2016. augusztus 2., kedd

Chapter 182

Sziasztok! :)
Bocsánat a kisebb késésért, csak délután közbejöttek dolgok, amikre nem számítottam. Mindegy, a lényeg, hogy itt van. A fejezetből derülnek ki új dolgok, illetve a randi is elkezdődik, amit már annyira vártatok ;) Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Pénteken jövök ismét!
Kellemes olvasást! :) Xx



Chapter 182
 
- Köszönöm még egyszer, hogy kisegítettél, senkit sem érdekel az a régi üvegház. Csak képzeld el, mit csinálhatunk nyáron, ha még mindig itt leszel – mosolyodik el Karen.
Készített nekünk egy csésze teát, miután bejöttünk, és az utolsó kortyot iszom meg, ahogy beszél.
- Köszönöm még egyszer a teát – mondom neki, mielőtt az emeletre indulok.
Meglepődöm, hogy már kilenc óra van. Még mindig van néhány házi feladatom, amit meg kell csinálnom, mielőtt lefekszem, így kiteszem a jegyzeteimet az ágyra, és megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy készen legyek. Úgy érzem, folyamatosan el vagyok foglalva az iskolával, a munkával, Harryvel, Zaynnel, Liammel, az anyámmal… Majdnem két hete nem beszéltem az anyámmal.
Áthajolok, hogy elvegyem a telefonomat az éjjeliszekrényről, aztán felhívom anyát. A második csöngésre felveszi.
- Helló? – hangos zajok töltik meg a hátteret.
- Szia… hogy vagy? – kérdezem tőle.
- Jól, Porterékkel ebédelek most. Louis mindenkit üdvözöl! – feleli hangosan.
- Ó… – hiányoznak Porterék. Mindig olyan édesek voltak hozzám.
- Ők is üdvözölnek, drágám. Ma reggel jöttek vissza Mammoth-ból, úgyhogy tartunk egy kései vacsorát – mondja nekem anya. Ő mindig is olyan megszállott volt Porterékkel. A hatalmas házuktól és a country klub tagságuktól anyának gyakorlatilag habzott a szája. – Hogy érzed magad? Minden begyógyult? Majd meg kell beszélned egy időpontot az orvosoddal, csak hogy mindent leellenőrizzen. Ne felejtsd el megcsinálni ezt, tudom, hogy elfelejtesz dolgokat – néz le.
Sosem felejtek el dolgokat igazából.
- Már megbeszéltem egy időpontot a jövő hétre – hazudom.
- Ó, nos, az jó. Volt szerencsém találkozni Natalie bájos barátnőjével, aki a jövő évi egyetemi terveiről beszél nekünk.
- Natalie barátnője ott van? – nem tudom, miért kérdezem meg, csak kíváncsi vagyok tényleg. Tudom, hogy nem kellett volna kérdeznem róla, mert pontosan ez az, amit az anyám akart.
- Igen, bájos lány. Kedvelnéd őt, Becca, egy nap találkoznod kell a fiammal – feleli.
- Uhmm… ja – motyogom, és imádkozom, hogy anya ne hívja a lányt a telefonhoz.
Remélem, úgy bánik Natalie-val, ahogy megérdemli, ő olyan kedves.
- Most már leteszem a telefont, nem akarok goromba lenni – mondja anya a valaha volt leghamisabb hangján.
Még mindig kíváncsi vagyok, miért volt olyan kedves a balesetem napján, de jó tudni, hogy újra visszatért a normális önmagához.
Megpróbálok annyi házit megcsinálni, amennyit csak tudok, de végül a jegyzeteimen alszom el.

