Sziasztok! :)
Csúcs szuper olimpiai hangulatban hozom most nektek az új részt, ami eseménydúsra sikeredett. Az eleje aranyos, aztán meg... hát elég érdekes, kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Vajon tényleg Zayn volt? ;) Idővel ki fog derülni, ennyit árulhatok el előre. Pénteken találkozunk!
Kellemes olvasást! :) Xx
Chapter 184
Harry szemszöge
- Jól éreztem magam ma este, Harry – mondja nekem Louis, amikor apám kocsifelhajtójára kanyarodok, hogy kitegyem őt. Haza kellene őt vinnem, a mi otthonunkba.
- Én is. Utálok korcsolyázni – felelem, mire felnevet.
- Meg nem mondtam volna.
- Mit csinálsz az este hátralévő részében? – kérdezem tőle.
- Semmit, tanulok, azt hiszem. Te?
- Semmit, valójában rohadtul semmi dolgom – dörzsölöm meg a szemeimet.
- Fáradt vagy? – kérdezi.
- Igen, egy kicsit.
- Hamarabb le kellene feküdnöd – ajánlja.
- Nem tudok. Már két hete nem alszom végig az éjszakákat – vallom be, mire Louis arca megdöbben.
- Ó.
Louis szemszöge
Persze, hogy nem aludt.
- Van… volt…? – kezdem el.
- Igen, minden egyes este – mondja nekem, mire a szívem megfájdul.
- Sajnálom – utálom ezt. Utálom azokat a rémálmokat, amiért kísértik őt. Utálom, hogy én vagyok az egyetlen elixír, az egyetlen dolog, ami távol tartja őket.
- Semmi gond. Jól vagyok – feleli, de a szemei alatt lévő sötét karikák ellentmondanak.
Az, hogy felhívjam őt, szörnyű ötlet lenne. Arra kellene gondolnom, hogy mit kezdek az életemmel ettől a ponttól előre felé, nem arra, hogy az éjszakát Harryvel töltsem. Olyan furcsa, hogy kitesz az apja házánál, pontosan ez az, amiért kell egy saját lakás.
- Feljöhetnél? Csak, hogy aludj egy kicsit, még mindig korán van – ajánlom, mire felkapja a fejét.
- Rendben lennél ezzel? – kérdezi, én pedig bólintok, mielőtt engedném, hogy elárasszanak a gondolataim.
- Persze… de csak aludni – emlékeztetem őt egy mosollyal, mire bólint.
- Tudom, Lou.
- Nem úgy értettem… – próbálom megmagyarázni.
- Értettem – fújtatja. Oké…
Van egyfajta távolság köztünk, ami egyszerre hihetetlenül kellemetlen és kellemes ugyanakkor. Csak át akarok nyúlni és elhúzni a homlokára lelógó hajtincset, de az túl sok lenne. Szükségem van a távolságra, éppen úgy, mint Harryre. Ez nagyon összezavaró, és tudom, az, hogy felhívtam őt, nem lesz hasznos ehhez a zavartsághoz, de tényleg csak azt akarom, hogy aludjon.
Megajándékozom őt egy kis mosollyal, Harry pedig egy másodpercre rám bámul, mielőtt megrázza a fejét.
- Tudod, jobb, ha nem. Van még egy kis munkám és… – kezdi el.
- Semmi gond. Tényleg – szakítom őt félbe, aztán kinyitom a kocsiajtót, hogy elszökjek zavarom elől.
Nem kellett volna ezt tennem, távolságot kellene tartanom, erre elutasítanak… megint. Amikor elérem az ajtót, eszembe jut, hogy a ruháimat és a cipőmet Harry autójában hagytam, de már nincs a kocsifelhajtón, mire megfordulok.
Az agyam újra és újra lejátssza a randinkat, ahogy lemosom a sminket az arcomról. Olyan… kedves volt. Harry kedves volt. Kiöltözött és nem keveredett verekedésbe, és nem is küldött el senkit a francba. Ez egy jelentős előrelépés. Elkezdek kuncogni, mint egy idióta, miközben eszembe jut, ahogy Harry elesett a jégen, annyira bosszús volt, de olyan vicces volt figyelni, ahogy elesik. Harry annyira magas és nyurga, és a lábai folyamatosan kalimpáltak a korcsolyában, határozottan az egyik legviccesebb dolog volt, amit valaha láttam.
