nagyon szükségem van rá. – Kérlek? – felelem, amikor nem válaszol.
- Rendben – egyezik bele csendesen, mire a szívem megugrik.
- Meg fogom mutatni neked, meg fogom mutatni, mennyire szeretlek, és hogy ez működhet. Csak ne mondj még le rólam, oké? – teszem a kezemet a kilincsre.
Louis megharapja az alsó ajkát, én pedig elengedem a kilincset, hogy összezárjam a kis távolságot köztünk. Amikor elérem őt, óvatos szemekkel néz fel rám. Újra meg akarom csókolni az ajkait, érezni a karjait körülöttem, de helyette egyetlen csókot nyomok az arcára, aztán ellépek tőle.
- Rendben – ismétli meg, majd kimegyek az ajtón.
Minden önfegyelmembe belekerül, hogy kisétáljak a fürdőből, főleg amikor megfordulok és áthúzza a fején a pólót, hogy felfedje krémes bőrét, amikre már úgy tűnik, hogy évek óra nem vetettem szemet. Becsukom magam mögött az ajtót, aztán a keretnek dőlök lehunyva a szemeimet, hogy újra megállítsam magamat a sírástól. Baszki.
Legalább azt mondta, hogy gondolkozik rajta. Bár annyira aggódónak tűnt, mintha fájdalmat okozott volna neki, hogy arra gondoljon, hogy ismét velem legyen, nem mintha hibáztathatnám őt.
Kinyitom a szemeimet, amikor Liam hálószobaajtaja kinyílik, ő pedig a folyosóra lép egy fehér pólót és khaki nadrágot viselve.
- Szia – mondja nekem, miközben átdobja táskáját a vállán.
- Szia.
- Louis jól van? – kérdezi.
- Nincs, de remélem, az lesz.
- Én is, erősebb, mint hinné.
- Tudom, hogy igen – használom a pólómat, hogy megtöröljem a szememet. – Szeretem őt.
- Tudom, hogy szereted – ért egyet velem, én pedig felnézek rá újra.
- Hogy mutassam meg neki ezt? Te mit csinálnál? – kérdezem tőle. Fájdalmas pillantás villan fel a szemeiben, de gyorsan eltűnik, mielőtt válaszol.
- Csak be kell bizonyítanod neki, hogy megváltozol érte, úgy kell bánnod vele, ahogy megérdemli, és add meg neki a teret, amire szüksége van.
- Nem olyan egyszerű teret adni neki – felelem. Nem tudom elhinni, hogy Liammel beszélgetek erről a szarról, megint.
- De muszáj, vagy egyszerűen ellened fog harcolni. Miért nem próbálod meg egy nem fojtogató módon megmutatni neki, hogy harcolni fogsz érte, ez minden, amit akar. Azt akarja, hogy erőfeszítést tegyél.
- Egy nem fojtogató módon? – én nem fojtogatom őt. Oké, talán igen, de nem tehetek róla, nincs középút nálam, vagy ellököm őt, vagy túl közel tartom. Nem tudom, hogyan egyensúlyozzam ki a kettőt.
- Igen.
- El tudnád magyarázni, hogy mi a fenére gondolsz? Mondj egy példát vagy valami.
- Nos, elhívhatnád randira, voltatok valaha is egy igazi randin? – kérdezi.
- Igen, persze, hogy voltunk – ugye?
- Mikor? – íveli fel rám a szemöldökét kérdőn.
- Uhm… nos, elmentünk… és volt az, amikor… – egyáltalán nem tudom. – Oké, talán nem voltunk – vonom le a következtetést. Trevor elvitte volna őt randizni. Zayn megtette? Ha igen, esküszöm a kibaszott…
- Akkor hívd el, ne ma, mert az túl korai még nektek is.
- Mit akar ez jelenteni? – csattanok fel.
- Semmit, csak azt mondom, hogy szükségetek van egy kis térre. Vagyis neki, különben még jobban el fogod ők lökni, mint azt eddig tetted.
- Mennyit kellene várnom?
- Néhány napot legalább. Próbálj meg úgy viselkedni, mintha most kezdtetek volna el járni, vagy mintha megpróbálnád rávenni, hogy járjon veled. Lényegében próbáld meg rávenni, hogy ismét beléd szeressen.
- Azt mondod, hogy már nem szeret? – jegyzem meg nyersen.
- Nem, abbahagynád ezt a folytonos pesszimizmust?
- Nem vagyok pesszimista – védekezem. Ha bármi, most vagyok a legoptimistább már egy jó ideje.
- Oké…
- Egy seggfej vagy – mondom a mostohatestvéremnek.