Harry szemszöge
- A saját kocsijával szokott a Vance-hoz menni? – kérdezem Liamtől, majd követem őt kifelé az apám irodájából.
- Igen, kihagyott pár napot, amikor… nos, már tudod.
- Hmm… – halkítom le a hangomat, amikor elsétálunk a szoba mellett, ami átmenetileg Louis-é.
Nem akarok arra gondolni, hogy mennyire bántottam őt meg, nem most.
- Gondolod, hogy bent van? – kérdezem csendesen.
- Nem tudom, valószínűleg – von vállat.
- Csak ki kellene – nyomom le a kilincset, az ajtó pedig egy kis nyikorgással kinyílik. Liam egy haragos pillantást vet rám, de figyelmen kívül hagyom, ahogy benézek.
Louis az ágyon fekszik, papírokkal és tankönyvekkel szétszórtan körülötte. A farmerja még mindig rajta van a pulóverrel együtt, biztosan nagyon kimerült volt, hogy tanulás közben elaludt.
- Befejezted a kukkolást most már? – sziszeg a fülembe Liam.
Lekapcsolom a lámpát, majd kilépek az ajtóból, becsukva azt magam mögött.
- Nem vagyok kukkoló. Szeretem őt, oké? – védem meg magam.
- Tudom, de nyilvánvalóan nem érted annak a koncepcióját, hogy adj neki egy kis teret.
- Nem tehetek róla. Annyira hozzá vagyok szokva, hogy vele vagyok, és az elmúlt majdnem két hétben a poklon mentem keresztül nélküle. Nehéz távol maradni tőle.
Csendben sétálunk le a lépcsőn, és remélem, hogy nem hangzottam túl elkeseredettnek. Azonban ez csak Liam, úgyhogy amúgy se nagyon érdekel.
- Próbálkozom, oké? – emlékeztetem őt.
- Emlékezz arra, amit mondtam, és próbáld meg nem elrontani – tűnik el Liam a konyhában, én pedig elhagyom a házat éjszakára.
Utálok visszamenni a lakásba most, hogy Louis nincs ott. Egy másodpercre elgondolkozom azon, hogy felhívom Niallt és elmegyek a diákszövetségi házhoz, de a lelkem mélyén tudom, hogy ez rossz ötlet. Nem akarom, hogy több probléma forduljon elő, és mindig megtörténnek, csak tényleg nem akarok visszamenni abba az üres lakásba.
Mindenesetre megteszem. Rohadtul fáradt vagyok, olyan, mintha évek óta nem aludtam volna rendesen.
Ahogy lefekszem az ágyunkra, megpróbálom felidézni Louis karjait a derekam körül és a fejét a mellkasomon.

Louis szemszöge
Korábban ébredek fel a megszokottnál, így kiélvezem az időmet, hogy elkészüljek. Harry azóta nem beszélt velem, hogy ott hagyott nevetve az atlétikai épületben. Kíváncsi vagyok, hogy még mindig akar menni? Meggondolta már magát? Hiányzik, és az is, hogy a saját fürdőmben a saját lakásomban készülődjek. Ugh, ez mindig olyan komplikált és stresszes.
Elegem van az elköltözésből, beköltözésből, távozásból, visszaköltözésből, elköltözésből… bosszantó és kimerítő.
Amikor a Vance Könyvkiadóhoz érek, Kimberly az asztalánál ül, karját maga elé kinyújtva, hogy megmutassa a gyémántgyűrűjét. Egy mosollyal csodálja azt, előre-hátra mozgatva a kezét a fény alatt.
- Louis! – visít fel, amikor észreveszi, hogy elveszem a szokásos reggelimet.
- Jó reggelt – mosolyodom el.
- Milyen volt a parti? Úgy értem, rendben volt az, hogy Harry is ott volt? – kérdezi.
- Igen… rendben volt – fújom meg a kávémat, a majdnem fekete folyadékban létrejövő hullámokra fókuszálva.
- És… – Kimberly annyira kíváncsi, de ez szórakoztat engem. Ő tipikus titkárnő, gyönyörű, értelmes és tele van pletykával. Csak történetesen ő a főnök menyasszonya.
- Fogalmam sincs – válaszolok őszintén.
- Szükséged van tanácsra? – húzza fel tökéletesen szedett szemöldökét.
- Uhmm…
- Ó, ne már! Jó vagyok a tanácsadásban. Nem annyira jó, mint te, de megpróbálhatom – mosolyodik el, aztán elbillenti a fejét.
- Rendben – nyögök fel. – De ha nem haladok a munkával, neked kell elmondanod a vőlegényednek, hogy a te hibád volt – mondom neki, mire felugrik az asztalától, hogy kövessen az irodámba.
- Egyszerűen imádom a hangzását… vőlegény… vőlegény… – ismételgeti egész úton.