Nem vagyok benne biztos, hogyan érzek Harry piercingjeivel kapcsolatban, hogy kiszedte őket, de újra és újra azt mondta nekem, hogy ki akarta már venni őket, szóval ez nem rajtam múlt. Kíváncsi vagyok, mit fognak ehhez szólni a barátai.
A hangulatom kissé megváltozott, amikor a szülinapi bulijáról beszélt, nem tudom, mit feltételeztem, hogy mit fog csinálni a szülinapján, de a bulizás nem szerepelt köztük. Bár egy idióta vagyok, mert végül is ez a huszonegyedik szülinapja.
Mindennél jobban vele akarom tölteni azt, de minden egyes alkalommal valami rossz történik, amikor abba a rohadt diákszövetségi házba megyek, és nem akarom folytatni a kört, főleg amikor ilyen sérülékeny állapotban vagyunk, mint ez. Az utolsó dolog, amire szükségem van az az, hogy igyak és rosszabbá tegyem a dolgokat. De azért szeretnék venni valamit Harry szülinapjára, szörnyű vagyok az ajándékvásárlásban, de majd kigondolok valamit. Megállok Liam szobájánál, de nem válaszol, amikor kopogok, amikor kinyitom az ajtót, Liam alszik, én pedig úgy döntök, hogy én is lefekszem.
Másnap reggel írok Harrynek, amint felébredek, hogy boldog szülinapot kívánjak neki, aztán felöltözök, míg a válaszára várok. Egy sóhajtással a táskámba teszem a telefonomat, majd a földszintre indulok, hogy találkozzak Liammel és elmondjam neki, ma kihagyom a nap felét.
- Hová mész? – kérdezi, miközben tejet tölt a gabonapelyhes táljába.
- Kell vennem néhány dolgot a boltból.
- Az órák alatt? Miért nem mész utána?
- Nem tudom, vennem kell valamit Harrynek a szülinapjára – vallom be, az ajkamat harapdálva, hogy felmérjem Liam reakcióját.
- Ó, mit fogsz venni neki?
- Őszintén fogalmam sincs – sóhajtok fel, majd fejemet a hideg gránit pultra teszem.
- Mehetek veled, ha akarod? – ajánlja fel Liam.
- És lógsz az órákról? Nem gond, ha nem jössz.
- Rendben, nos, mennem kell vagy el fogok késni. Megmondom Soto professzornak, vagy azt kellene mondanom, hogy Jonah-nak, hogy ma nem jössz be – vigyorogja, mire nekidobok egy szőlőt.
- Nagyon vicces – mosolyodom el, majd Liam nevetve hagyja el a konyhát.
Mire kétszer körbejárom az bevásárlóközpontot, még mindig üres a kosaram. Úgy tűnik, ebben a boltban semmi sem elég jó, hogy megvegyem Harrynek a szülinapjára. Ő jobb, mint valami bevásárlóközponti ajándék. Csak fogalmam sincs, hogy mit vegyek neki. Tényleg én vagyok a legrosszabb abban, ha bárkinek is ajándékot kell venni, Harrynek meg valahogy mindig az elképzelhető legjobb ajándékokkal rukkol elő. Ha egy más helyzetben lennénk, megállnék a Victoria’s Secret-nél és végeznék is.
Egy kicsit meglepődöm a gondolataimon, de tényleg érdekesen hangzik. Az első alkalom óta, hogy együtt aludtunk, ez a leghosszabb idő, amit szex nélkül töltöttünk el, azt hiszem, ez egy jó dolog… azt hiszem.
Harry szemszöge
- Nagyon király lesz, ember – mondja nekem Niall, miközben a kőfalra mászik fel a parkoló végén.
- Persze, hogy az lesz – jegyzem meg, aztán arrébb állok Tessa cigi füstjének útjából, majd leülök Niall mellé.
- Az lesz, és jobban teszed, ha nem nyafogsz, mert ezt már hónapok óta tervezzük – szólal meg Tessa.
Lábaimat oda-vissza lóbálom, és egy másodpercre arra gondolok, hogy lelököm Tessát a kőfalról a sok szarság miatt, amit amiatt kaptam tőle, hogy kiszedtem a piercingjeimet.