- Egy seggfej, akitől folyamatosan párkapcsolati tanácsokat kérsz – henceg egy bosszantó mosollyal.
- Csak azért, mert te vagy az egyetlen barátom, akinek egy tényleges kapcsolata van, és történetesen jobban ismered Louis-t bárkinél, kivéve engem persze.
- Az imént a barátodnak hívtál – nő meg mosolya.
- Mi? Nem, nem hívtalak.
- De igen, úgy hívtál – egyértelműen elégedett ettől.
- Nem úgy értettem, hogy barát, hanem… nem tudom, mi a fenére gondoltam, de nem barátra.
- Persze – kuncog fel, majd hallom, hogy elzáródik a víz az ajtó mögött.
Liam nem olyan rossz, azt hiszem, de ezt soha nem fogom bevallani.
- Meg kellene kérdeznem, hogy elvihetem-e ma a kampuszra? – követem Liamet le a lépcsőn.
- A nem fojtogatónak melyik részét nem érted? – rázza meg rám a fejét.
- Jobban kedveltelek, amikor befogtad a szádat.
- Jobban kedveltelek, amikor… nos, sosem kedveltelek – feleli, de meg tudom mondani, hogy ugrat.
Igazából soha nem gondoltam, hogy kedvel engem, azt hittem, hogy utál a szörnyű dolgok miatt, amiket Louis-val tettem, erre tessék, ő az egyetlen szövetségesem ebben a káoszban, amit magamnak csináltam.
Kinyújtom a karomat és kissé meglököm őt, amitől felnevet, és én is majdnem csatlakozom hozzá, amíg meg nem látom apámat a lépcső aljáról, minket figyelve, mintha egy cirkuszban szerepelnénk.
- Mit csinálsz itt? – kérdezi, majd iszik egy kortyot a kávés bögréjéből.
- Hazahoztam Louis-t… vagyis ide.
Ez az ő otthona már? Remélem nem. Mindhárman a konyhába sétálunk, aztán Liam elvesz egy almát a konyhaszigeten lévő drótos gyümölcskosárból.
- Ó – néz Liamre.
- Semmi gond, apa, bárhová elvihetem őt, ahová akarom. Nem kell már megpróbálnod a védőt játszani, és emlékezz arra, hogy melyikünk is az igazi gyereked – veszek el egy kávés bögrét, mire Liam lesüti rám a szemét.
- Louis az elmúlt néhány hónapban a családunk részévé vált, és ez az egyetlen hely, ahová mehet, amikor te… – halkul el, amikor Karen belép a konyhába.
- Amikor én mi? – kérdezem.
- Amikor elcseszed.
- Nem is tudod, hogy mi történt.
- Nem kell tudnom az egész történetet, minden, amit tudok az az, hogy ő a legjobb dolog, ami valaha is történt veled, én pedig nézem, ahogy ugyanazokat a hibákat követed el, amiket én az anyáddal.
Kurvára komolyan gondolja?
- Egyáltalán nem vagyok olyan, mint te! Szeretem őt, és bármit megtennék érte! Ő a mindenem, ami semmi sem hozzád és anyához képest! – vágom le a bögrét, kiloccsantva a kávét a pultra.
- Harry… – szólal meg Louis hangja mögülem. A francba.
- Ken, hagyd békén a fiút, minden tőle telhetőt megtesz – véd meg Karen, mire apám szemei azonnal ellágyulnak, ahogy a feleségéhez fordul.
- Sajnálom, Harry, csak aggódom miattad – sóhajt fel, Karen pedig fel-le simogatja a hátát.
- Semmi gond – felelem, aztán Louis-ra nézek, aki farmerben és WSU pulóverben áll. Olyan ártatlanul gyönyörűen néz ki nedves hajával, ahogy az a homlokára tapad.
Ha Louis nem jelent volna meg a konyhában, elmondtam volna apámnak, hogy mekkora egy seggfej, és hogy meg kell tanulnia a saját istenverte dolgaival foglalkoznia.
Elveszek egy papírtörlőt, majd letörlöm vele pultot, hogy letakarítsam a kávét a rohadt drága, gránit pultjukról.
- Készen vagy? – kérdezi Liam Louis-tól, mire ő bólint, még mindig engem bámulva.
Nagyon el akarom őt vinni, de haza kellene mennem és aludni vagy lezuhanyozni, az ágyon feküdni és bámulni a plafont, kitakarítani a lakást, a pokolba is, akármit, csak ne üljek itt és beszélgessek az apámmal.
Louis szemei végül elhagyják az enyéimeket és kimegy a szobából, pillanatokkal később hallom becsukódni a bejárati ajtót, majd kiengedek egy mély lélegzetet.