- Egy randi? Nos, ez nagyon cuki – rendezi át Kim a könyveket a polcomon, engem pedig az őrületbe kerget az, hogy nyugton maradjak, és ne kapjam ki őket a kezéből.
- Igen, de éppen most mentem keresztül a szakítás ciklusán, tudod? Végre kész voltam arra, hogy továbblépjek.
- De azért tényleg képes voltál rá?
Az voltam?
- Nem, de megpróbálhattam volna keményebben. Az emberek folyton szakításokon lépnek túl – próbálom meggyőzni őt és magamat is.
- Nem olyanon, mint a tiétek. Te és Harry… Nem is tudom, hogyan magyarázzalak el titeket.
- Annyira hasznos a tanácsod – csipkelődök.
- Oké… szóval tudod, mint a víz és az olaj. Amikor összeteszed a vizet és az olajat, különválnak, és egyáltalán nem keverednek össze.
- Oké? – fogalmam sincs, Kim hová akar kilyukadni ezzel, és ahogy késlelteti a válaszát, feltételezem, ő sem tudja.
- Szóval te vagy a víz, Harry meg az olaj. Jók vagytok együtt, de nem keveredtek össze.
- Ennek semmi értelme – nevetek fel.
- Nincs, ugye? – csatlakozik hozzám, és jó érzés nevetni valakivel.
Még a szörnyű tanácsával is, Kim nagyon édes és tényleg nagyon kedvelem őt. Hiányozni fog, amikor Seattle-be költözik. Seattle.
- Hé, gondolod, hogy Christian megengedné, hogy én is átmenjek az új Seattle-i irodába? – kérdezem Kimberlytől.
- Hogy érted, mármint most?
- Igen, vagyis körülbelül egy hónap múlva, úgy elég pénzt tudok félretenni. Tényleg csak el kell tűnnöm innen, azt hiszem, és Liam olyan hamar elköltözik, így egyáltalán senkim se lesz itt – annak a gondolata, hogy Liam elköltözik, fáj.
- Tudom, hogy Christian szeretné, ha ott lennél Seattle-ben. Korábban már felhozta, de azután, amit Harry mondott, úgy gondolta, nem is zavar azzal, hogy felajánl ott egy pozíciót neked – Kim még mindig a könyvekkel szórakozik.
- Hogy érted, hogy azután, amit Harry mondott?
Mikor beszélt Harry Christiannal?
- Hogy nem akarsz Seattle-be menni.
- Mi?
- Nem tudom… azt hittem, te mondtad neki, hogy beszéljen Christiannal? Talán meg kellene kérdezned Harryt… – meg tudom mondani, hogy kezd ideges lenni.
- Nem, mondd el – könyörgök neki.
- Harry azt mondta Christiannak, hogy félsz, hogy Christian fel fog ajánlani neked egy állást Seattle-ben, de nem igazán akarod elfogadni. Azt mondta, hogy rosszul érzed magad a visszautasítás miatt, így Harry megkérte őt, hogy ne ajánlja fel az állást… hazudott, ugye? – úgy tűnik, megérti rémült arckifejezésemet.
- Igen, hazudott. Mikor volt ez?
- Körülbelül három héttel ezelőtt… egy vagy két nappal az után volt, hogy vigyáztatok Smith-re – mondja nekem.
Hogy tehette ezt Harry? Hogy próbálhatja meg szabotálni a karrieremet még mielőtt elkezdődött volna egyáltalán? Nem lep meg annyira, amennyire kellene, ez pedig zavar.
- Beszélhetek erről Christiannal most? Seattle-be akarok menni.
- Csütörtökig Seattle-ben van, de amúgy is itt leszel csütörtökön. Akkor beszélhetsz vele – feleli Kimberly.
Kibámulok az ablakon, majd egy percnyi csend telik el, mielőtt Kim megszólal.
- Még mindig elmész vele a randira? – kérdezi.
- Nem tudom… – sóhajtok fel. Rohadtul dühös vagyok, de nem akarom ezt Kimberlyn kitölteni. Ő az egyetlen hírvivő.
- Bár ez mindezek előtt volt…
- Most komolyan nem állhatsz ki érte – jegyzem meg nyersen.
- Csak arra mutatok rá, hogy sok mindenen ment keresztül azóta, tudod, az egész szakítás-körforgás, ahogy hívtad, és Harry nyilvánvalóan megpróbál más lenni ezúttal. Elhívott randizni.
- Miért erőlteti mindig mindenki, hogy bocsássak meg neki, akármit is tesz?
 - Nem erőltetem, hogy bármit is megtegyél, csak emlékeztetlek a tényekre.
- Tudom… Sajnálom, hogy rád förmedtem. Csak ez annyira dühítő. Miért tenné ezt? Mindig azt hiszi, hogy egyszerűen megtehet ilyen dolgokat, és az rendben van. Soha nem mondta volna el nekem, hogy beszélt Christiannal. Meddig kellene még beletörődnöm az ilyen dolgokba? – pihentetem meg a fejemet a kezeimen.
- Egyáltalán nem kell, de ha a helyedben lennék, legalább megnézném, hogy mit tervezett a randira. Ha úgy viselkedik, mint egy barom, akkor fejezd be, fejezd be vele. Tőled függ, de azelőtt tette ezt, hogy mindazokon keresztül ment.
Nem kellett volna Kimberlynek mesélnem arról, hogy Harrynek is annyira összetört a szíve, mint nekem, mert most sajnálja őt és az ő oldalára állt. Olyan mérges vagyok most Harryre, mit gondol, ki ő?
- Nos? – kérdezi Kimberly.
- Azt hiszem, igazad van, de ha úgy viselkedik, mint egy seggfej, akkor befejeztem. És meg fogom kérdezni tőle, hogy miért csinálta ezt – mondom neki, mire felnevet.
- Jó szórakozást – viccelődik, aztán elhagyja az irodámat.
A nap elrepül, és mielőtt tudnám, ideje mennem. Fogalmam sincs, mit vegyek fel erre a randira Harryvel. Nem tudom, hová megyünk, és igazából azt sem tudom, el szándékozik-e még vinni. Még mindig nem hívott fel vagy írt üzenetet egész nap. Ha egy órán belül sem teszi, sehová nem megyek vele.
Még mindig mérges vagyok, hogy azt mondta Christiannak, ne ajánlja fel nekem az állást Seattle-ben. Tudtam, hogy Harry nem akart Seattle-be költözni, de az, hogy a hátam mögött mondja a főnökömnek, hogy nem akarom az állást, amikor tudta, hogy igen, az sok, még Harrytől is. Pontosan ez az, amiért elhagytam őt, egyszerűen nem dönthet helyettem.