- Elmegyek. Már mondtam, hogy megyek.
- Elhozod őt? – kérdezi Niall, nyilvánvalóan Lou-ról beszélve.
- Nem, elfoglalt.
- Elfoglalt? Ez a huszonegyedik szülinapod, haver. Kivetted miatta a piercingjeidet, ott kell lennie – jegyzi meg Tessa.
- Akármikor jön el, mindig valami szarság történik, és kurvára utoljára mondom el, hogy nem miatta szedtem ki őket – forgatom a szemeimet, aztán átrajzolom a betonban lévő repedést.
- Talán hagynod kellene, hogy megint elverje Molly seggét, az megfizethetetlen volt – kuncog fel Niall.
- Az olyan vicces volt, Louis akkor is vicces, amikor részeg. És amikor szitkozódik, az annyira mulatságos. Mintha a nagymamámat hallanám szitkozódni – nevet Tessa Niallel együtt.
- Befognátok már végre Louis-val kapcsolatban? Nem jön el.
- Jól van, lenyugodnál? – mosolyodik el Niall, én pedig majdnem ugyanazt teszem.
Bárcsak ne szerveztek volna nekem egy bulit, mert Louis-val akartam tölteni a szülinapomat. Nem igazán érdekelnek a szülinapok, de látni akartam őt. Tudom, hogy semmi dolga sincs, csak nem akar a barátaim közelében lenni, nem mintha hibáztatnám érte őt.
- Nincs rendben valami Zaynnel és veled? – kérdezi Niall, amikor elindulunk az órákra.
- Ja, Zayn egy fasz és nem marad távol Louis-tól. Miért?
- Csak kíváncsi vagyok, mert láttam Louis-t a Környezeti épületbe menni vagy mi a fasznak hívják azt, és azt gondoltam, hogy ez fura… – mondja nekem Niall.
- Mikor volt ez?
- Olyan két napja, hétfőn, azt hiszem.
- Komoly… – megállok a mondat közepén, mert tudom, hogy komolyan beszél. Az Isten verje meg, Louis, melyik részét nem értetted annak, hogy kurvára maradj távol Zayntől?
- Nem érdekel, ha azért eljön Zayn, ugye? Mert már mindenkinek szóltunk, és nem akarom senki meghívását visszavonni – feleli Niall, mindig is ő volt a kedves a csapatunkból.
- Leszarom, nem ő az, aki megdugja Louis-t, hanem én – mondom neki, mire felnevet. Ha csak tudná, hogy valójában mi történik.
Niall és Tessa az atlétikai épület előtt hagynak engem, és be kell vallanom, alig várom, hogy lássam Louis-t, kíváncsi vagyok, hogyan csinálta meg ma a haját, és hogy abban a nadrágban lesz-e, amit annyira imádok.
Mi a fasz?
Még mindig elképedek, ahogy a leghülyébb szarságokra gondolok. Hónapokkal ezelőtt, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy arról fogok álmodozni, milyen lesz valakinek a haja, kiütöttem volna a fogait, erre mégis azt remélem, hogy hátra lesz fésülve, hogy láthassam az arcát.
Az óra tíz percen belül kezdődik, Louis-t pedig még nem láttam besétálni, így bemegyek és bepillantok a terembe, nincs bent. Lehet, hogy nem jön? Tudom, mennyire utál hiányozni az órákról, szóval hol a fenében van?
Ha abban az istenverte környezeti hülye épületben van, rohadtul mérges leszek. Amúgy is ki a fasz tanul környezetet? Ó, ja, igen, kibaszott Zayn. Kíváncsi vagyok, miért volt ott Louis, mit csináltak? Most ott van?
Nem, persze, hogy nincs. Valószínűleg csak késik. Fel kellene őt hívnom. Telefonja néhány csörgés után a hangpostára kapcsol, de pillanatokkal később kapok egy üzenetet tőle.
*Vezetek. Nem beszélhetek, emlékszel a legutóbbi alkalomra?* Írja. Akkor SMS-ezik?
*Remélem, nem írsz vezetés közben, mert ha jól emlékszem, ez okozta a karambolt.* Nem tehetek a segghülye vigyorról az arcomon, amikor elképzelem őt, ahogy a szemeit forgatja, miközben elolvassa az üzenetemet.