Amint elsétálok apámtól és Karentől, hallom őket, ahogy elkezdenek rólam beszélni.
- Ne legyél már ilyen kemény vele, Ken, láttad, milyen zaklatott volt? – mondja neki Karen.

Louis szemszöge
- Nem tudom elhinni, hogy visszajött – mondom Liamnek.
- Nem?
- Nem, azt hittem, hogy csak el fog menni – még nem döntöttem el, hogyan érzek ezzel kapcsolatban.
Tudom, hogyan kellene éreznem, azt kellett volna mondanom neki, hogy menjen el, de nem tettem.  Harry alig mutat ki érzelmet, és ahogy előttem térdelt, összetörte a már amúgy is összetört szívem darabjait. Azt mondtam neki, hogy gondolkozni fogok rajta, azon, hogy adok magunknak még egy próbát, de nem tudom, hogyan fog ez működni. Feltételezem, attól függ, mi fog történni ezután.
Annyira ellentmondásos vagyok most, jobban össze vagyok zavarodva, mint valaha, és bosszús vagyok magamra, amiért majdnem beadtam a derekamat neki, de másrészről büszke vagyok magamra, amiért megállítottam, mielőtt túl messzire ment volna. Itt magamra kell gondolnom, nem csak rá, most az egyszer.
Megrezzen a telefonom az ölemben, majd megnézem a képernyőt.
*Jól vagy?* Ez Zayn. Veszek egy nagy levegőt, mielőtt válaszolok.
*Igen, jól vagyok. Úton vagyok a kampuszra Liammel. Sajnálom a tegnap estét, az én hibám volt, hogy Harry odament.* Küldöm el, aztán figyelmemet ismét Liamnek szentelem.
- Mit gondolsz, mi fog most történni? – kérdezi.
- Fogalmam sincs. Akkor is beszélek Christiannal Seattle-ről – mondom neki.
*Nem, nem az. Az ő hibája. Örülök, hogy jól vagy. Még mindig együtt ebédelünk ma?*
Elfelejtettem a terveimet, hogy találkozom Zaynnel a környezetismereti épületben ebédre. Meg akart mutatni nekem valami virágot, aminek a létrehozásában segített, és ami világít a sötétben.
Meg akarom tartani a terveimet vele, olyan kedves volt velem mindenen keresztül, de most, hogy megcsókoltam Harryt ma reggel, nem tudom, mit tegyek. Csak aludtam Zaynnél tegnap este, aztán megcsókoltam Harryt ma reggel, mi történik velem? Nem akarok az a fajta srác lenni, még mindig bűntudatom van a miatt, ami Harryvel történt, miközben Natalie-val voltam. Védelmemre szóljon, Harry úgy jött be a képbe, mint egy bontógolyó, nem volt választásom, csak vonzódni hozzá, miközben lassan lerombolt, majd újra felépített engem, aztán lerombolt megint.
Minden, ami Zaynnel történik, teljesen más. Harry kilenc napig nem beszélt velem, és fogalmam sem volt, miért. Ott maradtam azzal a feltételezéssel, hogy többé már nem akart engem, Zayn pedig mindig ott volt nekem. A kezdetek óta mindig édes volt, megpróbált véget vetni a fogadásnak Harryvel, de Harry nem hagyta, be kellett bizonyítania, hogy rá tud venni arra, hogy lefeküdjek vele, függetlenül Zayn erőfeszítéseitől, hogy abbahagyják az undorító játékot. Zayn és Harry azóta utálja egymást, hogy találkoztam velük, a fogadás miatt, feltételezem. Nem vagyok biztos benne, de ez nyilvánvaló volt az első alkalom óta, hogy kettejükkel lógtam. Harry azt állítja, hogy Zayn csak a nadrágomba akar bejutni, de őszintén ez egy kicsit képmutató tőle, hogy ezt mondja, és Zayn egy dolgot sem tett, amivel akár csak célozna is arra, hogy megpróbál lefeküdni velem. Még mielőtt tudtam volna a fogadásról és megcsókoltam őt a lakásában, soha nem éreztem úgy tőle, hogy meg kell tennem bármit is, amit nem akartam.
Utálom, amikor a gondolataim visszamennek ahhoz az időhöz. Annyira tudatlan voltam, és mindketten játszottak velem, de van valami Zayn karamell szemei mögött, ami kedvességet mutat, míg haragot Harry zöld szemei mögött. Nem fogom megcsókolni Zaynt vagy járni vele, és nem tudom, mi a fene folyik Harryvel. Szeretem őt, és remélem, tényleg megpróbálja megmutatni nekem, hogy jobban tud velem bánni, de rosszul érzem magam, amiért félrelököm Zaynt. Ő mindig oldalt volt, de félek, hogy azt kezdte gondolni, átveszi a középpályát.