Ahogy elkezdem eltervezni a meggyilkolását, a sebességváltónál lévő telefonom rezeg, és Harry az.
- Helló – szólalok meg nyers hangon.
- Uhm… szia? – úgy tűnik, meglepődött durva hangomtól.
- Igen?
- Még mindig el akarsz menni ma este? – kérdezi Harry.
- Igen – lehelem. Megpróbálok arra emlékezni, amit Kimberly mondott arról, hogy azelőtt csinálta ezt, hogy beleegyeztem volna abba, hogy elgondolkozom, adok-e neki másik esélyt. Az ötvenedik „másik esélyét”.
- Oké… nos, uhm, hétkor terveztem, hogy felveszlek? Az jó?
- Persze.
- Nem kell… – kezdi el.
- Nem, semmi gond. Csak hosszú napom volt – mondom neki. Meg fogom kérdezni tőle, hogy mit csinált, de nem most, nem telefonon.
- Mi történt? – kérdezi.
- Később elmondom – felelem.
- Mondd el most.
Amint azon vagyok, hogy leszidjam őt, megszólal.
- Bocs, úgy értettem, hogy oké, rendben van – javítja ki magát.
- Oké… nos, találkozunk hétkor – teszem le a telefont.
Mire lezuhanyozom és megszárítom a hajamat, már hat óra. Miután megszárítom a hajamat, kopogok Liam hálószobaajtaján, de nincs válasz. Nem látom az autóját a kocsifelhajtón, de mostanában a garázsban parkol, szóval lehet, hogy még mindig ott van.
Fogalmam sincs, mit vegyek fel, mert nem tudom, hová megyünk.
Mindenesetre úgy döntök, öltönyben leszek, mert ez egy randi Harryvel, és olyan jól akarok kinézni, amennyire csak lehetséges. Nem tudok dönteni a négy öltönyöm között, hamarosan többet kell vennem. Túl sokat hordom őket. Végül a fehér mellett döntök, az a kedvencem és Harryé is. Belebújok a fekete cipőmbe, majd újra leellenőrzöm a hajamat.
Az érzelmeim oda-vissza váltakoznak az idegesség és a hihetetlen düh között, miközben kinézek az ablakon Harry autóját várva, hogy bekanyarodjon. Amint ez megtörténik, a földszintre megyek, hogy találkozzak vele az ajtónál, még mindig nem láttam Liamet, és szerencsére Ken és Karen sincs a láthatáron, amikor elhagyom a házat.
Haragom nagy része eltűnik, mikor Harry kiszáll az autóból a fekete ingben, amit a vacsorán viselt. Öltönynadrág van rajta? Ó, Istenem, igen. És öltönycipő, fényes fekete öltönycipő. Wow. 20
Tényleg kitett magáért. Olyan jóképűnek néz ki, és még a haját is belőtte. Hátra fésülte, és meg tudom mondani, hogy használt valamit, hogy úgy tartsa, mert nem esik a homlokára, miközben sétál, ahogy általában szokott.
- Ööö… szia? – pirul el.
- Szia – nem tudom nem őt bámulni. Várjunk… – Hol vannak a piercingjeid? A fémkarikák nincsenek ott a szemöldökénél és az ajkánál.
- Kivettem őket – von vállat.
- Miért?
- Nem tudom… nem gondolod, hogy jobban nézek így ki? – néz a szemembe.
- Nem! Imádtam, ahogy korábban kinéztél… és most is, de vissza kellene tenned őket.
- Nem akarom – sétál a kocsija utas felőli oldalához, hogy kinyissa nekem az ajtót.
- Harry… remélem nem azért vetted ki őket, mert azt gondoltad, hogy így jobban fogsz tetszeni nekem, mert ez nem igaz. Így is úgy is szeretlek, kérlek, tedd őket vissza – szemei felderülnek szavaimra, én pedig elnézek, mielőtt beszállok a kocsiba.
Nem számít, mennyire mérges vagyok rá, soha nem akarom, hogy úgy érezze, meg kell változnia értem. Imádom, ahogy kinéz, imádom az ajak- és szemöldökpiercingjét. Ezek Harry részei, és szeretem őt.
- Őszintén nem olyan, tényleg. Már amúgy is gondolkoztam rajta egy ideje, hogy kiveszem őket. Már egy örökkévalóság óta megvoltak, és valamennyire idegesítőek. Ezen kívül ki a fene alkalmazna engem egy igazi munkánál ezzel a szarral az arcomban? – csatolja be a biztonsági övét, majd rám néz.
- Alkalmaznának az emberek, kétezer-tizenhárom van. Ha szereted…
- Ez nem olyan nagy ügy. Nagyjából szeretem, ahogy kinézek nélkülük, mintha már nem rejtőzködnék többé, tudod? – újra rábámulok, és feldolgozom új kinézetét.
Csodásan néz ki, mindig csodás, de elég szép, hogy nincs semmi figyelemelterelés tökéletes arcán.
- Nos, szerintem így is, úgy is tökéletesen nézel ki, Harry, csak ne gondold, hogy azt akarom, hogy egy bizonyos módon nézz ki, mert nem – mondom neki és komolyan is gondolom. Amikor rám néz, egy olyan szégyenlős mosollyal ajándékoz meg, amitől elfelejtem, miért akartam kiabálni vele. – Hová viszel amúgy? – kérdezem tőle.
- Vacsorázni. Egy nagyon szép helyre – hangja remeg. Az ideges Harry az új kedvenc Harrym.
- Hallottam már róla?
- Nem tudom… talán?
Az autóút további része csendes, a The Fray CD-re dúdolok, amit Harry nyilvánvalóan elég erősen megkedvelt, Harry pedig a szélvédőn bámul ki. Folyamatosan a combján dörzsöli a kézét, miközben vezet, egy ideges cselekedet, meg tudom mondani.
Amikor megérkezünk az étteremhez, az puccosnak és nagyon drágának néz ki. A parkolóban lévő összes autó többe kerül, mint az anyám háza, biztos vagyok benne.
- Ki akartam neked nyitni az ajtót – mondja nekem, amikor kinyitom az ajtót, hogy kiszálljak.
- Becsukhatom, te meg újra kinyithatod? – ajánlom.
- Akkor az nem fog számítani, Lewis – mosolyodik el önelégült mosolyával, én pedig nem tehetek a gyomromban lévő pillangókról, amik megjelennek, amikor rosszul mondja a nevemet.
Ez régen az őrületbe kergetett, de titkon imádtam minden alkalommal, amikor így mondta, hogy bosszantson. Majdnem annyira imádom, mint amikor azt mondja, hogy „Lou”.
- Visszatértünk a Lewis-hoz, ahogy látom? – mosolygok rá vissza.
- Igen, igen, visszatértünk.