*Egy piros lámpánál vagyok. Ne irkálj.*
Felnevetek, aztán elteszem a telefonomat a zsebembe. Nincs az az Isten, hogy bemenjek jógaórára nélküle.
…………..
Nem tudom elhinni, hogy újra ebben a házban vagyok, éveknek érzem, amikor itt laktam. Egyáltalán nem hiányzik, de nem pontosan szeretek egyedül élni abban a lakásban sem.
Ez az év kibaszottul őrült volt. Tényleg nem tudom elhinni, hogy most már huszonegy vagyok, és jövőre befejezem az egyetemet. Anya folyamatosan sírt a telefonban korábban azon, hogy milyen gyorsan felnőttem, és végül megszakítottam a hívást, mert egyszerűen nem hagyta abba. Mentségemre legyen mondva, valamennyire udvarias voltam ezzel kapcsolatban, úgy viselkedve, mintha lemerült volna a telefonom.
A ház zsúfolt, az úton kocsik sorakoznak, és kíváncsi vagyok, ki a fasz ez a sok ember, akik itt vannak a szülinapomon. Tudom, hogy a buli nem teljesen a szülinapom miatt van, csak egy kifogás, hogy egy kurva nagy bulit csináljanak, de akkor is. Éppen ahogy elkezdem azt kívánni, bárcsak itt lenne Louis, meglátom Molly förtelmes rózsaszín haját, és örülök, hogy Louis nem jött el.
- Itt a szülinapos – mosolyodik el, aztán besétál a házba előttem.
- Styles! – szólít meg Steph a konyhából, már ivott, meg tudom mondani.
- Hol van Louis? – kérdezi Tristan.
Az összes barátom egy kis körben áll lényegében engem bámulva végig, miközben én megpróbálok kitalálni valamit azonnal. Az utolsó dolog, amire szükségem van az az, hogy megtudják, éppen megpróbálom meggyőzni őt, hogy jöjjön vissza hozzám.
- Várjunk… ami még fontosabb, hol a fenében vannak a piercingjeid? – teszi Tristan a kezét az állam alá, majd megbillenti a fejemet, hogy megvizsgáljon, mintha egy kibaszott kísérleti patkány lennék.
- Hagyjál – nyögök fel, és elhúzódok tőle.
- Szent szar! Olyan leszel, mint ők – feleli Molly, egy csapat magániskolás köcsögre mutatva a szobában.
- Nem, nem leszek – védekezem, mire felnevet.
- De, de igen! Louis mondta neked, hogy vedd ki a piercingeket, ugye? – erőlteti Molly.
- Nem, nem mondta, azért vettem ki őket, mert kurvára ahhoz volt kedvem. Törődj a saját rohadt dolgaiddal – csattanok fel, mire a szemét forgatja.
- Mondhatsz akármit – sétál el, hála Istennek.
- Hagyd őt figyelmen kívül. Egyébként, Louis jön? – kérdezi tőlem Tristan, mire megrázom a fejemet. – Hiányzik! Bárcsak többet lógnánk együtt – iszik egy kortyot a piros poharából.
- Egyetértek – felelem az orrom alatt, majd megtöltök egy poharat vízzel.
Legnagyobb nyomorúságomra a zene és a hangok egyre hangosabbak lesznek, ahogy az este tovább folytatódik. Mindenki szétcsapja magát nyolc óra előtt. Még mindig nem döntöttem el, hogy akarok-e inni vagy sem, hosszú ideig bírtam ivás nélkül addig az estéig az apám házában, amikor összetörtem Karen összes porcelánját, Liam meg felhívta Louis-t, hogy jöjjön és segítsen neki velem kapcsolatban. Régen nem ittam ezeken a béna, szar bulikon, vagyis javarészt. Alig emlékszem az egyetem kezdetére, üveg üveg után, kurva kurva után, ez egy homály, aminek örülök is. Szarnak se volt értelme, mielőtt Louis a képbe jött.
Meglátok egy helyet a kanapén Steph mellett, aztán kiszakadok a Louis-ról szóló gondolataimból, miközben a barátaim még egy szar, hülye ivós játékot játszanak.