*Igen, találkozunk ott délben.* Válaszolom.
Megérdemel egy magyarázatot az oda-vissza való viselkedésemre. Meg fogok magyarázni neki mindent, amikor találkozom ma vele.

8 megjegyzés:

  1. Szia!
    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ KÉSZ VÉGEM VAN. NA JÓ MOST ANNYI. NEM TUDDOK MEG SZÓLALNI. HARRY TÉRDEN ÁLLVA SÍRVA KÖNYÖRGÖT LOUISNAK???????????????? Louisnak meg kell bocsájtani Harrynek. Ezt nem teheti vele. Zayn korszakot pedig le kell zárnia nem teheti ez tovább. Meg kell beszélni e ezt az egészet magával kezdve és utána Zaynnel meg Harryvel. Jaj végre Harry KÜZD Louisért. Olyan boldog vagyok most. A rész pedig FANTASZTIKUS MINT MINDIG. 😊😊
    Puszi Zsozso ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Bizony, bizony, ez történt, iszonyat édes volt, meg azért egy kicsit fájdalma is így látni őt... Hát igen, ezt kellene tennie Louis-nak, a továbbiakban ki fog derülni, hogy mi is lesz. Örülök, ránk fért már egy kis boldogság a sok szenvedés után. Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  2. Na jó Liam a csúcs imádom azt a pasit!
    Most komolyan oda vagyok érte!
    Imádtam ahogy próbál segíteni Hazza-nak és,hogy barátok na azon tényleg írtó jót nevettem!:)
    Nekem legjobban az tetszik mikor Harry át akarja ölelni,meg akarja csókolni Lout de mégsem teszi csak egy puszit ad és látja meztelenül és mégis erős határozott marad kisétál a fürdőből!!
    Te jó ég imádom ezt a sztorit!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Liam az egyik legnagyobb forma, imádnivaló :D
      Édesek és viccesek voltak, az biztos :D
      Igen, ahhoz nem kis önuralom kellett, büszkék lehetünk rá már lassacskán :)
      Örülök, hogy tetszik :) Xx

      Törlés
  3. Hellooo!
    A legeleje tényleg extra cuki lett! Harry most végre úgy viselkedett,ahogyan mindig kellett volna neki.
    Lou remelem igent mond Hazz-nak, de hol lennénk bonyodalmak nélkül.
    Liam tényleg mehetne Presidentnek, már régóta ő az egyik legjobb szereplo.
    A Zayn-nel való találkozón remelem Louis tényleg elmondja amit akar es nem sül el rosszul.
    Imádtam,imádi!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Pontosan, kár, hogy csak ilyen ritkán láthatjuk ezt az oldalát.
      Bizony, azok a bonyodalmak elmaradhatatlanok sajnos...
      Egyetértek, mi lenne velünk nélküle?
      Nos, ez nemsokára ki fog derülni, csak ennyit mondhatok ;)
      Örülök, hogy tetszett, tetszik :) Xx ♥

      Törlés
  4. Helloo! Megérkeztem! 😊
    Nem akartam hinni a szememnek, hogy HARRY TÉRDEN ÁLLVA KÖNYÖRGÖTT LOUISNAK?? Ez nagy dolog volt, de közben rossz is volt, mert láttam magam előtt, és jajj, szegényem 😢
    Liam és Harry beszélgetését imádtam! Szakadtam rajta!Nagyon bírom Liamet 😊😀 Talán ez az első blog, ahol a karaktere ennyire a szívemhez nőtt! ❤
    Ajj, Zaynt hagyja a fenébe már...
    Remélem megbocsát Harrynek és jönnek a boldog részek, habár van egy érzésem, hogy a bonyodalmak mindig megmaradnak...
    Most belegondoltam, hogy újra kezdik, pl randizgatnak meg ilyenek és ez olyan aranyos lenne 😊❤ jajj, bárcsak így lenne, elolvadnék ettől 😊❤
    Puszillak, és alig várom a keddet!! ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, helyes-helyes :)
      Pontosan, nagyon cuki volt, de azért fájdalmas is volt így látni őt.
      Ennek nagyon örülök, és most, hogy így mondod, én is ennél a sztorinál szerettem meg ennyire a karakterét :)
      De jó lenne, ha így is tenne...
      Ez pontosan így lesz, bonyodalmak mindig jönnek sajnos...
      Bizony, cuki lenne nagyon, hamarosan kiderül, hogy ez megvalósul-e vagy sem, nem árulhatok el semmit :')
      Én is, már csak 2 nap :) Xx ♥

      Törlés