Harry szemszöge
Egy fényes fekete öltönyben lévő férfi áll az ajtónál egy emelvényen, felvéve a neveket a foglalásokhoz. Van mersze egy furcsa pillantással illetni minket, mielőtt a nevünket kéri.
- A foglalás Harry Styles néven van – mondom neki.
- Hmm… adjanak egy másodpercet – feleli a kopasz férfi.
Átnézek Louis-ra, aki a falon lévő hatalmas festményt bámulja. Azt a rohadt fehér öltönyt kellett felvennie, hogy kínozzon, biztos vagyok benne.
- Nincs semmi ezen a néven – mondja a férfi.
- De igen, van. Telefonáltam, és lefoglaltam egy asztalt – amennyire csak lehet, megpróbálok nyugodt hangon beszélni.
- Nincs semmi ezen a néven, uram, lehet, hogy összekeverte? – csak azért csinálja ezt, hogy fasz legyen, tudom, hogy igen.
Láttam, ahogy ránk nézett, amikor besétáltunk. Tudom, hogy nem láthatja a tetoválásaimat és kivettem azokat a rohadt piercingeket, de akkor is. A tarkójánál fogva kellene megragadnom őt, és az emelvényhez vágnom a fejét.
- Kurvára nem… – kezdem el kiosztani őt, de megállítom magamat, amikor ismét Louis-ra pillantok. Nem tehetem tönkre ezt a randit, ez jelent nekem mindent. – Rendben – morgom, aztán Louis-hoz sétálok. Nincs meg a foglalásunk – mondom neki.
- Semmi gond, mehetünk máshová. Ez a hely amúgy is túl sznobnak tűnik – biztosít engem.
A millió ok közül ez az egyik, amiért szeretem ezt a fiút. Nem érdeklik a puccos vacsorák és a luxusautók. Nem tudom, miért hallgattam egyáltalán Liamre és hoztam el Louis-t ide.
- Sznob? – ugratom.
- Igen. Sznob – mosolyodik el, és minden rendben van a világon.
Leszarom azt a kopasz faszt, aki megpróbálta tönkretenni az estémet. Minden, ami érdekel az az, hogy megpróbáljam megmutatni Louis-nak, hogy tudok vele úgy bánni, ahogyan megérdemli.