- Boldog szülinapot, Harry – szakítja félbe gondolataimat egy női hang. Felnézek és meglátom azt a lányt, akivel Zayn randizik. Bájos.
- Köszi, Regina – sóhajtok fel.
- Rebecca, Rebeccának hívnak – javít ki.
- Uhm… oké. Köszi, Rebecca.
- Semmi gond. Hívhatsz Beccának, ha arra könnyebb emlékezni – mosolyodik el, majd leül a padlóra előttem.
- Oké…
Kedves lánynak tűnik, és igazán csinos, de nincs semmi okom arra, hogy emlékezzek a nevére, és engem bámul, ami idegesítő.
- Hol van Zayn? – kérdezem tőle. Valamennyire Louis-ra emlékeztet, nem annyira csinos, de úgy néz ki, mint valaki, akivel Louis együtt lógna.
- Hoz nekünk italt – ragyogja, én pedig kiszedem a telefonomat a zsebemből.
*Szia.* Végül beadom a derekamat, és írok Louis-nak, ahogy Zayn idejön, majd odaadja barátnőjének az italát. Még csak nem is néz rám. Kurvára erre gondoltam én is.
- Hé, Harry, segítenél Steph-nek és Niallnek elmozdítani azt a kanapét, hogy megcsinálhassuk a sörpong asztalokat? – kérdezi tőlem Tristan.
- Nem. Ez a szülinapom, és szart se csinálok – mondom neki.
- Ó, ne már! Kérlek, segíts nekik – könyörög, mire végül beleegyezek, csak azért, hogy befogja a száját. Amikor felállok, Zayn veszi át a helyemet a kanapén, Regina pedig a padlón marad.
Louis szemszöge
*Szia.* Írja az üzenet, amit Harry küldött. A pillangók, amik azonnal megjelennek a gyomromban, nevetségesek. Kevesebb, mint öt perccel ezelőtt küldte, reméltem, hogy írni fog.
*Milyen a buli?* Küldöm el, aztán még egy maroknyi pattogatott kukoricát nyomok a számba. Már két órája a nook-om képernyőjét bámulom, és egy szünetre van szükségem.
*Béna. Átmehetek?* Válaszolja.
Majdnem leugrok az ágyról. Már eldöntöttem korábban, miután órákat töltöttem azzal, hogy megfelelő ajándékot találjak neki, hogy a „terem” várhat a szülinapja utánig. Nem érdekel, mennyire rászoruló vagy szánalmas ez, ha azt választja, hogy inkább velem tölti az idejét, mint a barátaival, el fogom fogadni. Tényleg próbálkozik, és ezt el kell ismernem, persze meg kell beszélnünk a kísérletét arra, hogy szabotálja a karrieremet, de ez várhat holnapig.
*Igen, mennyi ideig tart, míg ideérsz?* Küldöm el.
Áttúrom a szekrényt, aztán kiveszek egy kék ujjatlan pólót, amiről Harry egyszer azt mondta, hogy jól néz ki rajtam. Farmert kell felvennem, különben idiótán fogok kinézni a hálószobában ülve egy pólóban.
Miért vagyok ilyen szeleburdi?
Kíváncsi vagyok, hogy Harry mit fog viselni. Hátra lesz fésülve a haja, mint tegnap? Unalmas volt a bulija nélkülem és helyette engem akart látni? Tényleg megváltozik, és ezért imádom őt.
*Harminc perc.* Mutatja a képernyő.
A fürdőszobába sietek, hogy kimossam a fogamból a magokat. Nem kellene megcsókolnom őt, ugye? A szülinapja van… egy csók nem lesz olyan rossz, és legyünk őszinték, megérdemel egy csókot az összes erőfeszítésért, amit eddig ebbe az egészbe tett. Megfésülöm a hajamat, mielőtt hátra irányítom.
Egyértelműen nincs ítélőképességem, amikor Harryről van szó, de majd leszidom magamat holnap. Tudom, hogy nem érdeklik a szülinapok, és azt akarom, hogy ez más legyen, azt akarom, hogy tudja, a szülinapja fontos. Megfogom az ajándékát, aztán gyorsan elkezdem becsomagolni. A csomagolópapír, amit vettem, hangjegyekkel díszített, jó könyvborító lenne belőle. Kezdek ideges lenni és nyugtalan, még akkor is, ha nem kellene.