12 megjegyzés:

  1. Úr Isten Harry kivette a piercingjeit! Ez a történet újra és újra meg tud lepni:D Nagyon tetszett a rész, kíváncsi vagyok hova mennek az este további részében, ha már a vacsora nem jött össze:)
    Harry nagyon próbálkozik, remélem ennek meg is lesz a kívánt eredménye:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, hogy ki, ezt is megértük :D Ó, hidd el, a 3. évadban még mennyi meglepetés lesz... ;)
      Örülök, hogy tetszett, és annyit mondhatok, hogy cukik lesznek :3
      Igen, nagyon édes, az eredmény pedig hamarosan kiderül :) Xx

      Törlés
  2. Harry piercing nélkül??? Omg!! Ezen csak úgy pislogtam!Wow!Imádom,hogy piercinge van,de nekem így is tetszik!*-* Olyan gyönyörűek lehettek együtt, annyira látom őket! 😍😊
    Az, amikor bekukucskált Louishoz, aww, hát én menten elolvadtam! Édes volt!*-*
    Kíváncsi vagyok, hogy most hova mennek! Jaj, legyen már péntek!! 😀
    Harry nagyon igyekszik, és ez jót jelent, csak tartsa is magát ehhez! Szorítok neki!!
    Sztem én is izgulni fogok a randijukon, jobban, mint ők, hogy minden simán menjen! XD
    Imádom, és puszillak 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, kinőtte már őket a drága, ezt se gondoltuk volna az elején :) Az tuti, hogy gyönyörűek együtt :3
      Igen, kis cuki :D
      Nemsokára kiderül, ennyit mondhatok ;)
      Nagyon jót jelent, igen, és édesek lesznek.
      Azt elhiszem, én is rettegtem, mikor először olvastam, hogy semmi se jöjjön közbe most az egyszer :D
      Örülök, hogy tetszik, és én is :) Xx ♥

      Törlés
  3. Szia! 😊
    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ TÚL FŰTÖT CUKISÁG VAN BENNE.OMG OMG Harry ki vette a pirszingjeit és öltönyt vett fel csak azért, hogy Louissal való randin jól nézen ki???????? Á IMÁDOM. Louis anyját nem lehett valahogyan kiiktatni a képből??? Irritál az a nőszemély. MOST MIVAN NATALINAK BECCA KICSODÁJA???? MERT ÉN OTT ÖSSZE ZAVAROTAM. azt a kopasz férfit leütöm.jaj olyan izgatot vagyok a folytatásért. 😍😍😍😍 Fantasztikus lett.
    Puszi Zsozso ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, igen, Harry nagyon kitett magáért, nem lehet nem elolvadni tőle :D Jó lenne, ha ki lehetne iktatni, de ez sajnos nem ilyen egyszer :'D Na ja, Natalie barátnője, az eredetiben ugye Tessa és Noah volt Louis és Natalie helyett, így ott Noah barátnője volt. Megérdemelné :D Pénteken itt lesz, és örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  4. Te jó isten totál imádom Lou-t,hogy Harry minden óriási hülyesége ellenére szereti!
    És Hazza-ért pedig oda vagyok amikor figyelmes,udvarias,visszafogja magát és még izgul is annyira cuki,elképesztő egy pasi!
    De soká lesz péntek:)))
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, hála az égnek, a szakításukat mi se nagyon élnénk túl.
      Bizony-bizony, ilyenkor annyira édes, többször is eljöhetne ez az oldala, de elképesztő, az tuti :D
      Már csak pár nap :) Xx

      Törlés
  5. Hello draga!
    Csodálatos lett a rész, mint mindig. Egyszerűen imádtam!
    Mintha minden visszatért volna a rendes kerékvágásba!
    Kukkolós Hazz elég vicces volt, Liam-nek meg az "adj több időt" tanácsa... Hat nem használt sokat.:D
    Harry tok vicces volt, ahogyan egész végig aggódott, hogy Lou jól érzi-e magát!
    Hazz piercingek nélkül? Agyrém! Remelem hamar vissza rakja, ahogy Louis mondta, úgy néz ki jól, es igenis mindenkinek tetszik.
    A faszit de megütöttem volna, aki nem adott nekik asztalt, de Harry elég jól kezelte.
    Csodás lett, imadi❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Örülök, hogy tetszett :)
      Lassacskán kezd alakulni, igen, hála az égnek.
      Na igen, az a tanács nem nagyon jött be Harrynek :D
      Kis cukik, így kellene mindig.
      Hát nem fogja visszarakni, ezt elárulhatom. De mindegy, ő mindenhogy jól néz ki.
      Na, őt én is, még szerencse, hogy Harry türtőztette magát.
      Örülök, hogy tetszett :) Xx ♥

      Törlés
  6. Szia,'K' vagyok es hihetetlen, hogy mindig visszaterek ehhez a tortenethez. :D Imadom, csak megszoktam feletkezni rola es nincs idom azert van ugy, hogy neha nem vagyok itt. De egyebkent nem mindig fogok kommentelni, de attol meg itt leszek�� A reszrol pedig vegre: Imadtam, mint mindig. Nem tudom, hogy az eredeti irononek hogy van ENNYI otlete�� Rohadtul tehetseges az irashoz, mert ez a tortenet soha sem unalmas. Viszont aki Ls-ben irja az is, mert van amit Tessaval tud csinalni Harry Louisval pedig nem mert ugye kulonbozo nemuek. Nem tudom mi lenne velem enelkul a sztori nelkul, imadom ahogy beszelnek benne, olyan intelligensek egyszeruen. Es a szemelyiseguk is egyszeruen aw :D Kulonleges emberek mind.Egyebkent nekem tetszett a Zouis, imadom. :3 De Larry a best ez egyertelmu��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, én nagyon örülök neki, nehéz is elszakadni ettől a történettől :D Nem probléma, örülök, hogy továbbra is itt leszel :) Na igen, ezen én is sokat gondolkoztam, annyira jól írta meg, hogy az hihetetlen. Egyetértek, a csajok, akik átírják, ők is csodásak. Jaj, örülök, hogy így gondolod és hogy ennyire tetszik, csak egyetérteni tudok :D Hát nem volt rossz Zouis sem, de nah, Larry az igazi :3 Xx

      Törlés