*Oké, később találkozunk.* Küldöm el, majd a földszintre indulok, miután a kis ajándékkártyára felfirkantom a nevét.
Karen egy régi Luther Vandross dalra táncol, és nem tehetek róla, de felnevetek, amikor elpirult arccal megfordul.
- Bocsi, nem tudtam, hogy itt vagy – feleli, egyértelműen zavarban van.
- Imádom ezt a számot, apa régen folyton ezt játszotta – mondom neki, mire elmosolyodik.
- Akkor jó ízlése van.
- Az volt – mosolyodom el a valamennyire jó emléken, amikor apám körbekergetett a konyhában, mielőtt a nap lement és először ütötte meg anyát.
- Szóval te mit csinálsz? Liam megint a könyvtárban van – mondja nekem, amit már tudtam.
- Igazából azt akartam megtudni, hogy segítenél-e csinálni egy tortát vagy valamit Harrynek, szülinapja van, és körül belül fél óra múlva itt lesz – nem tehetek róla, de elmosolyodom.
- Igen? Nos, persze, készíthetünk egy gyors lapos tortát… vagy igazából csináljunk egy kétszintes kerek tortát. Mit szeret jobban, a csokit vagy a vaníliát?
- A csoki tortát és a csoki cukormázat – mondom neki. Nem számít, mennyire érzem azt néha, hogy nem ismerem Harryt, jobban ismerem őt szerintem, mint magamat.
- Oké, kiveszed nekem az edényeket? – kérdezi a mostohaanyja, én pedig meg is teszem.
Harminc perccel később várok, hogy meghűljön a torta, hogy leönthessük csokimázzal, mielőtt Harry ideér. Karen előásott néhány régi gyertyát, csak egy egyest és egy hármast talált, de tudom, hogy Harry meglátja benne a humort.
A nappaliba sétálok és kinézek az ablakon, hogy lássam, itt van-e, de a kocsifelhajtó üres. Valószínűleg csak késik egy kicsit. Még csak negyvenöt perc telt el.
- Ken körülbelül egy óra múlva hazaér, néhány munkatársával vacsorázik. Szörnyű vagyok, azt mondtam, hogy fáj a hasam, pedig csak utálom ezeket a vacsorákat – nevet fel Karen, mire felkuncogok, miközben megpróbálom a csokimázat rásimítani a torta szélére.
- Nem hibáztatlak – mondom neki, aztán a számokat a torta tetejére teszem. Miután megigazítom őket, hogy harmincegyet mutassanak, inkább a tizenhárom mellett döntök. Karen és én felnevetünk a giccses gyertyákon, majd felírom Harry nevét a gyertyák alá.
- Jól… néz ki – hazudja Karen.
- A szándék a fontos – ráncolom a homlokomat a szörnyű cukormázoló képességemen.
- Imádni fogja – biztosít Karen, mielőtt az emeletre indul, hogy egy kis egyedüllétet hagyjon nekünk, biztos vagyok benne.
Most már egy órája annak, hogy Harry azt mondta, fél óra múlva itt lesz, én pedig a konyhában ülök egyedül várva rá, hogy felbukkanjon. Fel akarom hívni, de ha nem jön, neki kellene felhívnia engem és szólnia. El fog jönni. Amúgy is az ő ötlete volt, hogy átjöjjön, ő volt az, aki írt nekem és megkérdezte, hogy átjöhet-e.
Harry szemszöge
- Csak igyál egyet, ez a huszonegyedik szülinapod, haver, illegális nem innod – viccel Niall, aztán nekem adja a poharát.
- Rendben, egy ital, de ennyi – felelem, majd visszaveszi a poharát és kiveszi az üveg alkoholt Steph kezéből.
- Legalább egy rendeset igyál – mondja, mire a szememet forgatom, mielőtt iszom egy nagy kortyot a sötét folyadékból.
- Oké, ennyi. Most már békén hagyhatsz – felelem, Niall pedig egyetértően bólint.
A konyhába indulok, hogy még egy pohár vizet szerezzek, és az összes kibaszott ember közül Zayn állít meg.
- A telefonodat a kanapén hagytad, amikor felkeltél – mondja, aztán nekem adja, mielőtt visszasétál a nappaliba.